Lehűlt a levegő, lassan már nyoma sincs a jóidőnek. A szekrényből ismét előkerül a pulóvel és az átmeneti kabát... Ezzel még semmi probléma nem lenne, ha az időjárás változása nem járna együtt olykor azzal is, hogy fáradtnak érzem magam... Most is gyötör a fáradtság, pedig aludtam eleget...
Elalvás előtt belefutottunk egy későesti filmbe, amiben helyenként voltak izgalmasnak ígérkező részek, de összeségében vontatott volt, mire vége lett a filmnek, rá kellett jönnünk, hogy nem szólt semmiről, nem derült ki semmi... (RTL Klub - A rejtélyek háza)

Most csütörtök van... Keddig tart a plakátkiállítás - oda azért ki kellene menni, akárcsak egy évvel ezelőtt... :)

Vásárlásra ösztönzés

Milyen jó, amikor olyan dolgot akarnak rámtukmálni, amire nem feltétlenül van szükségem... Lehet, hogy kedvező az ajánlat, de ha nem szeretnék mindenképpen költeni arra a valamire, akkor egyáltalán nem tűnik megtakarításnak. Ha nem lebegne a szemem előtt egy cél, amire kell némi pénz, akkor még talán meg is vásárolnám, szerződést is kötnék egy ilyen jó ajánlatra. De elkeserít, amikor emberek képtelenek felfogni, hogy nekem most másra van szükségem, és nem arra, amit ők kínálnak; azt hiszik, ők beleláthatnak a pénztárcámba, és jobban tudják, mint én, hogy nekem mi kell.
Csak példaként: "egyet fizet, kettőt kap", de nem ennyire sima az ügy, mert csak akkor kapok kettőt egy áráért, ha megvásárolom a törzsvásárlói kártyát, vagy a klubtagsági belépőt... De kérdem én: minek vegyek törzsvásárlói kártyát olyan akciós termékre, amire egyáltalán nem is költenék?

No comment

Mostanában nagy divat a postákon mindenféle egyéb szolgáltatás reklámozása... Ma az alábbi párbeszéd hangzott el az egyik, kissé idősebb, de mosolygós hostess és köztem:
- Van már Önnek lakás-előtakarékossági szerződése?
- Igen - válaszoltam
- És, mióta?
- Kb. 2 éve...
- Ugye tudja, hogy hasznos és fontos... Remélem nem csak mondja, hogy rendelkezik előtakarékossággal...

Ránézésre hazug vagyok? Úgy tűnik, ránézésre hazug vagyok.

Csak azt nem értem, vajon hogyan engedheti meg magának valaki, hogy ismeretlenkén ilyen véleményt alkosson rólam (vagy bárki másról)?! Az meg a másik, hogy ő szeretne rátukmálni másokra valamit... Nem tudom mekkora sikere lehet a többi embernél...

1300 köbcenti, 170 lóerő, meg egy csomó hal

Hétvégi meglepetés-alkotásom

Örülök! Örülök annak, hogy még mielőtt beköszöntött az őszi időjárás, tegnap napozhattam kicsit a Velencei tó partján. Igaz, este 5 körül már hűvős volt, mert a nap már a felhők között bújkált.
Új évszakhoz új - évszakhoz illő - programok is kellenek a mindennapjaim közé - ezeket szervezem most... Ismét lehet tanulni, mozogni, és tenni mindenféle hasznosat.
Átgondoltam, hogy mennyi időt (hány félévet) kellene még minimálisan az egyetemi tanulmányaimra fordítanom ahhoz, hogy valaha kaphassak tervezői jogosultságot... Siralmas!!! De az is siralmas, hogy egy kiegészítő levelező képzés minimum 7 félév, kéthetente 3 teljes munkanap kell legyen - mert hát ugye annyi különbség van a főiskolán és az egyetemen megszerzett tudás között... Na persze!!!

Mivel utazzak, autóval vagy vonattal?

Budapest-Velence távolsága: 47 km, azaz oda-vissza megközelítőleg 100 km...
Utazás személygépjárművel
Ha saját autóba pattanok, akkor ez 300 Ft/l-es benzinárral számolva, valamint 8 l/km-es fogyasztást feltételezve 2.400 Ft. Ha még fokozni szeretném a dolgokat, akkor vásárolok egy 4 napos autópálya matricát további 1.530 Ft-ért, akkor az utazásom oda-vissza mindösszesen 3.930 Ft-ba kerül.
- így nem vagyok időhöz kötve, nem kell igazodnom a félóránként-óránként induló vonathoz;
- a saját gépjárművemben komfortosabbnak tűnik számomra az utazás, mint vonaton zötykölődni;
- a célig kevesebbet kell gyalogolni...
- igaz, lehet, hogy a környezetet nem védem annyira a benzinfogyasztással, mint hogyha a vasúti szolgáltatás veszem igénybe
Az oda-vissza út menetideje autópálya használatával összesen 1 óra.
Utazás vonattal
A MÁV-ot igénybe véve az utazás költsége - szintén oda vissza úttal számolva - teljes árú vonatjeggyel személyenként: 1.500 Ft.
Az utazás menetideje összesen 2 óra.

Vajon melyik lehetőséget választom, ha minimum hárman útrakelünk? (Bár már 2 fővel számolva sem olyan kecsegtető a MÁV teljesárú ajánlata...)

A 8-as, mint utolsó számjegy a születési dátumban... A 8-10 munkatársam közül többünknek is ebben az évben szaporodott korunk x-eink száma... Ketten idén töltöttük be a harmincadik életévünket, ma az egyik kollégám a negyvenedik születésnapját ünnepeltük az egyik közeli vendéglátó egységben, és van olyan is, aki idén lesz hatvan éves...
Nem is olyan régen olvastam, hogy szerencsés, ha nyolcasra végződnek különféle számaink, ilyen szerencsés szám lehet az is, amikor az otthonunk házszáma, vagy gépjárművünk rendszáma nyolcasra végződik... Az újság (az Elixir Magazin 232. száma), ami ezzel foglalkozott azt írja, hogy nem véletlen az sem, hogy a Pekingi Olimpia 2008.08.08-án kezdődött... És az is szerencsés lehet, ha bizonyos számok számjegyeinek összege nyolc. Vajon tényleg lehet a számoknak mágikus hatása, vagy csupán belemagyarázzuk mindenbe azt, amit szeretnénk, és amiben hinnénk?

Segítőkészség

Budapest, belváros (Ferenciek tere), munka után, este 6 körül az egyik munkatársammal vártuk a buszt és néhány perc alatt az alábbi esemény zajlott le... Igen, vártuk a buszt, mert a melegben szerettünk volna olyan BKV járatra szállni, amelyiken feltehetőleg üzemel a légkondi... Az egyik járműről néhány fiatal leszállt, miközben egy másik fiatalt támogattak kétoldalról. A fiú csomagjait megfogták a többiek, miközben az egyik padhoz segítették, de a srác útközben összecsuklott és a földre került... Eközben az egyik fiú már tárcsázott a telefonján valami számot, a többiek pedig vízzel kínálták a földön fekvőt, ennek köszönhetően ő jobban lett és a padhoz sétált... A fiúk a már a padon ülő srác elé letették a csomagjait majd elköszöntek tőle és elmentek... Így utólag ráeszméltem, hogy a támaszt adó emberek nem ismerték a segítségre szoruló fiút...
Ilyen is van...

Még csak két napot dolgoztam a "nyáriszünet" óta - és ki tudja még mennyit kell a decemberi leállásig - de már most teljesen kész vagyok; kómásan, de még talpon... Igaz nem sokáig... Na, alvás!!!

Szombat este véget ért a SzIN... A Sziget számomra színvonalasabbnak tűnt - vajon azért, mert nagyobb a hely és több érdeklődőt vonz? Ránézésre az átlagéletkor is magasabbnak tűnik a Szigeten... De végre sikerült összefutni rég nem látott ismerősökkel...
Ma - így, a szabadság utáni első munkanapomon - röpke 12 órát töltöttem robotolással... Azért ennyire nem hiányzott az iroda... :)

Dühít és felháborít - de valami iszonyatosmódon, - ha valaki nem lát dolgokat...!!! És bármilyen választási lehetőség közüli döntésem van, az szerinte mindig hibás... Nem igazán tudom felfogni, hogy hogyan lehet ilyen hozzáállással emberek között létezni... A folyamatos elégedetlenkedés, és mindenben a rossz meglátása hosszútávon nem hiszem, hogy sok sikererrel kecsegtet...

Ma este indulunk Szegedre, a SzIN-re... Bár most is kicsit fáradt vagyok, és legközelebb nagyobbat pihhenni csak vasárnap fogok, de akkor már jövünk vissza, hogy újult erővel kezdhessük a szabadság utáni első teljes munkahetet...

Ismét valami új: túl vagyok életem első tüdőszűrésén... Igaz, 3X-en túl már kötelező... Szerencsére semmi sor, semmi problémázás, és szinte semmi várakozás - pikk-pakk max. negyed óra alatt le is tudtam az egészet... Mégis vannak helyek, ahol jól működnek a dolgok...

Célba veszem Budát és várom Őt...!!!

Raiffeisen

Már jónéhány hónapja - még június elején - elintéztem, hogy a bank módosítsa a levelezési címem; a májusi számlakivonat már az új címemre érkezett... Ez nagyon jó! Örülök, hogy minden simán megy, folyamatosan megkapom a folyószámlámról készült havi egyenleg-értesítőket...
Erre mit csinál a Raiffeisen július 1-jén? Valami bankos akcióról a régi címemre küldenek küldeményt... Ma felhívtam a telefonos ügyfélszolgálatot, hogy ne csak a számláimnál legyen az új címem beállítva... Erre közli a hölgy, hogy ő csak a régi (XIII. kerületi címet látja) és az új (VII. kerületi) cím nem is szerepel a rendszerben... Mondtam neki, hogy már régóta megkapom a VII. kerületbe a leveleket... Válasz: "nem tudom, hogy az hogyan lehet... akkor rögzíteném az új címét!"
Milyen szerencse, hogy június elején ugyanezen a telefonos ügyfélszolgálati rendszeren keresztül igényeltem a módosítást, és milyen jó, hogy minden egyes alkalommal közlik, hogy az ügyintézővel történő beszélgetés hangrögzítésre kerül!!!

Egyre közeledik a szabadságot követő első munkanap...
Akkor már nem tudok hétköznap 13.00-kor arra ébredni, hogy épp csörög a telefonom... pedig milyen jó lenne... De sebaj, ezt a hátralévő néhány szabadnapot még kiélvezem itt, Bp-en, csütörtöktől Szegeden...

Így - hétköznap - egész sok dolgot sikerült elintéznem...
Ilyen sem volt még: postán vettem fel készpénzt; a bankom szerint ingyen van... Majd kiderül...
Sikerült ismét két hajléktalannak ennivalót adnom (zsömit és felvágottat) úgy, hogy ne a francba küldjön el, hanem megköszönje azt... Pénzt elvből nem adok. Bár létezik olyan nézőpont, amelyből még a pénzadást is el tudom fogadni, mint követendő példát (de még ezek után sem vagyok hajlandó - bármire beváltható - pénzzel támogatni Magyarország hajléktalanjait)...

Nem jó látni, amikor valaki nem képes feldolgozni dolgokat magában, önmagával kapcsolatban... (a szálka és a gerenda esete) Pedig jobb néha messzebbről, külső szemszögből is megpróbálni ránézni a hibáinkra, viselkedésünkre... (Igen, itt jönnek képbe az őszinte barátok, akik elmondják külső szemlélőként, hogy ők hogyan látják/látták az eseményeket.) Tudom, ez nem egyszerű, de talán akkor rájövünk, hogy egy kis változással sokat tehetünk a boldogságunk érdekében... Ha belátjuk, hogy mit hibáztunk, mit rontottunk el, akkor talán legközelebb nem követjük el újból, és nem végződik újra kudarccal a próbálkozás... A folyamatos síránkozásnak nem sok értelme van, ráadásul az sem vezet sehová, ha folyamatosan csak egy helyben topogunk -> lépni kell és kész!

Hajnalban - 5 óra negyvenvalahánykor - arra riadtam, hogy visít valami nagyon hangosan... Hosszan visított.. Eszembe jutott, hogy a kapucsengő hangja vert fel álmomból... Utána hallottam, amint másnál is megszólalt ez a rémes hang, ráadásul kaptam még 1 vagy 2 csengetést... Valaki elhagyta valami buliban a kulcsát? Vagy csupán a környékbeliek szórakoznak így? Mindegy, visszaalutam...
Most meg már készül az ebéd - rendeltem szusit... Csak egészségésebb, mintha lemennék valamelyik gyorskajáldába...