Szeretem a hirtelen jött ötleteket. Ennek szellemében fogtuk magunkat és ruccantunk le négyen Sopronba, a VOLT Fesztiválra. Ilyen apropóból még nem jártam Sopronban, azaz még sosem tapasztaltam, hogy mit tud nyújtani ez a fesztivál.
A szállásra érkezést követően felkutattuk a félóránként, körjáratban közlekedő fesztiválbusz megállóját, ahol már várakozott 3 lány. A várakozás alatt megtudtunk pár dolgot a lányoktól, többek között azt is, hogy ők már egy ideje ott voltak, mielőtt mi odaértünk. Szóval a buszt nem késtük le. Ezt én jó hírnek tudtam de. De kezdett elfogyni a türelmünk, mikor már közel fél óra várakozás után sem érkezett meg a várt közlekedési eszköz. Az a járat, amire vártunk - mint kiderült - lerobbant, így úgy, ahogy volt ki is maradt. Ennek köszönhetően elég vacak utazási körülmények között jutottunk ki a fesztivál helyszínére.
A buszos tortúra után, este 6-7 óra magasságában már mindannyian kellőképpen megéheztünk, így a fesztivált egy lángossal indítottuk. Én sajtos-tejfölöset kértem, jó fokhagymásan, de így már semmi nem állta útját annak, hogy önfeledten szórakozzunk.
Jó kis koncertek voltak: hallottuk Ákost, a PUF-t, a Heaven Street Seven-t és a The Prodigy-t.
Kezdem néha azt hinni, hogy lassan kinövöm a bulizgatást, de mégis arra jövök rá, hogy jól tudom érezni magam a régről ismert, már elfeledettnek hitt szövegű zenék hatására.
Ami a bulihangulathoz további pluszt tud hozzátenni az az, ha ismerős arcba botlok. A mostani alkalommal közel 8 éve nem látott emberekkel sikerült összefutni.
A szállásunk a Haller Villa Panzióban volt, ahol 4 ágyas szobában húztuk meg magunkat, szerencsére a szobához 2 mosdó tartozott, így a reggeli készülődésnél sem okozott problémát, hogy ki, mikor akar kimenni WC-re.
Ezek alapján a VOLT-ról a kialakult véleményem összességében egészen pozitív.
