Ha főleg a másik hibás

Ez már régóta motoszkál bennem, de talán csak most tisztult le igazán úgy, hogy képes vagyok megfogalmazni is...
Úgy érzem tök mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz egy kapcsolatban... Azonban ha a másik fél már rosszul érzi magát a kapcsolatban, akkor ott már gond van. És totál feleslegesen mond egy külső személy bármit az üggyel kapcsolatban. Lehet persze osztani az észt, de egy kapcsolatot úgyis csak azok tudnak rendbe rakni, akik benne élnek.
Igen, egy kapcsolatért tenni kell!!! A néma gyerek-hozzáállás nem oldja meg a jelenlévő problémákat, mert a feszültség megmarad.

Vajon ma csak azért voltak sokan a belvárosi beülős helyeken, mert egy szimpla csütörtök este volt, vagy azért, mert szemerkélt az eső és az emberek nem akartak megázni?
És vajon mikor megyek vendégségbe úgy, hogy épp lesz nálam ablaktisztító? (Mert láttam a tv-ben, az egyik reklámban, hogy ez így megy mostanában...)

Álltam a trolimegállóban és vártam a 73-as trolira... Megérkezett a 72-es, majd jött egy garázsmenet feliratú piros járgány. De a "garázsmenet" beállt a megállóba, kinyitotta az ajtókat a felszálló utasok részére, a bökkenő csupán ott volt, hogy nem tudtam merre felé megy, hiszen nem minden nap használom ezt a járatot. Volt 2 ember, aki felszállt, de ők is megkérdezték a sofőrt, hogy most akkor mi is van, majd kis tétovázás után szálltak csak fel. Úgy döntöttem maradok és várok egy számozott járatra - jól döntöttem, mert 1 percen belül jött a 73-as.

Ma magamra hagyottan próbáltam küzdeni a munkahelyen az életben maradásért (főnököm 3 napig vidéken, "roadshow"-n) - de úgy érzem sikerült helyt állnom... És még legalább két nap küzdelem van előttem. :(
Egy kimerítő, nyüzsgő, telefonhívásokkal, intézkedésekkel is telezsúfolt nap után megnéztük a 8 Oscar-os Gettómilliomost. A 12-es karikán meglepődtem - nem hiszem, hogy szeretném, ha a 12 éves gyerekem látná a filmet. Voltak benne "érdekes" (számomra már durvának számító) jelenetek. Egyébként a 120 perces film végig eseménydús volt. Tetszett-e? Nem tudnék rá 100%-os választ adni.

Csütörtök este elindultunk Bécsbe az Oasis koncertre. Szerencsém volt, mert először úgy tudtam állóhelyre szól a jegy, azonban az odafele úton az autóban kiderült, hogy ülőhelyes - így egész sok mindent láttam... :) Bár a koncert már elkezdődött, mire odaértünk, de a színpadhoz egész közel volt a hely, ahonnan láthattuk a műsort...

Az albérletem csöpp kis társbérlője nem jön már vissza: a jófej, szőrös kis állat múlthét kedden az oldalára fordult, és nem állt talpra többé...
Tegnap megnéztük az Elcserélt életek-et, de ilyesfajta mozi-élményben még nem volt részem: a film negyedóra-20 perc késéssel kezdődött; a film közepén elsötétült a vászon, majd kb. 10 perccel később folytatódott a film... Maga a film izgalmas volt, és valóban nem volt benne egy unalmas perc sem; kellemesen csalódtam; nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy háziorvost váltottam. Egyik barátnőm ajánlotta azt az orvost, akihez végül bejelentkeztem; a doktornő már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt, szinte már vártam, hogy beteg legyek, mert szerettem volna egy igazán jó és hozzáértő körzetorvossal szembe kerülni... Még hétfőn kértem időpontot a VII. kerületi rendelőbe, tegnap estére kaptam... De sajnos helyettesítő orvos volt a rendelésen, aki egyáltalán nem győzött meg szakmai hozzáértéséről. Nem adott gyógyszert, nem mondott szinte semmit. Csak annyit tanácsolt, hogy vegyek be napi 2 Calcium-ot, és fogyasszak sok folyadékot, mert attól majd biztos elmúlik a köhögésem... Úgy érzem, hogy a helyettesítő orvosok nem mernek dönteni és semmi konkrétat mondani. Csak az a baj, hogy a betegnek nem erre van szüksége. Én átlagosan 2-3 évente járok orvoshoz, azaz csak akkor, ha már végképp szükségét érzem. Most azért kerestem volna fel a háziorvosom, mert nem szeretném, ha a lázas betegségemnek valami szövődménye lenne. Ígyhát nekem most nem csak az óvatosan, félve megválasztott orvosi tanácsokra lett volna szükségem.
Holnap reggel egy fül-orr-gégészt látogatok meg, de már abban sem merek előre reménykedni...

Utálom azzal tölteni a hétvégémet, hogy 39 °C-os lázzal kell küzdenem! Így nem csináltam mást szombaton, vasárnap és ma, csak aludtam, pihentem és alig ettem... Jó kis fogyókúra - köszi szépen!
Szóval szombaton sikerült valami nem mindennapi Valentin-napi ajándékkal előrukkolnom - mégha nem is akartam... Szerencsére nem szerveztünk - és nem is akartunk szervezni - semmi romantikus programot... Ez a Valentin-napozás kicsit a Karácsonyra emlékeztet: nem hiszem, hogy csak ezek a napok azok, amelyeken szeretni kellene a körülöttünk lévőket...

Sok jegy nélküli buzi! - mondta az ellenőr, miközben a Blahán szálltak le az emberek...

Tenni kell már végre valamit, mert az hosszú távon nem működik, hogy fejetlenség és szervezetlenség vesz körül ott, ahol hatékonyan kellene "termelni"!!!

Hurrá, épségben hazaértem életem első sítáborából!!!
A január 30-ra, este 8-ra betervezett indulás egy kicsit megcsúszott, így csak fél 11 körül indultunk útnak.
A 6 főnek ugyan kicsit kicsi apartman a sílifthez szerencsére elég közel helyezkedett el, így a szobából elindulva - a sítárolót is útba ejtve - 5 perc alatt már a felvonón lehetett lenni...
6 nap síelés, mindösszesen kb. fogalmam sincs, hogy hány km, esti fárdtság, korán lefekvés, ohne buli, reggel mégis nehezen ébredés - nagyjából így lehetne összefoglalni a Saint-Gervais-ben (Mont Blanc) töltött mindennapokat...
A napsütéses, hóeséstől mentes hetet szombatra, az indulás reggelére már havazás követte, ezért a szombat délelőtt 10 órára előirányzott hazaindulás már kisebb nehézségekbe ütközött: a lefagyott úton nem tudott elindulni a mi kis kétszintes buszunk, ezért (meg a szoba-átadás, a le- és bepakolás miatt) már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni hazafelé. A hóesésnek köszönhetően a képen is látható hókotró járgányok tűntek fel az utakon.
Már sötét volt, azonban még messze voltunk az itthontól, amikor a busz izzói olyan zárlatot voltak képesek előidézni, hogy a járgányunk megállt. A hiba kijavítása kb. 2 órába telt.
Utunkat tovább folytatva hazafelé egy durranást lehetett hallani, ami - amint az azonnal kiderült - nem volt más, "csak" egy defekt. Így, hajnali negyed 2-től 4 és fél órán át tartó küzdelem kezdődött a sofőrök részéről annak érdekében, hogy az eddig használt kerék és a pótkerék helyet cserélhessen.
A nagyjából 18-20 órásra tervezett hazaút menetideje 27 órásra duzzadt - azért ennek is volt valami varázsa... :)
Összességében - a hazafelé úton becsúszott körülményeket is figyelembe véve - nagyon jól éreztem magam. Jövőre is akarom!!!

Kár volt néhány hete azt hinnem, hogy véget ért a fürdőszobában minden, ami a csőtöréssel kapcsolatban megtörténhetett. Hogy miért nem ilyen egyszerű a történet? Az alattunk lakó szomszéd még mindig ázik. Így most megint betoppantak a szerelők, és újból szétverték a fürdő egy részét, hogy lássák hol a bibi. Rájöttek, a két lakás között, a födémnél/födémben helyezkedik el a hibás cső. Most a kád melletti rész kibontottan várja, hogy a megjavított cső ismét elburkolásra kerüljön. De előbb megint jön valaki a biztosítótól, aki megnézi a jelenlegi állapotot.

Nem értem miért, de már most belefáradtam az idei évbe... Az is lehet, hogy csupán alig várom azt az egy hetet, míg nem kell az itthoni nyűgökkel bajlódni.

Holnap útnak eredünk, és meg sem állunk St. Gervais-ig, ahol egy hét síelés vár ránk.

Egy barátnőm mondta egyszer: A tegnap már elmúlt, a holnap meg nem a tied, csak a jelenben élhetsz igazan! Ehhez csak annyit: a jelenemmel elégedett vagyok!!! :)

Örülök, hogy...
...már csak 4 munkanap van hátra a hétből,
...egy egész hetet távol tölthetek az irodától (még csak egy hónapja ért véget a hosszabb szünet, de én már most sikeresen besokalltam),
...több, mint egy héten át azzal lehetek, akivel jól érzem magam,
...azt tehetem majd, amit már évek óta szerettem volna.

Az utóbbi három nap mindegyike alkalmat adott arra, hogy jó társaságban és változatosan teljenek az esték...
- csütörtökön szolid beszélgetéssel
- pénteken munkatárs-búcsúztatással
- szombaton egy jó ebéddel, majd utána mozizással és beszélgetéssel...

Minden rendben van, csak néha a legjobb lenne nem meghallani, nem meglátni, nem megtudni dolgokat... Jó lenne, ha minden átlátható, és kiszámítható lenne... Nem szeretek szembe nézni kellemetlen dolgokkal! És nem szeretem tudni, hogy a "női megérzés" valóban létezik, és sajnos jól működik! Sajnálom, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan és higgadtan reagálni különféle helyzetekre.

Az azért elmondható, hogy nem a mai nap volt életem csúcspontja:
- amikor már szinte mindenkinek kihozták az ebédet, akkor szólt a pincér, hogy az a kaja, amit kinéztem, már elfogyott... grrr!!
- szívok rendesen (rabszolgaként) mert mások a szervezésben nincsenek top-on... grrr!!!

Tegnap este néhány munkatárssal a Katona József Színház - Kamrában néztük meg Ivanovék karácsonyát. Nekem tetszett! Előadás után beültünk egy közeli helyre, ami este 10-kor már be is zárt, és ahol sajnos semmi kaját nem tudtak adni. Így tovább mentünk és este 11-kor bevacsiztunk, én egy csülköt ettem gazdagon, sültkrumlival, amit római tálban szervíroztak - szegény pincér meg csak pislogott tágra nyílt szemmel. :)

Humoros belehallgatni az előttem lépkedő hajléktalanok beszélgetésébe, miközben arról tartanak beszámolót, hogy múltkor az egyik - de nem közülük valamelyik - pasas mennyire volt büdös.

Ügyes volt a kerület: kb. másfél, vagy két hónappal ezelőtt megújult a Bethlen Gábor tér. De mióta megvalósult a tér átépítése ma láttam először, hogy az újonnan kialakított játszóteret használják, ráadásul gyerekek használják.
Az eltelt 1 évben (mióta itt lakom) volt kb. 10 munkanap, amikor emberi időben itthon voltam, és már kétszer is megtaláltak a titkosított(!!!) vezetékes számomon telefonos ügynökök. Bár bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne ha folyton itthon volnék, esetleg itthonról dolgoznék...
Este szerencsésen megtaláltam a városban azt az 1dm2-nyi felületet, ahol el lehet csúszni, és seggre lehet huppanni.

A csőrepedéses-sztori holnap tovább folytatódik: reggel és este is jön valaki leellenőrizni a helyzet mostani állását. Reggel megnézik, hogy a csövek javítását jól végezték-e el a vízvezetékszerelők, délután pedig a kár mértékét méri fel valaki. Kíváncsi vagyok mikor érkezik el az utolsó, befejező rész!