Spórolási tippek

Találtam egy cikket, amit nem is merek komolyan venni, hogy miért is? Íme:
Még mindig nem fogytunk ki a spórolási praktikákból! Sóhereknek kitalált spórolási tippjeink harmadik állomásához érkeztünk. Ezúttal is tíz praktikát osztunk meg, közülük három egy olvasónk tollából fakad. Aki hasonló ötletekkel bír, ne tartsa magában: küldje el a penzcentrum@penzcentrum.hu e-mail címre, hogy legközelebb azt is közkinccsé tehessük!
21. Ne szégyelld elcsomagoltatni az étteremben a megmaradt ételt. Egy félig otthagyott vacsora még jól jöhet másnap.
22. Mondd azt a barátaidnak, hogy elromlott a mosógéped, és egy adagot náluk mosnál ki.
Ez az első pont, amin képes voltam ledöbbenni. Vajon mit szólna bármelyik ismerősöm, ha ezt tényleg megjátszanám?
23. Zöldség, gyümölcs vásárlása esetén távolítsd el a szárakat, és felesleges leveleket mielőtt lemérnéd őket. Ezek súlya sem elhanyagolható.
24. Ha van az irodában kávé-tea készlet, vigyél magaddal egy termoszt, és nap végén készíts otthonra is egy adagot.
Hol kezdődik a lopás? Az irodai kévé és tea vajon nem az általam kitermelt pénzből van?
25. Telefonszámlán úgy is spórolhatsz, hogy egy perc beszélgetés után hirtelen megszakítod a hívást, majd megvárod, hogy visszahívjanak. Meglepődést színlelve mondd azt, hogy valami gond lehetett a hálózattal. Persze sokszor ezt nem lehet eljátszani, az már gyanús lenne.
Volt szerencsém ismerni vérbeli lejmolós arcot, de ezt még ő sem játszotta volna meg...
26. Ha van kutyád-macskád, vidd magaddal azokhoz a barátaidhoz, akik szintén tartanak háziállatot. Az ő eledelükből biztosan jut a te kis kedvencednek is.
Jó, persze, már hetek óta éheztetem a 15 kilós kutyát, mert vendégségbe vagyunk hivatalosak nemsokára...
27. Miért költenél fodrászra, ha magad is levághatod a hajadat? Egy női hajvágásért, legyen az akár csak egy centis igazítás is, több ezer forintot elkérnek a szalonokban. Erre a párunk is képes, ha van minimális kézügyessége, és szemmértéke. Férfiak esetén pláne egyszerű a helyzet: pár ezer forintos hajvágógép akár már két alkalom után megtérül, nem beszélve arról, hogy a kopaszra nyírt fej se sampont, se hajzselét nem kíván.
Szerintem azért vannak néhányan, akik nyugodtan élnek hajzselé nélkül, hiába van haj a fejükön.

Két tipp egy olvasónktól:
28. Gyorséttermekből a szalvétát is könnyedén beszerezheted, a jobbakból fogpiszkálót is.
Azért ennyire rosszul nem mehet!
29. Gyerekeknek ha cukorka kell, ugorj be egy autószalonba/bankba, mindig van kikészítve egy kis tálban.
Persze-persze, az autószalonba nyugodtan be lehet sétálni, meg a bankban sincs biztonsági őr,, aki azonnal segítőkészen odalép, hogy mit akarok. Nem azzal lehetne spórolni, ha a gyerek nem kapna cukorkát? Ugyanis egészségtelen és a fogaknak sem tesz jót.
30. Pároddal este gyorsan bújjatok ágyba: kevesebb villany fogy, nem csak a lámpa nem megy, de a TV sem.
Sajnos a sok rossz tv-műsor között akad néha jó is, de az meg persze késő este kezdődik...

A cím alapján lehetne ez a cikk még jó is, de a tartalma nem hiszem, hogy az átlag embernek szól. Lopás, sunyiság, a barátok/ismerősök átverése? Vajon csak így maradhat több pénz a zsebemben, tisztességesen nem is lehet pénzt megtakarítani? Talán a barátság és tisztesség nem ér többet, mint néhány megspórolt forint?

Hű, egész jó érzés lassan, de biztosan közeledni a cél felé!!! Igaz, a dolgok végét még nem látom, de talán minden rendben lesz... Talán sikerül mindent időben beszerezni, és jó lenne, ha az ütemezés is az elképzeléseknek megfelelően alakulna.

Változás? Kösz, nem!

Rá kell jöjjek, hogy az embereknek az a legegyszerűbb, ha mindent elutasítanak és át sem gondolják a lehetőségeket.
A bezárt iskolák helyén nem kell újabb iskola, mert akkor a gyerekek megjelenése csak a bajt hozza magával, semmi mást. És nehogy a lakóházak közelében elhelyezkedő, meglévő iskolaépületek felőli utcán közlekedjenek a tanulók, hanem a tömb túlsó oldala felől, ahol nincs iskolaépület, csak nagy forgalom. És nehogy érettségi után jöjjenek ide tanulni, mert akkor biztos autóval járnak. De a középiskolás korosztály sem megfelelő, mert azok motorral közlekednek. De ezeket a gyerekeket nevelje meg az iskola rendesen, nehogy káromkodjanak, kiabáljanak, szemeteljenek az utcán! Kíváncsi volnék hogyan nőttek fel ezek az emberek. Nekik vajon kimaradt a gyerekkor?
Nem kell étterem, nem kell szállás, merthogy nincs rá fizetőképes kereslet. És egyébként is, az étterem biztos kocsma lenne és tele lenne a környék részegekkel meg hajléktalanokkal. Nem kell kulturális létesítmény sem. Nem kell, hogy a közeli kórház látogatói, vagy távozó betegei esetleg betérjenek enni valami finomat. Nem kell, hogy rendezvényt lehessen szervezni, szalagavatót, érettségi-találkozó, esküvői ebédet...
Élből el kell utasítani mindent, ez aztán az igazán helyes hozzáállás! így biztos minden jó lesz.

a kettő szorosan összefügg... :)

A Szegeden töltött hétvége ezúttal a szokásosnál hasznosabbra sikerült.
Úgy érzem (mert ezt tapasztalom), hogy vidéken lelkiismeretesebben végzik a munkájukat a kereskedők/szolgáltatók; talán jobban megbecsülik azt, aki őket választja - de nem szeretném elkiabálni, amíg minden be nem fejeződött... Talán jobban odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenkinek pozitív véleménye alakuljon ki a szóbanforgó üzletről.

Hétfő: pörgős-dokumentálós-pályázatleadós-túlórázós munkavégzés
Kedd: születésnap ünneplés
Szerda: szakmai elismerések begyűjtése csepeli túlórázással egybekötve, és baráti kapcsolatok ápolása sör és sajtos-tejfölös lángos mellett
Ma: újabb kísérlet arra, hogy hátha valaki valami világmegváltó ötlettel szolgál számomra

Hű de jó, ma egy csomó nőt láthattunk a Mucha kiállításon. Szerencsére a jegypénztárnál nem volt túl nagy a sor, azonban a kiállított képek előtt annyi ember műértett, hogy számomra már zavarónak tűnt a tömeg. Tudom-tudom, nem kellene az utolsó pillanatra hagyni dolgokat, de nem igazán értem volna rá az utóbbi hetekben megtekinteni a június 7-ig nyitva tartó kiállítást, amire minden ismerősöm - aki látta már - azt mondta, hogy nagyon jó, és érdemes megnézni.
Lassacskán meg lesz minden ahhoz, hogy a sok-sok kisebb és nagyobb holmit el lehessen rakni a helyére és ne a szoba közepén kelljen kerülgetni azokat.

Itthon vagyok. Végre egyszer normális időben.
Szóval az van, hogy: vannak jó kis éttermek a környéken; van olyan is, ahol fél áron lehet csócsálni hétvégén, ráadásul még a kaja és a kiszolgálás is jó. Piszok jól esett a spenótos-fokhagymás-tojásos-pizzagolyós sült valami!
Nem is tudom jó-e vagy sem, de pörög az irodában is minden - nem sok időm van unatkozni. Bár unatkozni eddig sem tudtam... :S
Persze itthon is lenne mit csinálni. Akkora a rend, hogy talán észre sem venném, ha valaki feldúlná a lakást... De egyszer biztos minden holminak meg lesz a maga helye.

Mindig is utáltam a költözködést. Épp ezért baromira nincs kedvem ahhoz, hogy ma oda-vissza nem tudom hányszor megtegyük a Buda-Pest-Buda utat!!!

Tegnap este meghaltam: a 40 °C és a 70 %-os páratartalomban végzett jóga kicsit kikészített. De mennyi jótékony hatása van: nyugodt leszek tőle, és kiegyensúlyozott... Persze... Persze ma reggel nem sikerült nyugodtnak maradnom tervezőként, miközben kávét kellett főznöm a tárgyalópartnereknek... De nem csak reggel, hanem este is sikerült hoznom a formám... Igen, sajnos hoztam a formám... Pedig minden okom meg van az örömre: végre nagyobb lakásból köszönthetem a holnapi napot! :)

Tömegközlekedés

Már megint fogom a fejem és tépem a hajam!
Szegeden már kb. 10 éve működik az első ajtónál történő felszállás, de úgy érzem, hogy ez a rendszer csúcsidőben csődöt mond még egy kis, majd' 170.000 fős város esetében is. Hiszen a felszálló utasok nem tudnak a jármű belsejébe menni, amíg a leszállni szándékozók azt várják, hogy mások felszálljanak. De amint kinyíltak a hátsó ajtók is, abban a pillanatban már értelmét is vesztette az egész rendszer, mert ott a felszállók simán feljutnak a járműre mindenféle ellenőrzés nélkül. De jó, legyen, működjön az első ajtós felszállás: vajon hány olyan buszvezető lesz, aki ránéz mindenki menetjegyére/bérletére? A szegedi példából kiindulva úgy látom, hogy a buszvezetők csak a legritkább esetben figyelik a felszálló utasokat.
Jónéhány évvel ezelőtt még úgy gondolta a BKV, hogy 2008-ban már nem lesznek ellenőrök, mert chipkártya-leolvasók lesznek a járműveken, metróállomásokon.
Erre most, 2009-ben milyen hihetetlen ötlettel áll elő BKV? A 4-es, 6-os villamosok végállomásán minden egyes ajtónál ellenőrzik a felszálló utasok menetjegyét, ill. bérletét. Ráadásul a Budapesti Közlekedési Vállalat sokat tanult emberei még azt is kitalálták, hogy jónéhány járatot úgy üzemeltetnek majd a jövőben, hogy a felszálló utasok csak az első ajtót választhatják, ha utazni szeretnének a kiszemelt járművel.
Könyörgöm!!! Szeretném hinni, hogy mégha lassan is, de egyszer jobbá válik minden, de soha, semmi nem változik, esetleg csak rosszabb lesz a helyzet.

Lassan-lassan megint nyugisabb lesz minden - igaz, most még félek, hogy hogyan költözöm, de legalább a hely már meg van, ahová át kell cuccolni... :) Most is sikerült nem sokat vacakolni: két lakást néztünk meg, és a második már jó is lett... No, neki is kezdek lassan a pakolásnak.

Sikerült megint úgy kiválasztani országunk legszebb lányát, hogy nem tudok egyet érteni a döntéssel. Biztos jól mozog mindegyik lány a színpadon, és a kommunkiációs készségükkel sincs gond... De a fejük?! Az utcán szebb lányokat látok, mint most a tévében.

De jó lenne kevésbé fáradtnak lenni, mint amilyen vagyok.

Tudom-tudom - mert azt mondják - a pénz nem számít, de rá kell jönnöm, hogy pénz nélkül nem tudsz annyit adni magadból... A pénz biztosítja, hogy a mindennapokban legalább a pénzhiány gondja ne nyomasszon - de ez azért elég fontos.

Óóó te jóóó ééég! Iszonyatos ez a Királynős műsor, ahol Magyarország állítólagos legjobb nőit mutogatják.

Hű, sikerült ismét tartalmasan tölteni a hétvégét:
- péntek este majd' 4 órás koncerten voltunk a 2008. júliusban megnyitott Arénában, Veszprémben. A koncert jó volt, bár talán a szervezők több időt töltöttek a fellépő vendégek meghívásával, mint azzal, hogy kellőképpen reklámozzák a rendezvényt.
- szombaton pedig ismerkedés a Bakonnyal. Délután elindultunk Veszprémből és egy kis körutat tettünk a környéken: Királyszentistván - Vilonya - Berhida - Pétfürdő - Várpalota - Csőszpuszta - Szápár - Csetény - Dudar - Bakonynána - Alsópere - Felsőpere - Olaszfalu - Zirc - Eplény. (Bár elképzelhető, hogy kifelejtettem néhány települést.) Útközben láttunk közelről szélkereket, halastavat aranyhalakkal, szarvast. Este jó kis pizzázás a megszokott helyen... ;) Éjjel pedig lagzizene, mert a panzióban épp esküvői rendezvény volt. :S
- Balatonfűzfőt és Balatonkenesét is útba ejtettük, így a mai napra is jutott valami új.
A halvány bejegyzések utólagos kiegészítések. (lásd. véleményeket)

Tudom - mert már mondták - hogy csak az ökör következetes, de sajnos ezt valahogy nem tudom felfogni. Azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy valaki több, valaki pedig kevesebb figyelmet kap a születés-, ill. névnapján a társaság tagjaitól. Ilyen társaságtól inkább nem akarok semmit!!!

A tegnapra betervezett pálinka fesztivál látogatás elmaradt, de a szülinap ünneplés közben volt szerencsém a mézes ágyas meggyhez... ;)

Ha már hétvége van, akkor nem kellene, hogy kimaradjon a kihagyhatatlan kultúrprogram: a Madách téren, a Városháza Parkban megrendezett pálinka fesztivál, ami még holnapig tart.

Nagyon boldog születésnapot kívánok azon családtagjaim részére, akik ma, illetve holnap ünneplik születésük jónéhányadik évfordulóját!!! ;)

Este pedig egy ismerőst köszöntünk fel születésnapja alkalmából.

Fotókiállítás

Ma a munkatársakkal fotókiállításon jártunk Bp. Főváros Levéltárában. Este 5-kor tök jó kis bemutató keretében villantotta fel Tosics Iván a kiállítás témáját, azaz Kelet-Közép-Európa városainak az elmúlt két évtizedben történt átalakulását prezentáló képeket és történeteket.

Tennem kell valamit, mert néha fogytán van a türelmem a napi 8 óra munkát követő angolon... De az is lehet, hogy a túl közeli vége miatt érzem egyre erősebbnek a fáradtságot magamon.

Életem apró öröme: este 5-kor eljönni a munkahelyről, beülni egy kávéra a mekibe, miközben nyugodtan koncentrálhatok óra előtt az angolra...

Életem általános öröme: ha elismerik a tudásom, tehetségem, hozzáértésem...

Életem nagyobb öröme: érezni, hogy feltétel nélküli elfogadnak...

Életem apró bosszúsága: elégedetlen emberekkel találkozni...

Életem általános bosszúsága: szakmailag szummanulla emberek készítenek szakmai témával kapcsolatos "valamit", és még azzal is tetézik az egészet, hogy nincsenek rákényszerítve arra, hogy felmutassanak, létre hozzanak dolgokat...

Életem nagyobb bosszúsága: olyan elégedetlenkedővel találkozni, aki tűri az általa szidott sz.rt...

 

Tegnap végül nem mentünk Tabánba, "csak" ettünk egyet a Ráday utcában, majd söröztünk a munkahelyünk közelében... :S

Ma reggelire megettem Velencén az ezévi első lángosom - hű de jól esett(!) - tejföllel, sajttal és jó fokhagymásan... Szerencsére már május van, így a strandnál lévő kis büfé is kinyitott már. Igaz a mai időjárás nem igazán kedvezett a part menti árusoknak, hisz nekünk is szemerkélő esőben kellett elfogyasztanunk a lángost.

Néha jól esik szabad levegőn lenni és foglalkozni a kerti növényekkel, de egyelőre nem vagyok felkészülve arra, hogy kertes házba költözzek - ez tudatosult bennem a mai nap folyamán is...

Ha már egyszer május elseje van, akkor csak nem kellene egész nap itthon maradni... Nemsokára talán el is indulunk valami koncertre. Állítólag a Tabánban jó programok vannak.

Csak 4 munkanapból állt a hét, de én mégis képes voltam arra, hogy elfáradjak a legutolsó munkával töltött napom végére...

TISZTELT LAKOTÁRSAK ÉS BÉRLÖK!!

TISZTASÁ ÉS EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN

A SZEMETET A KÚKÁBA KELL RAKNI ÉS

NEM LESSZ SZEMÉT DOM A BEJÁRAT.

KÖSZÖNETTEL A FÖLDSZINTI LAKÓK

  Tegnap délután elmentünk megnézni, hogy mi jót tud ajánlani az egyik lakberendezési áruház. Siralmas! Rossz minőségű, gagyerák termékek tömkelege várt ránk. :(

  Tegnap este ismerősökkel borozgattunk itthon, és 5féle sajtból készítettünk sajttálat. Nem tudom mi volt velem, de iszonyatosan beálmosodtam éjfél tájban.

  Tegnap beszereztem néhány cserepet és kaspót, így ma 4 virágot át is ültettem nagyobb és szebb helyre. A lakás, ahol - már nem sokáig - lakom pici és nem is túl fényes , de furcsa módon a növényeim mégis szépek, és még virágot is hoznak. Talán mégsem vagyok rossz ember?

  Mostanában elkezdett rendetlenkedni a mósogép, ez aggaszt egy kicsit. Majd' fél napba telik, míg elvégez egy előmosásos programot.

Ma - csütörtökön - egyik pillanatban még tudtam, hogy csütörtök van, de a másikban már péntek hangulatom volt.

Csupa-csupa jó dolog vesz körül - magánéletben és szakmában egyaránt. :)

Egy csomó minden vár rám május közepétől - van, amitől félek, de van olyan, amit már nagyon várok...

Ma elég lustizósra vettem a dolgot... Bár talán most van mentségem: éjjel 1-ig bent voltam a munkahelyen, és robotoltam. Igaz, jól esett, nem is panaszkodom. De azért egy kis előrelépés is történ: áthúztuk az ágyneműt, és kiporszívóztuk a lakást - ilyen szép időben szinte igénylem, hogy tisztaság vegyen körül...

Olyat ízzadtam ma, mint még soha: 35°C-os, baromi magas páratartalmú helyiségben jógáztam. Jól esett, de az óra után remegett a lábam és el is fáradtam, már attól féltem, hogy nem tudok hazajönni.

Szeretem ezt a mostani, meleg, napos időt!

És szeretem azt is, amikor megdicsérnek!

És szeretem, ha tudom, amit tudnom kell!

És persze azt is, ha rendben mennek a dolgok...

... mostanában egészen rendben halad minden! :) 

Szegény bal-felső-kettesem szombatig bírta - beletört a fogam a vacsiba... Na nem azért, mert olyan kemény falatra leltem, hanem azért mert ez a fogam már vagy 12 éve problémázik valamin... De ma a fogorvos helyrehozta, így ismét bátran mosolyoghatok.

Hétvégén szerencsém volt olyan ingyenes termékbemutatón részt venni, ahol nem akartak rám erőltetni semmit. Kedvesek voltak, és nem voltak erőszakosak... Sokakban nem tudatosult ez még, hogy sokkal célravezetőbb így megismertetni valamit emberekkel, mint erősködve, semmibe véve a másik felet.

Hol van az a pulcsis, pólós átmeneti idő? Ma is elindultam itthonról tavaszi kabátban, de meg kellett tőle szabadulnom, mert a napon és az árnyékban is melegem volt benne...

Porszívó

Gondoltam egyet: porszívót kellene vásárolni! Van ugyan egy köccsi porszívóm, ami sok mindenre használható, de porszívózásra a legkevésbé...
De vajon milyet is kellene venni? Porzsákosat, porzsák nélkülit, esetleg olyat, amiben víz fogja fel a port, vagy talán takarítógép kellene? Nem szerettem volna olyan porszívót, ami a porzsák ürítésekor nagyobb port csinál, mint ami a takarítás előtt volt.
Heteken át olvasgattunk a net-en fórumokat és a gyártók oldalait, de sajnos egymásnak ellent mondó cikkekre bukkantunk... :( Az egyik cikk azt írja, hogy a legjobb a hagyományos, porzsákos porszívó, mert a vizes rendszerű az macerás a tartály feltöltése és a kiszárítása miatt, ráadásul épp ezért nem is higiénikus. Voltak olyan cikkek, amik a víztartályos porszívót favorizálták, mert hogy ott aztán tuti, hogy minden porszemet megköt a víz, és csak ki kell önteni a koszos vizet a lefolyóba. Megtudtam, hogy vannak olyan porzsák nélküli porszívók, amik összetömörítik a beszívott port, és az tömbösítve tök jól kiönthető a tartályból.
Végül vásároltunk egy ketyerét, egy hagyományos, porzsákos szerkezetet. Igaz, itt már 9 rétegű porzsák fogja fel a felszippantott koszt, és a porzsák azonnal "lezár", amint kivesszük a csövet a porszívóból, így nem kell belefulladni a porzsák ürítésekor a felszálló porba. Ezt a modellt a gyártó kifejezetten allergiások részére fejlesztette ki. Ja és igen, a takarítófej különböző színnel jelzi, hogy a takarítandó felület mennyire koszos. Kipróbáltam: nem egyszerű sport úgy kitisztítani a szőnyeget, hogy a gép az elégedettségét fejezze ki. Na, majd meglátjuk mire is lesz képes az évek során...

Az óraátállítás miatt egy órával rövidebb ez a hétvége, de ezt sikerült tetézni még azzal is, hogy tegnap a szombat munkanap volt. Szerencsére én még január 10-én - az eredetileg meghirdetett időben - ledolgoztam a január 2-át.

Milyen jó, hogy a bejárat közelében akadálymentes parkolóhelyeket alakítottak ki...!
Sajnos a kék felfestés már lekopott, de a murvával elfoglalt mindkét parkolóhely mozgáskorlátozottak számára lenne fenntartva.

Az igazságérzetem túlzottan érzékenyen reagál akkor, amikor látom, hogy valaki tisztességtelen, semmibe vesz és meghazudtol másokat, és átgázol azokon, akiknek kurvasok mindent köszönhet.

Szerettem volna, ha neki lett volna igaza, akkor, amikor a figyelmességről, tapintatról beszélgettünk... Ő azt mondta, hogy egy olyan közegben, ahol nap mint nap, több órán át együtt vannak az emberek, ott magától értetődően nincsenek annyira tekintettel az emberek egymásra, mint abban a társaságban, ahol csak ritkán futnak össze. Sajnos be kell látnom, hogy neki most nincs igaza, hiszen "szerencsém" volt megtapasztalni azt, amikor először látott emberek között kificcen valakiből az ego. Szomorúan látok olyan embereket, akik - mindegy mennyi időt töltenek az adott társasággal - nem törődnek másokkal, csakis a saját érdeküket nézik.

Azt azért nem érzem teljesen normális dolognak, hogy észreveszem (azaz feltűnik nekem), ha egy társaságban odafigyelnek egymásra az emberek és nem csak átgázolnak a többieken... Csak én érzem úgy, hogy ennek a "meglepő viselkedésnek" kellene természetesnek lennie?

Mától ismét velem laknak egy ideig a teknőseim, mert elvisszük őket Szegedről, hogy Magyarországnak egy újabb részével ismerkedhessenek meg. Hisz - 9-10 éves létükre - voltak ők már Pécsen, Szegeden és Dunaújváros közelében is.

Szörnyű, borzalmas, iszonyatos, leírhatatlanul vacak reklámok vannak. Ilyen pl. a lány a Duna-parton is, aki azt ecseteli, hogy milyen fasza és jó dolog az internet. Azt hiszik nem tudom?
Bezzeg ha hajat festenék, és megveszek egy doboz hajfestéket (amit vagy reklámoznak, vagy nem), akkor pechemre perszehogy olyat választok, aminek a legmacerásabb az összekutyulása és a felvitele. Na jó, majd egyszer elhasználom... Talán ha majd nem este 10-kor jut eszembe, hogy hajat kellene festenem. :S eh... Miért nincs a dobozon feltüntetve, hogy mit tartalmaz a doboz (akkor következtetni tudnék a felvitel módjára)? Talán azért, mert tudják jól, hogy akkor soha nem venném meg a terméket?

Nem tudom miért - hisz minden nap szembe kerülök a problémával - de ma nagyon felbosszantott, hogy életveszélyben vagyok, ha át akarok menni egy zebrán a belvárosban. Az autók jönnek zsinórban egymás mögött, így lassítani is alig tudnak (hisz ki a francot érdekel a követési távolság?!), és az egyelőre még távolabb lévő gépjárművezetők nem látják a szerencsétlen, átkelni készülő gyalogost.

A technika folyamatosan fejlődő világában néha nem értek dolgokat:
- ha lehetőség van interneten keresztül ügyet intézni, akkor miért van úgy felépítve az internetes felület, hogy ott semmiképp se lehessen véghez vinnem, amit szeretnék? Casco-t akarok!!!
- telefonáláskor miért használ valaki headset-et, ha közben a kezében fogja a telefont? A lényeg: úgy érzem, hogy a fülhallgató használat arra való, hogy a telefont ne kelljen tartani. Ennél már csak az a jobb, amikor valakinek lóg a füléből a madzag, az egyik kezével a zsinóron lévő mikrofont tartja a szájához, a másik kezével pedig a készüléket szorongatja...

Ha főleg a másik hibás

Ez már régóta motoszkál bennem, de talán csak most tisztult le igazán úgy, hogy képes vagyok megfogalmazni is...
Úgy érzem tök mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz egy kapcsolatban... Azonban ha a másik fél már rosszul érzi magát a kapcsolatban, akkor ott már gond van. És totál feleslegesen mond egy külső személy bármit az üggyel kapcsolatban. Lehet persze osztani az észt, de egy kapcsolatot úgyis csak azok tudnak rendbe rakni, akik benne élnek.
Igen, egy kapcsolatért tenni kell!!! A néma gyerek-hozzáállás nem oldja meg a jelenlévő problémákat, mert a feszültség megmarad.

Vajon ma csak azért voltak sokan a belvárosi beülős helyeken, mert egy szimpla csütörtök este volt, vagy azért, mert szemerkélt az eső és az emberek nem akartak megázni?
És vajon mikor megyek vendégségbe úgy, hogy épp lesz nálam ablaktisztító? (Mert láttam a tv-ben, az egyik reklámban, hogy ez így megy mostanában...)

Álltam a trolimegállóban és vártam a 73-as trolira... Megérkezett a 72-es, majd jött egy garázsmenet feliratú piros járgány. De a "garázsmenet" beállt a megállóba, kinyitotta az ajtókat a felszálló utasok részére, a bökkenő csupán ott volt, hogy nem tudtam merre felé megy, hiszen nem minden nap használom ezt a járatot. Volt 2 ember, aki felszállt, de ők is megkérdezték a sofőrt, hogy most akkor mi is van, majd kis tétovázás után szálltak csak fel. Úgy döntöttem maradok és várok egy számozott járatra - jól döntöttem, mert 1 percen belül jött a 73-as.

Ma magamra hagyottan próbáltam küzdeni a munkahelyen az életben maradásért (főnököm 3 napig vidéken, "roadshow"-n) - de úgy érzem sikerült helyt állnom... És még legalább két nap küzdelem van előttem. :(
Egy kimerítő, nyüzsgő, telefonhívásokkal, intézkedésekkel is telezsúfolt nap után megnéztük a 8 Oscar-os Gettómilliomost. A 12-es karikán meglepődtem - nem hiszem, hogy szeretném, ha a 12 éves gyerekem látná a filmet. Voltak benne "érdekes" (számomra már durvának számító) jelenetek. Egyébként a 120 perces film végig eseménydús volt. Tetszett-e? Nem tudnék rá 100%-os választ adni.

Csütörtök este elindultunk Bécsbe az Oasis koncertre. Szerencsém volt, mert először úgy tudtam állóhelyre szól a jegy, azonban az odafele úton az autóban kiderült, hogy ülőhelyes - így egész sok mindent láttam... :) Bár a koncert már elkezdődött, mire odaértünk, de a színpadhoz egész közel volt a hely, ahonnan láthattuk a műsort...

Az albérletem csöpp kis társbérlője nem jön már vissza: a jófej, szőrös kis állat múlthét kedden az oldalára fordult, és nem állt talpra többé...
Tegnap megnéztük az Elcserélt életek-et, de ilyesfajta mozi-élményben még nem volt részem: a film negyedóra-20 perc késéssel kezdődött; a film közepén elsötétült a vászon, majd kb. 10 perccel később folytatódott a film... Maga a film izgalmas volt, és valóban nem volt benne egy unalmas perc sem; kellemesen csalódtam; nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy háziorvost váltottam. Egyik barátnőm ajánlotta azt az orvost, akihez végül bejelentkeztem; a doktornő már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt, szinte már vártam, hogy beteg legyek, mert szerettem volna egy igazán jó és hozzáértő körzetorvossal szembe kerülni... Még hétfőn kértem időpontot a VII. kerületi rendelőbe, tegnap estére kaptam... De sajnos helyettesítő orvos volt a rendelésen, aki egyáltalán nem győzött meg szakmai hozzáértéséről. Nem adott gyógyszert, nem mondott szinte semmit. Csak annyit tanácsolt, hogy vegyek be napi 2 Calcium-ot, és fogyasszak sok folyadékot, mert attól majd biztos elmúlik a köhögésem... Úgy érzem, hogy a helyettesítő orvosok nem mernek dönteni és semmi konkrétat mondani. Csak az a baj, hogy a betegnek nem erre van szüksége. Én átlagosan 2-3 évente járok orvoshoz, azaz csak akkor, ha már végképp szükségét érzem. Most azért kerestem volna fel a háziorvosom, mert nem szeretném, ha a lázas betegségemnek valami szövődménye lenne. Ígyhát nekem most nem csak az óvatosan, félve megválasztott orvosi tanácsokra lett volna szükségem.
Holnap reggel egy fül-orr-gégészt látogatok meg, de már abban sem merek előre reménykedni...

Utálom azzal tölteni a hétvégémet, hogy 39 °C-os lázzal kell küzdenem! Így nem csináltam mást szombaton, vasárnap és ma, csak aludtam, pihentem és alig ettem... Jó kis fogyókúra - köszi szépen!
Szóval szombaton sikerült valami nem mindennapi Valentin-napi ajándékkal előrukkolnom - mégha nem is akartam... Szerencsére nem szerveztünk - és nem is akartunk szervezni - semmi romantikus programot... Ez a Valentin-napozás kicsit a Karácsonyra emlékeztet: nem hiszem, hogy csak ezek a napok azok, amelyeken szeretni kellene a körülöttünk lévőket...

Sok jegy nélküli buzi! - mondta az ellenőr, miközben a Blahán szálltak le az emberek...

Tenni kell már végre valamit, mert az hosszú távon nem működik, hogy fejetlenség és szervezetlenség vesz körül ott, ahol hatékonyan kellene "termelni"!!!

Hurrá, épségben hazaértem életem első sítáborából!!!
A január 30-ra, este 8-ra betervezett indulás egy kicsit megcsúszott, így csak fél 11 körül indultunk útnak.
A 6 főnek ugyan kicsit kicsi apartman a sílifthez szerencsére elég közel helyezkedett el, így a szobából elindulva - a sítárolót is útba ejtve - 5 perc alatt már a felvonón lehetett lenni...
6 nap síelés, mindösszesen kb. fogalmam sincs, hogy hány km, esti fárdtság, korán lefekvés, ohne buli, reggel mégis nehezen ébredés - nagyjából így lehetne összefoglalni a Saint-Gervais-ben (Mont Blanc) töltött mindennapokat...
A napsütéses, hóeséstől mentes hetet szombatra, az indulás reggelére már havazás követte, ezért a szombat délelőtt 10 órára előirányzott hazaindulás már kisebb nehézségekbe ütközött: a lefagyott úton nem tudott elindulni a mi kis kétszintes buszunk, ezért (meg a szoba-átadás, a le- és bepakolás miatt) már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni hazafelé. A hóesésnek köszönhetően a képen is látható hókotró járgányok tűntek fel az utakon.
Már sötét volt, azonban még messze voltunk az itthontól, amikor a busz izzói olyan zárlatot voltak képesek előidézni, hogy a járgányunk megállt. A hiba kijavítása kb. 2 órába telt.
Utunkat tovább folytatva hazafelé egy durranást lehetett hallani, ami - amint az azonnal kiderült - nem volt más, "csak" egy defekt. Így, hajnali negyed 2-től 4 és fél órán át tartó küzdelem kezdődött a sofőrök részéről annak érdekében, hogy az eddig használt kerék és a pótkerék helyet cserélhessen.
A nagyjából 18-20 órásra tervezett hazaút menetideje 27 órásra duzzadt - azért ennek is volt valami varázsa... :)
Összességében - a hazafelé úton becsúszott körülményeket is figyelembe véve - nagyon jól éreztem magam. Jövőre is akarom!!!

Kár volt néhány hete azt hinnem, hogy véget ért a fürdőszobában minden, ami a csőtöréssel kapcsolatban megtörténhetett. Hogy miért nem ilyen egyszerű a történet? Az alattunk lakó szomszéd még mindig ázik. Így most megint betoppantak a szerelők, és újból szétverték a fürdő egy részét, hogy lássák hol a bibi. Rájöttek, a két lakás között, a födémnél/födémben helyezkedik el a hibás cső. Most a kád melletti rész kibontottan várja, hogy a megjavított cső ismét elburkolásra kerüljön. De előbb megint jön valaki a biztosítótól, aki megnézi a jelenlegi állapotot.

Nem értem miért, de már most belefáradtam az idei évbe... Az is lehet, hogy csupán alig várom azt az egy hetet, míg nem kell az itthoni nyűgökkel bajlódni.

Holnap útnak eredünk, és meg sem állunk St. Gervais-ig, ahol egy hét síelés vár ránk.

Egy barátnőm mondta egyszer: A tegnap már elmúlt, a holnap meg nem a tied, csak a jelenben élhetsz igazan! Ehhez csak annyit: a jelenemmel elégedett vagyok!!! :)

Örülök, hogy...
...már csak 4 munkanap van hátra a hétből,
...egy egész hetet távol tölthetek az irodától (még csak egy hónapja ért véget a hosszabb szünet, de én már most sikeresen besokalltam),
...több, mint egy héten át azzal lehetek, akivel jól érzem magam,
...azt tehetem majd, amit már évek óta szerettem volna.

Az utóbbi három nap mindegyike alkalmat adott arra, hogy jó társaságban és változatosan teljenek az esték...
- csütörtökön szolid beszélgetéssel
- pénteken munkatárs-búcsúztatással
- szombaton egy jó ebéddel, majd utána mozizással és beszélgetéssel...

Minden rendben van, csak néha a legjobb lenne nem meghallani, nem meglátni, nem megtudni dolgokat... Jó lenne, ha minden átlátható, és kiszámítható lenne... Nem szeretek szembe nézni kellemetlen dolgokkal! És nem szeretem tudni, hogy a "női megérzés" valóban létezik, és sajnos jól működik! Sajnálom, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan és higgadtan reagálni különféle helyzetekre.

Az azért elmondható, hogy nem a mai nap volt életem csúcspontja:
- amikor már szinte mindenkinek kihozták az ebédet, akkor szólt a pincér, hogy az a kaja, amit kinéztem, már elfogyott... grrr!!
- szívok rendesen (rabszolgaként) mert mások a szervezésben nincsenek top-on... grrr!!!

Tegnap este néhány munkatárssal a Katona József Színház - Kamrában néztük meg Ivanovék karácsonyát. Nekem tetszett! Előadás után beültünk egy közeli helyre, ami este 10-kor már be is zárt, és ahol sajnos semmi kaját nem tudtak adni. Így tovább mentünk és este 11-kor bevacsiztunk, én egy csülköt ettem gazdagon, sültkrumlival, amit római tálban szervíroztak - szegény pincér meg csak pislogott tágra nyílt szemmel. :)

Humoros belehallgatni az előttem lépkedő hajléktalanok beszélgetésébe, miközben arról tartanak beszámolót, hogy múltkor az egyik - de nem közülük valamelyik - pasas mennyire volt büdös.

Ügyes volt a kerület: kb. másfél, vagy két hónappal ezelőtt megújult a Bethlen Gábor tér. De mióta megvalósult a tér átépítése ma láttam először, hogy az újonnan kialakított játszóteret használják, ráadásul gyerekek használják.
Az eltelt 1 évben (mióta itt lakom) volt kb. 10 munkanap, amikor emberi időben itthon voltam, és már kétszer is megtaláltak a titkosított(!!!) vezetékes számomon telefonos ügynökök. Bár bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne ha folyton itthon volnék, esetleg itthonról dolgoznék...
Este szerencsésen megtaláltam a városban azt az 1dm2-nyi felületet, ahol el lehet csúszni, és seggre lehet huppanni.

A csőrepedéses-sztori holnap tovább folytatódik: reggel és este is jön valaki leellenőrizni a helyzet mostani állását. Reggel megnézik, hogy a csövek javítását jól végezték-e el a vízvezetékszerelők, délután pedig a kár mértékét méri fel valaki. Kíváncsi vagyok mikor érkezik el az utolsó, befejező rész!

Valahogy nem indul túl jól a napom, amikor az irodai termosztát hőmérője 15°C-ot mutat... Ami meglepett, hogy nem volt annyira hideg, mint amire 15°C-nál egyébként számítanék. A munkaidő végére "már" 19,5°C volt. :)

Gyűlölöm, amikor csak egy nap a hétvége!!! Mi ugyanis tegnap dolgoztuk le a január 2-t, így március 28-án (az áttett időpontban) nem kell bemenni.

Szmogriadó

Vessen meg mindenki azért, mert ma egy páros rendszámú autóba ültem!!!
Sajnos kénytelenek voltunk kocsiba szállni, ugyanis a gépjármű parkolási zónában volt... Tudom, az egyik kereskedelmi tévén is volt valami felmérés, amiből az jött ki, hogy megvetendő az, aki a szmogriadó idején nem a rendeletnek megfelelő rendszámú autóval közlekedik. Magyarország lakossága a "tudományos felmérés" szerint megveti az ilyen szabályszegőt. Talán nem így kellene orvosolni a magas szálló por koncentrációját. Szerintem. Nem érzem, hogy el kellene ítélni a max. 20 perces kocsikázásomat, amikor a hét minden munkanapján tömegközlekedési eszközt veszek igénybe az utazásaimhoz, ráadásul hétvégén is csak a legszükségesebb esetben használom az autót.

Olyan ez, mint egy rossz sorozat: jöttek a vízvezeték-szerelők és szétverték a fürdő egy részét... A két szerelőben kellemesen csalódtam: értelmesek, szimpatikusak voltak, és amennyire lehet, rendet hagytak maguk után... De a munkát nem fejezték be, csupán a hibás csövet foltozták be sziloplaszttal... Bár, most este volt néhány perc, amikor a fürdőszoba kísérteties volt - egyik pillanatban nem volt sem hideg-, sem melegvíz a kádnál, majd egyszercsak lett... A hétvégét a vezetékek csempéktől megfosztottan töltik; majd jövőhéten valamikor jön valaki, aki visszaburkolja a kibontott részt.

..Jó dolog ez a csőrepedéses-móka: reggel kijött 2-2 szerelő, két különböző helyről (az egyik csapattal a társasház emberei jöttek, a másikkal pedig a lakásbiztosító munkatársai), de nem csináltak semmit, (egyébként nem is látszik semmi, csak a beázás az alattunk lakónál) csupán belelestek a kádba, nézegették, bólogattak, majd itt hagytak mindent, csőtörésestül... Majd jön az egyik csapat holnap, és akkor szétverik a fürdőt, hogy lássák mi a hiba, és hol is van pontosan eltörve, megrepedve a vezeték... Ismét hurrá!
..Sajnos nem sikerül megúszni a szombati napot munka nélkül: be kell mennem robotolni... :(
..Hogy miket nem találok, amikor a neten nézelődök?! Ez hihetetlen! Nem értem az embereket! Hogyan lehet egy gyerek és egy macska halála közé egyenlőségjelet tenni? Bár azt elhiszem, hogy egy házi kedvenc is belophatja magát az ember szívébe... De képtelen vagyok felfogni, hogy a két fájdalom egyenértékű lehet... Szánalmas, hogy ezt a cikket hírnek merik nevezni...

Úgy tűnik nem csak én szembesülök a téli időjárás veszélyeivel... Tegnap az alattunk lakó néni, aki a sötétben botorkálva késő este betoppant, közölte, hogy ázik a lakása. Ugyanis megeshet, hogy a minuszok miatt fagyott el a homlokzati falnál lévő lefolyó. Hurrá! Így reggel várhatok kétféle helyről is vízvezeték szerelőt - de csak azért, hogy az élet ne legyen túl egyszerű... De az megnyugtató, hogy nincs fölöttem szomszéd, így max. nagy esőzés idején várható csak beázás.
Talán mégis sikerül megúszni a szombati munkanapot?

Szolidan, egy szórakozóhelyen köszöntöttük a 2009-es évet. Így is rég ünnepeltem; akkor még Pécsen töltöttem az időm nagy részét, van már vagy 10 éve. A szilveszteri és a jan. 1-jei babonák majd biztos segítenek, hogy ez az év is legalább olyan jó legyen, mint az előző.
Időközben ez az oldal betöltötte az 1. évét. Az első évben átlagosan másfélnaponta követik egymást a bejegyzések, de hogy ez hogyan alakul a jövőben, arról egyelőre semmi biztosat nem tudok.
Szerencsére ez az idei szünet olyan lehetőségeket is adott, hogy beüljünk forralt borozni olyan helyre, ahol már vagy 4 éve nem jártam és ahol leülhetek olyan ismerőssel, akit kb. 2 éve nem láttam. De az is jól esik, amikor éjfél előtt nem sokkal útrakelünk csak azért, mert éhesek vagyunk és ennénk a városban valamit.
A hosszú szünet sajnos nagyon gyorsan leszoktat a koránkelésről - holnaptól ismét hajnalban ébreszt az óra.

B.Ú.É.K.

Ezzel az idei utolsó bejegyzéssel kívánok sikerekben, eredményekben és boldogságban gazdag új évet mindenkinek!

Remekül, fantasztikusan, csodálatosan sikerült a - még karácsonykor, 26-án kezdődő - hétvége: péntek este irány Sopron, szombaton és vasárnap 9.30-16.00-ig sí- és snowboard-oktatás Ausztriában, hétfőn pedig hazautazás Budapestre. A soproni szállás kajáit egy ideig visszasírom, ugyanis a svédasztalos reggeli és vacsora nagyon jó volt, azonban a lefoglalt szobák már nem nyújtottak feledhetetlen élményt. A kétnapnyi - reggeltől estig tartó - síelést az izmaim is észrevették, de mindig szeretem érezni az izomlázat. Jó volt, hogy miközben hétfőn útnak indultunk Budapest felé, nem siettünk, épp ezért nem is az autópályát választottuk, hanem szépen, komótosan áthaladtunk azokon a településeken, amelyeket egyébként nem látnánk. Hazafelé megálltunk ebédelni Balatonfüreden, ahol egy hatalmas borjúcsülök várta, hogy hatan lakmározzunk belőle, szerencsére mindannyian jóllaktunk.

A szeretet ünnepén...

...kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag idei Karácsonyt!!!
Elsősorban nektek: család.
Továbbá: And, Bag, Balázs és Márti, Balu és Saci, Bog, Csabi+Ági és Petra, Dani, Dia+Feri és Dia, Era+Norbi és Nóri, Eszti és Ádi, Gábor, Nándi, Peti, Roli, Sotyó és Magdi, Tamás, Zoli, Zolika.
Valamint: az összes munkatársnak, távolabbi ismerősnek, vagy a felsorolásból véletlenül kifelejtetteknek, és mindenkinek, aki egy kicsit is érzi, hogy megérdemli.

Igen, Szegeden születtem, és itt is éltem 19 éven át. Szép hely, jó hely, folyóparti település, az 1879-es árvíz utáni átépülésnek köszönhetően kellő szélességű utcákkal, egy jól körülhatárolt belvárossal. Szerencsére ez a jól körülhatárolt belváros könnyen bejárható, így a karácsonyi ajándékvásárlás is pikk-pakk letudható - lenne... De lehet, hogy már a közelgő karácsony miatt halovány az ajándék-felhozatal. Még szerencse, hogy napsütéses volt az idő... Így - ha mást nem is - de legalább sétáltam egy jót a napfény napfényes városában.

Még a végén azt is megérem, hogy egyszer éjfél előtt bemászom a takaró alá, és durmolok egyet reggelig... Most meg a semmittevésben fáradok el - sehogy sem jó!

Jaj, mi van január 10-én, szombaton? Mindenhol azt olvasom, hogy munkanap... Miért?

Végre pozitív hír is akad a híradóban: buszsofőr mentette meg egy kislány életét, mert a kislány cukorkától fulladozott a buszmegállóban, ekkor a buszvezető leszállt a buszról, és segített a kislánynak. A sofőr 50.000 Ft-ot kap jutalmul a BKV-tól. Komolyan, nagyon szép dolog másokon segíteni, de szerintem ez mindenkinek kötelessége lenne. Így - a pénzjutalom miatt - viszont azt érzem, hogy a segítség csak néha érkezik, holott ennek nem így kellene lennie. Talán megint én látok rosszul valamit?

Már szombaton - az idei utolsó munkanapomat(!!!) követően - megkezdődött az itthoni készülődés a karácsony miatt... Kipróbáltam egy gyümölcskenyér receptjét; rögtön két adaggal sütöttem belőle. Talán legközelebb megkísérlem, hogy csupán egy adag alapanyagot kutyuljak össze, akkor talán nem csak fele annyi cukrot teszek bele, mint amennyit a recept ír. :)
Tegnap autóval sikeresen hazaértünk Szegedre. Még jó, hogy így nem érint a vasutas sztrájk... Persze, tegnap nem is érintett; de ma már igen... Ugyanis Bp-felé ugyan mennek vonatok, de az sem a Nagyállomásról, és nem is minden órában, mint egyébként - ezért hát az egy kissé kiszámíthatatlan. A vonatok késéssel érkeznek, és késve indulnak visszafelé is, talán nem kellene feltétlen órákon át tartó zötyögések árán hazajutni, ha nem muszáj. Lehetne még választani a buszt is a visszaútra, azonban lehet, hogy nagy a tömeg, ráadásul - a vonattal ellentétben - felállni és kimenni sem lehet. Ígyhát az én szerelmem autóba pattant, és célba vette Budapestet.
De a karácsonyi készülődés még tart: néhány ajándék még beszerzésre vár, és a karácsonyfának való fenyőfa sincs még megvásárolva. De szerencsére a nagybevásárláson már túl vagyunk - az is valami. Állítólag tegnap este 11-ig kellett volna nyitva lennie a hozzánk legközlebb lévő bevásárló központnak, de mire mi odaértünk fél 9-kor, már be is mondták, hogy fél óra múlva bezár az áruház.
A Szeged Pláza parkolója megtelt a vásárolni szándékozók autóival. Szerencsére nekünk nem kellett sok idő ahhoz, hogy beszerezzük, amire - a karácsonytól függetlenül - szükségünk volt.

Míg kellőképpen kiáztattam magam a forró vízben, "csajos havilapot" nézegettem (bár talán már nem az én korosztályom a célközönség)... Szerencsére ez agyilag annyira lenullázott, de valahogy mégis felfrissített, hogy sikerült elkészítenem az angolból feladott házit 5 perc alatt. :)

Azt hiszem ez a hét már ilyen lesz: munka után vagy fogorvos, vagy angol, vagy valami más, majd itthon semmi több, csak bambulás magam elé, mert a napközbeni tennivalók teljesen leszívták minden energiám...
Ma is hatalmas életbölcsesség fogalmazódott meg bennem: egy társaságba, ha új ember csöppen, akkor nem feltétlen a csoport hibája, ha az új arcot a közösség nem fogadja be... Ugyanis sem a mások semmibe vétele, sem az okoskodás nem kedvez a beilleszkedésnek. Nem ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenáron meg kell felelni az elvárásoknak. Csupán vannak normák, és ezt néha jobb észrevenni...
Jó lenne objektíven látni dolgokat, úgy magunkkal, mint másokkal kapcsolatban - tudni, hogy mikor mi a helyes, és mi a helytelen.

A hangulatomra elég erőteljesen rányomja bélyegét a kinti időjárás: semmi kedvem semmihez, pedig egy csomó tennivalóm lenne. A hűtő üres, így azt nem ártana feltölteni; a síeléshez is hiányzik még pár apróság; és a karácsonnyal összefüggésben is volna pár dolog, amit be kellene szerezni, hiszen mindjárt itt van... De két hét, és vége ennek az őrületnek, vége annak, hogy mindenfelé hatalmas a tömeg, és a karácsony miatti stresszelés is megszűnik...
Rám még vár egy hét idegbaj a munkahelyen, de utána már csak annyi a dolgom szilveszterig, hogy megtanuljak a havas lejtőkön síléccel közlekedni...

Nyüzsis volt a mai nap: meló, egyeztetés Érden, majd ismét iroda, utána angol...
Érdekesen működik a MÁV. Kb. 30 percenként jár vonat Érdre, és onnan Bp-re. Este 5 előtt el akartam jönni Érdről vonattal, de a hangosbemondó közölte, hogy várhatóan 60 percet késik a szerelvény Nagykanizsa felől. Így jöhettem busszal (az szerencsére indult 17.00-kor, és 17.05-kor is), mert nem igazán akartam várni 30 percet az érdi, vasúti megállóhelyek egyikén, ahol még váróterem sincs. A buszon a fűtés annyira haloványan üzemelt, hogy az Etele térre már szinte hibernáltan érkeztem.

Miért is jó egész nap kapkodni, tenni-venni? Mert akkor napközben nem érzem, hogy milyen nagyon fáradt vagyok. Irodai szinten ismét benne vagyunk az év végi hajtásban, azaz már csak reggel és este érzem magam szörnyen meggyötörtnek.
Az elkészített munkáimmal kapcsolatban kapok pozitív, és negatív kritikát is... Na, az utóbbi egészen lelomboz, ekkor már nincs is kedvem semmihez... Bár, jót csobbanni egy forró vízzel telt kádban, utána aludni egy jó nagyot - na, a megoldás talán ez lehet...!

London Stúdió

Igen, még ősz elején volt az a nagy elhatározásom, hogy nyelvet akarok tanulni... Beiratkoztam első körben egy 8 hetes nyelvtanfolyamra. Ez nagyon tetszett, mert jófej, szimpatikus, felkészült és fiatal a tanár, ráadásul a csoport is jó. Mivel tetszett az első 8 hét, gondoltam befizetek egyszerre még 3×8 hét tanfolyamra.
Kezdem úgy érezni, hogy hiba volt.
A számomra próbaidőszaknak tekinthető első 8 hétben még csak 10-en voltunk a max. 12 fős teremben. De amikor elkezdődött a 3×8 hetes tanfolyam, akkorra már 12 főből állt a csoport - igaz, már ekkor is kicsit rámtört a klausztrofóbia. Az asztalok picik, nincs bennük fiók, így abba pakolni nem lehet; marad a padló, de ott annyi hely sincs, hogy a széket teljesen ki lehessen húzni az asztal alól. A teremben az asztalok "U" alakban helyezkednek el: az u-betű szárain 4-4 ember számára van elegendő hely, az alsó szakaszon 2 ember fér el, és az íves szakasz is 1-1 embernek tud helyet biztosítani - két héttel ezelőtt még az egyik íves szakaszt tudhattam az órákon magaménak. Múlthéten nem voltam órán, mert próbáltam angol helyett inkább pihenni. De jött a csoportba egy új ember, akit a tanár leültetett a helyemre, így ma azon a negyedkörnyi helyen már ketten szorongtunk.
Tudom, egy csomószor szerencsésnek tarthatom magam, hogy kényelmesen elférek a tömegközlekedési eszközökön, a kocsiban, a kanapén, vagy a széken törökülésben...stb., de most valahogy nem igazán tudom értékelni, ha azt hiszik, hogy lazábban elférek kisebb helyen, mintha 2,0 m magasra nőttem, és 150 kg-ra híztam volna...
Hihetetlen, hogy van egy szolgáltatás, amiért fizetek, és nem érezhetem magam kényelmesen az iskolapadban, ahol heti kétszer két órát töltök, mert azzal kell foglalkoznom, hogy én és a körülöttem lévők is elférjenek.

Majd csak egy hónap múlva lesz karácsony, de már mindenki megrohamozta és letámadta az üzleteket, Budaörsön az áruházak előtti parkolók teljesen megteltek autókkal. Állítólag hatalmas a válság, mégis mindenki, mindenhol vásárol. Ez az, amit nem szeretek, hogy az emberek számára szinte már nem is szól másról ez az ünnep, csak a szépen becsomagolt, drága meglepetésekről. És ami a legrosszabb, hogy nem lehet nyugodtan megvásárolni a mindennapokhoz szükséges dolgokat.

A vasárnap óta tartó orrfolyásom talán végre enyhül, bár a szám és az orrom már rojtos a min. 200db/4nap pzsfogyasztás hatására. Eddig levegőt sem kaptam, és még a fülem is be volt dugulva. Úgy érzem, hogy végre ismét kezdem nem csupán külső szemlélőként érzékelni a körülöttem folyó dolgokat. Így legalább talán élvezhetek is valamit a holnapi borkóstolásból és az esti színházi előadásból, ami miatt a munkatársakkal Egerben töltjük a péntek délutánt és estét.
Lassacskán az év végi program is körvonalazódik. És még a végén az is megeshez, hogy még idén megregulázom a sílécem, és összebarátkozunk egymással - legalábbis akkor, ha addig nem töröm nyakam egy belvárosi vega kajálda lépcsőjén...

Ilyen szerencsére már régen volt: szombaton bent voltam az irodában. De csupán másfél órát kellett bent töltenem.
Nagyon megörültem, amikor egyik barátom mutatott egy helyet, nem messze a Nyugatitól, ahol végre tudtam magamnak venni egy kabátot a síeléshez. Tök jó kis kabát, sokféle belsőzsebbel (telefonnak, egyéb dolognak és síszemüvegnek), ráadásul harmadannyiba került, mint amennyit gondoltam, hogy rá kell szánnom. És amint az új kabátommal a kezemben kisétáltam a bolt ajtaján, már elkezdett szállingózni a hó is.
De már érzem, hogy a téli időjárással párhuzamosan beköszöntenek az orrfolyásos, köhögős napok is. :(

Néha (általában mindig) tahó vagyok. Olyankor is pl., amikor nem tudom megállni a röhögést; hisz' van nem egy, és nem két olyan ember, aki képes a viselkedésével mosolyra fakasztani...

Vajon az tahóság, ha van egy minden alkalommal változó csoportlétszámú közösség (múlthéten 8-an voltunk, ezen a héten meg 13-an), és a csoport egyik tagja vásárol többieknek 10 db kis emléket külföldön, amiket majd odaajándékoz nekik; erre az egyik arc felháborodik, hogy vajon neki miért nem jutott... Szerintem az: tahóság! Az ajándékozó meg van annyira "agyament" (persze a legjobb értelemben), hogy azt mondja, hogy a legközelebbi alkalommal elhoz egy ugyanilyen apróságot a nővérétől annak az embernek, aki elkezdett irígykedni a többiek ajándékára. Komolyan nem értem, hogy hogyan lehetnek felnőtt emberek olyanok, mint egy 5 éves.

Nálam annyira rossz sorsuk van a virágoknak, hogy éjjel a nyíllevél (Syngonium podophyllum) megpróbálkozott egy öngyilkossági kísérlettel - a konyhában lévő polcról a mélybe vetette magát, - így a konyha padlójáról sikerült csak összeszednem.

TECSÓ

A képen a két mangalicából készült - a cimke alapján 200 g-os - termék között 2 db különbség fedezhető fel (bár az egyik nem látszik):
- a két kenőmájas mérete különböző - igaz, perspektívikus torzulásnak is tekinthető lehetne, de sajnos nem...
- a két kenőmájas súlya is különböző - a zöldséges részlegnél lévő mérlegen a kisebbik csomagolásban csupán 0,155 (!!!) kg a májas, majd' 1/4-del kevesebb, mint amennyinek lennie kellene
Azonban a cimkén lévő súly egyező, a két termék ára is azonos.
Sajnos nem az a szerencsés helyzet állt elő, hogy ugyanolyan árért többet kapunk... :( Úgy látszik már ennyire nyíltan is megengedett a rablás.

A mai reggelen sikerült verőfényes napsütésre ébrednem. Talán ez hiányzott már a hétvégén is? Nem tudok elég korán elindulni a munkahelyről ahhoz, hogy amikor kilépek az iroda ajtaján még az utcán világos legyen - ez azért egy kicsit lelomboz.

Jönnek felém az információk a változtatási szándékokról, ilyenekről pl.:
- Valutaváltás megadóztatása.
- Nagyszerű, vízummentesség van az USA felé! Azonban mégsem tehetem meg, hogy fogom magam, vásárolok egy repülőjegyet, kézhez veszem az útlevelem, és már indulok is, mert még a repülőjegy megvásárlása előtt kötelező az elektronikus regisztráció az USA-ba utazóknak. Az ESTA (Electronic System for Travel Authorization) 2009. januárt 12-én lép érvénybe. De ez is olyan, mintha vízumot kellene igényelni, mert vagy megengedik az USA-ba utazást vagy nem.
- A cigányok nem fogadják el a Borsodi cigányvajdát, mert az - a cigány képviselők szerint - nem a romák érdekeit védi. Vajon miért is nem? Mert Lakatos Attila azt mondja, hogy a cigányok ne lopjanak, hanem dolgozzanak?

Hogy is van ez?

Jó, amikor nyugodtan csinálhatom a dolgom, és nem szól bele senki. Jó mások véleményét meghallgatni és az esetleges félreértéseket is tisztázni. És jó minden nappal új ismeretekre szert tenni. Jó néha azzal szembesülni, hogy milyen kicsi a világ. Néha jó minden napra programot szervezni, de az is jól esik, ha egy kis időt pihenéssel tölthetek. Jó dolog azzal az emberrel tölteni az időt, akit szeretek, de jó az is, amikor hazavárhatom, vagy épp én jöhetek úgy haza, hogy ő már itt van.

Idén végre talán semmi nem állít meg a - 16 éve valami okból mindig húzódó - vágy beteljesülésétől, hogy megtanuljak síelni: a cipőt és a lécet sikerült beszereznem tegnap a Hó-Show-n, már "csak" ruhát kell venni.
A Vapiano új ajánlattal - strucchusis, tökszószos, cukorborsós tésztával - állt elő, egész jó de a Carbonara-t nem sikerült feledtetnie.
Az IMAX-ban a Galapagos csodálatos képeket, és jópofa állatokat mutatott be, de talán a 3D-s elem elég kevés volt a filmben, legalábbis, ha a T-REX: Vissza a krétakorba c., szintén 3D-s filmet veszem alapul.
Ma ismét sikerült összefutnom a Nyugatinál egy idegbajos barommal: már a vonat mellett voltunk, sétáltunk a vagon felé, amikor elviharzott mellettünk egy magában dúló-fúló pacák, miközben azt moromolta maga elé: "nem hiszem el, ennél nem lehetne lassabban menni?" Megjegyzem: a vonat indulásáig még 20 perc volt hátra...

Miközben hazafelé baktatok, egy csomó minden kavarog a fejemben...
Eszembe jutnak olyan emberek, közeli ismerősök, akik határozott véleménnyel rendelkeznek szinte mindennel kapcsolatban, és nem fogadnak be senkitől ettől eltérő álláspontot. Pedig fontosnak tartom azt, hogy hogyha valamiről szentül meggyőződtem, még akkor is kíváncsi vagyok mások véleményére, és ha részben, vagy teljesen egyet értek vele, akkor ennek megfelelően pontosítom, kiegészítem az álláspontomat. Lehet ezt befolyásolhatóságnak nevezni, de úgy látom, hogy egy határozott véleményt nem egyik pillanatról a másikra hozunk meg, hanem egy megismerési folyamat kell hozzá. Így a később érkező ingerek, információk, egyéb, eltérő vélemények csupán pontosítják az eddig szerzett ismereteket. Egy dolgot hitelesen képviselni nem csak a csökönyös ragaszkodással lehet. Szerintem szükséges meghallgatni, megnézni, elolvasni mások szemszögéből is azt a valamit, amiről szó van. Többek között a párkapcsolatokban is ezért fontos a beszélgetés, hisz köztudott: a nők és a férfiak gondolkodása teljesen eltérő.
Vajon néhány ember viselkedése miért tér el jelentősen a megszokottól? Vajon van olyan, hogy megszokott és normális viselkedés? Hogyan lehetnek olyannyira idegesítő emberek, hogy az első szavától a hajam égnek áll? Igaz, néha én is kihozom emberekből egy pillanat alatt az állatot... Hogyan lehet baromi idegesítő viselkedéssel megélni 40-50-60 évet, és hogyan lehet egy közösségben (munkatársak, család, barátok között) sokáig békességben megmaradni?

Oly' sok dolog történik mostanában, hogy lassan már én sem tudom fejben tartani mindet.
Múlt: rossz, amikor olyasmire kell rájönnöm, hogy volt az életemnek egy időszaka, amire talán kár volt annyi erőt és energiát pazarolni, talán az egészbe belekezdeni is kár volt... Bár kitörölni már nem tudom a múltban történt eseményeket, és amikor csak lehet, szeretek a jó dolgokra emlékezni, de néha - primitív, agyatlan, szociálisan fejletlen embereknek köszönhetően - ez nehezen megy... Nem is hittem volna, hogy többdiplomás ember tud olyan mélyre süllyedni, amihez hasonlót elképzelni sem tudtam volna...
Barátság: valami megfoghatatlan, és amiből őszinte, igaz csak nagyon ritkán akad. De a mondvacsináltakból - köszönöm - nem kérek!
Utazás: kikapcsolódást és sok megismerni valót magában hordozó, otthontól távol töltött idő. A Veszprémben töltött hétvége is rengeteg jó tapasztalattal ajándékozott meg: finom ebéd odafelé; kellemes, tiszta, barátságos, vendégszerető szállás; éjszakai városnézés; rég nem látott ismerőssel "barátkozás"; szépen karban tartott 50 éves állatkert; finom ebéd hazafelé...

Szeretek kicsit kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, a megszokások világából, ezért esik jól munka után beülni egy moziba, és megnézni egy filmet. Ezen a héten A nyomozó-t néztük meg - nekem nagyon tetszett!
Néha ugyan egy sima tömegközlekedési helyzet is ki tud zökkenteni az olajozottan működő világomból. Főleg akkor, amikor hiába várom meg, hogy elmenjen 2 db emberekkel tömött busz a Baross téren, mert a zsinórban érkező buszok mindegyikén - így a harmadikon is - úgy érzem magam, mint a hering abban a fém izében... De azért jópofa látni, hogy a régóta (max. 3 perce nem érkezhetett busz) a megállóban várakozó sok ember úgy próbálja meg felszuszakolni magát a leghamarabb érkező buszra, mintha az élete múlna rajta, sokan még akkor is nyomakodnak felfelé, amikor már esélye sincs a felszállásra, mert szinte már dudorodik kifelé a busz oldala. Köszönöm kedves Közlekedési Vállalat a Szolgáltatást!
És hogy miért is jó egy csomó dolgot kipróbálni? Mert akkor eldönthetem én, hogy tetszik vagy sem az a valami... Jelenleg mindkét lehetőség megjelenik körülöttem: vannak dolgok, amik tetszenek, és szeretném tovább folytatni, és vannak olyanok is, amelyeket lehet, hogy nem csinálok végig... Hisz miért töltsem az időmet olyas valamivel, amiben nem hiszek, vagy nem érdekel?! Szerencsére a választás lehetősége most is az én kezemben van...

Sok mindent csinálok, és sok mindent szeretnék csinálni, de vannak néha olyan dolgok, melyek nem mennek egyszerűen, hiába is szeretném, hogy úgy menjenek. :(
De végre a hosszú hétvége időt adott a főzésre, sütésre, takarításra, pihenésre és nem utolsó sorban a legfontosabbra, a boldogságra.

Kb. 7 évvel ezelőtt vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét, ma pedig a másodikat (mindkettő kompakt gép). A régi gépem csupán 1 megapixel felbontással rögzítette a képeket, ez a mostani 9-szer akkora felbontású képeket készít. Szinte el sem hiszem mennyit fejlődött ilyen rövid idő alatt a technika. Ennek köszönhetően az összes csodálatos pillanat, táj, épület, baráti összejövetel... stb. sokkal részletesebben megörökíthető. Tudom, tudom ma már a telefonok is kiváló képeket tudnak készíteni (az enyém pl. 3,2 megapixelt), de úgy érzem, hogy a mobillal valamivel macerásabb több fotó elkészítése. Jövőhét végén - míg 2 napot Veszprémben leszünk - ki is próbálom a kis ketyerét. :)
Hihetelen jól lehet szórakozni csupán azon is, ha bemegyünk szétnézni egy számítástechnikai szaküzletbe, ez ma is így volt: egy "csöppet" kattant fiatal nő alaposan megnézte szinte az összes fényképezőgépet, eközben hangosan motyogott magában, majd kipróbálta azokat a gépeket, amelyekben volt akksi és beépített memória, vagy memóriakártya, a nő elkezdte magát fényképezni, ekkor már mosolyra húzódott a szám és láttam, hogy a biztonsági őr is jobb kedvre derült...

Egy színes, vidám időszakot követő rövid szétcsúszás után néha sokkal csodálatosabbnak tűnik minden...

Rendkívül hosszúnak tűnt a mai nap. Az egész délelőtt egy tervezői megbeszéléssel telt... Délután egy másik munkával foglalkoztam... Majd angol... Lefáraszt, amikor reggel 9-től este 9-ig gondolkodni kell, és mellette még dolgokat is megoldani, elintézni, és koordinálni 4-5 (USA-Bp.-Szeged) irányban egyszerre, egy időben...