Értelmetlen kötözködés

Életem hatodik hetét töltöm az Egyesült Államokban, ötödik hetét New York-ban. Szerencsére ebben a 6 hétben nem kellett találkoznom kellemetlen emberrel. Bár vannak hajléktalanok, vannak földön fekvők merev részegen, vannak fehérek, vannak feketék, japánok, kínaiak, mexikóiak is, de eddig mindenki semleges, vagy segítőkész volt annak ellenére, hogy segítséget nem kértünk.

De ma változott valami.

Sétálni akartunk, és enni egy jó, főtt-grillezett, parmezánnal megszórt kukoricát. A kukoricát megvettük, majd a közeli Sunset park felé indultunk, ahol - gondoltuk - jóízűen elfogyasztjuk a finomságot, amit már majdnem 1 éve nem ettünk. Már leterítettük a takarót a fűre, előkészítettük a megvásárolt kukoricákat is. Amint nekiláttunk volna a falatozásnak, odalépett hozzánk egy feketébe öltözött, sötétebb bőrű, első ránézésre normálisnak tűnő alak; a kissé részeg/beszívott, feltehetőleg mexikói fickó össze-vissza beszélt, a kezében fekete szemeteszsákot fogott és nemsokára többször meg is lengette. A zsákon lévő lyukból egy üveg vége lógott ki. Szépen, lassan összeszedtük magunkat, majd elindultunk hazafelé. A pasi egy darabig még követett minket, majd másoknál folytatta a nálunk elkezdett kötekedését.
A parkban sok ember heverészett, volt aki olvasott, volt aki zenét hallgatott, de most senki sem mutatta ki segítőkészségét.

Ez a mostani, rövidre sikeredett piknik egész más színben tünteti fel ezt a helyet; a New York-ban 20 év óta folyamatosan csökkenő biztonságot, a szabadság országát.

FB

Miért kell - feltehetőleg jórészt inkább magyar ismerősökkel rendelkező - Magyarországon élő, magyar embernek a közösségi oldalon csak angolul bejegyzést tennie? Mert az olyan menő?

Vannak esetek, amikor megértem, ha valaki nem magyarul kommunikál. Hogy mikor?

• Ha tudom róla, hogy élt külföldön, illetve ha túlnyomórészt nem magyar anyanyelvű ismerősei vannak.
• Ha (jelenleg) nem itt él, és a bejegyzése elsősorban nem a kis hazánkban élő ismerőseinek szól.

De amennyiben a fenti esetek egyike sem áll fenn, nem tudok egyetérteni vele.

Tegnap elhagytuk Atlantic City-t, ismét New York-ban, Brooklyn-ban vagyunk.
Tegnap még hulla voltam, mert a viszonylag korai kelés, a 2 és fél órás buszozás és az 1 órás metrózás nem tett túl jót a megfázásomnak, így, miután hazaértünk, még pihentem. De mivel már csak egy hét, és utazunk haza, minden napot ki kellene használni, menni kellene, látni, felfedezni.

Ügyes vagyok! Idén is sikerült a nyár kellős közepén megfáznom. De most van mentségem: a légkondi és a kiszámíthatatlanan időjárás.

A mai nap időjárása meglehetősen változatosra sikeredett. Dél körül a nap még 7ágra sütött, de párás volt az idő, majdnem el is indultunk a partra azért, hogy a mai napot is napozással, semmittevéssel és felfrissüléssel töltsük. De mire összeszedtük magunkat, addigra elkezdett esni az eső. Így nem maradt más választásunk, a délutánt fedett helyen kellett tölteni. Mivel a kisbusz végállomása egy kaszinó épületében kapott helyet, az első egy-két óra programja már fix volt, azaz kipróbáltuk a szerencsénket. Mire megéheztünk, már nem csak szemerkélt az eső, hanem szabályosan ömlött a víz. Ennek köszönhetően nem tudtunk eljutni addig a helyig, ahol szerettünk volna megenni egy hot dog-ot, vagy egy cheese dog-ot, hát maradtunk a három - mondom 3!!! - kaszinót magába foglaló épületkomplexumban. Levezetésképpen tettünk még egy próbát a nyerőgépeknél, és csak utána indultunk el haza, de addigra már nyoma sem volt a több órán át tartó zuhénak.

Amíg a buszpályaudvaron vártuk a szállodáig szállító busz indulását, addig azt is megtapasztalhattuk, hogy hány olyan buszjárat közlekedik Atlantic City-be, amik a kaszinó-turizmusra specializálódtak: este 6-kor a pályaudvar tele volt a kaszinókig, illetve a kaszinóktól közlekedő buszokkal.

Végre azt csináltam, amit akkor szokás, ha az ember nyaral: strandoltam, mert jó idő volt, az Óceánban a hullámokkal küzdöttem, a parton hatalmas pohár eperlevet ittam, a szállodában pedig pizzát ettem, mert azt rendeltünk vacsorára.

Atlantic City

Tegnap délben indultunk el Brooklyn-ból. Közel egy óra metrózást követően érkeztünk meg Manhattan-be, a Port Authority Bus Terminal-ra, ahonnan az Atlantic City-ig közlekedő - természetesen légkondival és mosdóval is felszerelt - busz indul. A járat menetideje 2 és fél óra és útközben csak egyszer áll meg.
Bár a buszpályaudvar és a parton lévő szállodánk közötti nem kis távolságot a megérkezésünkkor gyalog tettük meg, azonban estére már megtudtuk, hogy az egyik, városközpontban elhelyezkedő kaszinó és a szálloda között ingyenes, óránként közlekedő kisbuszjárat üzemel.
A szállásunk a 32. emeleten van - amint az a liftnél kiderült, ez a legfelső szintje az épületnek. Igaz, ez valóságban "csupán" a 31. emeletnek felel meg, hiszen az épületekben 13. emelet nincs.
Megérkezésünk és szállodai beköltözésünk után elindultunk a parton, hátha találunk olyan helyet, ahol vacsorázhatunk egy jót. Majd' egy órát sétáltunk az Óceán mellett, mire találtunk számunkra megfelelő éttermet. Én philly cheese steak-et ettem - egy éve ettem ilyet utoljára, - és már nagyon kívántam. Hiába volt nagyon finom az omlós hússal, paprikával, hagymával, paradicsommal megpakolt és sajttal megpirított kifli, a mennyisége kifogott rajtam: csak második nekifutásra tudtam elfogyasztani az egészet.
Vacsora után még sétáltunk egy keveset, megpróbáltuk megkeresni a szállodáig közlekedő busz megállóját. Nemsokára meg is találtuk a buszpályaudvart az egyik kaszinó épületének aljában. Mivel a buszindulásig még volt több mint fél óránk, hát megnéztük, hogy milyen is az épületben lévő kaszinó.
A kaszinózást követően, a busz indulása előtt már negyed órával ott voltunk a pályaudvaron, de a 18 fős kisbuszra csak annyi ember szállhat fel, amennyi le tud ülni. A kis kapacitású jármű több alkalommal megteszi a szállodáig tartó utat, hogy azok, akik erre a járatra várnak, mindannyian kényelmesen visszajuthassanak a szállodához.

New York - metro

Idén is kértünk új metrótérképet, hátha a tavaly júliusi már változott. Most 2010. júniusit nyomtak ingyen a kezünkbe.
A két térképet - egyelőre csak nagy vonalakban - összevetve látható, hogy a 26 vonalból idén már csak 24 vonal működik: a V és a W vonalak már nincsenek. De ez nem okoz problémát, mivel olyan párhuzamos vonalak voltak, ahol más metró is jár.
Én baromi jó dolognak tartom, hogy itt változtatnak: ha új vonal kell, hát építenek, ha valami fölösleges, akkor felszámolják. Nem a régi szokásaikat betonozzák be, hanem élnek az újabb, működőbb rendszer kipróbálásának lehetőségével.

Csütörtökön a repülő fél órával később indult, mint kellett volna, de a célállomásra időben érkeztünk. Idén szerencsére nem kellett annyit várni az országba való bejutásra, mint tavaly, így egész gyorsan el tudtuk hagyni a repteret.
A repülőtér 3-as termináljának elhagyását követően, új, számunkra eddig ismeretlen közlekedési eszközzel sikerült megismerkednünk, az airtrain-el utaztunk a metróig. Az airtrain, két vagonból álló szerelvényén a reptéren végrehajtott utazás ingyen van, csak a kijáratnál kell fizetni 5 usd-t.

Megérkezésünk másnapján megnéztük, hogy mennyi minden változott a Times Square-en és környékén. A tömeg nem csökkent és a forgalomcsillapítás is megmaradt. A Hard Rock Cafe idén új kollekcióval bővült, igy idén sem úsztuk meg a pólóvásárlást. :) A Broodway-n dél felé sétálva útba ejtettük a "világ legnagyobb áruházát", de kár, hogy nem a 9. szintről indultunk lefelé, mivel amit kerestünk volna azt nem találtuk meg a 7. szint és a pince közötti részen. De talán ide beugrunk mégegyszer és akkor talán sikerrel járunk.

New Yorkban töltött 3. napunkra egy könnyü sétát terveztünk. Megtaláltuk a még csak egy részen elkészült High Line-t. Ezt a parkot a már 1980 óta nem használt, felszín felett vezetett vasútvonalon valósitották meg. Az észak-dél irányú, egykori vasútvonalnak még csak a déli felén készült el a park, de már igy is van látogatója bőven.
A High Line megtekintését követően egy kellemes helyen vacsoráztunk, ahol én bébipolipos előételt kértem; a krumplis, rukkolás, fehérbabos, paradicsomos ágyon elhelyezkedő 3 db kisebb méretü polip nagyon jól esett

Ma már nem dolgoztam, hiszen a folyó munkáimat le tudtam úgy zárni, hogy nyugodtan mehetek nyaralni. Legalábbis remélem, nem üt be semmi váratlan.
Mivel ma meglehetősen fáradtnak éreztem magam, így az itthoni pakolás nem igen mozdult előre, de mivel csütörtökön délben indul a gépünk, a holnapi napot már biztos nem úszom meg lustálkodással.

Endi bá

Amikor ide költöztünk, akkor ő már ott ült a tolókocsiban, a Vásárcsarnok déli felén. Reggel és este is mindig visszaköszönt. Hiába volt folyton a bolt közelében, sosem kért semmit, de ha mégis, akkor ki akarta fizetni azt a negyed kiló kenyeret, amire szüksége volt. Állandó tartózkodási helye is ott volt, a Markovits Iván utcában, a téglával burkolt, kiemelt növénykazetta mellett. Itt találkozott a többi, szintén hajléktalan ismerőseivel is, akik folyton mellette voltak.

Megtudtuk, hogy ő már régóta itt élt, ezen a helyen. A környék lakói szerették, sokan meleg étellel is kedveskedtek neki. A Batthyány téren lévő hajléktalan szállóra járt rendszeresen tisztálkodni.

Télen, a nagy hidegben nem láttuk, gondoltuk, hogy a közeli hajléktalan szállón húzza meg magát. Tévedtünk. Kórházban volt, mint kiderült, súlyosan cukorbeteg, diétáznia kellene. Erről tavasszal mesélt, amikor újra találkoztunk vele a megszokott helyen.

Ismét több napja, talán egy bő hete nem láttuk a Csarnok mellett. Ma reggel öt mécsest vettünk észre azon a helyen, ahol legelőször és legutoljára is láttuk.

A Bécsi utca épületeinek bontása

Hogy én pontosan mit is gondolok a szóban forgó fejlesztés miatt történő, 5 épület bontásával kapcsolatban?

Először is: a bontással érintett épületek nem képezik részét annak a történeti belvárosnak, melyet sokan, sokszor emlegetnek. Úgy tudom, a városfallal körülvett, 1686-ban már meglévő beépítés északi része „csupán” a jelenlegi Deák Ferenc utcáig tartott. A városszerkezeti jelentőségű utak – a régi térképek tanúsága szerint – a Petőfi Sándor és a Bécsi utca nyomvonala, azaz a közel észak-déli tengelyű, jelenleg a Belváros Új Főutcájának nevezett, immár forgalomcsillapított közterületi rendszer. A régi térképeken sokáig egy tömbként szerepel a Deák Ferenc utca, Deák Ferenc tér, Sütő utca, Fehérhajó utca, Kristóf tér és Váci utca által határolt terület, azaz a Bécsi utca ebben a tömbben még nem jelent meg – legalábbis erről árulkodik az 1863-as (F. Friewisz – G. Handelmayer) térkép is. Ezek alapján azzal nem tudok egyetérteni, hogy a történelmi „városszövet durva beavatkozásáról” lenne jelen esetben szó.

Másodszor: nem tartom magam egy "minden áron védjük meg a régit" jelszóval rendelkező egyénnek, mivel úgy érzem, hogy a sokak számára ellenzett modernre mindenképpen szükség van, hiszen csak úgy jöhetnek be – és régen is csak úgy jöhettek be – új gondolatok. Gondolok itt - többek között - az építészeti stílusokra, amik a maguk korában ellenzett formavilággal rendelkeztek, most meg mindenki a védelmükre kel. Tehát én egyáltalán nem vagyok az új dolgok ellen, és nem akarom, hogy a mostani dolgok historizáltan jelenjenek meg, hiszen egy másik korban élünk. Már nem gázlámpával világítunk, hogy szükségünk legyen az öntöttvas kandeláberekre, már nem lovaskocsival közlekedünk, nőként már nem állig begombolkozva járunk strandolni, ráadásul mindannyian használjuk az áramot, a nem faragott külsejű számítógépet, internetezünk … szóval mindannyian haladunk a korral.

De!

Ezzel a fejlesztési elképzeléssel kapcsolatban olvastam egy cikkben: Végül csak három épület védettségének feloldását kérték a közgyűléstől: a Harmincad utca 3-ét és a Petőfi Sándor utca 14. és 16. számú házét, ám 2008-ban a kerület és a főváros még abban állapodott meg, hogy amíg nem látnak konkrét fejlesztési terveket, marad a védelem.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy az értéket képviselő, jó állapotban lévő épületeket nem szabad csak úgy, egy fejlesztés kedvéért feláldozni. Egy ilyen kijelentés nem engedhető meg. Hiszen ha valami érték, akkor az nem a helyére tervezett fejlesztés miatt lesz kevésbé értékes.

Nagyjából azóta nem kapok értelmes levelet a régen jól bevált elektronikus postafiókomba, mióta beléptem a gmail-be. Idén tavasszal ért meg bennem az elhatározás arra, hogy nem lépek be egy ideig abba a fiókba, ahová csak reklám, hírlevél meg jópár spam érkezik rendszeresen.
De most valahogy eszembe jutott, hogy megnézem, vajon hány olvasatlan üzenet gyűlt össze az elmúlt hónapokban.
Ismét bejelentkeztem a jól megszokott felhasználónévvel és jelszóval... Közel 500 levél várakozott arra, hogy valamikor elolvassam. De most a hírlevelek között olyan körlevelekre bukkantam, amikre nem is számítottam: a volt főiskolai csoporttársaim osztálytalálkozót kezdtek szervezni még április elején. Mint a levelekből kiderült, a találkozó e hónap elején volt.

Taco Express

Néha jól esik a mexikói kaja, de ma, miután megérkeztünk a hétvégi pihenésből, már nem volt kedvünk sem ebédet készíteni, sem éttermet keresni, inkább valami házhoz szállításban gondolkodtunk.
Egy újabb helyere bukkantam a net-en. Az étterem étlapja bő ételválasztékot vonultat fel, de mivel még nem hallottunk erről a helyről sem rosszat, sem jót, hát - gondoltuk - kipróbáljuk.
Mindketten quesadilla-t rendeltünk: egy black and white-ot és egy chili steak-et. Bár csak a megrendelés elküldése előtt lettem figyelmes a 300 Ft-os szállítási költségre, de mivel már csak egy kattintás választott el a rendelés véglegesítésétől, így már nem futamodtam meg. Igaz, a megrendelt ebédre majd' egy órát kellett várni, de a várakozást feledtette, hogy a futár szimpatikus volt. Általában bizalmatlan vagyok az új dolgokkal kapcsolatban, de a félelmem szerencsére nem igazolódott be. A 4 szeletes, hagymával, paprikával, sajttal, na meg omlós marhahússal megtöltött quesadilla bőven elég volt és még salsa-t is kaptunk mellé.

Hajdúszoboszlón

Idén már másodszor jártunk az ország keleti felében, Hajdúszoboszlón.
Pénteken kora délután indultunk el, így viszonylag korán birtokba vehettük a szállásunkat.
Szombaton a közeli strandra mentünk. A strand egy fürdőkomplexum része, de van itt még Aquapark, Gyógyfürdő és Aqua Palace.
A strandról lehet bejutni - persze külön megvásárolható belépővel - a ma 10 éves Aquapark részbe, ahol majd' egész nap csúszdáztunk. Számomra ez volt az első alkalom, hogy úgy csúszhattam, hogy vízbe csobbanok, ugyanis eddig még csak gyerekkoromban, a játszótéren csúszkáltam le a hagyományos - sokaknak talán régről ismerős - acélból és vasbetonból összeállított csúszdán. Mivel szinte az egész napot a strandon töltöttem - ráadásul a mértékletesség sem a fő erényem, - ezért most már nem hófehéren, hanem rák vörösen töltöm az elkövetkező néhány napot.
A szállást biztosító hotelban a személyzet segítőkész, ráadásul a szolgáltatások mindegyike is abszolút megfelelő. A tetőtéri szobában is egész hűvös volt a levegő, pedig még a klímát sem kapcsoltuk be. A hűvös mélygarázsban ingyen parkolhattunk, a félpanziós ellátás ételválasztéka is jónak mondható, és a ma reggeli 25 perces frissítő masszázs is jól esett a reggelit és a hazaindulást megelőzően.

VOLT Fesztivál

Szeretem a hirtelen jött ötleteket. Ennek szellemében fogtuk magunkat és ruccantunk le négyen Sopronba, a VOLT Fesztiválra. Ilyen apropóból még nem jártam Sopronban, azaz még sosem tapasztaltam, hogy mit tud nyújtani ez a fesztivál.
A szállásra érkezést követően felkutattuk a félóránként, körjáratban közlekedő fesztiválbusz megállóját, ahol már várakozott 3 lány. A várakozás alatt megtudtunk pár dolgot a lányoktól, többek között azt is, hogy ők már egy ideje ott voltak, mielőtt mi odaértünk. Szóval a buszt nem késtük le. Ezt én jó hírnek tudtam de. De kezdett elfogyni a türelmünk, mikor már közel fél óra várakozás után sem érkezett meg a várt közlekedési eszköz. Az a járat, amire vártunk - mint kiderült - lerobbant, így úgy, ahogy volt ki is maradt. Ennek köszönhetően elég vacak utazási körülmények között jutottunk ki a fesztivál helyszínére.
A buszos tortúra után, este 6-7 óra magasságában már mindannyian kellőképpen megéheztünk, így a fesztivált egy lángossal indítottuk. Én sajtos-tejfölöset kértem, jó fokhagymásan, de így már semmi nem állta útját annak, hogy önfeledten szórakozzunk.
Jó kis koncertek voltak: hallottuk Ákost, a PUF-t, a Heaven Street Seven-t és a The Prodigy-t.
Kezdem néha azt hinni, hogy lassan kinövöm a bulizgatást, de mégis arra jövök rá, hogy jól tudom érezni magam a régről ismert, már elfeledettnek hitt szövegű zenék hatására.
Ami a bulihangulathoz további pluszt tud hozzátenni az az, ha ismerős arcba botlok. A mostani alkalommal közel 8 éve nem látott emberekkel sikerült összefutni.
A szállásunk a Haller Villa Panzióban volt, ahol 4 ágyas szobában húztuk meg magunkat, szerencsére a szobához 2 mosdó tartozott, így a reggeli készülődésnél sem okozott problémát, hogy ki, mikor akar kimenni WC-re.
Ezek alapján a VOLT-ról a kialakult véleményem összességében egészen pozitív.

Tegnap este nálunk néztük az Argentína-Mexikó meccset. Megnyugodva tudtunk rákészülni a közvetítésre, mert a mérkőzés előtt rendeltünk pizzát és néztünk egy kis Showder Klub-ot. Azt vettem észre, hogy ahhoz képest, hogy nem szoktam focit nézni, mégis nagyon jól éreztem magam.
Viszont most ismét tudatosult bennem, hogy a sport az nem mindig sportszerű. Hihetetlen milyen durvák a sportolók, de nem csak a focipályán, hanem a vízben és a jégen is. Brutális, micsoda bántalmazásokra lehet egy-egy közvetítés alkalmával felfigyelni.
Talán emiatt nem vonz túlzott mértékben a sport.

Születésnap

Megint eltelt egy év, így ismét eggyel gyarapodott megélt éveim száma.
Ezen a napon végre eljutottam odáig, hogy az utóbbi időben összegyűlt ilyen-olyan papírokat végre rendszereztem és elraktam a helyére.
Este, még a meccs ideje alatt átjött iszogatni, beszélgetni egy ismerős, de hajnali 2-kor már nem volt energiám megindulni sehová.

Éjszakai reklámblokk

Nem értem miért csinálja azt a kereskedelmi TV, hogy későn kezdődő, jónak ígérkező filmbe is betesz olyan hosszú reklámot, hogy addig bőven lezuhanyzom. Éjjel, álmosan vajon hányan térnek vissza a reklám után a TV elé?

Házasság

Amikor két ember hivatalosan, mindenki előtt vállalja a kapcsolatát, és tudják, érzik, hogy együtt akarják leélni az életüket, akkor esküvőt terveznek és egy jónak ígérkező, hatalmas bulit. A mostani hétvégén újabb párral bővült házas ismerőseink száma, hiszen ismét egy barátunk kinyilvánította hivatalos keretek között az egymáshoz tartozás igényét.
A Szegeden tartott házasságkötést a kajak-kenu vébékről már ismert Maty-éren folytatódó - szinte tökéletesen megszervezett - lakodalom követte. A hőséggel és a víz közelsége miatt megjelenő szúnyogokkal már nem voltam túl jóban, de a zene és a régóta nem látott ismerősök feledtetni tudták az évszakkal járó kellemetlenségeket. Ilyen hangulatban nem volt nehéz a zenét szolgáltató zenekar leköszönéséig, hajnali 4-ig ropni a táncot és tombolni az egykor sokat hallgatott zenékre.
Őszintén gratulálok az ifjú párnak és kívánom, hogy összejöjjön nekik az, ami mostanában egyre kevesebb embernek sikerül.

Temetés

A Farkasréti temetőben épp egy héttel ezelőtt volt Kaszab Ákos temetése. Esősből pont akkor váltott át az időjárás naposra, és ez még most is tart.
Az idei év eddigi legmelegebb napja volt a mai. A család apu végső útját verőfényes napsütésben tette meg Szegeden, az Alsóvárosi temetőben. De talán ilyen szép időben könnyebbnek tűnik a búcsú, hisz a borongós, esős idő csak fokozza a rossz érzést.
A mindösszesen 2 órát igénybe vevő ceremóniát követően - szűk családi körben - meglátogattuk a már régóta nem közöttünk élő nagyszülőket is.
Szerencsére ma nem kellett foglalkozni semmivel, hiszen nem volt kötelező jelleggel beütemezve semmi tenni való, így nyugodtan tölthettük úgy a mai napot, hogy azt tegyük, ami jólesik.

Nem értem, hogy miért kell egy nyugisnak induló napot pörgősen befejezni.
Reggeltől kezdve normál tempójú munkanapnak néztünk elébe, de délután 4-kor megcsörrent a telefon, hogy szerdára adjunk le egy anyagot - de vajon mi a slussz poén? - hogy vidékre kell az anyagnak szerdára megérkeznie, azaz holnap postára kell adni. :S
De a drága főnök ezek után még azt is kitalálta, hogy vállaljak magamra egy olyan prezentáció összeállítását is, amihez szinte közöm sincs. A hajam égnek áll, ha olyan munkába vonnak bele, amiről mostanában nem is hallottam semmit, azaz azt sem tudom, hogy hogy áll az egész, és mi történik. Még szerencse, hogy ez nem holnapra kell...

Apu

A múlt hét meglehetősen rosszul ért véget: vasárnap óta Ő már nincs közöttünk.

1942. április 30. - 2010. május 30.

A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mûszaki Karán indítandó Településmérnöki Mesterképzési Szak

Ha a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán 1991 óta folyik főiskolai szintű településmérnök képzés, akkor a hamarosan induló településmérnök MSc képzésen miért csak az építészmérnöki, tájrendező és kertépítő mérnöki, építőmérnöki (alap)szakok fogadottak el a bemenethez feltétel nélkül? A településmérnöki miért nem?

Az utóbbi egy hét kiszámíthatatlan időjárása gondolom nem kevés embernek okozhatott problémát. De azoknak szerencsére nem, akiknek az esküvőjére pénteken hivatalosak voltunk, hiszen a tegnapi nap - néhány csepp esőtől eltekintve - a házasulóknak is ideális lehetett.
A házasságkötés Veresegyházán volt. Ez után vendéglőben folytatódott a hajnalig tartó eszem-iszom, mulatozás. Az éjszakát szintén a városban töltöttük, egy panzióban, ahonnan délelőtt indultunk vissza Budapestre.
Sokan szombatra szervezik az esküvőt, mert akkor a meghívottaknak sem okoz problémát másik településre oda érni. Jó, hogy az ismerős, immár friss házasok nem így tettek, mivel a mai eső nem viccelt sem az intenzitással, sem a villámokkal.

FŐGÁZ

Sokszor megesik, hogy különféle szolgáltatók olyan időpontban keresnek, hogy esélytelen itthon lennem, hiszen dolgozni járok. Igaz ez:
- a Magyar Postára, hiszen levelet - tértivevényeset, ajánlottat - is akkor kézbesítenek, amikor munkaidő van,
- a kábeltévét, telefont, internetet is főleg reggel 8 és délután 5 között akarják át- vagy bekötni,
- a vízóra-leolvasó is napközben abban a 8-10 órában jön, amikor a dolgozó ember az idejét a munkahelyén tölti,
- de a villanyóra-leolvasóval sem találkoztam még,
- és a kéményseprők is délelőtt járnak kéményt ellenőrizni.
De végre akad olyan szolgáltató is, aki felismerte azt, hogy nem munkaidőben kell felkeresni az embert, hanem munkaidő után, mert akkor nagyobb valószínűséggel elérhetők otthonukban a dolgozni járók és a leolvasó munkatársak sikeresebben teljesíthetik a küldetésüket.
A gázmérő számláló-állását tegnapra, 17-20 óra közötti időpontra hirdették meg, de mivel mi délután-este nem voltunk itthon, így értesítőt kaptunk arról, hogy ma 11 és 14 óra között ismét megkísérelnék a leolvasást. Igaz, 11-kor még nem voltunk itthon, de 1-kor már igen, így a leolvasó srác fél 2-kor sikeresen bejutott és leolvashatta, hogy mennyit mutat a számláló.
Remélem lassan másoknak is eszébe jut, hogy jobban célt érnek, ha figyelembe veszik a 8-4-ig tartó munkaidőt.

Jól kezdődött péntek délután a hétvégére előirányzott majális: a munkatársakkal egy órányi autókázás után megérkeztünk főnökünk telkére, ahol welcome drink-kel zártuk le a munkahetet és kezdtük meg a hétvégi ereszd el a hajamat. Az egy éjszakásra tervezett májusi összejövetel első napján még az időjárás sem akart keresztbe tenni a mulatozásnak, de a szombati napon, dél körül már szemerkélt az eső, és délutánra rendesen esett is. Így - mire az ebéd az asztalra került - már sokunk didergett. Este felé hatalmas szélben és szakadó esőben indultunk haza.
Még néhány napig biztos emlékezni fogok erre a hétvégére, hiszen szipogok, tüsszögök és a zsebkendők is már gyűlnek körülöttem.

Utálom, amikor más hozzá nem értése miatt én vagyok az utolsó szemét, az áruló, csak azért, mert sejtem, hogy hogyan működik a szövegszerkesztő program és nem barkácsmódszerrel összepakolt anyag kerül ki a kezem közül.

Beköltözött egy lemezjátszó és két hangfal a lakásba, így végre már nem csak a laptop hangszóróján keresztül hallgathatjuk a zenét.

Díjak, elismerések

Van olyan díj, amit meg kell pályázni, azaz magad döntesz arról, hogy vajon megérdemled-e, de van olyan is, amiről mások gondolják, hogy érdemes vagy rá. Néhány elismerésnek - a teljesség igénye nélkül - utánanéztem, ezek kategóriánként, betűrendben az alábbiak.

Az alábbi díjakra jelentkezni kell:
Év háza építészeti díj
Az „Év háza 2010” pályázaton olyan belföldi természetes magánszemély(ek) (építész tervező(k)) indulhat(nak), aki(k) a pályázat tárgyát képező épület tervezését saját nevével/nevükkel jegyzi(k) [...]

Média Építészeti díj
Figyelemmel kísérhetjük, hogy vajon a nagyközönség is ugyanúgy értékel-e egy-egy épületet, mint a szakma. Mert végül is ez a díj erről szól. Arról, hogy miután a szakma kizsűrizte magát, megnézzük, hogy a laikusok mit gondolnak az építészek munkáiról, vajon egyezik e az ízlése az építészeknek és az utca (internet) emberének. S ami a legfontosabb: pár perces előadásban meg tudod e győzni a nem szakmai zsűrit, hogy a te munkád a legjobb?
Most itt a lehetőség, hogy te is megmérettesd magad. Állj ki, és mutasd meg, hogy nem csak az építész szakmának tervezel, hanem érdekel a laikusok véleménye is.

Ezekre a díjakra nem kell jelentkezni:
Hild János-díj
A Magyar Urbanisztikai Társaság Hild Jánosról, az első budapesti városrendezési terv készítőjéről elnevezett HILD JÁNOS DÍJAT adományoz az urbanisztika terén elért kimagasló elméleti és gyakorlati szakmai teljesítmények elismerésére.
Hild János Díj adományozható annak a természetes személynek, aki az urbanisztikai szemlélet érvényesítése terén a területfejlesztésben, területrendezésben, a településfejlesztésben, településrendezésben,
a települési értékek védelmében, a települések igazgatásában, üzemeltetésében kiemelkedő tudományos, tervezői, vagy gyakorlati szakmai eredményt ért el.
Az „egyéni” Hild János Díj adományozásáról a Társaság Elnöksége – a Díjbizottság előterjesztése alapján – kétévente határoz.

Pro Régió díj
A Pro Régió Díj alapítására 1992-ben került sor a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter rendeletével. A díj a terület- és regionális fejlesztés, a térségi és kistérségi együttműködés elősegítése, a társadalom, a gazdaság és környezet összehangolt fejlesztése terén kiemelkedő tevékenységet végző személyek és szervezetek elismerését szolgálja.
A díj szakmai előkészítését a szakterületileg illetékes kormányzati szerv (jelenleg a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal) végzi a Pro Régió Bizottság közreműködésével. A Pro Régió Bizottság tagjai a területfejlesztés és területrendezés elismert szaktekintélyei közül felkért személyek. A beérkezett javaslatokat a Pro Régió Bizottság értékeli és rangsorolja, majd ennek alapján javaslatot tesz a miniszter számára a díj adományozására.
A Pro Régió Bizottság a bírálat során személy esetében vizsgálja az életmű teljességét, vagy az egyszeri teljesítmény kiemelkedő, a szakterület számára meghatározó voltát.

Reitter Ferenc-díj
A Reitter Ferenc Díjat az V. kerület Önkormányzatának Városfejlesztési, Műemlékvédelmi és Környezetvédelmi Bizottsága a kerület építészeti arculatának kialakításában, az épített környezet védelmében kiemelkedő tevékenységet folytató személyek és közösségek elismeréseként adja. A Belváros-Lipótváros Önkormányzata által alapított Reitter Ferenc Díj adományozására javaslatot tehetnek a kerületi lakosok, a kerületben működő építészeti-környezetvédelmi intézmények, egyesületek, szakmai szervezetek. A díj azon személyeknek és közösségeknek adható, akik hosszabb ideje kiemelkedő eredménnyel tevékenykednek a kerület építészeti-környezetvédelmi életében, építészeti, műemléki értékeinek megőrzésében. A díj adományozására évente egyszer, legfeljebb 3 díjazott (személy illetve közösség) részére a Lipót Napok keretében kerül sor. 2001 óta több mint huszan kapták meg a díjat, kiváló építészek és városrendezők.

Ybl Miklós-díj

Az Ybl Miklós-díjat évente ítélik oda az arra érdemes építészeknek, melyet 5-en kapnak meg ilyen időközönként.
"A díjat az Ybl Miklós Díj Előkészítő Bizottság javaslata, illetve a területfejlesztési és építésügyi szakállamtitkár előterjesztése alapján a Magyar Köztársaság nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztere adományozza."
Szépen hangzik, hogy ez a "legrangosabb építőművészeti elismerés", de néhány dolog azért mégiscsak eszembe jut akkor, amikor az építész neve egybeolvad(!!!) az "Ybl-díjas" kifejezéssel:
- az "Ybl Miklós-díjak elnyerése, illetve adományozása érdekében egyéni pályázatokat kell, vagy javaslatokat lehet benyújtani", szóval ezért a díjért pályázni kell (referenciákkal), azaz nem úgy adományozzák, hogy az illető nem tud róla (lásd. Hild János-díj);
- a BME-re a jelentkezők 30%-át felveszik, ez - párhuzamba állítva az Ybl-díjjal - olyan, mintha 15-en beadnák évente az Ybl Miklós-díjra a pályázatot és 5-en meg is kapják azt. (Kár, hogy semmi infóm nincs erre vonatkozóan, de gyanítom, hogy évente 15 építésznél több nem adja be a pályázatát.)

Rosszmájú vagyok, vagy racionális? Nem tudom, de bármelyik választ vállalom.

Erzsébet tér

Én alapvetően szeretem a belvárost, de úgy látom, hogy mintha valami nem úgy működne, mint kellene.
Mielőtt elmentünk a Gödörbe, még benéztünk a mekibe, ahol fiatalok sora állt a WC-nél. Valahogy nem értem, hogy hogyan nem tesznek ez ellen azok, akiknek ez a dolguk lenne. Miért kell sokaknak a közeli gyorsétterembe járniuk? Deliberálni kellene, hogy lehet-e az új/megújult Erzsébet téren nyilvános WC. De ne TOI TOI, mint ami most van, hiszen a kihelyezett mobil WC-k és a József Attila utca között elviselhetetlen szag van. Iszonyat állapot uralkodik este a környéken. Ez tényleg mást nem zavar?
Ami meg a másik: ha bemegyek a gödörbe, és kifizetem a belépőt, és még fogyasztok is, akkor a WC-ben miért kérnek az előzőeken túl plusz pénzt?
Még valami
A Gödör pultosa miért nem nyög legalább egy "bocs"-t, ha elfelejti a fél 2-kor rendelt melegszendvicset, és fél óra múlva nekünk kell szólni, hogy mi van már?

A hétvégére kitűzött küldetést 2/3 részben már teljesítettem is: délben megmozgattam kicsit magam, majd utána elkészítettem életem első tojásos nokedlijét.

Tegnap fodrász, ma kozmetikus, a hétvégét meg sportosra veszem és egy adag tojásos nokedlit is összerittyentek.

Sikerült egy jó kis törökös helyet találni a Városliget közelében, ahol vízipipák füstje tölti meg a levegőt, péntek és szombat este meg hastáncos lány lejt körbe.

változatos TV-műsor:

Úgy feltöltött a mai séta az új Főutcán, hogy itthon még a porszívót is előkaptam.

Főutca

Elkészült a Belváros Új Főutcája!!!
Ma reggel, munkába menet észrevettük, hogy némely autó pont az eddigi menetiránnyal ellenkező irányban parkol. Néhány lépést követően rájöttünk, hogy a ma életbe lépő, belvárosra vonatkozó forgalmi rend változás a munkahelyünk utcáját is érintette. Fura is volt ebéd közben, hogy nem arra mennek az autók, mint azt eddig megszoktuk. :)

Szombaton lementünk Szegedre, ahonnan tegnap már vissza is jöttünk. Ettünk főtt csülköt, juhtúrót, jó erős tormát, főtt tojást és házi fonott kalácsot. Bár ezek nem minősülnek diétás ételnek, de ha már húsvét, akkor nem hiányozhatnak. :)
A hétvégén porszívót és ablaktisztítót is a kezembe vettem, és kitakarítottam az autótót, de nagy mázli, hogy a külsejével nem foglalkoztam, mert ma már esik az eső, így annak nem sok értelme lett volna.

Bankban

Ha sorban állásról, vagy várakozásról van szó, általában egész türelmes vagyok. Persze ez csak akkor jellemző rám, ha látom, hogy haladunk.
Ma beugrottam a bankba, hogy átírassam az állandó lakcímem, és a későbbiekben már ne az előző címemre érkezzenek a leveleim (és a bankkártyám). Szerencsére csak egy ember volt előttem, ráadásul ő is sorra került addigra, mire a sorszámot a kezembe vettem. További pozitívum, hogy folyószámlával kapcsolatos ügyintézésre nem várt senki (azaz "várakozók száma: 0"), így optimistán kezdtem a várakozást. Azonban megkezdtem a türelmetlenkedést, amikor már 10 perce ott álltam, és vártam. Várakozásom 19 perc toporgás után véget ért: végre az én sorszámomat mutatta a kivetítő. Hurrá!!!
De ezzel még nem zárult le a banki história...
Az ügyintézőnél kértem a lakcímem átírását, át is adtam a személyimet. Majd nem sokkal később megkérdezi, hogy a levelezési címem szeretném módosítani? Mondom nem, hanem az állandó lakcímem. Erre ő bután néz, hogy miért akarnám módosítani a lakcímet, hisz' a gépben már az új lakcímem van. ... Nem értem mi van. Erre ő folytatja: a levelezési címet még nem módosítottam. ÁÁÁ!!! Nem hiszem el!!! A levelezési címet tudtam volna még telefonon is módosítani. Nem fogom fel, hogy a "régi" ügyintéző meg sem kérdezte, hogy nem akarom-e a levelezési címem is módosítani. De lehet, megint én szúrtam el valamit.
Mondjuk fasza kis bankot választottam, bár az ilyen baromságok csak személyes ügyintézésnél jönnek elő.
Szerencsére a telefonos ügyfélszolgálattal egyelőre nem volt sok probléma.

Ha a szövegszerkesztő kioktat

Sikerült megint megfáznom egy kicsikét, így most az átlagosnál valamivel több teát fogyasztok itthon, ráadásul hétvégén még többször iszunk teát, mint hétköznapokon. Igaz, ez magától értetődő, hiszen hétköznapokon sokkal kevesebb időt töltünk itthon, mint szombaton és vasárnap.
Még szerencse, hogy több, mint tíz különféle tea van itthon, így van miből válogatni.
Még a síelés alkalmával, Olaszországból beszereztem egy indiai ízesítésű teát, amiben van fahéj, kardamon, szegfűszeg és gyömbér. Ma volt a napja annak, hogy - egy kedves ismerősöm javaslatára - kipróbáltam az említett teát tejjel.
Nem mondom, hogy nem jó, de ezt a tejjel megbolondított ízvilágot még szoknom kell.

Igaz, hogy ez az év már tart egy jó ideje, de nem vagyok abban biztos, hogy csak újévkor lehet új célokat kijelölni.

Internetes naplót vezető

Azzal tisztában vagyok, hogy egy megjegyzés megfogalmazásakor be kell tartani bizonyos szabályokat. De törölni egy megjegyzést csak azért, mert az a blog tulajdonosának valami miatt nem tetszik? Csak azt tudnám, hogy valaki miért engedélyezi blogjában a hozzászólást, amikor úgyis csak azokat tartja meg, amelyek az ő szája íze szerint megfelelőek?! Talán ép ésszel fel kellene fogni - ha már egyszer a hozzászólás engedélyezett, - hogy mások gondolatának is lehet létjogosultsága.

Torkos csütörtök

A már 5 éve létező torkos csütörtököt eddig még csak hírből ismertem, ugyanis valahogy mindig úgy alakult a helyzet, hogy nem tudtam élni ezzel a remek akcióval. De most végre én is részese lehettem az országos eszem-iszomnak. Igaz, nem este, a legnagyobb telt ház idején ültünk be valamelyik igazán felkapott étterembe, hanem délben, az irodánk épületében működőben ettünk egy jót fél áron.
Én előételként egy nagyon finom búzasörös libamájpástétomot ettem hagymalekvárral. Szóval ismét egy új dolgot sikerült megismernem, és ez a hagymalekvár. Hű de jó volt! Főételként ropogós libacombot kértem tört burgonyával és párolt káposztával. Ennél az ételnél már alapból garantált, hogy nem lehet rossz - nem is volt az. Végül, desszertként kértem még mandulás palacsintát, de ettől már túlzottan jól laktam. De úgy érzem ez torkos csütörtökönként igazán belefér. :)

Az idei februári síelésen is épségben túl vagyunk. Ebben az évben csak Olaszországig, egészen pontosan Livigno-ig mentünk, így nem kellett 8-10 óránál többet utaznunk sem, ráadásul a síterep is nagyon jó volt. A pályák szélesek voltak, jól karban tartva és nem mellesleg alig volt ember a pályákon, így nyugodtan elvoltam az eddigi sítudásom fejlesztgetésével, mert senkit nem veszélyeztettem... Bár volna még mit fejlődni, de arra már csak decemberben kerül sor.
A két hegy közötti völgyben elhelyezkedő település vámmentes területen fekszik, így az árak is nagyon barátságosak voltak.
Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett - talán csak 2 nap volt borongósabb az idő. Igaz, Livigno időjárását nem az én fázós, didergős szervezetemre optimalizálták, hisz' amikor egyik este elmentünk sétálni a városba, akkor láttunk -15 °C-ot is az utcai hőmérőn. De ez még semmi ahhoz képest, hogy hazaindulásunk reggelén az autó hőmérője -24°C-os külső hőmérsékletet mért.
Érdekes hely ez a Livigno, mert télen csak egy irányból lehet megközelíteni a települést: Svájc felől, az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera-n keresztül, ami egy egy forgalmi sávos alagút, azaz egyszerre csak egy irányba enged forgalmat. Szóval hazafelé igyekezni kellett és az alagúthoz kellett érni reggel 9-ig, mivel szombatonként 10-16 óráig csak Svájc felől lehet jönni. De szerencsére fél 9-re megérkeztünk a 3.394 m hosszú alagúthoz, így sikerült még tegnap este megérkeznünk kis hazánkba, ahol az autópályán erős széllökések és hóátfúvások köszöntöttek minket. :)

Szombattól - akárcsak egy évvel ezelőtt - ismét egy hét síelés, addig meg még rengeteg tennivaló.

Iskolapadban

Fura dolog, mert ahogy próbálok visszaemlékezni a főiskolán tanultakra, úgy érzem, hogy a középiskolában megszerzett dolgokhoz viszonyítva alig gyarapodott a tudásom, hiszen nem volt mihez kötnöm a megszerzett/megszerezhető elméleti anyagot.
De az államvizsga óta folyamatosan a szakmában dolgozom, így már - a gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően - tudom/tudnám a fogalmakat és az elméleti hátteret hová kötni, rendszerbe szervezni.
Többek között, a meglévő gyakorlati tapasztalatok elméleti háttérrel történő bővítése miatt jelentkeztem a BME-n kétévente, keresztféléves rendszerben induló, régen szakmérnöki képzésnek nevezett "urbanista szakirányú továbbképzés"-re.

Pontgyűjtés

Néha mégis csak jó valamire, hogy a vásárlásokért pontokat lehet szerezni. Ma például az egyetemi beiratkozáshoz szükséges igazolványképekért nem kellett pénzt adnom, mert a képek árát kompenzálni tudtam a kártyán összegyűlt pontok egy részével. Szóval van olyan is, amikor használható, értelmes dologra lehet beváltani a különféle hűségkártyákon gyűjtött pontokat. (A kókponthu-s pontbeváltásnak lenne honnan tanulnia...)

Fogyasztható: tegnapig

Vajon honnan veszi magának a bátorságot a közeli bolt ahhoz, hogy garantáltan csak tegnapig fogyasztható terméket ne kidobjon, hanem eladja akciósan a nem túl körültekintő a vásárlónak!?

Zeneletöltés

A kókponthu-n a pontot érő kupakoknak köszönhetően már egy jócsomó pontom összegyűlt, így hát - amiért más értelmes dolgot nem találtam - úgy döntöttem, hogy leszedek valami zenét...
Hurrá, sikerült szert tennem 850 pontért egy egész albumra!!! :)
A gond csak abban leledzik, hogy védett wma-formátumban van. Szóval sem mp3-ba konvertálni, sem lejátszani nem lehet mással, csak Windows Media Player-rel, és minden track előtt felhasználói nevet és jelszót kér az azonosításhoz...
Zenét szeretnék hallgatni, de ne kelljen már pont erre a lejátszóra kényszerülnöm!!!

Nekem azért az nagyon tetszik, hogy a konditeremben van szauna, gőzfürdő, jakuzzi és néhány pihenőágy is, így a lehetőség adott a felfrissülésre is.

A karácsonyi jó idő nem csak Szegeden volt jellemző, hanem az ország egész területén, sőt... A két ünnep között célba vettük az ország nyugati csücskét, mert azt terveztük, hogy síelünk majd néhány napot. De mivel a napsütéses, hómentes idő nem csak kis hazánkban volt általános, hanem Ausztriában is, így nem sok esély volt arra, hogy havat találjunk.
Így első nap sétáltunk egy kicsit Sopron belvárosában, majd egy jót fürdőztünk Hegykőn, bár én a 3 medencéből csupán a két meleg vizeset próbáltam ki: a bentit és a kintit.
Másnap már síeltünk is egy keveset, mivel egy ismerős javaslatára elmentünk Mönichwald-ba. Csodás, szikrázó napsütésben kocsikáztunk másfél órát, de mire a kis településre érkeztünk, körülöttünk még mindig mindenhol zöld volt a fű és sütött a nap. De egyszer csak a hegyi út végén elénk került egy sípálya, ahol emberek csúsztak le a hóágyúval előkészített pályáról. Fura volt, mert a környező hegyeken minden zöld volt, csak ezen a helyen láttunk egy nagyobb fehér foltot.
A harmadik napon már biztosra mentünk: 2 és fél órás autózást követően Kreischberg-ben találtunk magunkat, ahol már jóval nagyobb pályarendszer állt a síelők rendelkezésre. Az utazási idő hossza miatt ide sem sikerült nyitásra kiérni, de az a néhány órás csúszkálás már nagyon kellett.

A babona szerint új év első napján szerencsét hoz, ha az első étkezés alkalmával lencsét eszünk. Ezt sikerült is a szilveszteri, hajnalig tartó házibulin teljesíteni. Igaz, én is főztem a jó nagy adag lencselevest, ami egész jól sikerült, így talán jól bebiztosítottam idénre, hogy a pénztárcám ne legyen üres.

Itt, Szegeden ma 17 °C volt és hét ágra sütött a nap.
A házban áll a feldíszített fenyő, alatta még néhány ajándék, mely még kibontásra/átadásra vár. Talán csak ennyi, meg a szokásos, évente egyszer, karácsonykor fogyasztott töltött káposzta, és az a sok bugyuta tv-műsor az, ami a karácsonyra emlékezetet.

Karácsony 2009.

Minden egyes kedves ismerősömnek az idei évben is nagyon békés és

kívánok!

Tegnap este volt az iroda nagy, karácsonyi összejövetele, ami jó esetben az év utolsó munkanapjára esik. Nekem ez most nem így jön össze, mert holnap még megnézem, hogy mi a helyzet a munkahelyen és van-e még valami elintézendő, elintézhető ez évi feladat.

A Csillag megszületett

Tudom, hogy a kereskedelmi tévék a különféle show-műsorok sms-einek bevételeiből és a hosszúra nyúlt reklámblokkokból szerzik a bevételeiket. Tudom, nem az a fő cél, hogy az értelmiségi embert a képernyő elé szegezzék, hisz' e rétegnek is meg van az a csatorna, amit nézne. Épp ezért nem is szeretem a főműsor időben történő közvetítéseket nézni, hanem inkább utólag, a net-en játszom le az engem érdeklő programot. Itt nincs reklám és az unalmasnak tűnő részeknél nyugodtan beletekerhetek a felvételbe.
Fura, mert sem a valóságshow-kat, sem a tehetségkutató műsorokat - többek között a fent leírtak miatt - nem szoktam nézni. Amikor bejött hozzánk az első valóságshow, akkor azt figyelemmel kísértem, de nem nyújtott olyan, magával ragadó élményt, hogy a későbbi, naponta jelentkező sorozatokat is nézzem. A TV-ben néhány évvel ezelőtt elindultak a különféle tehetségkutató műsorok is. Ezeknek esélyt sem adtam; mivel egy adást sem néztem végig, így nem izgatott, hogy mi történik legközelebb. De most történt valami...
Még ősszel, vacsora közben háttérzajként a TV-ben a Fókusz ment. Ez a műsor is sokszor tele van értelmetlen, semmitmondó riportokkal, de most a Csillag Születik első válogatásából szemezgettek. Ekkor figyeltem fel egy múzeumi dolgozóra, aki a válogatáson Freddie Mercury-t énekelt. Ez után kezdtem el követni a műsor eseményeit. A válogatásra csak fél szemmel ugyan, de odafigyeltem. Az elődöntő és a középdöntő adásait is így, vagy úgy, de néztem. Amikor tegnap megtudtam, hogy a Csillag születik-et a múzeumi teremőrként dolgozó Tabáni István nyerte, örültem.
Örülök most is, mert úgy érzem ő valóban megérdemli a győzelmet, hisz' állítólag nem akármilyen utat tett meg addig, amíg ide eljutott, hogy végre elérje azt, hogy szeressék őt és elismerjék a tehetségét.
Tudom, hogy valaki életében az ekkora változás nem maradhat következmények nélkül, de remélem, ez a csepeli fiú meg tud maradni alapjaiban olyannak, amilyennek az ország megismerte: a munkája iránt alázatosnak, nem nagyképűnek, olyannak, aki nem csak a pénzt akarja látni, hanem kamatoztatja azt a tehetséget, ami benne van, és adni akar az embereknek valami jót, valami pluszt.

A ma délután hihetetlen élményekkel gazdagított, hiszen a 4-es metró eddig elkészült alagútjának Kálvin tértől Szent Gellért térig történő bejárásán lehettem. A képen a kis csapatunk épp a Kálvin tér és a Fővám tér közötti szakaszon sétál éppen.
A felszíntől 30,0 m mélységben lévő metróvonalon láthattam a Kálvin tér, a Fővám tér aluljárószintjét, valamint a Szent Gellért tér készülő metróállomását is. Láthattuk azt a kisvonatot is, amelyik az alagút betonköpenyét (tübbingjeit) szállítja az épülő vonalszakaszra, majd ugyanez a vonat a fúrópajzsnál kitermelt talajt visszaviszi a Gellért térhez, ahonnan elszállítják.
Utunkat a Szent Gellért térnél fejeztük be, ahol a 2 órás sétát követően már kezdett mindenki fázni egy kicsit, de az élmény simán megért ennyi "áldozatot". :)

Minden évben, karácsony előtt van egy kisebb, irodai összejövetel, ami szerintem azt a célt szolgálja, hogy legyen még az előtt valami jó, hogy megkezdődik a stresszel és káromkodással teletűzdelt utolsó irodai munkahét.

Portugál

Szerda este a Katona József Színházban a Portugált néztük meg. A darab fő helyszíne egy vidéki kocsma, mely hangulathoz természetesen hozzá tartozik a káromkodás is. A poénokkal is teletűzdelt két felvonásos előadás elfeledtedte a mindennapok gondolatait, így baromira örülök annak, hogy kötelező irodai kultúrprogramként elmentünk megnézni ezt a hétköznapi környezetben játszódó darabot.

Kezd már kicsit év vége hangulat lenni az irodában:
bizonyos pillanatokban totális az idegbaj amiatt, hogy vajon mit lehet még idén kidokumentálni, leegyeztetni, elintézni;
bizonyos pillanatokban meg már szusszanós a helyzet, hisz' lassan itt van a szokásos, minden évben megrendezett karácsonyi összejövetel is...

ABC-ben

Néhány nappal ezelőtt kiürült a dezodoros flakonom, újat akartam venni. Be is mentem egy közeli boltba, de az összes dezodor a legfelső polcon volt. Ha egyedül lettem volna le sem tudtam volna venni egyiket sem.
Hogy is van ez? Miért van ez?

Most az egyszer nem szállnék vitába azzal, aki azt mondaná, hogy nagy az arcom. Most olyan nagy, hogy úgy nézek ki, mint egy túlméretes rágcsáló...
Tegnap ugyanis az lett volna a programom, hogy a fogorvos megszabadít a jobb felső bölcsességfogamtól... De ez nem igazán akart összejönni, mert a fogam a vártnál is ragaszkodóbbnak mutatkozott, így a fogó többször lecsúszott a fogamról, és nekiütközött belülről az arcomnak. Szóval a tegnapra tervezett akció félbe maradt és úgy tűnik, hogy a hétvégét ilyen, félig bedagadt fejjel kell eltöltenem, miközben antibiotikumot szedek és kamillával öblögetek.

Már egy jó ideje zajlik az utcánkban az útburkolat felújítása, talán e hónap közepére be is fejezik, amit elkezdtek.
Már a múlt héten leaszfaltozták az útburkolatot és a járdákat.
De ma nem az órára ébredtünk, hanem a légkalapács hangjára. Még félálomban voltam és nem is tudtam összerakni magamban, hogy mi lehet ez az egész, de miután felkeltem láttam, hogy a napokban aszfaltozott úttestet bontják fel, a képen látható módon.

Ma este már világossá vált, hogy mi ez az egész: a háztömb közepén fekvőrendőrt alakítottak ki kockakövekből. Szóval ezért kellett megbontani az új burkolatot. Vajon ezt nem lehetett előbb tudni? Tényleg csak én érzem úgy, hogy sántít kicsit ez a sorrend?

Macskák

Sok-sok éve szerettem volna már megnézni a Macskákat. Még középiskolába jártam, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok főpróbáján ezt a musical-t láthattam. Itt, Budapesten, a Madách Színházban 1983 óta játsszák, de időközben már fel is újították a darabot. Az első felvonás kicsit ismeretlennek tűnt, olyan volt, mintha csak minden második dal lenne ismerős. Talán ez is a felújításnak köszönhető? Nem tudom. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a színészek lejöjjenek a nézőtérre és kommunikáljanak a közönséggel. Minden esetre örülök, hogy végre ismét láthattam ezt a Webber darabot.

Szeretem a következetes, tiszta, "rendszerbe szervezett" dolgokat. Végre talán eljutunk odáig is, hogy a 15-20 munkatárs születés- és névnapja ne fellángolás-szerűen képezze egy koccintás alapját, hanem minden hónap egy előre kitűzött napján. Talán rugalmatlannak és vaskalaposnak tűnhetek, de úgy gondolom, hogy ennyi ember esetén nem lehet "kezelhetőbb" módon megvalósítani a felköszöntéseket. Egyelőre a munkatársak fentebb leírt módon történő ünneplése még nem rendszeres, hiszen ezen a héten volt az első ilyen alkalom. Én jól éreztem magam és remélem, hogy nem áll meg ennyiben a dolog.

Infralámpát akarok! Így indultam el egy országos, főként csomagküldéssel foglalkozó üzletlánc egyik boltja felé. ... Tudom-tudom, már lerágott csont, de nem fér a fejembe, hogy miért van valaki olyan kényszerpályán, amit kifejezetten rühell. Nem vagyok képes felfogni, hogy miért megy el valaki bolti eladónak, ha nem képes emberi módon kommunikálni a vásárlóval és nem tud készségesen segíteni sem, hanem a "kedves" vevőt inkább átirányítja a mellette lévő kollégához.
Eddig sem vásároltam itt, de ezek után sem fogok gondolkodni azon, hogy oda menjek-e még egyszer.

Kikészítő fejtágítás

Egy meglehetősen megerőltető hétvége van a hátam mögött: reggel 9-től este 5-ig egy iskolapadban görnyedtem azért, hogy egy csomó okosságot tömjenek a fejembe. Na jó, az én döntésem volt... De akkoris!!!
A tegnapi nap valami hihetetlen hatással volt rám. A fejemben totális káosz és zsibbadás, a testemben fáradtság, a halántékomnál meg enyhe fájdalom. Olyan érzés tört rám, mint még soha. És ami a legbrutálisabb, hogy nem csak a körülöttem lévők, de még én is megdöbbentem a tegnapi hangulatomon.

Nagyon boldog hétvégét sikerült eltöltenünk kettesben Visegrádon. Hihetetlen volt a szabad levegőn, sötétedés után az élménymedencében lubickolni, miközben a levegő hőmérséklete nem lehetett több, mint 5 °C. Jól esett pihizni, kajálni jókat és nem foglalkozni szinte semmivel.
Ma meg - miután kijelentkeztünk a szállodából - jó volt elmenni Martfűre csak azért, hogy vegyünk néhány pár új cipőt.

Egész jó kis koncert volt ez a tegnapi. Most 20 éves a Prosectura!!! Két napon át tartó koncert keretében lehet tombolni az első 10 és a második 10 év zenéire. Tegnap az első 10 év "slágereit" vonultatták fel, ma pedig a második 10 év zenéit lehetne újrahallgatni... De mivel a hétvégét Visegrádon töltjük, így ez most kimarad az életemből.

Határozott elképzelésem van az elkövetkező egy évre vonatkozóan. Igen, végre megtettem egy lépést, és már semmi kifogásom nem lehet, ha arról van szó, hogy miért nem kompenzálom egy kis mozgással a munkahelyi görnyedést.

Ma nagyon adakozó volt az egyik barkácsáruház: a vásárlásunkért cserébe kaptunk mérőszalagot és fejenként 1-1 szelet sütit is. :)

Sightseeing pótlóbusszal

Megújul Budapest belvárosa, de ez nem zavar, hisz nem akarok átautózni az épülő Főutcán, és szinte biztos vagyok benne, hogy minden nagyon jó lesz.
Épül a 4-es metró? Hurrá! Ennek is örülünk, mert lesz végre egy földalatti villamosunk is! :S
Az viszont igenis zavar, hogy a munkahelyemre 20 perc helyett 50 perc alatt jutok be, ugyanis már nem csak a Fővám és Boráros tér között közlekedik villamospótló, hanem a Jászai Mari tértől kezdődően egészen a Boráros térig. Hogy miért? Számomra ez még nem egészen világos... Állítólag most készül a Fővám tértől északra és délre lévő villamosvonal összekötése. De az egészben az a legbosszantóbb, hogy a Kossuth Lajos tértől a Március 15. tér megállójáig - azaz amelyik megállók között én közlekedek - semmiféle munkát nem látok. Úgy érzem, lehetne ésszerűbben is csinálni dolgokat. Hogy hogyan? A 2-es villamos a Jászai Mari tér és a Március 15. tér közötti szakaszt 10 perc alatt teszi meg (BKV menetrendje alapján). Ha csupán az oda-vissza vágányokat veszem, akkor simán meg lehetne csinálni, hogy egy időben elindul 1-1 szerelvény a végállomásokról, azaz a Jászairól és az M15-ről. Hisz' könnyen belátható, hogy mégiscsak a kötöttpályás a legmegbízhatóbb menetidejű közlekedési eszköz. Így simán megoldható lenne a 15 perces járatsűrűség a villamosvonalon, és nem kellene a Roosevelt tértől az M15-ig, az Apáczai Csere János utcában fél órát állni a dugóban a kicsi, lepukkant, büdös buszon. A pótlóbusz meg járhatna kiegészítőjáratként...
Megnéztem a BKV honlapját... Állítólag csak okt. 30-ig, azaz még néhány napig lesz a vonalon pótlójárat. Remélem igazat írnak!
És találtam még valamit a Közlekedési Vállalat honlapján: ez év augusztustól állítólag már 19(!!!) jegypénztárban lehet bankkártyával fizetni. (Mellesleg csak metrómegállóból van 40 db.) Egy költői kérdés: vajon elérkezik majd az az idő is, amikor jegyautomatából lehet jegyet venni és az automata elfogadja a bankkártyát?

Gyilkos vagyok, mert bogaras lettem.
A nappaliban poloska, vagy mi repkedett. Olyan kb. másfél centis izé, ami kinyiffanva irdatlan bűzt áraszt. Fogalmam sincs, hogy hogy került a lakásba, de egy pohárral biztos, ami biztos lefedtem.
A fürdőben pedig egy százlábúval találtam szemben magam. Neki hajlakkal hoztam rendbe a kinézetét, most mereven fekszik a mosdó alatt.

Hurrá! Van munkám és fontos vagyok (pontosabban: nekem kellene mindenki helyett tudni mindent)! Ez nagyon jó érzés. De azt már kevésbé szeretem, hogy a délután 4-re megbeszélt tárgyalásról csak fél 7-kor tudok elindulni hazafelé. Szerencsére nem túl sűrűn van ilyen, de az ütemezhetetlen túlórák néha kicsit kikészítenek. A túlórázás általában megszokott, de nem akkor, amikor azt tervezem, hogy fél 6 körül legkésőbb lelépek... De sebaj, éhesen, fáradtan, nyűgösen és a fejemet fájlalva végül hazaértem, talán lassan le is fekszem és alszom egy jót reggelig. :)
Ja, még egy hurrá! Ez a hét már csak 3 munkanapból áll!!! :)

Oh, az az örökös problémázás

Hihetetlen néha, hogy sorban állás közben vannak olyanok, akik nem fogadják el a sorban elfoglalt helyüket, hanem trükközve megpróbálnak előrébb jutni.

De akad erre ellenpélda is:
Leugrottam a közeli boltba, hogy vegyek néhány dolgot reggelire. Amikor már végeztem a bevásárlással és a pénztárak felé vettem az irányt, akkor még csak 2 pénztár üzemelt. De mire én is és a mögöttem álló is már kipakolt a futószalagra, kinyitottak a mellettünk lévő pénztárak is. A sorban mögöttem volt még pár ember. A közvetlen mögöttem álló hölgy kedvesen hátraszólt a mögötte álló idős néninek, hogy menjen át a másik pénztárhoz, mert az most nyitott ki, és nem áll még ott senki. Erre a néni felháborodva utasította rendre a hozzászóló hölgyet, hogy hagyja őt békén, hisz ő ott áll, ahol akar.

Komolyan nem értem az embereket. Nem értem, hogy hogy nem lehet semmi jó. Miért kell mindig problémázni valamin?

Itt az ősz, és már nem elég az átmeneti kabát, mert ahhoz már túl hideg van. Egyre korábban sötétedik, de szinte észre sem lehet venni, hogy mikor megy le a nap, hisz egész nap borús az idő. Nem rossz évszak az ősz, de ez a nyirkos idő nem tartozik a kedvenceim közé.

Ma a FUGA-ban, a Budapest Szíve Projektről szóló kiállításon a tervezők tartottak tárlatvezetést.
Szántó Katalin a tervezést megalapozó, megelőző fővárosi terveket ismertette a Dunával párhuzamos tengely kialakításának gondolatától a Podmaniczky programon, a Budapest Közlekedési Rendszerének Fejlesztési Tervén, az Integrált Városfejlesztési Stratégián át az V. kerület Kerületi Szabályozási Tervéig.

Ezt követően Koszorú Lajos részleteiben ismertette a belvárosi közterületek megújulásának jelenlegi állapotát.

Fontos tudni, hogy a jelenlegi belvárosi közlekedés 80%-át az átmenő forgalom teszi ki. A tervek nem akarják a gépjárművel történő közlekedést megszüntetni, csupán az átmenő forgalmat szándékoznak felszámolni.

A Főutca Projekt
A Kálvin tértől a Szent István körútig tartó 2,7 km hosszú Főutca első - Kálvin tértől Szabadság térig tartó - szakasza várhatóan 2010. márciusára készül el.
A kiállítóterem egyik hosszanti oldalában a bemutatott keresztszelvénynek köszönhetően mindenki jól láthatja és könnyen megértheti a különböző burkolatok különböző funkcióját. A középső gránit burkolaton, a 4,0-4,5 m szélességű úttesten közlekednek majd a gépjárművek. E sávot folyóka választja el a párhuzamos parkolásnak helyet biztosító sávtól. E parkolósávot követően már mészkő burkolat van az utcán, mely berendezési és gyalogos sávnak ad helyet. Az épületek lábazatánál bordűrsáv biztosítja az utcaburkolatok és épületlábazatok egymáshoz csatlakozását. A 10 cm vastagságú burkolati elemek szárazon rakva készülnek, így bármilyen bontás esetén a burkolat egyszerűen felszedhető, majd visszahelyezhető a helyére, mindenféle sérülés nélkül. A különféle burkolatok között nincs kiemelt szegély, így a Főutca egésze akadálymentesnek mondható.
Az utcabútorokkal kapcsolatban sikerült kompromisszumot kötni: a KÖH az íves lámpaoszlopot nem támogatta, így az egyenes vonalú, modern lámpát fogadta el. Szóba került az is, amiből már több helyen is vita volt: modern, vagy nem modern? A tervezők végigvizsgálták a Főutca menti épületeket és arra a megállapításra jutottak, hogy annyiféle stílus jelenik meg, hogy ahhoz képtelenség lenne igazodni, ráadásul a kor változásaival a lápákkal szemben is más követelmények jelentek meg, mint egykor voltak.

A Roosevelt tér
A Lánchíd folytatásában és a Bazilika tengelyében elhelyezkedő Roosevelt tér jelenleg egy olyan körforgalmú terület, mely lehetetlenné teszi a Dunához való lejutást. A terv egyik fő célja, hogy lehetővé tegye a Duna-part megközelítését.
A terv - a jelenlegi állapotban - megszünteti a tér alsó rakparti kapcsolatát, mert itt is elsődleges feladat az átmenő forgalomtól mentesíteni a belvárost. E forgalomcsillapítást szolgálja az Akadémia utca egyirányúsítása is. A József Attila utca és a Lánchíd közvetlen kapcsolatban lesz egymással.
Érdekes, hogy a Lánchíd tengelye merőleges a Gresham épületére, de a Gresham homlokzata nem merőleges a Lánchíd tengelyére. A Lánchíd tengelyében vízfelület, vízjáték kerül kialakításra.

A Március 15. tér
A tér két szakaszban újul meg, első szakaszban az északi területrész.
A Duna korzó az Akadémiától a Petőfi szoborig tart majd.
2012-ben a közforgalom számára is megnyílik a Piarista köz, itt park és kiülős rész kerül kialakításra.
A tér déli részén mélyparkoló létesül majd, de ez már nem az első szakasz eleme.

A Károly körút és a Deák Ferenc tér
A két villamossín között fák lesznek, melyek között helyenként szökőkutak is elhelyezésre kerülnek.
A Deák téren lévő metrókijárat elbontását a Kerületi Szabályozási Terv is előírja. E helyen - valószínűleg - egy üvegtető kerül kialakításra.
A Károly körúton és a Deák Ferenc téren kívül a Harmincad utca is rendezésre kerül.
A Gödörnél lévő "üvegdobozok" vonalában, azokkal megegyező ritmusban kialakításra kerül még két "doboz", melyeken keresztül a kisföldalatti peronjai lesznek megközelíthetők.

---

A tárlatvezetés részletesen, és szerintem érthetően mutatta be a Budapest Szíve Projekteket - talán körvonalazódni látszik lassan, hogy mi is történik a belvárosban.

Szombaton és vasárnap Cegléden voltunk régen látott rokonoknál, de oda- és visszafelé is érintettük Szegedet, ennek köszönhetően meglehetősen mozgalmas, utazással teli hétvége van a hátunk mögött.

Némi bizakodásra ad okot, ha olyan eladókkal találkozom, akik vásárlónak tekintenek és nem egy olyan valakinek, aki csak azért van, hogy bosszantsa őket - ma 3-ból 3 helyen az előbbit tapasztaltam...

Soha nem értettem (és nem is kedveltem) azokat az embereket, akik a saját érdekükben mindent megtesznek azért, hogy nekik jó legyen; nem kímélve senkit és semmit.

Október 1-jén elkezdődött az építészet hónapja, és egyúttal megnyitott a FUGA. Csütörtökön este 6-tól a FUGA megnyitója, (tervezetten) este 7-től pedig a FUGA első kiállításának megnyitója lett volna. Sajnos ezek az időpontok szinte csak tájékoztató jellegű voltak, hiszen kb. már negyed 7 lehetett, amikor elkezdődött a kulturális központ megnyitója; sokan - építészek és politikusok - üdvözölték ezt az új kezdeményezést, egy építészeti kulturális központ létrehozását. Bálint Imre, Rogán Antal, Demszky Gábor, Mónus János, Nagy Bálint, Dr. Szaló Péter, Fegyverneky Sándor és Bojár Iván András jelentette be a FUGA megnyitóját.
De még alig múlt el háromnegyed 7, amikor egy ember, Rák György (Dr. Steiner Pál helyett) megnyitotta a Budapest Szíve Program témájú kiállítást.
Én egy kissé csalódott voltam, hiszen a kihirdetett, este 7-kor kezdődő kiállítás-megnyitó időpontjában már megtörtént a megnyitó... A köszöntő szinte csak "lógott a levegőben", sem eleje, sem vége nem volt igazán, és én még vártam volna valami, kicsit bővebb ismertetést arról, ami itt 3 héten át megtekinthető lesz, és ami többé-kevésbé érint mindenkit, aki Budapesten él-dolgozik-közlekedik, vagy esetleg csak várost néz.

Elkészült az augusztus 22-től szeptember 5-ig tartó időszak, azaz az itt tartózkodásunk utolsó két hetének fotóválogatása is

New York City - második két hét

Mosdóban

Vannak helyek, ahol a wc foglaltságát nem jelzi semmi. Van, amikor az ilyen helyeken kilincsre csukott ajtóval találja szembe magát az ember. Már csak azt nem értem, hogy ilyen helyzetben a többség miért nem kopog...

Alkoholfogyasztás közterületen

Talán mégis van abban valami, hogy egyes helyeken - pl. az USA-ban is - betiltják a közterületeken az alkoholfogyasztást.
Ma a HÉV-en egy részeg alak kötözködve, káromkodva mondta az egyik utasnak, hogy vegye el a holmiját maga mellől. Mellesleg volt még rengeteg szabad hely... Amikor leszállni készülődtem, még visszanéztem. Ekkor láttam meg a fickó kezében a sörösdobozt.
Ha az utcán az emberek nem fogyasztanának alkoholt, akkor talán nem kellene összeszorult gyomorral ülnöm a HÉV-en sem.

Péntek reggel elindultuk Szekszárd felé, ahol most hétvégén voltak a Szüreti Napok...
A munkatársakkal Érden, az Ófaluban találkoztunk, ahol megnéztük a minaretet, ami 23,0 m magas.
Százhalombattán a régészeti parkot jártuk körül, itt bementünk a kb. 10 évvel ezelőtt rekonstruált halomsírba is.
Dunaújvárosban a szocreál építészet remekeire vetettünk egy pillantást.
Utunkat folytatva egy dunakömlődi halászcsárdában ebédeltünk, itt a kis bográcsban felszolgált halászlé nagyon jól esett.
Pakson az erőműnél is időztünk egy keveset.
Szekszárdon Vida Péternél borkóstolón vettünk részt, ahol 7 borral ismerkedhettünk meg.
Másnap Babits Mihály szülőházában tettünk látogatást, ahol rengeteg érdekességet lehet megtudni a költő életéről.
Este, a közös vacsorát követően - meglepő módon - borkóstolással folytatódott a program.
Ma, a szállás elhagyását követően a Sárköz fővárosában, Decsen, a babamúzeumban jártunk, ahol - életképeken keresztül - a sárközi hagyományokról lehetett bővebb információt szerezni.
A tájház meglátogatására hivatalosan heti két alkalommal van lehetőség, de előzetes bejelentkezés alapján szinte bármikor megtekinthető. Nekünk is sikerült bejutnunk, bár az előzetes bejelentkezés az kb. csupán 10 perc volt.
A Sárközben tett kirándulás alkalmával pillantást vetettünk az 5, sárkozi település emlékhelyére is, ahol kőtáblák tisztelegnek Őcsény, Sárpilis, Decs, Alsónyék és Báta előtt.
Szálkán a Szálkai-tavat tekinthettük meg. Szálka mellett a szekszárdi dombvidék leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyének elzárásával szabálytalan alakú víztározó jött létre. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje, területe 67 hektár.
Grábócon szerb ortodox templomot és Magyarország egyetlen működő szerb ortodox kolostorát láthattuk, ahol csupán két apáca lakik.
Este 5 körül Bonyhádon sikerült beülni egy vendéglőbe, ahol hihetetlen jó ebédet adtak. Pácolt sült csülköt adtak hagymás burgonyasalátával. Akkora adagot adtak, hogy senki nem maradt éhes, és nem csak jó, de nagyon finom is volt az étel.
A kirándulást lezáró esti hazautazás is jó volt, mert friss élményekkel feltöltődve töltöttük utunkat, hisz egy nagyon jó hétvégén lehettünk a Sárközben.

Jópofa volt ma, amikor a vezetékes telefonon az ügyben kerestek, hogy nem érdekelne-e engem vagy a családomat egy kis számítógép-használattal kapcsolatos oktatás. De mivel épp most vagyok túl egy AutoCad-es fejtágításon, "sajnos" nemet kellett mondanom.

Holnap reggel elindulunk a munkatársakkal Szekszárd felé szüreti ünnepségre, aztán lesz, ami lesz...

Nagyszerű! A rendőrségre bejelenthetem e-mailben, vagy akár fax-on is, hogy a körözés alatt álló irataim mégis meg vannak és már szükségtelen keresniük.
Szerencsére a továbbképző központ is elfogad e-mailben, vagy fax-on jelentkezési lapot, meg érettségi-másolatot.
Még a végén megtanulunk spórolni, és nem nyomtatunk ki mindent? Talán lassan odáig jutunk, hogy észrevesszük mennyi mindent rejt magában a technika?

Van abban valami jó, ha egy jó kis konyha áll rendelkezésre, amikor főzni szeretnék. Sőt, ha egy jó kis konyhában vagyok, akkor mintha főzni támadna kedvem...
Eddig már sokszor ettem rakott krumplit, de valahogy mindig volt vele valami gond(om): vagy a kolbász, vagy a tojás volt benne túl kevés, vagy a krumpli volt túl sok... Na, most aztán nem igazán lehetett belekötni, mert volt benne kolbász, szalonna, hagyma, tojás, és persze nem a legvacakabb minőségű hozzávalókból, mint ahogy azt a menüs étkezések alkalmával megszoktam. Bár ezt most én csináltam...

Most hallottam, hogy egy kis fertőtlenítőszer csodákat tud tenni a vágott virággal.
Szombaton meglepetés-rózsával várt az én párom, de ekkor még várt ránk egy kis utazás Szegedig, majd másnap, azaz vasárnap irány vissza Budapestre. Miután visszaértünk, néhány csepp fertőtlenítőszert adtam a virág vizéhez. A búslakodó, elgyengült virág ma estére ismét megtelt élettel és pont úgy néz ki, mint két nappal ezelőtt.

FUGA

Októberben nyílik a FUGA, ahol elsőként a Budapest Szíve bemutatására kerül sor.
A FUGA a nagyközönség és az építészet kapcsolatának sokrétű megteremtését tűzte ki célul. A BÉK működtetésében induló, önfinanszírozó, kulturális-információs bázis Budapest szívében, a Petőfi Sándor utca 5. szám alatt, a Katona József színházzal szemben kap helyet.

Azt leszámítva, hogy egész nap majd' leragadt a szemem az időeltolódás miatti kialvatlanságom miatt, egész jó volt a mai nap az irodában, bár semmi különös nem történt.
A rendben itt hagyott lakás kezd ismét a régi arcára hasonlítani a két bőröndből kipakolt holmik miatt. De talán egyszer ismét lesz energiám össze- és elpakolni mindent.

Hurrá! Ismét itthon vagyunk. Szerencsére idefelé a repülőút sokkal rövidebbnek tűnt, mint odafelé, bár idefelé másfél órával előbb meg is érkezett a gépünk. Bár azt még nem tudom, hogy a 6 órás időeltolódást mennyi idő alatt dolgozza fel a szervezetem.

Hurrá! Holnaptól ismét vár az iroda...

A két bőröndöt összepakoltuk, a kézipoggyászok is már nagyjából összeálltak.
Néhány óra és elindulunk a reptérre, majd 8-10 óra repülést követően ismét Magyarországon leszünk.

Az USA - az én szememmel

Talán sokan gondol(hat)ják, hogy előbb Magyarországot kellene alaposabban megnézni és nem volna szükséges az Egyesült Államokig elmenni/eljönni. Ez így van! De most abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy lehetőségem volt elutazni ebbe az országba. Jelenleg azonban még én sem tudom, hogy legközelebb mikor lesz alkalmam egy újabb utazásra.

Rengeteg hasznos és érdekes élményt-tapasztatlatot-ismeretet lehet itt gyűjteni, íme példaként néhány dolog (talán ABC-rendben kisebb kavarodást okoz, mint bárhogy másképp).

A világ legnagyobb áruháza
A Broadway-n található a világ legnagyobb áruháza, a Macy's. A szintenként egyterű áruház épülete egy egész tömböt elfoglal Manhattan-ből, és ezt nem kevesebb, mint 11 szinten teszi. Itt a konyhai kütyüktől elkezdve az ékszereken át a bútorig szinte minden beszerezhető. De abba már nem szeretnék belegondolni, hogy mi lehet itt karácsonykor, hisz most, a gazdasági válság idején is akad vásárló bőven.

Fogyasztói társadalom
Eddig nem tudtam elképzelni, hogy egy apró dolog köré hogyan lehet egy csomó mindent építeni, azaz egy semmiségnek tűnő valamiből óriási hasznot húzni. De mióta láttam a háromszintes M&M's World áruházat már semmin nem csodálkozom. Itt a "csak a szádban olvad, nem a kezedben" színes csokigolyó az alapja mindennek. Lehet itt vásárolni kulcstartót, ékszereket, párnát, pólót, bögréket, különféle színű baseball labdákat, társasjátékot, M&M's-es nyelű fogkefét és evőeszközt is.

Hárítás (néhány történet, néhány kérdés és gondolat)
- Különadó a hamburgerre és a kólára? Ezt egy itthoni honlap cikkében olvastam néhány nappal ezelőtt: "Egy amerikai tanulmány szerzői a gyorsételek és az üdítők megadóztatását javasolják, hogy így harcoljanak a gyermekkori elhízás ellen. A befolyó pénzt kerékpárutakra, és az egészséges életmód terjesztésére kellene fordítani."

Vajon én gondolom csak úgy, hogy talán szülőként kellene a jóra (és nem a kólára, hamburgerre) nevelni a felnövő nemzedék tagjait? Mi alapján lehet meghatározni azon dolgok körét, amik károsak? Hisz' szerintem minden veszélyes, ha azt túlzásba viszik, de mértékkel fogyasztva - pl. a kóla és a hamburger - sem káros.

- Itt a kocsmárost büntetik meg, ha túl sok italt ad a vendégnek, azaz ha részegen, de a vendéglátó egységet elhagyva bármi történik a nem csupán spicces állapotban lévő fogyasztóval, akkor itt a vendég simán beperelheti a kocsmát - és még az is lehet, hogy ő nyer. Itt a vendéglátó felel a vendég tettéért.
- Itt még az is megeshet, hogy hogyha valaki magára önti (a saját bénasága miatt) a most vásárolt forró kávét és így megsérül, akkor bepereli a kávézót, és megnyeri a pert olyan alapon, hogy őt nem figyelmeztették arról külön, hogy a pohár tartalma forró.

De jó is lenne, ha mindig lenne valaki más, akit okolni lehet a saját hülyeségem miatt!!!

Könyvesbolt
Na jó, vegyünk néhány könyvet - gondoltuk egyik nap... Be is mentünk az egyik könyvesboltba, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy olvasószobának használják a "vásárlók" a boltot. Az emberek a bolt padlóján nyugodtan ültek, miközben a könyvesbolti könyveket olvasták.

Kultúra
Színházak nálunk is vannak, jó darabok is akadnak, de itt valahogy mégis másabb, lazább a hangulat. Itt meg lehet venni az előadás kezdése előtt nemsokkal a Times Square-en a színházjegyet akár féláron. De ehhez természetesen hozzá tartozik, hogy nem kell elegánsan felöltözni, hisz senki nem szól azért, ha valaki strandpapucsban és rövid nadrágban ül be a színház nézőterére. Bár az itteni jegyárak mellett talán még el is nézhető a fizető közönségnek, hogy nem akar órákon át feszengeni olyan ruhában, amiben nem érzi magát kényelmesen.

Magyarok
Az egyik hétvégén templomi pikniken voltunk. (Magyar ételeket lehetett vásárolni, a bevételt pedig a templom fennmaradására fordították.) Ott a 20 év körüli magyar srác határozottan vallotta magát szegedinek még akkor is, ha az ő szülei akkor jöttek ide, amikor ő 2 éves volt. Jó érzés, de egyben furcsa is volt találkozni olyanokkal, akik megértik amit mondok.

Parkolás
Itt az autót nem lehet mozdulatlanul hagyni heteken át, mert az utcát - a parkolósávokkal együtt - heti rendszerességgel, egyszer, vagy kétszer takarítják. A parkolást jelző táblák alatt kiegészítő tábla jelzi, hogy a héten mikor lesz az úttest takarítása, így akkor onnan el kell állni az autóval.

Szemét
Nem hinném el, ha nem látnám, hogy az emberek hogyan hagyják szét mindenfelé a szemetet. Van olyan ember, aki a szerencséjét a kaparós sorsjegytől várja, de ha a sorsjegy nem hoz szerencsét, akkor az nem a kukában landol, hanem a buszon, az ülés mögött. Van olyan is, aki ügyel a keze tisztaságára, ezért víz nélküli kéztisztítót használ, de ha a kéztisztító kifogy, akkor az üres műanyag flakont ott hagyja a metró ülésén, majd a pasas - nem száll le, hanem - egy másik helyre ül át és utazik tovább minta mi sem történt volna.

Távolsági buszpályaudvar
A buszpályaudvaron lévő szervezettség lenyűgözött. Az utasoknak a 4 szintes buszpályaudvar épületében kell várni addig az induló járatra, míg az az adott számú kapuhoz oda nem gurul a busz. A kapu üvegajtaján keresztül látható, hogy beérkezett-e már a nemsokára induló járat, ekkor az utasok kinyitják a kaput, és felszállnak a szintén fedett térben álló buszra. Így még esőben, tűző napon is könnyen kibírható a várakozás. Természetesen a busz légkondicionált, azaz ott sem kell szembesülni az időjárás szeszélyeivel. Így egyáltalán nem sajnáltam a 3/4 órányi busz-útra kifizetni a 4.40 usd-t (kb. 850 Ft-ot).

Tömegközlekedés busszal
Itt jól tud működni a helyi buszjáratokon is az első ajtónál történő felszállás, hiszen csak kevesen járnak busszal, mert metróval a kisebb és nagyobb távolságok is egyszerűen elérhetőek. A helyi buszjáratok 2 ajtóval rendelkeznek: az első ajtó elsődlegesen a felszállást szolgálja, de le is lehet szállni, a hátsó ajtónál pedig csak leszállni lehet. (Képzelem mi lenne nálunk: egy csomóan bepróbálkoznának a felszállással a hátsó ajtónál.) A buszok kialakitása olyan, hogy úgy az első ajtónál, mint a hátsónál a mozgáskorlátozott is el tudja hagyni a járművet - és a sofőrnek csak egy gombot kell megnyomnia, azaz nem kell leszállnia a buszról, hogy segítsen a kerekesszékes utasnak.

Tömegközlekedés metróval
Már a metróvonalak tervezése, építése esetén is másabb a szemlélet, mint nálunk. Itt előbb a vonal készül el, majd utána várják az odaköltözőket - azaz előbb megteremtik a szükséges infrastruktúrát. New York-ban a 26(!) metróvonalnak köszönhetően nagyon jó helyzetben vannak az emberek. Igaz, ekkora létszámú város esetén talán szükséges is a másabb szemlélet. Itt a metróvonalakon vannak gyorsjáratok, de talán - a város nagyságából adódóan - ez is szükségszerű, hisz a Central Park-ból ide, Brooklyn-ba még gyorsjárattal is majd' 1 órát vesz igénybe a metrózás.
A májusi és júliusi ingyenes metrótérképet összehasonlítva láttuk, hogy a G-jelű metrószakasz 5 állomás hosszúsággal megnőtt. Ehhez viszonyítva egész "érdekes", hogy nálunk milyen sokáig tart megépíteni úgy a 4-es metrót, hogy a tervei már a '60-as években elkészültek. Bár szerintem nálunk az is furcsa, hogy a 40 évvel ezelőtt terv-szinten kitalált dolgok épülnek meg most, mindenféle felülvizsgálat nélkül.
Ráadásul a metrón nincs túl nagy tömeg. (Én azért is utálom a budapesti metrót, mert nincs levegő a tömeg miatt.)
És van még valami: a metró egész nap jár!!! Teljesen mindegy, hogy éjjel kinek meddig van kedve ottmaradni valahol, mert a metró nem áll le éjfélkor.
Talán valami mégis a metró ellen szó: a föld alatti állomásokon nagyon meleg van, és a mozgólépcső sem általános, de az akadálymentesités miatt szükséges lift a legtöbb állomáson megtalálható. Igaz, itt kéreg alatt fut a metróvonal, azaz nincsenek akkora szintkülönbségek mint nálunk, így a mozgólépcső nem is annyira létkérdés.

Azt már több, mint egy hónapja, még az ide indulás előtt elterveztük, hogy megnézzük a kaszinó-kínálatot Atlantic City-ben...
Tegnap buszra szálltunk, és 2 és fél óra alatt megérkeztünk abba a tengerparti városba, ahol a parton egymást követik a kaszinók. De persze az itt lévő Hard Rock Cafe-t sem lehetett úgy kihagyni, hogy ne vigyünk innen is haza valamit. Bár a három kipróbált kaszinóból dollármilliókat nem, de tapasztalatot bőven bezsebeltünk. ;)
Egy ott töltött éjszakát követően már vissza is tértünk New York-ba, így szombatig már csak a hazautazáshoz kapcsolódó teendők maradnak napirenden...

A Hivatal

Itteni idő szerint kora reggel sikeresen égnek állt a hajam a magyarországi hivatal működésétől. (Amikor otthon dél van, akkor itt még csak reggel 6-ot mutat az óra.)
Előzetes megkeresés vagy értesítés nélkül tegnap (azaz hétfőn) jött az önkormányzat egyik osztályáról egy pasi (lényegtelen, hogy milyen ügyben). Azaz csak akart volna jönni, mert ahová betoppant, onnan én már elköltöztem. Bedobott egy értesítést, hogy ő most itt járt és visszajön szerdán, azaz holnap. Húdejó - gondoltam. Felkeltem korán, hogy az otthoni hivatali időben el tudjam érni telefonon szegény fickót, hogy ne jöjjön feleslegesen. De egyik kolléganője, vagy valaki az ügyfélszolgálaton (nem túl kedvesen, de) tájékoztatott, hogy az xy-t majd csütörtökön hívjam, mert csak akkor lesz elérhető. Hát ez nagyon jó! De elmondtam még egyszer - hátha a hölgy nem értette világosan, mit is szeretnék: a csütörtök már késő(!), mert a pasi szerdán jön újra hozzám, ahol több okból sem vagyok elérhető (1.: külföldön vagyok, 2.: elköltöztem arról a cimről). A nő is még egyszer a tudomásomra hozta, hogy oké, szerdán jön (megy) a pasi, és utána csütörtökön felhívhatom, hogy bediktáljam neki az új címem.
Hihetetlen! Hiába szeretném értesíteni a hivatal dolgozóját, hogy ne jöjjön feleslegesen, mégsem tehetem, mert olyan határidőt adott a következő betoppanására, hogy időközben nem lehet őt elérni. (Bár az értesítőn szerepelt kézzel írva is egy telefonszám - gondoltam azért, mert azon elérhető - de azon a számon sem vette fel senki a telefont. Ott is hiába próbálkoztam.)

Néhány költői kérdés azért felmerült bennem a fent leírtak miatt:
Csak itt (az akárhányadik kerületi önkormányzat adott osztályán) ennyire rosszul szervezett minden, vagy ez általános probléma lehet a hivataloknál?
Talán egyszer gördülékenyebben mennek majd a dolgok? Ha igen, én vajon meg fogom az érni?

Már régóta a terveink között szerepelt, hogy átsétálunk Brooklyn-ból Manhattan-be a Brooklyn Bridge-en keresztül, de csak ma jutottunk el odáig, hogy véghez vigyük tervünket, hiszen a mai napon az időjárás is nekünk kedvezett: nem volt túl meleg, de sütött a nap - ez abszolut ideális volt a kb. félórás hid-sétához.
Az Amerika Egyesült Államok egyik legöregebb függőhidja ez; már 1870-ben elkezdték épiteni és 1903-ban átadták a világ első acélkábeles függőhídját, mely akkor a legnagyobb függőhíd volt, tornyai a nyugati félteke legmagasabb építményének számítottak.

Ma is azon kevés napok egyike volt, amikor nem hagytuk el Brooklyn-t. De most már tudjuk, hogy mi történik az itt lévő 5 th Avenue-n és megnéztük a Sunset Park-ot - nem szólt másról ez a mai nap, csak a nézelődésről és a parkban pihenésről. Ja és arról, hogy megkóstoltuk a mexikói utcai árusnál a majonézzel(?) megkent, majd parmezánnal megszórt főtt-grillezett kukoricát. Az igy elkészitett kukorica nagyon laktató, bár az izvilága másabb, mint amit megszoktam, de mégis jól esett.

Talán az eddigi élmények is olyanok voltak, hogy még ha akarnám sem tudnám megfogalmazni azt, amiket itt megtapasztal(hat)tam. Nem lehet bemutatni képekkel, szavakkal úgy semmit, hogy az a külső ember számára legalább egy kicsit is "átjöjjön" és elképzelhető legyen. Ilyen, bemutathatatlan volt a mai napi program is.
Ma is szitált kicsit az eső, így a szabadtéri programokat már eleve kilőttük a potenciális lehetőségek közül. Azonban az tudtuk, hogy ma 2:00pm kezdettel is vannak színházi előadások, és azt is hallottuk és olvastuk már, hogy a Times Square-en meg lehet venni a jegyeket az eredeti árnál jóval olcsóbban. Amint beértünk Manhattan-be - azaz nem sokkal 1 óra után - megnéztük, hogy hol is van a jegyiroda. Szerencsésen rátaláltunk a jegyirodára és igy a 150 dolláros darabár helyett 130 dollárért kaptunk két jegyet a Mary Poppins előadásra. Hihetetlen, hogy van a város szivében, közel a szinházakhoz egy jegyiroda, ahol az összes szinház szabad helyeire jegyet lehet venni 40-50% kedvezménnyel.
Hogy mi a mai nap leirhatatlan része? A 2:00pm-kor kezdődő előadás. Hihetetlen trükkökket mutattak be a szinpadon és hihetetlen volt a diszlet és a koreográfia is. Volt hogy a szinész-táncos-énekes a mennyezetről lógott fejjel lefelé, közben szteppelt a plafonon és énekelt is közben. Mary Poppins háromszor repkedett, de egyszer a fejünk felett lebegett el a nézőtér fenti része felé. Volt jónáhány perc, amikor szinte bele borzongtam abba amit láttam, hallottam. Hihetetlen show volt a két felvonásos előadás egésze.

Mára elég alaposan lehűlt itt a levegő, és vagy esett az eső, vagy lógott a lába, de egész nap borult idő volt. Mivel a mai nap időjárása eléggé bekorlátozta, hogy mit csinálhatunk a városban úgy döntöttünk megnézzük mi van Staten Island-en.
Staten Island-re komppal lehet átjutni, ami a már jól ismert Battery Park-ból indul. A komp egész nap(!) félóránként közlekedik, az átjutáshoz szükséges idő kb. 20-25 perc. A komp ingyenes(!), még a helyi bérletet sem kell felmutatni az utazás megkezdésekor.
Staten Island-en is van egy egész nap(!) 20-30 percenként közlekedő metróvonal, ami 45 perc alatt teszi meg a két végállomás közötti távolságot. Itt, a szigeten közlekedő metrószerelvények fele olyan hosszúak, mint a New York többi részén közlekedők: itt csupán 4 kocsiból áll, mig az ezen kivüli részeken 8 kocsi alkotja a szerelvényt. A metró a felszinen halad, igy a metrókocsiból a vonal menti részeken jól szemügyre vehettük a szigetet. Igaz, két helyen leszálltunk a subway-ről: a vonal déli végén, ahol a sziget véget ért, és egy köztes állomáson is, ahol sok ház és sok fa volt, de ezen kivül semmi más.
Itt, ezen a szigeten lakni biztos jó lehet, mert kis kerttel rendelkező családi házakkal épült be, ráadásul a pörgős Manhattan is könnyen elérhető közelségben van. A sziget közúti kapcsolattal is rendelkezik néhány hidnak köszönhetően, de mi inkább komppal szerettünk volna átjutni.
A szigeten töltött néhány órát követően visszajöttünk Manhattan-be, ahol a megszokott nyüzsgés várt ránk.