Az USA - az én szememmel

Talán sokan gondol(hat)ják, hogy előbb Magyarországot kellene alaposabban megnézni és nem volna szükséges az Egyesült Államokig elmenni/eljönni. Ez így van! De most abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy lehetőségem volt elutazni ebbe az országba. Jelenleg azonban még én sem tudom, hogy legközelebb mikor lesz alkalmam egy újabb utazásra.

Rengeteg hasznos és érdekes élményt-tapasztatlatot-ismeretet lehet itt gyűjteni, íme példaként néhány dolog (talán ABC-rendben kisebb kavarodást okoz, mint bárhogy másképp).

A világ legnagyobb áruháza
A Broadway-n található a világ legnagyobb áruháza, a Macy's. A szintenként egyterű áruház épülete egy egész tömböt elfoglal Manhattan-ből, és ezt nem kevesebb, mint 11 szinten teszi. Itt a konyhai kütyüktől elkezdve az ékszereken át a bútorig szinte minden beszerezhető. De abba már nem szeretnék belegondolni, hogy mi lehet itt karácsonykor, hisz most, a gazdasági válság idején is akad vásárló bőven.

Fogyasztói társadalom
Eddig nem tudtam elképzelni, hogy egy apró dolog köré hogyan lehet egy csomó mindent építeni, azaz egy semmiségnek tűnő valamiből óriási hasznot húzni. De mióta láttam a háromszintes M&M's World áruházat már semmin nem csodálkozom. Itt a "csak a szádban olvad, nem a kezedben" színes csokigolyó az alapja mindennek. Lehet itt vásárolni kulcstartót, ékszereket, párnát, pólót, bögréket, különféle színű baseball labdákat, társasjátékot, M&M's-es nyelű fogkefét és evőeszközt is.

Hárítás (néhány történet, néhány kérdés és gondolat)
- Különadó a hamburgerre és a kólára? Ezt egy itthoni honlap cikkében olvastam néhány nappal ezelőtt: "Egy amerikai tanulmány szerzői a gyorsételek és az üdítők megadóztatását javasolják, hogy így harcoljanak a gyermekkori elhízás ellen. A befolyó pénzt kerékpárutakra, és az egészséges életmód terjesztésére kellene fordítani."

Vajon én gondolom csak úgy, hogy talán szülőként kellene a jóra (és nem a kólára, hamburgerre) nevelni a felnövő nemzedék tagjait? Mi alapján lehet meghatározni azon dolgok körét, amik károsak? Hisz' szerintem minden veszélyes, ha azt túlzásba viszik, de mértékkel fogyasztva - pl. a kóla és a hamburger - sem káros.

- Itt a kocsmárost büntetik meg, ha túl sok italt ad a vendégnek, azaz ha részegen, de a vendéglátó egységet elhagyva bármi történik a nem csupán spicces állapotban lévő fogyasztóval, akkor itt a vendég simán beperelheti a kocsmát - és még az is lehet, hogy ő nyer. Itt a vendéglátó felel a vendég tettéért.
- Itt még az is megeshet, hogy hogyha valaki magára önti (a saját bénasága miatt) a most vásárolt forró kávét és így megsérül, akkor bepereli a kávézót, és megnyeri a pert olyan alapon, hogy őt nem figyelmeztették arról külön, hogy a pohár tartalma forró.

De jó is lenne, ha mindig lenne valaki más, akit okolni lehet a saját hülyeségem miatt!!!

Könyvesbolt
Na jó, vegyünk néhány könyvet - gondoltuk egyik nap... Be is mentünk az egyik könyvesboltba, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy olvasószobának használják a "vásárlók" a boltot. Az emberek a bolt padlóján nyugodtan ültek, miközben a könyvesbolti könyveket olvasták.

Kultúra
Színházak nálunk is vannak, jó darabok is akadnak, de itt valahogy mégis másabb, lazább a hangulat. Itt meg lehet venni az előadás kezdése előtt nemsokkal a Times Square-en a színházjegyet akár féláron. De ehhez természetesen hozzá tartozik, hogy nem kell elegánsan felöltözni, hisz senki nem szól azért, ha valaki strandpapucsban és rövid nadrágban ül be a színház nézőterére. Bár az itteni jegyárak mellett talán még el is nézhető a fizető közönségnek, hogy nem akar órákon át feszengeni olyan ruhában, amiben nem érzi magát kényelmesen.

Magyarok
Az egyik hétvégén templomi pikniken voltunk. (Magyar ételeket lehetett vásárolni, a bevételt pedig a templom fennmaradására fordították.) Ott a 20 év körüli magyar srác határozottan vallotta magát szegedinek még akkor is, ha az ő szülei akkor jöttek ide, amikor ő 2 éves volt. Jó érzés, de egyben furcsa is volt találkozni olyanokkal, akik megértik amit mondok.

Parkolás
Itt az autót nem lehet mozdulatlanul hagyni heteken át, mert az utcát - a parkolósávokkal együtt - heti rendszerességgel, egyszer, vagy kétszer takarítják. A parkolást jelző táblák alatt kiegészítő tábla jelzi, hogy a héten mikor lesz az úttest takarítása, így akkor onnan el kell állni az autóval.

Szemét
Nem hinném el, ha nem látnám, hogy az emberek hogyan hagyják szét mindenfelé a szemetet. Van olyan ember, aki a szerencséjét a kaparós sorsjegytől várja, de ha a sorsjegy nem hoz szerencsét, akkor az nem a kukában landol, hanem a buszon, az ülés mögött. Van olyan is, aki ügyel a keze tisztaságára, ezért víz nélküli kéztisztítót használ, de ha a kéztisztító kifogy, akkor az üres műanyag flakont ott hagyja a metró ülésén, majd a pasas - nem száll le, hanem - egy másik helyre ül át és utazik tovább minta mi sem történt volna.

Távolsági buszpályaudvar
A buszpályaudvaron lévő szervezettség lenyűgözött. Az utasoknak a 4 szintes buszpályaudvar épületében kell várni addig az induló járatra, míg az az adott számú kapuhoz oda nem gurul a busz. A kapu üvegajtaján keresztül látható, hogy beérkezett-e már a nemsokára induló járat, ekkor az utasok kinyitják a kaput, és felszállnak a szintén fedett térben álló buszra. Így még esőben, tűző napon is könnyen kibírható a várakozás. Természetesen a busz légkondicionált, azaz ott sem kell szembesülni az időjárás szeszélyeivel. Így egyáltalán nem sajnáltam a 3/4 órányi busz-útra kifizetni a 4.40 usd-t (kb. 850 Ft-ot).

Tömegközlekedés busszal
Itt jól tud működni a helyi buszjáratokon is az első ajtónál történő felszállás, hiszen csak kevesen járnak busszal, mert metróval a kisebb és nagyobb távolságok is egyszerűen elérhetőek. A helyi buszjáratok 2 ajtóval rendelkeznek: az első ajtó elsődlegesen a felszállást szolgálja, de le is lehet szállni, a hátsó ajtónál pedig csak leszállni lehet. (Képzelem mi lenne nálunk: egy csomóan bepróbálkoznának a felszállással a hátsó ajtónál.) A buszok kialakitása olyan, hogy úgy az első ajtónál, mint a hátsónál a mozgáskorlátozott is el tudja hagyni a járművet - és a sofőrnek csak egy gombot kell megnyomnia, azaz nem kell leszállnia a buszról, hogy segítsen a kerekesszékes utasnak.

Tömegközlekedés metróval
Már a metróvonalak tervezése, építése esetén is másabb a szemlélet, mint nálunk. Itt előbb a vonal készül el, majd utána várják az odaköltözőket - azaz előbb megteremtik a szükséges infrastruktúrát. New York-ban a 26(!) metróvonalnak köszönhetően nagyon jó helyzetben vannak az emberek. Igaz, ekkora létszámú város esetén talán szükséges is a másabb szemlélet. Itt a metróvonalakon vannak gyorsjáratok, de talán - a város nagyságából adódóan - ez is szükségszerű, hisz a Central Park-ból ide, Brooklyn-ba még gyorsjárattal is majd' 1 órát vesz igénybe a metrózás.
A májusi és júliusi ingyenes metrótérképet összehasonlítva láttuk, hogy a G-jelű metrószakasz 5 állomás hosszúsággal megnőtt. Ehhez viszonyítva egész "érdekes", hogy nálunk milyen sokáig tart megépíteni úgy a 4-es metrót, hogy a tervei már a '60-as években elkészültek. Bár szerintem nálunk az is furcsa, hogy a 40 évvel ezelőtt terv-szinten kitalált dolgok épülnek meg most, mindenféle felülvizsgálat nélkül.
Ráadásul a metrón nincs túl nagy tömeg. (Én azért is utálom a budapesti metrót, mert nincs levegő a tömeg miatt.)
És van még valami: a metró egész nap jár!!! Teljesen mindegy, hogy éjjel kinek meddig van kedve ottmaradni valahol, mert a metró nem áll le éjfélkor.
Talán valami mégis a metró ellen szó: a föld alatti állomásokon nagyon meleg van, és a mozgólépcső sem általános, de az akadálymentesités miatt szükséges lift a legtöbb állomáson megtalálható. Igaz, itt kéreg alatt fut a metróvonal, azaz nincsenek akkora szintkülönbségek mint nálunk, így a mozgólépcső nem is annyira létkérdés.

Azt már több, mint egy hónapja, még az ide indulás előtt elterveztük, hogy megnézzük a kaszinó-kínálatot Atlantic City-ben...
Tegnap buszra szálltunk, és 2 és fél óra alatt megérkeztünk abba a tengerparti városba, ahol a parton egymást követik a kaszinók. De persze az itt lévő Hard Rock Cafe-t sem lehetett úgy kihagyni, hogy ne vigyünk innen is haza valamit. Bár a három kipróbált kaszinóból dollármilliókat nem, de tapasztalatot bőven bezsebeltünk. ;)
Egy ott töltött éjszakát követően már vissza is tértünk New York-ba, így szombatig már csak a hazautazáshoz kapcsolódó teendők maradnak napirenden...

A Hivatal

Itteni idő szerint kora reggel sikeresen égnek állt a hajam a magyarországi hivatal működésétől. (Amikor otthon dél van, akkor itt még csak reggel 6-ot mutat az óra.)
Előzetes megkeresés vagy értesítés nélkül tegnap (azaz hétfőn) jött az önkormányzat egyik osztályáról egy pasi (lényegtelen, hogy milyen ügyben). Azaz csak akart volna jönni, mert ahová betoppant, onnan én már elköltöztem. Bedobott egy értesítést, hogy ő most itt járt és visszajön szerdán, azaz holnap. Húdejó - gondoltam. Felkeltem korán, hogy az otthoni hivatali időben el tudjam érni telefonon szegény fickót, hogy ne jöjjön feleslegesen. De egyik kolléganője, vagy valaki az ügyfélszolgálaton (nem túl kedvesen, de) tájékoztatott, hogy az xy-t majd csütörtökön hívjam, mert csak akkor lesz elérhető. Hát ez nagyon jó! De elmondtam még egyszer - hátha a hölgy nem értette világosan, mit is szeretnék: a csütörtök már késő(!), mert a pasi szerdán jön újra hozzám, ahol több okból sem vagyok elérhető (1.: külföldön vagyok, 2.: elköltöztem arról a cimről). A nő is még egyszer a tudomásomra hozta, hogy oké, szerdán jön (megy) a pasi, és utána csütörtökön felhívhatom, hogy bediktáljam neki az új címem.
Hihetetlen! Hiába szeretném értesíteni a hivatal dolgozóját, hogy ne jöjjön feleslegesen, mégsem tehetem, mert olyan határidőt adott a következő betoppanására, hogy időközben nem lehet őt elérni. (Bár az értesítőn szerepelt kézzel írva is egy telefonszám - gondoltam azért, mert azon elérhető - de azon a számon sem vette fel senki a telefont. Ott is hiába próbálkoztam.)

Néhány költői kérdés azért felmerült bennem a fent leírtak miatt:
Csak itt (az akárhányadik kerületi önkormányzat adott osztályán) ennyire rosszul szervezett minden, vagy ez általános probléma lehet a hivataloknál?
Talán egyszer gördülékenyebben mennek majd a dolgok? Ha igen, én vajon meg fogom az érni?

Már régóta a terveink között szerepelt, hogy átsétálunk Brooklyn-ból Manhattan-be a Brooklyn Bridge-en keresztül, de csak ma jutottunk el odáig, hogy véghez vigyük tervünket, hiszen a mai napon az időjárás is nekünk kedvezett: nem volt túl meleg, de sütött a nap - ez abszolut ideális volt a kb. félórás hid-sétához.
Az Amerika Egyesült Államok egyik legöregebb függőhidja ez; már 1870-ben elkezdték épiteni és 1903-ban átadták a világ első acélkábeles függőhídját, mely akkor a legnagyobb függőhíd volt, tornyai a nyugati félteke legmagasabb építményének számítottak.

Ma is azon kevés napok egyike volt, amikor nem hagytuk el Brooklyn-t. De most már tudjuk, hogy mi történik az itt lévő 5 th Avenue-n és megnéztük a Sunset Park-ot - nem szólt másról ez a mai nap, csak a nézelődésről és a parkban pihenésről. Ja és arról, hogy megkóstoltuk a mexikói utcai árusnál a majonézzel(?) megkent, majd parmezánnal megszórt főtt-grillezett kukoricát. Az igy elkészitett kukorica nagyon laktató, bár az izvilága másabb, mint amit megszoktam, de mégis jól esett.

Talán az eddigi élmények is olyanok voltak, hogy még ha akarnám sem tudnám megfogalmazni azt, amiket itt megtapasztal(hat)tam. Nem lehet bemutatni képekkel, szavakkal úgy semmit, hogy az a külső ember számára legalább egy kicsit is "átjöjjön" és elképzelhető legyen. Ilyen, bemutathatatlan volt a mai napi program is.
Ma is szitált kicsit az eső, így a szabadtéri programokat már eleve kilőttük a potenciális lehetőségek közül. Azonban az tudtuk, hogy ma 2:00pm kezdettel is vannak színházi előadások, és azt is hallottuk és olvastuk már, hogy a Times Square-en meg lehet venni a jegyeket az eredeti árnál jóval olcsóbban. Amint beértünk Manhattan-be - azaz nem sokkal 1 óra után - megnéztük, hogy hol is van a jegyiroda. Szerencsésen rátaláltunk a jegyirodára és igy a 150 dolláros darabár helyett 130 dollárért kaptunk két jegyet a Mary Poppins előadásra. Hihetetlen, hogy van a város szivében, közel a szinházakhoz egy jegyiroda, ahol az összes szinház szabad helyeire jegyet lehet venni 40-50% kedvezménnyel.
Hogy mi a mai nap leirhatatlan része? A 2:00pm-kor kezdődő előadás. Hihetetlen trükkökket mutattak be a szinpadon és hihetetlen volt a diszlet és a koreográfia is. Volt hogy a szinész-táncos-énekes a mennyezetről lógott fejjel lefelé, közben szteppelt a plafonon és énekelt is közben. Mary Poppins háromszor repkedett, de egyszer a fejünk felett lebegett el a nézőtér fenti része felé. Volt jónáhány perc, amikor szinte bele borzongtam abba amit láttam, hallottam. Hihetetlen show volt a két felvonásos előadás egésze.

Mára elég alaposan lehűlt itt a levegő, és vagy esett az eső, vagy lógott a lába, de egész nap borult idő volt. Mivel a mai nap időjárása eléggé bekorlátozta, hogy mit csinálhatunk a városban úgy döntöttünk megnézzük mi van Staten Island-en.
Staten Island-re komppal lehet átjutni, ami a már jól ismert Battery Park-ból indul. A komp egész nap(!) félóránként közlekedik, az átjutáshoz szükséges idő kb. 20-25 perc. A komp ingyenes(!), még a helyi bérletet sem kell felmutatni az utazás megkezdésekor.
Staten Island-en is van egy egész nap(!) 20-30 percenként közlekedő metróvonal, ami 45 perc alatt teszi meg a két végállomás közötti távolságot. Itt, a szigeten közlekedő metrószerelvények fele olyan hosszúak, mint a New York többi részén közlekedők: itt csupán 4 kocsiból áll, mig az ezen kivüli részeken 8 kocsi alkotja a szerelvényt. A metró a felszinen halad, igy a metrókocsiból a vonal menti részeken jól szemügyre vehettük a szigetet. Igaz, két helyen leszálltunk a subway-ről: a vonal déli végén, ahol a sziget véget ért, és egy köztes állomáson is, ahol sok ház és sok fa volt, de ezen kivül semmi más.
Itt, ezen a szigeten lakni biztos jó lehet, mert kis kerttel rendelkező családi házakkal épült be, ráadásul a pörgős Manhattan is könnyen elérhető közelségben van. A sziget közúti kapcsolattal is rendelkezik néhány hidnak köszönhetően, de mi inkább komppal szerettünk volna átjutni.
A szigeten töltött néhány órát követően visszajöttünk Manhattan-be, ahol a megszokott nyüzsgés várt ránk.

A 42nd Street-en a Madame Tussauds-ban igaz csak viaszból, de rengeteg hírességet láthattunk. A belépőjegy magában foglalt egy szellemkastély bejárást és egy 4D-s Spongya Bob-os mozielőadást is. A figurák némelyike hihetetlen élethűre sikerült, de van 1-2 olyan alak is, akik nem igazán hasonlitanak hús-vér önmagukra - szerintem.
Szemügyre vettük a Madison Square Gardent, de még nem igazán tiszta a kép azzal kapcsolatban, hogy hol is lehet a stadion, hiszen ez csak egy felhőkarcoló a többi között, szóval egyáltalán nincs stadionra utaló jellege.
Itt a városban a parkokban nagyon jó kis tisztások vannak, ahol vízszintesbe lehet kerülni és a szunyókálás is megengedett. Néhány olvasgató, randizgató ember között legutóbb a Central Park-ban pihentünk meg egy kis időre.

Elkészült az augusztus 21-ig tartó időszakból, azaz az itt tartózkodásunk első két hetéből is a fotóválogatás

New York City - első két hét

Ma a Természettudományi Múzeumban jártunk. Itt tartózkodásunk alatt ezt a helyet is mindenképp szerettem volna látni, akárcsak a Guggenheim Múzeumot.
A Central Park nyugati oldalán található épület 5 szintjén rengeteg mindent mutatnak be. Persze a legnagyobb forgalom a legfelső szinten volt, ahol a dinók vannak kiállítva.
Nagyon sokféle témával ismerkedhet meg az ide látogató. Így, turistaként nem is lehet végignézni a múzeum teljes kiállítási anyagát, hiszen a bemutatott dolgok mennyisége 1 nap alatt emészthetetlen. Helyi lakosként, illetve többszöri látogatás alkalmával hihetetlen mennyiségű információt lehetne szerezni.
Hasonló véleményem van a Metropolitan Museum-mal kapcsolatban is: ott is sokminden van, és képtelenség 1 nap alatt "letudni" az egészet.

A Brooklyn-ban található Közlekedési Múzeum is rengeteg, tömegközlekedéssel kapcsolatos érdekességgel szolgált. A New York Transit Museum-ban megtekinthetőek a metró- és hídépítési munkák kezdeti időszakai is, de a tömegközlekedési járművek is testközelből láthatók. A még most is működőképes metróállomáson kb. 15 db metrószerelvény került bemutatásra, melyekre fel lehet szállni, és rövid ismertetőt is lehet róluk olvasni. Az utazáshoz régebben használt érmék, de a jelenlegi metró-kártya történetéről is rengeteg információt lehet megtudni. A régi és a mostani beléptető kapuk is helyet kaptak a múzeumban - ezeket is ki lehetett próbálni. Külön rész foglalkozik a buszokkal - itt a gyerekek játékos formában ismerhetik meg a járművek működését.

A metrótérképen láttunk egy feliratot, ami felkeltette az érdeklődésünket, ez a felirat a "tramway" volt. A Közlekedési Múzeum megtekintését követően elszántan indultunk el megkeresni a térképen ábrázolt villamost. De amint megérkeztünk a térképen jelölt helyre, egy kötélpályára lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy az általunk keresett villamos nem villamos, hanem a kis képen látható közlekedési eszköz. A kb. 10 percenként közlekedő szerkezettel Manhattan keleti feléből Roosevelt Islad-ra lehet átjutni, talán hihetetlennek tűnik, de a kabinban 125+1 fő tartózkodhat (én kb. 30-ra, vagy max. 50-re tippeltem volna).
A Roosevelt Island észak-déli irányban elterülő kis sziget, Manhattan és Queens között helyezkedik el, kelet-nyugat irányú szélessége 5 perc gyaloglással átjárható, Manhattan felőli oldalán rendezett park húzódik.

Legutóbb a 320 ha nagyságú, 4×49 telektömb által határolt Central Park-ot néztük meg. Most az északi sarkából próbáltuk feltérképezni a Manhattan szivében lévő hatalmas zöldterületet. Van olyan rész, ahol sziklák vannak, van ingyenes, de mégis tiszta strand, ahová a kerítésen keresztül be lehet látni. Van olyan füves rész is, ahol 12 baseball pálya van kialakitva. Itt a fű olyan, mintha vastag szőnyegen járna az ember. Ráadásul a rét tiszta; sehol nincs kutyagumi, vagy eldobált szemét. A homokkal boritott 12 baseball pálya mindegyikén szépen elgereblyézett homok várja a játszani vágyókat. Van kosárpályás létesitmény, ahol van ingyenes mosdó. Hihetetlen, és még most is csodálkozom: az ingyenes - én nem mellesleg tiszta - mosdók mindegyikében van wc papir, kézszárítási lehetőség. Találtunk teniszpályákat is: 30 db-ot egy rakáson. Van rengeteg kis hid: van amelyik kövekből épitett, van amelyik acél szerkezetű. Rábukkantunk a park 5 tava közül a legnagyobbra, a 43 ha-os Jacqueline Kennedy Reservoir-ra is, amelyet 5 km hosszú futópáya vesz körül. Láttunk szinházat - bár előadást nem néztünk. Találtunk másik tavat is, a Turtle Pond-ot; ebben teknősök úszkáltak. Bár a testük nem látszott, de a fejükből határozottan lehetett következtetni teknős-létükre.
Két hete - amikor először jártunk Manhattan-ben - már rátaláltunk a Central Parkra, de akkor a parkot a déli csücske felől közelitettük meg. Most a megközelitőleg északkeleti-délnyugati tájolású parknak csupán kb. az északi felét tudtuk bejárni, de felfedezésre váró dolgok itt is még bőven volnának. Ez a nap ennyire volt elég...

Kirándulásunk a Szabadság-szoborhoz és Ellis Island-re

Szabadság-szobor és Ellis Island

A Niagara Falls-nál töltött 2 nap képei

Niagara Falls

Ma a Solomon R. Guggenheim Múzeumban jártunk. Az épületet Frank Lloyd Wright tervezte, aki meghalt fél évvel azelőtt, hogy a múzeum megnyitott volna. Az épület jellegzetes spirális 6 szintes épületrészében Wright munkásságáról lehet sokmindent megtudni. A Guggenheim gyűjtemény az épület többi részében tekinthető meg. Az általunk lapozgatott útikönyv azt javasolta, hogy a múzeumot fentről lefelé haladva érdemes megtekinteni - mi igy tettünk. Azonban ha a kiállitás anyaga érdekes elsősorban, akkor lentről kell haladni felfelé.
A belépőjegy ára 18 usd, de ezért ingyenes, angol nyelvű audio guide is jár.

Tegnap itthon, ma meg a városban pihentünk.
Az itt készített fotókból talán lassacskán összeállnak a webalbumok is. :)

Furcsa kettősségek vannak itt
- jó a tömegközlekedés szervezettsége, mégis amikor elromlik a mágnes csík a a bérleten, akkor rendkívül macerás újat kérni a rossz helyett
- az épületeken található házszámozás takarítására is van takarító ember, mégis az utcán és a metrón szemrebbenés nélkül szemetelnek az emberek
- rengeteg light ital (üdítő és sör is) és élelmiszer van a boltokban, mégis sokan túlsúllyal küzdenek
- az emberek itt több pénzt visznek haza a fizetésként, mégis, a fizetés mértékéhez képest egész olcsón meg lehet úszni a költéseket
- sok helyen van mindenki számára használható mosdó, de az éttermekben átlagosan csak összesen egy wc áll rendelkezésre férfiak, nők és mozgáskorlátozottak számára, ráadásul ez az egy helyiség oda nyílik, ahol a fogyasztás is történik (Magyarországon a szabályok ezt nem tennék lehetővé)

Hurrá!!! Negyedik próbálkozásra végre eljutottunk a Szabadság-szoborhoz. Dél körül akkora sor áll a kompnál, hogy több, mint 1 óra a várakozási idő, így ma felkeltünk időben, és fél 10 körül, sorban állás nélkül feljutottunk a Liberty Islad-ra és Ellis Islad-ra tartó kompra.
Sajnos a korai kelés nem igazán kedvezett a néhány napja összeszedett megfázásomnak, így holnap azt hiszem pihenek.

Ma a Wall Street-et és a Chrysler Building auláját néztük meg. A nagy melegben nem lehetett kihagyni a néhány perces megpihenést a forgalomcsillapitott Broadway-n sem.

A hétfő délutánt - délután 2-től este fél 6-ig - a Metropolitan Múzeumban töltöttük. A 4 és fél óra alatt még sietve is képtelenség lenne bejárni az épületet, és megtekinteni a kiállított művészeti alkotásokat. Mi a másik alternativát választottuk: nem siettünk; igy viszont sok minden kimaradt/kimaradhatott azok közül a dolgok közül, amiket érdemes lett volna látni.
De azt hiszem némi tapasztalatot mégis sikerült összeszednem: máskor viszek valami plusz ruhát, vagy kendőt/sálat, ha várhatóan több órát töltök valami fedett helyen, ugyanis a légkondis levegő annyira hűvös volt a múzeumban, hogy a kiállitás végére már vacogtam.

A mai nap csupán pihenéssel telt: süttettük a hasunkat Coney Island-en. Igaz, a szabadstrand zsúfolt volt, de végre van valami színem, így augusztus közepére. :)

Jó lett volna megnézni a Szabadság-szobrot, de 1 óra körül a komp már nem vitt át embereket a Liberty Islad-ra. Igy ma nyugis napunk volt, csak az 1 metróvonal déli (Battery Park felőli) és északi (Van Cortlandt Park felőli) végállomásánál néztünk körül. Ja, meg itt, New York-ban is kipróbáltuk, hogy milyen a Hard Rock Cafe konyhája. Hááát... Nem rossz, nagyon nem rossz! ;)

Szerda reggel 6-kor elindultunk a Niagara felé...
A vízesést egy komplett program mutatta be, ami buszos idegenvezetésből, egy sétából a vízesés közvetlen közelébe, egy kishajós utazásból, és némi szabad programból állt.
Megnéztük, hogy milyen kivilágítva a vízesés, ugyanis minden este 9-kor felkapcsolják a fényeket. Az este 10-kor kezdődő tűzijáték, bár nem volt hosszú, mégis kellőképpen maradandó élménnyel szolgált.
De az egésznapos program a helyi kaszinó kipróbálásával ért véget.

Csütörtökön a helikopteres városnézéssel szerencsénk volt a kanadai oldalról is megtekinteni a vízesést, illetve annak környékét is.
A Niagara Falls-nál is betértünk egy Hard Rock Cafe-ba, ahol elárulták, hogy 2012-ben Budapesten is megnyitnak egy üzletet. Itt az elégedettségem elérte a maximumot: az ételválaszték, az étel- és a kiszolgálás minősége is tökéletes volt; naéspersze a hely belső kialakitása is hangulatos - úgy belsőépítészetileg, mint zeneileg.

Ma csak metróztunk egy jót: elmentünk az A metróvonal délkeleti végállomásához, ahol nem találtunk semmi érdekeset, bár reménykedtünk. Nemsokkal később vissza is indultunk a belvárosba, a 42nd Street-hez: ez a visszaút nem kevesebb, mint 1 órát és 10 percet vett igénybe; ráadásul az A metró nem is áll meg minden állomáson, hanem - egy másik sinen - csak átsuhan néhány megállót kihagyva. Igy - mivel a metrószerelvényeken sem spórolnak a légkondival - szerencsére nem kellett a dög melegben kóvályognunk.

Megnéztük a repülési múzeumot a 86-os mólónál, ahol láthattunk egy repülőgép anyahajót, és egy Concorde-ot is - persze a belső terükbe is be lehetett menni.
Megkerestük a Central Park-nál, hogy hol lőtték le John Lennon-t.
A Central Park egyik elkerített részén épp koncert volt, de érdekes módon rengeteg ember inkább ingyen, a nézőtéren kívül hallgatta a zenét. Hoztak magukkal takarót, ételt, italt és nem tettek mást, csak jól érezték magukat. Hm. Hát ilyen is van...
Tegnap éjjel esett az eső, de én kis naiv azt hittem, hogy mára majd hátha lehűl a levegő. Hát nem: ma baromi meleg volt egész nap, megspékelve jó magas páratartalommal. A szabad levegőn este 5 előtt megmaradni alig lehetett, így a repülési kiállításon és kávézóban hűsöltünk. Holnapra az előrejelzés 91° F-et, azaz kb. 33 °C-ot jósol - ettől már előre félek!

A World Trade Center helyén jelenleg építkezés folyik, így csak a plakátokkal elkerített részt láthattuk.
Már a vasalóházat is sikerült megtekintenünk.
A New York Penn Station vasútállomásra is beugrottunk.
A Trump Tower-ben is volna még mit megnézni, ha egyszer nem este 7-kor esnénk be oda. :)

Élőben láttuk a Harold Square-nél is a teljes szélességben forgalomcsillaptott Broadway-t.
Felmentünk New York legmagasabb épületére is, a 381 m magas, 102 emeletes Empire State Building 86., majd a 102. emeletére is.
Megkóstoltuk az itteni Burger King kaját: az íze kb. ugyanolyan, de a szendvics és az üdítő az nagyobb, mint otthon.
Megtekintettük a központi vasúti pályaudvart, ahol nem kevesebb, mint 117(!!!) vágány van.
Most már az is tudjuk, hogy az ENSZ székház a 42. utca keleti részén, már majdnem az East River partján van.
Láttuk a Raoul Wallenberg emlékére állított emlékhelyet is, melynek alja Budapestről kapott kockakövekkel van burkolva.

Reggel megnéztük, hogy merre van az Óceán-part, Coney Island, majd onnan közel 1 óra metrózást követően Manhattan-be értünk. A metrón annyira hideg van, hogy mindenképp valami pólóval, vagy sállal kell elindulni otthonról - nem vacakolnak a légkondival. Manhatten-ben csak úgy, találomra elindultunk az egyik irányba. Sikerült az 5th Avenue-t kiválasztani, így sikerült látni a Rockefeller Center-t és a Central Park-ot is. A Times Square-en a májustól fél éven át tartó forgalomcsillapított részt is szerencsénk volt megtekinteni - ez szakmai szempontból is hihetetlen. Nálunk hiába történt hasonló kezdeményezés, a végén nem jött össze belőle semmi, pedig nem is teljes útszélességű lezárásról lett volna szó, hanem csak 1-1 sávról a 2×3 sávos úton. Benéztünk a Times Square-nél lévő Hard Rock Cafe-ba is, ahol a pincében rendezett programok még tudnának meglepetéssel szolgálni, de majd csak talán egy másik alkalommal. Egyelőre ugyanis csak a földszinti részen néztünk szét.

9 óra repülőutat követően végre megérkeztünk New Yorkba!
Az itteni vacsorázási lehetőségek egyikével egy kínai önkiszolgálóban ismerkedtünk meg. A kínai szedd magad kaja egész jó volt, hisz' a marha-és csirkehústól elkezdve, a tengeri herkentyűkön át hatalmas volt a főétel és köret-választék.
22 óra ébrenlétet követően hullafáradtan dőltünk be az ágyba, hogy másnap újult erővel ismerkedhessünk meg az itteni dolgokkal.

Idén Nagykállóban, egy sátorban ébredtünk augusztus első napján. Ha egy kicsit hűvösebb lett volna az idő, akkor talán mégjobban éreztem volna magam, igaz, a tábor utolsó estéjén tábortűz mellett melegedhettünk. Furcsa, hogy milyen nagy hőingadozás volt: napközben szinte elviselhetetlen meleg volt, éjjel meg még a lehelet is látszódott; ma hajnalban már vacogtam a sátorban: hiába hagytam magamon a pulóvert és takaróztam be rendesen.

Ma még dolgoztunk is: terveket szállítottunk Nyíregyházára. Még szerencse, hogy a megyeházán állandó portaszolgálat van. :)
Fura hely ez a Nyíregyháza. A gps segítségével próbáltunk meg valami éttermet keríteni, de a két pizzéria - amit a kis ketyere a közeli helyeken kidobott - zárva volt. ...Mellesleg az utcán alig volt pár járókelő; szokatlanul kevesen voltak a városban még ahhoz képest is, hogy a nagy hőségben mindenki inkább a strandot választja, mint a házak közötti bolyongást...
Na jó - gondoltuk. Menjünk biztosra: kerestünk egy mekit. Ott már azonban nem lehetett arra panaszkodni, hogy ebben a városban nincsenek emberek: komplett családok ott ebédelnek meg; az elkerített, szülinapi-ketrec is épp foglalt volt; ráadásul szabad asztal is épphogy csak akadt. Sajnos nem ez az első város az országban, ahol hasonlókat tapasztalok. Vajon lehet összefüggés a hagyományos éttermek és a gyorsétterem nyitva tartása között? Vajon tényleg ezt akarják az emberek, hogy a gyerek ilyen kaján nőjön fel? Tényleg nincs már szükség arra, hogy étteremben, pizzériában, kerthelyiséges sörözőben jöjjenek össze a család tagjai egy ebédre?

Örülök annak, hogy a bankom felügyeli a költéseimet. Tegnap, mikor másodjára - szerintük - nagyobb összegben vásároltam, azonnal hívtak mobilon, de nem fogadtam a hívást, mert nem hallottam a telefon csörgését, így azonnal letiltották a kártyám. Mivel nem vettem fel a telefont, ők arra következtettek, hogy biztos nem is én használom a bankkártyát, és illetéktelen kézbe jutott az. Később felhívtam azt a számot, amely a nemfogadott hívásaim között szerepelt, ekkor kaptam felvilágosítást erről az egészről, bár arra nem kaptam választ, hogy a bank mekkora összeget tekint nagyobbnak a megszokottnál. Valahol megnyugtat ez a figyelem, de inkább bele sem akarok gondolni abba, hogy minden egyes lépésem milyen alaposan - és hány helyről - figyelik meg.

Tegnap jó kis kört tettünk a Budapest-Szeged-Hódmezővásárhely-Szeged-Budapest útvonalon. Szerencsére hasznosan telt az idő. Igaz, napközben már kezdett elviselhetetlen lenni a meleg, azonban estére megérkezett a lehűlés. Bár Szegedet csak épphogy érintette a nagy vihar, de villámokat is láthattunk, és hatalmas mennydörgést is hallhattunk.

Az út során új tapasztalattal is gazdagodtam: a szegedi Rézangyal bisztróban a kiszolgálás sokkal jobb mint itt, Budapesten, a Madách téren. Ráadásul nem csak a kiszolgálás jobb, hanem a pizza is (igaz, a Madách téren nincs is pizza - ha jól tudom), ott nincs vastag széle, így még én is meg tudom enni az egészet, és nem hagyom meg a külső, feltét nélküli részt.

ha változatosságra vágysz...

Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat

Nézegettem a MÉH honlapját, ahol ilyesmiket írnak, hogy [...] A vállalat már ekkor nagy hangsúlyt helyezett a lakosság aktivizálására és megalakulásától kezdve szervezte a hulladékgyűjtési akciókat. [...] 1950 óta kiemelten fontos számunkra, hogy a lakosságnál és a gazdálkodó szervezeteknél keletkező hasznosítható hulladékok minél nagyobb arányban a rendszerünkbe kerüljenek. [...] Megteremtjük a lakosság és a gyártók számára a szelektált hulladék elhelyezését és begyűjtését, ezzel hozzájárulunk a mindennapi élethez és a működéshez szükséges tiszta környezet kialakításához.
Ez jó! Nagyon jól hangzik!
Felhívtam őket, és az iránt érdeklődtem, hogy hogyan, és mi módon tudnám leadni a fémhulladékot, ekkor közölték, hogy csak cégektől tudnak átvenni bármit is. Most akkor hogy is van ez?

Tudom, minden embernek meg van a maga véleménye, hisz emberek vagyunk és különbözünk egymástól. Tudom, az olcsó és a drága relatív fogalmak. De nem hiszem, hogy bárkit is elítélhetnék a pénzköltési szokásai miatt.

CORA

Sikerült ma is meglepniük a CORA-ban, így csak ismételni tudnám a régebbi CORA-s észrevételem... Talán azért van ez így, mert még mindig nem szoktam meg, hogy itt a vonalkód nélküli terméket nem elveszi előlem - majd nyög egy "sajnálom, így nem adhatom oda"-t - hanem felemeli a telefont... Na jó, gondoltam bepróbálkozom, és mondtam egy "elnézést", kíváncsian várva a pénztáros reakcióját... Erre ő: erre nem magának kell figyelnie, hanem esetleg annak, aki a polcra kiteszi az árut.
Talán egyszer mégis minden jobb lesz?

Tegnap azt hittem, hogy hűvös lesz, így rendesen felöltöztem, hosszúnadrágot vettem fel, de rosszul tettem, mert felmelegedett az idő... Elvégre nyár van vagy mi...
Ma meg azt hittem, hogy melegebb lesz, de túl lengén indultam el, így egész nap dideregve görnyedtem a monitor előtt...
Július közepén normális ez?

Vannak jobb és rosszabb napok. A mai munkanapomon sikerült szembesülnöm a gerinctelenséggel és a másik semmibe vételével is. Sajnálom, hogy ilyeneket is meg kell tapasztalnom. Igaz, ha ezt nem látnám, akkor lehet, hogy a jót sem tudnám értékelni...

De végre valami jó! Megvédhetem a saját tulajdonomat. Megvédhetem akár úgy is, hogy a támadó sérülést szerezzen, azonban olyan mértékű már nem lehet a sérülése, hogy abba belehaljon. Furcsa. Furcsa, hogy csak most jutottunk el odáig, hogy a saját területemen elhelyezkedő értékeket legálisan megvédhetem a betörők ellen; és talán nem engem büntetnek azért, mert a betörő megsérült...

A BKV 2006-ra tervezte a chip-kártyás rendszer bevezetését. Eddig 180 millát költöttek a semmire... Bár én örülnék neki, ha megvalósulna, és nem kellene napjában többször a bérletem után kutakodnom a táskámban.

Tudom-tudom, nem kell síránkozni, mert az nem vezet sehová, de talán a problémákról igenis beszélni kell... Lehet, hogy csak szájtépés, de bosszantó a helyzet... Bosszató, amikor látom, hogy az embereknek csak a saját érdeke a fontos, és a kisujját sem mozdítja, hogy ne csak neki legyen jó, pedig semmibe nem kerülne. Nem kerülne semmibe, hogy ne 2, hanem csak 1 parkolóhelyet foglaljon el az autójával. Bosszantó az ügyeskedés, a folytonos kiskapu-keresés, a másokon átgázolás! Vajon milyen lesz a felnövő nemzedék, ha csak ezt látja?

Spórolási tippek

Találtam egy cikket, amit nem is merek komolyan venni, hogy miért is? Íme:
Még mindig nem fogytunk ki a spórolási praktikákból! Sóhereknek kitalált spórolási tippjeink harmadik állomásához érkeztünk. Ezúttal is tíz praktikát osztunk meg, közülük három egy olvasónk tollából fakad. Aki hasonló ötletekkel bír, ne tartsa magában: küldje el a penzcentrum@penzcentrum.hu e-mail címre, hogy legközelebb azt is közkinccsé tehessük!
21. Ne szégyelld elcsomagoltatni az étteremben a megmaradt ételt. Egy félig otthagyott vacsora még jól jöhet másnap.
22. Mondd azt a barátaidnak, hogy elromlott a mosógéped, és egy adagot náluk mosnál ki.
Ez az első pont, amin képes voltam ledöbbenni. Vajon mit szólna bármelyik ismerősöm, ha ezt tényleg megjátszanám?
23. Zöldség, gyümölcs vásárlása esetén távolítsd el a szárakat, és felesleges leveleket mielőtt lemérnéd őket. Ezek súlya sem elhanyagolható.
24. Ha van az irodában kávé-tea készlet, vigyél magaddal egy termoszt, és nap végén készíts otthonra is egy adagot.
Hol kezdődik a lopás? Az irodai kévé és tea vajon nem az általam kitermelt pénzből van?
25. Telefonszámlán úgy is spórolhatsz, hogy egy perc beszélgetés után hirtelen megszakítod a hívást, majd megvárod, hogy visszahívjanak. Meglepődést színlelve mondd azt, hogy valami gond lehetett a hálózattal. Persze sokszor ezt nem lehet eljátszani, az már gyanús lenne.
Volt szerencsém ismerni vérbeli lejmolós arcot, de ezt még ő sem játszotta volna meg...
26. Ha van kutyád-macskád, vidd magaddal azokhoz a barátaidhoz, akik szintén tartanak háziállatot. Az ő eledelükből biztosan jut a te kis kedvencednek is.
Jó, persze, már hetek óta éheztetem a 15 kilós kutyát, mert vendégségbe vagyunk hivatalosak nemsokára...
27. Miért költenél fodrászra, ha magad is levághatod a hajadat? Egy női hajvágásért, legyen az akár csak egy centis igazítás is, több ezer forintot elkérnek a szalonokban. Erre a párunk is képes, ha van minimális kézügyessége, és szemmértéke. Férfiak esetén pláne egyszerű a helyzet: pár ezer forintos hajvágógép akár már két alkalom után megtérül, nem beszélve arról, hogy a kopaszra nyírt fej se sampont, se hajzselét nem kíván.
Szerintem azért vannak néhányan, akik nyugodtan élnek hajzselé nélkül, hiába van haj a fejükön.

Két tipp egy olvasónktól:
28. Gyorséttermekből a szalvétát is könnyedén beszerezheted, a jobbakból fogpiszkálót is.
Azért ennyire rosszul nem mehet!
29. Gyerekeknek ha cukorka kell, ugorj be egy autószalonba/bankba, mindig van kikészítve egy kis tálban.
Persze-persze, az autószalonba nyugodtan be lehet sétálni, meg a bankban sincs biztonsági őr,, aki azonnal segítőkészen odalép, hogy mit akarok. Nem azzal lehetne spórolni, ha a gyerek nem kapna cukorkát? Ugyanis egészségtelen és a fogaknak sem tesz jót.
30. Pároddal este gyorsan bújjatok ágyba: kevesebb villany fogy, nem csak a lámpa nem megy, de a TV sem.
Sajnos a sok rossz tv-műsor között akad néha jó is, de az meg persze késő este kezdődik...

A cím alapján lehetne ez a cikk még jó is, de a tartalma nem hiszem, hogy az átlag embernek szól. Lopás, sunyiság, a barátok/ismerősök átverése? Vajon csak így maradhat több pénz a zsebemben, tisztességesen nem is lehet pénzt megtakarítani? Talán a barátság és tisztesség nem ér többet, mint néhány megspórolt forint?

Hű, egész jó érzés lassan, de biztosan közeledni a cél felé!!! Igaz, a dolgok végét még nem látom, de talán minden rendben lesz... Talán sikerül mindent időben beszerezni, és jó lenne, ha az ütemezés is az elképzeléseknek megfelelően alakulna.

Változás? Kösz, nem!

Rá kell jöjjek, hogy az embereknek az a legegyszerűbb, ha mindent elutasítanak és át sem gondolják a lehetőségeket.
A bezárt iskolák helyén nem kell újabb iskola, mert akkor a gyerekek megjelenése csak a bajt hozza magával, semmi mást. És nehogy a lakóházak közelében elhelyezkedő, meglévő iskolaépületek felőli utcán közlekedjenek a tanulók, hanem a tömb túlsó oldala felől, ahol nincs iskolaépület, csak nagy forgalom. És nehogy érettségi után jöjjenek ide tanulni, mert akkor biztos autóval járnak. De a középiskolás korosztály sem megfelelő, mert azok motorral közlekednek. De ezeket a gyerekeket nevelje meg az iskola rendesen, nehogy káromkodjanak, kiabáljanak, szemeteljenek az utcán! Kíváncsi volnék hogyan nőttek fel ezek az emberek. Nekik vajon kimaradt a gyerekkor?
Nem kell étterem, nem kell szállás, merthogy nincs rá fizetőképes kereslet. És egyébként is, az étterem biztos kocsma lenne és tele lenne a környék részegekkel meg hajléktalanokkal. Nem kell kulturális létesítmény sem. Nem kell, hogy a közeli kórház látogatói, vagy távozó betegei esetleg betérjenek enni valami finomat. Nem kell, hogy rendezvényt lehessen szervezni, szalagavatót, érettségi-találkozó, esküvői ebédet...
Élből el kell utasítani mindent, ez aztán az igazán helyes hozzáállás! így biztos minden jó lesz.

a kettő szorosan összefügg... :)

A Szegeden töltött hétvége ezúttal a szokásosnál hasznosabbra sikerült.
Úgy érzem (mert ezt tapasztalom), hogy vidéken lelkiismeretesebben végzik a munkájukat a kereskedők/szolgáltatók; talán jobban megbecsülik azt, aki őket választja - de nem szeretném elkiabálni, amíg minden be nem fejeződött... Talán jobban odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenkinek pozitív véleménye alakuljon ki a szóbanforgó üzletről.

Hétfő: pörgős-dokumentálós-pályázatleadós-túlórázós munkavégzés
Kedd: születésnap ünneplés
Szerda: szakmai elismerések begyűjtése csepeli túlórázással egybekötve, és baráti kapcsolatok ápolása sör és sajtos-tejfölös lángos mellett
Ma: újabb kísérlet arra, hogy hátha valaki valami világmegváltó ötlettel szolgál számomra

Hű de jó, ma egy csomó nőt láthattunk a Mucha kiállításon. Szerencsére a jegypénztárnál nem volt túl nagy a sor, azonban a kiállított képek előtt annyi ember műértett, hogy számomra már zavarónak tűnt a tömeg. Tudom-tudom, nem kellene az utolsó pillanatra hagyni dolgokat, de nem igazán értem volna rá az utóbbi hetekben megtekinteni a június 7-ig nyitva tartó kiállítást, amire minden ismerősöm - aki látta már - azt mondta, hogy nagyon jó, és érdemes megnézni.
Lassacskán meg lesz minden ahhoz, hogy a sok-sok kisebb és nagyobb holmit el lehessen rakni a helyére és ne a szoba közepén kelljen kerülgetni azokat.

Itthon vagyok. Végre egyszer normális időben.
Szóval az van, hogy: vannak jó kis éttermek a környéken; van olyan is, ahol fél áron lehet csócsálni hétvégén, ráadásul még a kaja és a kiszolgálás is jó. Piszok jól esett a spenótos-fokhagymás-tojásos-pizzagolyós sült valami!
Nem is tudom jó-e vagy sem, de pörög az irodában is minden - nem sok időm van unatkozni. Bár unatkozni eddig sem tudtam... :S
Persze itthon is lenne mit csinálni. Akkora a rend, hogy talán észre sem venném, ha valaki feldúlná a lakást... De egyszer biztos minden holminak meg lesz a maga helye.

Mindig is utáltam a költözködést. Épp ezért baromira nincs kedvem ahhoz, hogy ma oda-vissza nem tudom hányszor megtegyük a Buda-Pest-Buda utat!!!

Tegnap este meghaltam: a 40 °C és a 70 %-os páratartalomban végzett jóga kicsit kikészített. De mennyi jótékony hatása van: nyugodt leszek tőle, és kiegyensúlyozott... Persze... Persze ma reggel nem sikerült nyugodtnak maradnom tervezőként, miközben kávét kellett főznöm a tárgyalópartnereknek... De nem csak reggel, hanem este is sikerült hoznom a formám... Igen, sajnos hoztam a formám... Pedig minden okom meg van az örömre: végre nagyobb lakásból köszönthetem a holnapi napot! :)

Tömegközlekedés

Már megint fogom a fejem és tépem a hajam!
Szegeden már kb. 10 éve működik az első ajtónál történő felszállás, de úgy érzem, hogy ez a rendszer csúcsidőben csődöt mond még egy kis, majd' 170.000 fős város esetében is. Hiszen a felszálló utasok nem tudnak a jármű belsejébe menni, amíg a leszállni szándékozók azt várják, hogy mások felszálljanak. De amint kinyíltak a hátsó ajtók is, abban a pillanatban már értelmét is vesztette az egész rendszer, mert ott a felszállók simán feljutnak a járműre mindenféle ellenőrzés nélkül. De jó, legyen, működjön az első ajtós felszállás: vajon hány olyan buszvezető lesz, aki ránéz mindenki menetjegyére/bérletére? A szegedi példából kiindulva úgy látom, hogy a buszvezetők csak a legritkább esetben figyelik a felszálló utasokat.
Jónéhány évvel ezelőtt még úgy gondolta a BKV, hogy 2008-ban már nem lesznek ellenőrök, mert chipkártya-leolvasók lesznek a járműveken, metróállomásokon.
Erre most, 2009-ben milyen hihetetlen ötlettel áll elő BKV? A 4-es, 6-os villamosok végállomásán minden egyes ajtónál ellenőrzik a felszálló utasok menetjegyét, ill. bérletét. Ráadásul a Budapesti Közlekedési Vállalat sokat tanult emberei még azt is kitalálták, hogy jónéhány járatot úgy üzemeltetnek majd a jövőben, hogy a felszálló utasok csak az első ajtót választhatják, ha utazni szeretnének a kiszemelt járművel.
Könyörgöm!!! Szeretném hinni, hogy mégha lassan is, de egyszer jobbá válik minden, de soha, semmi nem változik, esetleg csak rosszabb lesz a helyzet.

Lassan-lassan megint nyugisabb lesz minden - igaz, most még félek, hogy hogyan költözöm, de legalább a hely már meg van, ahová át kell cuccolni... :) Most is sikerült nem sokat vacakolni: két lakást néztünk meg, és a második már jó is lett... No, neki is kezdek lassan a pakolásnak.

Sikerült megint úgy kiválasztani országunk legszebb lányát, hogy nem tudok egyet érteni a döntéssel. Biztos jól mozog mindegyik lány a színpadon, és a kommunkiációs készségükkel sincs gond... De a fejük?! Az utcán szebb lányokat látok, mint most a tévében.

De jó lenne kevésbé fáradtnak lenni, mint amilyen vagyok.

Tudom-tudom - mert azt mondják - a pénz nem számít, de rá kell jönnöm, hogy pénz nélkül nem tudsz annyit adni magadból... A pénz biztosítja, hogy a mindennapokban legalább a pénzhiány gondja ne nyomasszon - de ez azért elég fontos.

Óóó te jóóó ééég! Iszonyatos ez a Királynős műsor, ahol Magyarország állítólagos legjobb nőit mutogatják.

Hű, sikerült ismét tartalmasan tölteni a hétvégét:
- péntek este majd' 4 órás koncerten voltunk a 2008. júliusban megnyitott Arénában, Veszprémben. A koncert jó volt, bár talán a szervezők több időt töltöttek a fellépő vendégek meghívásával, mint azzal, hogy kellőképpen reklámozzák a rendezvényt.
- szombaton pedig ismerkedés a Bakonnyal. Délután elindultunk Veszprémből és egy kis körutat tettünk a környéken: Királyszentistván - Vilonya - Berhida - Pétfürdő - Várpalota - Csőszpuszta - Szápár - Csetény - Dudar - Bakonynána - Alsópere - Felsőpere - Olaszfalu - Zirc - Eplény. (Bár elképzelhető, hogy kifelejtettem néhány települést.) Útközben láttunk közelről szélkereket, halastavat aranyhalakkal, szarvast. Este jó kis pizzázás a megszokott helyen... ;) Éjjel pedig lagzizene, mert a panzióban épp esküvői rendezvény volt. :S
- Balatonfűzfőt és Balatonkenesét is útba ejtettük, így a mai napra is jutott valami új.
A halvány bejegyzések utólagos kiegészítések. (lásd. véleményeket)

Tudom - mert már mondták - hogy csak az ökör következetes, de sajnos ezt valahogy nem tudom felfogni. Azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy valaki több, valaki pedig kevesebb figyelmet kap a születés-, ill. névnapján a társaság tagjaitól. Ilyen társaságtól inkább nem akarok semmit!!!

A tegnapra betervezett pálinka fesztivál látogatás elmaradt, de a szülinap ünneplés közben volt szerencsém a mézes ágyas meggyhez... ;)

Ha már hétvége van, akkor nem kellene, hogy kimaradjon a kihagyhatatlan kultúrprogram: a Madách téren, a Városháza Parkban megrendezett pálinka fesztivál, ami még holnapig tart.

Nagyon boldog születésnapot kívánok azon családtagjaim részére, akik ma, illetve holnap ünneplik születésük jónéhányadik évfordulóját!!! ;)

Este pedig egy ismerőst köszöntünk fel születésnapja alkalmából.

Fotókiállítás

Ma a munkatársakkal fotókiállításon jártunk Bp. Főváros Levéltárában. Este 5-kor tök jó kis bemutató keretében villantotta fel Tosics Iván a kiállítás témáját, azaz Kelet-Közép-Európa városainak az elmúlt két évtizedben történt átalakulását prezentáló képeket és történeteket.

Tennem kell valamit, mert néha fogytán van a türelmem a napi 8 óra munkát követő angolon... De az is lehet, hogy a túl közeli vége miatt érzem egyre erősebbnek a fáradtságot magamon.

Életem apró öröme: este 5-kor eljönni a munkahelyről, beülni egy kávéra a mekibe, miközben nyugodtan koncentrálhatok óra előtt az angolra...

Életem általános öröme: ha elismerik a tudásom, tehetségem, hozzáértésem...

Életem nagyobb öröme: érezni, hogy feltétel nélküli elfogadnak...

Életem apró bosszúsága: elégedetlen emberekkel találkozni...

Életem általános bosszúsága: szakmailag szummanulla emberek készítenek szakmai témával kapcsolatos "valamit", és még azzal is tetézik az egészet, hogy nincsenek rákényszerítve arra, hogy felmutassanak, létre hozzanak dolgokat...

Életem nagyobb bosszúsága: olyan elégedetlenkedővel találkozni, aki tűri az általa szidott sz.rt...

 

Tegnap végül nem mentünk Tabánba, "csak" ettünk egyet a Ráday utcában, majd söröztünk a munkahelyünk közelében... :S

Ma reggelire megettem Velencén az ezévi első lángosom - hű de jól esett(!) - tejföllel, sajttal és jó fokhagymásan... Szerencsére már május van, így a strandnál lévő kis büfé is kinyitott már. Igaz a mai időjárás nem igazán kedvezett a part menti árusoknak, hisz nekünk is szemerkélő esőben kellett elfogyasztanunk a lángost.

Néha jól esik szabad levegőn lenni és foglalkozni a kerti növényekkel, de egyelőre nem vagyok felkészülve arra, hogy kertes házba költözzek - ez tudatosult bennem a mai nap folyamán is...

Ha már egyszer május elseje van, akkor csak nem kellene egész nap itthon maradni... Nemsokára talán el is indulunk valami koncertre. Állítólag a Tabánban jó programok vannak.

Csak 4 munkanapból állt a hét, de én mégis képes voltam arra, hogy elfáradjak a legutolsó munkával töltött napom végére...

TISZTELT LAKOTÁRSAK ÉS BÉRLÖK!!

TISZTASÁ ÉS EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN

A SZEMETET A KÚKÁBA KELL RAKNI ÉS

NEM LESSZ SZEMÉT DOM A BEJÁRAT.

KÖSZÖNETTEL A FÖLDSZINTI LAKÓK

  Tegnap délután elmentünk megnézni, hogy mi jót tud ajánlani az egyik lakberendezési áruház. Siralmas! Rossz minőségű, gagyerák termékek tömkelege várt ránk. :(

  Tegnap este ismerősökkel borozgattunk itthon, és 5féle sajtból készítettünk sajttálat. Nem tudom mi volt velem, de iszonyatosan beálmosodtam éjfél tájban.

  Tegnap beszereztem néhány cserepet és kaspót, így ma 4 virágot át is ültettem nagyobb és szebb helyre. A lakás, ahol - már nem sokáig - lakom pici és nem is túl fényes , de furcsa módon a növényeim mégis szépek, és még virágot is hoznak. Talán mégsem vagyok rossz ember?

  Mostanában elkezdett rendetlenkedni a mósogép, ez aggaszt egy kicsit. Majd' fél napba telik, míg elvégez egy előmosásos programot.

Ma - csütörtökön - egyik pillanatban még tudtam, hogy csütörtök van, de a másikban már péntek hangulatom volt.

Csupa-csupa jó dolog vesz körül - magánéletben és szakmában egyaránt. :)

Egy csomó minden vár rám május közepétől - van, amitől félek, de van olyan, amit már nagyon várok...

Ma elég lustizósra vettem a dolgot... Bár talán most van mentségem: éjjel 1-ig bent voltam a munkahelyen, és robotoltam. Igaz, jól esett, nem is panaszkodom. De azért egy kis előrelépés is történ: áthúztuk az ágyneműt, és kiporszívóztuk a lakást - ilyen szép időben szinte igénylem, hogy tisztaság vegyen körül...

Olyat ízzadtam ma, mint még soha: 35°C-os, baromi magas páratartalmú helyiségben jógáztam. Jól esett, de az óra után remegett a lábam és el is fáradtam, már attól féltem, hogy nem tudok hazajönni.

Szeretem ezt a mostani, meleg, napos időt!

És szeretem azt is, amikor megdicsérnek!

És szeretem, ha tudom, amit tudnom kell!

És persze azt is, ha rendben mennek a dolgok...

... mostanában egészen rendben halad minden! :) 

Szegény bal-felső-kettesem szombatig bírta - beletört a fogam a vacsiba... Na nem azért, mert olyan kemény falatra leltem, hanem azért mert ez a fogam már vagy 12 éve problémázik valamin... De ma a fogorvos helyrehozta, így ismét bátran mosolyoghatok.

Hétvégén szerencsém volt olyan ingyenes termékbemutatón részt venni, ahol nem akartak rám erőltetni semmit. Kedvesek voltak, és nem voltak erőszakosak... Sokakban nem tudatosult ez még, hogy sokkal célravezetőbb így megismertetni valamit emberekkel, mint erősködve, semmibe véve a másik felet.

Hol van az a pulcsis, pólós átmeneti idő? Ma is elindultam itthonról tavaszi kabátban, de meg kellett tőle szabadulnom, mert a napon és az árnyékban is melegem volt benne...

Porszívó

Gondoltam egyet: porszívót kellene vásárolni! Van ugyan egy köccsi porszívóm, ami sok mindenre használható, de porszívózásra a legkevésbé...
De vajon milyet is kellene venni? Porzsákosat, porzsák nélkülit, esetleg olyat, amiben víz fogja fel a port, vagy talán takarítógép kellene? Nem szerettem volna olyan porszívót, ami a porzsák ürítésekor nagyobb port csinál, mint ami a takarítás előtt volt.
Heteken át olvasgattunk a net-en fórumokat és a gyártók oldalait, de sajnos egymásnak ellent mondó cikkekre bukkantunk... :( Az egyik cikk azt írja, hogy a legjobb a hagyományos, porzsákos porszívó, mert a vizes rendszerű az macerás a tartály feltöltése és a kiszárítása miatt, ráadásul épp ezért nem is higiénikus. Voltak olyan cikkek, amik a víztartályos porszívót favorizálták, mert hogy ott aztán tuti, hogy minden porszemet megköt a víz, és csak ki kell önteni a koszos vizet a lefolyóba. Megtudtam, hogy vannak olyan porzsák nélküli porszívók, amik összetömörítik a beszívott port, és az tömbösítve tök jól kiönthető a tartályból.
Végül vásároltunk egy ketyerét, egy hagyományos, porzsákos szerkezetet. Igaz, itt már 9 rétegű porzsák fogja fel a felszippantott koszt, és a porzsák azonnal "lezár", amint kivesszük a csövet a porszívóból, így nem kell belefulladni a porzsák ürítésekor a felszálló porba. Ezt a modellt a gyártó kifejezetten allergiások részére fejlesztette ki. Ja és igen, a takarítófej különböző színnel jelzi, hogy a takarítandó felület mennyire koszos. Kipróbáltam: nem egyszerű sport úgy kitisztítani a szőnyeget, hogy a gép az elégedettségét fejezze ki. Na, majd meglátjuk mire is lesz képes az évek során...

Az óraátállítás miatt egy órával rövidebb ez a hétvége, de ezt sikerült tetézni még azzal is, hogy tegnap a szombat munkanap volt. Szerencsére én még január 10-én - az eredetileg meghirdetett időben - ledolgoztam a január 2-át.

Milyen jó, hogy a bejárat közelében akadálymentes parkolóhelyeket alakítottak ki...!
Sajnos a kék felfestés már lekopott, de a murvával elfoglalt mindkét parkolóhely mozgáskorlátozottak számára lenne fenntartva.

Az igazságérzetem túlzottan érzékenyen reagál akkor, amikor látom, hogy valaki tisztességtelen, semmibe vesz és meghazudtol másokat, és átgázol azokon, akiknek kurvasok mindent köszönhet.

Szerettem volna, ha neki lett volna igaza, akkor, amikor a figyelmességről, tapintatról beszélgettünk... Ő azt mondta, hogy egy olyan közegben, ahol nap mint nap, több órán át együtt vannak az emberek, ott magától értetődően nincsenek annyira tekintettel az emberek egymásra, mint abban a társaságban, ahol csak ritkán futnak össze. Sajnos be kell látnom, hogy neki most nincs igaza, hiszen "szerencsém" volt megtapasztalni azt, amikor először látott emberek között kificcen valakiből az ego. Szomorúan látok olyan embereket, akik - mindegy mennyi időt töltenek az adott társasággal - nem törődnek másokkal, csakis a saját érdeküket nézik.

Azt azért nem érzem teljesen normális dolognak, hogy észreveszem (azaz feltűnik nekem), ha egy társaságban odafigyelnek egymásra az emberek és nem csak átgázolnak a többieken... Csak én érzem úgy, hogy ennek a "meglepő viselkedésnek" kellene természetesnek lennie?

Mától ismét velem laknak egy ideig a teknőseim, mert elvisszük őket Szegedről, hogy Magyarországnak egy újabb részével ismerkedhessenek meg. Hisz - 9-10 éves létükre - voltak ők már Pécsen, Szegeden és Dunaújváros közelében is.

Szörnyű, borzalmas, iszonyatos, leírhatatlanul vacak reklámok vannak. Ilyen pl. a lány a Duna-parton is, aki azt ecseteli, hogy milyen fasza és jó dolog az internet. Azt hiszik nem tudom?
Bezzeg ha hajat festenék, és megveszek egy doboz hajfestéket (amit vagy reklámoznak, vagy nem), akkor pechemre perszehogy olyat választok, aminek a legmacerásabb az összekutyulása és a felvitele. Na jó, majd egyszer elhasználom... Talán ha majd nem este 10-kor jut eszembe, hogy hajat kellene festenem. :S eh... Miért nincs a dobozon feltüntetve, hogy mit tartalmaz a doboz (akkor következtetni tudnék a felvitel módjára)? Talán azért, mert tudják jól, hogy akkor soha nem venném meg a terméket?

Nem tudom miért - hisz minden nap szembe kerülök a problémával - de ma nagyon felbosszantott, hogy életveszélyben vagyok, ha át akarok menni egy zebrán a belvárosban. Az autók jönnek zsinórban egymás mögött, így lassítani is alig tudnak (hisz ki a francot érdekel a követési távolság?!), és az egyelőre még távolabb lévő gépjárművezetők nem látják a szerencsétlen, átkelni készülő gyalogost.

A technika folyamatosan fejlődő világában néha nem értek dolgokat:
- ha lehetőség van interneten keresztül ügyet intézni, akkor miért van úgy felépítve az internetes felület, hogy ott semmiképp se lehessen véghez vinnem, amit szeretnék? Casco-t akarok!!!
- telefonáláskor miért használ valaki headset-et, ha közben a kezében fogja a telefont? A lényeg: úgy érzem, hogy a fülhallgató használat arra való, hogy a telefont ne kelljen tartani. Ennél már csak az a jobb, amikor valakinek lóg a füléből a madzag, az egyik kezével a zsinóron lévő mikrofont tartja a szájához, a másik kezével pedig a készüléket szorongatja...

Ha főleg a másik hibás

Ez már régóta motoszkál bennem, de talán csak most tisztult le igazán úgy, hogy képes vagyok megfogalmazni is...
Úgy érzem tök mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz egy kapcsolatban... Azonban ha a másik fél már rosszul érzi magát a kapcsolatban, akkor ott már gond van. És totál feleslegesen mond egy külső személy bármit az üggyel kapcsolatban. Lehet persze osztani az észt, de egy kapcsolatot úgyis csak azok tudnak rendbe rakni, akik benne élnek.
Igen, egy kapcsolatért tenni kell!!! A néma gyerek-hozzáállás nem oldja meg a jelenlévő problémákat, mert a feszültség megmarad.

Vajon ma csak azért voltak sokan a belvárosi beülős helyeken, mert egy szimpla csütörtök este volt, vagy azért, mert szemerkélt az eső és az emberek nem akartak megázni?
És vajon mikor megyek vendégségbe úgy, hogy épp lesz nálam ablaktisztító? (Mert láttam a tv-ben, az egyik reklámban, hogy ez így megy mostanában...)

Álltam a trolimegállóban és vártam a 73-as trolira... Megérkezett a 72-es, majd jött egy garázsmenet feliratú piros járgány. De a "garázsmenet" beállt a megállóba, kinyitotta az ajtókat a felszálló utasok részére, a bökkenő csupán ott volt, hogy nem tudtam merre felé megy, hiszen nem minden nap használom ezt a járatot. Volt 2 ember, aki felszállt, de ők is megkérdezték a sofőrt, hogy most akkor mi is van, majd kis tétovázás után szálltak csak fel. Úgy döntöttem maradok és várok egy számozott járatra - jól döntöttem, mert 1 percen belül jött a 73-as.

Ma magamra hagyottan próbáltam küzdeni a munkahelyen az életben maradásért (főnököm 3 napig vidéken, "roadshow"-n) - de úgy érzem sikerült helyt állnom... És még legalább két nap küzdelem van előttem. :(
Egy kimerítő, nyüzsgő, telefonhívásokkal, intézkedésekkel is telezsúfolt nap után megnéztük a 8 Oscar-os Gettómilliomost. A 12-es karikán meglepődtem - nem hiszem, hogy szeretném, ha a 12 éves gyerekem látná a filmet. Voltak benne "érdekes" (számomra már durvának számító) jelenetek. Egyébként a 120 perces film végig eseménydús volt. Tetszett-e? Nem tudnék rá 100%-os választ adni.

Csütörtök este elindultunk Bécsbe az Oasis koncertre. Szerencsém volt, mert először úgy tudtam állóhelyre szól a jegy, azonban az odafele úton az autóban kiderült, hogy ülőhelyes - így egész sok mindent láttam... :) Bár a koncert már elkezdődött, mire odaértünk, de a színpadhoz egész közel volt a hely, ahonnan láthattuk a műsort...

Az albérletem csöpp kis társbérlője nem jön már vissza: a jófej, szőrös kis állat múlthét kedden az oldalára fordult, és nem állt talpra többé...
Tegnap megnéztük az Elcserélt életek-et, de ilyesfajta mozi-élményben még nem volt részem: a film negyedóra-20 perc késéssel kezdődött; a film közepén elsötétült a vászon, majd kb. 10 perccel később folytatódott a film... Maga a film izgalmas volt, és valóban nem volt benne egy unalmas perc sem; kellemesen csalódtam; nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy háziorvost váltottam. Egyik barátnőm ajánlotta azt az orvost, akihez végül bejelentkeztem; a doktornő már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt, szinte már vártam, hogy beteg legyek, mert szerettem volna egy igazán jó és hozzáértő körzetorvossal szembe kerülni... Még hétfőn kértem időpontot a VII. kerületi rendelőbe, tegnap estére kaptam... De sajnos helyettesítő orvos volt a rendelésen, aki egyáltalán nem győzött meg szakmai hozzáértéséről. Nem adott gyógyszert, nem mondott szinte semmit. Csak annyit tanácsolt, hogy vegyek be napi 2 Calcium-ot, és fogyasszak sok folyadékot, mert attól majd biztos elmúlik a köhögésem... Úgy érzem, hogy a helyettesítő orvosok nem mernek dönteni és semmi konkrétat mondani. Csak az a baj, hogy a betegnek nem erre van szüksége. Én átlagosan 2-3 évente járok orvoshoz, azaz csak akkor, ha már végképp szükségét érzem. Most azért kerestem volna fel a háziorvosom, mert nem szeretném, ha a lázas betegségemnek valami szövődménye lenne. Ígyhát nekem most nem csak az óvatosan, félve megválasztott orvosi tanácsokra lett volna szükségem.
Holnap reggel egy fül-orr-gégészt látogatok meg, de már abban sem merek előre reménykedni...

Utálom azzal tölteni a hétvégémet, hogy 39 °C-os lázzal kell küzdenem! Így nem csináltam mást szombaton, vasárnap és ma, csak aludtam, pihentem és alig ettem... Jó kis fogyókúra - köszi szépen!
Szóval szombaton sikerült valami nem mindennapi Valentin-napi ajándékkal előrukkolnom - mégha nem is akartam... Szerencsére nem szerveztünk - és nem is akartunk szervezni - semmi romantikus programot... Ez a Valentin-napozás kicsit a Karácsonyra emlékeztet: nem hiszem, hogy csak ezek a napok azok, amelyeken szeretni kellene a körülöttünk lévőket...

Sok jegy nélküli buzi! - mondta az ellenőr, miközben a Blahán szálltak le az emberek...

Tenni kell már végre valamit, mert az hosszú távon nem működik, hogy fejetlenség és szervezetlenség vesz körül ott, ahol hatékonyan kellene "termelni"!!!

Hurrá, épségben hazaértem életem első sítáborából!!!
A január 30-ra, este 8-ra betervezett indulás egy kicsit megcsúszott, így csak fél 11 körül indultunk útnak.
A 6 főnek ugyan kicsit kicsi apartman a sílifthez szerencsére elég közel helyezkedett el, így a szobából elindulva - a sítárolót is útba ejtve - 5 perc alatt már a felvonón lehetett lenni...
6 nap síelés, mindösszesen kb. fogalmam sincs, hogy hány km, esti fárdtság, korán lefekvés, ohne buli, reggel mégis nehezen ébredés - nagyjából így lehetne összefoglalni a Saint-Gervais-ben (Mont Blanc) töltött mindennapokat...
A napsütéses, hóeséstől mentes hetet szombatra, az indulás reggelére már havazás követte, ezért a szombat délelőtt 10 órára előirányzott hazaindulás már kisebb nehézségekbe ütközött: a lefagyott úton nem tudott elindulni a mi kis kétszintes buszunk, ezért (meg a szoba-átadás, a le- és bepakolás miatt) már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni hazafelé. A hóesésnek köszönhetően a képen is látható hókotró járgányok tűntek fel az utakon.
Már sötét volt, azonban még messze voltunk az itthontól, amikor a busz izzói olyan zárlatot voltak képesek előidézni, hogy a járgányunk megállt. A hiba kijavítása kb. 2 órába telt.
Utunkat tovább folytatva hazafelé egy durranást lehetett hallani, ami - amint az azonnal kiderült - nem volt más, "csak" egy defekt. Így, hajnali negyed 2-től 4 és fél órán át tartó küzdelem kezdődött a sofőrök részéről annak érdekében, hogy az eddig használt kerék és a pótkerék helyet cserélhessen.
A nagyjából 18-20 órásra tervezett hazaút menetideje 27 órásra duzzadt - azért ennek is volt valami varázsa... :)
Összességében - a hazafelé úton becsúszott körülményeket is figyelembe véve - nagyon jól éreztem magam. Jövőre is akarom!!!

Kár volt néhány hete azt hinnem, hogy véget ért a fürdőszobában minden, ami a csőtöréssel kapcsolatban megtörténhetett. Hogy miért nem ilyen egyszerű a történet? Az alattunk lakó szomszéd még mindig ázik. Így most megint betoppantak a szerelők, és újból szétverték a fürdő egy részét, hogy lássák hol a bibi. Rájöttek, a két lakás között, a födémnél/födémben helyezkedik el a hibás cső. Most a kád melletti rész kibontottan várja, hogy a megjavított cső ismét elburkolásra kerüljön. De előbb megint jön valaki a biztosítótól, aki megnézi a jelenlegi állapotot.

Nem értem miért, de már most belefáradtam az idei évbe... Az is lehet, hogy csupán alig várom azt az egy hetet, míg nem kell az itthoni nyűgökkel bajlódni.

Holnap útnak eredünk, és meg sem állunk St. Gervais-ig, ahol egy hét síelés vár ránk.

Egy barátnőm mondta egyszer: A tegnap már elmúlt, a holnap meg nem a tied, csak a jelenben élhetsz igazan! Ehhez csak annyit: a jelenemmel elégedett vagyok!!! :)

Örülök, hogy...
...már csak 4 munkanap van hátra a hétből,
...egy egész hetet távol tölthetek az irodától (még csak egy hónapja ért véget a hosszabb szünet, de én már most sikeresen besokalltam),
...több, mint egy héten át azzal lehetek, akivel jól érzem magam,
...azt tehetem majd, amit már évek óta szerettem volna.

Az utóbbi három nap mindegyike alkalmat adott arra, hogy jó társaságban és változatosan teljenek az esték...
- csütörtökön szolid beszélgetéssel
- pénteken munkatárs-búcsúztatással
- szombaton egy jó ebéddel, majd utána mozizással és beszélgetéssel...

Minden rendben van, csak néha a legjobb lenne nem meghallani, nem meglátni, nem megtudni dolgokat... Jó lenne, ha minden átlátható, és kiszámítható lenne... Nem szeretek szembe nézni kellemetlen dolgokkal! És nem szeretem tudni, hogy a "női megérzés" valóban létezik, és sajnos jól működik! Sajnálom, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan és higgadtan reagálni különféle helyzetekre.

Az azért elmondható, hogy nem a mai nap volt életem csúcspontja:
- amikor már szinte mindenkinek kihozták az ebédet, akkor szólt a pincér, hogy az a kaja, amit kinéztem, már elfogyott... grrr!!
- szívok rendesen (rabszolgaként) mert mások a szervezésben nincsenek top-on... grrr!!!

Tegnap este néhány munkatárssal a Katona József Színház - Kamrában néztük meg Ivanovék karácsonyát. Nekem tetszett! Előadás után beültünk egy közeli helyre, ami este 10-kor már be is zárt, és ahol sajnos semmi kaját nem tudtak adni. Így tovább mentünk és este 11-kor bevacsiztunk, én egy csülköt ettem gazdagon, sültkrumlival, amit római tálban szervíroztak - szegény pincér meg csak pislogott tágra nyílt szemmel. :)

Humoros belehallgatni az előttem lépkedő hajléktalanok beszélgetésébe, miközben arról tartanak beszámolót, hogy múltkor az egyik - de nem közülük valamelyik - pasas mennyire volt büdös.

Ügyes volt a kerület: kb. másfél, vagy két hónappal ezelőtt megújult a Bethlen Gábor tér. De mióta megvalósult a tér átépítése ma láttam először, hogy az újonnan kialakított játszóteret használják, ráadásul gyerekek használják.
Az eltelt 1 évben (mióta itt lakom) volt kb. 10 munkanap, amikor emberi időben itthon voltam, és már kétszer is megtaláltak a titkosított(!!!) vezetékes számomon telefonos ügynökök. Bár bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne ha folyton itthon volnék, esetleg itthonról dolgoznék...
Este szerencsésen megtaláltam a városban azt az 1dm2-nyi felületet, ahol el lehet csúszni, és seggre lehet huppanni.

A csőrepedéses-sztori holnap tovább folytatódik: reggel és este is jön valaki leellenőrizni a helyzet mostani állását. Reggel megnézik, hogy a csövek javítását jól végezték-e el a vízvezetékszerelők, délután pedig a kár mértékét méri fel valaki. Kíváncsi vagyok mikor érkezik el az utolsó, befejező rész!