Egy kedves barát elmondása alapján eszembe jutó gondolatok következnek:
Vajon szabad-e egy házasságba úgy belemenni, hogy a már együtt töltött évek alatt sem voltunk boldogok? Ha már megfogalmazódott magunkban, hogy mi az, ami rossz, és miért nem volna szabad tovább folytatni a kapcsolatot...
Persze, nőként, a harmadik x környékén már sokan várják "azt" a kérdést... De lehet, hogy nem is olyan fontos mennyire jó az a kapcsolat, amiben már benne vagyunk, mert 30 évesen úgysem lehet mást találni? Nem hiszem, hogy szabad ilyet mondania bárkinek is: boldog vagyok, mert a pasi, akivel iksz éve együtt vagyok megkérte a kezem, tudom, hogy nem olyan jó vele, de lassan már kellene egy gyerek is az életembe... stb. Úgy gondolom ez a hozzáállás a lehető legrosszab, ha egy házasságról van szó.
A házasságba csak úgy lehet és szabad belemenni, ha minden rendben van és érezni lehet hogy egy egész életre szól!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése