Naná, hogy ez is az egyik a helyszínelési élmények közül: terpeszben a villanypózna, alatta az út...

Egy helyszinelés alkalmával akadtunk rá Újpesten, már lassan egy éve...
:)

Egy hónapja kezdtem el nulla szintről az angolt (igaz, már négyszer elkezdtem ismerkedni a nyelvvel) - úgy gondolom, a stabil alap mindennél fontosabb, - ekkor vásároltam meg az első angol nyelvet tanító nyelviskolai bérletemet, mely 16 órára szólt - ma volt a 16. alkalom... :) Humoros, hogy bérlet kell egy nyelviskolába - kár, hogy nem szeretem azt a szót, hogy vicces, mert talán erre ez illene leginkább...
Azt nem mondhatom, hogy életem első nyelviskolai kurzusán vagyok túl, mert egyszer már tanultam nyelviskolában nyelvet: 40 óra eszperantót (ennyi órából letehető egy középfokú nyelvvizsga is).

Nem túl rég jöttem rá arra, hogy tök jó néha egyedül is mászkurálni erre-arra - vásárolni, nyelviskolába, mozogni, vagy csak autózni Budapest és Szeged között... stb. És most villant be az is, hogy szinte pillanatról-pillanatra is változhat az ember hozzáállása dolgokhoz... De ehhez nem kell hangulatembernek, vagy befolyásolhatónak lennie, csak nyitottnak kell lennie új dolgokra, véleményekre, nézőpontokra... Persze az is benne van a pakliban, hogy az az új dolog lehet jó, vagy rossz, a véleményünkkel egyező, vagy azzal ellentétes egyaránt...

Már vagy 10 éve kavarog a fejemben a gondolat arról, hogy vajon a média miért él az álompár kifejezéssel akkor, amikor az ún. "sztárpárok" jórésze általában nem marad együtt egy életen át. Úgy érzem, az álompár kifejlezés akkor igaz, ha az álompárnak kikiáltott két ember harmonikusan együtt él mindörökkön örökké... De felháborít, amikor ilyesfajta nagy szavak kerülnek elő a népbutító hülye műsorokban, női magazinokban, hogy pl. "két hónap elteltével szakított az álompár"... Már egy mondatban is ellentmondást fedezek fel. És ez csak az eladott példányszámok növelése érdekében... Úgy tűnik a nagy szavak sok esetben hatásosak...
De az is fantasztikus, hogy bárkit lehet sztárnak nevezni: az ügyvédet, a fodrászt, a színészt, az énekest, az építészt... stb. Lassan talán megjelenik a takarítónő kategóriában is a sztár... Bárcsak már ott tartanánk - az kéne még...!!! Eh! Itt olvasható néhány gondolat médiasztárokról, építész-sztárokról, és még egy sztársággal foglalkozó írás... Illetve egy írás arról, hogy vajon hogyan lehet valaki sztár építészként...

Beszélgetés

Kifejezhetetlenül meglepő számomra, amikor arról értesülök, hogy hosszú kapcsolatot átélő ember értetlenkedik azon (mint kívülálló), ha egy párkapcsolatban a két fél (szinte)mindent megbeszél egymással.
Ha valami van - legyen az öröm, bánat, gondolat, esemény, vagy bármi egyéb - akkor szerintem egy jólműködő kapcsolatban azt a felek megosztják egymással. Nem úgy, hogy leterhelik vele a másikat, hanem olyan egészséges mértékű módon... Szerintem az a normális!!!

Szombaton részese lehettem életem első komoly osztálytalálkozójának!!! Igaz, még az általános iskola befejezése után volt egy 3 éves találkozó, de ott kb. csak a fél osztály volt jelen. Ez most a 12 éves érettségi találkozó volt. Egy osztályfőnöki órával kezdődött délután 4-kor az első osztálytermünkben, ahol már közel sem olyan a hangulat, mint akkor, hisz a középiskola felújítása már évek óta folyamatban van. Az osztályfőnöki órán rádöbbentem arra, hogy első látásra szinte mindenki hatalmas mértékben változott, de amint megszólalt, már ismét mindenki olyan volt, mint 12-16 évvel ezelőtt. Érdekes... Amint az is, hogy van olyan ember, akit 1983 óta, van olyan is, akit 1984 óta ismerek. Igaz, hogy az 1996-ig, az érettségiig tartó éveket nem töltöttük együtt, de mégis tudjuk egymásról, hogy együtt jártunk óvodába/általános iskolába is. Ezután elmentünk vacsizni - voltak olyanok, akik csak ekkor csatlakoztak a csapathoz. De 7 ember nem tudott eljönni erre a kereken egytucatnyi évet átívelő találkozóra. Tudom, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy teljesen felesleges egy osztálytalálkozó, hisz' akivel tartani akarjuk a kapcsolatot, azzal úgyis tartjuk... Én a volt osztálytársaim nagyrészével nem vagyok kapcsolatban, de mégis jó volt látni az egykori csapatot, jó volt felemlegetni régi, együtt átélt történeteket, és jó volt hallani olyan eseményekről, melyek az elmúlt 12 évben történtek, és poénokkal dúsítottak.
A vasárnapi nap sem telt rosszul, bár nem volt felhőtlen a jókedvem egy félreértésnek köszönhetően. De már sejtem, hogy hol hibáztam - nem kell folyton belefolyni dolgokba, hanem csak simán, lazán cselekedni kell és kész...
Néha jó lenne dolgokat pikk-pakk megoldani és lekezelni...

Egy feledhetetlen dalocska Halász Judittól...

Ezzel kívánok nagyon boldog születésnapot mindazoknak, akik ma ünneplik azt!!! ;)

Kicsit nyüzsis hétvége kezdődik holnap este: késő délután-este felé indulás Szegedre, bevásárlás, teknőstakarítás, 12 éves osztálytali, vissza Bp-re, majd szülinapi ebéd vasárnap... De nagyon élvezem, amikor zajlik az élet körülöttem...

Na végre!!! Ha valaki 20.000 Ft. segélyért folyamodik, akkor dolgozzon havonta 4 napot! Végre talán - igaz, csak nagyon lassan - nem azok kapnak segélyt (az én adómból), akik semmit nem csinálnak, ráadásul felelőtlenül alapítanak "családot"... És igen, a segély folyósításának legyen feltétele az is, hogy az illető gyerekei rendesen járjanak óvodába/iskolába. Helyes!

Libri

Interneten rendeltem néhány nyelvkönyvet, de nem szerettem volna, hogy postán hozzák, így azt kértem, hogy valamelyik üzletben vehessem át... Ma az alábbi, jópofa e-mail-t kaptam:
Tisztelt Megrendelő!
Végre-valahára megérkezett az utolsó tétel is az Ön által rendelt
könyvekből!
Szeretettel várjuk: a Libri Corvina bolt dolgozói
Végre még egy pozitív hozzáállás a vevőhöz/megrendelőhöz/ügyfélhez... Kár, hogy sok szolgáltatást nyújtó fél még nem jött rá arra, hogy hogyha embernek tekinti a másik felet - és nem lenézi a másikat, - akkor talán legközelebb is ugyanazt a szolgáltatót (éttermet, biztosító, boltot) választja

AEGON Biztosító

Végre valami pozitív!
tegnap elküldtem az ügyfélszolgálatnak az aláírt levelezési cím módosítási kérelmem scannelve e-mail-en, ma már reagáltak is a levelemre, az alábbi szöveggel:
Tisztelt ...!
Köszönjük, hogy bizalommal fordult Online Ügyfélszolgálatunkhoz.
Tájékoztatjuk, hogy levelezési címét rögzítettük nyilvántartásunkban.
Bízunk benne, hogy tájékoztatásunk megelégedésére szolgál, és a jövőben elégedett ügyfeleink között üdvözölhetjük!
Az ilyen pikk-pakk ügyintézések és a normális hangvételű levelek jól esnek. Bár tudom, ez lenne a normális hozzáállás, legyen az bármilyen szolgáltatás, de sajnos nem ezekhez vagyok szokva...

Áthajtani piros lámpán

Felháborító, amikor ilyet látok, hallok

Új hetet frissen és kipihenten kell(ene) kezdeni, de... De este 22.40-kor kezdődött a TV2-n a Halálsoron (bár, szerintem jóval előbb kezdték), így kénytelenek voltunk ébren maradni hajnali 2-ig, merthát a jó filmeket persze a legrosszabb (legkésőbbi) időpontokra ütemezik be... Annyi jó volt a dologban, hogy legalább a reklámblokkok nem voltak hosszúak... Még szerencse, hogy főműsoridőben olyan tudományos sorozatok mennek, mint pl. a Barátok közt, Hal a tortán és mittudomén még milyen népbutító napi műsorok vannak még... Tudom, a kezemben a döntés, itt van mellettem a távirányító, ami minden ilyesfajta problémára választ adhat...
De ilyen, és még ehhez hasonló apró dolgoktól (pl. hogy meleg és rossz fény van az irodában) eltekintve remek az életem; kezd lassan minden puzzle-módon a helyére passzolni...

Kellemes ébredés után ismét hoztam a jól megszokott formámat... Hihetetlen, hogy más emberek viselkedésén mennyire felhúzom magam!
De baromi szerencsés vagyok, amikor ráeszmélek, hogy az, aki mellettem úgy mutatja meg másik nézőpont létezését, hogy - annyira - nem érzem magam rosszul a fölösleges túlbonyolítás, értetlenkedés, lehetetlenkedés és problémázás miatt...

Hűdebaromira hasznosan telt a mai napom:
- rekordot döntöttem quadrapop-ban :),
- bevásárlás,
- volt egy kis kajaelőkészítés, húspácolás holnapra,
- volt egy kis cégeshonlap-pofozgatás
- egy kisasztalon rendrakás...
és kb. ennyi...
Igen, ez nem túl sok...
És talán ma este még egy lakásavató...

Hurrá! Végre olyat csinálok, ami valóban érdekel!!! Lassan elkészül annak az irodának a honlapja, ahol dolgozom, jelenleg még csak tesztelgetem/tesztelgetjük, de bízom benne, hogy 2-3 hét múlva már mindenki számára megtekinthető lesz... :) Jó dolog véleményt nyilvánítani (vagy kötözködni?) olyan dologgal kapcsolatban, ami érdekel...

Megdőlt a melegrekord!!! Hogy hol? Szegeden!!! Ugye-ugye, hogy a napfény városa?
Az irodában a sok ember között mindig akad olyan, aki ellenzi a légkondi használatát, így ma is hozzáolvadtam a billentyűzethez, és ez még csak az első alkalmak egyike...
Tegnap azért elviselhetőbb volt a meleg Hatvanban, helyszínelés közben, légkondis cukrászdában, ahová beültünk egy félórára pihenni... Sikerült atlétatrikó-formán leégnem - végre van valami szinem... :) Jó volt kicsit szabad levegőn lenni, helyiekkel ismerkedni, akik most meglepő mód nem értetlenkedtek annyit, mint máskor, máshol szoktak, és nem a befülledt, rossz (számomra piszokmód lehangoló) fényviszonyokkal rendelkező irodában tölteni a munkaidőt a stresszes munkatársak között...

Barátok?

Hogy mi bosszant fel baromira? Ha a "barátok" Istent játszva meg akarják határozni, hogy két - régen egy párt alkotó - ember találkozhat-e vagy sem... Majd a barátok jól eldöntik, hogy melyik félnek hol és milyen program a jó, majd ők jól meghatározzák, hogy melyik programra melyik ember menjen... Így néha-néha akarva-akaratlanul is megbántják azt az embert, aki nélkül szervezik a programot, ha ott a másik... Szerintem a két érintett embernek kellene tisztáznia egymással, hogy a közös baráti körben hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Nem hiszem, hogy ezt a felelősséget a mindkét fél számára közös (!!!) baráti körnek kell felvállalnia...

Egy csomó minden történt velem az elmúlt néhány napban.
Péntek délután miuán az angolról hazaesetem, már loholhattam is tovább a színházba, ahol a De mi lett a nővel? című darabot játszották. Ezután egy kellemes este, egy kellemes helyen, ahol egy friss Hild-díjas építész, Koszorú Lajos ünneplése folyt - a főnökömé. Mivel munkatársakkal - fiatalokkal és idősekkel egyaránt - volt az ünneplés, így sikerült korán hazaérni, és másnap korán (12:30 körül) felkászálódni az ágyból... Utána egy érdekes kiállítás, amit már régóta megnéztem volna, de eddig nem volt ilyen közel, most végre Budapestre érkezett a BODIES... Vasárnap egy kis városnézés Szentendrén, ebédre lángos (már hónapok óta kívántam), majd egy kis idegeskedés a pesti közlekedés miatt, ezután sikeres hazaérkezés...
Holnap Hatvanban kettesben helyszínelünk a munkatársammal... Végre ismét kitehetem a lábam az iroda 4 fala közül... Jó egy kicsit elszakadni az irodai hangulattól, és jó, amikor nem vagyunk összezárva nyolcan egy helyen, és jó, amikor a 8-9 ember nem akar egyidőben beszélni... Jó, amikor csak néhányan megyünk el az irodából pl. helyszínelni... Helyszínelni mindenkivel szívesen mennék, mert irodán kívül mindenki nagyon jó arc... Ez nem azt jelenti, hogy az irodában mindenki elviselhetetlen, csak én vagyok túl nyűgös mindenféle zajra, neszre, zörejre... Bár, a hajtás sem tesz jót mindenkinek, és így, hogy a rengeteg munkával az irodában szembesülünk, így egy kicsit rányomja a stressz a bélyegét az egész irodai feeling-re... De mivel holnap áramszünet lesz, így én akkor is hasznos munkát végezhetek - és nem olyan papírokat kell rendeznem, ami évek alatt felgyűlt körém...
Rengeteg dolog cikázik össze-vissza a fejemben, minden annyira jólfurcsa mostanában... Igaz, úgy érzem, minden dolog rajtunk és a hozzáállásunkon is múlik... Lehet, hogy én vagyok jólfurcsa mostanában?

Hild János-díj

(1) A Magyar Urbanisztikai Társaság Hild Jánosról, az első budapesti városrendezési terv készítőjéről elnevezett HILD JÁNOS DÍJAT adományoz az urbanisztika terén elért kimagasló elméleti és gyakorlati szakmai teljesítmények elismerésére.
(2) Hild János Díj adományozható annak a természetes személynek, aki az urbanisztikai szemlélet érvényesítése terén a területfejlesztésben, területrendezésben, a településfejlesztésben, településrendezésben,
a települési értékek védelmében, a települések igazgatásában, üzemeltetésében kiemelkedő tudományos, tervezői, vagy gyakorlati szakmai eredményt ért el.
(3) Az „egyéni” Hild János Díj adományozásáról a Társaság Elnöksége – a Díjbizottság előterjesztése alapján – kétévente határoz.
(4) Az „egyéni” Hild János Díj kiadható száma 2 évente (páratlan években) maximum 3 db, ezen felül 2 évente (páratlan években) maximum 1 db posztumusz Díj is kiadható.

Részlet a "A Magyar Urbanisztikai Társaság Elnökségének határozata az egyéni és települési Hild János Díj, a Magyar Urbanisztikáért Érem, valamint a Barna Gábor Emlékéremadományozási feltételeiről"-ből

BODIES - kiállítás

Tegnap ellátogattunk a Király utcába, megtekintettük a kiállítást, és így utólag belegondolva megéri megnézni, mert hihetetlen dolgokat lehet látni, és a kiállítás végéhez érve kézbe is fogható néhány emberi szerv...
Kihagyhatatlan!!!

De mi lett a nővel? - színházi előadás

Érdekes, (számomra) különös darab, ahol a színészek a nézők közelében játszanak ráadásul nagyon jól...

A. P. Csehov novelláiból, Jean de Milettnövel ötlete alapján írta: Kiss Csaba
Szereplők:Gyabkin: Gyabronka József
Aljosa: Horváth Lajos Ottó
Jura: Honti György
Rendező: Kiss Csaba
A "De mi lett a nővel?" című férfimese nyolc rövid elbeszélés helyzeteire, motívumaira épül. A különös dramaturgiájú előadásban szerelmek és csalódások, kivégzések és foghúzások, öngyilkosságok és ellenvonatok kavarognak Irina Bikulina ártatlan, mégis felkavaró buja, szenvedélyes alakja körül. A játék végén minden titokra fény derül - a legvégsőre is - és megelevenedik a férfivágy örök tárgya, az a bizonyos legendás Nő. Készült a Győri Padlásszínházban

Eredeti cikk elérhetősége: http://thalia.hu/index.php?id=1219&cid=24228

Chagall Cafe

Végre egy olyan étterem, ahol az árszinvonallal kiszolgálási minőség is párosul, és a kettő nem mond ellent egymásnak...
A belvárosban péntek este pikk-pakk össze tudtak szedni úgy 4-5 asztalt egymás mellé, hogy néhány perc alatt helyet tudtunk foglalni mind a 16-an. Már volt ott egy nagyobb társaság, így nem kellett félni attól, hogy hátha csak azért van szabad hely, mert a kutya sem megy be a hely minésége miatt...
Azt azért el lehet ismerni, hogy egy ürességtől kongó helyre már gyanuval fűszerezett kíváncsisággal megy be bárki is...
Az inni- és ennivaló - a főétel és a desszert is - jó volt, mindannyian jóléreztük magunkat.
Ide máskor szívesen jönnék vissza...

Vannak dolgok, amiket én elképzelek valahogyan, pl. vallásról, és olyan jó, amikor valaki rávilágít arra, hogy más nézőpontból is lehet látni, mint ahogy én eddig gondoltam.
Furcsa, hogy néha semmi kedvem dolgokhoz, de elmegyek, megnézem, azaz még egy esélyt adok annak, hogy hátha jó lesz... És a legjobb, amikor úgy jövök ki emberek közül, hogy azt érzem boldog vagyok és minden szép és jó...

Dávid fitness

Túlsúlyom akkora méreteket öltött, hogy végre hirtelen felindulásból lementem - pontosabban levonszoltam magam - a legközelebbi konditerembe, ahol néhány hete már érdeklődtem, ekkor kaptam órarendet is.
A pultál jegyet váltottam egy órára (igaz, gondolkodtam bérleten is), és közölték, hogy ma nem olyan óra lesz, mint amiről én tudtam. Átöltöztem a pici öltözőben... Még ráértem, visszamentem a pulthoz, és vettem egy üveg vizet. Ekkor rákérdeztem, hogy tudnának-e adni aktuális órarendet - nem tudtak, hisz még változik... A pultos hölgy "jókérdés"-nek minősítette, amikor rákérdeztem arra, hogy akkor vajon hogyan lehet tudni, hogy mikor milyen óra van... A válasz? Telefonálj ide! Furcsa, hisz vannak helyek, amiknek a honlapján nem csak az aktuális heti, de a jövőheti órarend is fent van. Van néhány hely, ahol tudatosult, hogy a XXI. század már elkezdődött..
Visszamentem az öltözőbe, addigra már véget ért az előző óra...
Hogy mi az egész nap slusszpoénja? Az óra elmaradt, mert nem volt 3 ember (ugyanis 3 embernél kevesebbnek nem tartanak órát) Ami pozitív, hogy az órát tartó tanár szimpatikus volt...
Hogy megyek-e ide mégegyszer? A válasz egyértelmű....

Hihetetlen, hogy némely üzleti vállalkozás még mindig nem fogta fel, hogy hogyha nem nyújt megfelelő szolgáltatást, akkor oda nem szívesen, esetleg egyáltalán nem megy vissza az ember.

A mindennapokban most hihetetlen dolgok történnek: végre itt a tavasz, és 1.000 program vár nap mint nap... Szeretem, ha úgy élhetek, hogy minél több dolog részese lehessek...
Tegnap színházban voltunk, megnéztük a Szentivánéji álmot, amit az Új Színházban játszottak. Az előadás jó volt, a színészek jól játszottak, de talán a darab vége tetszett leginkább, akkor pörögtek az események, és humor is volt bőven.

Robinson étterem

Rég nem látott ismerőssel való találkozás apropóján tértem be ide. A jóidőnek köszönhetően a teraszon foglaltunk helyet, ahonnan körbe belátható a Városligeti tó; a tóban kacsák úsznak, amik néha még a napernyőre is felröppennek, azaz a hangulat nem mindennapi... Ez a kiváló környezetben lévő étterem a Városligeti tó felett "lebeg". Ebből a tényből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az árak várhatóan magasabbak, mint a többi helyen, ráadásul elvárható, hogy a magasabb árral szinvonalas kiszolgálás is párosuljon.
Az étterem bejáratánál pincér vár arra, hogy az asztalhoz kísérhesse a vendéget, így lehetetlen csak úgy beesni egy asztalhoz.
Az étlapon különleges ételek közül válogathat a vendég. A felszolgált ételek ízlésesen vannak tálalva. Az ételek finomak, az adagok nem túl nagyok, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a kedves vendég ne tudná elfogyasztani.
De... Szörnyű azzal szembesülni, hogy még manapság is a külső alapján ítélik meg - egyes helyeken - a szinvonalas helyekre betérő vendéget, és ha nem úgy néz ki, mint ahogy azt a felszolgáló elvárná, akkor semmibe veszik és lenézik, még akkor is, ha rendesen fogyaszt és nem csak egy kávéra, vagy egy ásványvízre tér be. Rossz, hogy a vendéglátó helyek közül még csak néhány ismerte fel azt, hogy hasonló módon bánjanak az összes betérővel, hiszen, ha elégedett távozik, akkor feltehetőleg máskor is szívesen tér vissza.

Ha már vége

Mennyire nagyon rossz, amikor egy szakítás után a közös ismerősökből álló baráti kör úgy szervez programot, hogy nehogy találkozzon a régen egy párként számon tartott két ember... És úgy érzem nemsokára ezt a saját bőrömön is megtapasztalom; ennek egyáltalán nem örülök... Nem örülök annak, ha nem tudja két ember felnőtt módon módon lerendezni az elválást. És szörnyű, ha nem tudják az emberek bevallani még maguknak sem, hogy a szétválásnak/szakításnak meg kellett történnie...

Néha vannak olyan pillanataim (óráim, félnapjaim), amikor megzuhanok kicsit, és lehetetlenmód viselkedek olyanokkal, akik közel állnak hozzám. Jön valami külső hatás, és pikk-pakk megváltozik minden, a világról alkotott képem, a hangulatom... Magamban sem tudom megfogalmazni, hogy mi nem stimmel, csak valahogy belőlem is előbukkan a hülye, szőke nő... Talán a túl tökéletes világ miatt kell valami, amibe bele lehet kötni? Talán az egész csak műbalhé...

Érettségi

Furcsa, hogy az utóbbi időkben magyarból nyomtatott érettségi kérdéseket kapnak a diákok. Így egy csomó plusz-költség felmerül, ilyen a nyomtatási-, csomagolási- (bezacskózás, dobozolás, dobozok leragasztása... stb.), szállítási költség is. Ráadásul a biztonsági óvintézkedéseknek is sokkal komolyabbnak kell lenniük, mint régen, amikor még a TV és a rádió mondta be a magyar érettségi napján, hétfőn, reggel 8.00-kor, szépen, lassan, érthetően a 3 tételt, melyekből egyet kellett választani, majd azt kellett kidolgozni. Akkor még nem kellett stresszelni szegény nyomdai dolgozókat, hogy nem vihetnek be magukkal a munkahelyre mobiltelefont, hogy nehogy lefényképezzék az érettségi feladatokat... Akkor kb. max. 20 ember ha tudta, hogy mi lesz hétfőn, reggel 8-kor az a 3 érettségi feladat, ami kérdés lesz... Sokkal kevesebb hibázási lehetőség volt akkor, ráadásul még ekkora papírpazarlásra sem volt szükség. Hisz a kérdéseket felírták a táblára, és mindenki csak annyi lapot használt el, amennyire valóban szüksége volt a dolgozat megírása során...

Milyen igaz...

„Szeretem azt, aki mellette vagyok”
Az egyik legfontosabb dolog, hogy szeresd azt az embert, akivé mellette válsz. Érezd, hogy kibontakozol, magad tudsz lenni. A pozitív tulajdonságaid jönnek elő mellette, míg a negatív oldalad háttérbe szorul.
Szerintem ez a kapcsolat mindkét résztvevője számára igaz kell legyen, nem csak a nőnek kell így éreznie - mint, ahogy a cikk szerint lennie kellene.
Eredeti cikk elérhetősge: http://www.femina.hu/szex/milyen_pasi

Kerékpáros közlekedés

Egy hasznosnak tűnő link kerékpárral közlekedőknek.

Nagy tervek, célok? Mindig vannak... Most is...

Segítség?

Ma a Ferenciek terén, az aluljáróban odajött hozzám egy Fedél nélkült áruló figura. Nem kötekedett, nem akaratoskodott és nem bűzlött a piától... Felajánlottam, hogy szívesen segítek, ha elfogad valami ennivalót a péksüteményesnél. Nem küldött el a francba, hogy neki csak pénz kell... Ezt nagyon díjazom!!! Vásároltam 2 pizzaszeletet neki és a feleségének v. lányának. Így jól érzem magam, mert nem asszisztáltam ahhoz, hogy az alkoholhoz nyúljon - legalább most...!!!

Apró gondok, problémák

Újabb párkapcsolati igazság fogalmazódott meg bennem:
Ha egy párkapcsolatban problémák fogalmazódnak meg, akkor azt már a legelső alkalommal is meg kell hallani és figyelni kell rá (talán túlzás, de komolyan kell venni). Ha ez rendszeresen nem történik meg, akkor a sok apró problémától, semmibe vett kívánságtól telik be a pohár és lesz vége az egésznek.

Lassan - belátható időn belül - végleg lezárul életem egyik hosszabb szakasza. Végre pontot tehetek a dolog végére, így végre még egy nyomasztó dolog megszűnik... Kedzem József Attilának érezni magam - sínen vagyok!!!

A Szegeden töltött néhány nap úgy sikerült, ahogy szerettem volna, sőt...
Meglepődtem, hogy végre Rubik kockákra bukkantam az egyik bevásárlóközpontban. Már hónapok óta szerettem volna venni - igaz, csak 4 játékboltba mentem be itt, Bp-en - de mindenhol azt mondták, hogy elfogyott...
Nugodtan pihenhettem át 3 napot, és minden lelkiismeret furdalás nélkül aludhattam délután 1-ig-2-ig...
Névnapomra megkatam azt a filmet, amit folyton lesek az üzletek polcain, ez a Lesz ez még így se! Igaz, a film teljes hosszábban annyira nem pörög, de van néhány jó poén, ami nagyon tetszik.
Végre nem kellett csalódnom az időjárásban sem, mert 7 ágra sütött a nap. Már nyugodtan ki lehet ülni beszélgetni rég nem látott ismerősökkel a cukrászdák teraszára is egy szál pólóban.
Nem véletlen: a napfény városa...
A képen a dorozsmai szélmalom látható, mely Szeged-Kiskundorozsmán található.
A feljegyzések szerint 1905-ben még 23 szélmalom volt a településen, ma már ez az egyetlen.
A négyszintes építmény földszintjét lisztespadnak, első emeletét kőpadnak, a másodikat sebeskerékpadnak, a harmadikat nagy kerékpadnak nevezték. A malomban régen három, később már csak két kőpár dolgozott. Egyiken búzát, a másikon kukoricát, a harmadikon árpát őröltek.
A vályogfalú malmot egy Czékus nevű gazda építtette 1821-ben. Czékus Andortól 1900-ban Faragó György vette meg. 1949-ben álltal le a malom vitorlái.
Eredeti szöveget lásd. http://www.vendegvaro.hu/gen?genid=8033

Még szerencse, hogy vannak olyan iskolaigazgatók, akik nem nehezítik meg mindenféle szívhezszóló beszéddel a ballagó diákok elválását az iskolától, ahová az utóbbi 4 vagy 6 évben jártak. Igen, ez nagy "szerencse"... De nem értem, hogy egy ballagás alkalmával hogyan lehet csak a hiányzásokat, a diákok nemtörődömségét felemlegetni... Úgy látszik ez is megváltozott az utóbbi években, hisz engem még más szavakkal búcsúztattak annakidején.

De itt, Szegeden nem csak a ballagási szokások változtak meg sajnos, hanem az emberek egymáshoz való viszonyai is. Sajnálom, hogy az embereknek természetes, - sőt, még el is várja, mintha az magától értetődő lenne - hogy valaki más átadja a helyet, és még fel sem merül benne, hogy meg kellene köszönnie... :( Sajnálom, hogy a tömegben már egyáltalán nem figyel az egyik ember a másikra, és elnézést sem kérve letapossa azt. Néhány évvel ezelőtt még sokkal barátságossabbak (ember-szerűbbek) voltak az emberek ebben a városban...

De lehet, hogy a régi dolgokat csak az idő múlása szépíti meg?

Van azért jó dolog is ám... :) Pl. az, hogy be lehet ülni családi vállalkozásként működő étterembe, ahol még néhány jó szót is kap az oda betérő és még a kiszolgálásra sem lehet rosszat mondani... Ráadásul 4 fő bőséges vacsorája nem éri el a 10.000 Ft-ot.

Az élet szép, gond egy szál se, hisz azokat mind mi kreáljuk a hozzáállásunkkal...
Minden megy simán magától...
Öröm, tavasz, jóidő és egy hosszúhétvége Szegeden, a napfény városában!!!

De lehet, hogy mégsem ennyire egyszerű, és mégsem szép?

Asszem zűrzavar...

Kezdem helyre rakni a körülöttem lévő dolgokat, talán tisztábban látom, hogy számomra mi a fontos. Nem akarok hasztalan dolgokkal foglalkozni - és olyannal sem, amiről úgy érzem, hogy értelmetlen. Nem szeretném, ha évekig nyomasztana a lelkiismeretfurdalás amiatt, hogy nem foglalkozom eleget azzal, ami számomra nem is fontos. Szeretném azt tenni, aminek haszna van... Ilyen pl. a nyelvtanulás és a rendszeres mozgás is.

Kapcsolat

Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."

Kár, hogy körlevél...

Egy remekül sikerült hétvége után fáradtan, de mégis boldogan battyogtam reggel a munkahely felé, ahol a hangulatom folyamatosan ingadozik, mert néha úgy érzem, végre szusszanni lehetne és nyugodtan csinálni, amit kell, de ez az érzés nem tart tovább, míg a főnök be nem jelenti, hogy jövőhéten két dolgot is le kellene adni... No, ilyenkor érzem igazán, hogy felmegy a pumpa (pedig nem is ültem wc mellé...)
A suliban lassan megkezdődik a zh-írásos időszak, amihez persze semmi kedvem... Úgyanúgy, mint az egész sulihoz...
Rengeteg mindent csinálnék, ha nem lenne a nyakamon az összes BME-s teher, aminek már értelmét sem látom...
Szeretnék felszabadultan, minden lelkiismeretfurdalás nélkül eltölteni egy hétvégét!!! Szeretnék olyat csinálni, amiben hiszek; és hiszem, hogy haszna van...

A tegnapi este egész jó volt: munkatársak eljöttek ide, majd lementünk egy közeli kocsmába, ahol kajálni nem tudtunk, mert a szakács már 2 hete elment, majd ismét ide, majd pizzázás, közben beszélgetés, majd 2 körül ágybabújás, de az már munkatársak nélkül... Semmi extra, de mégis szükséges kikapcsolás...

Arena Plaza

A mai napon talált negatívumok:
- alig lehet mosdót találni
- ha már meg van a mosdó, akkor pedig...: felújítás miatt nem használható... Nem értem! Nem értem, mert még nincs fél éve sem, hogy kinyitott ez a bevásárlóközpont
- a női mosdó mosdóit elhagyva két ajtót látok, de egyiken sincs semmilyen piktogram - kiderült, hogy az egyik a pelenkázó ajtaja, a másik pedig a női wc-ket rejti...
- ja, ha kártyával akartam volna fizetni, nem tehettem volna, mert állítólag az egész épületben - talán néhány üzlet kivételével - elromlottak a terminálok
- ebédidő tájékán az étteremrészen beletelik egy kis időbe, mire szabad asztalra lehetek figyelmes...

Ami jó:
- a legtöbb helyen normálisak az eladók

Rosszindulat

Nem kellene vele foglalkoznom, de mégis feldühít, amikor valaki rosszindulatú megjegyzéseket tesz másokra!!! Nem tudom, hogy miért kell folyton probémázni valamin... Nem tudom miért kell mindig hibát találni mindenben és mindenkiben...
Én is tisztában vagyok vele, hogy vannak nehezen elviselhető emberek, akikkel ha lehet, inkább nem dolgoznék együtt. De tudom azt, hogy általában - bár kicsit ez erősen hangzik - mindenki jó ember... De nem hiszem, hogy helyes több percig szidni, lenézni valakit csak azért, mert egy kicsit másképp gondolkodik dolgokról...
Hihetetlen, hogy bármilyen apróságból hatalmas problémát lehet kreálni!!! Hogy ilyenkor mire gondolok? Pl: hogy most ment el előttem a 2 percenként járó metró, hogy 3 forinttal átvágtak a boltban, hogy nem fogadják el az étteremben az utalványt... stb., szóval ilyen "életbevágó" problémákból mik sülhetnek ki...
Be kell látni: szar az élet!!!

Végre talán lazulni látszik a munkahelyi hajtás, talán sikerül egy kicsit regenerálódni, és 100%-osan csinálni, amit kell... De erre szükség is van, hiszen jövőhéten épszerk zh, meg a jól ismert statika házi, és újra suli és munkahely közötti ingázásos hét... És nemakarom-nemakarom... Ja, és itthon "szalad a lakás", ígyhát jobb lenne, itthon is tenni-venni...
Pihi-nyugi-olvasás-max. 8 óra munka - ez kellene most nekem, de nagyon!!!

Nincs kedvem a holnapi BKV sztrájkhoz, de csak azért, mert bent kell lennem a munkahelyen olyan korán, hogy 9-re kiérjünk Pesterzsébetre az önkormányzathoz... Igaz, ma nem volt sztrájk, de így is hatalmas dugó volt a belvárosban - kíváncsi vagyok, vajon holnap mi lesz...

Ismét túl vagyok néhány erőteljes munkanapon... Vasárnap ledolgoztam a május 2-ai pénteket, így most, kedden már 3 munkanapon vagyok túl. A teganpi nap is hosszúra sikerült, mert hajnal 3-ra értem haza és dőltem be az ágyba... 4 óra elteltével már kelhettem is fel, mert vártak a munkahelyi feladatok.

Meghalt Antal Imre. De már el is készült a róla készített megemlékezés, amit ma este bemutattak a tv-ben. Rengeteg ember nyilatkozik elismerően a Szeszélyes évszakok egykori műsorvezetőjéről... Ez így nagyon szép! De vajon amíg élt, miért nem lehetett hallani az ő jóságáról, tudásáról szinte semmit. Mindig, amikor meghal valaki ismert ember, akkor derül ki róla, hogy ő volt a legjobb színész, énekes, műsorvezető, zongorista, humorista... stb.

A hétvége mindkét napján órára kellett kelni... :( De a vasárnap rosszabb volt, mint a szombat, mert a vasárnapot a munkahelyen töltöttem... És még mindig én vagyok az időelszúrás-nagymestere... Jó lesz 6 napot dolgozni egyhuzamban: vasárnaptól péntekig!!! Hurrá!!!

Kotnyelesség és rosszindulat

Nem értem, hogy néhány embernek miért kell mindenbe felétlenül belepofáznia! Reggel megvettem az egyetem pinceszinti büféjében a 3 dl tejeskávémat, majd célba vettem a liftet, mert az órám a második emeleten kezdődött... Ígyhát liftbe szálltam a poharammal együtt, mert órakezdésig nem tudtam volna meginni a tejeskávét. A lift egyik utasa (egy középkorú, szinte már idős nő - mondhatnám tipikus beszólós figura) nem bírta ki, hogy be ne szóljon, hogy milyen tahó vagyok, hogy "egy ilyennel" be merek szállni a liftbe... Ha leöntöttem volna, akkor lett volna miért hőbörögnie, de így? Mire föl képzeli egy b...atlan p.csa, hogy rajtam kívül még 6 ember előtt lekezelően kioktathat olyan dologról, ami itt, az egyetemen általános, azaz mindig vannak olyanok, akik pohárral a kézben szállnak liftbe...
Azt hiszem az lenne a legfontosabb, hogy mindenki előbb a saját hibáit vegye számba!!! Utána majd lehet pofázni, és beleugatni más dolgába!

Építészet-városépítészet

Egy "gyöngyszem" az emberi elme határtalanságáról...

Ma Budáról - két buszmegállónyira a munkahelytől - indultam dolgozni. Kicsit féltem a mai sztrájktól, így nem mertem bekockáztatni, hogy majdcsak jön egy olyan busz a Keletihez (ha jön egyáltalán), amin bazi nagy tömeg lesz; így, Budáról meg akár még gyalog is be lehet battyogni dolgozni.
Láttam a hírekben, hogy elég nagy kavarodás és felfordulás volt délelőtt, a sztrájk idején a belvárosban, ebből viszont én semmit nem vettem észre - pedig én is ott dolgozom... Sőt, még parkolóhely is bőven volt ott, ahol máskor még negyed óra parkolóhely-keresés után sincs üres hely.

Ismét egy kellemes meglepetés: régi ismerős az "új" (igaz, már vagy 1 éve is van, hogy barna) hajszínemről fejtette ki a véleményét. Szeretem az ilyen helyzeteket, amikor váratlan pillanatban valaki ismét "betoppan" megszokott - de cseppett sem szürke - mindennapjaim közé.

Hihetetlen idő volt ma: esett az eső, majd sütött a nap, ismét eső, majd borulás, majd napsütés és eső együtt... Hiába indulok el kigombolt kabáttal a napsütésben, mert egy óra múlva már szakad az eső és az otthonhagyott esernyőre gondolok...

A hétvége egyik napján be kell menni a gyárba, hisz jövőhét kedden leadás, és valamikor a május 2-át úgyis le kell dolgozni - igaz ez nem kellemes, de legalább hasznos, hamár egyszer úgyis muszáj...

A mai nap is helyszíneléssel telt...
Reggel sikeresen levizsgáztam éberségből: ügyesen beálltam a jelzőlámpához abba a sávba, ahol a parkoló autók álltak, de kb. 2 perc elteltével már rá is jöttem, hogy mijapája...
Végre verőfényes napsütésben sikerült fényképezni a település arra érdemes látnivalóit, erre ugyanis még nem volt példa, hisz eddig (4 alkalommal) folyamatosan borult volt az ég és hideg is volt... De ma már szinte úgy éreztem, mintha tavasz lenne - ezt már szeretem!!!
Rájöttem, hogy az irodai környezet rossz hatással van az emberre -> sűrűbben kellene kimenni a gyárból helyszínelni. Stresszmetesíteni kellene a dolgozókat!!! De jobb lenne, ha olyan települést kellene körbejárni, ahol valami értékes, érdekes dolog is megtekinthető...
Elfáradtam, pihi van, tévézés, majd fürdés... És esetleg - végre egyszer - időben lefekvés...(?)

Szerencsére egész jól sikerült a mai kirándulás Érdre. Igaz, kicsit fárasztó volt egész nap helyszínelni kettesben egy 2006. január 1-jén 61.196 fős lakónépességgel rendelkező településen és a "várost" járni, fényképezni, autózni... Az idő is kissé szeleburdi volt - hol beborult, hogy hétágra sütött a nap...

A hétvégén volt egy kis pihenés, buli, barátok... stb.

Most pedig hihetetlen hangulatban vagyok. Általánosságban elmondható, hogy jókedvem van, de vannak pillanatok, amikor pikk-pakk robbanok... Talán a tavasz lehet az oka...
Vannak helyzetek, amikor a hozzám legközelebb állókat bántom meg, úgy Istenigazán. Vajon miért? Vajon azért lehet ez, mert akihez kötődünk, azt jobban érdekli, hogy mit teszünk, vagy nem teszünk vele? Hisz, aki közömbös, akkor az is közömbös, hogy mit kap tőlünk, legyen az kedvesség, vagy tahóság...

A napi apró történéseket jól tudom, hogy nem szabad túl komolyan venni, és túlzott mértékben nem is kellene jelentőséget tulajdonítani neki, de néha nem tudok uralkodni az indulataimon... Ekkor jön elő belőlem az undok, utálatos, tahó, aki mindenkinek beszól és mindennel, mindenkivel van valami baja.

Holnap egész napos kirándulás Érdre - "jujdejó"!

Végre ismét kezdenek rendeződni a dolgok körülöttem:
- Két hétvégémet is eltölthetem úgy, hogy nem kell statika házit készítenem.
- A munkahelyi loholás is kezd alább hagyni (igaz, nem tudom meddig).
Talán lassan szusszanhatok egy jót, és kicsit kikapcsolhatok. Általában nem bírom azokat a helyzeteket, amikor többfelől jön a nyomás. Stresszes, amikor a suli is nyomaszt és a munkahelyen is meg kell felelni, mert a határidő közeledik, és emiatt le is kell tenni valamit az asztalra...

Milyen igaz, ami most az egyik tévéműsorban szóba kerüt... Ez idézte elő belőlem az alábbi gondolatmenetet: nem mindegy, hogy milyen környezetben - hol és kik között - teszem a dolgom (főzök, takarítok, élvezem az életet úgy, hogy közben nincs lelkiismeret furdalásom). Egyáltalán nem mellékes milyen emberek veszik körbe az embert, amikor tesz-vesz, és az sem mindegy, hogy mennyire fogadják el a másikat olyannak amilyen.
Rájöttem arra is, hogy hogyha jól érzem magam pl. a konyhában főzés közben, akkor az étel is jobban sikerül. Régebben, amikor még kényszernek éreztem a sürgés-forgást a tűzhely körül akkor nem esett olyan jól az általam készített étel, mint most, amikor jólérzem magam, és szinte játéknak fogom fel a kajagyártást.

Talán kezdek az utóbbi időben másképp látni dolgokat, ahhoz képest, mint ahogy néhány évvel ezelőtt láttam. Talán kezdem én is jobban elfogadni az embereket, és úgy érzem, így a saját életem is megkönnyítem azáltal, hogy nem parázok a többiek hülyeségein, amik lehet, hogy nem is hülyeségek, csak nekem tűnnek annak.

Arra is rájöttem, hogy nem szabad húzni-halasztani a dolgokat, nem szabad homokba dugni a fejem és várni, mert van olyan, amikor pusztán a várakozás nem hoz megoldást. Jobb előbb túlesni azokon a dolgokon, amiken úgyis túl kell esni. Lehet szó egy megbeszélésről/beszélgetésről, egy telefonhívásról, egy ügyintézésről, bármiről...

Hogy mi fontos még? Fontos megbeszélni dolgokat, hisz ebből lehet érteni. A duzzogás, a szótlanság nem old meg semmit, sőt...!!! Ha az egyik fél beduzzog, azzal sajnos nem csak saját magával tol ki, de nagyon, hanem saját magával is, hiszen egy önként felvett álarcot kell fent tartani magán.

Meggyötörten, fáradtan, nyűgösen, de végre hazaértem a munkából. Végre nem vár más, csak az izgalmas statika - mint mindig... Holnap zh - az első, ebben a félévben... Nem is lenne semmi probléma ezzel az egésszel, ha lenne valami haszna annak, hogy megtudom állapítani egy tartóról, hogy az statikailag határozzott-e, vagy nem... Jó lenne, ha a műegyetem a valódi, gyakorlati életre készítene fel. De a képzés - amire járok - nem olyanoknak szól, akik még egy percet sem dolgoztak a gyakorlatban. A képzésen résztvevők közül már mindenki dolgozott/dolgozik a gyakorlatban, vagy tervezésben, vagy kivitelésben. Ígyhát nem mi vagyunk azok, akiknek be lehet dumálni, hogy az itt tanulnaknak még hatalmas hasznát vesszük a jövőben.
Holnap estefelé végre szusszanhatok egyet - már alig várom! Csak addig éljem túl valahogy...

Épül a 4-es metró - hurrá!!!

Ahogy munkából jöttem hazafelé, már azon is kicsit elkezdtem bosszankodni, hogy hogyha időben, azaz akkor lépek le, amikor a többi ember is hazaindul a munkahelyéről, akkor tömött busszal jöhetek csak el a Baross térig. De nekem nincs is okom mérgelődni, hisz nem babakocsival szállok fel a BKV járatára. Most ugyanis egy anyuka megpróbált felszállni a 7-es buszra, de nem jutott el a babakocsisok részére fenntartott helyig, mert a tömeg nem engedte oda, így kénytelen volt az ajtónál megállni.
Az imént leírt eset még semmi ahhoz képest, ami a Baross téren várt. A Baross térről a Bethlen Gábor utcán szoktam hazafelé jönni, de reggel óta lezárták a Bethlen utca és a belváros felé közlekedő buszmegálló közötti rövid útszakaszt. Igen, nagyon örülök a metróépítésnek!!! (Végre nem csak akkor szembesülök azzal, hogy épül a 4-es metró, amikor a BME épületeit szeretném megközelíteni.) Ennek köszönhetően tennem kellett egy "kis" kerülőt, mely kb. 5 perccel növeli meg a buszmegálló és a lakásom közötti utat. És nem elég, hogy hosszabb az út hazáig, de nincs is kiépített gyalogos forgalomra kiépített rész a kerülő úton.

Időközben kiderült, hogy szerencsére csak ideiglenes volt a leírt állapot és mégsem kell 5 perces kerülőt tenni a buszmegállóig. :) Akkor mégiscsak hurrá!!!

Ma szinte alig történt valami, mégis egy csomó felmerülő dolog van bennem:
Végre sikerült a hivatalos munkaidő végén elhagynom a gyárat, így még világosban értem haza. De meglepődtem, hogy egy kicsit furcsa hatása van a bejárati ajtónak és rájöttem, hogy az a furcsa, hogy végre világosban értem haza a munkából, és így láthattam az ajtó fehér színét... Hm... Talán sűrűbben kellene kevesebb ideig bennmaradni dolgozni?

A mai nap is kicsit feszülten telt- sok volt a teendő: munka - suli - munka... sokáig.
Ilyen helyzetekben talán mégjobban esik a meglepetés, az kizökkent kicsit a robotolásból, és ez persze piszok jó!!! :)

A mai nap kicsit tömör volt: reggel tárgyalás, majd egész nap dokumentálás, de még hátra van egy kis sulival foglalkozás is... :)
Hogy nekem milyen nagyon jó!

Végre el tudtam szabadulni a városból néhány órára, így voltam végre kicsit szabad levegőn, és nem csak a belvárosi szmog jutott a tüdőmbe. Igaz, csak késő-délután, vagy inkább kora este - de még világosban - indultunk útnak. Megkerültük a Velencei tavat, majd visszatértünk a zűrzavaros Budapestre, itt egy gyors pizza a Fehérvári úton, majd indulás a Keleti felé: Lágymányosi híd -> Könyves Kálmán körút -> Üllői út -> Orczy út -> Fiumei út -> Rottenbiller utca, így szerencsére sikerült elkerülni a város azon részeit, ahol bármiféle felfordulás lehetett. Igaz, a Rákóczi út felett átívelő felüljárónál igy is belefutottunk egy szemből jövő, szirénázó rendfenntartókból álló kocsisorba.
Vasárnap: órára kelés 11:00-kor, de csak azért, hogy ebédre átérjünk Budára.
Rájöttem hétvégén, hogy jó dolog átaludni a szombat és vasárnap délelőttöt, de... De ha túl sokat alszom, akkor nemcsakhogy elszúrom a fél napomat, de még fáradtabb is leszek, mint voltam. Megpróbálom kitapasztalni, hogy mi az optimális alvásigényem - hogy választ mikor kapok, azt egyelőre nem tudom...
Most kissé fáradt vagyok, hiszen kicsit hosszúra sikeredett a mai munkanap: reggel 9-től 20:30-ig bent voltam. Szerencsére nem volt idegbaj... De volt születésnap-ünneplés: betöltötte ismét egy ismerős a harmadik X-et! A munkahelyen legközelebb én lépek a 30-on túliak társaságába... Ismét változik majd valami, csakúgy, mint amikor már a 20-as éveimbe léptem - valami más lett, ami megmagyarázhatatlan...
Kora reggel vár a munka, úgyhogy teszek-veszek itthon most még valami hasznosat, még mielőtt bedőlök az ágyba.

Hihetelen, hogy milyen témák vannak a híradóban:
Tanárverés
Azt mondják, egyre gyakrabb a tanárverés... Hm. Meglepő... Mostanában a hírekben egyre gyakrabban hallhatók ezek a dolgok... Vajon tényleg csodálkozni kell, ha a szülő kezet mer emelni a tanárra? Szerintem a hírekben leadott események is közrejátszanak abban, hogy az emberek meg mernek tenni dolgokat, persze erre csak bizonyos emberek érzékenyek. A kereskedelmiTV belediktálja az emberbe, hogy mit kell tegyen...
Orvoshiány, felháborodott betegek
Félelem a holnapi (márc. 15-e) naptól, a balhétól, kordon-hegyek a belvárosban
Már előre csinálják a fesztivált, hátha lesz valami esemény...
Blaskó Péter tiltakozik, és nem veszi át a Kossuth-díjat
Ő most a Magyar Köztársaság ellen lép fel...
Sikkasztás
Mozgássérültek parkolóhelyeinek elfoglalása
Ez a téma engem is valóban felháborít. De sajnos nem ez az egyetlen dolog, amikor érezhető a másikon való átgázolás. Ez mindennapi probléma - sajnos... Arra is fel kellen hívni a figyelmet, hogy vajon hány olyan lakó-, vagy középület van, ahol az akadálymentesítés megvalósult... Vajon egy tólókocsival, vagy babakocsival hogyan lehet igénybe venni a BKV szolgáltatásait? Néha erre is figyelni kellene, és nem csak legyinteni. Nem tudom mennyi igazságalapja lehet annak a gondolatomnak, hogy azért lehet külföldön több mozgássérültet látni, mert sokkal jobban figyelnek rájuk az emberek - több helyen biztosítják az akadálymentes megközelítést, több olyan eszközt lehet kereskedelmi forgalomban, mely megkönnyíti a rászorulók mozgását, közlekedését.

Hogy mi borít ki pontosan? Az, hogy nincs más a hírekben, csak síránkozás, bánkódás, azaz csupa negatív hír. Hiszen biztos lennének boldogítóbb események is... Talán ezek is hozzájárulnak az emberek arckifejezéséhez? Ahhoz, hogy szinte mindegyik ember az utcán bánatos, szomorú és elkeseredett?

Problémák

Boldog vagyok, ha egy nézeteltérés nem sértéssel végződik, hanem a hibás fél (felek) beismerik, ha hibáztak - ez fontos. Hisz nem hiszem el, hogy folyton csak a másik hibázhat - ilyen nincs!!!
Minden kapcsolatban vannak felmerülő problémák, melyek lehetnek kisebbek, vagy nagyobbak, csak az nem mindegy, hogy hogyan történik a problémamegoldás...
Fontos a közös hang megtalálása!

Fáradt vagyok - nemkicsit... Ráadásul reggel korán kell kelnem, mert a rajztanár nem tűr késést az óráról, majd irány a "gyár", majd újra suli, aztán ismét meló... 17.55-ig...
Ha ismét kicsit letisztul körülöttem a zűrzavar, akkor majd talán összeszedettebb leszek - nem úgy, mint most...

BME

Órarend szerint 17.15-től éptöri előadás, beértem majdnem fél hatra, majd kiderült, hogy nem negyed órát, hanem egy egész órát késtem, azaz több, mint az előadás feléről lemaradtam, mert múlt órán megegyeztek a többiek a tanárral, hogy kezdődjön előbb az óra. Két hete (azaz az előző órán) viszont betegen feküdtem itthon, így nem mentem be az órára - hiszen csak a mosdóig jutottam el - ennek köszönhetően nem értesültem erről a szervezésről... Köszönjük, hogy ennyire kommunikál velünk a tanszék!!! Igaz, nekem szinte meg sem kell szólalnom, mert 1 buszmegállóra vagyok csupán az egyetemtől... De van olyan évfolyamtársam, aki Debrecenből jött fel csak emiatt az előadás miatt - ő megjött órarend szerinti időben és másfél órával később már indulhatott haza... Ezt is köszönjük BME!!! Gratulálok ehhez a szervezéshez és információáramláshoz a XXI. században! Mintha nem lenne egy jólműködő Neptun, ahol a tanárok üzenetben értesíthetnék az érintett hallgatókat... Ez a híres Műszaki Egyetem - bosszant és felháborít!!!

Ma reggel az utcán ez ütötte meg a fülemet: "...elszállt alóla a ló..."
Igen, a magyar szólásokban meglhetősen sűrűn fordul elő a ló, pikk-pakk eszembe is jutott pár:
- ajándék lónak ne nézd a fogát!
- a lónak is négy lába van, mégis megbotlik
- elszaladt vele a ló
- szállj le a magas lóról!
Ma hihetelen milyen pörgős volt a napom: munkakezdéstől kapásból minimum 2 dologgal kellett párhuzamosan foglalkoznom. Rajzoltam, nyomtattam, méretre vágtam, hajtogattam, összefűztem a doksikat, de ezek az elvégzendő feladatok nem csak egy munkára vonatkoztak... Még jó, hogy az ebéd belefért az időmbe! :)

A tegnapi nap egész jó volt: sikerült előbb odaérni a buliba, mint az ünnepelt, akivel már másfél éve nem találkoztam személyesen. Babázhattam egy kicsit a féléves Petrával, aki folyton mosolyog... Ezt egy darabig beosztom. Beszélgettünk éjfélélig, közben libazsíros kenyeret ettünk hagymával... :) Körülbelül ennyiről szólt a tegnap délután. A lényeg: jól éreztük magunkat!!!
Az ilyen, nyugodt, beszélgetős, délután elkezdődő összejövetel is elengedhetetlenek a mindennapokban.
Kora délután letudtam a szavazást - ezen is túl vagyok... :)
A szavazáson és utána is olyan helyekre vezetett az utam, ahol mosolygós, kedves - de ismeretlen - emberek fogadtak. A közvetlenség (ami nincs túlzásba víve) és a kedvesség nagyon jól esik, de nem hiszem, hogy ezzel egyedül vagyok...
Utána egy kis séta a Gellért hegyen, de meglehetősen rövidre sikerült a séta, hisz hideg volt, mert akkor már nem sütött a nap...
Utána egy kis vendégség a szülőknél, majd irány haza!
Talán ma még tanulgatok kicsit, bár a szemem már majd' leragad a fáradtságtól, pedig alig csináltam ma valamit...
No, majd talán holnap...!

Kicsit morcos vagyok, mert zűrös volt az éjszaka, nem aludtam jól, mert forgolódtam egész éjjel...

Ez a munkahét egész jól sikerült, hiszen volt születésnap és névnap ünneplés is, azaz kétszer is koccinthattunk az irodában. :)
Kicsit zsúfolt lesz a mai nap: fel kell kelni kb. dél körül, reggeli, posta, hétvégi bevásárlás, ajándékvásárlás... és legkésőbb 15.00-ra ki kell érni Újpestre, mert oda kell érni egy meglepetés-szülinapi buliba...
Nagy szerencse, hogy hétvégén nem kell bemenni dolgozni, de félek tőle, a jövőhetem nem lesz egyszerű... Az 5 munkanapból 4 napon be kellene tolnom az arcom a BME "K" épületébe; igaz, ezek nem egész napos programok, de azért bezavar a képbe, ha épp dolgoznom kellene 1000rel - ráadásul nem csak kellene, hanem kell is...

Végre ismét sikerült egy beszélgetős, utazási élménybeszámolós, teázós, limonádé ivós estét összehozni a barátnőkkel...
De a jóhangulatom beárnyékolja kicsit, ha a hétvégére gondolok, ugyanis igen nagy a valószínűsége annak, hogy be kell menni dolgozni (bár nekem egyelőre még senki nem szólt), hisz hétfőn leadási határidő van... Eh!
Azt hiszem célba veszem a fürdőt és alszom egy nagyot!

Elégedetlenség

Nemrég még én is folyton kritizáltam mindenféle dolgot, de szerencsére mellettem vannak olyanok, akik felnyitották a szemem, és finoman, óvatosan ráébresztettek arra, hogy ez nem a legjobb hozzáállás dolgokhoz.
Mostanában már én húzom fel magam azon, ha a környezetemben van olyan ember, aki az élet minden egyes mozzanatára csak mérgelődve tud reagálni...
Fölösleges elégedetlenkedni, legyen az egy éttermi kiszolgálás, vagy az ebéd minősége, vagy az, hogy 2 (!!!) percet kell várni a metróig, mert épp most ment el az előző szerelvény... stb.
Lényeg: nyugi!
A mérgelődéssel semmi nem oldódik meg, csak nő a feszültség és azzal csak magamnak ártok...

Lefürötdtem, és hurrá - lottóznom kellene talán (?) - nem statikáztam, hanem egy filmet néztem, mely egy kicsit hosszú, de elgondolkodtató... Egy kedves issmerősöm küldte át a linket, de a lelkemre kötötte, hogy csak saját felelősségemre nézhetem meg. Megtettem, elindítottam, megnéztem... Most a látottakat, hallottakat próbálom gondolatban feldolgozni.

Végre egy nyugodt, egyedül töltött este. Már semmi okom nem lehet rá, hogy ne a statikával foglalkozzak. De talán mégis... Lefürdök, majd utána előveszem a statikát és nekiállok a jövőhéten leadandó házi megoldásának... (Már most látom előre, hogy mekkora számolás-hegyeket hagyok magam után a nap végén. :) )
Ez a hetem nagyon sűrű lesz úgy a munkahelyen, mint azon kívül...
De a jövőhetem sem punnyadással telik, hisz az öt munkanapból 4 napon be kell mennem az egyetemre, hátha ragad rám valami.

A mai este is remekül sikerült: meló - sokáig; sörözés-beszélgetés; jókedv; öröm... stb.
Továbbra is csak ismétlem magam: a barátságok - szinte - a legfontosabbak!!!

Érdekesség:
Hétvégén elkezdtem olvasgatni a WérGidA-n a Szent György tér történetéről szóló írásokat, talán már kezdem átlátni egy kicsit a történetet az elejétől. Ma az építészfórum-on pont ennek a tervezésnek a tervtanácsi ismertetőjéről volt szó. Már régóta tartó, de baromi érdekes és feháborító a történet - talán végül mégis a jó győz?

Ma is borzasztó nagy a szél, de ma már mindenképp el kell intéznem az elköltözést a Váci úti lakásból...
Sajnos sosem tudtam megszokni a költözködéssel járó hercehurcát - pedig néhány költözést már átéltem, Szegeden eddig 8 helyen laktunk... :) Igaz, ezt sosem hiszi el senki, de már én sem tudom pontosan az otthonaink sorrendjét. Szükségszerű volt az összes költözés, hiszen egy földszinti, szoba-konyhás lakásból indultunk, időközben becsúszott néhány örökség, ezek után persze ismét költözés következett. Igaz, a jelenlegi házunkban már 13 éve lakunk, de remélem már nem sokáig, hiszen 2-3 ember számára nincs szükség 2 szintre és 4 szobára...

Végre nyugodtan alhattam, amíg birok.
Nagyon lelomboz, ha olyan az időjárás, mint most: borult az ég, a fákat tépázza a nagy szél, esik az eső... Ilyenkor semmi kedvem kimozdulni a lakásból, pedig sajnos a bevásárlás egyre szükségesebb, mert a hűtő már kong az ürességtől.
De hiába a rossz idő - jól érzem magam!

IV. - Hihetetlen

Amikor még középiskolába jártam, volt egy kedves osztálytársam, akivel ugyanarra a főiskolára jelentkeztünk. Ő ott ismerkedett meg a barátnőjével, aki már a felesége és a féléves kislányuk anyukája. A lány nem volt közeli ismerősöm, csupán néhányszor találkoztunk, de már 8 éve nem láttam és sosem beszéltünk telefonon. (A fiúval kb. 2 éve találkoztam és alig 1 éve beszéltünk telefonon.)
Ma délelőtt megcsörrent a munkahelyi vezetékes telefonom. A fiú felesége hívott, hogy meglepetés-bulit szervez a férjének, aki mostanában tölti be a 30. születésnapját. Nagyon megörültem neki, hogy gondol rám a lány, mert tudja, hogy régebben jóban voltam a férjével.
...
Délután a mobilomon felhívott a fiú, de teljesen más dologgal kapcsolatban - osztálytalálkozót szervez nyárra...
Fantasztikus és baromi furcsa, hogy pont ma mindketten felhívnak, holott mostanában szinte egyáltalán nem tarottuk a kapcsolatot.
Hm...

Szerencsére - így a nap végéhez közeledve - egész jól éreztem magam, és nem kellett a megszokottnál többször kibattyognom a fürdőig... :) Apróság, de ilyenkor lehet igazán értékelni a megszokott, természetes dolgokat.

No, engem is elért ez az izé, ami hasmenéssel és egynapos levertséggel jár. Tegnap hajnalban 5ször látogattam meg a wc-t, de reggelre már jobban éreztem magam, ígyhát bementem a munkahelyre, de 11.00 körül már hazajöttem, mert nem bírtam tovább... A tegnapi napot pihenéssel töltöttem, szinte az egész napot átaludtam. Ma már jobban érzem magam. Ebédelek, sósburgonyát. Az elmúlt 4 nappan harmadik alkalommal készítettem el, így ez már nagyon megy. De egész belejöttem a teafőzésbe is, lassan legalább abban - ha másban nem is - profi leszek... :)
Holnap már bemegyek ismét dolgozni, de a suliba is át kell mennem, mert lesz egy statika előadásom, olyan hűdeizgalmas...

A hétvége punnyadással és betegápolással telt... De végre itthon lehettünk úgy, hogy nem csináltunk semmit - bár kellett volna... Ezen a hétvégén el szerettem volna hozni az előző albiból az otthagyott nagyobb cuccaimat, de úgy döntöttem, hogy egyedül inkább nem megyek át a Váci útra, és nem cipelem le az ágykeretet és a fotelt. De sétáltam 10 percet a metróig, mert be kellett mennem mindenképp a Deákra, így útközben élvezhettem a kellemes, pulcsis-lengekabátos, napos időt, ami remélem már a tavaszt jelzi...

Fantasztikus! Ismét az ajándékozási illetékről van szó a tévében. Igen, minden egyes alkalommal felhúzom magam rajta... De van kiskapu! Folyoszámlára kell befizetni és akkor nem illetékköteles az ajándékozás közleménnyel megjelölt pénz... :) Humorhegyek... De ilyen esetben is fel kell keresni az adóhatóságot - a törvény előírásainak megfelelően... Hm...

Kamionok előzése

Végre javaslat született arról, hogy autópályán ne előzhessenek a kamionok! Iszonyat, amikor ráadásul nem is előzik egymást, hanem csak "szórakoztatják" a mögöttük lévő autósokat - baromi humoros... Helyes, támogatom!

Ma nagyon kellemesen csalódtam emberekben, igaz, ez nem újdonság, de általában nem figyelek fel eléggé a jó dologkra...
Tudom, hogy vannak nagyon kedves és aranyos emberek, de alig hiszem el, hogy valaki jót is akarhat nekem, és ha jót akar, akkor az "ajándékot" nem tudom elfogadni, mert el sem hiszem, hogy ennyi jóakarat és figyelmesség lehet emberekben... Ma pl. az egyik csoporttársam és a felesége hazahoztak kocsival, pedig szerintem nem is lakom azon az útvonalon, amerre nekik kell hazamenniük...De nagyon köszönöm nekik azt a figyelmességet, hogy hazahoztak és nem kellett a sötétben 10 perces sétát tennem hazafelé, este 10-kor.

III. - Régi idők

Tegnap szerencsém volt olyan volt-évfolyamtársammal találkoznom, akit már 2001 óta nem láttam. Sokat köszönhetek neki, mert még a főiskolán felnyitotta a szemem, hogy lássam, milyen hibáim vannak. Ezeken a hibáimon elgondolkoztam, és azóta figyelem a viselkedésem, mert beláttam, azok a dolgaim valóban zavaróak lehettek mások számára.
Számomra fontos, hogy a barátok elmondják a szubjektív véleményüket még akkor is, ha az a vélemény negatív a másikra nézve!

Tahóság

Próbálom mostanában egyre jobban elviselni a kritikát, de néha nem megy...
Mint már régebben is említettem: mindannyian elkövetünk hibákat - hiszen ez köztudott. Én is mondok hülyeségeket, követek el helyesírási hibákat, nyelvtani helytelenséget, valamint vannak olyan dolgaim, amiért köszönöm a kritikát, de... De a kritika hangnemét nem tudom figyelmen kívül hagyni, bármennyire is szeretném...
Vannak olyan emberek, akik magasról tesznek arra, hogy a másikat vajon mennyire bántják meg a beszólásukkal, csak a nagymenőség és a lenézés számít, és hogy valaki mennyire nagyon fasza gyerek, és azt mutatja magáról, hogy mennyire tökéletes...
Nem szeretem, ha bármi apróság miatt kiröhögés (számomra durva kiröhögés) tárgyává válok, ráadásul, mint kiderült, nem is mondtam hülyeséget. Sőt, baromi szarul viselem az emberek ilyesfajta hozzáállását... Ez ma is így volt...

Tömegközlekedés a belvárosban

Nem is tudom, hogy hogyan, de teljesen elszoktam a tömegközlekedéssel járó, a tömeg által előidézett dolgoktól... Lehet, hogy azért, mert sokkal később járok dolgozni, mint mások, és sokkal tovább dolgozom, mint mások?
Ma 17.00-kor már nem voltam bent az irodában, így legalább részesülhettem abban a megtiszteltetésben, hogy a tömegből egy valaki jól belerúgott a bokámba a Ferenciek terén, amikor igyekeztem lefelé a metró-aluljáróba.
De volt kellemes élményem is a metrón - igaz, ez ritkán fordul elő... Egy fiatal lány megkérdezte, hogy le szeretnék-e ülni, hisz ő leszállt a következő megállónál... (Nem-et mondtam, hisz az irodában is folyton ülök...)
A járművek - közvetlen munkaidő befejzte után - nem a legkellemesebb utazási eszközök a belvárosban. Villamosra szálltam volna, de 2 szerelvényt el kellett engednem, mert nem szerettem volna beszorulni a tömegbe, így a harmadiknak érkező villamossal jutottam el a célhoz...

Lehet, hogy mégiscsak szerencsésebb sokkal tovább bent lenni a munkahelyen, mint az átlag dolgozó, aki este 5-kor indul hazafelé? Ezt még átgondolom...

Múlthéten vettem két DVD-t. Most a egyiket, az Ópium-Egy elmebeteg nő naplója című tavaly bemutatott filmet néztem meg.

Orvos és páciens, ráció és őrület, drogmámor és józanság. Szász János Ópium című filmje a függőségről szól, lett légyen az bármi is, amely eltávolít a valóságtól, és egy kiismerhetetlen, bűnökkel teli, veszélyes világba visz. (http://www.szemle.film.hu/object.7f21ce39-c3f1-4f92-8f01-ebbba5575a61.ivy)

Az általam keresett ismertetők közül talán ez írja le legjobban a lényeget. Furcsa hangulata van a filmnek - nem biztos, hogy bármilyen lelkihangulatban befogadható lehet. Számomra a mostani pillanat egész kedvező volt ahhoz, hogy elindítsam a filmet és végignézzem.

II. - Váratlan

Igen, ez az a kérdés, ami általában meglep, de mindig jólesik:
- hol is laksz te pontosan? Épp itt vagyok a környéken.
... 5 perc múlva csengetés... Egy rövid beszélgetés, közben sör, ropi, komoly beszélgetés, poén-hegyek - kb. másfél órán át...

Ha eszébe jut az egyik ember a másiknak az jó - szerintem valami ilyesmi a barátság. Apróság, de az ilyen események azok, amikre fel kell figyelni, nem szabad elmenni mellettük úgy, mintha meg sem történt volna, mert ezek színesítik meg a mindennapokat!!!

Szerencsére nyugis volt a mai nap, csak néhányan voltunk az irodában, mert hárman is egész napos konferencián voltak, így nem volt fejetlenség... Végre nyugodtan el tudtam jönni az irodából már 17.30-kor... :)

Elérkezett az a pillanat, amikor végre ráérek arra, hogy magammal is foglalkozhassak. A legutolsó néhány hónap nyüzsgősen telt, így nem igazán sikerült leülnöm... Pedig tudom (érzem), hogy néha szükségesek azok a pillanatok, amikor nem kell foglalkozni mással, csak magammal... Jól esik átgondolni dolgokat, ráadásul szükséges is ez olykor-olykor.

A kis jövevény lassan talán kezdi megszokni új helyét (azaz a nálamlakást) - nagyon jó arc!!!

A mai nap szinte másról sem szólt, csak arról, hogy egy napon hogyan lehet egyszerre többször lenni egyetemen és munkahelyen (suli 10.00-ig; meló 11.45-ig; 14.00-ig ismét suli; 17.45-ig ismét meló; 20.00-ig csütörtöki fix program - és ez nem lesz másképp kéthetente, egészen május végéig)

Kicsi lakásomba új lakótárs költözött, egy "mostohagyerek" - igaz, szőrös, de baromi aranyos és nagyon jó fej...
:)

I. - Fontos

A barátságokra figyelmet kell szentelni, ápolni és életben kell tartani azokat. Igaz, néha háttérbe szorulnak a baráti kapcsolatok, de ezt nem szabad engedni... Egy igaz-baráti kapcsolat szinte mindennél fontosabb lehet...
De barátokat szerezni nem lehet tankönyvből - mert hallottam már ilyenről is!!! És barátra nem azért van szükség, hogy ne legyünk magányosak. A barátság a kölcsönösségen alapul. Fontos, hogy a másik fél érezze, hogy szükség esetén számíthat a másikra!
Úgy érzem, hogy az ismeretségek, csak egy bizonyos idő elteltével alakulnak át barátsággá... Lehet valaki elsőre szimpatikus és kedves, de időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érezhető legyen, mennyire tud elmélyülni a kapcsolat, azaz kialakulhat-e barátság - őszinte barátság. Olyan bartáság, amikor tudható, hogy a számíthatunk a másikra, és ő is viszont számíthat ránk...

Halál

Furcsa dolog... Úgy érzem ez tabu téma, nem is igazán lehet beszélni róla, mert nehéz..., pedig ugyanúgy az élet része, mint a születés.
Igen, ezt felfogom... De azzal azért elég nehéz megbírkózni - főleg, ha nem sűrűn szembesülök vele - ha olyan ember gyászjelentését olvasom, akivel egy pályázatban indultam két évvel ezelőtt, aki baromi szimpatikusnak tűnt, igaz egy szót sem beszéltünk egymással, de tudtam ki ő, és aki még csak 54 éves volt...

A mára betervezett mozizás, egy IMAX elmaradt, de a jegyvásárlás már megtörtént. A sor kígyózott előttünk, de legalább gyorsan haladt, mert vagy 10 pénztár üzemelt. Szerencsére mesterséges úton állították elő a kígyózó tömeget, hisz mi (magyarok) - többek között - nem a sorakozásról vagyunk híresek... Így nem volt egymás elé tülekedés... Tesómmal a T-Rex: Vissza a krétakorba előadást szerettük volna megnézni, ami ma még két alkalommal volt műsoron, de a mai előadásokra már az összes jegy elkelt. :(
Holnap délelőtt elmegyünk a Szépművészeti Múzeumba, megnézzük a mostani időszaki kiállítást, ami a reneszánszról és a Mediciek fénykoráról szól, valamint talán bepillantást enged az akkori Firenze életébe, mely ráadásul szorosan kapcsolódik a legutolsó éptöri félévem anyagához is. Remélem Firenze város- és palotaépítészetéről is megtudok több dolgot is, hisz szigorlati anyag... :)

Végre véget ért ez a munkahét!!! Kicsit hosszúnak tűnt... Még akkor is, ha pörgéssel telt...

Hamarosan megérkezik tesóm Szegedről, úgyhogy nemsokára elindulok a Nyugatiba.

Jövőhéten újra megkezdődik a szorgalmi időszak... Nemakarom!!!

Böjt - a vallásban

Hamvazószerda a nagyböjt kezdőnapja a keresztény liturgikus évben. A nagyböjt a húsvétot megelõzõ negyven nap megnevezése. A keresztény szokásrend szerint a böjt idõtartama alatt tartózkodni kell az élvezetektõl, zenés, táncos alkalmaktól, nagy lakomáktól, lehet egyéni felajánlást tenni, pl.: valaki nem eszik csokoládét, vagy nem nézi kedvenc sorozatát a tévében stb.
A böjtben egyébként szerdánként és péntekenként kell tartózkodni a húsételektõl, szerda ugyanis Jézus elfogatásának, péntek pedig halálának napja. Ezen felül azonban vannak szigorú böjti napok is: hamvazószerda és nagypéntek . Ekkor a húsételektõl való tartózkodás mellett csak napi három alkalommal szabad enni és csak egyszer jóllakni. A böjt alól mentesülnek a 14 év alattiak és a 60 év felettiek, illetve a betegek, a fizikai munkát végzõk, valamint az üzemi konyhán étkezõk. Õk azonban egyéb lemondásokkal böjtölhetnek.
Hiszen ez a böjt lényege - az önmegtartóztatás. A böjt megtisztítja a szervezetet - orvosilag bizonyítottan kedvezõ élettani hatásai vannak, számos nehezen gyógyítható betegség, pl.: reuma, érelmeszesedés, magas vérnyomás, különbözõ allergikus bõrbetegségek esetében gyógyhatását igazolták. A szervezetben ugyanis számos káros anyag rakódik le, amely a böjt által távozik - kitisztul. Mintha alaposan kitakarítanánk a lakást - amit meg is teszünk jó esetben hetente egyszer - így "takarítjuk ki" szervezetünket is a böjt által. Ezen felül a böjt, az önmegtartóztatás, a lemondás megtanít az önfegyelemre, figyelemre.
Nagyböjt a farsang mulatságait és a hosszú telet követi, olyan ez, mint egy tavaszi nagytakarítás - tisztán, frissen, fellélegezve lépünk a tavasz - a húsvét, a feltámadás ünnepe elébe.

Eredeti cikk elérhetősége: http://www.tiszanet.hu/nagyito/irka/2003_1/bojt.htm

A böjt az ember akaratának legjobb nevelője és megszabadít a kényszertől, a szenvedélyektől és a bűnös szokásoktól.

A böjt feltárja előttünk természetünk rejtett oldalait, erejét és gyengeségeit, valamint határait, mértékletességre tanítva ezáltal.

Eredeti cikk elérhetősége: http://magyarorthodoxia.org/page/5/5/13.aspx

Egyelőre nem érzem át a böjt lényegét (még sosem próbáltam), de szeretném tudni, hogy pontosan hogyan működik és mire jó.

Sors

Vajon létezik a sors? Ha létezik, akkor mekkora mértékig létezik?
Ha minden apró mozzanata meg van határozva az életnek, akkor minek teszünk bármit? Hisz, ha minden rögzítve van (valahol - fogalmam sincs, hogy hol), akkor minek tenni bármit is?
Ha bizonyos dolgokat mi határozunk meg, akkor mik azok a dolgok, amiben szabad választásunk lehet?
Ha semmilyen esemény nincs rögzítve, akkor miért történnek rajtunk kívül álló dolgok, mi, vagy ki határozza meg azokat?

A tegnapi koncert nagyon jó volt, bár ez nem az a zene, amit magamtól csak úgy betennék háttérzenének, ugyanis egy jótékonysági koncert főpróbáját néztem meg, Verdi Requiem-jét adták elő, vezényelt: José Cura.
Az azutáni sörözés is jó volt, végre hallhattam néhány Indiáról szóló sztorit...

Ígyhát a ma reggel elég álmosan indult, ráadásul korán be kellett mennem dolgozni - már 8.30-ra bent is voltam, mert 9.00-kor indultunk helyszínelni Érdre, ahol olyan hideg volt, hogy fáztam, ráadásul kis köd is volt, így nem sikerültek túl jól a fotók...
Ma sikeresen elintéztem a meglepiajándék-vásárlást, már csak számomra meglepi, hogy a célszemélynek tetszik-e majd. Kíváncsi vagyok! Majd vasárnap kiderül...
Most elindulok WestBalkan-ba, ennek köszönhetően nem leszek túl friss holnap sem...

A mai napon is csak a szokásos dolgok történtek: meló 1000el, egyszerre 3 dologgal kell egyidőben foglalkozni ... stb (na jó, ma nem volt 3 dolog egyszerre, csak 1, de az az 1 elvitte az egész napi munkaidőmet, sőt este 7-ig bent voltam).
Meg kell említeni, hogy ma nem sikerült lemennem harangszóra ebédelnem!!!

Ja igen, rá kellett jönnöm, hogy jövőhéttől ismét suliba kellene járnom kéthetente, mert kezdődik a szorgalmi időszak. :(

Igen, már vissza is értem Szegedről.
A két nap eseményekkel teli volt - nem unatkoztam. De igen valószínű, hogy a jövőhéten sem lesz időm az unatkozásra.
Rá kell jönnöm, hogy vannak még nyugodt, segítőkész és barátságos emberek - tudom, ezért nem kell elmenni Szegedig, de most ott találkozhattam ilyen emberekkel...

Hazaértem a munkából, de lassan már indulok is Szegedre. Holnap szalagavató - utoljára a sajátomon voltam, 12 évvel ezelőtt. :)