Már gyerekkoromban sem szerettem a piacokat. Valahogy sosem vonzott az ott uralkodó hangulat. De tegnap végre olyan kulturált piacot sikerült észrevennünk a Rockefeller Center tövében, ahol még én is szívesen vásárolnék. Kis piac ez Manhattan szívében; heti három napot, szinte csak augusztusban működik.
Innen nem messze találtunk rá a kedves gyerekkori emlékeket felelevenítő üzletre, a LEGO boltjára. Itt aztán lehet válogatni, hogy mire lehet szüksége a gyereknek. Különféle színű és méretű elemeket lehet vásárolni "kilóra".

Az itt töltött időnket megúsztuk úgy, hogy nem volt szerencsénk belebotlani egy balesetbe sem. Egészen tegnapig ez így is volt. Épp a 5th Avenue-n sétáltunk és azt láttuk, hogy a West 42nd Street felől egy jól megtermett busz kanyarodik ki, nem kis fordulási sugárral. Félelmetesnek tűnt a hatalmas jármű, hiszen a kanyarodáskor a 5th Avenue-n található 4 sáv mindegyikét igénybe vette a művelethez. Miután a busz elkanyarodott és a zebrán végre mi is áthaladhadtunk, észrevettük, hogy valaki arccal a föld felé fordulva az úton fekszik. A földön fekvő férfit azonnal rengetegen állták körül, persze még a járdáról is sok bámészkodó figyelte a történéseket. Mi tovább haladtunk, de nem telt el két perc, már meg is érkezett szirénázva a mentő.

Utolsó esténk alkalmával vacsorázni szerettünk volna egy jót Manhattan-ben, lehetőleg a Hard Rock Cafe-ban. De itt 3/4 órát kellett volna várnunk szabad asztalra. Úgy döntöttünk, hogy a közeli - szintén a Times Square-en található - Friday's-ben eszünk valamit. Itt is szinte az összes asztal foglalt volt, de volt még hely hármunk számára. A flatiron krumplipürével és hagymakarikával nem tűnt veszélyesen méretes adagnak, de sikerült jóllaknom. Bár a főétel után még rendeltünk egy desszertet, de az már kifogott rajtunk, hiába próbálkoztunk mindhárman az elfogyasztásával, hiába volt a fagylalt és az alatta lévő forró brownie nagyon finom.

Ma még össze kell pakolnunk, el kell indulni a reptérre, hiszen 3/4 8-kor visszaindulunk. A még hátralévő repülőút és a közel 30 órás ébrenlét ténye elkeserít egy kicsit, de talán idén is túlélem valahogy.

Értelmetlen kötözködés

Életem hatodik hetét töltöm az Egyesült Államokban, ötödik hetét New York-ban. Szerencsére ebben a 6 hétben nem kellett találkoznom kellemetlen emberrel. Bár vannak hajléktalanok, vannak földön fekvők merev részegen, vannak fehérek, vannak feketék, japánok, kínaiak, mexikóiak is, de eddig mindenki semleges, vagy segítőkész volt annak ellenére, hogy segítséget nem kértünk.

De ma változott valami.

Sétálni akartunk, és enni egy jó, főtt-grillezett, parmezánnal megszórt kukoricát. A kukoricát megvettük, majd a közeli Sunset park felé indultunk, ahol - gondoltuk - jóízűen elfogyasztjuk a finomságot, amit már majdnem 1 éve nem ettünk. Már leterítettük a takarót a fűre, előkészítettük a megvásárolt kukoricákat is. Amint nekiláttunk volna a falatozásnak, odalépett hozzánk egy feketébe öltözött, sötétebb bőrű, első ránézésre normálisnak tűnő alak; a kissé részeg/beszívott, feltehetőleg mexikói fickó össze-vissza beszélt, a kezében fekete szemeteszsákot fogott és nemsokára többször meg is lengette. A zsákon lévő lyukból egy üveg vége lógott ki. Szépen, lassan összeszedtük magunkat, majd elindultunk hazafelé. A pasi egy darabig még követett minket, majd másoknál folytatta a nálunk elkezdett kötekedését.
A parkban sok ember heverészett, volt aki olvasott, volt aki zenét hallgatott, de most senki sem mutatta ki segítőkészségét.

Ez a mostani, rövidre sikeredett piknik egész más színben tünteti fel ezt a helyet; a New York-ban 20 év óta folyamatosan csökkenő biztonságot, a szabadság országát.

FB

Miért kell - feltehetőleg jórészt inkább magyar ismerősökkel rendelkező - Magyarországon élő, magyar embernek a közösségi oldalon csak angolul bejegyzést tennie? Mert az olyan menő?

Vannak esetek, amikor megértem, ha valaki nem magyarul kommunikál. Hogy mikor?

• Ha tudom róla, hogy élt külföldön, illetve ha túlnyomórészt nem magyar anyanyelvű ismerősei vannak.
• Ha (jelenleg) nem itt él, és a bejegyzése elsősorban nem a kis hazánkban élő ismerőseinek szól.

De amennyiben a fenti esetek egyike sem áll fenn, nem tudok egyetérteni vele.

Tegnap elhagytuk Atlantic City-t, ismét New York-ban, Brooklyn-ban vagyunk.
Tegnap még hulla voltam, mert a viszonylag korai kelés, a 2 és fél órás buszozás és az 1 órás metrózás nem tett túl jót a megfázásomnak, így, miután hazaértünk, még pihentem. De mivel már csak egy hét, és utazunk haza, minden napot ki kellene használni, menni kellene, látni, felfedezni.

Ügyes vagyok! Idén is sikerült a nyár kellős közepén megfáznom. De most van mentségem: a légkondi és a kiszámíthatatlanan időjárás.

A mai nap időjárása meglehetősen változatosra sikeredett. Dél körül a nap még 7ágra sütött, de párás volt az idő, majdnem el is indultunk a partra azért, hogy a mai napot is napozással, semmittevéssel és felfrissüléssel töltsük. De mire összeszedtük magunkat, addigra elkezdett esni az eső. Így nem maradt más választásunk, a délutánt fedett helyen kellett tölteni. Mivel a kisbusz végállomása egy kaszinó épületében kapott helyet, az első egy-két óra programja már fix volt, azaz kipróbáltuk a szerencsénket. Mire megéheztünk, már nem csak szemerkélt az eső, hanem szabályosan ömlött a víz. Ennek köszönhetően nem tudtunk eljutni addig a helyig, ahol szerettünk volna megenni egy hot dog-ot, vagy egy cheese dog-ot, hát maradtunk a három - mondom 3!!! - kaszinót magába foglaló épületkomplexumban. Levezetésképpen tettünk még egy próbát a nyerőgépeknél, és csak utána indultunk el haza, de addigra már nyoma sem volt a több órán át tartó zuhénak.

Amíg a buszpályaudvaron vártuk a szállodáig szállító busz indulását, addig azt is megtapasztalhattuk, hogy hány olyan buszjárat közlekedik Atlantic City-be, amik a kaszinó-turizmusra specializálódtak: este 6-kor a pályaudvar tele volt a kaszinókig, illetve a kaszinóktól közlekedő buszokkal.

Végre azt csináltam, amit akkor szokás, ha az ember nyaral: strandoltam, mert jó idő volt, az Óceánban a hullámokkal küzdöttem, a parton hatalmas pohár eperlevet ittam, a szállodában pedig pizzát ettem, mert azt rendeltünk vacsorára.

Atlantic City

Tegnap délben indultunk el Brooklyn-ból. Közel egy óra metrózást követően érkeztünk meg Manhattan-be, a Port Authority Bus Terminal-ra, ahonnan az Atlantic City-ig közlekedő - természetesen légkondival és mosdóval is felszerelt - busz indul. A járat menetideje 2 és fél óra és útközben csak egyszer áll meg.
Bár a buszpályaudvar és a parton lévő szállodánk közötti nem kis távolságot a megérkezésünkkor gyalog tettük meg, azonban estére már megtudtuk, hogy az egyik, városközpontban elhelyezkedő kaszinó és a szálloda között ingyenes, óránként közlekedő kisbuszjárat üzemel.
A szállásunk a 32. emeleten van - amint az a liftnél kiderült, ez a legfelső szintje az épületnek. Igaz, ez valóságban "csupán" a 31. emeletnek felel meg, hiszen az épületekben 13. emelet nincs.
Megérkezésünk és szállodai beköltözésünk után elindultunk a parton, hátha találunk olyan helyet, ahol vacsorázhatunk egy jót. Majd' egy órát sétáltunk az Óceán mellett, mire találtunk számunkra megfelelő éttermet. Én philly cheese steak-et ettem - egy éve ettem ilyet utoljára, - és már nagyon kívántam. Hiába volt nagyon finom az omlós hússal, paprikával, hagymával, paradicsommal megpakolt és sajttal megpirított kifli, a mennyisége kifogott rajtam: csak második nekifutásra tudtam elfogyasztani az egészet.
Vacsora után még sétáltunk egy keveset, megpróbáltuk megkeresni a szállodáig közlekedő busz megállóját. Nemsokára meg is találtuk a buszpályaudvart az egyik kaszinó épületének aljában. Mivel a buszindulásig még volt több mint fél óránk, hát megnéztük, hogy milyen is az épületben lévő kaszinó.
A kaszinózást követően, a busz indulása előtt már negyed órával ott voltunk a pályaudvaron, de a 18 fős kisbuszra csak annyi ember szállhat fel, amennyi le tud ülni. A kis kapacitású jármű több alkalommal megteszi a szállodáig tartó utat, hogy azok, akik erre a járatra várnak, mindannyian kényelmesen visszajuthassanak a szállodához.

New York - metro

Idén is kértünk új metrótérképet, hátha a tavaly júliusi már változott. Most 2010. júniusit nyomtak ingyen a kezünkbe.
A két térképet - egyelőre csak nagy vonalakban - összevetve látható, hogy a 26 vonalból idén már csak 24 vonal működik: a V és a W vonalak már nincsenek. De ez nem okoz problémát, mivel olyan párhuzamos vonalak voltak, ahol más metró is jár.
Én baromi jó dolognak tartom, hogy itt változtatnak: ha új vonal kell, hát építenek, ha valami fölösleges, akkor felszámolják. Nem a régi szokásaikat betonozzák be, hanem élnek az újabb, működőbb rendszer kipróbálásának lehetőségével.

Csütörtökön a repülő fél órával később indult, mint kellett volna, de a célállomásra időben érkeztünk. Idén szerencsére nem kellett annyit várni az országba való bejutásra, mint tavaly, így egész gyorsan el tudtuk hagyni a repteret.
A repülőtér 3-as termináljának elhagyását követően, új, számunkra eddig ismeretlen közlekedési eszközzel sikerült megismerkednünk, az airtrain-el utaztunk a metróig. Az airtrain, két vagonból álló szerelvényén a reptéren végrehajtott utazás ingyen van, csak a kijáratnál kell fizetni 5 usd-t.

Megérkezésünk másnapján megnéztük, hogy mennyi minden változott a Times Square-en és környékén. A tömeg nem csökkent és a forgalomcsillapítás is megmaradt. A Hard Rock Cafe idén új kollekcióval bővült, igy idén sem úsztuk meg a pólóvásárlást. :) A Broodway-n dél felé sétálva útba ejtettük a "világ legnagyobb áruházát", de kár, hogy nem a 9. szintről indultunk lefelé, mivel amit kerestünk volna azt nem találtuk meg a 7. szint és a pince közötti részen. De talán ide beugrunk mégegyszer és akkor talán sikerrel járunk.

New Yorkban töltött 3. napunkra egy könnyü sétát terveztünk. Megtaláltuk a még csak egy részen elkészült High Line-t. Ezt a parkot a már 1980 óta nem használt, felszín felett vezetett vasútvonalon valósitották meg. Az észak-dél irányú, egykori vasútvonalnak még csak a déli felén készült el a park, de már igy is van látogatója bőven.
A High Line megtekintését követően egy kellemes helyen vacsoráztunk, ahol én bébipolipos előételt kértem; a krumplis, rukkolás, fehérbabos, paradicsomos ágyon elhelyezkedő 3 db kisebb méretü polip nagyon jól esett

Ma már nem dolgoztam, hiszen a folyó munkáimat le tudtam úgy zárni, hogy nyugodtan mehetek nyaralni. Legalábbis remélem, nem üt be semmi váratlan.
Mivel ma meglehetősen fáradtnak éreztem magam, így az itthoni pakolás nem igen mozdult előre, de mivel csütörtökön délben indul a gépünk, a holnapi napot már biztos nem úszom meg lustálkodással.