A mai nap csupán pihenéssel telt: süttettük a hasunkat Coney Island-en. Igaz, a szabadstrand zsúfolt volt, de végre van valami színem, így augusztus közepére. :)

Jó lett volna megnézni a Szabadság-szobrot, de 1 óra körül a komp már nem vitt át embereket a Liberty Islad-ra. Igy ma nyugis napunk volt, csak az 1 metróvonal déli (Battery Park felőli) és északi (Van Cortlandt Park felőli) végállomásánál néztünk körül. Ja, meg itt, New York-ban is kipróbáltuk, hogy milyen a Hard Rock Cafe konyhája. Hááát... Nem rossz, nagyon nem rossz! ;)

Szerda reggel 6-kor elindultunk a Niagara felé...
A vízesést egy komplett program mutatta be, ami buszos idegenvezetésből, egy sétából a vízesés közvetlen közelébe, egy kishajós utazásból, és némi szabad programból állt.
Megnéztük, hogy milyen kivilágítva a vízesés, ugyanis minden este 9-kor felkapcsolják a fényeket. Az este 10-kor kezdődő tűzijáték, bár nem volt hosszú, mégis kellőképpen maradandó élménnyel szolgált.
De az egésznapos program a helyi kaszinó kipróbálásával ért véget.

Csütörtökön a helikopteres városnézéssel szerencsénk volt a kanadai oldalról is megtekinteni a vízesést, illetve annak környékét is.
A Niagara Falls-nál is betértünk egy Hard Rock Cafe-ba, ahol elárulták, hogy 2012-ben Budapesten is megnyitnak egy üzletet. Itt az elégedettségem elérte a maximumot: az ételválaszték, az étel- és a kiszolgálás minősége is tökéletes volt; naéspersze a hely belső kialakitása is hangulatos - úgy belsőépítészetileg, mint zeneileg.

Ma csak metróztunk egy jót: elmentünk az A metróvonal délkeleti végállomásához, ahol nem találtunk semmi érdekeset, bár reménykedtünk. Nemsokkal később vissza is indultunk a belvárosba, a 42nd Street-hez: ez a visszaút nem kevesebb, mint 1 órát és 10 percet vett igénybe; ráadásul az A metró nem is áll meg minden állomáson, hanem - egy másik sinen - csak átsuhan néhány megállót kihagyva. Igy - mivel a metrószerelvényeken sem spórolnak a légkondival - szerencsére nem kellett a dög melegben kóvályognunk.

Megnéztük a repülési múzeumot a 86-os mólónál, ahol láthattunk egy repülőgép anyahajót, és egy Concorde-ot is - persze a belső terükbe is be lehetett menni.
Megkerestük a Central Park-nál, hogy hol lőtték le John Lennon-t.
A Central Park egyik elkerített részén épp koncert volt, de érdekes módon rengeteg ember inkább ingyen, a nézőtéren kívül hallgatta a zenét. Hoztak magukkal takarót, ételt, italt és nem tettek mást, csak jól érezték magukat. Hm. Hát ilyen is van...
Tegnap éjjel esett az eső, de én kis naiv azt hittem, hogy mára majd hátha lehűl a levegő. Hát nem: ma baromi meleg volt egész nap, megspékelve jó magas páratartalommal. A szabad levegőn este 5 előtt megmaradni alig lehetett, így a repülési kiállításon és kávézóban hűsöltünk. Holnapra az előrejelzés 91° F-et, azaz kb. 33 °C-ot jósol - ettől már előre félek!

A World Trade Center helyén jelenleg építkezés folyik, így csak a plakátokkal elkerített részt láthattuk.
Már a vasalóházat is sikerült megtekintenünk.
A New York Penn Station vasútállomásra is beugrottunk.
A Trump Tower-ben is volna még mit megnézni, ha egyszer nem este 7-kor esnénk be oda. :)

Élőben láttuk a Harold Square-nél is a teljes szélességben forgalomcsillaptott Broadway-t.
Felmentünk New York legmagasabb épületére is, a 381 m magas, 102 emeletes Empire State Building 86., majd a 102. emeletére is.
Megkóstoltuk az itteni Burger King kaját: az íze kb. ugyanolyan, de a szendvics és az üdítő az nagyobb, mint otthon.
Megtekintettük a központi vasúti pályaudvart, ahol nem kevesebb, mint 117(!!!) vágány van.
Most már az is tudjuk, hogy az ENSZ székház a 42. utca keleti részén, már majdnem az East River partján van.
Láttuk a Raoul Wallenberg emlékére állított emlékhelyet is, melynek alja Budapestről kapott kockakövekkel van burkolva.

Reggel megnéztük, hogy merre van az Óceán-part, Coney Island, majd onnan közel 1 óra metrózást követően Manhattan-be értünk. A metrón annyira hideg van, hogy mindenképp valami pólóval, vagy sállal kell elindulni otthonról - nem vacakolnak a légkondival. Manhatten-ben csak úgy, találomra elindultunk az egyik irányba. Sikerült az 5th Avenue-t kiválasztani, így sikerült látni a Rockefeller Center-t és a Central Park-ot is. A Times Square-en a májustól fél éven át tartó forgalomcsillapított részt is szerencsénk volt megtekinteni - ez szakmai szempontból is hihetetlen. Nálunk hiába történt hasonló kezdeményezés, a végén nem jött össze belőle semmi, pedig nem is teljes útszélességű lezárásról lett volna szó, hanem csak 1-1 sávról a 2×3 sávos úton. Benéztünk a Times Square-nél lévő Hard Rock Cafe-ba is, ahol a pincében rendezett programok még tudnának meglepetéssel szolgálni, de majd csak talán egy másik alkalommal. Egyelőre ugyanis csak a földszinti részen néztünk szét.

9 óra repülőutat követően végre megérkeztünk New Yorkba!
Az itteni vacsorázási lehetőségek egyikével egy kínai önkiszolgálóban ismerkedtünk meg. A kínai szedd magad kaja egész jó volt, hisz' a marha-és csirkehústól elkezdve, a tengeri herkentyűkön át hatalmas volt a főétel és köret-választék.
22 óra ébrenlétet követően hullafáradtan dőltünk be az ágyba, hogy másnap újult erővel ismerkedhessünk meg az itteni dolgokkal.

Idén Nagykállóban, egy sátorban ébredtünk augusztus első napján. Ha egy kicsit hűvösebb lett volna az idő, akkor talán mégjobban éreztem volna magam, igaz, a tábor utolsó estéjén tábortűz mellett melegedhettünk. Furcsa, hogy milyen nagy hőingadozás volt: napközben szinte elviselhetetlen meleg volt, éjjel meg még a lehelet is látszódott; ma hajnalban már vacogtam a sátorban: hiába hagytam magamon a pulóvert és takaróztam be rendesen.

Ma még dolgoztunk is: terveket szállítottunk Nyíregyházára. Még szerencse, hogy a megyeházán állandó portaszolgálat van. :)
Fura hely ez a Nyíregyháza. A gps segítségével próbáltunk meg valami éttermet keríteni, de a két pizzéria - amit a kis ketyere a közeli helyeken kidobott - zárva volt. ...Mellesleg az utcán alig volt pár járókelő; szokatlanul kevesen voltak a városban még ahhoz képest is, hogy a nagy hőségben mindenki inkább a strandot választja, mint a házak közötti bolyongást...
Na jó - gondoltuk. Menjünk biztosra: kerestünk egy mekit. Ott már azonban nem lehetett arra panaszkodni, hogy ebben a városban nincsenek emberek: komplett családok ott ebédelnek meg; az elkerített, szülinapi-ketrec is épp foglalt volt; ráadásul szabad asztal is épphogy csak akadt. Sajnos nem ez az első város az országban, ahol hasonlókat tapasztalok. Vajon lehet összefüggés a hagyományos éttermek és a gyorsétterem nyitva tartása között? Vajon tényleg ezt akarják az emberek, hogy a gyerek ilyen kaján nőjön fel? Tényleg nincs már szükség arra, hogy étteremben, pizzériában, kerthelyiséges sörözőben jöjjenek össze a család tagjai egy ebédre?

Örülök annak, hogy a bankom felügyeli a költéseimet. Tegnap, mikor másodjára - szerintük - nagyobb összegben vásároltam, azonnal hívtak mobilon, de nem fogadtam a hívást, mert nem hallottam a telefon csörgését, így azonnal letiltották a kártyám. Mivel nem vettem fel a telefont, ők arra következtettek, hogy biztos nem is én használom a bankkártyát, és illetéktelen kézbe jutott az. Később felhívtam azt a számot, amely a nemfogadott hívásaim között szerepelt, ekkor kaptam felvilágosítást erről az egészről, bár arra nem kaptam választ, hogy a bank mekkora összeget tekint nagyobbnak a megszokottnál. Valahol megnyugtat ez a figyelem, de inkább bele sem akarok gondolni abba, hogy minden egyes lépésem milyen alaposan - és hány helyről - figyelik meg.

Tegnap jó kis kört tettünk a Budapest-Szeged-Hódmezővásárhely-Szeged-Budapest útvonalon. Szerencsére hasznosan telt az idő. Igaz, napközben már kezdett elviselhetetlen lenni a meleg, azonban estére megérkezett a lehűlés. Bár Szegedet csak épphogy érintette a nagy vihar, de villámokat is láthattunk, és hatalmas mennydörgést is hallhattunk.

Az út során új tapasztalattal is gazdagodtam: a szegedi Rézangyal bisztróban a kiszolgálás sokkal jobb mint itt, Budapesten, a Madách téren. Ráadásul nem csak a kiszolgálás jobb, hanem a pizza is (igaz, a Madách téren nincs is pizza - ha jól tudom), ott nincs vastag széle, így még én is meg tudom enni az egészet, és nem hagyom meg a külső, feltét nélküli részt.

ha változatosságra vágysz...

Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat

Nézegettem a MÉH honlapját, ahol ilyesmiket írnak, hogy [...] A vállalat már ekkor nagy hangsúlyt helyezett a lakosság aktivizálására és megalakulásától kezdve szervezte a hulladékgyűjtési akciókat. [...] 1950 óta kiemelten fontos számunkra, hogy a lakosságnál és a gazdálkodó szervezeteknél keletkező hasznosítható hulladékok minél nagyobb arányban a rendszerünkbe kerüljenek. [...] Megteremtjük a lakosság és a gyártók számára a szelektált hulladék elhelyezését és begyűjtését, ezzel hozzájárulunk a mindennapi élethez és a működéshez szükséges tiszta környezet kialakításához.
Ez jó! Nagyon jól hangzik!
Felhívtam őket, és az iránt érdeklődtem, hogy hogyan, és mi módon tudnám leadni a fémhulladékot, ekkor közölték, hogy csak cégektől tudnak átvenni bármit is. Most akkor hogy is van ez?

Tudom, minden embernek meg van a maga véleménye, hisz emberek vagyunk és különbözünk egymástól. Tudom, az olcsó és a drága relatív fogalmak. De nem hiszem, hogy bárkit is elítélhetnék a pénzköltési szokásai miatt.

CORA

Sikerült ma is meglepniük a CORA-ban, így csak ismételni tudnám a régebbi CORA-s észrevételem... Talán azért van ez így, mert még mindig nem szoktam meg, hogy itt a vonalkód nélküli terméket nem elveszi előlem - majd nyög egy "sajnálom, így nem adhatom oda"-t - hanem felemeli a telefont... Na jó, gondoltam bepróbálkozom, és mondtam egy "elnézést", kíváncsian várva a pénztáros reakcióját... Erre ő: erre nem magának kell figyelnie, hanem esetleg annak, aki a polcra kiteszi az árut.
Talán egyszer mégis minden jobb lesz?

Tegnap azt hittem, hogy hűvös lesz, így rendesen felöltöztem, hosszúnadrágot vettem fel, de rosszul tettem, mert felmelegedett az idő... Elvégre nyár van vagy mi...
Ma meg azt hittem, hogy melegebb lesz, de túl lengén indultam el, így egész nap dideregve görnyedtem a monitor előtt...
Július közepén normális ez?

Vannak jobb és rosszabb napok. A mai munkanapomon sikerült szembesülnöm a gerinctelenséggel és a másik semmibe vételével is. Sajnálom, hogy ilyeneket is meg kell tapasztalnom. Igaz, ha ezt nem látnám, akkor lehet, hogy a jót sem tudnám értékelni...

De végre valami jó! Megvédhetem a saját tulajdonomat. Megvédhetem akár úgy is, hogy a támadó sérülést szerezzen, azonban olyan mértékű már nem lehet a sérülése, hogy abba belehaljon. Furcsa. Furcsa, hogy csak most jutottunk el odáig, hogy a saját területemen elhelyezkedő értékeket legálisan megvédhetem a betörők ellen; és talán nem engem büntetnek azért, mert a betörő megsérült...

A BKV 2006-ra tervezte a chip-kártyás rendszer bevezetését. Eddig 180 millát költöttek a semmire... Bár én örülnék neki, ha megvalósulna, és nem kellene napjában többször a bérletem után kutakodnom a táskámban.

Tudom-tudom, nem kell síránkozni, mert az nem vezet sehová, de talán a problémákról igenis beszélni kell... Lehet, hogy csak szájtépés, de bosszantó a helyzet... Bosszató, amikor látom, hogy az embereknek csak a saját érdeke a fontos, és a kisujját sem mozdítja, hogy ne csak neki legyen jó, pedig semmibe nem kerülne. Nem kerülne semmibe, hogy ne 2, hanem csak 1 parkolóhelyet foglaljon el az autójával. Bosszantó az ügyeskedés, a folytonos kiskapu-keresés, a másokon átgázolás! Vajon milyen lesz a felnövő nemzedék, ha csak ezt látja?

Spórolási tippek

Találtam egy cikket, amit nem is merek komolyan venni, hogy miért is? Íme:
Még mindig nem fogytunk ki a spórolási praktikákból! Sóhereknek kitalált spórolási tippjeink harmadik állomásához érkeztünk. Ezúttal is tíz praktikát osztunk meg, közülük három egy olvasónk tollából fakad. Aki hasonló ötletekkel bír, ne tartsa magában: küldje el a penzcentrum@penzcentrum.hu e-mail címre, hogy legközelebb azt is közkinccsé tehessük!
21. Ne szégyelld elcsomagoltatni az étteremben a megmaradt ételt. Egy félig otthagyott vacsora még jól jöhet másnap.
22. Mondd azt a barátaidnak, hogy elromlott a mosógéped, és egy adagot náluk mosnál ki.
Ez az első pont, amin képes voltam ledöbbenni. Vajon mit szólna bármelyik ismerősöm, ha ezt tényleg megjátszanám?
23. Zöldség, gyümölcs vásárlása esetén távolítsd el a szárakat, és felesleges leveleket mielőtt lemérnéd őket. Ezek súlya sem elhanyagolható.
24. Ha van az irodában kávé-tea készlet, vigyél magaddal egy termoszt, és nap végén készíts otthonra is egy adagot.
Hol kezdődik a lopás? Az irodai kévé és tea vajon nem az általam kitermelt pénzből van?
25. Telefonszámlán úgy is spórolhatsz, hogy egy perc beszélgetés után hirtelen megszakítod a hívást, majd megvárod, hogy visszahívjanak. Meglepődést színlelve mondd azt, hogy valami gond lehetett a hálózattal. Persze sokszor ezt nem lehet eljátszani, az már gyanús lenne.
Volt szerencsém ismerni vérbeli lejmolós arcot, de ezt még ő sem játszotta volna meg...
26. Ha van kutyád-macskád, vidd magaddal azokhoz a barátaidhoz, akik szintén tartanak háziállatot. Az ő eledelükből biztosan jut a te kis kedvencednek is.
Jó, persze, már hetek óta éheztetem a 15 kilós kutyát, mert vendégségbe vagyunk hivatalosak nemsokára...
27. Miért költenél fodrászra, ha magad is levághatod a hajadat? Egy női hajvágásért, legyen az akár csak egy centis igazítás is, több ezer forintot elkérnek a szalonokban. Erre a párunk is képes, ha van minimális kézügyessége, és szemmértéke. Férfiak esetén pláne egyszerű a helyzet: pár ezer forintos hajvágógép akár már két alkalom után megtérül, nem beszélve arról, hogy a kopaszra nyírt fej se sampont, se hajzselét nem kíván.
Szerintem azért vannak néhányan, akik nyugodtan élnek hajzselé nélkül, hiába van haj a fejükön.

Két tipp egy olvasónktól:
28. Gyorséttermekből a szalvétát is könnyedén beszerezheted, a jobbakból fogpiszkálót is.
Azért ennyire rosszul nem mehet!
29. Gyerekeknek ha cukorka kell, ugorj be egy autószalonba/bankba, mindig van kikészítve egy kis tálban.
Persze-persze, az autószalonba nyugodtan be lehet sétálni, meg a bankban sincs biztonsági őr,, aki azonnal segítőkészen odalép, hogy mit akarok. Nem azzal lehetne spórolni, ha a gyerek nem kapna cukorkát? Ugyanis egészségtelen és a fogaknak sem tesz jót.
30. Pároddal este gyorsan bújjatok ágyba: kevesebb villany fogy, nem csak a lámpa nem megy, de a TV sem.
Sajnos a sok rossz tv-műsor között akad néha jó is, de az meg persze késő este kezdődik...

A cím alapján lehetne ez a cikk még jó is, de a tartalma nem hiszem, hogy az átlag embernek szól. Lopás, sunyiság, a barátok/ismerősök átverése? Vajon csak így maradhat több pénz a zsebemben, tisztességesen nem is lehet pénzt megtakarítani? Talán a barátság és tisztesség nem ér többet, mint néhány megspórolt forint?

Hű, egész jó érzés lassan, de biztosan közeledni a cél felé!!! Igaz, a dolgok végét még nem látom, de talán minden rendben lesz... Talán sikerül mindent időben beszerezni, és jó lenne, ha az ütemezés is az elképzeléseknek megfelelően alakulna.

Változás? Kösz, nem!

Rá kell jöjjek, hogy az embereknek az a legegyszerűbb, ha mindent elutasítanak és át sem gondolják a lehetőségeket.
A bezárt iskolák helyén nem kell újabb iskola, mert akkor a gyerekek megjelenése csak a bajt hozza magával, semmi mást. És nehogy a lakóházak közelében elhelyezkedő, meglévő iskolaépületek felőli utcán közlekedjenek a tanulók, hanem a tömb túlsó oldala felől, ahol nincs iskolaépület, csak nagy forgalom. És nehogy érettségi után jöjjenek ide tanulni, mert akkor biztos autóval járnak. De a középiskolás korosztály sem megfelelő, mert azok motorral közlekednek. De ezeket a gyerekeket nevelje meg az iskola rendesen, nehogy káromkodjanak, kiabáljanak, szemeteljenek az utcán! Kíváncsi volnék hogyan nőttek fel ezek az emberek. Nekik vajon kimaradt a gyerekkor?
Nem kell étterem, nem kell szállás, merthogy nincs rá fizetőképes kereslet. És egyébként is, az étterem biztos kocsma lenne és tele lenne a környék részegekkel meg hajléktalanokkal. Nem kell kulturális létesítmény sem. Nem kell, hogy a közeli kórház látogatói, vagy távozó betegei esetleg betérjenek enni valami finomat. Nem kell, hogy rendezvényt lehessen szervezni, szalagavatót, érettségi-találkozó, esküvői ebédet...
Élből el kell utasítani mindent, ez aztán az igazán helyes hozzáállás! így biztos minden jó lesz.

a kettő szorosan összefügg... :)

A Szegeden töltött hétvége ezúttal a szokásosnál hasznosabbra sikerült.
Úgy érzem (mert ezt tapasztalom), hogy vidéken lelkiismeretesebben végzik a munkájukat a kereskedők/szolgáltatók; talán jobban megbecsülik azt, aki őket választja - de nem szeretném elkiabálni, amíg minden be nem fejeződött... Talán jobban odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenkinek pozitív véleménye alakuljon ki a szóbanforgó üzletről.

Hétfő: pörgős-dokumentálós-pályázatleadós-túlórázós munkavégzés
Kedd: születésnap ünneplés
Szerda: szakmai elismerések begyűjtése csepeli túlórázással egybekötve, és baráti kapcsolatok ápolása sör és sajtos-tejfölös lángos mellett
Ma: újabb kísérlet arra, hogy hátha valaki valami világmegváltó ötlettel szolgál számomra

Hű de jó, ma egy csomó nőt láthattunk a Mucha kiállításon. Szerencsére a jegypénztárnál nem volt túl nagy a sor, azonban a kiállított képek előtt annyi ember műértett, hogy számomra már zavarónak tűnt a tömeg. Tudom-tudom, nem kellene az utolsó pillanatra hagyni dolgokat, de nem igazán értem volna rá az utóbbi hetekben megtekinteni a június 7-ig nyitva tartó kiállítást, amire minden ismerősöm - aki látta már - azt mondta, hogy nagyon jó, és érdemes megnézni.
Lassacskán meg lesz minden ahhoz, hogy a sok-sok kisebb és nagyobb holmit el lehessen rakni a helyére és ne a szoba közepén kelljen kerülgetni azokat.

Itthon vagyok. Végre egyszer normális időben.
Szóval az van, hogy: vannak jó kis éttermek a környéken; van olyan is, ahol fél áron lehet csócsálni hétvégén, ráadásul még a kaja és a kiszolgálás is jó. Piszok jól esett a spenótos-fokhagymás-tojásos-pizzagolyós sült valami!
Nem is tudom jó-e vagy sem, de pörög az irodában is minden - nem sok időm van unatkozni. Bár unatkozni eddig sem tudtam... :S
Persze itthon is lenne mit csinálni. Akkora a rend, hogy talán észre sem venném, ha valaki feldúlná a lakást... De egyszer biztos minden holminak meg lesz a maga helye.

Mindig is utáltam a költözködést. Épp ezért baromira nincs kedvem ahhoz, hogy ma oda-vissza nem tudom hányszor megtegyük a Buda-Pest-Buda utat!!!

Tegnap este meghaltam: a 40 °C és a 70 %-os páratartalomban végzett jóga kicsit kikészített. De mennyi jótékony hatása van: nyugodt leszek tőle, és kiegyensúlyozott... Persze... Persze ma reggel nem sikerült nyugodtnak maradnom tervezőként, miközben kávét kellett főznöm a tárgyalópartnereknek... De nem csak reggel, hanem este is sikerült hoznom a formám... Igen, sajnos hoztam a formám... Pedig minden okom meg van az örömre: végre nagyobb lakásból köszönthetem a holnapi napot! :)

Tömegközlekedés

Már megint fogom a fejem és tépem a hajam!
Szegeden már kb. 10 éve működik az első ajtónál történő felszállás, de úgy érzem, hogy ez a rendszer csúcsidőben csődöt mond még egy kis, majd' 170.000 fős város esetében is. Hiszen a felszálló utasok nem tudnak a jármű belsejébe menni, amíg a leszállni szándékozók azt várják, hogy mások felszálljanak. De amint kinyíltak a hátsó ajtók is, abban a pillanatban már értelmét is vesztette az egész rendszer, mert ott a felszállók simán feljutnak a járműre mindenféle ellenőrzés nélkül. De jó, legyen, működjön az első ajtós felszállás: vajon hány olyan buszvezető lesz, aki ránéz mindenki menetjegyére/bérletére? A szegedi példából kiindulva úgy látom, hogy a buszvezetők csak a legritkább esetben figyelik a felszálló utasokat.
Jónéhány évvel ezelőtt még úgy gondolta a BKV, hogy 2008-ban már nem lesznek ellenőrök, mert chipkártya-leolvasók lesznek a járműveken, metróállomásokon.
Erre most, 2009-ben milyen hihetetlen ötlettel áll elő BKV? A 4-es, 6-os villamosok végállomásán minden egyes ajtónál ellenőrzik a felszálló utasok menetjegyét, ill. bérletét. Ráadásul a Budapesti Közlekedési Vállalat sokat tanult emberei még azt is kitalálták, hogy jónéhány járatot úgy üzemeltetnek majd a jövőben, hogy a felszálló utasok csak az első ajtót választhatják, ha utazni szeretnének a kiszemelt járművel.
Könyörgöm!!! Szeretném hinni, hogy mégha lassan is, de egyszer jobbá válik minden, de soha, semmi nem változik, esetleg csak rosszabb lesz a helyzet.

Lassan-lassan megint nyugisabb lesz minden - igaz, most még félek, hogy hogyan költözöm, de legalább a hely már meg van, ahová át kell cuccolni... :) Most is sikerült nem sokat vacakolni: két lakást néztünk meg, és a második már jó is lett... No, neki is kezdek lassan a pakolásnak.

Sikerült megint úgy kiválasztani országunk legszebb lányát, hogy nem tudok egyet érteni a döntéssel. Biztos jól mozog mindegyik lány a színpadon, és a kommunkiációs készségükkel sincs gond... De a fejük?! Az utcán szebb lányokat látok, mint most a tévében.

De jó lenne kevésbé fáradtnak lenni, mint amilyen vagyok.

Tudom-tudom - mert azt mondják - a pénz nem számít, de rá kell jönnöm, hogy pénz nélkül nem tudsz annyit adni magadból... A pénz biztosítja, hogy a mindennapokban legalább a pénzhiány gondja ne nyomasszon - de ez azért elég fontos.

Óóó te jóóó ééég! Iszonyatos ez a Királynős műsor, ahol Magyarország állítólagos legjobb nőit mutogatják.

Hű, sikerült ismét tartalmasan tölteni a hétvégét:
- péntek este majd' 4 órás koncerten voltunk a 2008. júliusban megnyitott Arénában, Veszprémben. A koncert jó volt, bár talán a szervezők több időt töltöttek a fellépő vendégek meghívásával, mint azzal, hogy kellőképpen reklámozzák a rendezvényt.
- szombaton pedig ismerkedés a Bakonnyal. Délután elindultunk Veszprémből és egy kis körutat tettünk a környéken: Királyszentistván - Vilonya - Berhida - Pétfürdő - Várpalota - Csőszpuszta - Szápár - Csetény - Dudar - Bakonynána - Alsópere - Felsőpere - Olaszfalu - Zirc - Eplény. (Bár elképzelhető, hogy kifelejtettem néhány települést.) Útközben láttunk közelről szélkereket, halastavat aranyhalakkal, szarvast. Este jó kis pizzázás a megszokott helyen... ;) Éjjel pedig lagzizene, mert a panzióban épp esküvői rendezvény volt. :S
- Balatonfűzfőt és Balatonkenesét is útba ejtettük, így a mai napra is jutott valami új.
A halvány bejegyzések utólagos kiegészítések. (lásd. véleményeket)

Tudom - mert már mondták - hogy csak az ökör következetes, de sajnos ezt valahogy nem tudom felfogni. Azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy valaki több, valaki pedig kevesebb figyelmet kap a születés-, ill. névnapján a társaság tagjaitól. Ilyen társaságtól inkább nem akarok semmit!!!

A tegnapra betervezett pálinka fesztivál látogatás elmaradt, de a szülinap ünneplés közben volt szerencsém a mézes ágyas meggyhez... ;)

Ha már hétvége van, akkor nem kellene, hogy kimaradjon a kihagyhatatlan kultúrprogram: a Madách téren, a Városháza Parkban megrendezett pálinka fesztivál, ami még holnapig tart.

Nagyon boldog születésnapot kívánok azon családtagjaim részére, akik ma, illetve holnap ünneplik születésük jónéhányadik évfordulóját!!! ;)

Este pedig egy ismerőst köszöntünk fel születésnapja alkalmából.

Fotókiállítás

Ma a munkatársakkal fotókiállításon jártunk Bp. Főváros Levéltárában. Este 5-kor tök jó kis bemutató keretében villantotta fel Tosics Iván a kiállítás témáját, azaz Kelet-Közép-Európa városainak az elmúlt két évtizedben történt átalakulását prezentáló képeket és történeteket.

Tennem kell valamit, mert néha fogytán van a türelmem a napi 8 óra munkát követő angolon... De az is lehet, hogy a túl közeli vége miatt érzem egyre erősebbnek a fáradtságot magamon.

Életem apró öröme: este 5-kor eljönni a munkahelyről, beülni egy kávéra a mekibe, miközben nyugodtan koncentrálhatok óra előtt az angolra...

Életem általános öröme: ha elismerik a tudásom, tehetségem, hozzáértésem...

Életem nagyobb öröme: érezni, hogy feltétel nélküli elfogadnak...

Életem apró bosszúsága: elégedetlen emberekkel találkozni...

Életem általános bosszúsága: szakmailag szummanulla emberek készítenek szakmai témával kapcsolatos "valamit", és még azzal is tetézik az egészet, hogy nincsenek rákényszerítve arra, hogy felmutassanak, létre hozzanak dolgokat...

Életem nagyobb bosszúsága: olyan elégedetlenkedővel találkozni, aki tűri az általa szidott sz.rt...

 

Tegnap végül nem mentünk Tabánba, "csak" ettünk egyet a Ráday utcában, majd söröztünk a munkahelyünk közelében... :S

Ma reggelire megettem Velencén az ezévi első lángosom - hű de jól esett(!) - tejföllel, sajttal és jó fokhagymásan... Szerencsére már május van, így a strandnál lévő kis büfé is kinyitott már. Igaz a mai időjárás nem igazán kedvezett a part menti árusoknak, hisz nekünk is szemerkélő esőben kellett elfogyasztanunk a lángost.

Néha jól esik szabad levegőn lenni és foglalkozni a kerti növényekkel, de egyelőre nem vagyok felkészülve arra, hogy kertes házba költözzek - ez tudatosult bennem a mai nap folyamán is...

Ha már egyszer május elseje van, akkor csak nem kellene egész nap itthon maradni... Nemsokára talán el is indulunk valami koncertre. Állítólag a Tabánban jó programok vannak.

Csak 4 munkanapból állt a hét, de én mégis képes voltam arra, hogy elfáradjak a legutolsó munkával töltött napom végére...

TISZTELT LAKOTÁRSAK ÉS BÉRLÖK!!

TISZTASÁ ÉS EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN

A SZEMETET A KÚKÁBA KELL RAKNI ÉS

NEM LESSZ SZEMÉT DOM A BEJÁRAT.

KÖSZÖNETTEL A FÖLDSZINTI LAKÓK

  Tegnap délután elmentünk megnézni, hogy mi jót tud ajánlani az egyik lakberendezési áruház. Siralmas! Rossz minőségű, gagyerák termékek tömkelege várt ránk. :(

  Tegnap este ismerősökkel borozgattunk itthon, és 5féle sajtból készítettünk sajttálat. Nem tudom mi volt velem, de iszonyatosan beálmosodtam éjfél tájban.

  Tegnap beszereztem néhány cserepet és kaspót, így ma 4 virágot át is ültettem nagyobb és szebb helyre. A lakás, ahol - már nem sokáig - lakom pici és nem is túl fényes , de furcsa módon a növényeim mégis szépek, és még virágot is hoznak. Talán mégsem vagyok rossz ember?

  Mostanában elkezdett rendetlenkedni a mósogép, ez aggaszt egy kicsit. Majd' fél napba telik, míg elvégez egy előmosásos programot.

Ma - csütörtökön - egyik pillanatban még tudtam, hogy csütörtök van, de a másikban már péntek hangulatom volt.

Csupa-csupa jó dolog vesz körül - magánéletben és szakmában egyaránt. :)

Egy csomó minden vár rám május közepétől - van, amitől félek, de van olyan, amit már nagyon várok...

Ma elég lustizósra vettem a dolgot... Bár talán most van mentségem: éjjel 1-ig bent voltam a munkahelyen, és robotoltam. Igaz, jól esett, nem is panaszkodom. De azért egy kis előrelépés is történ: áthúztuk az ágyneműt, és kiporszívóztuk a lakást - ilyen szép időben szinte igénylem, hogy tisztaság vegyen körül...

Olyat ízzadtam ma, mint még soha: 35°C-os, baromi magas páratartalmú helyiségben jógáztam. Jól esett, de az óra után remegett a lábam és el is fáradtam, már attól féltem, hogy nem tudok hazajönni.

Szeretem ezt a mostani, meleg, napos időt!

És szeretem azt is, amikor megdicsérnek!

És szeretem, ha tudom, amit tudnom kell!

És persze azt is, ha rendben mennek a dolgok...

... mostanában egészen rendben halad minden! :) 

Szegény bal-felső-kettesem szombatig bírta - beletört a fogam a vacsiba... Na nem azért, mert olyan kemény falatra leltem, hanem azért mert ez a fogam már vagy 12 éve problémázik valamin... De ma a fogorvos helyrehozta, így ismét bátran mosolyoghatok.

Hétvégén szerencsém volt olyan ingyenes termékbemutatón részt venni, ahol nem akartak rám erőltetni semmit. Kedvesek voltak, és nem voltak erőszakosak... Sokakban nem tudatosult ez még, hogy sokkal célravezetőbb így megismertetni valamit emberekkel, mint erősködve, semmibe véve a másik felet.

Hol van az a pulcsis, pólós átmeneti idő? Ma is elindultam itthonról tavaszi kabátban, de meg kellett tőle szabadulnom, mert a napon és az árnyékban is melegem volt benne...

Porszívó

Gondoltam egyet: porszívót kellene vásárolni! Van ugyan egy köccsi porszívóm, ami sok mindenre használható, de porszívózásra a legkevésbé...
De vajon milyet is kellene venni? Porzsákosat, porzsák nélkülit, esetleg olyat, amiben víz fogja fel a port, vagy talán takarítógép kellene? Nem szerettem volna olyan porszívót, ami a porzsák ürítésekor nagyobb port csinál, mint ami a takarítás előtt volt.
Heteken át olvasgattunk a net-en fórumokat és a gyártók oldalait, de sajnos egymásnak ellent mondó cikkekre bukkantunk... :( Az egyik cikk azt írja, hogy a legjobb a hagyományos, porzsákos porszívó, mert a vizes rendszerű az macerás a tartály feltöltése és a kiszárítása miatt, ráadásul épp ezért nem is higiénikus. Voltak olyan cikkek, amik a víztartályos porszívót favorizálták, mert hogy ott aztán tuti, hogy minden porszemet megköt a víz, és csak ki kell önteni a koszos vizet a lefolyóba. Megtudtam, hogy vannak olyan porzsák nélküli porszívók, amik összetömörítik a beszívott port, és az tömbösítve tök jól kiönthető a tartályból.
Végül vásároltunk egy ketyerét, egy hagyományos, porzsákos szerkezetet. Igaz, itt már 9 rétegű porzsák fogja fel a felszippantott koszt, és a porzsák azonnal "lezár", amint kivesszük a csövet a porszívóból, így nem kell belefulladni a porzsák ürítésekor a felszálló porba. Ezt a modellt a gyártó kifejezetten allergiások részére fejlesztette ki. Ja és igen, a takarítófej különböző színnel jelzi, hogy a takarítandó felület mennyire koszos. Kipróbáltam: nem egyszerű sport úgy kitisztítani a szőnyeget, hogy a gép az elégedettségét fejezze ki. Na, majd meglátjuk mire is lesz képes az évek során...

Az óraátállítás miatt egy órával rövidebb ez a hétvége, de ezt sikerült tetézni még azzal is, hogy tegnap a szombat munkanap volt. Szerencsére én még január 10-én - az eredetileg meghirdetett időben - ledolgoztam a január 2-át.

Milyen jó, hogy a bejárat közelében akadálymentes parkolóhelyeket alakítottak ki...!
Sajnos a kék felfestés már lekopott, de a murvával elfoglalt mindkét parkolóhely mozgáskorlátozottak számára lenne fenntartva.

Az igazságérzetem túlzottan érzékenyen reagál akkor, amikor látom, hogy valaki tisztességtelen, semmibe vesz és meghazudtol másokat, és átgázol azokon, akiknek kurvasok mindent köszönhet.

Szerettem volna, ha neki lett volna igaza, akkor, amikor a figyelmességről, tapintatról beszélgettünk... Ő azt mondta, hogy egy olyan közegben, ahol nap mint nap, több órán át együtt vannak az emberek, ott magától értetődően nincsenek annyira tekintettel az emberek egymásra, mint abban a társaságban, ahol csak ritkán futnak össze. Sajnos be kell látnom, hogy neki most nincs igaza, hiszen "szerencsém" volt megtapasztalni azt, amikor először látott emberek között kificcen valakiből az ego. Szomorúan látok olyan embereket, akik - mindegy mennyi időt töltenek az adott társasággal - nem törődnek másokkal, csakis a saját érdeküket nézik.

Azt azért nem érzem teljesen normális dolognak, hogy észreveszem (azaz feltűnik nekem), ha egy társaságban odafigyelnek egymásra az emberek és nem csak átgázolnak a többieken... Csak én érzem úgy, hogy ennek a "meglepő viselkedésnek" kellene természetesnek lennie?

Mától ismét velem laknak egy ideig a teknőseim, mert elvisszük őket Szegedről, hogy Magyarországnak egy újabb részével ismerkedhessenek meg. Hisz - 9-10 éves létükre - voltak ők már Pécsen, Szegeden és Dunaújváros közelében is.

Szörnyű, borzalmas, iszonyatos, leírhatatlanul vacak reklámok vannak. Ilyen pl. a lány a Duna-parton is, aki azt ecseteli, hogy milyen fasza és jó dolog az internet. Azt hiszik nem tudom?
Bezzeg ha hajat festenék, és megveszek egy doboz hajfestéket (amit vagy reklámoznak, vagy nem), akkor pechemre perszehogy olyat választok, aminek a legmacerásabb az összekutyulása és a felvitele. Na jó, majd egyszer elhasználom... Talán ha majd nem este 10-kor jut eszembe, hogy hajat kellene festenem. :S eh... Miért nincs a dobozon feltüntetve, hogy mit tartalmaz a doboz (akkor következtetni tudnék a felvitel módjára)? Talán azért, mert tudják jól, hogy akkor soha nem venném meg a terméket?

Nem tudom miért - hisz minden nap szembe kerülök a problémával - de ma nagyon felbosszantott, hogy életveszélyben vagyok, ha át akarok menni egy zebrán a belvárosban. Az autók jönnek zsinórban egymás mögött, így lassítani is alig tudnak (hisz ki a francot érdekel a követési távolság?!), és az egyelőre még távolabb lévő gépjárművezetők nem látják a szerencsétlen, átkelni készülő gyalogost.

A technika folyamatosan fejlődő világában néha nem értek dolgokat:
- ha lehetőség van interneten keresztül ügyet intézni, akkor miért van úgy felépítve az internetes felület, hogy ott semmiképp se lehessen véghez vinnem, amit szeretnék? Casco-t akarok!!!
- telefonáláskor miért használ valaki headset-et, ha közben a kezében fogja a telefont? A lényeg: úgy érzem, hogy a fülhallgató használat arra való, hogy a telefont ne kelljen tartani. Ennél már csak az a jobb, amikor valakinek lóg a füléből a madzag, az egyik kezével a zsinóron lévő mikrofont tartja a szájához, a másik kezével pedig a készüléket szorongatja...

Ha főleg a másik hibás

Ez már régóta motoszkál bennem, de talán csak most tisztult le igazán úgy, hogy képes vagyok megfogalmazni is...
Úgy érzem tök mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz egy kapcsolatban... Azonban ha a másik fél már rosszul érzi magát a kapcsolatban, akkor ott már gond van. És totál feleslegesen mond egy külső személy bármit az üggyel kapcsolatban. Lehet persze osztani az észt, de egy kapcsolatot úgyis csak azok tudnak rendbe rakni, akik benne élnek.
Igen, egy kapcsolatért tenni kell!!! A néma gyerek-hozzáállás nem oldja meg a jelenlévő problémákat, mert a feszültség megmarad.

Vajon ma csak azért voltak sokan a belvárosi beülős helyeken, mert egy szimpla csütörtök este volt, vagy azért, mert szemerkélt az eső és az emberek nem akartak megázni?
És vajon mikor megyek vendégségbe úgy, hogy épp lesz nálam ablaktisztító? (Mert láttam a tv-ben, az egyik reklámban, hogy ez így megy mostanában...)

Álltam a trolimegállóban és vártam a 73-as trolira... Megérkezett a 72-es, majd jött egy garázsmenet feliratú piros járgány. De a "garázsmenet" beállt a megállóba, kinyitotta az ajtókat a felszálló utasok részére, a bökkenő csupán ott volt, hogy nem tudtam merre felé megy, hiszen nem minden nap használom ezt a járatot. Volt 2 ember, aki felszállt, de ők is megkérdezték a sofőrt, hogy most akkor mi is van, majd kis tétovázás után szálltak csak fel. Úgy döntöttem maradok és várok egy számozott járatra - jól döntöttem, mert 1 percen belül jött a 73-as.

Ma magamra hagyottan próbáltam küzdeni a munkahelyen az életben maradásért (főnököm 3 napig vidéken, "roadshow"-n) - de úgy érzem sikerült helyt állnom... És még legalább két nap küzdelem van előttem. :(
Egy kimerítő, nyüzsgő, telefonhívásokkal, intézkedésekkel is telezsúfolt nap után megnéztük a 8 Oscar-os Gettómilliomost. A 12-es karikán meglepődtem - nem hiszem, hogy szeretném, ha a 12 éves gyerekem látná a filmet. Voltak benne "érdekes" (számomra már durvának számító) jelenetek. Egyébként a 120 perces film végig eseménydús volt. Tetszett-e? Nem tudnék rá 100%-os választ adni.

Csütörtök este elindultunk Bécsbe az Oasis koncertre. Szerencsém volt, mert először úgy tudtam állóhelyre szól a jegy, azonban az odafele úton az autóban kiderült, hogy ülőhelyes - így egész sok mindent láttam... :) Bár a koncert már elkezdődött, mire odaértünk, de a színpadhoz egész közel volt a hely, ahonnan láthattuk a műsort...

Az albérletem csöpp kis társbérlője nem jön már vissza: a jófej, szőrös kis állat múlthét kedden az oldalára fordult, és nem állt talpra többé...
Tegnap megnéztük az Elcserélt életek-et, de ilyesfajta mozi-élményben még nem volt részem: a film negyedóra-20 perc késéssel kezdődött; a film közepén elsötétült a vászon, majd kb. 10 perccel később folytatódott a film... Maga a film izgalmas volt, és valóban nem volt benne egy unalmas perc sem; kellemesen csalódtam; nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy háziorvost váltottam. Egyik barátnőm ajánlotta azt az orvost, akihez végül bejelentkeztem; a doktornő már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt, szinte már vártam, hogy beteg legyek, mert szerettem volna egy igazán jó és hozzáértő körzetorvossal szembe kerülni... Még hétfőn kértem időpontot a VII. kerületi rendelőbe, tegnap estére kaptam... De sajnos helyettesítő orvos volt a rendelésen, aki egyáltalán nem győzött meg szakmai hozzáértéséről. Nem adott gyógyszert, nem mondott szinte semmit. Csak annyit tanácsolt, hogy vegyek be napi 2 Calcium-ot, és fogyasszak sok folyadékot, mert attól majd biztos elmúlik a köhögésem... Úgy érzem, hogy a helyettesítő orvosok nem mernek dönteni és semmi konkrétat mondani. Csak az a baj, hogy a betegnek nem erre van szüksége. Én átlagosan 2-3 évente járok orvoshoz, azaz csak akkor, ha már végképp szükségét érzem. Most azért kerestem volna fel a háziorvosom, mert nem szeretném, ha a lázas betegségemnek valami szövődménye lenne. Ígyhát nekem most nem csak az óvatosan, félve megválasztott orvosi tanácsokra lett volna szükségem.
Holnap reggel egy fül-orr-gégészt látogatok meg, de már abban sem merek előre reménykedni...

Utálom azzal tölteni a hétvégémet, hogy 39 °C-os lázzal kell küzdenem! Így nem csináltam mást szombaton, vasárnap és ma, csak aludtam, pihentem és alig ettem... Jó kis fogyókúra - köszi szépen!
Szóval szombaton sikerült valami nem mindennapi Valentin-napi ajándékkal előrukkolnom - mégha nem is akartam... Szerencsére nem szerveztünk - és nem is akartunk szervezni - semmi romantikus programot... Ez a Valentin-napozás kicsit a Karácsonyra emlékeztet: nem hiszem, hogy csak ezek a napok azok, amelyeken szeretni kellene a körülöttünk lévőket...

Sok jegy nélküli buzi! - mondta az ellenőr, miközben a Blahán szálltak le az emberek...

Tenni kell már végre valamit, mert az hosszú távon nem működik, hogy fejetlenség és szervezetlenség vesz körül ott, ahol hatékonyan kellene "termelni"!!!

Hurrá, épségben hazaértem életem első sítáborából!!!
A január 30-ra, este 8-ra betervezett indulás egy kicsit megcsúszott, így csak fél 11 körül indultunk útnak.
A 6 főnek ugyan kicsit kicsi apartman a sílifthez szerencsére elég közel helyezkedett el, így a szobából elindulva - a sítárolót is útba ejtve - 5 perc alatt már a felvonón lehetett lenni...
6 nap síelés, mindösszesen kb. fogalmam sincs, hogy hány km, esti fárdtság, korán lefekvés, ohne buli, reggel mégis nehezen ébredés - nagyjából így lehetne összefoglalni a Saint-Gervais-ben (Mont Blanc) töltött mindennapokat...
A napsütéses, hóeséstől mentes hetet szombatra, az indulás reggelére már havazás követte, ezért a szombat délelőtt 10 órára előirányzott hazaindulás már kisebb nehézségekbe ütközött: a lefagyott úton nem tudott elindulni a mi kis kétszintes buszunk, ezért (meg a szoba-átadás, a le- és bepakolás miatt) már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni hazafelé. A hóesésnek köszönhetően a képen is látható hókotró járgányok tűntek fel az utakon.
Már sötét volt, azonban még messze voltunk az itthontól, amikor a busz izzói olyan zárlatot voltak képesek előidézni, hogy a járgányunk megállt. A hiba kijavítása kb. 2 órába telt.
Utunkat tovább folytatva hazafelé egy durranást lehetett hallani, ami - amint az azonnal kiderült - nem volt más, "csak" egy defekt. Így, hajnali negyed 2-től 4 és fél órán át tartó küzdelem kezdődött a sofőrök részéről annak érdekében, hogy az eddig használt kerék és a pótkerék helyet cserélhessen.
A nagyjából 18-20 órásra tervezett hazaút menetideje 27 órásra duzzadt - azért ennek is volt valami varázsa... :)
Összességében - a hazafelé úton becsúszott körülményeket is figyelembe véve - nagyon jól éreztem magam. Jövőre is akarom!!!

Kár volt néhány hete azt hinnem, hogy véget ért a fürdőszobában minden, ami a csőtöréssel kapcsolatban megtörténhetett. Hogy miért nem ilyen egyszerű a történet? Az alattunk lakó szomszéd még mindig ázik. Így most megint betoppantak a szerelők, és újból szétverték a fürdő egy részét, hogy lássák hol a bibi. Rájöttek, a két lakás között, a födémnél/födémben helyezkedik el a hibás cső. Most a kád melletti rész kibontottan várja, hogy a megjavított cső ismét elburkolásra kerüljön. De előbb megint jön valaki a biztosítótól, aki megnézi a jelenlegi állapotot.

Nem értem miért, de már most belefáradtam az idei évbe... Az is lehet, hogy csupán alig várom azt az egy hetet, míg nem kell az itthoni nyűgökkel bajlódni.

Holnap útnak eredünk, és meg sem állunk St. Gervais-ig, ahol egy hét síelés vár ránk.

Egy barátnőm mondta egyszer: A tegnap már elmúlt, a holnap meg nem a tied, csak a jelenben élhetsz igazan! Ehhez csak annyit: a jelenemmel elégedett vagyok!!! :)

Örülök, hogy...
...már csak 4 munkanap van hátra a hétből,
...egy egész hetet távol tölthetek az irodától (még csak egy hónapja ért véget a hosszabb szünet, de én már most sikeresen besokalltam),
...több, mint egy héten át azzal lehetek, akivel jól érzem magam,
...azt tehetem majd, amit már évek óta szerettem volna.

Az utóbbi három nap mindegyike alkalmat adott arra, hogy jó társaságban és változatosan teljenek az esték...
- csütörtökön szolid beszélgetéssel
- pénteken munkatárs-búcsúztatással
- szombaton egy jó ebéddel, majd utána mozizással és beszélgetéssel...

Minden rendben van, csak néha a legjobb lenne nem meghallani, nem meglátni, nem megtudni dolgokat... Jó lenne, ha minden átlátható, és kiszámítható lenne... Nem szeretek szembe nézni kellemetlen dolgokkal! És nem szeretem tudni, hogy a "női megérzés" valóban létezik, és sajnos jól működik! Sajnálom, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan és higgadtan reagálni különféle helyzetekre.

Az azért elmondható, hogy nem a mai nap volt életem csúcspontja:
- amikor már szinte mindenkinek kihozták az ebédet, akkor szólt a pincér, hogy az a kaja, amit kinéztem, már elfogyott... grrr!!
- szívok rendesen (rabszolgaként) mert mások a szervezésben nincsenek top-on... grrr!!!

Tegnap este néhány munkatárssal a Katona József Színház - Kamrában néztük meg Ivanovék karácsonyát. Nekem tetszett! Előadás után beültünk egy közeli helyre, ami este 10-kor már be is zárt, és ahol sajnos semmi kaját nem tudtak adni. Így tovább mentünk és este 11-kor bevacsiztunk, én egy csülköt ettem gazdagon, sültkrumlival, amit római tálban szervíroztak - szegény pincér meg csak pislogott tágra nyílt szemmel. :)

Humoros belehallgatni az előttem lépkedő hajléktalanok beszélgetésébe, miközben arról tartanak beszámolót, hogy múltkor az egyik - de nem közülük valamelyik - pasas mennyire volt büdös.

Ügyes volt a kerület: kb. másfél, vagy két hónappal ezelőtt megújult a Bethlen Gábor tér. De mióta megvalósult a tér átépítése ma láttam először, hogy az újonnan kialakított játszóteret használják, ráadásul gyerekek használják.
Az eltelt 1 évben (mióta itt lakom) volt kb. 10 munkanap, amikor emberi időben itthon voltam, és már kétszer is megtaláltak a titkosított(!!!) vezetékes számomon telefonos ügynökök. Bár bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne ha folyton itthon volnék, esetleg itthonról dolgoznék...
Este szerencsésen megtaláltam a városban azt az 1dm2-nyi felületet, ahol el lehet csúszni, és seggre lehet huppanni.

A csőrepedéses-sztori holnap tovább folytatódik: reggel és este is jön valaki leellenőrizni a helyzet mostani állását. Reggel megnézik, hogy a csövek javítását jól végezték-e el a vízvezetékszerelők, délután pedig a kár mértékét méri fel valaki. Kíváncsi vagyok mikor érkezik el az utolsó, befejező rész!

Valahogy nem indul túl jól a napom, amikor az irodai termosztát hőmérője 15°C-ot mutat... Ami meglepett, hogy nem volt annyira hideg, mint amire 15°C-nál egyébként számítanék. A munkaidő végére "már" 19,5°C volt. :)

Gyűlölöm, amikor csak egy nap a hétvége!!! Mi ugyanis tegnap dolgoztuk le a január 2-t, így március 28-án (az áttett időpontban) nem kell bemenni.

Szmogriadó

Vessen meg mindenki azért, mert ma egy páros rendszámú autóba ültem!!!
Sajnos kénytelenek voltunk kocsiba szállni, ugyanis a gépjármű parkolási zónában volt... Tudom, az egyik kereskedelmi tévén is volt valami felmérés, amiből az jött ki, hogy megvetendő az, aki a szmogriadó idején nem a rendeletnek megfelelő rendszámú autóval közlekedik. Magyarország lakossága a "tudományos felmérés" szerint megveti az ilyen szabályszegőt. Talán nem így kellene orvosolni a magas szálló por koncentrációját. Szerintem. Nem érzem, hogy el kellene ítélni a max. 20 perces kocsikázásomat, amikor a hét minden munkanapján tömegközlekedési eszközt veszek igénybe az utazásaimhoz, ráadásul hétvégén is csak a legszükségesebb esetben használom az autót.

Olyan ez, mint egy rossz sorozat: jöttek a vízvezeték-szerelők és szétverték a fürdő egy részét... A két szerelőben kellemesen csalódtam: értelmesek, szimpatikusak voltak, és amennyire lehet, rendet hagytak maguk után... De a munkát nem fejezték be, csupán a hibás csövet foltozták be sziloplaszttal... Bár, most este volt néhány perc, amikor a fürdőszoba kísérteties volt - egyik pillanatban nem volt sem hideg-, sem melegvíz a kádnál, majd egyszercsak lett... A hétvégét a vezetékek csempéktől megfosztottan töltik; majd jövőhéten valamikor jön valaki, aki visszaburkolja a kibontott részt.

..Jó dolog ez a csőrepedéses-móka: reggel kijött 2-2 szerelő, két különböző helyről (az egyik csapattal a társasház emberei jöttek, a másikkal pedig a lakásbiztosító munkatársai), de nem csináltak semmit, (egyébként nem is látszik semmi, csak a beázás az alattunk lakónál) csupán belelestek a kádba, nézegették, bólogattak, majd itt hagytak mindent, csőtörésestül... Majd jön az egyik csapat holnap, és akkor szétverik a fürdőt, hogy lássák mi a hiba, és hol is van pontosan eltörve, megrepedve a vezeték... Ismét hurrá!
..Sajnos nem sikerül megúszni a szombati napot munka nélkül: be kell mennem robotolni... :(
..Hogy miket nem találok, amikor a neten nézelődök?! Ez hihetetlen! Nem értem az embereket! Hogyan lehet egy gyerek és egy macska halála közé egyenlőségjelet tenni? Bár azt elhiszem, hogy egy házi kedvenc is belophatja magát az ember szívébe... De képtelen vagyok felfogni, hogy a két fájdalom egyenértékű lehet... Szánalmas, hogy ezt a cikket hírnek merik nevezni...

Úgy tűnik nem csak én szembesülök a téli időjárás veszélyeivel... Tegnap az alattunk lakó néni, aki a sötétben botorkálva késő este betoppant, közölte, hogy ázik a lakása. Ugyanis megeshet, hogy a minuszok miatt fagyott el a homlokzati falnál lévő lefolyó. Hurrá! Így reggel várhatok kétféle helyről is vízvezeték szerelőt - de csak azért, hogy az élet ne legyen túl egyszerű... De az megnyugtató, hogy nincs fölöttem szomszéd, így max. nagy esőzés idején várható csak beázás.
Talán mégis sikerül megúszni a szombati munkanapot?

Szolidan, egy szórakozóhelyen köszöntöttük a 2009-es évet. Így is rég ünnepeltem; akkor még Pécsen töltöttem az időm nagy részét, van már vagy 10 éve. A szilveszteri és a jan. 1-jei babonák majd biztos segítenek, hogy ez az év is legalább olyan jó legyen, mint az előző.
Időközben ez az oldal betöltötte az 1. évét. Az első évben átlagosan másfélnaponta követik egymást a bejegyzések, de hogy ez hogyan alakul a jövőben, arról egyelőre semmi biztosat nem tudok.
Szerencsére ez az idei szünet olyan lehetőségeket is adott, hogy beüljünk forralt borozni olyan helyre, ahol már vagy 4 éve nem jártam és ahol leülhetek olyan ismerőssel, akit kb. 2 éve nem láttam. De az is jól esik, amikor éjfél előtt nem sokkal útrakelünk csak azért, mert éhesek vagyunk és ennénk a városban valamit.
A hosszú szünet sajnos nagyon gyorsan leszoktat a koránkelésről - holnaptól ismét hajnalban ébreszt az óra.

B.Ú.É.K.

Ezzel az idei utolsó bejegyzéssel kívánok sikerekben, eredményekben és boldogságban gazdag új évet mindenkinek!

Remekül, fantasztikusan, csodálatosan sikerült a - még karácsonykor, 26-án kezdődő - hétvége: péntek este irány Sopron, szombaton és vasárnap 9.30-16.00-ig sí- és snowboard-oktatás Ausztriában, hétfőn pedig hazautazás Budapestre. A soproni szállás kajáit egy ideig visszasírom, ugyanis a svédasztalos reggeli és vacsora nagyon jó volt, azonban a lefoglalt szobák már nem nyújtottak feledhetetlen élményt. A kétnapnyi - reggeltől estig tartó - síelést az izmaim is észrevették, de mindig szeretem érezni az izomlázat. Jó volt, hogy miközben hétfőn útnak indultunk Budapest felé, nem siettünk, épp ezért nem is az autópályát választottuk, hanem szépen, komótosan áthaladtunk azokon a településeken, amelyeket egyébként nem látnánk. Hazafelé megálltunk ebédelni Balatonfüreden, ahol egy hatalmas borjúcsülök várta, hogy hatan lakmározzunk belőle, szerencsére mindannyian jóllaktunk.

A szeretet ünnepén...

...kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag idei Karácsonyt!!!
Elsősorban nektek: család.
Továbbá: And, Bag, Balázs és Márti, Balu és Saci, Bog, Csabi+Ági és Petra, Dani, Dia+Feri és Dia, Era+Norbi és Nóri, Eszti és Ádi, Gábor, Nándi, Peti, Roli, Sotyó és Magdi, Tamás, Zoli, Zolika.
Valamint: az összes munkatársnak, távolabbi ismerősnek, vagy a felsorolásból véletlenül kifelejtetteknek, és mindenkinek, aki egy kicsit is érzi, hogy megérdemli.

Igen, Szegeden születtem, és itt is éltem 19 éven át. Szép hely, jó hely, folyóparti település, az 1879-es árvíz utáni átépülésnek köszönhetően kellő szélességű utcákkal, egy jól körülhatárolt belvárossal. Szerencsére ez a jól körülhatárolt belváros könnyen bejárható, így a karácsonyi ajándékvásárlás is pikk-pakk letudható - lenne... De lehet, hogy már a közelgő karácsony miatt halovány az ajándék-felhozatal. Még szerencse, hogy napsütéses volt az idő... Így - ha mást nem is - de legalább sétáltam egy jót a napfény napfényes városában.

Még a végén azt is megérem, hogy egyszer éjfél előtt bemászom a takaró alá, és durmolok egyet reggelig... Most meg a semmittevésben fáradok el - sehogy sem jó!

Jaj, mi van január 10-én, szombaton? Mindenhol azt olvasom, hogy munkanap... Miért?

Végre pozitív hír is akad a híradóban: buszsofőr mentette meg egy kislány életét, mert a kislány cukorkától fulladozott a buszmegállóban, ekkor a buszvezető leszállt a buszról, és segített a kislánynak. A sofőr 50.000 Ft-ot kap jutalmul a BKV-tól. Komolyan, nagyon szép dolog másokon segíteni, de szerintem ez mindenkinek kötelessége lenne. Így - a pénzjutalom miatt - viszont azt érzem, hogy a segítség csak néha érkezik, holott ennek nem így kellene lennie. Talán megint én látok rosszul valamit?

Már szombaton - az idei utolsó munkanapomat(!!!) követően - megkezdődött az itthoni készülődés a karácsony miatt... Kipróbáltam egy gyümölcskenyér receptjét; rögtön két adaggal sütöttem belőle. Talán legközelebb megkísérlem, hogy csupán egy adag alapanyagot kutyuljak össze, akkor talán nem csak fele annyi cukrot teszek bele, mint amennyit a recept ír. :)
Tegnap autóval sikeresen hazaértünk Szegedre. Még jó, hogy így nem érint a vasutas sztrájk... Persze, tegnap nem is érintett; de ma már igen... Ugyanis Bp-felé ugyan mennek vonatok, de az sem a Nagyállomásról, és nem is minden órában, mint egyébként - ezért hát az egy kissé kiszámíthatatlan. A vonatok késéssel érkeznek, és késve indulnak visszafelé is, talán nem kellene feltétlen órákon át tartó zötyögések árán hazajutni, ha nem muszáj. Lehetne még választani a buszt is a visszaútra, azonban lehet, hogy nagy a tömeg, ráadásul - a vonattal ellentétben - felállni és kimenni sem lehet. Ígyhát az én szerelmem autóba pattant, és célba vette Budapestet.
De a karácsonyi készülődés még tart: néhány ajándék még beszerzésre vár, és a karácsonyfának való fenyőfa sincs még megvásárolva. De szerencsére a nagybevásárláson már túl vagyunk - az is valami. Állítólag tegnap este 11-ig kellett volna nyitva lennie a hozzánk legközlebb lévő bevásárló központnak, de mire mi odaértünk fél 9-kor, már be is mondták, hogy fél óra múlva bezár az áruház.
A Szeged Pláza parkolója megtelt a vásárolni szándékozók autóival. Szerencsére nekünk nem kellett sok idő ahhoz, hogy beszerezzük, amire - a karácsonytól függetlenül - szükségünk volt.

Míg kellőképpen kiáztattam magam a forró vízben, "csajos havilapot" nézegettem (bár talán már nem az én korosztályom a célközönség)... Szerencsére ez agyilag annyira lenullázott, de valahogy mégis felfrissített, hogy sikerült elkészítenem az angolból feladott házit 5 perc alatt. :)

Azt hiszem ez a hét már ilyen lesz: munka után vagy fogorvos, vagy angol, vagy valami más, majd itthon semmi több, csak bambulás magam elé, mert a napközbeni tennivalók teljesen leszívták minden energiám...
Ma is hatalmas életbölcsesség fogalmazódott meg bennem: egy társaságba, ha új ember csöppen, akkor nem feltétlen a csoport hibája, ha az új arcot a közösség nem fogadja be... Ugyanis sem a mások semmibe vétele, sem az okoskodás nem kedvez a beilleszkedésnek. Nem ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenáron meg kell felelni az elvárásoknak. Csupán vannak normák, és ezt néha jobb észrevenni...
Jó lenne objektíven látni dolgokat, úgy magunkkal, mint másokkal kapcsolatban - tudni, hogy mikor mi a helyes, és mi a helytelen.

A hangulatomra elég erőteljesen rányomja bélyegét a kinti időjárás: semmi kedvem semmihez, pedig egy csomó tennivalóm lenne. A hűtő üres, így azt nem ártana feltölteni; a síeléshez is hiányzik még pár apróság; és a karácsonnyal összefüggésben is volna pár dolog, amit be kellene szerezni, hiszen mindjárt itt van... De két hét, és vége ennek az őrületnek, vége annak, hogy mindenfelé hatalmas a tömeg, és a karácsony miatti stresszelés is megszűnik...
Rám még vár egy hét idegbaj a munkahelyen, de utána már csak annyi a dolgom szilveszterig, hogy megtanuljak a havas lejtőkön síléccel közlekedni...

Nyüzsis volt a mai nap: meló, egyeztetés Érden, majd ismét iroda, utána angol...
Érdekesen működik a MÁV. Kb. 30 percenként jár vonat Érdre, és onnan Bp-re. Este 5 előtt el akartam jönni Érdről vonattal, de a hangosbemondó közölte, hogy várhatóan 60 percet késik a szerelvény Nagykanizsa felől. Így jöhettem busszal (az szerencsére indult 17.00-kor, és 17.05-kor is), mert nem igazán akartam várni 30 percet az érdi, vasúti megállóhelyek egyikén, ahol még váróterem sincs. A buszon a fűtés annyira haloványan üzemelt, hogy az Etele térre már szinte hibernáltan érkeztem.

Miért is jó egész nap kapkodni, tenni-venni? Mert akkor napközben nem érzem, hogy milyen nagyon fáradt vagyok. Irodai szinten ismét benne vagyunk az év végi hajtásban, azaz már csak reggel és este érzem magam szörnyen meggyötörtnek.
Az elkészített munkáimmal kapcsolatban kapok pozitív, és negatív kritikát is... Na, az utóbbi egészen lelomboz, ekkor már nincs is kedvem semmihez... Bár, jót csobbanni egy forró vízzel telt kádban, utána aludni egy jó nagyot - na, a megoldás talán ez lehet...!