te jó ég! több, mint egy évvel ezelőtt írtam ide utoljára. vajon jár még erre valaki?

uj szerelem lepett a szinre, es igen, neki koszonheto az is, hogy most nem tudok ekezeteket hasznalni. most, egyelore meg csupan az ismerkedesi fazisnal tartunk, de azt hiszem, jol ki fogunk jonni egymassal...  az uj gepem es en...

Az elképzelhető, hogy a régi cserepes virágaim kiutálják az újakat?

Kb. 2 évvel ezelőtt költöztünk ide, ekkor jöttek velünk a régi virágok, mindegyik más-más fajta.

Az utóbbi fél évben 5 db különféle cserepes virágot is kaptunk, de az összes kinyiffant már.

Scrapbook

Nagyjából két héttel ezelőtt figyeltem fel a srcapbook-osok világára. A hagyományos scrapbook lényegében egy fotó köré épített kollázs, a digitális srcapbook is ilyesmi, bár itt csak montázsról lehet beszélni. Úgy érzem, beszippantott ez, és most én is elkezdtem fantáziálgatni különféle témájú oldalakról, amiknek egy részét már meg is valósítottam.

Hogy milyen digitális oldalt készítettem eddig? Pl. ezt.

Az oldal készítése során felhasznált elemek: Háttér – Rainbow Design (Ünnepelj velünk!), Sabee (Friends Forever), Sabee (Ünnepelj velünk!); Szöveg – Kafkaz (Földlakó); Keret – Altalena Kreativ Home (A világ scrapbookos szemmel); Virág – Janka (Ünnepelj velünk!)

Tudom, gyakorlat teszi a mestert, ígyhát tovább gyakorolok, és ha készül még publikálásra alkalmas kép, közzéteszem.

Ismét egy évvel öregebb lettem! De ez a legutolsó egy év egész tartalmasra sikeredett és a mostani születésnapomat immár az új családtagokkal ünnepelhettem - feleségként, anyaként, boldogan.

Talán a sok itthon töltött idő kihozza belőlem a balhézós, problémázós anyukát. Van pár lezárt ügyem (életrendeléssel javítva: ételrendeléssel kapcsolatos), de van néhány folyamatban lévő is, melyekről bővebb információval csak a lezárulást követően tudok szolgálni.
Az itthoni léttel azt is megtapasztalom, hogy szinte nincs olyan szolgáltatás, amit ne lehetne megkapni internetes megrendeléssel.

Most érzem úgy, hogy talán sikerül kialakítani valami napi rutint. Eddig sok mindent hanyagoltam, de úgy érzem, hogy végre kezdek kedvet kapni ahhoz, hogy tegyek-vegyek a lakásban, és kimozduljak néha sétálni kettesben, az új családtaggal.

A napjaim mindegyike hasonlóan alakul: szerencsére eddig még nem volt átvirrasztott éjszakánk, délelőtt általában alszik a Pici, délután ébren van pár órát, majd estére egészen felélénkül, így aludni már egy időben fekszik le a család.
A munka és az iskola egyelőre hanyagolt téma, de lassan talán kialakul, hogy hogyan is kellene működnie, mivel is kellene telnie egy napnak.

Hogy mivel telnek a mindennapjaim?

Már csütörtök óta nem járok be a munkahelyre. Végre itthon vagyok, és egész jól érzem magam. Bár van némi teendő, hiszen a kis ruhák mindegyikét át kell mosni, vasalni, ráadásul össze kell készíteni a kórházba szükséges holmikat is, ráadásul a többi, háztartással kapcsolatos teendő is arra vár, hogy megcsináljam. De egész jó, hogy vasalás közben végre megnézhetem a tv-ben a Grace klinika eddig felvett részeit.

Tegnap volt a 9 alkalmas varrótanfolyam ötödik órája, azaz már túl vagyok a felén. Már elkezdtük kiszabni a saját méretre készülő szoknya anyagát. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miután véget ér a tanfolyam, elboldogulok-e egyedül egy szabásmintával.

Ma érkezett el az a nap, amikor megkaptam életem első burdáját!!! Igaz, a varrótanfolyamnak még csak az egyharmadánál járok, azaz egyelőre csupán 15 órán vagyok túl, de remélem már nem tart sokáig, mire megértem az újságban használt kifejezéseket és elkészítem az első önálló munkám.

Sokan év végén értékelik a hátuk mögött hagyott esztendőt. Igaz, hogy mozgalmas volt a 2010-es év, de az idei - egyelőre - átláthatatlanul sok dolgot rejt magában, hiszen olyan változás lesz az életünkben március végétől, amire még ha akarnánk sem tudnánk felkészülni. De a kisbabánk érkezéséig is rengeteg tennivaló akad még: szervezés, beszerzés, varrótanfolyam és szülésre felkészítő tréning.

November első hétvégéjét Velencében töltöttük, hiszen augusztus óta zajlik, immár 12. alkalommal az Építészeti Biennálé.  A munkatársakkal az oda- és a visszaúton volt némi összezördülés, nézeteltérés, de összességében elmondható, hogy jól sikerült a péntektől hétfőig tartó hétvége.
Mostanában eléggé felzsúfolódtak a teendők, hiszen minden hétre jut valami babával kapcsolatos elfoglaltság, és a havi rendszerességű iskolába járásra-zh írásra készülés is csak tovább fokozza a kaotikus napi rutint.

Ismét Hajdúszoboszlón vagyunk! Amikor utoljára itt jártunk, akkor még csak kettesben jöttünk. Most 5-en érkeztünk, plusz a Pici.
Szerencsére az idő szuper: süt a nap és meleg van. A fiúk elmentek a fürdőbe, én meg itt maradtam és csinálom, amit terveztem: a sulis dolgaimat rendezgetem.

Juj de hasznosan telt a mai nap: végre csináltunk egy jó nagy takarítást a lakásban, porszívózás, portörlés, ablaktisztítás is volt. De még megtoldottam egy gyors kajakészítéssel is a mai napot: sóska volt kemény tojással, egész jól sikerült. Ja, meg még mostunk is. Úgyhogy végre nincs bűntudatunk, hogy ezen a hétvégén nem csináltunk semmit.
Huh!

Úgy érzem, ez az év az életről szól: sajnos idén több haláleset is volt, ami közelről érintett, új élet is fogant, mely szintén közelről érint, ráadásul holnap az idén harmadik esküvőre vagyunk hivatalosak. Látszik, hogy körülöttünk minden folyamatosan változik - és ez így van jól.

Sok-sok változás van az életünkben:

• Jövő hét után újra megkezdődik a tanítás is, így újra beülhetek havonta 3 napra az iskolapadba, ráadásul 2 hét múlva egy előadással is elő kell rukkolnom.
• Kezd egyre szorosabbá válni a kapcsolatom az egészségüggyel. Bár ezen nem igazán lehet csodálkozni, hiszen eddig évente csak pár alkalommal voltam orvosnál, a kötelező, évente esedékes vizsgálatok alkalmával.

Rengeteg teljesen új és jó dolog történik mostanában velem, illetve körülöttem, de azt még mindig nehezen viselem, ha valaki, aki szolgáltatást nyújt, kelletlenül viselkedik.

Már gyerekkoromban sem szerettem a piacokat. Valahogy sosem vonzott az ott uralkodó hangulat. De tegnap végre olyan kulturált piacot sikerült észrevennünk a Rockefeller Center tövében, ahol még én is szívesen vásárolnék. Kis piac ez Manhattan szívében; heti három napot, szinte csak augusztusban működik.
Innen nem messze találtunk rá a kedves gyerekkori emlékeket felelevenítő üzletre, a LEGO boltjára. Itt aztán lehet válogatni, hogy mire lehet szüksége a gyereknek. Különféle színű és méretű elemeket lehet vásárolni "kilóra".

Az itt töltött időnket megúsztuk úgy, hogy nem volt szerencsénk belebotlani egy balesetbe sem. Egészen tegnapig ez így is volt. Épp a 5th Avenue-n sétáltunk és azt láttuk, hogy a West 42nd Street felől egy jól megtermett busz kanyarodik ki, nem kis fordulási sugárral. Félelmetesnek tűnt a hatalmas jármű, hiszen a kanyarodáskor a 5th Avenue-n található 4 sáv mindegyikét igénybe vette a művelethez. Miután a busz elkanyarodott és a zebrán végre mi is áthaladhadtunk, észrevettük, hogy valaki arccal a föld felé fordulva az úton fekszik. A földön fekvő férfit azonnal rengetegen állták körül, persze még a járdáról is sok bámészkodó figyelte a történéseket. Mi tovább haladtunk, de nem telt el két perc, már meg is érkezett szirénázva a mentő.

Utolsó esténk alkalmával vacsorázni szerettünk volna egy jót Manhattan-ben, lehetőleg a Hard Rock Cafe-ban. De itt 3/4 órát kellett volna várnunk szabad asztalra. Úgy döntöttünk, hogy a közeli - szintén a Times Square-en található - Friday's-ben eszünk valamit. Itt is szinte az összes asztal foglalt volt, de volt még hely hármunk számára. A flatiron krumplipürével és hagymakarikával nem tűnt veszélyesen méretes adagnak, de sikerült jóllaknom. Bár a főétel után még rendeltünk egy desszertet, de az már kifogott rajtunk, hiába próbálkoztunk mindhárman az elfogyasztásával, hiába volt a fagylalt és az alatta lévő forró brownie nagyon finom.

Ma még össze kell pakolnunk, el kell indulni a reptérre, hiszen 3/4 8-kor visszaindulunk. A még hátralévő repülőút és a közel 30 órás ébrenlét ténye elkeserít egy kicsit, de talán idén is túlélem valahogy.