te jó ég! több, mint egy évvel ezelőtt írtam ide utoljára. vajon jár még erre valaki?

uj szerelem lepett a szinre, es igen, neki koszonheto az is, hogy most nem tudok ekezeteket hasznalni. most, egyelore meg csupan az ismerkedesi fazisnal tartunk, de azt hiszem, jol ki fogunk jonni egymassal...  az uj gepem es en...

Az elképzelhető, hogy a régi cserepes virágaim kiutálják az újakat?

Kb. 2 évvel ezelőtt költöztünk ide, ekkor jöttek velünk a régi virágok, mindegyik más-más fajta.

Az utóbbi fél évben 5 db különféle cserepes virágot is kaptunk, de az összes kinyiffant már.

Scrapbook

Hogy mivel töltöm mostanában itthon a szabadidőmet?
Kb. egy hónappal ezelőtt bukkantam rá a scrapbookra, ami szinte azonnal magával ragadott, és itt, ezen az új blogon megtekinthető, hogy milyen oldalak kerülnek ki a kezem közül.

Igen, született újabb oldal, hát ígéretemhez híven közzéteszem.

Mivel a munkám során csupa egyenes, párhuzamos és merőleges vesz körül, most úgy döntöttem, hogy barátkozásba kezdek az organikus formákkal... Ez az oldal egy ilyen próbálkozás eredménye.

Felhasznált elemek: Háttér - Janka (Csíkos papírok); Dísz - Sabee (Spray és írásos ecsetek), Rainbow (Tél), Sabee (Boldog Valentin napot!), Rucola Designs by Kovaxka (Hard Feelings)

Scrapbook

Nagyjából két héttel ezelőtt figyeltem fel a srcapbook-osok világára. A hagyományos scrapbook lényegében egy fotó köré épített kollázs, a digitális srcapbook is ilyesmi, bár itt csak montázsról lehet beszélni. Úgy érzem, beszippantott ez, és most én is elkezdtem fantáziálgatni különféle témájú oldalakról, amiknek egy részét már meg is valósítottam.

Hogy milyen digitális oldalt készítettem eddig? Pl. ezt.

Az oldal készítése során felhasznált elemek: Háttér – Rainbow Design (Ünnepelj velünk!), Sabee (Friends Forever), Sabee (Ünnepelj velünk!); Szöveg – Kafkaz (Földlakó); Keret – Altalena Kreativ Home (A világ scrapbookos szemmel); Virág – Janka (Ünnepelj velünk!)

Tudom, gyakorlat teszi a mestert, ígyhát tovább gyakorolok, és ha készül még publikálásra alkalmas kép, közzéteszem.

Ismét egy évvel öregebb lettem! De ez a legutolsó egy év egész tartalmasra sikeredett és a mostani születésnapomat immár az új családtagokkal ünnepelhettem - feleségként, anyaként, boldogan.

Talán a sok itthon töltött idő kihozza belőlem a balhézós, problémázós anyukát. Van pár lezárt ügyem (életrendeléssel javítva: ételrendeléssel kapcsolatos), de van néhány folyamatban lévő is, melyekről bővebb információval csak a lezárulást követően tudok szolgálni.
Az itthoni léttel azt is megtapasztalom, hogy szinte nincs olyan szolgáltatás, amit ne lehetne megkapni internetes megrendeléssel.

Most érzem úgy, hogy talán sikerül kialakítani valami napi rutint. Eddig sok mindent hanyagoltam, de úgy érzem, hogy végre kezdek kedvet kapni ahhoz, hogy tegyek-vegyek a lakásban, és kimozduljak néha sétálni kettesben, az új családtaggal.

A napjaim mindegyike hasonlóan alakul: szerencsére eddig még nem volt átvirrasztott éjszakánk, délelőtt általában alszik a Pici, délután ébren van pár órát, majd estére egészen felélénkül, így aludni már egy időben fekszik le a család.
A munka és az iskola egyelőre hanyagolt téma, de lassan talán kialakul, hogy hogyan is kellene működnie, mivel is kellene telnie egy napnak.

Hogy mivel telnek a mindennapjaim?

Már csütörtök óta nem járok be a munkahelyre. Végre itthon vagyok, és egész jól érzem magam. Bár van némi teendő, hiszen a kis ruhák mindegyikét át kell mosni, vasalni, ráadásul össze kell készíteni a kórházba szükséges holmikat is, ráadásul a többi, háztartással kapcsolatos teendő is arra vár, hogy megcsináljam. De egész jó, hogy vasalás közben végre megnézhetem a tv-ben a Grace klinika eddig felvett részeit.

Házasságkötés

2011. február 11-én, pénteken, azaz tegnap összeházasodtunk!!!
A készülődésre összességében szűk két hónap állt rendelkezésünkre. Ez idő alatt kellett mindent kitalálni, és ennyi időnk volt arra is, hogy leszervezzünk mindent, ami az esküvő napját érinti.
Szerencsére nem pörgettük túl magunkat, nem görcsöltünk semmin, de talán ez annak is köszönhető, hogy házasságkötés szempontjából a február nem túl kapós, és nem okozott problémát sem a házasságkötési szándékunk bejelentése a hivatalnál, sem az étterem-foglalás.
Az intenzív készülődés az esküvő előtti napon kezdődött: ekkor még ruhapróba várt rám, meg manikűrös, és hátra volt a fodrász is. De a pénteki napon, a ceremóniát megelőzően sem unatkoztunk, nekem a fodrásznál volt jelenésem, majd a sminkest vártam, miközben reméltem, hogy elkészül, és időben ide ér a ruhám is. Szerencsére minden jól sikerült, és idejében összeállt minden ahhoz, hogy a hivatalba is időben érkezzünk. Sokan voltak azok, akik részesei voltak az előkészületeknek:

• barátok, ismerősök, akik jó tanácsokkal láttak el;
• manikűrös, fodrász, sminkes, divattervező, akik gondoskodtak arról, hogy jól nézzek ki;
• fotós, éttermi személyzet, akik a háttérből járultak hozzá az esküvő napjához.

A rövid polgári esküvőt egy szűk körű családi vacsora követte, ami megítélésem szerint jól sikerült. Nem volt lagzi-hangulat, nem volt vőfély sem, csak a rokonok gyűltek össze, akik halk zene közben ismerkedtek, beszélgettek, és osztoztak velünk akkor, amikor hivatalosan is kijelentettük, hogy MI már mindig összetartozunk.

Tegnap volt a 9 alkalmas varrótanfolyam ötödik órája, azaz már túl vagyok a felén. Már elkezdtük kiszabni a saját méretre készülő szoknya anyagát. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miután véget ér a tanfolyam, elboldogulok-e egyedül egy szabásmintával.

Ma érkezett el az a nap, amikor megkaptam életem első burdáját!!! Igaz, a varrótanfolyamnak még csak az egyharmadánál járok, azaz egyelőre csupán 15 órán vagyok túl, de remélem már nem tart sokáig, mire megértem az újságban használt kifejezéseket és elkészítem az első önálló munkám.

Sokan év végén értékelik a hátuk mögött hagyott esztendőt. Igaz, hogy mozgalmas volt a 2010-es év, de az idei - egyelőre - átláthatatlanul sok dolgot rejt magában, hiszen olyan változás lesz az életünkben március végétől, amire még ha akarnánk sem tudnánk felkészülni. De a kisbabánk érkezéséig is rengeteg tennivaló akad még: szervezés, beszerzés, varrótanfolyam és szülésre felkészítő tréning.

Közösségépítés?

Egy ideje már van internet, és léteznek különféle közösségi oldalak is. Vannak, akik így, vagy úgy, de csak használják, de vannak, akik kulturáltan tudják kezelni az interneten megtalálható szolgáltatásokat. Tudom jól, nálam sok a hiányosság az internet etikettje terén, hiszen épp csak érintőlegesen ismerkedtem meg a pl. chat-eléssel is, mivel nem tudtam kezelni a kötözködéseket.
2003-ban regisztráltam az egyik magyar közösségi oldalon, ahol vannak olyan ismerőseim is, akikkel napi szinten nem tartom a kapcsolatot, de mégis ismerősnek tekintem, e csoportba tartoznak a volt osztály- és évfolyamtársak is. Nem olyan régen, talán bő fél évvel ezelőtt regisztráltam az egyik dinamikusan növekvő közösségi oldalon, ahol szintén hasonló kapcsolati mélységű kontaktokkal rendelkezem, azaz nem csupán azokat jelölöm ismerősnek, és nem is csak olyanoknak igazolom vissza az ismeretséget akikkel szoros kapcsolatot ápolok.
A FB-on rengeteg alkalmazás közül lehet válogatni. Így esett meg az, hogy belekezdtem játékokba. Olyanokba, ahol a "szomszéd" nagy segítséget jelent. Az alkalmazásban lehetőség van kiválasztani potenciális szomszédokat, azaz az ismerős elért szintjéből és szomszédai számából következtetni lehet arra, hogy játszik-e még. Hiszen, ha valaki az 1-2-3 szinten van, és max. 3 szomszéddal rendelkezik, akkor talán csak bele kezdett, de feltételezhetőleg már nem játszik a játékkal, így szomszédra sincs szüksége, hiszen a szomszéddal csak baj van.
Az ismerőseim között volt olyan, aki már a 70. szinten járt, sok szomszéddal rendelkezett, így azt gondoltam, hogy biztos játszik, ha meg nem játszik, akkor meg nem jelöli vissza a szomszédsági kapcsolatot, vagy esetleg szól, hogy ő már ráunt erre a játékra. Az általam szomszédnak jelölt ismerős visszaigazolta a szomszédsági viszonyunkat, így felvettem őt arra a listára, amin csak azok vannak, akik a szomszédaim, így mások nem kapnak fölösleges, zaklatónak tűnő, mindenféle fura üzenetet a játékkal kapcsolatban. Az ismerősöm - aki a virtuális játéktérben egyúttal a szomszédom is - egyszer csak eltűnt. Azt hittem, hogy törölte magát a rendszerből. De mint utóbb kiderült, ő nem törölte magát, csupán a velem való kapcsolatot szüntette meg, mert zaklatónak találta az alkalmazásból küldött, azzal kapcsolatos üzeneteket, ráadásul nem is vagyunk olyan közeli ismerősök, hogy napi kapcsolatot ápolnánk, hát jobbnak látta ezt tenni.
Talán megint nem a földön járok. De a helyes megoldás szerintem az lett volna, ha az üzenőfalra, vagy privát üzenetben jelzi, hogy ő már nem játszik, így szeretné, ha az ismerőseitől sem kapna már ezen túl semmiféle, a játékkal kapcsolatos megjegyzést.
De ő nem így tett, hanem egy másik utat választott. Szó nélkül, mindenféle előzetes bejelentés nélkül törölte a kapcsolatot.
Már csak egy kérdésem maradt: az internetes etikett szerint tényleg ez a helyes viselkedés?

November első hétvégéjét Velencében töltöttük, hiszen augusztus óta zajlik, immár 12. alkalommal az Építészeti Biennálé.  A munkatársakkal az oda- és a visszaúton volt némi összezördülés, nézeteltérés, de összességében elmondható, hogy jól sikerült a péntektől hétfőig tartó hétvége.
Mostanában eléggé felzsúfolódtak a teendők, hiszen minden hétre jut valami babával kapcsolatos elfoglaltság, és a havi rendszerességű iskolába járásra-zh írásra készülés is csak tovább fokozza a kaotikus napi rutint.

Ismét Hajdúszoboszlón vagyunk! Amikor utoljára itt jártunk, akkor még csak kettesben jöttünk. Most 5-en érkeztünk, plusz a Pici.
Szerencsére az idő szuper: süt a nap és meleg van. A fiúk elmentek a fürdőbe, én meg itt maradtam és csinálom, amit terveztem: a sulis dolgaimat rendezgetem.

Juj de hasznosan telt a mai nap: végre csináltunk egy jó nagy takarítást a lakásban, porszívózás, portörlés, ablaktisztítás is volt. De még megtoldottam egy gyors kajakészítéssel is a mai napot: sóska volt kemény tojással, egész jól sikerült. Ja, meg még mostunk is. Úgyhogy végre nincs bűntudatunk, hogy ezen a hétvégén nem csináltunk semmit.
Huh!