Dühít és felháborít - de valami iszonyatosmódon, - ha valaki nem lát dolgokat...!!! És bármilyen választási lehetőség közüli döntésem van, az szerinte mindig hibás... Nem igazán tudom felfogni, hogy hogyan lehet ilyen hozzáállással emberek között létezni... A folyamatos elégedetlenkedés, és mindenben a rossz meglátása hosszútávon nem hiszem, hogy sok sikererrel kecsegtet...

Ma este indulunk Szegedre, a SzIN-re... Bár most is kicsit fáradt vagyok, és legközelebb nagyobbat pihhenni csak vasárnap fogok, de akkor már jövünk vissza, hogy újult erővel kezdhessük a szabadság utáni első teljes munkahetet...

Ismét valami új: túl vagyok életem első tüdőszűrésén... Igaz, 3X-en túl már kötelező... Szerencsére semmi sor, semmi problémázás, és szinte semmi várakozás - pikk-pakk max. negyed óra alatt le is tudtam az egészet... Mégis vannak helyek, ahol jól működnek a dolgok...

Célba veszem Budát és várom Őt...!!!

Raiffeisen

Már jónéhány hónapja - még június elején - elintéztem, hogy a bank módosítsa a levelezési címem; a májusi számlakivonat már az új címemre érkezett... Ez nagyon jó! Örülök, hogy minden simán megy, folyamatosan megkapom a folyószámlámról készült havi egyenleg-értesítőket...
Erre mit csinál a Raiffeisen július 1-jén? Valami bankos akcióról a régi címemre küldenek küldeményt... Ma felhívtam a telefonos ügyfélszolgálatot, hogy ne csak a számláimnál legyen az új címem beállítva... Erre közli a hölgy, hogy ő csak a régi (XIII. kerületi címet látja) és az új (VII. kerületi) cím nem is szerepel a rendszerben... Mondtam neki, hogy már régóta megkapom a VII. kerületbe a leveleket... Válasz: "nem tudom, hogy az hogyan lehet... akkor rögzíteném az új címét!"
Milyen szerencse, hogy június elején ugyanezen a telefonos ügyfélszolgálati rendszeren keresztül igényeltem a módosítást, és milyen jó, hogy minden egyes alkalommal közlik, hogy az ügyintézővel történő beszélgetés hangrögzítésre kerül!!!

Egyre közeledik a szabadságot követő első munkanap...
Akkor már nem tudok hétköznap 13.00-kor arra ébredni, hogy épp csörög a telefonom... pedig milyen jó lenne... De sebaj, ezt a hátralévő néhány szabadnapot még kiélvezem itt, Bp-en, csütörtöktől Szegeden...

Így - hétköznap - egész sok dolgot sikerült elintéznem...
Ilyen sem volt még: postán vettem fel készpénzt; a bankom szerint ingyen van... Majd kiderül...
Sikerült ismét két hajléktalannak ennivalót adnom (zsömit és felvágottat) úgy, hogy ne a francba küldjön el, hanem megköszönje azt... Pénzt elvből nem adok. Bár létezik olyan nézőpont, amelyből még a pénzadást is el tudom fogadni, mint követendő példát (de még ezek után sem vagyok hajlandó - bármire beváltható - pénzzel támogatni Magyarország hajléktalanjait)...

Nem jó látni, amikor valaki nem képes feldolgozni dolgokat magában, önmagával kapcsolatban... (a szálka és a gerenda esete) Pedig jobb néha messzebbről, külső szemszögből is megpróbálni ránézni a hibáinkra, viselkedésünkre... (Igen, itt jönnek képbe az őszinte barátok, akik elmondják külső szemlélőként, hogy ők hogyan látják/látták az eseményeket.) Tudom, ez nem egyszerű, de talán akkor rájövünk, hogy egy kis változással sokat tehetünk a boldogságunk érdekében... Ha belátjuk, hogy mit hibáztunk, mit rontottunk el, akkor talán legközelebb nem követjük el újból, és nem végződik újra kudarccal a próbálkozás... A folyamatos síránkozásnak nem sok értelme van, ráadásul az sem vezet sehová, ha folyamatosan csak egy helyben topogunk -> lépni kell és kész!

Hajnalban - 5 óra negyvenvalahánykor - arra riadtam, hogy visít valami nagyon hangosan... Hosszan visított.. Eszembe jutott, hogy a kapucsengő hangja vert fel álmomból... Utána hallottam, amint másnál is megszólalt ez a rémes hang, ráadásul kaptam még 1 vagy 2 csengetést... Valaki elhagyta valami buliban a kulcsát? Vagy csupán a környékbeliek szórakoznak így? Mindegy, visszaalutam...
Most meg már készül az ebéd - rendeltem szusit... Csak egészségésebb, mintha lemennék valamelyik gyorskajáldába...

A tegnapi nap a pihenés jegyében telt, nem úgy, mint ma...

Lassan világra jön...

A vágyat tett követte, és 2008. január 2-án megfogant... Egyelőre a világtól elrejtve növekszik... De amint befejezi 9 hónapig tartó fejlődését, nyilvánosságra kerül... Talán...

Boldogság

Vajon mi az alapja a boldogságnak?
- nyitottnak lenni új dolgokra,
- kipróbálni minél több mindent,
- örülni a legkisebb jónak is - ezt meg kell tanulni észrevenni,
- elfogadni magamat és mást is olyannak, amilyen,
- szeretni, és érezni, hogy viszont szeretnek,
- az egymással töltött időt megbecsülni...
... talán röviden úgy lehetne leírni, hogy élvezni, észrevenni és kihasználni kell az élet minden pillanatát...
Nem szeretem azt látni, hogy vannak olyanok, akik mindenben csak a rosszat látják és az apró, jó dolgokat észre sem veszik, ráadásul észre sem akarják venni... Azt sem szeretem látni, amikor emberek már jóelőre elutasítanak olyan dolgokat, amiket nem ismernek és nem is akarnak ismerni... Sajnos "szerencsém" van/volt közelről ismerni ilyen embereket, és látom, ez a lehető legrosszabb hozzáállás az élet történéseihez...
A lényeg: én most jól érzem magam - nagyon jól érzem magam!!!

Ez is elérkezett: kaptam 3-4 "szabadnapot" attól az embertől, akivel minden olyan nagyon jó és aki most a családjával tölti ezt az időt a Balatonon, így most - ha akarom - csak magammal kell foglalkoznom... Összerendezhetem, kivasalhatom, eltehetem azokat a holmikat, amiket mostanában nem sikerült... Ez a hétvége, a hétfő, talán a kedd is ilyen lesz...
De jövőhéten már csütörtök este megkezdődik az idei nyár - talán - legutolsó bulizós, fesztiválozós hétvégéje Szegeden a SzIN-en... Igen, meg kell kezdődjön már csütörtökön, hisz így - 3 napra - éri meg bérlettel menni - és a bérletek megvannak(!!!)... Talán az azért szerencsés, hogy csak szombat este-vasárnap hajnalban kezdődnek a legutolsó koncertek... Nem úgy, mint a Szigeten, hogy hétfő reggel kellett legkésőbb mindenkinek elhagynia a helyszínt... Így talán nem csak néhány órát tudok aludni a szabadságot követő munkakezdésig, ami szept. 1-je, hétfő...

A legjobb úgy szabadságon lenni, hogy nem kell foglalkozni semmivel...

Szubjektíven

Igen, azt a véleményemet továbbra is fenntartom, miszerint a barátok meg kell hogy fogalmazzák, ha valamit a másik elront, vagy hibázik. Az őszinteség szinte az összes emberi kapcsolat alapja kell legyen.

Tegnap végre ismét láthattam élőben augusztus 20-ai tüzijátékot, igaz nem sikerült mind a 22 percet egy helyről végignézni... Ez volt az első év, amikor Budáról nézhettem a színes fények felé, amik olyanok voltak, mintha pont felém jönnének...
A tüzijáték után egy beszélgetős összeröffenés kezdődött, ígyhát - meglepő módon - megint hajnali 4-re értünk haza...

Már 4-5 éve nem láttam élőben tüzijátékot...
- Az egyik évben csupán a tv-ből sikerült nézni...
- Azelőtt elmosta a vihar...
- Azt megelőzően nem tudom, hogy miért is nem... De talán a szomszéd ablakából visszatükröződtek a fények...
- Előtte pedig a liftben töltöttük azt az időt, míg a tüzijáték ment... Pont akkor indultunk el otthonról, amikor kezdődött, de a lift nem bírta a terhelést, így ottragadtunk... Mire kiszabadultunk mind a 7-en a 4 személyes liftből, már véget ért az augusztus 20-ai tüzijáték, és már minden néző hazafelé ment...

A Prosectura tegnap tartotta az 1000. koncertjét... Megnéztük, jó volt - kicsit úgy tűnt, mintha megállt volna az idő, ismét 16 évesek voltunk... Igaz, ha magunkra nézünk akkor látjuk, hogy nem múlt el az a 14 év nyomtalanul, de megnyugtató, hogy a Prosectura-s fiúk is megöregedtek...

BKV

Ezelőtt egy héttel még annyira nem ismertem a HÉV szokásait, de szerencsére jó példával áll elő, amikor a bérlet- és jegyellenőrzést végzi: az érkező utasok mindegyikének a beszállás előtt kell bemutatnia a bérletét vagy a menetjegyét... Ez tök jó, mert kiszámítható.
Erre mi van a metrón? Random-módon vagy kérik a jegyet még az utazás megkezdése előtt, vagy nem, illetve vagy kérik a jegyet az utazás végén, vagy nem...
Mivel általában nem csupán egy bérlettel utazom, hanem egy csomó minden más is van nálam - kistáska, nagytáska, egyéb iratok, pénztárca és még nem tudom hányféle valami - nem a legegyszerűbb előkotorni a bérletet akkor, amikor nem is számítok arra, hogy ellenőrizzék.
Követendő példa lenne a HÉV-nél már bevált ellenőrzési mód... (ha már a chipkártya bevezetése nem történt még meg)

Ma a Sziget utolsó reggelén a sátorban ébredtem - kb. hajnali 6-kor... Már kelt fel a nap - ilyet is max. csak akkor látok, amikor az irodában töltöm az éjszakát valami nagy leadás miatt... De már bevásároltam, mostam, megreggeliztem, most pedig bedőlök az ágyba - így délelőtt 11-kor - és szusszanok egyet estig...

Zewa a Szigeten

Szerencsére - a körülményekhez képest - igényes környezetben is el lehet menni a Szigeten a mosdóba... A Zewa felállított egy bódét, amit bárki igénybe vehet, csupán csak regisztrálni kell. A regisztrációért mindenki kap egy Zewa-s-Libresse-es karszalagot, mellyel bármikor bemehet a mosdóba. Van kb. 18-20 db női WC és kb. 10 db férfi - ezeket a mosdókat folyamatosan tisztán tartják, nem fogy ki a tartályból a víz, és mindig van WCpapír is. Ez így szuper, és tök jó!
De... De a női mosdók 3 db külön bejáraton keresztül közelíthetők meg, azaz bejáratonként 6-7 db WCfülke van a nők részére. Ezzel még mindig nincs semmi baj... A baj akkor kezdődik, amikor az egyik 6-7 fülkéből álló WC csoport világítása megszűnik, és este úgy kellene elmenni elvégezni az elvégzendőt... Ráadásul az ajtóhoz legközelebb lévő fülkén - ahová még szűrődne be kintről fény - egy felirat van: rossz!
A másik probléma az, amikor a WCblokk nem rendelkezik megfelelő "látogatói" kapacitással, és egy egész napig nem lehet használni...
A harmadik probléma az, amikor a 3 bejáratból álló női blokkból csak az egyik üzemképes... A sor hosszú, szinte meg sem mozdul...
A gondolat jó, miszerint a Sziget igénytelen ToiToi mosdói között feltűnik egy komfortosabbnak ígérkező is... De a legjobb az lenne, ha az itt felvázolt lehetőségek általánosak lennének, és nem csak a hagyományos, pottyantós, büdös WC-kben lenne WC-zési lehetőség.

Csütörtök este sikerült megfáznom... Igen, nyáron, 40°C-ban... Ennek köszönhetően talán egy kicsit kisebb élvezetet nyújtanak a koncertek, és mintha az étvágyam sem lenne a megszokott... De sebaj, amennyire lehet kúrálom magam, hisz a maradék 2 nap is tele van jobbnál jobb programokkal...

Röviden is le lehet írni, hogy mivel telnek a napok ezen a héten: délben, vagy du. 2-kor ébredés, majd valahogy megpróbáljuk összeszedni magunkat, és már indulhatunk is Sziget-elni, majd valamikor hajnalban hazaérkezés...
Ha a hosszabb-bővebb leírást választom: van egy csomó koncert, van egy csomó olyan, amit nem igazán ismerek-hallgatok, így sikerült beesni egy Kalapács koncertre is. Pontosabban, vártam volna kíváncsiságból egy kis Junkies-t, de nem jött... így addíg a Kalapács ment... Életemben először láttam élőben a Prosectura-t, a majd' 20 éves zenekarnak ez volt a 999. koncertje, és majd hétfőn lesz az 1.000, azaz az ezredik(!!!). Furcsa kicsit olyan zenére mozogni, ami még a fiatalkorom meghatározó zenei stílusa volt... Szerencsére van sokféle kajálási lehetőség is, így nem kell attól félnem, hogy a héten egyféle dolgot kétszer ennék, mert most minden napra jut valami más: hot-dog, tökipompos, csupa fokhagymás sajtos, tejfölös lángos, gyros - de úgy elkészítve, hogy az pont jó legyen... És még ez lesz 3 napig...

Túl vagyok egy Iron Maiden koncerten... A bungee jumping magassága 80 m - de nem próbáltam ki... A lábam feltörte az olcsó, bulizásra vásárolt cipő... Éjjel fél 3-ra sikerült hazaérni...

Ma végre megint kipróbálok valami olyat, amit még soha - megnézem milyen a Sziget...

! - Ó - IÓ - CIÓ... stb. valami ilyesmi érzésem volt a múlt héten, és végre csütörtökön a V-hez értem... Így egészen szeptember 1-ig nem kell mennem olyan hely közelébe, ahol nap mint nap le kell tenni valamit az asztalra... hurrá!!! a régen várt 3 hetes szabadság végre megkezdődött... :) Igaz a mai napot sem úsztam meg munka nélkül - volt néhány bejövő hívásom melóval kapcsolatban... (és valószínűsítem, hogy szeptember 1-ig nem ezek voltak az utolsók...)
Pénteken elindultunk Szegedre, szépen, nyugisan - kb. 6-ra már meg is érkeztünk...
A hétvégi bevásárlást követően a szombat este sörözéssel kezdődött, majd úszóházas buliban folytatódott, és hajnali 4-es hazaérkezéssel ért véget... És ismét rájöttem valamire: szeretek új arcokat megismerni, mert tele van meglepetéssel...
De a legtöbb érdemi dolgot ma (hétfőn) lehetett véghez vinni, mivel a 4 napban ez volt az egyetlen értelmesen kihasználható munkanap...
Igaz, már egy jóideje (majd' 5 éve) eljöttem Szegedről, de azért mégiscsak sikerül mindig olyan ismerőssel összefutni, akivel meg lehet egyezni, hogy a SzIN-en találkozunk augusztus végén... Talán idén végre sikerül összehozni... ;)
Holnaptól Sziget...!!!

Már el kellett volna kezdődnie a szabadságnak... De ha nem is, akkor nyugisabb kellene legyen a munkahelyi hangulat... Erre mi történik valójában? Ismét 4-5 dologgal foglalkoztam egyszerre... Ez néha jó, de nem akkor, amikor csak max. 2 dologra kellene koncentrálnom, ha minél előbb szeretnék menni nyáripihire...

Raiffeisen

Vasárnap van, augusztus 3-a!!! SMS-t kaptam, amint bekapcsoltam a telefonom: megérkezett a júliusi fizu a számlámra - hangsúlyozom: vasárnap van. Beléptem net-en keresztül és megnéztem, hogy most mi is van a számlámmal... Már ma rajta van a számlán a fizu, de a net augusztus 4-ei dátummal már most 3-án lekönyvelte a havi bérem... :) Örülünk, de nagyon, hogy ilyen is van!!! :D

Itt az augusztus, és én még nem kezdtem meg a jólmegérdemelt szabadságomat, amire már 1 éve készülök... De sebaj, nem dühöngök, hisz így is, úgy is 15 munkanapon át nem megyek be a munkahelyre... Még akad néhány napra elegendő teendőm, és akkor végre leléphetek pihizni Szegedre, és kikapcsolódni a Szigetre...
Tegnap (pénteken) sikerült beérnem kb. du. 3-ra az irodába... Ja igen, szerda reggeltől csütörtök délutánig egyhuzamban dolgoztam, mintegy 30 órán át... Így talán az sem meglepő, hogy miután hazaértem, fogat mostam, lezuhiztam a melóhelyi koszt magamról, délután 4-kor ágyba dőltem és másnap reggel 8-ig fel sem keltem.... Na, ezután következett a du. 3-kor kezdődő munkanap... Este egy kis iszogatás-beszélgetés-búcsúzás (a 3 hetes nyári szabadság miatt) az egyik környékbeli kocsmában... Sokak - előrelátó módon - beszerveztek nyaralást szülőkkel, barátokkal, így megúszták azt, hogy késve kezdjék a szabit... Na, majd legközelebb, talán jövőre...!