Tegnap fodrász, ma kozmetikus, a hétvégét meg sportosra veszem és egy adag tojásos nokedlit is összerittyentek.

Sikerült egy jó kis törökös helyet találni a Városliget közelében, ahol vízipipák füstje tölti meg a levegőt, péntek és szombat este meg hastáncos lány lejt körbe.

változatos TV-műsor:

Úgy feltöltött a mai séta az új Főutcán, hogy itthon még a porszívót is előkaptam.

Főutca

Elkészült a Belváros Új Főutcája!!!
Ma reggel, munkába menet észrevettük, hogy némely autó pont az eddigi menetiránnyal ellenkező irányban parkol. Néhány lépést követően rájöttünk, hogy a ma életbe lépő, belvárosra vonatkozó forgalmi rend változás a munkahelyünk utcáját is érintette. Fura is volt ebéd közben, hogy nem arra mennek az autók, mint azt eddig megszoktuk. :)

Szombaton lementünk Szegedre, ahonnan tegnap már vissza is jöttünk. Ettünk főtt csülköt, juhtúrót, jó erős tormát, főtt tojást és házi fonott kalácsot. Bár ezek nem minősülnek diétás ételnek, de ha már húsvét, akkor nem hiányozhatnak. :)
A hétvégén porszívót és ablaktisztítót is a kezembe vettem, és kitakarítottam az autótót, de nagy mázli, hogy a külsejével nem foglalkoztam, mert ma már esik az eső, így annak nem sok értelme lett volna.

Bankban

Ha sorban állásról, vagy várakozásról van szó, általában egész türelmes vagyok. Persze ez csak akkor jellemző rám, ha látom, hogy haladunk.
Ma beugrottam a bankba, hogy átírassam az állandó lakcímem, és a későbbiekben már ne az előző címemre érkezzenek a leveleim (és a bankkártyám). Szerencsére csak egy ember volt előttem, ráadásul ő is sorra került addigra, mire a sorszámot a kezembe vettem. További pozitívum, hogy folyószámlával kapcsolatos ügyintézésre nem várt senki (azaz "várakozók száma: 0"), így optimistán kezdtem a várakozást. Azonban megkezdtem a türelmetlenkedést, amikor már 10 perce ott álltam, és vártam. Várakozásom 19 perc toporgás után véget ért: végre az én sorszámomat mutatta a kivetítő. Hurrá!!!
De ezzel még nem zárult le a banki história...
Az ügyintézőnél kértem a lakcímem átírását, át is adtam a személyimet. Majd nem sokkal később megkérdezi, hogy a levelezési címem szeretném módosítani? Mondom nem, hanem az állandó lakcímem. Erre ő bután néz, hogy miért akarnám módosítani a lakcímet, hisz' a gépben már az új lakcímem van. ... Nem értem mi van. Erre ő folytatja: a levelezési címet még nem módosítottam. ÁÁÁ!!! Nem hiszem el!!! A levelezési címet tudtam volna még telefonon is módosítani. Nem fogom fel, hogy a "régi" ügyintéző meg sem kérdezte, hogy nem akarom-e a levelezési címem is módosítani. De lehet, megint én szúrtam el valamit.
Mondjuk fasza kis bankot választottam, bár az ilyen baromságok csak személyes ügyintézésnél jönnek elő.
Szerencsére a telefonos ügyfélszolgálattal egyelőre nem volt sok probléma.

Ha a szövegszerkesztő kioktat

Sikerült megint megfáznom egy kicsikét, így most az átlagosnál valamivel több teát fogyasztok itthon, ráadásul hétvégén még többször iszunk teát, mint hétköznapokon. Igaz, ez magától értetődő, hiszen hétköznapokon sokkal kevesebb időt töltünk itthon, mint szombaton és vasárnap.
Még szerencse, hogy több, mint tíz különféle tea van itthon, így van miből válogatni.
Még a síelés alkalmával, Olaszországból beszereztem egy indiai ízesítésű teát, amiben van fahéj, kardamon, szegfűszeg és gyömbér. Ma volt a napja annak, hogy - egy kedves ismerősöm javaslatára - kipróbáltam az említett teát tejjel.
Nem mondom, hogy nem jó, de ezt a tejjel megbolondított ízvilágot még szoknom kell.

Igaz, hogy ez az év már tart egy jó ideje, de nem vagyok abban biztos, hogy csak újévkor lehet új célokat kijelölni.

Internetes naplót vezető

Azzal tisztában vagyok, hogy egy megjegyzés megfogalmazásakor be kell tartani bizonyos szabályokat. De törölni egy megjegyzést csak azért, mert az a blog tulajdonosának valami miatt nem tetszik? Csak azt tudnám, hogy valaki miért engedélyezi blogjában a hozzászólást, amikor úgyis csak azokat tartja meg, amelyek az ő szája íze szerint megfelelőek?! Talán ép ésszel fel kellene fogni - ha már egyszer a hozzászólás engedélyezett, - hogy mások gondolatának is lehet létjogosultsága.

Torkos csütörtök

A már 5 éve létező torkos csütörtököt eddig még csak hírből ismertem, ugyanis valahogy mindig úgy alakult a helyzet, hogy nem tudtam élni ezzel a remek akcióval. De most végre én is részese lehettem az országos eszem-iszomnak. Igaz, nem este, a legnagyobb telt ház idején ültünk be valamelyik igazán felkapott étterembe, hanem délben, az irodánk épületében működőben ettünk egy jót fél áron.
Én előételként egy nagyon finom búzasörös libamájpástétomot ettem hagymalekvárral. Szóval ismét egy új dolgot sikerült megismernem, és ez a hagymalekvár. Hű de jó volt! Főételként ropogós libacombot kértem tört burgonyával és párolt káposztával. Ennél az ételnél már alapból garantált, hogy nem lehet rossz - nem is volt az. Végül, desszertként kértem még mandulás palacsintát, de ettől már túlzottan jól laktam. De úgy érzem ez torkos csütörtökönként igazán belefér. :)

Az idei februári síelésen is épségben túl vagyunk. Ebben az évben csak Olaszországig, egészen pontosan Livigno-ig mentünk, így nem kellett 8-10 óránál többet utaznunk sem, ráadásul a síterep is nagyon jó volt. A pályák szélesek voltak, jól karban tartva és nem mellesleg alig volt ember a pályákon, így nyugodtan elvoltam az eddigi sítudásom fejlesztgetésével, mert senkit nem veszélyeztettem... Bár volna még mit fejlődni, de arra már csak decemberben kerül sor.
A két hegy közötti völgyben elhelyezkedő település vámmentes területen fekszik, így az árak is nagyon barátságosak voltak.
Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett - talán csak 2 nap volt borongósabb az idő. Igaz, Livigno időjárását nem az én fázós, didergős szervezetemre optimalizálták, hisz' amikor egyik este elmentünk sétálni a városba, akkor láttunk -15 °C-ot is az utcai hőmérőn. De ez még semmi ahhoz képest, hogy hazaindulásunk reggelén az autó hőmérője -24°C-os külső hőmérsékletet mért.
Érdekes hely ez a Livigno, mert télen csak egy irányból lehet megközelíteni a települést: Svájc felől, az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera-n keresztül, ami egy egy forgalmi sávos alagút, azaz egyszerre csak egy irányba enged forgalmat. Szóval hazafelé igyekezni kellett és az alagúthoz kellett érni reggel 9-ig, mivel szombatonként 10-16 óráig csak Svájc felől lehet jönni. De szerencsére fél 9-re megérkeztünk a 3.394 m hosszú alagúthoz, így sikerült még tegnap este megérkeznünk kis hazánkba, ahol az autópályán erős széllökések és hóátfúvások köszöntöttek minket. :)

Szombattól - akárcsak egy évvel ezelőtt - ismét egy hét síelés, addig meg még rengeteg tennivaló.

Iskolapadban

Fura dolog, mert ahogy próbálok visszaemlékezni a főiskolán tanultakra, úgy érzem, hogy a középiskolában megszerzett dolgokhoz viszonyítva alig gyarapodott a tudásom, hiszen nem volt mihez kötnöm a megszerzett/megszerezhető elméleti anyagot.
De az államvizsga óta folyamatosan a szakmában dolgozom, így már - a gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően - tudom/tudnám a fogalmakat és az elméleti hátteret hová kötni, rendszerbe szervezni.
Többek között, a meglévő gyakorlati tapasztalatok elméleti háttérrel történő bővítése miatt jelentkeztem a BME-n kétévente, keresztféléves rendszerben induló, régen szakmérnöki képzésnek nevezett "urbanista szakirányú továbbképzés"-re.

Pontgyűjtés

Néha mégis csak jó valamire, hogy a vásárlásokért pontokat lehet szerezni. Ma például az egyetemi beiratkozáshoz szükséges igazolványképekért nem kellett pénzt adnom, mert a képek árát kompenzálni tudtam a kártyán összegyűlt pontok egy részével. Szóval van olyan is, amikor használható, értelmes dologra lehet beváltani a különféle hűségkártyákon gyűjtött pontokat. (A kókponthu-s pontbeváltásnak lenne honnan tanulnia...)

Fogyasztható: tegnapig

Vajon honnan veszi magának a bátorságot a közeli bolt ahhoz, hogy garantáltan csak tegnapig fogyasztható terméket ne kidobjon, hanem eladja akciósan a nem túl körültekintő a vásárlónak!?

Zeneletöltés

A kókponthu-n a pontot érő kupakoknak köszönhetően már egy jócsomó pontom összegyűlt, így hát - amiért más értelmes dolgot nem találtam - úgy döntöttem, hogy leszedek valami zenét...
Hurrá, sikerült szert tennem 850 pontért egy egész albumra!!! :)
A gond csak abban leledzik, hogy védett wma-formátumban van. Szóval sem mp3-ba konvertálni, sem lejátszani nem lehet mással, csak Windows Media Player-rel, és minden track előtt felhasználói nevet és jelszót kér az azonosításhoz...
Zenét szeretnék hallgatni, de ne kelljen már pont erre a lejátszóra kényszerülnöm!!!

Nekem azért az nagyon tetszik, hogy a konditeremben van szauna, gőzfürdő, jakuzzi és néhány pihenőágy is, így a lehetőség adott a felfrissülésre is.

A karácsonyi jó idő nem csak Szegeden volt jellemző, hanem az ország egész területén, sőt... A két ünnep között célba vettük az ország nyugati csücskét, mert azt terveztük, hogy síelünk majd néhány napot. De mivel a napsütéses, hómentes idő nem csak kis hazánkban volt általános, hanem Ausztriában is, így nem sok esély volt arra, hogy havat találjunk.
Így első nap sétáltunk egy kicsit Sopron belvárosában, majd egy jót fürdőztünk Hegykőn, bár én a 3 medencéből csupán a két meleg vizeset próbáltam ki: a bentit és a kintit.
Másnap már síeltünk is egy keveset, mivel egy ismerős javaslatára elmentünk Mönichwald-ba. Csodás, szikrázó napsütésben kocsikáztunk másfél órát, de mire a kis településre érkeztünk, körülöttünk még mindig mindenhol zöld volt a fű és sütött a nap. De egyszer csak a hegyi út végén elénk került egy sípálya, ahol emberek csúsztak le a hóágyúval előkészített pályáról. Fura volt, mert a környező hegyeken minden zöld volt, csak ezen a helyen láttunk egy nagyobb fehér foltot.
A harmadik napon már biztosra mentünk: 2 és fél órás autózást követően Kreischberg-ben találtunk magunkat, ahol már jóval nagyobb pályarendszer állt a síelők rendelkezésre. Az utazási idő hossza miatt ide sem sikerült nyitásra kiérni, de az a néhány órás csúszkálás már nagyon kellett.

A babona szerint új év első napján szerencsét hoz, ha az első étkezés alkalmával lencsét eszünk. Ezt sikerült is a szilveszteri, hajnalig tartó házibulin teljesíteni. Igaz, én is főztem a jó nagy adag lencselevest, ami egész jól sikerült, így talán jól bebiztosítottam idénre, hogy a pénztárcám ne legyen üres.