Itt, Szegeden ma 17 °C volt és hét ágra sütött a nap.
A házban áll a feldíszített fenyő, alatta még néhány ajándék, mely még kibontásra/átadásra vár. Talán csak ennyi, meg a szokásos, évente egyszer, karácsonykor fogyasztott töltött káposzta, és az a sok bugyuta tv-műsor az, ami a karácsonyra emlékezetet.

Karácsony 2009.

Minden egyes kedves ismerősömnek az idei évben is nagyon békés és

kívánok!

Tegnap este volt az iroda nagy, karácsonyi összejövetele, ami jó esetben az év utolsó munkanapjára esik. Nekem ez most nem így jön össze, mert holnap még megnézem, hogy mi a helyzet a munkahelyen és van-e még valami elintézendő, elintézhető ez évi feladat.

A Csillag megszületett

Tudom, hogy a kereskedelmi tévék a különféle show-műsorok sms-einek bevételeiből és a hosszúra nyúlt reklámblokkokból szerzik a bevételeiket. Tudom, nem az a fő cél, hogy az értelmiségi embert a képernyő elé szegezzék, hisz' e rétegnek is meg van az a csatorna, amit nézne. Épp ezért nem is szeretem a főműsor időben történő közvetítéseket nézni, hanem inkább utólag, a net-en játszom le az engem érdeklő programot. Itt nincs reklám és az unalmasnak tűnő részeknél nyugodtan beletekerhetek a felvételbe.
Fura, mert sem a valóságshow-kat, sem a tehetségkutató műsorokat - többek között a fent leírtak miatt - nem szoktam nézni. Amikor bejött hozzánk az első valóságshow, akkor azt figyelemmel kísértem, de nem nyújtott olyan, magával ragadó élményt, hogy a későbbi, naponta jelentkező sorozatokat is nézzem. A TV-ben néhány évvel ezelőtt elindultak a különféle tehetségkutató műsorok is. Ezeknek esélyt sem adtam; mivel egy adást sem néztem végig, így nem izgatott, hogy mi történik legközelebb. De most történt valami...
Még ősszel, vacsora közben háttérzajként a TV-ben a Fókusz ment. Ez a műsor is sokszor tele van értelmetlen, semmitmondó riportokkal, de most a Csillag Születik első válogatásából szemezgettek. Ekkor figyeltem fel egy múzeumi dolgozóra, aki a válogatáson Freddie Mercury-t énekelt. Ez után kezdtem el követni a műsor eseményeit. A válogatásra csak fél szemmel ugyan, de odafigyeltem. Az elődöntő és a középdöntő adásait is így, vagy úgy, de néztem. Amikor tegnap megtudtam, hogy a Csillag születik-et a múzeumi teremőrként dolgozó Tabáni István nyerte, örültem.
Örülök most is, mert úgy érzem ő valóban megérdemli a győzelmet, hisz' állítólag nem akármilyen utat tett meg addig, amíg ide eljutott, hogy végre elérje azt, hogy szeressék őt és elismerjék a tehetségét.
Tudom, hogy valaki életében az ekkora változás nem maradhat következmények nélkül, de remélem, ez a csepeli fiú meg tud maradni alapjaiban olyannak, amilyennek az ország megismerte: a munkája iránt alázatosnak, nem nagyképűnek, olyannak, aki nem csak a pénzt akarja látni, hanem kamatoztatja azt a tehetséget, ami benne van, és adni akar az embereknek valami jót, valami pluszt.

A ma délután hihetetlen élményekkel gazdagított, hiszen a 4-es metró eddig elkészült alagútjának Kálvin tértől Szent Gellért térig történő bejárásán lehettem. A képen a kis csapatunk épp a Kálvin tér és a Fővám tér közötti szakaszon sétál éppen.
A felszíntől 30,0 m mélységben lévő metróvonalon láthattam a Kálvin tér, a Fővám tér aluljárószintjét, valamint a Szent Gellért tér készülő metróállomását is. Láthattuk azt a kisvonatot is, amelyik az alagút betonköpenyét (tübbingjeit) szállítja az épülő vonalszakaszra, majd ugyanez a vonat a fúrópajzsnál kitermelt talajt visszaviszi a Gellért térhez, ahonnan elszállítják.
Utunkat a Szent Gellért térnél fejeztük be, ahol a 2 órás sétát követően már kezdett mindenki fázni egy kicsit, de az élmény simán megért ennyi "áldozatot". :)

Minden évben, karácsony előtt van egy kisebb, irodai összejövetel, ami szerintem azt a célt szolgálja, hogy legyen még az előtt valami jó, hogy megkezdődik a stresszel és káromkodással teletűzdelt utolsó irodai munkahét.

Portugál

Szerda este a Katona József Színházban a Portugált néztük meg. A darab fő helyszíne egy vidéki kocsma, mely hangulathoz természetesen hozzá tartozik a káromkodás is. A poénokkal is teletűzdelt két felvonásos előadás elfeledtedte a mindennapok gondolatait, így baromira örülök annak, hogy kötelező irodai kultúrprogramként elmentünk megnézni ezt a hétköznapi környezetben játszódó darabot.

Kezd már kicsit év vége hangulat lenni az irodában:
bizonyos pillanatokban totális az idegbaj amiatt, hogy vajon mit lehet még idén kidokumentálni, leegyeztetni, elintézni;
bizonyos pillanatokban meg már szusszanós a helyzet, hisz' lassan itt van a szokásos, minden évben megrendezett karácsonyi összejövetel is...

ABC-ben

Néhány nappal ezelőtt kiürült a dezodoros flakonom, újat akartam venni. Be is mentem egy közeli boltba, de az összes dezodor a legfelső polcon volt. Ha egyedül lettem volna le sem tudtam volna venni egyiket sem.
Hogy is van ez? Miért van ez?

Most az egyszer nem szállnék vitába azzal, aki azt mondaná, hogy nagy az arcom. Most olyan nagy, hogy úgy nézek ki, mint egy túlméretes rágcsáló...
Tegnap ugyanis az lett volna a programom, hogy a fogorvos megszabadít a jobb felső bölcsességfogamtól... De ez nem igazán akart összejönni, mert a fogam a vártnál is ragaszkodóbbnak mutatkozott, így a fogó többször lecsúszott a fogamról, és nekiütközött belülről az arcomnak. Szóval a tegnapra tervezett akció félbe maradt és úgy tűnik, hogy a hétvégét ilyen, félig bedagadt fejjel kell eltöltenem, miközben antibiotikumot szedek és kamillával öblögetek.

Már egy jó ideje zajlik az utcánkban az útburkolat felújítása, talán e hónap közepére be is fejezik, amit elkezdtek.
Már a múlt héten leaszfaltozták az útburkolatot és a járdákat.
De ma nem az órára ébredtünk, hanem a légkalapács hangjára. Még félálomban voltam és nem is tudtam összerakni magamban, hogy mi lehet ez az egész, de miután felkeltem láttam, hogy a napokban aszfaltozott úttestet bontják fel, a képen látható módon.

Ma este már világossá vált, hogy mi ez az egész: a háztömb közepén fekvőrendőrt alakítottak ki kockakövekből. Szóval ezért kellett megbontani az új burkolatot. Vajon ezt nem lehetett előbb tudni? Tényleg csak én érzem úgy, hogy sántít kicsit ez a sorrend?

Macskák

Sok-sok éve szerettem volna már megnézni a Macskákat. Még középiskolába jártam, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok főpróbáján ezt a musical-t láthattam. Itt, Budapesten, a Madách Színházban 1983 óta játsszák, de időközben már fel is újították a darabot. Az első felvonás kicsit ismeretlennek tűnt, olyan volt, mintha csak minden második dal lenne ismerős. Talán ez is a felújításnak köszönhető? Nem tudom. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a színészek lejöjjenek a nézőtérre és kommunikáljanak a közönséggel. Minden esetre örülök, hogy végre ismét láthattam ezt a Webber darabot.

Szeretem a következetes, tiszta, "rendszerbe szervezett" dolgokat. Végre talán eljutunk odáig is, hogy a 15-20 munkatárs születés- és névnapja ne fellángolás-szerűen képezze egy koccintás alapját, hanem minden hónap egy előre kitűzött napján. Talán rugalmatlannak és vaskalaposnak tűnhetek, de úgy gondolom, hogy ennyi ember esetén nem lehet "kezelhetőbb" módon megvalósítani a felköszöntéseket. Egyelőre a munkatársak fentebb leírt módon történő ünneplése még nem rendszeres, hiszen ezen a héten volt az első ilyen alkalom. Én jól éreztem magam és remélem, hogy nem áll meg ennyiben a dolog.

Infralámpát akarok! Így indultam el egy országos, főként csomagküldéssel foglalkozó üzletlánc egyik boltja felé. ... Tudom-tudom, már lerágott csont, de nem fér a fejembe, hogy miért van valaki olyan kényszerpályán, amit kifejezetten rühell. Nem vagyok képes felfogni, hogy miért megy el valaki bolti eladónak, ha nem képes emberi módon kommunikálni a vásárlóval és nem tud készségesen segíteni sem, hanem a "kedves" vevőt inkább átirányítja a mellette lévő kollégához.
Eddig sem vásároltam itt, de ezek után sem fogok gondolkodni azon, hogy oda menjek-e még egyszer.

Kikészítő fejtágítás

Egy meglehetősen megerőltető hétvége van a hátam mögött: reggel 9-től este 5-ig egy iskolapadban görnyedtem azért, hogy egy csomó okosságot tömjenek a fejembe. Na jó, az én döntésem volt... De akkoris!!!
A tegnapi nap valami hihetetlen hatással volt rám. A fejemben totális káosz és zsibbadás, a testemben fáradtság, a halántékomnál meg enyhe fájdalom. Olyan érzés tört rám, mint még soha. És ami a legbrutálisabb, hogy nem csak a körülöttem lévők, de még én is megdöbbentem a tegnapi hangulatomon.

Nagyon boldog hétvégét sikerült eltöltenünk kettesben Visegrádon. Hihetetlen volt a szabad levegőn, sötétedés után az élménymedencében lubickolni, miközben a levegő hőmérséklete nem lehetett több, mint 5 °C. Jól esett pihizni, kajálni jókat és nem foglalkozni szinte semmivel.
Ma meg - miután kijelentkeztünk a szállodából - jó volt elmenni Martfűre csak azért, hogy vegyünk néhány pár új cipőt.

Egész jó kis koncert volt ez a tegnapi. Most 20 éves a Prosectura!!! Két napon át tartó koncert keretében lehet tombolni az első 10 és a második 10 év zenéire. Tegnap az első 10 év "slágereit" vonultatták fel, ma pedig a második 10 év zenéit lehetne újrahallgatni... De mivel a hétvégét Visegrádon töltjük, így ez most kimarad az életemből.

Határozott elképzelésem van az elkövetkező egy évre vonatkozóan. Igen, végre megtettem egy lépést, és már semmi kifogásom nem lehet, ha arról van szó, hogy miért nem kompenzálom egy kis mozgással a munkahelyi görnyedést.

Ma nagyon adakozó volt az egyik barkácsáruház: a vásárlásunkért cserébe kaptunk mérőszalagot és fejenként 1-1 szelet sütit is. :)

Sightseeing pótlóbusszal

Megújul Budapest belvárosa, de ez nem zavar, hisz nem akarok átautózni az épülő Főutcán, és szinte biztos vagyok benne, hogy minden nagyon jó lesz.
Épül a 4-es metró? Hurrá! Ennek is örülünk, mert lesz végre egy földalatti villamosunk is! :S
Az viszont igenis zavar, hogy a munkahelyemre 20 perc helyett 50 perc alatt jutok be, ugyanis már nem csak a Fővám és Boráros tér között közlekedik villamospótló, hanem a Jászai Mari tértől kezdődően egészen a Boráros térig. Hogy miért? Számomra ez még nem egészen világos... Állítólag most készül a Fővám tértől északra és délre lévő villamosvonal összekötése. De az egészben az a legbosszantóbb, hogy a Kossuth Lajos tértől a Március 15. tér megállójáig - azaz amelyik megállók között én közlekedek - semmiféle munkát nem látok. Úgy érzem, lehetne ésszerűbben is csinálni dolgokat. Hogy hogyan? A 2-es villamos a Jászai Mari tér és a Március 15. tér közötti szakaszt 10 perc alatt teszi meg (BKV menetrendje alapján). Ha csupán az oda-vissza vágányokat veszem, akkor simán meg lehetne csinálni, hogy egy időben elindul 1-1 szerelvény a végállomásokról, azaz a Jászairól és az M15-ről. Hisz' könnyen belátható, hogy mégiscsak a kötöttpályás a legmegbízhatóbb menetidejű közlekedési eszköz. Így simán megoldható lenne a 15 perces járatsűrűség a villamosvonalon, és nem kellene a Roosevelt tértől az M15-ig, az Apáczai Csere János utcában fél órát állni a dugóban a kicsi, lepukkant, büdös buszon. A pótlóbusz meg járhatna kiegészítőjáratként...
Megnéztem a BKV honlapját... Állítólag csak okt. 30-ig, azaz még néhány napig lesz a vonalon pótlójárat. Remélem igazat írnak!
És találtam még valamit a Közlekedési Vállalat honlapján: ez év augusztustól állítólag már 19(!!!) jegypénztárban lehet bankkártyával fizetni. (Mellesleg csak metrómegállóból van 40 db.) Egy költői kérdés: vajon elérkezik majd az az idő is, amikor jegyautomatából lehet jegyet venni és az automata elfogadja a bankkártyát?