Majd csak egy hónap múlva lesz karácsony, de már mindenki megrohamozta és letámadta az üzleteket, Budaörsön az áruházak előtti parkolók teljesen megteltek autókkal. Állítólag hatalmas a válság, mégis mindenki, mindenhol vásárol. Ez az, amit nem szeretek, hogy az emberek számára szinte már nem is szól másról ez az ünnep, csak a szépen becsomagolt, drága meglepetésekről. És ami a legrosszabb, hogy nem lehet nyugodtan megvásárolni a mindennapokhoz szükséges dolgokat.

A vasárnap óta tartó orrfolyásom talán végre enyhül, bár a szám és az orrom már rojtos a min. 200db/4nap pzsfogyasztás hatására. Eddig levegőt sem kaptam, és még a fülem is be volt dugulva. Úgy érzem, hogy végre ismét kezdem nem csupán külső szemlélőként érzékelni a körülöttem folyó dolgokat. Így legalább talán élvezhetek is valamit a holnapi borkóstolásból és az esti színházi előadásból, ami miatt a munkatársakkal Egerben töltjük a péntek délutánt és estét.
Lassacskán az év végi program is körvonalazódik. És még a végén az is megeshez, hogy még idén megregulázom a sílécem, és összebarátkozunk egymással - legalábbis akkor, ha addig nem töröm nyakam egy belvárosi vega kajálda lépcsőjén...

Ilyen szerencsére már régen volt: szombaton bent voltam az irodában. De csupán másfél órát kellett bent töltenem.
Nagyon megörültem, amikor egyik barátom mutatott egy helyet, nem messze a Nyugatitól, ahol végre tudtam magamnak venni egy kabátot a síeléshez. Tök jó kis kabát, sokféle belsőzsebbel (telefonnak, egyéb dolognak és síszemüvegnek), ráadásul harmadannyiba került, mint amennyit gondoltam, hogy rá kell szánnom. És amint az új kabátommal a kezemben kisétáltam a bolt ajtaján, már elkezdett szállingózni a hó is.
De már érzem, hogy a téli időjárással párhuzamosan beköszöntenek az orrfolyásos, köhögős napok is. :(

Néha (általában mindig) tahó vagyok. Olyankor is pl., amikor nem tudom megállni a röhögést; hisz' van nem egy, és nem két olyan ember, aki képes a viselkedésével mosolyra fakasztani...

Vajon az tahóság, ha van egy minden alkalommal változó csoportlétszámú közösség (múlthéten 8-an voltunk, ezen a héten meg 13-an), és a csoport egyik tagja vásárol többieknek 10 db kis emléket külföldön, amiket majd odaajándékoz nekik; erre az egyik arc felháborodik, hogy vajon neki miért nem jutott... Szerintem az: tahóság! Az ajándékozó meg van annyira "agyament" (persze a legjobb értelemben), hogy azt mondja, hogy a legközelebbi alkalommal elhoz egy ugyanilyen apróságot a nővérétől annak az embernek, aki elkezdett irígykedni a többiek ajándékára. Komolyan nem értem, hogy hogyan lehetnek felnőtt emberek olyanok, mint egy 5 éves.

Nálam annyira rossz sorsuk van a virágoknak, hogy éjjel a nyíllevél (Syngonium podophyllum) megpróbálkozott egy öngyilkossági kísérlettel - a konyhában lévő polcról a mélybe vetette magát, - így a konyha padlójáról sikerült csak összeszednem.

TECSÓ

A képen a két mangalicából készült - a cimke alapján 200 g-os - termék között 2 db különbség fedezhető fel (bár az egyik nem látszik):
- a két kenőmájas mérete különböző - igaz, perspektívikus torzulásnak is tekinthető lehetne, de sajnos nem...
- a két kenőmájas súlya is különböző - a zöldséges részlegnél lévő mérlegen a kisebbik csomagolásban csupán 0,155 (!!!) kg a májas, majd' 1/4-del kevesebb, mint amennyinek lennie kellene
Azonban a cimkén lévő súly egyező, a két termék ára is azonos.
Sajnos nem az a szerencsés helyzet állt elő, hogy ugyanolyan árért többet kapunk... :( Úgy látszik már ennyire nyíltan is megengedett a rablás.

A mai reggelen sikerült verőfényes napsütésre ébrednem. Talán ez hiányzott már a hétvégén is? Nem tudok elég korán elindulni a munkahelyről ahhoz, hogy amikor kilépek az iroda ajtaján még az utcán világos legyen - ez azért egy kicsit lelomboz.

Jönnek felém az információk a változtatási szándékokról, ilyenekről pl.:
- Valutaváltás megadóztatása.
- Nagyszerű, vízummentesség van az USA felé! Azonban mégsem tehetem meg, hogy fogom magam, vásárolok egy repülőjegyet, kézhez veszem az útlevelem, és már indulok is, mert még a repülőjegy megvásárlása előtt kötelező az elektronikus regisztráció az USA-ba utazóknak. Az ESTA (Electronic System for Travel Authorization) 2009. januárt 12-én lép érvénybe. De ez is olyan, mintha vízumot kellene igényelni, mert vagy megengedik az USA-ba utazást vagy nem.
- A cigányok nem fogadják el a Borsodi cigányvajdát, mert az - a cigány képviselők szerint - nem a romák érdekeit védi. Vajon miért is nem? Mert Lakatos Attila azt mondja, hogy a cigányok ne lopjanak, hanem dolgozzanak?

Hogy is van ez?

Jó, amikor nyugodtan csinálhatom a dolgom, és nem szól bele senki. Jó mások véleményét meghallgatni és az esetleges félreértéseket is tisztázni. És jó minden nappal új ismeretekre szert tenni. Jó néha azzal szembesülni, hogy milyen kicsi a világ. Néha jó minden napra programot szervezni, de az is jól esik, ha egy kis időt pihenéssel tölthetek. Jó dolog azzal az emberrel tölteni az időt, akit szeretek, de jó az is, amikor hazavárhatom, vagy épp én jöhetek úgy haza, hogy ő már itt van.

Idén végre talán semmi nem állít meg a - 16 éve valami okból mindig húzódó - vágy beteljesülésétől, hogy megtanuljak síelni: a cipőt és a lécet sikerült beszereznem tegnap a Hó-Show-n, már "csak" ruhát kell venni.
A Vapiano új ajánlattal - strucchusis, tökszószos, cukorborsós tésztával - állt elő, egész jó de a Carbonara-t nem sikerült feledtetnie.
Az IMAX-ban a Galapagos csodálatos képeket, és jópofa állatokat mutatott be, de talán a 3D-s elem elég kevés volt a filmben, legalábbis, ha a T-REX: Vissza a krétakorba c., szintén 3D-s filmet veszem alapul.
Ma ismét sikerült összefutnom a Nyugatinál egy idegbajos barommal: már a vonat mellett voltunk, sétáltunk a vagon felé, amikor elviharzott mellettünk egy magában dúló-fúló pacák, miközben azt moromolta maga elé: "nem hiszem el, ennél nem lehetne lassabban menni?" Megjegyzem: a vonat indulásáig még 20 perc volt hátra...

Miközben hazafelé baktatok, egy csomó minden kavarog a fejemben...
Eszembe jutnak olyan emberek, közeli ismerősök, akik határozott véleménnyel rendelkeznek szinte mindennel kapcsolatban, és nem fogadnak be senkitől ettől eltérő álláspontot. Pedig fontosnak tartom azt, hogy hogyha valamiről szentül meggyőződtem, még akkor is kíváncsi vagyok mások véleményére, és ha részben, vagy teljesen egyet értek vele, akkor ennek megfelelően pontosítom, kiegészítem az álláspontomat. Lehet ezt befolyásolhatóságnak nevezni, de úgy látom, hogy egy határozott véleményt nem egyik pillanatról a másikra hozunk meg, hanem egy megismerési folyamat kell hozzá. Így a később érkező ingerek, információk, egyéb, eltérő vélemények csupán pontosítják az eddig szerzett ismereteket. Egy dolgot hitelesen képviselni nem csak a csökönyös ragaszkodással lehet. Szerintem szükséges meghallgatni, megnézni, elolvasni mások szemszögéből is azt a valamit, amiről szó van. Többek között a párkapcsolatokban is ezért fontos a beszélgetés, hisz köztudott: a nők és a férfiak gondolkodása teljesen eltérő.
Vajon néhány ember viselkedése miért tér el jelentősen a megszokottól? Vajon van olyan, hogy megszokott és normális viselkedés? Hogyan lehetnek olyannyira idegesítő emberek, hogy az első szavától a hajam égnek áll? Igaz, néha én is kihozom emberekből egy pillanat alatt az állatot... Hogyan lehet baromi idegesítő viselkedéssel megélni 40-50-60 évet, és hogyan lehet egy közösségben (munkatársak, család, barátok között) sokáig békességben megmaradni?

Oly' sok dolog történik mostanában, hogy lassan már én sem tudom fejben tartani mindet.
Múlt: rossz, amikor olyasmire kell rájönnöm, hogy volt az életemnek egy időszaka, amire talán kár volt annyi erőt és energiát pazarolni, talán az egészbe belekezdeni is kár volt... Bár kitörölni már nem tudom a múltban történt eseményeket, és amikor csak lehet, szeretek a jó dolgokra emlékezni, de néha - primitív, agyatlan, szociálisan fejletlen embereknek köszönhetően - ez nehezen megy... Nem is hittem volna, hogy többdiplomás ember tud olyan mélyre süllyedni, amihez hasonlót elképzelni sem tudtam volna...
Barátság: valami megfoghatatlan, és amiből őszinte, igaz csak nagyon ritkán akad. De a mondvacsináltakból - köszönöm - nem kérek!
Utazás: kikapcsolódást és sok megismerni valót magában hordozó, otthontól távol töltött idő. A Veszprémben töltött hétvége is rengeteg jó tapasztalattal ajándékozott meg: finom ebéd odafelé; kellemes, tiszta, barátságos, vendégszerető szállás; éjszakai városnézés; rég nem látott ismerőssel "barátkozás"; szépen karban tartott 50 éves állatkert; finom ebéd hazafelé...

Szeretek kicsit kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, a megszokások világából, ezért esik jól munka után beülni egy moziba, és megnézni egy filmet. Ezen a héten A nyomozó-t néztük meg - nekem nagyon tetszett!
Néha ugyan egy sima tömegközlekedési helyzet is ki tud zökkenteni az olajozottan működő világomból. Főleg akkor, amikor hiába várom meg, hogy elmenjen 2 db emberekkel tömött busz a Baross téren, mert a zsinórban érkező buszok mindegyikén - így a harmadikon is - úgy érzem magam, mint a hering abban a fém izében... De azért jópofa látni, hogy a régóta (max. 3 perce nem érkezhetett busz) a megállóban várakozó sok ember úgy próbálja meg felszuszakolni magát a leghamarabb érkező buszra, mintha az élete múlna rajta, sokan még akkor is nyomakodnak felfelé, amikor már esélye sincs a felszállásra, mert szinte már dudorodik kifelé a busz oldala. Köszönöm kedves Közlekedési Vállalat a Szolgáltatást!
És hogy miért is jó egy csomó dolgot kipróbálni? Mert akkor eldönthetem én, hogy tetszik vagy sem az a valami... Jelenleg mindkét lehetőség megjelenik körülöttem: vannak dolgok, amik tetszenek, és szeretném tovább folytatni, és vannak olyanok is, amelyeket lehet, hogy nem csinálok végig... Hisz miért töltsem az időmet olyas valamivel, amiben nem hiszek, vagy nem érdekel?! Szerencsére a választás lehetősége most is az én kezemben van...

Sok mindent csinálok, és sok mindent szeretnék csinálni, de vannak néha olyan dolgok, melyek nem mennek egyszerűen, hiába is szeretném, hogy úgy menjenek. :(
De végre a hosszú hétvége időt adott a főzésre, sütésre, takarításra, pihenésre és nem utolsó sorban a legfontosabbra, a boldogságra.

Kb. 7 évvel ezelőtt vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét, ma pedig a másodikat (mindkettő kompakt gép). A régi gépem csupán 1 megapixel felbontással rögzítette a képeket, ez a mostani 9-szer akkora felbontású képeket készít. Szinte el sem hiszem mennyit fejlődött ilyen rövid idő alatt a technika. Ennek köszönhetően az összes csodálatos pillanat, táj, épület, baráti összejövetel... stb. sokkal részletesebben megörökíthető. Tudom, tudom ma már a telefonok is kiváló képeket tudnak készíteni (az enyém pl. 3,2 megapixelt), de úgy érzem, hogy a mobillal valamivel macerásabb több fotó elkészítése. Jövőhét végén - míg 2 napot Veszprémben leszünk - ki is próbálom a kis ketyerét. :)
Hihetelen jól lehet szórakozni csupán azon is, ha bemegyünk szétnézni egy számítástechnikai szaküzletbe, ez ma is így volt: egy "csöppet" kattant fiatal nő alaposan megnézte szinte az összes fényképezőgépet, eközben hangosan motyogott magában, majd kipróbálta azokat a gépeket, amelyekben volt akksi és beépített memória, vagy memóriakártya, a nő elkezdte magát fényképezni, ekkor már mosolyra húzódott a szám és láttam, hogy a biztonsági őr is jobb kedvre derült...

Egy színes, vidám időszakot követő rövid szétcsúszás után néha sokkal csodálatosabbnak tűnik minden...

Rendkívül hosszúnak tűnt a mai nap. Az egész délelőtt egy tervezői megbeszéléssel telt... Délután egy másik munkával foglalkoztam... Majd angol... Lefáraszt, amikor reggel 9-től este 9-ig gondolkodni kell, és mellette még dolgokat is megoldani, elintézni, és koordinálni 4-5 (USA-Bp.-Szeged) irányban egyszerre, egy időben...

Karácsony

Na, ez az, ami miatt nem szeretem a karácsonyt: még csak október közepe van, de már megjelentek a karácsonyi vásárlásra buzdító hirdetések... Gyűlölöm, hogy mostanában ennyire nem szól másról ez az ünnep, csupán a vásárlásról...

Azért az nem teljesen normális, hogy hat nap munkát követően csak egy napot pihenhettem - nem is sikerült úgy teljesítenem ma, mint amikor 2 nap pihi van a hátam mögött...

De még szerencse, hogy egy fárasztó napot követően bátran számíthatok bármelyik kereskedelmi tv-csatornára, ha ki akarom kapcsolni az agyam egy kis időre... Bár azt nem tudom, hogy nem okoznak-e ezek a műsorok maradandó károsodást.

Hogy mi vidít fel, és mitől lesz jó a kedvem? Ha láthatom azt a sok megkeseredett embert, akik arcán az látszik, hogy minden egyes nappal az élet legnagyobb küzdelme kezdődik... Na, attól aztán jó kedvre derülök - szinte mindig...
Ilyenkor nem értem, hogy hogyan lehet nem észrevenni az élet kisebb-nagyobb ajándékait, örömeit... Bár a körleveleket nem szeretem, de már ott is többször, többen megfogalmazták, hogy minden egyes napot hasznosan kell tölteni... Úgy érzem nem csupán arról kell szóljon a nap, hogy minél több dolgot csináljunk, hanem arról is, hogy észre kell venni a körülöttünk történő eseményeket...

Szólt a nyugdíjbiztosító, hogy egy darabig felfüggesztik a nyugdíjkérelmet, de addig is, adnak visszamenőleg nyugdíjelőleget. Hogy visszamenőleg meddig? 2007. júliusig... így már elképzelhető, hogy minimum azóta be van adva az igénylés... Szép! Gyorsan intéződik minden! Abban bízom, hogy ennél rosszabb már csak nem lehet a helyzet...