Porszívó

Gondoltam egyet: porszívót kellene vásárolni! Van ugyan egy köccsi porszívóm, ami sok mindenre használható, de porszívózásra a legkevésbé...
De vajon milyet is kellene venni? Porzsákosat, porzsák nélkülit, esetleg olyat, amiben víz fogja fel a port, vagy talán takarítógép kellene? Nem szerettem volna olyan porszívót, ami a porzsák ürítésekor nagyobb port csinál, mint ami a takarítás előtt volt.
Heteken át olvasgattunk a net-en fórumokat és a gyártók oldalait, de sajnos egymásnak ellent mondó cikkekre bukkantunk... :( Az egyik cikk azt írja, hogy a legjobb a hagyományos, porzsákos porszívó, mert a vizes rendszerű az macerás a tartály feltöltése és a kiszárítása miatt, ráadásul épp ezért nem is higiénikus. Voltak olyan cikkek, amik a víztartályos porszívót favorizálták, mert hogy ott aztán tuti, hogy minden porszemet megköt a víz, és csak ki kell önteni a koszos vizet a lefolyóba. Megtudtam, hogy vannak olyan porzsák nélküli porszívók, amik összetömörítik a beszívott port, és az tömbösítve tök jól kiönthető a tartályból.
Végül vásároltunk egy ketyerét, egy hagyományos, porzsákos szerkezetet. Igaz, itt már 9 rétegű porzsák fogja fel a felszippantott koszt, és a porzsák azonnal "lezár", amint kivesszük a csövet a porszívóból, így nem kell belefulladni a porzsák ürítésekor a felszálló porba. Ezt a modellt a gyártó kifejezetten allergiások részére fejlesztette ki. Ja és igen, a takarítófej különböző színnel jelzi, hogy a takarítandó felület mennyire koszos. Kipróbáltam: nem egyszerű sport úgy kitisztítani a szőnyeget, hogy a gép az elégedettségét fejezze ki. Na, majd meglátjuk mire is lesz képes az évek során...

Az óraátállítás miatt egy órával rövidebb ez a hétvége, de ezt sikerült tetézni még azzal is, hogy tegnap a szombat munkanap volt. Szerencsére én még január 10-én - az eredetileg meghirdetett időben - ledolgoztam a január 2-át.

Milyen jó, hogy a bejárat közelében akadálymentes parkolóhelyeket alakítottak ki...!
Sajnos a kék felfestés már lekopott, de a murvával elfoglalt mindkét parkolóhely mozgáskorlátozottak számára lenne fenntartva.

Az igazságérzetem túlzottan érzékenyen reagál akkor, amikor látom, hogy valaki tisztességtelen, semmibe vesz és meghazudtol másokat, és átgázol azokon, akiknek kurvasok mindent köszönhet.

Szerettem volna, ha neki lett volna igaza, akkor, amikor a figyelmességről, tapintatról beszélgettünk... Ő azt mondta, hogy egy olyan közegben, ahol nap mint nap, több órán át együtt vannak az emberek, ott magától értetődően nincsenek annyira tekintettel az emberek egymásra, mint abban a társaságban, ahol csak ritkán futnak össze. Sajnos be kell látnom, hogy neki most nincs igaza, hiszen "szerencsém" volt megtapasztalni azt, amikor először látott emberek között kificcen valakiből az ego. Szomorúan látok olyan embereket, akik - mindegy mennyi időt töltenek az adott társasággal - nem törődnek másokkal, csakis a saját érdeküket nézik.

Azt azért nem érzem teljesen normális dolognak, hogy észreveszem (azaz feltűnik nekem), ha egy társaságban odafigyelnek egymásra az emberek és nem csak átgázolnak a többieken... Csak én érzem úgy, hogy ennek a "meglepő viselkedésnek" kellene természetesnek lennie?

Mától ismét velem laknak egy ideig a teknőseim, mert elvisszük őket Szegedről, hogy Magyarországnak egy újabb részével ismerkedhessenek meg. Hisz - 9-10 éves létükre - voltak ők már Pécsen, Szegeden és Dunaújváros közelében is.

Szörnyű, borzalmas, iszonyatos, leírhatatlanul vacak reklámok vannak. Ilyen pl. a lány a Duna-parton is, aki azt ecseteli, hogy milyen fasza és jó dolog az internet. Azt hiszik nem tudom?
Bezzeg ha hajat festenék, és megveszek egy doboz hajfestéket (amit vagy reklámoznak, vagy nem), akkor pechemre perszehogy olyat választok, aminek a legmacerásabb az összekutyulása és a felvitele. Na jó, majd egyszer elhasználom... Talán ha majd nem este 10-kor jut eszembe, hogy hajat kellene festenem. :S eh... Miért nincs a dobozon feltüntetve, hogy mit tartalmaz a doboz (akkor következtetni tudnék a felvitel módjára)? Talán azért, mert tudják jól, hogy akkor soha nem venném meg a terméket?

Nem tudom miért - hisz minden nap szembe kerülök a problémával - de ma nagyon felbosszantott, hogy életveszélyben vagyok, ha át akarok menni egy zebrán a belvárosban. Az autók jönnek zsinórban egymás mögött, így lassítani is alig tudnak (hisz ki a francot érdekel a követési távolság?!), és az egyelőre még távolabb lévő gépjárművezetők nem látják a szerencsétlen, átkelni készülő gyalogost.

A technika folyamatosan fejlődő világában néha nem értek dolgokat:
- ha lehetőség van interneten keresztül ügyet intézni, akkor miért van úgy felépítve az internetes felület, hogy ott semmiképp se lehessen véghez vinnem, amit szeretnék? Casco-t akarok!!!
- telefonáláskor miért használ valaki headset-et, ha közben a kezében fogja a telefont? A lényeg: úgy érzem, hogy a fülhallgató használat arra való, hogy a telefont ne kelljen tartani. Ennél már csak az a jobb, amikor valakinek lóg a füléből a madzag, az egyik kezével a zsinóron lévő mikrofont tartja a szájához, a másik kezével pedig a készüléket szorongatja...

Ha főleg a másik hibás

Ez már régóta motoszkál bennem, de talán csak most tisztult le igazán úgy, hogy képes vagyok megfogalmazni is...
Úgy érzem tök mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz egy kapcsolatban... Azonban ha a másik fél már rosszul érzi magát a kapcsolatban, akkor ott már gond van. És totál feleslegesen mond egy külső személy bármit az üggyel kapcsolatban. Lehet persze osztani az észt, de egy kapcsolatot úgyis csak azok tudnak rendbe rakni, akik benne élnek.
Igen, egy kapcsolatért tenni kell!!! A néma gyerek-hozzáállás nem oldja meg a jelenlévő problémákat, mert a feszültség megmarad.

Vajon ma csak azért voltak sokan a belvárosi beülős helyeken, mert egy szimpla csütörtök este volt, vagy azért, mert szemerkélt az eső és az emberek nem akartak megázni?
És vajon mikor megyek vendégségbe úgy, hogy épp lesz nálam ablaktisztító? (Mert láttam a tv-ben, az egyik reklámban, hogy ez így megy mostanában...)

Álltam a trolimegállóban és vártam a 73-as trolira... Megérkezett a 72-es, majd jött egy garázsmenet feliratú piros járgány. De a "garázsmenet" beállt a megállóba, kinyitotta az ajtókat a felszálló utasok részére, a bökkenő csupán ott volt, hogy nem tudtam merre felé megy, hiszen nem minden nap használom ezt a járatot. Volt 2 ember, aki felszállt, de ők is megkérdezték a sofőrt, hogy most akkor mi is van, majd kis tétovázás után szálltak csak fel. Úgy döntöttem maradok és várok egy számozott járatra - jól döntöttem, mert 1 percen belül jött a 73-as.

Ma magamra hagyottan próbáltam küzdeni a munkahelyen az életben maradásért (főnököm 3 napig vidéken, "roadshow"-n) - de úgy érzem sikerült helyt állnom... És még legalább két nap küzdelem van előttem. :(
Egy kimerítő, nyüzsgő, telefonhívásokkal, intézkedésekkel is telezsúfolt nap után megnéztük a 8 Oscar-os Gettómilliomost. A 12-es karikán meglepődtem - nem hiszem, hogy szeretném, ha a 12 éves gyerekem látná a filmet. Voltak benne "érdekes" (számomra már durvának számító) jelenetek. Egyébként a 120 perces film végig eseménydús volt. Tetszett-e? Nem tudnék rá 100%-os választ adni.

Csütörtök este elindultunk Bécsbe az Oasis koncertre. Szerencsém volt, mert először úgy tudtam állóhelyre szól a jegy, azonban az odafele úton az autóban kiderült, hogy ülőhelyes - így egész sok mindent láttam... :) Bár a koncert már elkezdődött, mire odaértünk, de a színpadhoz egész közel volt a hely, ahonnan láthattuk a műsort...

Az albérletem csöpp kis társbérlője nem jön már vissza: a jófej, szőrös kis állat múlthét kedden az oldalára fordult, és nem állt talpra többé...
Tegnap megnéztük az Elcserélt életek-et, de ilyesfajta mozi-élményben még nem volt részem: a film negyedóra-20 perc késéssel kezdődött; a film közepén elsötétült a vászon, majd kb. 10 perccel később folytatódott a film... Maga a film izgalmas volt, és valóban nem volt benne egy unalmas perc sem; kellemesen csalódtam; nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy háziorvost váltottam. Egyik barátnőm ajánlotta azt az orvost, akihez végül bejelentkeztem; a doktornő már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt, szinte már vártam, hogy beteg legyek, mert szerettem volna egy igazán jó és hozzáértő körzetorvossal szembe kerülni... Még hétfőn kértem időpontot a VII. kerületi rendelőbe, tegnap estére kaptam... De sajnos helyettesítő orvos volt a rendelésen, aki egyáltalán nem győzött meg szakmai hozzáértéséről. Nem adott gyógyszert, nem mondott szinte semmit. Csak annyit tanácsolt, hogy vegyek be napi 2 Calcium-ot, és fogyasszak sok folyadékot, mert attól majd biztos elmúlik a köhögésem... Úgy érzem, hogy a helyettesítő orvosok nem mernek dönteni és semmi konkrétat mondani. Csak az a baj, hogy a betegnek nem erre van szüksége. Én átlagosan 2-3 évente járok orvoshoz, azaz csak akkor, ha már végképp szükségét érzem. Most azért kerestem volna fel a háziorvosom, mert nem szeretném, ha a lázas betegségemnek valami szövődménye lenne. Ígyhát nekem most nem csak az óvatosan, félve megválasztott orvosi tanácsokra lett volna szükségem.
Holnap reggel egy fül-orr-gégészt látogatok meg, de már abban sem merek előre reménykedni...

Utálom azzal tölteni a hétvégémet, hogy 39 °C-os lázzal kell küzdenem! Így nem csináltam mást szombaton, vasárnap és ma, csak aludtam, pihentem és alig ettem... Jó kis fogyókúra - köszi szépen!
Szóval szombaton sikerült valami nem mindennapi Valentin-napi ajándékkal előrukkolnom - mégha nem is akartam... Szerencsére nem szerveztünk - és nem is akartunk szervezni - semmi romantikus programot... Ez a Valentin-napozás kicsit a Karácsonyra emlékeztet: nem hiszem, hogy csak ezek a napok azok, amelyeken szeretni kellene a körülöttünk lévőket...

Sok jegy nélküli buzi! - mondta az ellenőr, miközben a Blahán szálltak le az emberek...

Tenni kell már végre valamit, mert az hosszú távon nem működik, hogy fejetlenség és szervezetlenség vesz körül ott, ahol hatékonyan kellene "termelni"!!!

Hurrá, épségben hazaértem életem első sítáborából!!!
A január 30-ra, este 8-ra betervezett indulás egy kicsit megcsúszott, így csak fél 11 körül indultunk útnak.
A 6 főnek ugyan kicsit kicsi apartman a sílifthez szerencsére elég közel helyezkedett el, így a szobából elindulva - a sítárolót is útba ejtve - 5 perc alatt már a felvonón lehetett lenni...
6 nap síelés, mindösszesen kb. fogalmam sincs, hogy hány km, esti fárdtság, korán lefekvés, ohne buli, reggel mégis nehezen ébredés - nagyjából így lehetne összefoglalni a Saint-Gervais-ben (Mont Blanc) töltött mindennapokat...
A napsütéses, hóeséstől mentes hetet szombatra, az indulás reggelére már havazás követte, ezért a szombat délelőtt 10 órára előirányzott hazaindulás már kisebb nehézségekbe ütközött: a lefagyott úton nem tudott elindulni a mi kis kétszintes buszunk, ezért (meg a szoba-átadás, a le- és bepakolás miatt) már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni hazafelé. A hóesésnek köszönhetően a képen is látható hókotró járgányok tűntek fel az utakon.
Már sötét volt, azonban még messze voltunk az itthontól, amikor a busz izzói olyan zárlatot voltak képesek előidézni, hogy a járgányunk megállt. A hiba kijavítása kb. 2 órába telt.
Utunkat tovább folytatva hazafelé egy durranást lehetett hallani, ami - amint az azonnal kiderült - nem volt más, "csak" egy defekt. Így, hajnali negyed 2-től 4 és fél órán át tartó küzdelem kezdődött a sofőrök részéről annak érdekében, hogy az eddig használt kerék és a pótkerék helyet cserélhessen.
A nagyjából 18-20 órásra tervezett hazaút menetideje 27 órásra duzzadt - azért ennek is volt valami varázsa... :)
Összességében - a hazafelé úton becsúszott körülményeket is figyelembe véve - nagyon jól éreztem magam. Jövőre is akarom!!!

Kár volt néhány hete azt hinnem, hogy véget ért a fürdőszobában minden, ami a csőtöréssel kapcsolatban megtörténhetett. Hogy miért nem ilyen egyszerű a történet? Az alattunk lakó szomszéd még mindig ázik. Így most megint betoppantak a szerelők, és újból szétverték a fürdő egy részét, hogy lássák hol a bibi. Rájöttek, a két lakás között, a födémnél/födémben helyezkedik el a hibás cső. Most a kád melletti rész kibontottan várja, hogy a megjavított cső ismét elburkolásra kerüljön. De előbb megint jön valaki a biztosítótól, aki megnézi a jelenlegi állapotot.

Nem értem miért, de már most belefáradtam az idei évbe... Az is lehet, hogy csupán alig várom azt az egy hetet, míg nem kell az itthoni nyűgökkel bajlódni.

Holnap útnak eredünk, és meg sem állunk St. Gervais-ig, ahol egy hét síelés vár ránk.

Egy barátnőm mondta egyszer: A tegnap már elmúlt, a holnap meg nem a tied, csak a jelenben élhetsz igazan! Ehhez csak annyit: a jelenemmel elégedett vagyok!!! :)

Örülök, hogy...
...már csak 4 munkanap van hátra a hétből,
...egy egész hetet távol tölthetek az irodától (még csak egy hónapja ért véget a hosszabb szünet, de én már most sikeresen besokalltam),
...több, mint egy héten át azzal lehetek, akivel jól érzem magam,
...azt tehetem majd, amit már évek óta szerettem volna.

Az utóbbi három nap mindegyike alkalmat adott arra, hogy jó társaságban és változatosan teljenek az esték...
- csütörtökön szolid beszélgetéssel
- pénteken munkatárs-búcsúztatással
- szombaton egy jó ebéddel, majd utána mozizással és beszélgetéssel...

Minden rendben van, csak néha a legjobb lenne nem meghallani, nem meglátni, nem megtudni dolgokat... Jó lenne, ha minden átlátható, és kiszámítható lenne... Nem szeretek szembe nézni kellemetlen dolgokkal! És nem szeretem tudni, hogy a "női megérzés" valóban létezik, és sajnos jól működik! Sajnálom, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan és higgadtan reagálni különféle helyzetekre.

Az azért elmondható, hogy nem a mai nap volt életem csúcspontja:
- amikor már szinte mindenkinek kihozták az ebédet, akkor szólt a pincér, hogy az a kaja, amit kinéztem, már elfogyott... grrr!!
- szívok rendesen (rabszolgaként) mert mások a szervezésben nincsenek top-on... grrr!!!

Tegnap este néhány munkatárssal a Katona József Színház - Kamrában néztük meg Ivanovék karácsonyát. Nekem tetszett! Előadás után beültünk egy közeli helyre, ami este 10-kor már be is zárt, és ahol sajnos semmi kaját nem tudtak adni. Így tovább mentünk és este 11-kor bevacsiztunk, én egy csülköt ettem gazdagon, sültkrumlival, amit római tálban szervíroztak - szegény pincér meg csak pislogott tágra nyílt szemmel. :)

Humoros belehallgatni az előttem lépkedő hajléktalanok beszélgetésébe, miközben arról tartanak beszámolót, hogy múltkor az egyik - de nem közülük valamelyik - pasas mennyire volt büdös.

Ügyes volt a kerület: kb. másfél, vagy két hónappal ezelőtt megújult a Bethlen Gábor tér. De mióta megvalósult a tér átépítése ma láttam először, hogy az újonnan kialakított játszóteret használják, ráadásul gyerekek használják.
Az eltelt 1 évben (mióta itt lakom) volt kb. 10 munkanap, amikor emberi időben itthon voltam, és már kétszer is megtaláltak a titkosított(!!!) vezetékes számomon telefonos ügynökök. Bár bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne ha folyton itthon volnék, esetleg itthonról dolgoznék...
Este szerencsésen megtaláltam a városban azt az 1dm2-nyi felületet, ahol el lehet csúszni, és seggre lehet huppanni.

A csőrepedéses-sztori holnap tovább folytatódik: reggel és este is jön valaki leellenőrizni a helyzet mostani állását. Reggel megnézik, hogy a csövek javítását jól végezték-e el a vízvezetékszerelők, délután pedig a kár mértékét méri fel valaki. Kíváncsi vagyok mikor érkezik el az utolsó, befejező rész!

Valahogy nem indul túl jól a napom, amikor az irodai termosztát hőmérője 15°C-ot mutat... Ami meglepett, hogy nem volt annyira hideg, mint amire 15°C-nál egyébként számítanék. A munkaidő végére "már" 19,5°C volt. :)

Gyűlölöm, amikor csak egy nap a hétvége!!! Mi ugyanis tegnap dolgoztuk le a január 2-t, így március 28-án (az áttett időpontban) nem kell bemenni.

Szmogriadó

Vessen meg mindenki azért, mert ma egy páros rendszámú autóba ültem!!!
Sajnos kénytelenek voltunk kocsiba szállni, ugyanis a gépjármű parkolási zónában volt... Tudom, az egyik kereskedelmi tévén is volt valami felmérés, amiből az jött ki, hogy megvetendő az, aki a szmogriadó idején nem a rendeletnek megfelelő rendszámú autóval közlekedik. Magyarország lakossága a "tudományos felmérés" szerint megveti az ilyen szabályszegőt. Talán nem így kellene orvosolni a magas szálló por koncentrációját. Szerintem. Nem érzem, hogy el kellene ítélni a max. 20 perces kocsikázásomat, amikor a hét minden munkanapján tömegközlekedési eszközt veszek igénybe az utazásaimhoz, ráadásul hétvégén is csak a legszükségesebb esetben használom az autót.

Olyan ez, mint egy rossz sorozat: jöttek a vízvezeték-szerelők és szétverték a fürdő egy részét... A két szerelőben kellemesen csalódtam: értelmesek, szimpatikusak voltak, és amennyire lehet, rendet hagytak maguk után... De a munkát nem fejezték be, csupán a hibás csövet foltozták be sziloplaszttal... Bár, most este volt néhány perc, amikor a fürdőszoba kísérteties volt - egyik pillanatban nem volt sem hideg-, sem melegvíz a kádnál, majd egyszercsak lett... A hétvégét a vezetékek csempéktől megfosztottan töltik; majd jövőhéten valamikor jön valaki, aki visszaburkolja a kibontott részt.

..Jó dolog ez a csőrepedéses-móka: reggel kijött 2-2 szerelő, két különböző helyről (az egyik csapattal a társasház emberei jöttek, a másikkal pedig a lakásbiztosító munkatársai), de nem csináltak semmit, (egyébként nem is látszik semmi, csak a beázás az alattunk lakónál) csupán belelestek a kádba, nézegették, bólogattak, majd itt hagytak mindent, csőtörésestül... Majd jön az egyik csapat holnap, és akkor szétverik a fürdőt, hogy lássák mi a hiba, és hol is van pontosan eltörve, megrepedve a vezeték... Ismét hurrá!
..Sajnos nem sikerül megúszni a szombati napot munka nélkül: be kell mennem robotolni... :(
..Hogy miket nem találok, amikor a neten nézelődök?! Ez hihetetlen! Nem értem az embereket! Hogyan lehet egy gyerek és egy macska halála közé egyenlőségjelet tenni? Bár azt elhiszem, hogy egy házi kedvenc is belophatja magát az ember szívébe... De képtelen vagyok felfogni, hogy a két fájdalom egyenértékű lehet... Szánalmas, hogy ezt a cikket hírnek merik nevezni...

Úgy tűnik nem csak én szembesülök a téli időjárás veszélyeivel... Tegnap az alattunk lakó néni, aki a sötétben botorkálva késő este betoppant, közölte, hogy ázik a lakása. Ugyanis megeshet, hogy a minuszok miatt fagyott el a homlokzati falnál lévő lefolyó. Hurrá! Így reggel várhatok kétféle helyről is vízvezeték szerelőt - de csak azért, hogy az élet ne legyen túl egyszerű... De az megnyugtató, hogy nincs fölöttem szomszéd, így max. nagy esőzés idején várható csak beázás.
Talán mégis sikerül megúszni a szombati munkanapot?

Szolidan, egy szórakozóhelyen köszöntöttük a 2009-es évet. Így is rég ünnepeltem; akkor még Pécsen töltöttem az időm nagy részét, van már vagy 10 éve. A szilveszteri és a jan. 1-jei babonák majd biztos segítenek, hogy ez az év is legalább olyan jó legyen, mint az előző.
Időközben ez az oldal betöltötte az 1. évét. Az első évben átlagosan másfélnaponta követik egymást a bejegyzések, de hogy ez hogyan alakul a jövőben, arról egyelőre semmi biztosat nem tudok.
Szerencsére ez az idei szünet olyan lehetőségeket is adott, hogy beüljünk forralt borozni olyan helyre, ahol már vagy 4 éve nem jártam és ahol leülhetek olyan ismerőssel, akit kb. 2 éve nem láttam. De az is jól esik, amikor éjfél előtt nem sokkal útrakelünk csak azért, mert éhesek vagyunk és ennénk a városban valamit.
A hosszú szünet sajnos nagyon gyorsan leszoktat a koránkelésről - holnaptól ismét hajnalban ébreszt az óra.

B.Ú.É.K.

Ezzel az idei utolsó bejegyzéssel kívánok sikerekben, eredményekben és boldogságban gazdag új évet mindenkinek!

Remekül, fantasztikusan, csodálatosan sikerült a - még karácsonykor, 26-án kezdődő - hétvége: péntek este irány Sopron, szombaton és vasárnap 9.30-16.00-ig sí- és snowboard-oktatás Ausztriában, hétfőn pedig hazautazás Budapestre. A soproni szállás kajáit egy ideig visszasírom, ugyanis a svédasztalos reggeli és vacsora nagyon jó volt, azonban a lefoglalt szobák már nem nyújtottak feledhetetlen élményt. A kétnapnyi - reggeltől estig tartó - síelést az izmaim is észrevették, de mindig szeretem érezni az izomlázat. Jó volt, hogy miközben hétfőn útnak indultunk Budapest felé, nem siettünk, épp ezért nem is az autópályát választottuk, hanem szépen, komótosan áthaladtunk azokon a településeken, amelyeket egyébként nem látnánk. Hazafelé megálltunk ebédelni Balatonfüreden, ahol egy hatalmas borjúcsülök várta, hogy hatan lakmározzunk belőle, szerencsére mindannyian jóllaktunk.

A szeretet ünnepén...

...kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag idei Karácsonyt!!!
Elsősorban nektek: család.
Továbbá: And, Bag, Balázs és Márti, Balu és Saci, Bog, Csabi+Ági és Petra, Dani, Dia+Feri és Dia, Era+Norbi és Nóri, Eszti és Ádi, Gábor, Nándi, Peti, Roli, Sotyó és Magdi, Tamás, Zoli, Zolika.
Valamint: az összes munkatársnak, távolabbi ismerősnek, vagy a felsorolásból véletlenül kifelejtetteknek, és mindenkinek, aki egy kicsit is érzi, hogy megérdemli.

Igen, Szegeden születtem, és itt is éltem 19 éven át. Szép hely, jó hely, folyóparti település, az 1879-es árvíz utáni átépülésnek köszönhetően kellő szélességű utcákkal, egy jól körülhatárolt belvárossal. Szerencsére ez a jól körülhatárolt belváros könnyen bejárható, így a karácsonyi ajándékvásárlás is pikk-pakk letudható - lenne... De lehet, hogy már a közelgő karácsony miatt halovány az ajándék-felhozatal. Még szerencse, hogy napsütéses volt az idő... Így - ha mást nem is - de legalább sétáltam egy jót a napfény napfényes városában.

Még a végén azt is megérem, hogy egyszer éjfél előtt bemászom a takaró alá, és durmolok egyet reggelig... Most meg a semmittevésben fáradok el - sehogy sem jó!

Jaj, mi van január 10-én, szombaton? Mindenhol azt olvasom, hogy munkanap... Miért?

Végre pozitív hír is akad a híradóban: buszsofőr mentette meg egy kislány életét, mert a kislány cukorkától fulladozott a buszmegállóban, ekkor a buszvezető leszállt a buszról, és segített a kislánynak. A sofőr 50.000 Ft-ot kap jutalmul a BKV-tól. Komolyan, nagyon szép dolog másokon segíteni, de szerintem ez mindenkinek kötelessége lenne. Így - a pénzjutalom miatt - viszont azt érzem, hogy a segítség csak néha érkezik, holott ennek nem így kellene lennie. Talán megint én látok rosszul valamit?

Már szombaton - az idei utolsó munkanapomat(!!!) követően - megkezdődött az itthoni készülődés a karácsony miatt... Kipróbáltam egy gyümölcskenyér receptjét; rögtön két adaggal sütöttem belőle. Talán legközelebb megkísérlem, hogy csupán egy adag alapanyagot kutyuljak össze, akkor talán nem csak fele annyi cukrot teszek bele, mint amennyit a recept ír. :)
Tegnap autóval sikeresen hazaértünk Szegedre. Még jó, hogy így nem érint a vasutas sztrájk... Persze, tegnap nem is érintett; de ma már igen... Ugyanis Bp-felé ugyan mennek vonatok, de az sem a Nagyállomásról, és nem is minden órában, mint egyébként - ezért hát az egy kissé kiszámíthatatlan. A vonatok késéssel érkeznek, és késve indulnak visszafelé is, talán nem kellene feltétlen órákon át tartó zötyögések árán hazajutni, ha nem muszáj. Lehetne még választani a buszt is a visszaútra, azonban lehet, hogy nagy a tömeg, ráadásul - a vonattal ellentétben - felállni és kimenni sem lehet. Ígyhát az én szerelmem autóba pattant, és célba vette Budapestet.
De a karácsonyi készülődés még tart: néhány ajándék még beszerzésre vár, és a karácsonyfának való fenyőfa sincs még megvásárolva. De szerencsére a nagybevásárláson már túl vagyunk - az is valami. Állítólag tegnap este 11-ig kellett volna nyitva lennie a hozzánk legközlebb lévő bevásárló központnak, de mire mi odaértünk fél 9-kor, már be is mondták, hogy fél óra múlva bezár az áruház.
A Szeged Pláza parkolója megtelt a vásárolni szándékozók autóival. Szerencsére nekünk nem kellett sok idő ahhoz, hogy beszerezzük, amire - a karácsonytól függetlenül - szükségünk volt.

Míg kellőképpen kiáztattam magam a forró vízben, "csajos havilapot" nézegettem (bár talán már nem az én korosztályom a célközönség)... Szerencsére ez agyilag annyira lenullázott, de valahogy mégis felfrissített, hogy sikerült elkészítenem az angolból feladott házit 5 perc alatt. :)

Azt hiszem ez a hét már ilyen lesz: munka után vagy fogorvos, vagy angol, vagy valami más, majd itthon semmi több, csak bambulás magam elé, mert a napközbeni tennivalók teljesen leszívták minden energiám...
Ma is hatalmas életbölcsesség fogalmazódott meg bennem: egy társaságba, ha új ember csöppen, akkor nem feltétlen a csoport hibája, ha az új arcot a közösség nem fogadja be... Ugyanis sem a mások semmibe vétele, sem az okoskodás nem kedvez a beilleszkedésnek. Nem ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenáron meg kell felelni az elvárásoknak. Csupán vannak normák, és ezt néha jobb észrevenni...
Jó lenne objektíven látni dolgokat, úgy magunkkal, mint másokkal kapcsolatban - tudni, hogy mikor mi a helyes, és mi a helytelen.

A hangulatomra elég erőteljesen rányomja bélyegét a kinti időjárás: semmi kedvem semmihez, pedig egy csomó tennivalóm lenne. A hűtő üres, így azt nem ártana feltölteni; a síeléshez is hiányzik még pár apróság; és a karácsonnyal összefüggésben is volna pár dolog, amit be kellene szerezni, hiszen mindjárt itt van... De két hét, és vége ennek az őrületnek, vége annak, hogy mindenfelé hatalmas a tömeg, és a karácsony miatti stresszelés is megszűnik...
Rám még vár egy hét idegbaj a munkahelyen, de utána már csak annyi a dolgom szilveszterig, hogy megtanuljak a havas lejtőkön síléccel közlekedni...

Nyüzsis volt a mai nap: meló, egyeztetés Érden, majd ismét iroda, utána angol...
Érdekesen működik a MÁV. Kb. 30 percenként jár vonat Érdre, és onnan Bp-re. Este 5 előtt el akartam jönni Érdről vonattal, de a hangosbemondó közölte, hogy várhatóan 60 percet késik a szerelvény Nagykanizsa felől. Így jöhettem busszal (az szerencsére indult 17.00-kor, és 17.05-kor is), mert nem igazán akartam várni 30 percet az érdi, vasúti megállóhelyek egyikén, ahol még váróterem sincs. A buszon a fűtés annyira haloványan üzemelt, hogy az Etele térre már szinte hibernáltan érkeztem.

Miért is jó egész nap kapkodni, tenni-venni? Mert akkor napközben nem érzem, hogy milyen nagyon fáradt vagyok. Irodai szinten ismét benne vagyunk az év végi hajtásban, azaz már csak reggel és este érzem magam szörnyen meggyötörtnek.
Az elkészített munkáimmal kapcsolatban kapok pozitív, és negatív kritikát is... Na, az utóbbi egészen lelomboz, ekkor már nincs is kedvem semmihez... Bár, jót csobbanni egy forró vízzel telt kádban, utána aludni egy jó nagyot - na, a megoldás talán ez lehet...!

London Stúdió

Igen, még ősz elején volt az a nagy elhatározásom, hogy nyelvet akarok tanulni... Beiratkoztam első körben egy 8 hetes nyelvtanfolyamra. Ez nagyon tetszett, mert jófej, szimpatikus, felkészült és fiatal a tanár, ráadásul a csoport is jó. Mivel tetszett az első 8 hét, gondoltam befizetek egyszerre még 3×8 hét tanfolyamra.
Kezdem úgy érezni, hogy hiba volt.
A számomra próbaidőszaknak tekinthető első 8 hétben még csak 10-en voltunk a max. 12 fős teremben. De amikor elkezdődött a 3×8 hetes tanfolyam, akkorra már 12 főből állt a csoport - igaz, már ekkor is kicsit rámtört a klausztrofóbia. Az asztalok picik, nincs bennük fiók, így abba pakolni nem lehet; marad a padló, de ott annyi hely sincs, hogy a széket teljesen ki lehessen húzni az asztal alól. A teremben az asztalok "U" alakban helyezkednek el: az u-betű szárain 4-4 ember számára van elegendő hely, az alsó szakaszon 2 ember fér el, és az íves szakasz is 1-1 embernek tud helyet biztosítani - két héttel ezelőtt még az egyik íves szakaszt tudhattam az órákon magaménak. Múlthéten nem voltam órán, mert próbáltam angol helyett inkább pihenni. De jött a csoportba egy új ember, akit a tanár leültetett a helyemre, így ma azon a negyedkörnyi helyen már ketten szorongtunk.
Tudom, egy csomószor szerencsésnek tarthatom magam, hogy kényelmesen elférek a tömegközlekedési eszközökön, a kocsiban, a kanapén, vagy a széken törökülésben...stb., de most valahogy nem igazán tudom értékelni, ha azt hiszik, hogy lazábban elférek kisebb helyen, mintha 2,0 m magasra nőttem, és 150 kg-ra híztam volna...
Hihetetlen, hogy van egy szolgáltatás, amiért fizetek, és nem érezhetem magam kényelmesen az iskolapadban, ahol heti kétszer két órát töltök, mert azzal kell foglalkoznom, hogy én és a körülöttem lévők is elférjenek.

Majd csak egy hónap múlva lesz karácsony, de már mindenki megrohamozta és letámadta az üzleteket, Budaörsön az áruházak előtti parkolók teljesen megteltek autókkal. Állítólag hatalmas a válság, mégis mindenki, mindenhol vásárol. Ez az, amit nem szeretek, hogy az emberek számára szinte már nem is szól másról ez az ünnep, csak a szépen becsomagolt, drága meglepetésekről. És ami a legrosszabb, hogy nem lehet nyugodtan megvásárolni a mindennapokhoz szükséges dolgokat.

A vasárnap óta tartó orrfolyásom talán végre enyhül, bár a szám és az orrom már rojtos a min. 200db/4nap pzsfogyasztás hatására. Eddig levegőt sem kaptam, és még a fülem is be volt dugulva. Úgy érzem, hogy végre ismét kezdem nem csupán külső szemlélőként érzékelni a körülöttem folyó dolgokat. Így legalább talán élvezhetek is valamit a holnapi borkóstolásból és az esti színházi előadásból, ami miatt a munkatársakkal Egerben töltjük a péntek délutánt és estét.
Lassacskán az év végi program is körvonalazódik. És még a végén az is megeshez, hogy még idén megregulázom a sílécem, és összebarátkozunk egymással - legalábbis akkor, ha addig nem töröm nyakam egy belvárosi vega kajálda lépcsőjén...

Ilyen szerencsére már régen volt: szombaton bent voltam az irodában. De csupán másfél órát kellett bent töltenem.
Nagyon megörültem, amikor egyik barátom mutatott egy helyet, nem messze a Nyugatitól, ahol végre tudtam magamnak venni egy kabátot a síeléshez. Tök jó kis kabát, sokféle belsőzsebbel (telefonnak, egyéb dolognak és síszemüvegnek), ráadásul harmadannyiba került, mint amennyit gondoltam, hogy rá kell szánnom. És amint az új kabátommal a kezemben kisétáltam a bolt ajtaján, már elkezdett szállingózni a hó is.
De már érzem, hogy a téli időjárással párhuzamosan beköszöntenek az orrfolyásos, köhögős napok is. :(

Néha (általában mindig) tahó vagyok. Olyankor is pl., amikor nem tudom megállni a röhögést; hisz' van nem egy, és nem két olyan ember, aki képes a viselkedésével mosolyra fakasztani...

Vajon az tahóság, ha van egy minden alkalommal változó csoportlétszámú közösség (múlthéten 8-an voltunk, ezen a héten meg 13-an), és a csoport egyik tagja vásárol többieknek 10 db kis emléket külföldön, amiket majd odaajándékoz nekik; erre az egyik arc felháborodik, hogy vajon neki miért nem jutott... Szerintem az: tahóság! Az ajándékozó meg van annyira "agyament" (persze a legjobb értelemben), hogy azt mondja, hogy a legközelebbi alkalommal elhoz egy ugyanilyen apróságot a nővérétől annak az embernek, aki elkezdett irígykedni a többiek ajándékára. Komolyan nem értem, hogy hogyan lehetnek felnőtt emberek olyanok, mint egy 5 éves.

Nálam annyira rossz sorsuk van a virágoknak, hogy éjjel a nyíllevél (Syngonium podophyllum) megpróbálkozott egy öngyilkossági kísérlettel - a konyhában lévő polcról a mélybe vetette magát, - így a konyha padlójáról sikerült csak összeszednem.

TECSÓ

A képen a két mangalicából készült - a cimke alapján 200 g-os - termék között 2 db különbség fedezhető fel (bár az egyik nem látszik):
- a két kenőmájas mérete különböző - igaz, perspektívikus torzulásnak is tekinthető lehetne, de sajnos nem...
- a két kenőmájas súlya is különböző - a zöldséges részlegnél lévő mérlegen a kisebbik csomagolásban csupán 0,155 (!!!) kg a májas, majd' 1/4-del kevesebb, mint amennyinek lennie kellene
Azonban a cimkén lévő súly egyező, a két termék ára is azonos.
Sajnos nem az a szerencsés helyzet állt elő, hogy ugyanolyan árért többet kapunk... :( Úgy látszik már ennyire nyíltan is megengedett a rablás.

A mai reggelen sikerült verőfényes napsütésre ébrednem. Talán ez hiányzott már a hétvégén is? Nem tudok elég korán elindulni a munkahelyről ahhoz, hogy amikor kilépek az iroda ajtaján még az utcán világos legyen - ez azért egy kicsit lelomboz.

Jönnek felém az információk a változtatási szándékokról, ilyenekről pl.:
- Valutaváltás megadóztatása.
- Nagyszerű, vízummentesség van az USA felé! Azonban mégsem tehetem meg, hogy fogom magam, vásárolok egy repülőjegyet, kézhez veszem az útlevelem, és már indulok is, mert még a repülőjegy megvásárlása előtt kötelező az elektronikus regisztráció az USA-ba utazóknak. Az ESTA (Electronic System for Travel Authorization) 2009. januárt 12-én lép érvénybe. De ez is olyan, mintha vízumot kellene igényelni, mert vagy megengedik az USA-ba utazást vagy nem.
- A cigányok nem fogadják el a Borsodi cigányvajdát, mert az - a cigány képviselők szerint - nem a romák érdekeit védi. Vajon miért is nem? Mert Lakatos Attila azt mondja, hogy a cigányok ne lopjanak, hanem dolgozzanak?

Hogy is van ez?

Jó, amikor nyugodtan csinálhatom a dolgom, és nem szól bele senki. Jó mások véleményét meghallgatni és az esetleges félreértéseket is tisztázni. És jó minden nappal új ismeretekre szert tenni. Jó néha azzal szembesülni, hogy milyen kicsi a világ. Néha jó minden napra programot szervezni, de az is jól esik, ha egy kis időt pihenéssel tölthetek. Jó dolog azzal az emberrel tölteni az időt, akit szeretek, de jó az is, amikor hazavárhatom, vagy épp én jöhetek úgy haza, hogy ő már itt van.

Idén végre talán semmi nem állít meg a - 16 éve valami okból mindig húzódó - vágy beteljesülésétől, hogy megtanuljak síelni: a cipőt és a lécet sikerült beszereznem tegnap a Hó-Show-n, már "csak" ruhát kell venni.
A Vapiano új ajánlattal - strucchusis, tökszószos, cukorborsós tésztával - állt elő, egész jó de a Carbonara-t nem sikerült feledtetnie.
Az IMAX-ban a Galapagos csodálatos képeket, és jópofa állatokat mutatott be, de talán a 3D-s elem elég kevés volt a filmben, legalábbis, ha a T-REX: Vissza a krétakorba c., szintén 3D-s filmet veszem alapul.
Ma ismét sikerült összefutnom a Nyugatinál egy idegbajos barommal: már a vonat mellett voltunk, sétáltunk a vagon felé, amikor elviharzott mellettünk egy magában dúló-fúló pacák, miközben azt moromolta maga elé: "nem hiszem el, ennél nem lehetne lassabban menni?" Megjegyzem: a vonat indulásáig még 20 perc volt hátra...

Miközben hazafelé baktatok, egy csomó minden kavarog a fejemben...
Eszembe jutnak olyan emberek, közeli ismerősök, akik határozott véleménnyel rendelkeznek szinte mindennel kapcsolatban, és nem fogadnak be senkitől ettől eltérő álláspontot. Pedig fontosnak tartom azt, hogy hogyha valamiről szentül meggyőződtem, még akkor is kíváncsi vagyok mások véleményére, és ha részben, vagy teljesen egyet értek vele, akkor ennek megfelelően pontosítom, kiegészítem az álláspontomat. Lehet ezt befolyásolhatóságnak nevezni, de úgy látom, hogy egy határozott véleményt nem egyik pillanatról a másikra hozunk meg, hanem egy megismerési folyamat kell hozzá. Így a később érkező ingerek, információk, egyéb, eltérő vélemények csupán pontosítják az eddig szerzett ismereteket. Egy dolgot hitelesen képviselni nem csak a csökönyös ragaszkodással lehet. Szerintem szükséges meghallgatni, megnézni, elolvasni mások szemszögéből is azt a valamit, amiről szó van. Többek között a párkapcsolatokban is ezért fontos a beszélgetés, hisz köztudott: a nők és a férfiak gondolkodása teljesen eltérő.
Vajon néhány ember viselkedése miért tér el jelentősen a megszokottól? Vajon van olyan, hogy megszokott és normális viselkedés? Hogyan lehetnek olyannyira idegesítő emberek, hogy az első szavától a hajam égnek áll? Igaz, néha én is kihozom emberekből egy pillanat alatt az állatot... Hogyan lehet baromi idegesítő viselkedéssel megélni 40-50-60 évet, és hogyan lehet egy közösségben (munkatársak, család, barátok között) sokáig békességben megmaradni?

Oly' sok dolog történik mostanában, hogy lassan már én sem tudom fejben tartani mindet.
Múlt: rossz, amikor olyasmire kell rájönnöm, hogy volt az életemnek egy időszaka, amire talán kár volt annyi erőt és energiát pazarolni, talán az egészbe belekezdeni is kár volt... Bár kitörölni már nem tudom a múltban történt eseményeket, és amikor csak lehet, szeretek a jó dolgokra emlékezni, de néha - primitív, agyatlan, szociálisan fejletlen embereknek köszönhetően - ez nehezen megy... Nem is hittem volna, hogy többdiplomás ember tud olyan mélyre süllyedni, amihez hasonlót elképzelni sem tudtam volna...
Barátság: valami megfoghatatlan, és amiből őszinte, igaz csak nagyon ritkán akad. De a mondvacsináltakból - köszönöm - nem kérek!
Utazás: kikapcsolódást és sok megismerni valót magában hordozó, otthontól távol töltött idő. A Veszprémben töltött hétvége is rengeteg jó tapasztalattal ajándékozott meg: finom ebéd odafelé; kellemes, tiszta, barátságos, vendégszerető szállás; éjszakai városnézés; rég nem látott ismerőssel "barátkozás"; szépen karban tartott 50 éves állatkert; finom ebéd hazafelé...

Szeretek kicsit kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, a megszokások világából, ezért esik jól munka után beülni egy moziba, és megnézni egy filmet. Ezen a héten A nyomozó-t néztük meg - nekem nagyon tetszett!
Néha ugyan egy sima tömegközlekedési helyzet is ki tud zökkenteni az olajozottan működő világomból. Főleg akkor, amikor hiába várom meg, hogy elmenjen 2 db emberekkel tömött busz a Baross téren, mert a zsinórban érkező buszok mindegyikén - így a harmadikon is - úgy érzem magam, mint a hering abban a fém izében... De azért jópofa látni, hogy a régóta (max. 3 perce nem érkezhetett busz) a megállóban várakozó sok ember úgy próbálja meg felszuszakolni magát a leghamarabb érkező buszra, mintha az élete múlna rajta, sokan még akkor is nyomakodnak felfelé, amikor már esélye sincs a felszállásra, mert szinte már dudorodik kifelé a busz oldala. Köszönöm kedves Közlekedési Vállalat a Szolgáltatást!
És hogy miért is jó egy csomó dolgot kipróbálni? Mert akkor eldönthetem én, hogy tetszik vagy sem az a valami... Jelenleg mindkét lehetőség megjelenik körülöttem: vannak dolgok, amik tetszenek, és szeretném tovább folytatni, és vannak olyanok is, amelyeket lehet, hogy nem csinálok végig... Hisz miért töltsem az időmet olyas valamivel, amiben nem hiszek, vagy nem érdekel?! Szerencsére a választás lehetősége most is az én kezemben van...

Sok mindent csinálok, és sok mindent szeretnék csinálni, de vannak néha olyan dolgok, melyek nem mennek egyszerűen, hiába is szeretném, hogy úgy menjenek. :(
De végre a hosszú hétvége időt adott a főzésre, sütésre, takarításra, pihenésre és nem utolsó sorban a legfontosabbra, a boldogságra.

Kb. 7 évvel ezelőtt vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét, ma pedig a másodikat (mindkettő kompakt gép). A régi gépem csupán 1 megapixel felbontással rögzítette a képeket, ez a mostani 9-szer akkora felbontású képeket készít. Szinte el sem hiszem mennyit fejlődött ilyen rövid idő alatt a technika. Ennek köszönhetően az összes csodálatos pillanat, táj, épület, baráti összejövetel... stb. sokkal részletesebben megörökíthető. Tudom, tudom ma már a telefonok is kiváló képeket tudnak készíteni (az enyém pl. 3,2 megapixelt), de úgy érzem, hogy a mobillal valamivel macerásabb több fotó elkészítése. Jövőhét végén - míg 2 napot Veszprémben leszünk - ki is próbálom a kis ketyerét. :)
Hihetelen jól lehet szórakozni csupán azon is, ha bemegyünk szétnézni egy számítástechnikai szaküzletbe, ez ma is így volt: egy "csöppet" kattant fiatal nő alaposan megnézte szinte az összes fényképezőgépet, eközben hangosan motyogott magában, majd kipróbálta azokat a gépeket, amelyekben volt akksi és beépített memória, vagy memóriakártya, a nő elkezdte magát fényképezni, ekkor már mosolyra húzódott a szám és láttam, hogy a biztonsági őr is jobb kedvre derült...

Egy színes, vidám időszakot követő rövid szétcsúszás után néha sokkal csodálatosabbnak tűnik minden...

Rendkívül hosszúnak tűnt a mai nap. Az egész délelőtt egy tervezői megbeszéléssel telt... Délután egy másik munkával foglalkoztam... Majd angol... Lefáraszt, amikor reggel 9-től este 9-ig gondolkodni kell, és mellette még dolgokat is megoldani, elintézni, és koordinálni 4-5 (USA-Bp.-Szeged) irányban egyszerre, egy időben...

Karácsony

Na, ez az, ami miatt nem szeretem a karácsonyt: még csak október közepe van, de már megjelentek a karácsonyi vásárlásra buzdító hirdetések... Gyűlölöm, hogy mostanában ennyire nem szól másról ez az ünnep, csupán a vásárlásról...

Azért az nem teljesen normális, hogy hat nap munkát követően csak egy napot pihenhettem - nem is sikerült úgy teljesítenem ma, mint amikor 2 nap pihi van a hátam mögött...

De még szerencse, hogy egy fárasztó napot követően bátran számíthatok bármelyik kereskedelmi tv-csatornára, ha ki akarom kapcsolni az agyam egy kis időre... Bár azt nem tudom, hogy nem okoznak-e ezek a műsorok maradandó károsodást.

Hogy mi vidít fel, és mitől lesz jó a kedvem? Ha láthatom azt a sok megkeseredett embert, akik arcán az látszik, hogy minden egyes nappal az élet legnagyobb küzdelme kezdődik... Na, attól aztán jó kedvre derülök - szinte mindig...
Ilyenkor nem értem, hogy hogyan lehet nem észrevenni az élet kisebb-nagyobb ajándékait, örömeit... Bár a körleveleket nem szeretem, de már ott is többször, többen megfogalmazták, hogy minden egyes napot hasznosan kell tölteni... Úgy érzem nem csupán arról kell szóljon a nap, hogy minél több dolgot csináljunk, hanem arról is, hogy észre kell venni a körülöttünk történő eseményeket...

Szólt a nyugdíjbiztosító, hogy egy darabig felfüggesztik a nyugdíjkérelmet, de addig is, adnak visszamenőleg nyugdíjelőleget. Hogy visszamenőleg meddig? 2007. júliusig... így már elképzelhető, hogy minimum azóta be van adva az igénylés... Szép! Gyorsan intéződik minden! Abban bízom, hogy ennél rosszabb már csak nem lehet a helyzet...

Kellemesen telt az az egy - a tegnap estétől, ma estig tartó - nap, amit hétvégének lehet nevezni: vendégség, beszélgetés, ottalvás, kora délutáni filmnézés... stb. Kár, hogy a 10 egymást követő napból 9 munkanap - igaz, így 4 munkamentes napot kapunk a jövőhéten...
Miután hazaértünk, befeküdtem a kádba egy újsággal a kezemben... Egy igazán "trendi" magazin az igazán "trendi" lányoknak... De már az újság első néhány oldalát átlapozva éreztem, hogy ez nem az én világom, hiszen az én szövegkörnyezetemből meglehetősen kilógnának ezek a menő kifejezések: beauty sleep, "... ultrára az enyém ...", feszkó (feszültség)... stb. Nem az bosszant, hogy vannak olyan újságok, melyek eltérnek az én izlésvilágomtól, csupán azzal nem értek egyet, hogy nem szól másról a kb. 200 oldalas kiadvány, csak a népbutításról. Meg még azon is hőbörgök egy kicsit, hogy a havonta megjelenő újság minimum 90%-án nincs más, csak reklám - még az öltözödési tanácsokban és a sminktippekben is csak reklám van. Talán 10-15 évvel ezelőtt még én lehettem volna a célközönség, de mára rájöttem, hogy én már sosem leszek az a menő csaj, akit "elő akar állítani" minden "igazi lányból" ez a magazin... (Igen, az én döntésem is volt, hogy 3havi számot megkapjak postán, de szerencsére pénzembe nem került, hiszen a Coke-pontjaimat váltottam csak be, amit el kellett már költenem valamire...)

Mit szeretek? Szeretek úgy emberek között lenni, hogy mindannyian elmondhatjuk a véleményünket bizonyos dolgokkal kapcsolatban... Ilyenkor általában elkerülhetetlen a nézeteltérés... Errre sokan azt mondják, ez nem jó, mert csak feszültséget szül... De én úgy érzem, a nézeteltérés az emberek különbözőségének megnyilvánulása. Örülök annak, hogy olyan emberekkel találkozhatok, akik vállalják véleményüket akkor is, ha az a többi ember látásmódjától különbözik... Szeretek új dolgokat látni, és új dolgokat megismerni - ebbe természetesen a negatív, rossz dolgok is beletartoznak, mivel a kellemetlen dolgok ugyanúgy az élet részét képezik, mint a kellemesek...
És hogy mit nem szeretek? Ha valaki tesz valamit, akkor azt tegye őszintén (és ne csak azért, mert így szokás), merje vállalni, hogy miért is teszi, ha azért teszi, mert így szokás, akkor vállalja azt. Teljesen felesleges csak azért nem megmondani az igazat, mert mások nem ilyen indokkal teszik ugyanazt a dolgot...

Ma valami történik - valami, amit megfogalmazni nem is lehet igazán...

A buszon, miközben jöttem a munkahelyem felé ezekről kellett hallanom az egyik utas és a vele utazó haverja között folyó beszélgetés során:
- a srác a haverjával arról beszélt, hogy menjenek el most a Blahán biliárdozni, de ő nagyon fasza gyerek, aki jól biliárdozik... Erre a haver: "leszarom"... Mire a srác: "én is leszarom"...
- a magabiztos srácról - két megállónyi együttutazás alatt az is kiderült, hogy - csak a munkájának él... De ha a főnöke esetleg nem fizeti ki a bérét, akkor sem veri meg, csupán elbeszélget vele...
- mindeközben arra is fény derült, hogy a srác hiszen nagyon szeret a nőkkel beszélgetni és nem mellesleg szexmániás is; ő megadja a nőknek azt, amit a nők akarnak: azt mondja nekik, amit hallani szeretnének... Állítólag 10 perc beszélgetés, és a nőt, akit kiszemelt már meg is kapja... Mielőtt a két srác leszállt azért még megállapodtak abban (persze túlüvöltve mindenkit) , hogy minden nő kurva...

Az elgondolkodtató, hihetetlen tartalmas beszélgetést követően arra lettem figyelmes, hogy a szemben ülő srác az orrán keresztül akarja megvakarni az agyát...

Eztán az emberek mai toleranciaszintjét is megtapasztalhattam: az egyirányú, de kétsávos utcában a bal oldali sávból az egyik autós balra kanyarodott (szabályosan), ám ehhez szükségszerű előbb kicsit lelassítani... Eközben már meg is szólalt a mögötte közlekedő autós dudája...

5 nap pihit követően még be sem értem a munkahelyre, már kézen fogtak a munkatársaim (épp a kapuban), hogy ugyan nem-e mennék-e el velük-e doksikat kicserélgetni a szomszédba - elmentem.
Még szerencse, hogy sokan dolgozunk az irodában: így szinte folyamatosan ünneplünk születésnapot, vagy névnapot - ma ismét a születésnap ünnepelése következett a sorban...

Ja, és elegem van a körforgásból, de lehet, hogy csupán értelmét nem látom pl. az alábbiaknak:
- felöltözünk -> a ruhákat levetjük -> a levetett ruhát kimossuk -> a kimosott ruhát kiteregetjük -> a megszáradt ruhákat összehajtjuk/kivasaljuk -> a szekrényből a tiszta ruhát elővesszük, majd a körforgás kezdődik elölről...
- eszünk -> a tányérokat, evőeszközöket elmosogatjuk -> a tiszta edényeket, tányérokat és evőeszközöket a helyükre tesszük -> a tiszta edényekben megfőzzük az ételt, a tányérokból elfogyasztjuk azt, és a körforgás tovább folytatódik
- takarítunk -> az utcáról újra porszemek kerülnek a lakásba -> a porcicák az ágy alatt már alig bírnak magukkal -> így ismét takaríthatunk, és már ismét körbe forog minden tovább
- tervezünk (települést, településrészt) -> a tervezett állapot hatályba lép -> jön egy újabb igény, egy konkrétabb -> újra tervezünk...
- lakást veszünk -> berendezzük kettőnknek, vagy már a közös gyerekekre is gondolva ötünknek -> a gyerekek felnőnek, de a 4-5 személyre tervezett otthon már nagynak tűnik -> lakást veszünk -> berendezzük, de már csak kettőnknek; a gyermekeink lakást vesznek, és íme, ismét itt van az, ahonnan kezdődik minden a legelejéről...

Szerdán, miután összepakoltunk, elindultunk a Balaton déli partja felől Zalakarosra, ahol két éjszakát töltöttünk.
Állítólag az itteni, vidéki levegőnek volt köszönhető, hogy olyan voltam, mint akit fejbe csaptak - rengeteget aludtam szerdán és csütörtökön is. Az időjárás is szerencsére kedvezett nekünk: így októberben nyugodtan aludhattunk nyitott ablaknál, és szellőztethettünk úgy, hogy napközben az erkélyajtó is nyitva volt...
Csütörtökön átmentünk a közelben (a szálloda reklámszövegében csupán 100 m, de a valóságban meg van szerintem 400 is) lévő élményfürdőbe, ami Magyarország 6. legnagyobb vendégforgalmú fürdője, itt nagyon jól éreztem magam. A medencében nem fukarkodtak az élményelemekkel, volt benne vízsugaras álló masszázs, vadvíz-csatorna, nagy vízernyő, fekvő masszázságy... stb. A belső térben elhelyezkedő élménymedencéből - egy lépcsős zsilipen keresztül - át lehetett menni a külső élménymedencébe. A fürdőben igénybe vehettük az aromaterápiás szaunát, de volt fényterápiás szauna, sima szauna, és gőzkabin is, bár ezeket nem próbáltuk ki.
Majd pénteken elindultuk hazafelé, ekkor már a Balaton északi partja felől közelítettük meg Budapestet, miközben:
- Keszthelyen kisétáltunk a partra, majd kávéztunk egyet,
- Badacsonyban vettünk 2 üveg bazaltbort,
- Tihanyba is bekanyarodtunk,
- Balatonfüreden egy nagyon jót ebédeltünk
- itt, Budapesten már az M6-os szeptember végén átadott szakaszán keresztül érkeztünk meg a városba...

Hotel Venus - Zalakaros

Szállásunkon, ahol három napot és két éjszakát töltöttünk az alábbiakat tapasztaltuk ami pozitív:
- segítőkészen és szimpatikusan fogadtak a recepción
- rögtön megismerhettük, hogy merre találjuk a szálloda wellness részlegét
- rengeteg szolgáltatást magában foglal a szállás ára
- svédasztalos a reggeli...
- és napi 500 Ft-ért svédasztalos vacsit is kaphatunk (egyébként csupán "menüs" vacsora jár)
- a szálloda egész területén ragyogó a tisztaság,
- a szálloda környéke is rendezett,
- a szállodai szoba csendes, pihenésre alkalmas.
ami negatív:
- mielőtt elutaztunk megnéztük a szálloda honlapját, ahol a szolgáltatások között kiemelve szerepel, hogy a szobák mindegyikében vezeték nélküli internet-hozzáférés biztosított - csupán azt nem tüntették fel, hogy ez plusz felárért vehető igénybe... :(
- igaz a bútorok összhangban voltak, de a szállodai berendezés láthatólag nem igényelt komolyabb anyagi ráfordítást,
- a svédasztalos reggeli és vacsora költségigénye sem lehetett túl nagy - bár éhesek egyszer sem maradtunk, és 8-10 féle étel közül is lehetett választani, de vannak ételek, amit nem vagyok hajlandó megenni, ilyen pl. a parizer is.

A "szombat este" tegnap korán kezdődött: már fél 7 körül beültünk beszélgetni négyesben a Ferenciek terén egy helyre - olyan köztes valami ez, a kávézó és a füstös kocsma között félúton. Itt szerencsére volt mézes ágyas meggy "pálinka", amit nagyon megkedveltem az utóbbi időben. Kicsit később, egy darabig kettesben folytattunk utunkat. Kaja, majd ismét iszogatás, beszélgetés, de már egy másik társaság körében (bár én ekkor már csak kólát és kávét szürcsöltem)... Hajnali egyre nagyon elfáradtunk, így korán haza értünk...
Most kapcsoltam be a telefonomat, becsippant az sms, hogy megérkezett a fizum... Még mindig megmosolyogtat és jó érzéssel tölt el, hogy akkor is megkapom a fizetésem, ha 5-e vasárnapra esik.
Holnap egy rövid, délelőtti helyszínelés Hatvanban, majd irány a munkahely, ahol este 6-ig szinte biztosra vehető a hajtás... Este 6-kor viszont mindenképpen lelépek, és elmegyek angolra, így legalább estig mozgásban tarthatom az agyam...
De szerdától péntekig nem kell foglalkoznom mással, csupán a pihenéssel - ugyanis Zalakaroson töltjük azt a három napot, édes kettesben!!!

Világra jött - nyilvános lett!!!

Igen! A fogantatás pillanatától eltelt 9 hónapon át tartó gondoskodás, növekedés és kisebb-nagyobb formálódás után végre napvilágot látott (nyilvánosságra került) az ÉN gondolataimat és érzéseimet tartalmazó blog. Hogy életképes, és hosszú életű lesz-e, az egyelőre még kérdés, de az idő erre is majd választ ad.

Lehet, mi lányok-nők talán tényleg túl sokat kombinálunk?! Talán (ezt már több fiú-férfi ismerősöm elkezdte ecsetelni) valóban sokkal egyszerűbb lenne előbb feltenni a kérdést, és nem azt megelőzve besértődni-beduzzogni, hogy hátha a másik majd kitalálja mi a baj... Tudom, hogy jobb tisztázni dolgokat, mint szónélkül megsértődni valami apróságon... De úgy érzem, ez azért nem annyira egyszerű - ugyanis nem így vagyok összerakva...

A mai napra is elmondhatom, hogy igazán tartalmasan és hasznosan telt.
Kezdek szembesülni azzal, hogy már elég régóta dolgozom a munkahelyemen:
- ma az ebédnél a munkatársakkal hatan ültük körül az asztalt. Vajon ki volt az a társaságból, aki a legrégebb óta dolgozik a cégnél?
- mióta itt vagyok, már jónéhány szabályozási terv elkészítésében közreműködtem, ezek közül néhányat az önkormányzatok már rendelettel jóvá is hagytak. De amikor elő kell venni olyan tervet, aminek az elkészítésében én is részt vettem és hatályban van, akkor rádöbbenek, hogy észre sem vettem, olyan gyorsan eltelt ez a majd' 4 év, mióta itt dolgozom.

Tegnap a WestEndben hatalmas tömeg volt, feltételezem a Moziünnep miatt, ígyhát inkább átmentünk Esztivel egy közeli teázóba, és nem a bevásárlóközpontban kávéztunk, mint ahogy azt terveztük... Ebben a teázóban már voltam néhányszor régebben is, de akkor még nem figyeltem fel olyan dolgokra, mint amik most szemet szúrtak - például:
- az étlapot/itallapot a rendelést követően azonnal elviszik - és ha innánk még egy adag teát, vagy rendelnénk még valami harapnivalót?
- az étalapont fel van tüntetve 5-6 féle szendvics... Hú, kinéztem magamnak a libamájasat, azt kértem volna, de felszolgáló közölte, hogy csupán 1 db 3sajtos, és 2 db tarjás szendvics van. De Eszti tudhatott valamit, hiszen 3sajtosat kért, így én arról már lecsúsztam, választhattam volna tarjásat, de azt most valahogy nem kívántam... Szombat délután ezt a választékot kicsit gáznak érzem...
- a tea megrendelését követően a felszolgáló lány hozott nekünk 1-1 csészét, de mindkét csésze széle csorba volt... Lehet, hogy ez már kekeckedés, de ez sem túl elegáns...
De a tea jó volt, és a beszélgetős délután is jól sikerült!

Ez a hét szerencsére egész pörgősen sikerült. Hétfőn, angol után ismerősökkel találkoztam, kedden koncerten jártam, szerdán ismét angolóra, ma, munka után - miután helyszíneltem a II. kerületben egy kicsit - egy Aréna Plázás bevásárló napot tartottunk - végre sikerült találnom 1-2 jó holmit...

Pizza Hut

Az Aréna Plázában kellemes, meghitt környezettel fogad az étterem... Üres hassal ugyan nem ajánlott beülni, mert 1, vagy 2 pincér szolgálja csak ki az asztaloknál helyet foglaló vendégeket, így a várakozás szinte biztosra vehető. Ellenben a kiszolgálás tökéletes: a pincérlány szimpatikus, kedves, mosolygós, közvetlen, de mégis udvarias. Nem mellesleg a vékony tésztára kért tejfölös szószos-gombás-lilahagymás-bacon-os-sajtos Tiroli pizza is kiváló...

Coldplay

Kedden végre elérkezett életemnek az a pillanata, amikor úgy lehettem koncerten, hogy tisztán láttam és hallottam mindent. Hogy tetszett-e? Nagyon!!!

Poén

Kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen.
---
- Mindig így fogsz szeretni?
- Mindig. Csak lehet, hogy nem mindig téged!
---
Annyit olvastam a szesz és a dohányzás káros hatásáról, hogy elhatároztam, abbahagyom az olvasást!
---
Átmegyek öt percre a szomszédba, keverd meg félóránként a levest...
---
A párom azzal vádol, hogy sose figyelek rá. Vagy valami ilyesmivel.
---
Mostanában annyit dolgozok, hogy kezd az ivás rovására menni!
---
Ma úgy vagyok a munkakedvvel, mint egyszeri lány buli után. Vagy megjön, vagy nem.
---
A feleségem egy főnyeremény, meg is ütöttem!
---
Eddig buta voltam, de vettem egy 360 fokos fordulatot.
---
- Maga mióta dolgozik a vállalatnál?
- Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.

A héten ismét becsúszott egy kis túlórázás... A csütörtök reggel elkezdett munkanapom másnap hajnalban 2-kor ért véget, a pénteki napomon már hajnal egykor haza tudtam jönni, és holnap, vasárnap is be kell mennem dolgozni egy kis időre... Tudom, néha belefér egy kis túlórázás, de az ideit már egy kicsit soknak érzem... No de sebaj, talán egy részét "lecsúsztatom" jövőhéten...

Megházasodott a munkamorál. Elvette a munkakedvem.

Egyéni, vagy csoportos?

Sokan azt mondják, hogy magántanárnál sokkal hatékonyabb tanulni, mint egy csoport tagjaként pl. egy adott nyelvet. Most - ebben a pillanatban - úgy látom, hogy egy csoportos foglalkozás keretében sokkal több felmerülő kérdés, vagy mások általi hiba jöhet elő, ami egy hallgatónál nem biztos, hogy felmerül, vagy előjön...

Ismét beiratkoztam angolt tanulni, de nem ugyanarra a helyre, ahol múltkor próbáltam... A baj csak annyi - főleg most, hiszen mindjárt itt a tél - hogy mire hazaérek, addigra már besötétedik, és az egy csöppet lehangoló... (Fényt akarok és napsütést!!!) És ismét olyat kell tennem, amitől már nagyon elszoktam, ez nem más, mint a házi feladat készítése...

Egy jólsikerült hétvégi programot sikerült jól zárni: ma fantasztikus volt az az 1 óra, míg végigjártuk a kiállított plakátokat, amiken fő témaként a boldogság szerepelt...

Lehűlt a levegő, lassan már nyoma sincs a jóidőnek. A szekrényből ismét előkerül a pulóvel és az átmeneti kabát... Ezzel még semmi probléma nem lenne, ha az időjárás változása nem járna együtt olykor azzal is, hogy fáradtnak érzem magam... Most is gyötör a fáradtság, pedig aludtam eleget...
Elalvás előtt belefutottunk egy későesti filmbe, amiben helyenként voltak izgalmasnak ígérkező részek, de összeségében vontatott volt, mire vége lett a filmnek, rá kellett jönnünk, hogy nem szólt semmiről, nem derült ki semmi... (RTL Klub - A rejtélyek háza)

Most csütörtök van... Keddig tart a plakátkiállítás - oda azért ki kellene menni, akárcsak egy évvel ezelőtt... :)

Vásárlásra ösztönzés

Milyen jó, amikor olyan dolgot akarnak rámtukmálni, amire nem feltétlenül van szükségem... Lehet, hogy kedvező az ajánlat, de ha nem szeretnék mindenképpen költeni arra a valamire, akkor egyáltalán nem tűnik megtakarításnak. Ha nem lebegne a szemem előtt egy cél, amire kell némi pénz, akkor még talán meg is vásárolnám, szerződést is kötnék egy ilyen jó ajánlatra. De elkeserít, amikor emberek képtelenek felfogni, hogy nekem most másra van szükségem, és nem arra, amit ők kínálnak; azt hiszik, ők beleláthatnak a pénztárcámba, és jobban tudják, mint én, hogy nekem mi kell.
Csak példaként: "egyet fizet, kettőt kap", de nem ennyire sima az ügy, mert csak akkor kapok kettőt egy áráért, ha megvásárolom a törzsvásárlói kártyát, vagy a klubtagsági belépőt... De kérdem én: minek vegyek törzsvásárlói kártyát olyan akciós termékre, amire egyáltalán nem is költenék?

No comment

Mostanában nagy divat a postákon mindenféle egyéb szolgáltatás reklámozása... Ma az alábbi párbeszéd hangzott el az egyik, kissé idősebb, de mosolygós hostess és köztem:
- Van már Önnek lakás-előtakarékossági szerződése?
- Igen - válaszoltam
- És, mióta?
- Kb. 2 éve...
- Ugye tudja, hogy hasznos és fontos... Remélem nem csak mondja, hogy rendelkezik előtakarékossággal...

Ránézésre hazug vagyok? Úgy tűnik, ránézésre hazug vagyok.

Csak azt nem értem, vajon hogyan engedheti meg magának valaki, hogy ismeretlenkén ilyen véleményt alkosson rólam (vagy bárki másról)?! Az meg a másik, hogy ő szeretne rátukmálni másokra valamit... Nem tudom mekkora sikere lehet a többi embernél...

1300 köbcenti, 170 lóerő, meg egy csomó hal

Hétvégi meglepetés-alkotásom

Örülök! Örülök annak, hogy még mielőtt beköszöntött az őszi időjárás, tegnap napozhattam kicsit a Velencei tó partján. Igaz, este 5 körül már hűvős volt, mert a nap már a felhők között bújkált.
Új évszakhoz új - évszakhoz illő - programok is kellenek a mindennapjaim közé - ezeket szervezem most... Ismét lehet tanulni, mozogni, és tenni mindenféle hasznosat.
Átgondoltam, hogy mennyi időt (hány félévet) kellene még minimálisan az egyetemi tanulmányaimra fordítanom ahhoz, hogy valaha kaphassak tervezői jogosultságot... Siralmas!!! De az is siralmas, hogy egy kiegészítő levelező képzés minimum 7 félév, kéthetente 3 teljes munkanap kell legyen - mert hát ugye annyi különbség van a főiskolán és az egyetemen megszerzett tudás között... Na persze!!!

Mivel utazzak, autóval vagy vonattal?

Budapest-Velence távolsága: 47 km, azaz oda-vissza megközelítőleg 100 km...
Utazás személygépjárművel
Ha saját autóba pattanok, akkor ez 300 Ft/l-es benzinárral számolva, valamint 8 l/km-es fogyasztást feltételezve 2.400 Ft. Ha még fokozni szeretném a dolgokat, akkor vásárolok egy 4 napos autópálya matricát további 1.530 Ft-ért, akkor az utazásom oda-vissza mindösszesen 3.930 Ft-ba kerül.
- így nem vagyok időhöz kötve, nem kell igazodnom a félóránként-óránként induló vonathoz;
- a saját gépjárművemben komfortosabbnak tűnik számomra az utazás, mint vonaton zötykölődni;
- a célig kevesebbet kell gyalogolni...
- igaz, lehet, hogy a környezetet nem védem annyira a benzinfogyasztással, mint hogyha a vasúti szolgáltatás veszem igénybe
Az oda-vissza út menetideje autópálya használatával összesen 1 óra.
Utazás vonattal
A MÁV-ot igénybe véve az utazás költsége - szintén oda vissza úttal számolva - teljes árú vonatjeggyel személyenként: 1.500 Ft.
Az utazás menetideje összesen 2 óra.

Vajon melyik lehetőséget választom, ha minimum hárman útrakelünk? (Bár már 2 fővel számolva sem olyan kecsegtető a MÁV teljesárú ajánlata...)

A 8-as, mint utolsó számjegy a születési dátumban... A 8-10 munkatársam közül többünknek is ebben az évben szaporodott korunk x-eink száma... Ketten idén töltöttük be a harmincadik életévünket, ma az egyik kollégám a negyvenedik születésnapját ünnepeltük az egyik közeli vendéglátó egységben, és van olyan is, aki idén lesz hatvan éves...
Nem is olyan régen olvastam, hogy szerencsés, ha nyolcasra végződnek különféle számaink, ilyen szerencsés szám lehet az is, amikor az otthonunk házszáma, vagy gépjárművünk rendszáma nyolcasra végződik... Az újság (az Elixir Magazin 232. száma), ami ezzel foglalkozott azt írja, hogy nem véletlen az sem, hogy a Pekingi Olimpia 2008.08.08-án kezdődött... És az is szerencsés lehet, ha bizonyos számok számjegyeinek összege nyolc. Vajon tényleg lehet a számoknak mágikus hatása, vagy csupán belemagyarázzuk mindenbe azt, amit szeretnénk, és amiben hinnénk?

Segítőkészség

Budapest, belváros (Ferenciek tere), munka után, este 6 körül az egyik munkatársammal vártuk a buszt és néhány perc alatt az alábbi esemény zajlott le... Igen, vártuk a buszt, mert a melegben szerettünk volna olyan BKV járatra szállni, amelyiken feltehetőleg üzemel a légkondi... Az egyik járműről néhány fiatal leszállt, miközben egy másik fiatalt támogattak kétoldalról. A fiú csomagjait megfogták a többiek, miközben az egyik padhoz segítették, de a srác útközben összecsuklott és a földre került... Eközben az egyik fiú már tárcsázott a telefonján valami számot, a többiek pedig vízzel kínálták a földön fekvőt, ennek köszönhetően ő jobban lett és a padhoz sétált... A fiúk a már a padon ülő srác elé letették a csomagjait majd elköszöntek tőle és elmentek... Így utólag ráeszméltem, hogy a támaszt adó emberek nem ismerték a segítségre szoruló fiút...
Ilyen is van...

Még csak két napot dolgoztam a "nyáriszünet" óta - és ki tudja még mennyit kell a decemberi leállásig - de már most teljesen kész vagyok; kómásan, de még talpon... Igaz nem sokáig... Na, alvás!!!

Szombat este véget ért a SzIN... A Sziget számomra színvonalasabbnak tűnt - vajon azért, mert nagyobb a hely és több érdeklődőt vonz? Ránézésre az átlagéletkor is magasabbnak tűnik a Szigeten... De végre sikerült összefutni rég nem látott ismerősökkel...
Ma - így, a szabadság utáni első munkanapomon - röpke 12 órát töltöttem robotolással... Azért ennyire nem hiányzott az iroda... :)