Közösségépítés?

Egy ideje már van internet, és léteznek különféle közösségi oldalak is. Vannak, akik így, vagy úgy, de csak használják, de vannak, akik kulturáltan tudják kezelni az interneten megtalálható szolgáltatásokat. Tudom jól, nálam sok a hiányosság az internet etikettje terén, hiszen épp csak érintőlegesen ismerkedtem meg a pl. chat-eléssel is, mivel nem tudtam kezelni a kötözködéseket.
2003-ban regisztráltam az egyik magyar közösségi oldalon, ahol vannak olyan ismerőseim is, akikkel napi szinten nem tartom a kapcsolatot, de mégis ismerősnek tekintem, e csoportba tartoznak a volt osztály- és évfolyamtársak is. Nem olyan régen, talán bő fél évvel ezelőtt regisztráltam az egyik dinamikusan növekvő közösségi oldalon, ahol szintén hasonló kapcsolati mélységű kontaktokkal rendelkezem, azaz nem csupán azokat jelölöm ismerősnek, és nem is csak olyanoknak igazolom vissza az ismeretséget akikkel szoros kapcsolatot ápolok.
A FB-on rengeteg alkalmazás közül lehet válogatni. Így esett meg az, hogy belekezdtem játékokba. Olyanokba, ahol a "szomszéd" nagy segítséget jelent. Az alkalmazásban lehetőség van kiválasztani potenciális szomszédokat, azaz az ismerős elért szintjéből és szomszédai számából következtetni lehet arra, hogy játszik-e még. Hiszen, ha valaki az 1-2-3 szinten van, és max. 3 szomszéddal rendelkezik, akkor talán csak bele kezdett, de feltételezhetőleg már nem játszik a játékkal, így szomszédra sincs szüksége, hiszen a szomszéddal csak baj van.
Az ismerőseim között volt olyan, aki már a 70. szinten járt, sok szomszéddal rendelkezett, így azt gondoltam, hogy biztos játszik, ha meg nem játszik, akkor meg nem jelöli vissza a szomszédsági kapcsolatot, vagy esetleg szól, hogy ő már ráunt erre a játékra. Az általam szomszédnak jelölt ismerős visszaigazolta a szomszédsági viszonyunkat, így felvettem őt arra a listára, amin csak azok vannak, akik a szomszédaim, így mások nem kapnak fölösleges, zaklatónak tűnő, mindenféle fura üzenetet a játékkal kapcsolatban. Az ismerősöm - aki a virtuális játéktérben egyúttal a szomszédom is - egyszer csak eltűnt. Azt hittem, hogy törölte magát a rendszerből. De mint utóbb kiderült, ő nem törölte magát, csupán a velem való kapcsolatot szüntette meg, mert zaklatónak találta az alkalmazásból küldött, azzal kapcsolatos üzeneteket, ráadásul nem is vagyunk olyan közeli ismerősök, hogy napi kapcsolatot ápolnánk, hát jobbnak látta ezt tenni.
Talán megint nem a földön járok. De a helyes megoldás szerintem az lett volna, ha az üzenőfalra, vagy privát üzenetben jelzi, hogy ő már nem játszik, így szeretné, ha az ismerőseitől sem kapna már ezen túl semmiféle, a játékkal kapcsolatos megjegyzést.
De ő nem így tett, hanem egy másik utat választott. Szó nélkül, mindenféle előzetes bejelentés nélkül törölte a kapcsolatot.
Már csak egy kérdésem maradt: az internetes etikett szerint tényleg ez a helyes viselkedés?

Értelmetlen kötözködés

Életem hatodik hetét töltöm az Egyesült Államokban, ötödik hetét New York-ban. Szerencsére ebben a 6 hétben nem kellett találkoznom kellemetlen emberrel. Bár vannak hajléktalanok, vannak földön fekvők merev részegen, vannak fehérek, vannak feketék, japánok, kínaiak, mexikóiak is, de eddig mindenki semleges, vagy segítőkész volt annak ellenére, hogy segítséget nem kértünk.

De ma változott valami.

Sétálni akartunk, és enni egy jó, főtt-grillezett, parmezánnal megszórt kukoricát. A kukoricát megvettük, majd a közeli Sunset park felé indultunk, ahol - gondoltuk - jóízűen elfogyasztjuk a finomságot, amit már majdnem 1 éve nem ettünk. Már leterítettük a takarót a fűre, előkészítettük a megvásárolt kukoricákat is. Amint nekiláttunk volna a falatozásnak, odalépett hozzánk egy feketébe öltözött, sötétebb bőrű, első ránézésre normálisnak tűnő alak; a kissé részeg/beszívott, feltehetőleg mexikói fickó össze-vissza beszélt, a kezében fekete szemeteszsákot fogott és nemsokára többször meg is lengette. A zsákon lévő lyukból egy üveg vége lógott ki. Szépen, lassan összeszedtük magunkat, majd elindultunk hazafelé. A pasi egy darabig még követett minket, majd másoknál folytatta a nálunk elkezdett kötekedését.
A parkban sok ember heverészett, volt aki olvasott, volt aki zenét hallgatott, de most senki sem mutatta ki segítőkészségét.

Ez a mostani, rövidre sikeredett piknik egész más színben tünteti fel ezt a helyet; a New York-ban 20 év óta folyamatosan csökkenő biztonságot, a szabadság országát.

FB

Miért kell - feltehetőleg jórészt inkább magyar ismerősökkel rendelkező - Magyarországon élő, magyar embernek a közösségi oldalon csak angolul bejegyzést tennie? Mert az olyan menő?

Vannak esetek, amikor megértem, ha valaki nem magyarul kommunikál. Hogy mikor?

• Ha tudom róla, hogy élt külföldön, illetve ha túlnyomórészt nem magyar anyanyelvű ismerősei vannak.
• Ha (jelenleg) nem itt él, és a bejegyzése elsősorban nem a kis hazánkban élő ismerőseinek szól.

De amennyiben a fenti esetek egyike sem áll fenn, nem tudok egyetérteni vele.

Internetes naplót vezető

Azzal tisztában vagyok, hogy egy megjegyzés megfogalmazásakor be kell tartani bizonyos szabályokat. De törölni egy megjegyzést csak azért, mert az a blog tulajdonosának valami miatt nem tetszik? Csak azt tudnám, hogy valaki miért engedélyezi blogjában a hozzászólást, amikor úgyis csak azokat tartja meg, amelyek az ő szája íze szerint megfelelőek?! Talán ép ésszel fel kellene fogni - ha már egyszer a hozzászólás engedélyezett, - hogy mások gondolatának is lehet létjogosultsága.

Oh, az az örökös problémázás

Hihetetlen néha, hogy sorban állás közben vannak olyanok, akik nem fogadják el a sorban elfoglalt helyüket, hanem trükközve megpróbálnak előrébb jutni.

De akad erre ellenpélda is:
Leugrottam a közeli boltba, hogy vegyek néhány dolgot reggelire. Amikor már végeztem a bevásárlással és a pénztárak felé vettem az irányt, akkor még csak 2 pénztár üzemelt. De mire én is és a mögöttem álló is már kipakolt a futószalagra, kinyitottak a mellettünk lévő pénztárak is. A sorban mögöttem volt még pár ember. A közvetlen mögöttem álló hölgy kedvesen hátraszólt a mögötte álló idős néninek, hogy menjen át a másik pénztárhoz, mert az most nyitott ki, és nem áll még ott senki. Erre a néni felháborodva utasította rendre a hozzászóló hölgyet, hogy hagyja őt békén, hisz ő ott áll, ahol akar.

Komolyan nem értem az embereket. Nem értem, hogy hogy nem lehet semmi jó. Miért kell mindig problémázni valamin?

Mosdóban

Vannak helyek, ahol a wc foglaltságát nem jelzi semmi. Van, amikor az ilyen helyeken kilincsre csukott ajtóval találja szembe magát az ember. Már csak azt nem értem, hogy ilyen helyzetben a többség miért nem kopog...

Alkoholfogyasztás közterületen

Talán mégis van abban valami, hogy egyes helyeken - pl. az USA-ban is - betiltják a közterületeken az alkoholfogyasztást.
Ma a HÉV-en egy részeg alak kötözködve, káromkodva mondta az egyik utasnak, hogy vegye el a holmiját maga mellől. Mellesleg volt még rengeteg szabad hely... Amikor leszállni készülődtem, még visszanéztem. Ekkor láttam meg a fickó kezében a sörösdobozt.
Ha az utcán az emberek nem fogyasztanának alkoholt, akkor talán nem kellene összeszorult gyomorral ülnöm a HÉV-en sem.

Spórolási tippek

Találtam egy cikket, amit nem is merek komolyan venni, hogy miért is? Íme:
Még mindig nem fogytunk ki a spórolási praktikákból! Sóhereknek kitalált spórolási tippjeink harmadik állomásához érkeztünk. Ezúttal is tíz praktikát osztunk meg, közülük három egy olvasónk tollából fakad. Aki hasonló ötletekkel bír, ne tartsa magában: küldje el a penzcentrum@penzcentrum.hu e-mail címre, hogy legközelebb azt is közkinccsé tehessük!
21. Ne szégyelld elcsomagoltatni az étteremben a megmaradt ételt. Egy félig otthagyott vacsora még jól jöhet másnap.
22. Mondd azt a barátaidnak, hogy elromlott a mosógéped, és egy adagot náluk mosnál ki.
Ez az első pont, amin képes voltam ledöbbenni. Vajon mit szólna bármelyik ismerősöm, ha ezt tényleg megjátszanám?
23. Zöldség, gyümölcs vásárlása esetén távolítsd el a szárakat, és felesleges leveleket mielőtt lemérnéd őket. Ezek súlya sem elhanyagolható.
24. Ha van az irodában kávé-tea készlet, vigyél magaddal egy termoszt, és nap végén készíts otthonra is egy adagot.
Hol kezdődik a lopás? Az irodai kévé és tea vajon nem az általam kitermelt pénzből van?
25. Telefonszámlán úgy is spórolhatsz, hogy egy perc beszélgetés után hirtelen megszakítod a hívást, majd megvárod, hogy visszahívjanak. Meglepődést színlelve mondd azt, hogy valami gond lehetett a hálózattal. Persze sokszor ezt nem lehet eljátszani, az már gyanús lenne.
Volt szerencsém ismerni vérbeli lejmolós arcot, de ezt még ő sem játszotta volna meg...
26. Ha van kutyád-macskád, vidd magaddal azokhoz a barátaidhoz, akik szintén tartanak háziállatot. Az ő eledelükből biztosan jut a te kis kedvencednek is.
Jó, persze, már hetek óta éheztetem a 15 kilós kutyát, mert vendégségbe vagyunk hivatalosak nemsokára...
27. Miért költenél fodrászra, ha magad is levághatod a hajadat? Egy női hajvágásért, legyen az akár csak egy centis igazítás is, több ezer forintot elkérnek a szalonokban. Erre a párunk is képes, ha van minimális kézügyessége, és szemmértéke. Férfiak esetén pláne egyszerű a helyzet: pár ezer forintos hajvágógép akár már két alkalom után megtérül, nem beszélve arról, hogy a kopaszra nyírt fej se sampont, se hajzselét nem kíván.
Szerintem azért vannak néhányan, akik nyugodtan élnek hajzselé nélkül, hiába van haj a fejükön.

Két tipp egy olvasónktól:
28. Gyorséttermekből a szalvétát is könnyedén beszerezheted, a jobbakból fogpiszkálót is.
Azért ennyire rosszul nem mehet!
29. Gyerekeknek ha cukorka kell, ugorj be egy autószalonba/bankba, mindig van kikészítve egy kis tálban.
Persze-persze, az autószalonba nyugodtan be lehet sétálni, meg a bankban sincs biztonsági őr,, aki azonnal segítőkészen odalép, hogy mit akarok. Nem azzal lehetne spórolni, ha a gyerek nem kapna cukorkát? Ugyanis egészségtelen és a fogaknak sem tesz jót.
30. Pároddal este gyorsan bújjatok ágyba: kevesebb villany fogy, nem csak a lámpa nem megy, de a TV sem.
Sajnos a sok rossz tv-műsor között akad néha jó is, de az meg persze késő este kezdődik...

A cím alapján lehetne ez a cikk még jó is, de a tartalma nem hiszem, hogy az átlag embernek szól. Lopás, sunyiság, a barátok/ismerősök átverése? Vajon csak így maradhat több pénz a zsebemben, tisztességesen nem is lehet pénzt megtakarítani? Talán a barátság és tisztesség nem ér többet, mint néhány megspórolt forint?

Változás? Kösz, nem!

Rá kell jöjjek, hogy az embereknek az a legegyszerűbb, ha mindent elutasítanak és át sem gondolják a lehetőségeket.
A bezárt iskolák helyén nem kell újabb iskola, mert akkor a gyerekek megjelenése csak a bajt hozza magával, semmi mást. És nehogy a lakóházak közelében elhelyezkedő, meglévő iskolaépületek felőli utcán közlekedjenek a tanulók, hanem a tömb túlsó oldala felől, ahol nincs iskolaépület, csak nagy forgalom. És nehogy érettségi után jöjjenek ide tanulni, mert akkor biztos autóval járnak. De a középiskolás korosztály sem megfelelő, mert azok motorral közlekednek. De ezeket a gyerekeket nevelje meg az iskola rendesen, nehogy káromkodjanak, kiabáljanak, szemeteljenek az utcán! Kíváncsi volnék hogyan nőttek fel ezek az emberek. Nekik vajon kimaradt a gyerekkor?
Nem kell étterem, nem kell szállás, merthogy nincs rá fizetőképes kereslet. És egyébként is, az étterem biztos kocsma lenne és tele lenne a környék részegekkel meg hajléktalanokkal. Nem kell kulturális létesítmény sem. Nem kell, hogy a közeli kórház látogatói, vagy távozó betegei esetleg betérjenek enni valami finomat. Nem kell, hogy rendezvényt lehessen szervezni, szalagavatót, érettségi-találkozó, esküvői ebédet...
Élből el kell utasítani mindent, ez aztán az igazán helyes hozzáállás! így biztos minden jó lesz.

Szmogriadó

Vessen meg mindenki azért, mert ma egy páros rendszámú autóba ültem!!!
Sajnos kénytelenek voltunk kocsiba szállni, ugyanis a gépjármű parkolási zónában volt... Tudom, az egyik kereskedelmi tévén is volt valami felmérés, amiből az jött ki, hogy megvetendő az, aki a szmogriadó idején nem a rendeletnek megfelelő rendszámú autóval közlekedik. Magyarország lakossága a "tudományos felmérés" szerint megveti az ilyen szabályszegőt. Talán nem így kellene orvosolni a magas szálló por koncentrációját. Szerintem. Nem érzem, hogy el kellene ítélni a max. 20 perces kocsikázásomat, amikor a hét minden munkanapján tömegközlekedési eszközt veszek igénybe az utazásaimhoz, ráadásul hétvégén is csak a legszükségesebb esetben használom az autót.

No comment

Mostanában nagy divat a postákon mindenféle egyéb szolgáltatás reklámozása... Ma az alábbi párbeszéd hangzott el az egyik, kissé idősebb, de mosolygós hostess és köztem:
- Van már Önnek lakás-előtakarékossági szerződése?
- Igen - válaszoltam
- És, mióta?
- Kb. 2 éve...
- Ugye tudja, hogy hasznos és fontos... Remélem nem csak mondja, hogy rendelkezik előtakarékossággal...

Ránézésre hazug vagyok? Úgy tűnik, ránézésre hazug vagyok.

Csak azt nem értem, vajon hogyan engedheti meg magának valaki, hogy ismeretlenkén ilyen véleményt alkosson rólam (vagy bárki másról)?! Az meg a másik, hogy ő szeretne rátukmálni másokra valamit... Nem tudom mekkora sikere lehet a többi embernél...

Segítőkészség

Budapest, belváros (Ferenciek tere), munka után, este 6 körül az egyik munkatársammal vártuk a buszt és néhány perc alatt az alábbi esemény zajlott le... Igen, vártuk a buszt, mert a melegben szerettünk volna olyan BKV járatra szállni, amelyiken feltehetőleg üzemel a légkondi... Az egyik járműről néhány fiatal leszállt, miközben egy másik fiatalt támogattak kétoldalról. A fiú csomagjait megfogták a többiek, miközben az egyik padhoz segítették, de a srác útközben összecsuklott és a földre került... Eközben az egyik fiú már tárcsázott a telefonján valami számot, a többiek pedig vízzel kínálták a földön fekvőt, ennek köszönhetően ő jobban lett és a padhoz sétált... A fiúk a már a padon ülő srác elé letették a csomagjait majd elköszöntek tőle és elmentek... Így utólag ráeszméltem, hogy a támaszt adó emberek nem ismerték a segítségre szoruló fiút...
Ilyen is van...

Segítség?

Ma a Ferenciek terén, az aluljáróban odajött hozzám egy Fedél nélkült áruló figura. Nem kötekedett, nem akaratoskodott és nem bűzlött a piától... Felajánlottam, hogy szívesen segítek, ha elfogad valami ennivalót a péksüteményesnél. Nem küldött el a francba, hogy neki csak pénz kell... Ezt nagyon díjazom!!! Vásároltam 2 pizzaszeletet neki és a feleségének v. lányának. Így jól érzem magam, mert nem asszisztáltam ahhoz, hogy az alkoholhoz nyúljon - legalább most...!!!

Rosszindulat

Nem kellene vele foglalkoznom, de mégis feldühít, amikor valaki rosszindulatú megjegyzéseket tesz másokra!!! Nem tudom, hogy miért kell folyton probémázni valamin... Nem tudom miért kell mindig hibát találni mindenben és mindenkiben...
Én is tisztában vagyok vele, hogy vannak nehezen elviselhető emberek, akikkel ha lehet, inkább nem dolgoznék együtt. De tudom azt, hogy általában - bár kicsit ez erősen hangzik - mindenki jó ember... De nem hiszem, hogy helyes több percig szidni, lenézni valakit csak azért, mert egy kicsit másképp gondolkodik dolgokról...
Hihetetlen, hogy bármilyen apróságból hatalmas problémát lehet kreálni!!! Hogy ilyenkor mire gondolok? Pl: hogy most ment el előttem a 2 percenként járó metró, hogy 3 forinttal átvágtak a boltban, hogy nem fogadják el az étteremben az utalványt... stb., szóval ilyen "életbevágó" problémákból mik sülhetnek ki...
Be kell látni: szar az élet!!!

Kotnyelesség és rosszindulat

Nem értem, hogy néhány embernek miért kell mindenbe felétlenül belepofáznia! Reggel megvettem az egyetem pinceszinti büféjében a 3 dl tejeskávémat, majd célba vettem a liftet, mert az órám a második emeleten kezdődött... Ígyhát liftbe szálltam a poharammal együtt, mert órakezdésig nem tudtam volna meginni a tejeskávét. A lift egyik utasa (egy középkorú, szinte már idős nő - mondhatnám tipikus beszólós figura) nem bírta ki, hogy be ne szóljon, hogy milyen tahó vagyok, hogy "egy ilyennel" be merek szállni a liftbe... Ha leöntöttem volna, akkor lett volna miért hőbörögnie, de így? Mire föl képzeli egy b...atlan p.csa, hogy rajtam kívül még 6 ember előtt lekezelően kioktathat olyan dologról, ami itt, az egyetemen általános, azaz mindig vannak olyanok, akik pohárral a kézben szállnak liftbe...
Azt hiszem az lenne a legfontosabb, hogy mindenki előbb a saját hibáit vegye számba!!! Utána majd lehet pofázni, és beleugatni más dolgába!

Elégedetlenség

Nemrég még én is folyton kritizáltam mindenféle dolgot, de szerencsére mellettem vannak olyanok, akik felnyitották a szemem, és finoman, óvatosan ráébresztettek arra, hogy ez nem a legjobb hozzáállás dolgokhoz.
Mostanában már én húzom fel magam azon, ha a környezetemben van olyan ember, aki az élet minden egyes mozzanatára csak mérgelődve tud reagálni...
Fölösleges elégedetlenkedni, legyen az egy éttermi kiszolgálás, vagy az ebéd minősége, vagy az, hogy 2 (!!!) percet kell várni a metróig, mert épp most ment el az előző szerelvény... stb.
Lényeg: nyugi!
A mérgelődéssel semmi nem oldódik meg, csak nő a feszültség és azzal csak magamnak ártok...

Tahóság

Próbálom mostanában egyre jobban elviselni a kritikát, de néha nem megy...
Mint már régebben is említettem: mindannyian elkövetünk hibákat - hiszen ez köztudott. Én is mondok hülyeségeket, követek el helyesírási hibákat, nyelvtani helytelenséget, valamint vannak olyan dolgaim, amiért köszönöm a kritikát, de... De a kritika hangnemét nem tudom figyelmen kívül hagyni, bármennyire is szeretném...
Vannak olyan emberek, akik magasról tesznek arra, hogy a másikat vajon mennyire bántják meg a beszólásukkal, csak a nagymenőség és a lenézés számít, és hogy valaki mennyire nagyon fasza gyerek, és azt mutatja magáról, hogy mennyire tökéletes...
Nem szeretem, ha bármi apróság miatt kiröhögés (számomra durva kiröhögés) tárgyává válok, ráadásul, mint kiderült, nem is mondtam hülyeséget. Sőt, baromi szarul viselem az emberek ilyesfajta hozzáállását... Ez ma is így volt...

Hibáztam, mint bárki más...

Hétvégén megfáztam, ma folyt az orrom és a szemem is égett... Ígyhát nem voltam a top-on, és elkövettem egy "hatalmas" hibát... Tudom, szoktam hibázni - hisz mindenki szokott. Nincs is probléma azzal, ha valaki leszid azért, mert rosszat tettem és nem pont úgy cselekedtem, mint ahogy kellett volna... De ha belátja valaki a hibáját, akkor jobb lenne, ha az adott illető szemébe mondaná és nem a többi embernek ecsetelné, hogy milyen durván tette szóvá, hogy a másik fél nem cselekedett tökéletesen...
Ha belátjuk a hibánkat, akkor azt legjobb azzal a személlyel tisztázni, aki szereplője volt az eseménynek.

Arany középút

Vajon hogyan lehet megtalálni a helyes arányt dolgok között? Vajon ki tud választ adni arra, hogy hol van az a határ, ami még egészséges és normális? Vajon meddig számít a másik korlátozásának az, ha elmondjuk a véleményünket egy dologgal kapcsolatban - de nincs sem követelőzés, sem zsarolás... Úgy érzem helytelen lenne azokat a dolgokat, gondolatokat magunkban tartani, ami bánt minket, de itt is meg kell találni azt a középutat, ami nem kelt rosszérzést a másikban, de mégis tudtára hozzuk, ha valami nem tetszik, vagy nem esik jól.
Tudom, ha mindenre tudnánk a helyes választ, és tudnánk, hogy mikor mit kell tenni, akkor már nem is lenne izgalom. Ha minden olyan jó, és sosincs rossz, akkor már nem is lehet annyira értékelni azt, ami jó - vagy mégis? Fogalmam sincs! (Doktor Úr! Mostanában kicsit bizonytalan vagyok. Vagy mégsem?)
Talán idővel rájövök dolgokra...

Lopás

Felháborít, amikor az irodában - ahol kb. 20-an dolgozunk - valaki munkatársam elviszi a hűtőből az ott tárolt kajámat... Főleg úgy, hogy épp mennék ki a hűtőben lévő joghurtért, mert készítenék magamnak valami reggelit, és a joghurtot nem találom ott, pedig több dobozzal is vettem. Ha valaki "kölcsönvette" volna, mert szüksége volt rá, akkor semmi probléma nem lenne... De nem ez történt. :( Mert akkor már vissza lenne "csempészve" az üres helyre.
Végül lementem a boltba, vettem egy doboz joghurtot, amit azonnal meg is ettem, így legalább az már nem tűnik el... :)