B.Ú.É.K.

Ezzel az idei utolsó bejegyzéssel kívánok sikerekben, eredményekben és boldogságban gazdag új évet mindenkinek!

Remekül, fantasztikusan, csodálatosan sikerült a - még karácsonykor, 26-án kezdődő - hétvége: péntek este irány Sopron, szombaton és vasárnap 9.30-16.00-ig sí- és snowboard-oktatás Ausztriában, hétfőn pedig hazautazás Budapestre. A soproni szállás kajáit egy ideig visszasírom, ugyanis a svédasztalos reggeli és vacsora nagyon jó volt, azonban a lefoglalt szobák már nem nyújtottak feledhetetlen élményt. A kétnapnyi - reggeltől estig tartó - síelést az izmaim is észrevették, de mindig szeretem érezni az izomlázat. Jó volt, hogy miközben hétfőn útnak indultunk Budapest felé, nem siettünk, épp ezért nem is az autópályát választottuk, hanem szépen, komótosan áthaladtunk azokon a településeken, amelyeket egyébként nem látnánk. Hazafelé megálltunk ebédelni Balatonfüreden, ahol egy hatalmas borjúcsülök várta, hogy hatan lakmározzunk belőle, szerencsére mindannyian jóllaktunk.

A szeretet ünnepén...

...kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag idei Karácsonyt!!!
Elsősorban nektek: család.
Továbbá: And, Bag, Balázs és Márti, Balu és Saci, Bog, Csabi+Ági és Petra, Dani, Dia+Feri és Dia, Era+Norbi és Nóri, Eszti és Ádi, Gábor, Nándi, Peti, Roli, Sotyó és Magdi, Tamás, Zoli, Zolika.
Valamint: az összes munkatársnak, távolabbi ismerősnek, vagy a felsorolásból véletlenül kifelejtetteknek, és mindenkinek, aki egy kicsit is érzi, hogy megérdemli.

Igen, Szegeden születtem, és itt is éltem 19 éven át. Szép hely, jó hely, folyóparti település, az 1879-es árvíz utáni átépülésnek köszönhetően kellő szélességű utcákkal, egy jól körülhatárolt belvárossal. Szerencsére ez a jól körülhatárolt belváros könnyen bejárható, így a karácsonyi ajándékvásárlás is pikk-pakk letudható - lenne... De lehet, hogy már a közelgő karácsony miatt halovány az ajándék-felhozatal. Még szerencse, hogy napsütéses volt az idő... Így - ha mást nem is - de legalább sétáltam egy jót a napfény napfényes városában.

Még a végén azt is megérem, hogy egyszer éjfél előtt bemászom a takaró alá, és durmolok egyet reggelig... Most meg a semmittevésben fáradok el - sehogy sem jó!

Jaj, mi van január 10-én, szombaton? Mindenhol azt olvasom, hogy munkanap... Miért?

Végre pozitív hír is akad a híradóban: buszsofőr mentette meg egy kislány életét, mert a kislány cukorkától fulladozott a buszmegállóban, ekkor a buszvezető leszállt a buszról, és segített a kislánynak. A sofőr 50.000 Ft-ot kap jutalmul a BKV-tól. Komolyan, nagyon szép dolog másokon segíteni, de szerintem ez mindenkinek kötelessége lenne. Így - a pénzjutalom miatt - viszont azt érzem, hogy a segítség csak néha érkezik, holott ennek nem így kellene lennie. Talán megint én látok rosszul valamit?

Már szombaton - az idei utolsó munkanapomat(!!!) követően - megkezdődött az itthoni készülődés a karácsony miatt... Kipróbáltam egy gyümölcskenyér receptjét; rögtön két adaggal sütöttem belőle. Talán legközelebb megkísérlem, hogy csupán egy adag alapanyagot kutyuljak össze, akkor talán nem csak fele annyi cukrot teszek bele, mint amennyit a recept ír. :)
Tegnap autóval sikeresen hazaértünk Szegedre. Még jó, hogy így nem érint a vasutas sztrájk... Persze, tegnap nem is érintett; de ma már igen... Ugyanis Bp-felé ugyan mennek vonatok, de az sem a Nagyállomásról, és nem is minden órában, mint egyébként - ezért hát az egy kissé kiszámíthatatlan. A vonatok késéssel érkeznek, és késve indulnak visszafelé is, talán nem kellene feltétlen órákon át tartó zötyögések árán hazajutni, ha nem muszáj. Lehetne még választani a buszt is a visszaútra, azonban lehet, hogy nagy a tömeg, ráadásul - a vonattal ellentétben - felállni és kimenni sem lehet. Ígyhát az én szerelmem autóba pattant, és célba vette Budapestet.
De a karácsonyi készülődés még tart: néhány ajándék még beszerzésre vár, és a karácsonyfának való fenyőfa sincs még megvásárolva. De szerencsére a nagybevásárláson már túl vagyunk - az is valami. Állítólag tegnap este 11-ig kellett volna nyitva lennie a hozzánk legközlebb lévő bevásárló központnak, de mire mi odaértünk fél 9-kor, már be is mondták, hogy fél óra múlva bezár az áruház.
A Szeged Pláza parkolója megtelt a vásárolni szándékozók autóival. Szerencsére nekünk nem kellett sok idő ahhoz, hogy beszerezzük, amire - a karácsonytól függetlenül - szükségünk volt.

Míg kellőképpen kiáztattam magam a forró vízben, "csajos havilapot" nézegettem (bár talán már nem az én korosztályom a célközönség)... Szerencsére ez agyilag annyira lenullázott, de valahogy mégis felfrissített, hogy sikerült elkészítenem az angolból feladott házit 5 perc alatt. :)

Azt hiszem ez a hét már ilyen lesz: munka után vagy fogorvos, vagy angol, vagy valami más, majd itthon semmi több, csak bambulás magam elé, mert a napközbeni tennivalók teljesen leszívták minden energiám...
Ma is hatalmas életbölcsesség fogalmazódott meg bennem: egy társaságba, ha új ember csöppen, akkor nem feltétlen a csoport hibája, ha az új arcot a közösség nem fogadja be... Ugyanis sem a mások semmibe vétele, sem az okoskodás nem kedvez a beilleszkedésnek. Nem ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenáron meg kell felelni az elvárásoknak. Csupán vannak normák, és ezt néha jobb észrevenni...
Jó lenne objektíven látni dolgokat, úgy magunkkal, mint másokkal kapcsolatban - tudni, hogy mikor mi a helyes, és mi a helytelen.

A hangulatomra elég erőteljesen rányomja bélyegét a kinti időjárás: semmi kedvem semmihez, pedig egy csomó tennivalóm lenne. A hűtő üres, így azt nem ártana feltölteni; a síeléshez is hiányzik még pár apróság; és a karácsonnyal összefüggésben is volna pár dolog, amit be kellene szerezni, hiszen mindjárt itt van... De két hét, és vége ennek az őrületnek, vége annak, hogy mindenfelé hatalmas a tömeg, és a karácsony miatti stresszelés is megszűnik...
Rám még vár egy hét idegbaj a munkahelyen, de utána már csak annyi a dolgom szilveszterig, hogy megtanuljak a havas lejtőkön síléccel közlekedni...

Nyüzsis volt a mai nap: meló, egyeztetés Érden, majd ismét iroda, utána angol...
Érdekesen működik a MÁV. Kb. 30 percenként jár vonat Érdre, és onnan Bp-re. Este 5 előtt el akartam jönni Érdről vonattal, de a hangosbemondó közölte, hogy várhatóan 60 percet késik a szerelvény Nagykanizsa felől. Így jöhettem busszal (az szerencsére indult 17.00-kor, és 17.05-kor is), mert nem igazán akartam várni 30 percet az érdi, vasúti megállóhelyek egyikén, ahol még váróterem sincs. A buszon a fűtés annyira haloványan üzemelt, hogy az Etele térre már szinte hibernáltan érkeztem.

Miért is jó egész nap kapkodni, tenni-venni? Mert akkor napközben nem érzem, hogy milyen nagyon fáradt vagyok. Irodai szinten ismét benne vagyunk az év végi hajtásban, azaz már csak reggel és este érzem magam szörnyen meggyötörtnek.
Az elkészített munkáimmal kapcsolatban kapok pozitív, és negatív kritikát is... Na, az utóbbi egészen lelomboz, ekkor már nincs is kedvem semmihez... Bár, jót csobbanni egy forró vízzel telt kádban, utána aludni egy jó nagyot - na, a megoldás talán ez lehet...!

London Stúdió

Igen, még ősz elején volt az a nagy elhatározásom, hogy nyelvet akarok tanulni... Beiratkoztam első körben egy 8 hetes nyelvtanfolyamra. Ez nagyon tetszett, mert jófej, szimpatikus, felkészült és fiatal a tanár, ráadásul a csoport is jó. Mivel tetszett az első 8 hét, gondoltam befizetek egyszerre még 3×8 hét tanfolyamra.
Kezdem úgy érezni, hogy hiba volt.
A számomra próbaidőszaknak tekinthető első 8 hétben még csak 10-en voltunk a max. 12 fős teremben. De amikor elkezdődött a 3×8 hetes tanfolyam, akkorra már 12 főből állt a csoport - igaz, már ekkor is kicsit rámtört a klausztrofóbia. Az asztalok picik, nincs bennük fiók, így abba pakolni nem lehet; marad a padló, de ott annyi hely sincs, hogy a széket teljesen ki lehessen húzni az asztal alól. A teremben az asztalok "U" alakban helyezkednek el: az u-betű szárain 4-4 ember számára van elegendő hely, az alsó szakaszon 2 ember fér el, és az íves szakasz is 1-1 embernek tud helyet biztosítani - két héttel ezelőtt még az egyik íves szakaszt tudhattam az órákon magaménak. Múlthéten nem voltam órán, mert próbáltam angol helyett inkább pihenni. De jött a csoportba egy új ember, akit a tanár leültetett a helyemre, így ma azon a negyedkörnyi helyen már ketten szorongtunk.
Tudom, egy csomószor szerencsésnek tarthatom magam, hogy kényelmesen elférek a tömegközlekedési eszközökön, a kocsiban, a kanapén, vagy a széken törökülésben...stb., de most valahogy nem igazán tudom értékelni, ha azt hiszik, hogy lazábban elférek kisebb helyen, mintha 2,0 m magasra nőttem, és 150 kg-ra híztam volna...
Hihetetlen, hogy van egy szolgáltatás, amiért fizetek, és nem érezhetem magam kényelmesen az iskolapadban, ahol heti kétszer két órát töltök, mert azzal kell foglalkoznom, hogy én és a körülöttem lévők is elférjenek.

Majd csak egy hónap múlva lesz karácsony, de már mindenki megrohamozta és letámadta az üzleteket, Budaörsön az áruházak előtti parkolók teljesen megteltek autókkal. Állítólag hatalmas a válság, mégis mindenki, mindenhol vásárol. Ez az, amit nem szeretek, hogy az emberek számára szinte már nem is szól másról ez az ünnep, csak a szépen becsomagolt, drága meglepetésekről. És ami a legrosszabb, hogy nem lehet nyugodtan megvásárolni a mindennapokhoz szükséges dolgokat.

A vasárnap óta tartó orrfolyásom talán végre enyhül, bár a szám és az orrom már rojtos a min. 200db/4nap pzsfogyasztás hatására. Eddig levegőt sem kaptam, és még a fülem is be volt dugulva. Úgy érzem, hogy végre ismét kezdem nem csupán külső szemlélőként érzékelni a körülöttem folyó dolgokat. Így legalább talán élvezhetek is valamit a holnapi borkóstolásból és az esti színházi előadásból, ami miatt a munkatársakkal Egerben töltjük a péntek délutánt és estét.
Lassacskán az év végi program is körvonalazódik. És még a végén az is megeshez, hogy még idén megregulázom a sílécem, és összebarátkozunk egymással - legalábbis akkor, ha addig nem töröm nyakam egy belvárosi vega kajálda lépcsőjén...

Ilyen szerencsére már régen volt: szombaton bent voltam az irodában. De csupán másfél órát kellett bent töltenem.
Nagyon megörültem, amikor egyik barátom mutatott egy helyet, nem messze a Nyugatitól, ahol végre tudtam magamnak venni egy kabátot a síeléshez. Tök jó kis kabát, sokféle belsőzsebbel (telefonnak, egyéb dolognak és síszemüvegnek), ráadásul harmadannyiba került, mint amennyit gondoltam, hogy rá kell szánnom. És amint az új kabátommal a kezemben kisétáltam a bolt ajtaján, már elkezdett szállingózni a hó is.
De már érzem, hogy a téli időjárással párhuzamosan beköszöntenek az orrfolyásos, köhögős napok is. :(

Néha (általában mindig) tahó vagyok. Olyankor is pl., amikor nem tudom megállni a röhögést; hisz' van nem egy, és nem két olyan ember, aki képes a viselkedésével mosolyra fakasztani...

Vajon az tahóság, ha van egy minden alkalommal változó csoportlétszámú közösség (múlthéten 8-an voltunk, ezen a héten meg 13-an), és a csoport egyik tagja vásárol többieknek 10 db kis emléket külföldön, amiket majd odaajándékoz nekik; erre az egyik arc felháborodik, hogy vajon neki miért nem jutott... Szerintem az: tahóság! Az ajándékozó meg van annyira "agyament" (persze a legjobb értelemben), hogy azt mondja, hogy a legközelebbi alkalommal elhoz egy ugyanilyen apróságot a nővérétől annak az embernek, aki elkezdett irígykedni a többiek ajándékára. Komolyan nem értem, hogy hogyan lehetnek felnőtt emberek olyanok, mint egy 5 éves.

Nálam annyira rossz sorsuk van a virágoknak, hogy éjjel a nyíllevél (Syngonium podophyllum) megpróbálkozott egy öngyilkossági kísérlettel - a konyhában lévő polcról a mélybe vetette magát, - így a konyha padlójáról sikerült csak összeszednem.

TECSÓ

A képen a két mangalicából készült - a cimke alapján 200 g-os - termék között 2 db különbség fedezhető fel (bár az egyik nem látszik):
- a két kenőmájas mérete különböző - igaz, perspektívikus torzulásnak is tekinthető lehetne, de sajnos nem...
- a két kenőmájas súlya is különböző - a zöldséges részlegnél lévő mérlegen a kisebbik csomagolásban csupán 0,155 (!!!) kg a májas, majd' 1/4-del kevesebb, mint amennyinek lennie kellene
Azonban a cimkén lévő súly egyező, a két termék ára is azonos.
Sajnos nem az a szerencsés helyzet állt elő, hogy ugyanolyan árért többet kapunk... :( Úgy látszik már ennyire nyíltan is megengedett a rablás.

A mai reggelen sikerült verőfényes napsütésre ébrednem. Talán ez hiányzott már a hétvégén is? Nem tudok elég korán elindulni a munkahelyről ahhoz, hogy amikor kilépek az iroda ajtaján még az utcán világos legyen - ez azért egy kicsit lelomboz.

Jönnek felém az információk a változtatási szándékokról, ilyenekről pl.:
- Valutaváltás megadóztatása.
- Nagyszerű, vízummentesség van az USA felé! Azonban mégsem tehetem meg, hogy fogom magam, vásárolok egy repülőjegyet, kézhez veszem az útlevelem, és már indulok is, mert még a repülőjegy megvásárlása előtt kötelező az elektronikus regisztráció az USA-ba utazóknak. Az ESTA (Electronic System for Travel Authorization) 2009. januárt 12-én lép érvénybe. De ez is olyan, mintha vízumot kellene igényelni, mert vagy megengedik az USA-ba utazást vagy nem.
- A cigányok nem fogadják el a Borsodi cigányvajdát, mert az - a cigány képviselők szerint - nem a romák érdekeit védi. Vajon miért is nem? Mert Lakatos Attila azt mondja, hogy a cigányok ne lopjanak, hanem dolgozzanak?

Hogy is van ez?

Jó, amikor nyugodtan csinálhatom a dolgom, és nem szól bele senki. Jó mások véleményét meghallgatni és az esetleges félreértéseket is tisztázni. És jó minden nappal új ismeretekre szert tenni. Jó néha azzal szembesülni, hogy milyen kicsi a világ. Néha jó minden napra programot szervezni, de az is jól esik, ha egy kis időt pihenéssel tölthetek. Jó dolog azzal az emberrel tölteni az időt, akit szeretek, de jó az is, amikor hazavárhatom, vagy épp én jöhetek úgy haza, hogy ő már itt van.

Idén végre talán semmi nem állít meg a - 16 éve valami okból mindig húzódó - vágy beteljesülésétől, hogy megtanuljak síelni: a cipőt és a lécet sikerült beszereznem tegnap a Hó-Show-n, már "csak" ruhát kell venni.
A Vapiano új ajánlattal - strucchusis, tökszószos, cukorborsós tésztával - állt elő, egész jó de a Carbonara-t nem sikerült feledtetnie.
Az IMAX-ban a Galapagos csodálatos képeket, és jópofa állatokat mutatott be, de talán a 3D-s elem elég kevés volt a filmben, legalábbis, ha a T-REX: Vissza a krétakorba c., szintén 3D-s filmet veszem alapul.
Ma ismét sikerült összefutnom a Nyugatinál egy idegbajos barommal: már a vonat mellett voltunk, sétáltunk a vagon felé, amikor elviharzott mellettünk egy magában dúló-fúló pacák, miközben azt moromolta maga elé: "nem hiszem el, ennél nem lehetne lassabban menni?" Megjegyzem: a vonat indulásáig még 20 perc volt hátra...

Miközben hazafelé baktatok, egy csomó minden kavarog a fejemben...
Eszembe jutnak olyan emberek, közeli ismerősök, akik határozott véleménnyel rendelkeznek szinte mindennel kapcsolatban, és nem fogadnak be senkitől ettől eltérő álláspontot. Pedig fontosnak tartom azt, hogy hogyha valamiről szentül meggyőződtem, még akkor is kíváncsi vagyok mások véleményére, és ha részben, vagy teljesen egyet értek vele, akkor ennek megfelelően pontosítom, kiegészítem az álláspontomat. Lehet ezt befolyásolhatóságnak nevezni, de úgy látom, hogy egy határozott véleményt nem egyik pillanatról a másikra hozunk meg, hanem egy megismerési folyamat kell hozzá. Így a később érkező ingerek, információk, egyéb, eltérő vélemények csupán pontosítják az eddig szerzett ismereteket. Egy dolgot hitelesen képviselni nem csak a csökönyös ragaszkodással lehet. Szerintem szükséges meghallgatni, megnézni, elolvasni mások szemszögéből is azt a valamit, amiről szó van. Többek között a párkapcsolatokban is ezért fontos a beszélgetés, hisz köztudott: a nők és a férfiak gondolkodása teljesen eltérő.
Vajon néhány ember viselkedése miért tér el jelentősen a megszokottól? Vajon van olyan, hogy megszokott és normális viselkedés? Hogyan lehetnek olyannyira idegesítő emberek, hogy az első szavától a hajam égnek áll? Igaz, néha én is kihozom emberekből egy pillanat alatt az állatot... Hogyan lehet baromi idegesítő viselkedéssel megélni 40-50-60 évet, és hogyan lehet egy közösségben (munkatársak, család, barátok között) sokáig békességben megmaradni?

Oly' sok dolog történik mostanában, hogy lassan már én sem tudom fejben tartani mindet.
Múlt: rossz, amikor olyasmire kell rájönnöm, hogy volt az életemnek egy időszaka, amire talán kár volt annyi erőt és energiát pazarolni, talán az egészbe belekezdeni is kár volt... Bár kitörölni már nem tudom a múltban történt eseményeket, és amikor csak lehet, szeretek a jó dolgokra emlékezni, de néha - primitív, agyatlan, szociálisan fejletlen embereknek köszönhetően - ez nehezen megy... Nem is hittem volna, hogy többdiplomás ember tud olyan mélyre süllyedni, amihez hasonlót elképzelni sem tudtam volna...
Barátság: valami megfoghatatlan, és amiből őszinte, igaz csak nagyon ritkán akad. De a mondvacsináltakból - köszönöm - nem kérek!
Utazás: kikapcsolódást és sok megismerni valót magában hordozó, otthontól távol töltött idő. A Veszprémben töltött hétvége is rengeteg jó tapasztalattal ajándékozott meg: finom ebéd odafelé; kellemes, tiszta, barátságos, vendégszerető szállás; éjszakai városnézés; rég nem látott ismerőssel "barátkozás"; szépen karban tartott 50 éves állatkert; finom ebéd hazafelé...

Szeretek kicsit kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, a megszokások világából, ezért esik jól munka után beülni egy moziba, és megnézni egy filmet. Ezen a héten A nyomozó-t néztük meg - nekem nagyon tetszett!
Néha ugyan egy sima tömegközlekedési helyzet is ki tud zökkenteni az olajozottan működő világomból. Főleg akkor, amikor hiába várom meg, hogy elmenjen 2 db emberekkel tömött busz a Baross téren, mert a zsinórban érkező buszok mindegyikén - így a harmadikon is - úgy érzem magam, mint a hering abban a fém izében... De azért jópofa látni, hogy a régóta (max. 3 perce nem érkezhetett busz) a megállóban várakozó sok ember úgy próbálja meg felszuszakolni magát a leghamarabb érkező buszra, mintha az élete múlna rajta, sokan még akkor is nyomakodnak felfelé, amikor már esélye sincs a felszállásra, mert szinte már dudorodik kifelé a busz oldala. Köszönöm kedves Közlekedési Vállalat a Szolgáltatást!
És hogy miért is jó egy csomó dolgot kipróbálni? Mert akkor eldönthetem én, hogy tetszik vagy sem az a valami... Jelenleg mindkét lehetőség megjelenik körülöttem: vannak dolgok, amik tetszenek, és szeretném tovább folytatni, és vannak olyanok is, amelyeket lehet, hogy nem csinálok végig... Hisz miért töltsem az időmet olyas valamivel, amiben nem hiszek, vagy nem érdekel?! Szerencsére a választás lehetősége most is az én kezemben van...

Sok mindent csinálok, és sok mindent szeretnék csinálni, de vannak néha olyan dolgok, melyek nem mennek egyszerűen, hiába is szeretném, hogy úgy menjenek. :(
De végre a hosszú hétvége időt adott a főzésre, sütésre, takarításra, pihenésre és nem utolsó sorban a legfontosabbra, a boldogságra.

Kb. 7 évvel ezelőtt vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét, ma pedig a másodikat (mindkettő kompakt gép). A régi gépem csupán 1 megapixel felbontással rögzítette a képeket, ez a mostani 9-szer akkora felbontású képeket készít. Szinte el sem hiszem mennyit fejlődött ilyen rövid idő alatt a technika. Ennek köszönhetően az összes csodálatos pillanat, táj, épület, baráti összejövetel... stb. sokkal részletesebben megörökíthető. Tudom, tudom ma már a telefonok is kiváló képeket tudnak készíteni (az enyém pl. 3,2 megapixelt), de úgy érzem, hogy a mobillal valamivel macerásabb több fotó elkészítése. Jövőhét végén - míg 2 napot Veszprémben leszünk - ki is próbálom a kis ketyerét. :)
Hihetelen jól lehet szórakozni csupán azon is, ha bemegyünk szétnézni egy számítástechnikai szaküzletbe, ez ma is így volt: egy "csöppet" kattant fiatal nő alaposan megnézte szinte az összes fényképezőgépet, eközben hangosan motyogott magában, majd kipróbálta azokat a gépeket, amelyekben volt akksi és beépített memória, vagy memóriakártya, a nő elkezdte magát fényképezni, ekkor már mosolyra húzódott a szám és láttam, hogy a biztonsági őr is jobb kedvre derült...

Egy színes, vidám időszakot követő rövid szétcsúszás után néha sokkal csodálatosabbnak tűnik minden...

Rendkívül hosszúnak tűnt a mai nap. Az egész délelőtt egy tervezői megbeszéléssel telt... Délután egy másik munkával foglalkoztam... Majd angol... Lefáraszt, amikor reggel 9-től este 9-ig gondolkodni kell, és mellette még dolgokat is megoldani, elintézni, és koordinálni 4-5 (USA-Bp.-Szeged) irányban egyszerre, egy időben...

Karácsony

Na, ez az, ami miatt nem szeretem a karácsonyt: még csak október közepe van, de már megjelentek a karácsonyi vásárlásra buzdító hirdetések... Gyűlölöm, hogy mostanában ennyire nem szól másról ez az ünnep, csupán a vásárlásról...

Azért az nem teljesen normális, hogy hat nap munkát követően csak egy napot pihenhettem - nem is sikerült úgy teljesítenem ma, mint amikor 2 nap pihi van a hátam mögött...

De még szerencse, hogy egy fárasztó napot követően bátran számíthatok bármelyik kereskedelmi tv-csatornára, ha ki akarom kapcsolni az agyam egy kis időre... Bár azt nem tudom, hogy nem okoznak-e ezek a műsorok maradandó károsodást.

Hogy mi vidít fel, és mitől lesz jó a kedvem? Ha láthatom azt a sok megkeseredett embert, akik arcán az látszik, hogy minden egyes nappal az élet legnagyobb küzdelme kezdődik... Na, attól aztán jó kedvre derülök - szinte mindig...
Ilyenkor nem értem, hogy hogyan lehet nem észrevenni az élet kisebb-nagyobb ajándékait, örömeit... Bár a körleveleket nem szeretem, de már ott is többször, többen megfogalmazták, hogy minden egyes napot hasznosan kell tölteni... Úgy érzem nem csupán arról kell szóljon a nap, hogy minél több dolgot csináljunk, hanem arról is, hogy észre kell venni a körülöttünk történő eseményeket...

Szólt a nyugdíjbiztosító, hogy egy darabig felfüggesztik a nyugdíjkérelmet, de addig is, adnak visszamenőleg nyugdíjelőleget. Hogy visszamenőleg meddig? 2007. júliusig... így már elképzelhető, hogy minimum azóta be van adva az igénylés... Szép! Gyorsan intéződik minden! Abban bízom, hogy ennél rosszabb már csak nem lehet a helyzet...

Kellemesen telt az az egy - a tegnap estétől, ma estig tartó - nap, amit hétvégének lehet nevezni: vendégség, beszélgetés, ottalvás, kora délutáni filmnézés... stb. Kár, hogy a 10 egymást követő napból 9 munkanap - igaz, így 4 munkamentes napot kapunk a jövőhéten...
Miután hazaértünk, befeküdtem a kádba egy újsággal a kezemben... Egy igazán "trendi" magazin az igazán "trendi" lányoknak... De már az újság első néhány oldalát átlapozva éreztem, hogy ez nem az én világom, hiszen az én szövegkörnyezetemből meglehetősen kilógnának ezek a menő kifejezések: beauty sleep, "... ultrára az enyém ...", feszkó (feszültség)... stb. Nem az bosszant, hogy vannak olyan újságok, melyek eltérnek az én izlésvilágomtól, csupán azzal nem értek egyet, hogy nem szól másról a kb. 200 oldalas kiadvány, csak a népbutításról. Meg még azon is hőbörgök egy kicsit, hogy a havonta megjelenő újság minimum 90%-án nincs más, csak reklám - még az öltözödési tanácsokban és a sminktippekben is csak reklám van. Talán 10-15 évvel ezelőtt még én lehettem volna a célközönség, de mára rájöttem, hogy én már sosem leszek az a menő csaj, akit "elő akar állítani" minden "igazi lányból" ez a magazin... (Igen, az én döntésem is volt, hogy 3havi számot megkapjak postán, de szerencsére pénzembe nem került, hiszen a Coke-pontjaimat váltottam csak be, amit el kellett már költenem valamire...)

Mit szeretek? Szeretek úgy emberek között lenni, hogy mindannyian elmondhatjuk a véleményünket bizonyos dolgokkal kapcsolatban... Ilyenkor általában elkerülhetetlen a nézeteltérés... Errre sokan azt mondják, ez nem jó, mert csak feszültséget szül... De én úgy érzem, a nézeteltérés az emberek különbözőségének megnyilvánulása. Örülök annak, hogy olyan emberekkel találkozhatok, akik vállalják véleményüket akkor is, ha az a többi ember látásmódjától különbözik... Szeretek új dolgokat látni, és új dolgokat megismerni - ebbe természetesen a negatív, rossz dolgok is beletartoznak, mivel a kellemetlen dolgok ugyanúgy az élet részét képezik, mint a kellemesek...
És hogy mit nem szeretek? Ha valaki tesz valamit, akkor azt tegye őszintén (és ne csak azért, mert így szokás), merje vállalni, hogy miért is teszi, ha azért teszi, mert így szokás, akkor vállalja azt. Teljesen felesleges csak azért nem megmondani az igazat, mert mások nem ilyen indokkal teszik ugyanazt a dolgot...

Ma valami történik - valami, amit megfogalmazni nem is lehet igazán...

A buszon, miközben jöttem a munkahelyem felé ezekről kellett hallanom az egyik utas és a vele utazó haverja között folyó beszélgetés során:
- a srác a haverjával arról beszélt, hogy menjenek el most a Blahán biliárdozni, de ő nagyon fasza gyerek, aki jól biliárdozik... Erre a haver: "leszarom"... Mire a srác: "én is leszarom"...
- a magabiztos srácról - két megállónyi együttutazás alatt az is kiderült, hogy - csak a munkájának él... De ha a főnöke esetleg nem fizeti ki a bérét, akkor sem veri meg, csupán elbeszélget vele...
- mindeközben arra is fény derült, hogy a srác hiszen nagyon szeret a nőkkel beszélgetni és nem mellesleg szexmániás is; ő megadja a nőknek azt, amit a nők akarnak: azt mondja nekik, amit hallani szeretnének... Állítólag 10 perc beszélgetés, és a nőt, akit kiszemelt már meg is kapja... Mielőtt a két srác leszállt azért még megállapodtak abban (persze túlüvöltve mindenkit) , hogy minden nő kurva...

Az elgondolkodtató, hihetetlen tartalmas beszélgetést követően arra lettem figyelmes, hogy a szemben ülő srác az orrán keresztül akarja megvakarni az agyát...

Eztán az emberek mai toleranciaszintjét is megtapasztalhattam: az egyirányú, de kétsávos utcában a bal oldali sávból az egyik autós balra kanyarodott (szabályosan), ám ehhez szükségszerű előbb kicsit lelassítani... Eközben már meg is szólalt a mögötte közlekedő autós dudája...

5 nap pihit követően még be sem értem a munkahelyre, már kézen fogtak a munkatársaim (épp a kapuban), hogy ugyan nem-e mennék-e el velük-e doksikat kicserélgetni a szomszédba - elmentem.
Még szerencse, hogy sokan dolgozunk az irodában: így szinte folyamatosan ünneplünk születésnapot, vagy névnapot - ma ismét a születésnap ünnepelése következett a sorban...

Ja, és elegem van a körforgásból, de lehet, hogy csupán értelmét nem látom pl. az alábbiaknak:
- felöltözünk -> a ruhákat levetjük -> a levetett ruhát kimossuk -> a kimosott ruhát kiteregetjük -> a megszáradt ruhákat összehajtjuk/kivasaljuk -> a szekrényből a tiszta ruhát elővesszük, majd a körforgás kezdődik elölről...
- eszünk -> a tányérokat, evőeszközöket elmosogatjuk -> a tiszta edényeket, tányérokat és evőeszközöket a helyükre tesszük -> a tiszta edényekben megfőzzük az ételt, a tányérokból elfogyasztjuk azt, és a körforgás tovább folytatódik
- takarítunk -> az utcáról újra porszemek kerülnek a lakásba -> a porcicák az ágy alatt már alig bírnak magukkal -> így ismét takaríthatunk, és már ismét körbe forog minden tovább
- tervezünk (települést, településrészt) -> a tervezett állapot hatályba lép -> jön egy újabb igény, egy konkrétabb -> újra tervezünk...
- lakást veszünk -> berendezzük kettőnknek, vagy már a közös gyerekekre is gondolva ötünknek -> a gyerekek felnőnek, de a 4-5 személyre tervezett otthon már nagynak tűnik -> lakást veszünk -> berendezzük, de már csak kettőnknek; a gyermekeink lakást vesznek, és íme, ismét itt van az, ahonnan kezdődik minden a legelejéről...

Szerdán, miután összepakoltunk, elindultunk a Balaton déli partja felől Zalakarosra, ahol két éjszakát töltöttünk.
Állítólag az itteni, vidéki levegőnek volt köszönhető, hogy olyan voltam, mint akit fejbe csaptak - rengeteget aludtam szerdán és csütörtökön is. Az időjárás is szerencsére kedvezett nekünk: így októberben nyugodtan aludhattunk nyitott ablaknál, és szellőztethettünk úgy, hogy napközben az erkélyajtó is nyitva volt...
Csütörtökön átmentünk a közelben (a szálloda reklámszövegében csupán 100 m, de a valóságban meg van szerintem 400 is) lévő élményfürdőbe, ami Magyarország 6. legnagyobb vendégforgalmú fürdője, itt nagyon jól éreztem magam. A medencében nem fukarkodtak az élményelemekkel, volt benne vízsugaras álló masszázs, vadvíz-csatorna, nagy vízernyő, fekvő masszázságy... stb. A belső térben elhelyezkedő élménymedencéből - egy lépcsős zsilipen keresztül - át lehetett menni a külső élménymedencébe. A fürdőben igénybe vehettük az aromaterápiás szaunát, de volt fényterápiás szauna, sima szauna, és gőzkabin is, bár ezeket nem próbáltuk ki.
Majd pénteken elindultuk hazafelé, ekkor már a Balaton északi partja felől közelítettük meg Budapestet, miközben:
- Keszthelyen kisétáltunk a partra, majd kávéztunk egyet,
- Badacsonyban vettünk 2 üveg bazaltbort,
- Tihanyba is bekanyarodtunk,
- Balatonfüreden egy nagyon jót ebédeltünk
- itt, Budapesten már az M6-os szeptember végén átadott szakaszán keresztül érkeztünk meg a városba...

Hotel Venus - Zalakaros

Szállásunkon, ahol három napot és két éjszakát töltöttünk az alábbiakat tapasztaltuk ami pozitív:
- segítőkészen és szimpatikusan fogadtak a recepción
- rögtön megismerhettük, hogy merre találjuk a szálloda wellness részlegét
- rengeteg szolgáltatást magában foglal a szállás ára
- svédasztalos a reggeli...
- és napi 500 Ft-ért svédasztalos vacsit is kaphatunk (egyébként csupán "menüs" vacsora jár)
- a szálloda egész területén ragyogó a tisztaság,
- a szálloda környéke is rendezett,
- a szállodai szoba csendes, pihenésre alkalmas.
ami negatív:
- mielőtt elutaztunk megnéztük a szálloda honlapját, ahol a szolgáltatások között kiemelve szerepel, hogy a szobák mindegyikében vezeték nélküli internet-hozzáférés biztosított - csupán azt nem tüntették fel, hogy ez plusz felárért vehető igénybe... :(
- igaz a bútorok összhangban voltak, de a szállodai berendezés láthatólag nem igényelt komolyabb anyagi ráfordítást,
- a svédasztalos reggeli és vacsora költségigénye sem lehetett túl nagy - bár éhesek egyszer sem maradtunk, és 8-10 féle étel közül is lehetett választani, de vannak ételek, amit nem vagyok hajlandó megenni, ilyen pl. a parizer is.

A "szombat este" tegnap korán kezdődött: már fél 7 körül beültünk beszélgetni négyesben a Ferenciek terén egy helyre - olyan köztes valami ez, a kávézó és a füstös kocsma között félúton. Itt szerencsére volt mézes ágyas meggy "pálinka", amit nagyon megkedveltem az utóbbi időben. Kicsit később, egy darabig kettesben folytattunk utunkat. Kaja, majd ismét iszogatás, beszélgetés, de már egy másik társaság körében (bár én ekkor már csak kólát és kávét szürcsöltem)... Hajnali egyre nagyon elfáradtunk, így korán haza értünk...
Most kapcsoltam be a telefonomat, becsippant az sms, hogy megérkezett a fizum... Még mindig megmosolyogtat és jó érzéssel tölt el, hogy akkor is megkapom a fizetésem, ha 5-e vasárnapra esik.
Holnap egy rövid, délelőtti helyszínelés Hatvanban, majd irány a munkahely, ahol este 6-ig szinte biztosra vehető a hajtás... Este 6-kor viszont mindenképpen lelépek, és elmegyek angolra, így legalább estig mozgásban tarthatom az agyam...
De szerdától péntekig nem kell foglalkoznom mással, csupán a pihenéssel - ugyanis Zalakaroson töltjük azt a három napot, édes kettesben!!!

Világra jött - nyilvános lett!!!

Igen! A fogantatás pillanatától eltelt 9 hónapon át tartó gondoskodás, növekedés és kisebb-nagyobb formálódás után végre napvilágot látott (nyilvánosságra került) az ÉN gondolataimat és érzéseimet tartalmazó blog. Hogy életképes, és hosszú életű lesz-e, az egyelőre még kérdés, de az idő erre is majd választ ad.

Lehet, mi lányok-nők talán tényleg túl sokat kombinálunk?! Talán (ezt már több fiú-férfi ismerősöm elkezdte ecsetelni) valóban sokkal egyszerűbb lenne előbb feltenni a kérdést, és nem azt megelőzve besértődni-beduzzogni, hogy hátha a másik majd kitalálja mi a baj... Tudom, hogy jobb tisztázni dolgokat, mint szónélkül megsértődni valami apróságon... De úgy érzem, ez azért nem annyira egyszerű - ugyanis nem így vagyok összerakva...

A mai napra is elmondhatom, hogy igazán tartalmasan és hasznosan telt.
Kezdek szembesülni azzal, hogy már elég régóta dolgozom a munkahelyemen:
- ma az ebédnél a munkatársakkal hatan ültük körül az asztalt. Vajon ki volt az a társaságból, aki a legrégebb óta dolgozik a cégnél?
- mióta itt vagyok, már jónéhány szabályozási terv elkészítésében közreműködtem, ezek közül néhányat az önkormányzatok már rendelettel jóvá is hagytak. De amikor elő kell venni olyan tervet, aminek az elkészítésében én is részt vettem és hatályban van, akkor rádöbbenek, hogy észre sem vettem, olyan gyorsan eltelt ez a majd' 4 év, mióta itt dolgozom.

Tegnap a WestEndben hatalmas tömeg volt, feltételezem a Moziünnep miatt, ígyhát inkább átmentünk Esztivel egy közeli teázóba, és nem a bevásárlóközpontban kávéztunk, mint ahogy azt terveztük... Ebben a teázóban már voltam néhányszor régebben is, de akkor még nem figyeltem fel olyan dolgokra, mint amik most szemet szúrtak - például:
- az étlapot/itallapot a rendelést követően azonnal elviszik - és ha innánk még egy adag teát, vagy rendelnénk még valami harapnivalót?
- az étalapont fel van tüntetve 5-6 féle szendvics... Hú, kinéztem magamnak a libamájasat, azt kértem volna, de felszolgáló közölte, hogy csupán 1 db 3sajtos, és 2 db tarjás szendvics van. De Eszti tudhatott valamit, hiszen 3sajtosat kért, így én arról már lecsúsztam, választhattam volna tarjásat, de azt most valahogy nem kívántam... Szombat délután ezt a választékot kicsit gáznak érzem...
- a tea megrendelését követően a felszolgáló lány hozott nekünk 1-1 csészét, de mindkét csésze széle csorba volt... Lehet, hogy ez már kekeckedés, de ez sem túl elegáns...
De a tea jó volt, és a beszélgetős délután is jól sikerült!

Ez a hét szerencsére egész pörgősen sikerült. Hétfőn, angol után ismerősökkel találkoztam, kedden koncerten jártam, szerdán ismét angolóra, ma, munka után - miután helyszíneltem a II. kerületben egy kicsit - egy Aréna Plázás bevásárló napot tartottunk - végre sikerült találnom 1-2 jó holmit...

Pizza Hut

Az Aréna Plázában kellemes, meghitt környezettel fogad az étterem... Üres hassal ugyan nem ajánlott beülni, mert 1, vagy 2 pincér szolgálja csak ki az asztaloknál helyet foglaló vendégeket, így a várakozás szinte biztosra vehető. Ellenben a kiszolgálás tökéletes: a pincérlány szimpatikus, kedves, mosolygós, közvetlen, de mégis udvarias. Nem mellesleg a vékony tésztára kért tejfölös szószos-gombás-lilahagymás-bacon-os-sajtos Tiroli pizza is kiváló...

Coldplay

Kedden végre elérkezett életemnek az a pillanata, amikor úgy lehettem koncerten, hogy tisztán láttam és hallottam mindent. Hogy tetszett-e? Nagyon!!!

Poén

Kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen.
---
- Mindig így fogsz szeretni?
- Mindig. Csak lehet, hogy nem mindig téged!
---
Annyit olvastam a szesz és a dohányzás káros hatásáról, hogy elhatároztam, abbahagyom az olvasást!
---
Átmegyek öt percre a szomszédba, keverd meg félóránként a levest...
---
A párom azzal vádol, hogy sose figyelek rá. Vagy valami ilyesmivel.
---
Mostanában annyit dolgozok, hogy kezd az ivás rovására menni!
---
Ma úgy vagyok a munkakedvvel, mint egyszeri lány buli után. Vagy megjön, vagy nem.
---
A feleségem egy főnyeremény, meg is ütöttem!
---
Eddig buta voltam, de vettem egy 360 fokos fordulatot.
---
- Maga mióta dolgozik a vállalatnál?
- Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.

A héten ismét becsúszott egy kis túlórázás... A csütörtök reggel elkezdett munkanapom másnap hajnalban 2-kor ért véget, a pénteki napomon már hajnal egykor haza tudtam jönni, és holnap, vasárnap is be kell mennem dolgozni egy kis időre... Tudom, néha belefér egy kis túlórázás, de az ideit már egy kicsit soknak érzem... No de sebaj, talán egy részét "lecsúsztatom" jövőhéten...

Megházasodott a munkamorál. Elvette a munkakedvem.

Egyéni, vagy csoportos?

Sokan azt mondják, hogy magántanárnál sokkal hatékonyabb tanulni, mint egy csoport tagjaként pl. egy adott nyelvet. Most - ebben a pillanatban - úgy látom, hogy egy csoportos foglalkozás keretében sokkal több felmerülő kérdés, vagy mások általi hiba jöhet elő, ami egy hallgatónál nem biztos, hogy felmerül, vagy előjön...

Ismét beiratkoztam angolt tanulni, de nem ugyanarra a helyre, ahol múltkor próbáltam... A baj csak annyi - főleg most, hiszen mindjárt itt a tél - hogy mire hazaérek, addigra már besötétedik, és az egy csöppet lehangoló... (Fényt akarok és napsütést!!!) És ismét olyat kell tennem, amitől már nagyon elszoktam, ez nem más, mint a házi feladat készítése...

Egy jólsikerült hétvégi programot sikerült jól zárni: ma fantasztikus volt az az 1 óra, míg végigjártuk a kiállított plakátokat, amiken fő témaként a boldogság szerepelt...

Lehűlt a levegő, lassan már nyoma sincs a jóidőnek. A szekrényből ismét előkerül a pulóvel és az átmeneti kabát... Ezzel még semmi probléma nem lenne, ha az időjárás változása nem járna együtt olykor azzal is, hogy fáradtnak érzem magam... Most is gyötör a fáradtság, pedig aludtam eleget...
Elalvás előtt belefutottunk egy későesti filmbe, amiben helyenként voltak izgalmasnak ígérkező részek, de összeségében vontatott volt, mire vége lett a filmnek, rá kellett jönnünk, hogy nem szólt semmiről, nem derült ki semmi... (RTL Klub - A rejtélyek háza)

Most csütörtök van... Keddig tart a plakátkiállítás - oda azért ki kellene menni, akárcsak egy évvel ezelőtt... :)

Vásárlásra ösztönzés

Milyen jó, amikor olyan dolgot akarnak rámtukmálni, amire nem feltétlenül van szükségem... Lehet, hogy kedvező az ajánlat, de ha nem szeretnék mindenképpen költeni arra a valamire, akkor egyáltalán nem tűnik megtakarításnak. Ha nem lebegne a szemem előtt egy cél, amire kell némi pénz, akkor még talán meg is vásárolnám, szerződést is kötnék egy ilyen jó ajánlatra. De elkeserít, amikor emberek képtelenek felfogni, hogy nekem most másra van szükségem, és nem arra, amit ők kínálnak; azt hiszik, ők beleláthatnak a pénztárcámba, és jobban tudják, mint én, hogy nekem mi kell.
Csak példaként: "egyet fizet, kettőt kap", de nem ennyire sima az ügy, mert csak akkor kapok kettőt egy áráért, ha megvásárolom a törzsvásárlói kártyát, vagy a klubtagsági belépőt... De kérdem én: minek vegyek törzsvásárlói kártyát olyan akciós termékre, amire egyáltalán nem is költenék?

No comment

Mostanában nagy divat a postákon mindenféle egyéb szolgáltatás reklámozása... Ma az alábbi párbeszéd hangzott el az egyik, kissé idősebb, de mosolygós hostess és köztem:
- Van már Önnek lakás-előtakarékossági szerződése?
- Igen - válaszoltam
- És, mióta?
- Kb. 2 éve...
- Ugye tudja, hogy hasznos és fontos... Remélem nem csak mondja, hogy rendelkezik előtakarékossággal...

Ránézésre hazug vagyok? Úgy tűnik, ránézésre hazug vagyok.

Csak azt nem értem, vajon hogyan engedheti meg magának valaki, hogy ismeretlenkén ilyen véleményt alkosson rólam (vagy bárki másról)?! Az meg a másik, hogy ő szeretne rátukmálni másokra valamit... Nem tudom mekkora sikere lehet a többi embernél...

1300 köbcenti, 170 lóerő, meg egy csomó hal

Hétvégi meglepetés-alkotásom

Örülök! Örülök annak, hogy még mielőtt beköszöntött az őszi időjárás, tegnap napozhattam kicsit a Velencei tó partján. Igaz, este 5 körül már hűvős volt, mert a nap már a felhők között bújkált.
Új évszakhoz új - évszakhoz illő - programok is kellenek a mindennapjaim közé - ezeket szervezem most... Ismét lehet tanulni, mozogni, és tenni mindenféle hasznosat.
Átgondoltam, hogy mennyi időt (hány félévet) kellene még minimálisan az egyetemi tanulmányaimra fordítanom ahhoz, hogy valaha kaphassak tervezői jogosultságot... Siralmas!!! De az is siralmas, hogy egy kiegészítő levelező képzés minimum 7 félév, kéthetente 3 teljes munkanap kell legyen - mert hát ugye annyi különbség van a főiskolán és az egyetemen megszerzett tudás között... Na persze!!!

Mivel utazzak, autóval vagy vonattal?

Budapest-Velence távolsága: 47 km, azaz oda-vissza megközelítőleg 100 km...
Utazás személygépjárművel
Ha saját autóba pattanok, akkor ez 300 Ft/l-es benzinárral számolva, valamint 8 l/km-es fogyasztást feltételezve 2.400 Ft. Ha még fokozni szeretném a dolgokat, akkor vásárolok egy 4 napos autópálya matricát további 1.530 Ft-ért, akkor az utazásom oda-vissza mindösszesen 3.930 Ft-ba kerül.
- így nem vagyok időhöz kötve, nem kell igazodnom a félóránként-óránként induló vonathoz;
- a saját gépjárművemben komfortosabbnak tűnik számomra az utazás, mint vonaton zötykölődni;
- a célig kevesebbet kell gyalogolni...
- igaz, lehet, hogy a környezetet nem védem annyira a benzinfogyasztással, mint hogyha a vasúti szolgáltatás veszem igénybe
Az oda-vissza út menetideje autópálya használatával összesen 1 óra.
Utazás vonattal
A MÁV-ot igénybe véve az utazás költsége - szintén oda vissza úttal számolva - teljes árú vonatjeggyel személyenként: 1.500 Ft.
Az utazás menetideje összesen 2 óra.

Vajon melyik lehetőséget választom, ha minimum hárman útrakelünk? (Bár már 2 fővel számolva sem olyan kecsegtető a MÁV teljesárú ajánlata...)

A 8-as, mint utolsó számjegy a születési dátumban... A 8-10 munkatársam közül többünknek is ebben az évben szaporodott korunk x-eink száma... Ketten idén töltöttük be a harmincadik életévünket, ma az egyik kollégám a negyvenedik születésnapját ünnepeltük az egyik közeli vendéglátó egységben, és van olyan is, aki idén lesz hatvan éves...
Nem is olyan régen olvastam, hogy szerencsés, ha nyolcasra végződnek különféle számaink, ilyen szerencsés szám lehet az is, amikor az otthonunk házszáma, vagy gépjárművünk rendszáma nyolcasra végződik... Az újság (az Elixir Magazin 232. száma), ami ezzel foglalkozott azt írja, hogy nem véletlen az sem, hogy a Pekingi Olimpia 2008.08.08-án kezdődött... És az is szerencsés lehet, ha bizonyos számok számjegyeinek összege nyolc. Vajon tényleg lehet a számoknak mágikus hatása, vagy csupán belemagyarázzuk mindenbe azt, amit szeretnénk, és amiben hinnénk?

Segítőkészség

Budapest, belváros (Ferenciek tere), munka után, este 6 körül az egyik munkatársammal vártuk a buszt és néhány perc alatt az alábbi esemény zajlott le... Igen, vártuk a buszt, mert a melegben szerettünk volna olyan BKV járatra szállni, amelyiken feltehetőleg üzemel a légkondi... Az egyik járműről néhány fiatal leszállt, miközben egy másik fiatalt támogattak kétoldalról. A fiú csomagjait megfogták a többiek, miközben az egyik padhoz segítették, de a srác útközben összecsuklott és a földre került... Eközben az egyik fiú már tárcsázott a telefonján valami számot, a többiek pedig vízzel kínálták a földön fekvőt, ennek köszönhetően ő jobban lett és a padhoz sétált... A fiúk a már a padon ülő srác elé letették a csomagjait majd elköszöntek tőle és elmentek... Így utólag ráeszméltem, hogy a támaszt adó emberek nem ismerték a segítségre szoruló fiút...
Ilyen is van...

Még csak két napot dolgoztam a "nyáriszünet" óta - és ki tudja még mennyit kell a decemberi leállásig - de már most teljesen kész vagyok; kómásan, de még talpon... Igaz nem sokáig... Na, alvás!!!

Szombat este véget ért a SzIN... A Sziget számomra színvonalasabbnak tűnt - vajon azért, mert nagyobb a hely és több érdeklődőt vonz? Ránézésre az átlagéletkor is magasabbnak tűnik a Szigeten... De végre sikerült összefutni rég nem látott ismerősökkel...
Ma - így, a szabadság utáni első munkanapomon - röpke 12 órát töltöttem robotolással... Azért ennyire nem hiányzott az iroda... :)

Dühít és felháborít - de valami iszonyatosmódon, - ha valaki nem lát dolgokat...!!! És bármilyen választási lehetőség közüli döntésem van, az szerinte mindig hibás... Nem igazán tudom felfogni, hogy hogyan lehet ilyen hozzáállással emberek között létezni... A folyamatos elégedetlenkedés, és mindenben a rossz meglátása hosszútávon nem hiszem, hogy sok sikererrel kecsegtet...

Ma este indulunk Szegedre, a SzIN-re... Bár most is kicsit fáradt vagyok, és legközelebb nagyobbat pihhenni csak vasárnap fogok, de akkor már jövünk vissza, hogy újult erővel kezdhessük a szabadság utáni első teljes munkahetet...

Ismét valami új: túl vagyok életem első tüdőszűrésén... Igaz, 3X-en túl már kötelező... Szerencsére semmi sor, semmi problémázás, és szinte semmi várakozás - pikk-pakk max. negyed óra alatt le is tudtam az egészet... Mégis vannak helyek, ahol jól működnek a dolgok...

Célba veszem Budát és várom Őt...!!!

Raiffeisen

Már jónéhány hónapja - még június elején - elintéztem, hogy a bank módosítsa a levelezési címem; a májusi számlakivonat már az új címemre érkezett... Ez nagyon jó! Örülök, hogy minden simán megy, folyamatosan megkapom a folyószámlámról készült havi egyenleg-értesítőket...
Erre mit csinál a Raiffeisen július 1-jén? Valami bankos akcióról a régi címemre küldenek küldeményt... Ma felhívtam a telefonos ügyfélszolgálatot, hogy ne csak a számláimnál legyen az új címem beállítva... Erre közli a hölgy, hogy ő csak a régi (XIII. kerületi címet látja) és az új (VII. kerületi) cím nem is szerepel a rendszerben... Mondtam neki, hogy már régóta megkapom a VII. kerületbe a leveleket... Válasz: "nem tudom, hogy az hogyan lehet... akkor rögzíteném az új címét!"
Milyen szerencse, hogy június elején ugyanezen a telefonos ügyfélszolgálati rendszeren keresztül igényeltem a módosítást, és milyen jó, hogy minden egyes alkalommal közlik, hogy az ügyintézővel történő beszélgetés hangrögzítésre kerül!!!

Egyre közeledik a szabadságot követő első munkanap...
Akkor már nem tudok hétköznap 13.00-kor arra ébredni, hogy épp csörög a telefonom... pedig milyen jó lenne... De sebaj, ezt a hátralévő néhány szabadnapot még kiélvezem itt, Bp-en, csütörtöktől Szegeden...

Így - hétköznap - egész sok dolgot sikerült elintéznem...
Ilyen sem volt még: postán vettem fel készpénzt; a bankom szerint ingyen van... Majd kiderül...
Sikerült ismét két hajléktalannak ennivalót adnom (zsömit és felvágottat) úgy, hogy ne a francba küldjön el, hanem megköszönje azt... Pénzt elvből nem adok. Bár létezik olyan nézőpont, amelyből még a pénzadást is el tudom fogadni, mint követendő példát (de még ezek után sem vagyok hajlandó - bármire beváltható - pénzzel támogatni Magyarország hajléktalanjait)...

Nem jó látni, amikor valaki nem képes feldolgozni dolgokat magában, önmagával kapcsolatban... (a szálka és a gerenda esete) Pedig jobb néha messzebbről, külső szemszögből is megpróbálni ránézni a hibáinkra, viselkedésünkre... (Igen, itt jönnek képbe az őszinte barátok, akik elmondják külső szemlélőként, hogy ők hogyan látják/látták az eseményeket.) Tudom, ez nem egyszerű, de talán akkor rájövünk, hogy egy kis változással sokat tehetünk a boldogságunk érdekében... Ha belátjuk, hogy mit hibáztunk, mit rontottunk el, akkor talán legközelebb nem követjük el újból, és nem végződik újra kudarccal a próbálkozás... A folyamatos síránkozásnak nem sok értelme van, ráadásul az sem vezet sehová, ha folyamatosan csak egy helyben topogunk -> lépni kell és kész!

Hajnalban - 5 óra negyvenvalahánykor - arra riadtam, hogy visít valami nagyon hangosan... Hosszan visított.. Eszembe jutott, hogy a kapucsengő hangja vert fel álmomból... Utána hallottam, amint másnál is megszólalt ez a rémes hang, ráadásul kaptam még 1 vagy 2 csengetést... Valaki elhagyta valami buliban a kulcsát? Vagy csupán a környékbeliek szórakoznak így? Mindegy, visszaalutam...
Most meg már készül az ebéd - rendeltem szusit... Csak egészségésebb, mintha lemennék valamelyik gyorskajáldába...

A tegnapi nap a pihenés jegyében telt, nem úgy, mint ma...

Lassan világra jön...

A vágyat tett követte, és 2008. január 2-án megfogant... Egyelőre a világtól elrejtve növekszik... De amint befejezi 9 hónapig tartó fejlődését, nyilvánosságra kerül... Talán...

Boldogság

Vajon mi az alapja a boldogságnak?
- nyitottnak lenni új dolgokra,
- kipróbálni minél több mindent,
- örülni a legkisebb jónak is - ezt meg kell tanulni észrevenni,
- elfogadni magamat és mást is olyannak, amilyen,
- szeretni, és érezni, hogy viszont szeretnek,
- az egymással töltött időt megbecsülni...
... talán röviden úgy lehetne leírni, hogy élvezni, észrevenni és kihasználni kell az élet minden pillanatát...
Nem szeretem azt látni, hogy vannak olyanok, akik mindenben csak a rosszat látják és az apró, jó dolgokat észre sem veszik, ráadásul észre sem akarják venni... Azt sem szeretem látni, amikor emberek már jóelőre elutasítanak olyan dolgokat, amiket nem ismernek és nem is akarnak ismerni... Sajnos "szerencsém" van/volt közelről ismerni ilyen embereket, és látom, ez a lehető legrosszabb hozzáállás az élet történéseihez...
A lényeg: én most jól érzem magam - nagyon jól érzem magam!!!

Ez is elérkezett: kaptam 3-4 "szabadnapot" attól az embertől, akivel minden olyan nagyon jó és aki most a családjával tölti ezt az időt a Balatonon, így most - ha akarom - csak magammal kell foglalkoznom... Összerendezhetem, kivasalhatom, eltehetem azokat a holmikat, amiket mostanában nem sikerült... Ez a hétvége, a hétfő, talán a kedd is ilyen lesz...
De jövőhéten már csütörtök este megkezdődik az idei nyár - talán - legutolsó bulizós, fesztiválozós hétvégéje Szegeden a SzIN-en... Igen, meg kell kezdődjön már csütörtökön, hisz így - 3 napra - éri meg bérlettel menni - és a bérletek megvannak(!!!)... Talán az azért szerencsés, hogy csak szombat este-vasárnap hajnalban kezdődnek a legutolsó koncertek... Nem úgy, mint a Szigeten, hogy hétfő reggel kellett legkésőbb mindenkinek elhagynia a helyszínt... Így talán nem csak néhány órát tudok aludni a szabadságot követő munkakezdésig, ami szept. 1-je, hétfő...

A legjobb úgy szabadságon lenni, hogy nem kell foglalkozni semmivel...

Szubjektíven

Igen, azt a véleményemet továbbra is fenntartom, miszerint a barátok meg kell hogy fogalmazzák, ha valamit a másik elront, vagy hibázik. Az őszinteség szinte az összes emberi kapcsolat alapja kell legyen.

Tegnap végre ismét láthattam élőben augusztus 20-ai tüzijátékot, igaz nem sikerült mind a 22 percet egy helyről végignézni... Ez volt az első év, amikor Budáról nézhettem a színes fények felé, amik olyanok voltak, mintha pont felém jönnének...
A tüzijáték után egy beszélgetős összeröffenés kezdődött, ígyhát - meglepő módon - megint hajnali 4-re értünk haza...

Már 4-5 éve nem láttam élőben tüzijátékot...
- Az egyik évben csupán a tv-ből sikerült nézni...
- Azelőtt elmosta a vihar...
- Azt megelőzően nem tudom, hogy miért is nem... De talán a szomszéd ablakából visszatükröződtek a fények...
- Előtte pedig a liftben töltöttük azt az időt, míg a tüzijáték ment... Pont akkor indultunk el otthonról, amikor kezdődött, de a lift nem bírta a terhelést, így ottragadtunk... Mire kiszabadultunk mind a 7-en a 4 személyes liftből, már véget ért az augusztus 20-ai tüzijáték, és már minden néző hazafelé ment...

A Prosectura tegnap tartotta az 1000. koncertjét... Megnéztük, jó volt - kicsit úgy tűnt, mintha megállt volna az idő, ismét 16 évesek voltunk... Igaz, ha magunkra nézünk akkor látjuk, hogy nem múlt el az a 14 év nyomtalanul, de megnyugtató, hogy a Prosectura-s fiúk is megöregedtek...

BKV

Ezelőtt egy héttel még annyira nem ismertem a HÉV szokásait, de szerencsére jó példával áll elő, amikor a bérlet- és jegyellenőrzést végzi: az érkező utasok mindegyikének a beszállás előtt kell bemutatnia a bérletét vagy a menetjegyét... Ez tök jó, mert kiszámítható.
Erre mi van a metrón? Random-módon vagy kérik a jegyet még az utazás megkezdése előtt, vagy nem, illetve vagy kérik a jegyet az utazás végén, vagy nem...
Mivel általában nem csupán egy bérlettel utazom, hanem egy csomó minden más is van nálam - kistáska, nagytáska, egyéb iratok, pénztárca és még nem tudom hányféle valami - nem a legegyszerűbb előkotorni a bérletet akkor, amikor nem is számítok arra, hogy ellenőrizzék.
Követendő példa lenne a HÉV-nél már bevált ellenőrzési mód... (ha már a chipkártya bevezetése nem történt még meg)

Ma a Sziget utolsó reggelén a sátorban ébredtem - kb. hajnali 6-kor... Már kelt fel a nap - ilyet is max. csak akkor látok, amikor az irodában töltöm az éjszakát valami nagy leadás miatt... De már bevásároltam, mostam, megreggeliztem, most pedig bedőlök az ágyba - így délelőtt 11-kor - és szusszanok egyet estig...

Zewa a Szigeten

Szerencsére - a körülményekhez képest - igényes környezetben is el lehet menni a Szigeten a mosdóba... A Zewa felállított egy bódét, amit bárki igénybe vehet, csupán csak regisztrálni kell. A regisztrációért mindenki kap egy Zewa-s-Libresse-es karszalagot, mellyel bármikor bemehet a mosdóba. Van kb. 18-20 db női WC és kb. 10 db férfi - ezeket a mosdókat folyamatosan tisztán tartják, nem fogy ki a tartályból a víz, és mindig van WCpapír is. Ez így szuper, és tök jó!
De... De a női mosdók 3 db külön bejáraton keresztül közelíthetők meg, azaz bejáratonként 6-7 db WCfülke van a nők részére. Ezzel még mindig nincs semmi baj... A baj akkor kezdődik, amikor az egyik 6-7 fülkéből álló WC csoport világítása megszűnik, és este úgy kellene elmenni elvégezni az elvégzendőt... Ráadásul az ajtóhoz legközelebb lévő fülkén - ahová még szűrődne be kintről fény - egy felirat van: rossz!
A másik probléma az, amikor a WCblokk nem rendelkezik megfelelő "látogatói" kapacitással, és egy egész napig nem lehet használni...
A harmadik probléma az, amikor a 3 bejáratból álló női blokkból csak az egyik üzemképes... A sor hosszú, szinte meg sem mozdul...
A gondolat jó, miszerint a Sziget igénytelen ToiToi mosdói között feltűnik egy komfortosabbnak ígérkező is... De a legjobb az lenne, ha az itt felvázolt lehetőségek általánosak lennének, és nem csak a hagyományos, pottyantós, büdös WC-kben lenne WC-zési lehetőség.

Csütörtök este sikerült megfáznom... Igen, nyáron, 40°C-ban... Ennek köszönhetően talán egy kicsit kisebb élvezetet nyújtanak a koncertek, és mintha az étvágyam sem lenne a megszokott... De sebaj, amennyire lehet kúrálom magam, hisz a maradék 2 nap is tele van jobbnál jobb programokkal...

Röviden is le lehet írni, hogy mivel telnek a napok ezen a héten: délben, vagy du. 2-kor ébredés, majd valahogy megpróbáljuk összeszedni magunkat, és már indulhatunk is Sziget-elni, majd valamikor hajnalban hazaérkezés...
Ha a hosszabb-bővebb leírást választom: van egy csomó koncert, van egy csomó olyan, amit nem igazán ismerek-hallgatok, így sikerült beesni egy Kalapács koncertre is. Pontosabban, vártam volna kíváncsiságból egy kis Junkies-t, de nem jött... így addíg a Kalapács ment... Életemben először láttam élőben a Prosectura-t, a majd' 20 éves zenekarnak ez volt a 999. koncertje, és majd hétfőn lesz az 1.000, azaz az ezredik(!!!). Furcsa kicsit olyan zenére mozogni, ami még a fiatalkorom meghatározó zenei stílusa volt... Szerencsére van sokféle kajálási lehetőség is, így nem kell attól félnem, hogy a héten egyféle dolgot kétszer ennék, mert most minden napra jut valami más: hot-dog, tökipompos, csupa fokhagymás sajtos, tejfölös lángos, gyros - de úgy elkészítve, hogy az pont jó legyen... És még ez lesz 3 napig...

Túl vagyok egy Iron Maiden koncerten... A bungee jumping magassága 80 m - de nem próbáltam ki... A lábam feltörte az olcsó, bulizásra vásárolt cipő... Éjjel fél 3-ra sikerült hazaérni...

Ma végre megint kipróbálok valami olyat, amit még soha - megnézem milyen a Sziget...

! - Ó - IÓ - CIÓ... stb. valami ilyesmi érzésem volt a múlt héten, és végre csütörtökön a V-hez értem... Így egészen szeptember 1-ig nem kell mennem olyan hely közelébe, ahol nap mint nap le kell tenni valamit az asztalra... hurrá!!! a régen várt 3 hetes szabadság végre megkezdődött... :) Igaz a mai napot sem úsztam meg munka nélkül - volt néhány bejövő hívásom melóval kapcsolatban... (és valószínűsítem, hogy szeptember 1-ig nem ezek voltak az utolsók...)
Pénteken elindultunk Szegedre, szépen, nyugisan - kb. 6-ra már meg is érkeztünk...
A hétvégi bevásárlást követően a szombat este sörözéssel kezdődött, majd úszóházas buliban folytatódott, és hajnali 4-es hazaérkezéssel ért véget... És ismét rájöttem valamire: szeretek új arcokat megismerni, mert tele van meglepetéssel...
De a legtöbb érdemi dolgot ma (hétfőn) lehetett véghez vinni, mivel a 4 napban ez volt az egyetlen értelmesen kihasználható munkanap...
Igaz, már egy jóideje (majd' 5 éve) eljöttem Szegedről, de azért mégiscsak sikerül mindig olyan ismerőssel összefutni, akivel meg lehet egyezni, hogy a SzIN-en találkozunk augusztus végén... Talán idén végre sikerül összehozni... ;)
Holnaptól Sziget...!!!

Már el kellett volna kezdődnie a szabadságnak... De ha nem is, akkor nyugisabb kellene legyen a munkahelyi hangulat... Erre mi történik valójában? Ismét 4-5 dologgal foglalkoztam egyszerre... Ez néha jó, de nem akkor, amikor csak max. 2 dologra kellene koncentrálnom, ha minél előbb szeretnék menni nyáripihire...

Raiffeisen

Vasárnap van, augusztus 3-a!!! SMS-t kaptam, amint bekapcsoltam a telefonom: megérkezett a júliusi fizu a számlámra - hangsúlyozom: vasárnap van. Beléptem net-en keresztül és megnéztem, hogy most mi is van a számlámmal... Már ma rajta van a számlán a fizu, de a net augusztus 4-ei dátummal már most 3-án lekönyvelte a havi bérem... :) Örülünk, de nagyon, hogy ilyen is van!!! :D

Itt az augusztus, és én még nem kezdtem meg a jólmegérdemelt szabadságomat, amire már 1 éve készülök... De sebaj, nem dühöngök, hisz így is, úgy is 15 munkanapon át nem megyek be a munkahelyre... Még akad néhány napra elegendő teendőm, és akkor végre leléphetek pihizni Szegedre, és kikapcsolódni a Szigetre...
Tegnap (pénteken) sikerült beérnem kb. du. 3-ra az irodába... Ja igen, szerda reggeltől csütörtök délutánig egyhuzamban dolgoztam, mintegy 30 órán át... Így talán az sem meglepő, hogy miután hazaértem, fogat mostam, lezuhiztam a melóhelyi koszt magamról, délután 4-kor ágyba dőltem és másnap reggel 8-ig fel sem keltem.... Na, ezután következett a du. 3-kor kezdődő munkanap... Este egy kis iszogatás-beszélgetés-búcsúzás (a 3 hetes nyári szabadság miatt) az egyik környékbeli kocsmában... Sokak - előrelátó módon - beszerveztek nyaralást szülőkkel, barátokkal, így megúszták azt, hogy késve kezdjék a szabit... Na, majd legközelebb, talán jövőre...!

A mai nap jól kezdődik: ismét csúcsot döntöttem QuadraPop-ban... :) Így éjféltájt már alig láttam a lepotyogó kütyükéket...

Dühít, amikor nincs annyi nyomtató, mint amennyi kellene - ráadásul közeledik a leadási határidő. Dühít az emberek következetlensége. Dühít az irígység. Dühít a folyamatos elégedetlenkedés. Dühít, amikor a kommunikáció hiánya hátráltatja a munkát.
Most mit is teszek? Ja, puffogok és morgok... Ez is dühít!!! Befejeztem!!!
Ja, találtam egy képet, ami Szegeden készült, de hiába töröm rajta a fejem, hogy pontosan hol készülhetett, nem jövök rá - ez is dühít... :)

Még sosem voltam Nagykállóban...!!! - ezt tegnap előttig mondhattam volna... Tegnap utazás oda, ma utazás vissza - ez kb. bő 2-2 óra naponta... Egy nap táborozás, buli, alvás...
Remélem tényleg holnap kezdődik a szabi előtti utolsó munkahét - sajnos vannak még leadanó dolgok, amik egyelőre nem tudom, hogyan férnek bele a heti, egyéb feladataim közé... Bár, nem csak rajtam múlik, hogy a hiányzó munkarészek elkészüljenek...
Fáradok, és fárad az egész iroda...

Vapiano étterem

Szeretem ezt a helyet, mert a tészta és a pizza frissen készül, mert a hely berendezése is igényes, a szakácsok is normálisak...
Ma is beugrottunk 1-1 tésztára... Oh, az a megunhatatlan Carbonara...!
De ma két okből sem voltam annyira elragadtatva, mint általában...
Az egyik: a szakácshoz odajött "barátkozni"-fecsegni egy másik szakács, aki - mit sem törődve a higiéniával és azzal, hogy vendégek várnak az épp készülő kajára, és mindent látnak - belemarkolt a pulton elhelyezett fenyőmagba, kesztyű nélkül és elkezdte csipegetni, majd visszament a saját pultja mögé... Hm...
A másik: a Carbonara az a jó szalonnás-tejszínes-tojásos akármivel nyakonöntött tészta, amibe most tojáshéj is került - ezt már a fogam között éreztem... :(

UPC

Megérkezett a hír, amire vártam és itt olvasható...

Két hét múlva komoly leadási határidő lesz az irodában, már pörög mindenki 1.000el... De amint túl vagyunk a hajtásos időszakon, mehetünk 3 hétre pihenni, bulizni, kikapcsolódni, szórakozni, élvezni az életet 3 szor 168 órában és nem kell gondolni arra, amivel az év többi részében töltöm az időm nagy részét...
Az iroda összenyitásának köszönhetően kezd megváltozni a munkatársi közösség... Hogy milyen irányú lesz a változás, azt egyelőre nehéz megmondani, de már van egy tippem... Félek, hogy teljesen kettészakad az a társaság, ami már egy jóideje együtt töltötte munkanapjait...
Furcsa az Aréna Plaza-ban körülnézni hétköznap... Alig van néhány ember a folyosókon és az üzletekben... Ha tömeg van az a baj, ha senki nincs a boltokban, akkor meg kínosan érzem magam egyedül, miközben próbálnék szétnézni... Vajon mindenki csak hétvégén jár a bevásárló központokba? Kár, hogy a kis városi üzletek bezárnak addigra, mikorra munka után odaérnék... Talán ez így túlzás, de a mostani, rohanó élet miatt van szükség a bevásárló központokra; azért mert ott szinte minden egy helyen elérhető, és az üzletek este 9-ig nyitva vannak...

CORA

Hm, hát lehet ezt így is? Lehet az, hogy egy vonalkód nélküli terméket a pénztáros nem visszavesz, hogy így nem megvásárolható, hanem telefonál egyet és utánajár, hogy milyen vonalkód tartozik az áruhoz; majd a péztáros az időközben zajló párbeszédet úgy zárja: "nincs semmi gond, ezért vannak a görkoris kollégák..." Úgy tűnik lehet...

Kemény az élet Szegeden:
- szerettem volna vásárolni magamnak ezt-azt, de nem sikerült, mert kicsi volt a választék;
- nem is olyan egyszerű dolog az a takarítás olykor-olykor, mint azt először elképzeltem... egy, szinte már raktárként funkcionáló helyiségnél meg főleg érdekes dolgok fordulhatnak elő...

Kezd pörögni az irodai élet... Még 3 hét hajtás, utána pihi 3 héten át... De szerencsére egyelőre még nincs olyan idegbaj, mint várnám...
Ma sikeresen átköltöztünk pár munkatársammal a szomszéd - az eddigi irodával végre összenyitott - helyiségbe... Itt fény van, napsütés... Már nincs olyan zsúfoltság, mint régebben... Lassan talán belakjuk a helyet, de még nagyon új, és még nem is 100%-os készülségű minden...
Remélem holnap sikerül hazajutnom Szegedre, mert akkor végre megismerkedhetnék az egyik szakági tervezővel... ;) Annyira izgalmas, hogy a XXI. sz.-ban már egyáltalán nem számít a távolság, mert interneten és postán minden elintézhető... Bár sokkal jobban szeretem, ha úgy beszélhetek, tárgyalhatok valakivel telefonon, vagy e-mail-en keresztül, hogy már találkoztam vele... De talán így egy kicsit izgalmasabb...
Remélem a gondolatok szolgáltatásokról cimkében hamarosan új bejegyzés jelenik meg a UPC-vel kapcsolatban... Ugyanis kicsit feldühített, amikor ebben a hónapban megláttam a számlán a "Papír alapú számla díj" megnevezésű szolgáltatást, ami nem 0, hanem 96 Ft volt...

Kerékpározás

Tegnap óta hatályos az OTÉK módosítása... Észrevettem, hogy az 5. számú melléklet megfogalmazza, hogy az építmények rendeltetésszerű használathoz mennyi kerékpár elhelyezésére kell(ene) helyet biztosítani... A VII. kerületi újságban térképen bemutatták, hogy hol létesül közterületi biciklitároló... Eszembe jutott, hogy annyira azért nem is egyszerű az, hogy hol legyenek kerékpáros útvonalak a városban... Persze, nagyon szép gondolat, hogy a főbb útvonalakon talán egyszer lesznek kerékpársávok is - de úgy érzem, ez édeskevés... A házak megközelíthetők gyalogosan és gépjárművel is, de kerékpárral csak elenyésző százalékukhoz lehet odajutni... Ha a drótszamarazás kérdése annyira izgatja az önkormányzatokat, akkor időszerű lenne azon gondokodni, hogy tényleg ennyi kerékpárúttal jogos-e az embereket arra buzdítani, hogy pattanjanak nyeregbe... Ha biztosított lenne a háztól-házig; otthontól-munkahelyig kerekezés, akkor én sem gondolkoznék azon, hogy mennyire van kedvem nyomorogni a buszon, trolin, metrón...

Jöttem, és ismét itt vagyok...
Ez a hétvége is jól sikerült: szobaton irány Zamárdi, strand, szalonna sütés... Vasárnap délben reggeli, majd strand, majd ebédre hamburger - az a jó csalamádés-húspogácsás-mustáros... Majd egy kis Balaton Sound... Nagy mák: a fesztivált megúsztuk eső nélkül...
Be kellene vezetni a max. 4 munkanapból álló heteket!

Most megyek... Majd jövök... - hétfőn...

Egyre jobban közeledik az augusztusi 3hetes nyári szabadság.... Ez nagyon jó! De... De ennek köszönhetően egyre pörgősebb, egyre nyüzsisebb lesz az irodai hangulat... De... De hamarosan talán csökken az egy m2-re jutó dolgozói létszám... De... De átköltözni is macerás lesz - ennyi költözködéssel a hátam mögött már volt szerencsém tapasztalatot gyűjteni...

Építészképzés

Tudom, a BME az etalon, ha az építészképzésről beszélünk... De látom, ez nem így van. Borzalmas, hogy az, aki a híres BME-n végez építészként, néhány évnyi gyakorlati idő után simán kaphat településtervezői tervezői jogosultságot. Ezzel így, önmagában nincs gond. A gond ott kezdődik, hogy az építészhallgatóknak semmit nem tanítanak a településtervezésről. Saját tapasztalatból tudom, hogy lövésük nincs az onnan kikerülőknek arról, hogy milyen munkarészekből áll egy településrendezési terv és hogy mi mire szolgál...

Fáradtan, lelassulva kezdtem a mai napot... Így is fejeztem be!

Rendőrként "szabályosan"

A belváros felől érkeztem a 7-es busszal a Baross térre. A Keleti pályaudvar előtti lévő gyalogátkelőnél vártam arra, hogy zöldre váltson a jelzőlámpa. Zöldre váltott. Már többen a zebra felénél jártunk, amikor egy rendőrautó jött jobbról, dudálva, mutogatva... Semmi megkülönböztető jelzés... Ismét gratulálok!!!

A mai napom olyan hangulatban telt, hogy majdem azt kellett hinnem a nap végére, hogy azok, akik körülvesznek, mind egytől-egyig jó arcok... De itt a nap sajnos nem ért véget...

Példaértékű szakítás

Szakított velem!!! Szerinte az együtt töltött idő alatt elmulasztottam dolgokat, és nem volt velem elég jó, mert nem figyeltem arra, amire igenis kellett volna figyelni, és nem mutattam és mondtam ki olyan dolgokat, amiket ki kellett volna mutatni és mondani...

Erre mit teszek a másik fél?
Egyértelműen azt, hogy tahómódon viselkedik, leugat, hiszen csakis a másik a hibás abban, hogy zátonyra futott a "tökéletes" kapcsolat... Hisz ÉN (a másik fél) is tökéletes vagyok!!! Ez mindenki számára egyértelmű, ne merje megkérdőjelezni senki!!! De ez még semmi, majd törlöm a vele való kapcsolatot az iWIW-en (ha igazán nagymenő és kemény vagyok, akkor ezt teszem és nem azt, hogy törlöm az egész regisztrációt), ez majd fáj neki, és nem kiröhög amiatt, hogy mennyire gáz, amit csinálok!!! Látszik mennyire nagymenő vagyok!!!
Igen, csak ez lehet a lehető legjobb megoldás arra, hogy fájjon neki az, hogy már nem velem van...
Így ő biztos nem tart egy szánalmas alaknak... Így majd jól bebizonyítom és megmutatom neki, hogy mekkora "értéket" utasított el a magától a szakítással! Így ő minden kétséget kizáróan biztos lehet abban, hogy mekkorát hibázott azzal, hogy ÉN(!!!), a tökéletes nem kellettem neki...
Nekem is biztos jót tesz az önmarcangolás... Sokkal jobb sajnálnom magam, és sajnáltatni magam a haverjaimmal, minthogy belegondoljak abba, mit rontottam el... Hisz akkor mi történne? Legközelebb nem követném el ugyanazokat a hibákat, és akkor talán élhetnék azzal boldogan, akit szeretek? Áh, hülyeség...! Nekem nincs hibám, hisz én ÉN vagyok, aki mindenben a legjobb!!!

A hétvége jól kezdődött: pénteken meló után beültünk vacsizni az Arany János utca környékén egy helyre, ahol a kaja jó, a pincérek is normálisak, de az egyik nőnek nem a "vendég az első" a jelszava (szerintem ő lehet a tulaj)... Ez szomorú, de nem ragozom tovább, hogy miért is - már eddig is tettem ezt eleget... Az este további részében kávé és koktélfesztivál következett - egész jó volt a málnás-rozmaringos-vodkás koktél... :)
Szombaton, a melegbüszkeség napján alig mozgolódtam valamerre, de annyit azért láttam, hogy az Erzsébet tér nyugati oldala átalakult rendőr parkolóvá...
Vasárnap végre vízközelben lehettem úgy, hogy közben az idő is jó volt, azaz sütött a nap, vagyis strandidő volt, az elmaradhatatlan lángossal... :)

Most pedig bambán lekucorodtam a tévé elé... Fáradtság vett erőt rajtam... Tejet iszom, éhes és álmos vagyok...

Hogy mi van mostanában?
- terjeszkedik az irodánk - ma átütötték a falat, így lehet, hogy jövőhéten már nem ott lesz az asztalom, ahol most van, hanem egy helyiséggel odébb... ahol talán már kellemesebb fényviszonyok között nézhetem a monitort magam előtt... és ahol nem lesz probléma abból, hogy be van-e kapcsolva a légkondi... és ahol, ha kinyitjuk az ablakot, akkor nem ülök huzatban...
- jólesik a mozgás... Bár, jó lenne, ha már valami eredményét is érezhetném (pl. jó lenne, ha nem fájna a hátim a sok üldögélés miatt, vagy ha a tükör másabb képet mutatna)
- ja, és nemigazán szeretem, ha normális hangvételre idiótán válaszolnak...
- de annak örülök, hogy egyre többet tudok a "barátaimról", így legalább nem kell csalódnom, és max. csak kellemesen csalódhatok ezek után... Köszi nektek!!!
- örülök a nyárnak, de abból sem élveztem eddig túl sokat... De ezzel azt hiszem még nem késtem el...

Álomszótár

(klikk a címre) már csak érdekességképpen is...

Szeretem, amikor mozgás van körülöttem, ha érezhetem, hogy szükség van a munkámra, tudásomra, a témával kapcsolatos háttérismeretemre - ez ma így volt...
De amit nem szeretek: amikor multicégek velem egyidős - vagy tőlem fiatalabb - komoly kinézetű képviselői kimért hangnemben, magázódva képzelnek el egy jólműködő üzleti kapcsolatot. Mintha úgy könyebb lenne célba érni... c-c-c De lehet, hogy én vagyok tenyeres-talpas, vidékrű gyütt embör, aki megpróbál barátságosabb hangnemet megütni, mert szerintem az célravezetőbb... Na majd ha lesz egy nagy cégem, akkor ezt mégegyszer átgondolom... ;)

Milyen jó! A szökés - 3. évad... :) Kb. 1 évvel ezelőtt már láttam... :(

Utálom a "csakazértis" hozzáállást!!! Amikor nem számít, hogy az egyik fél mit érez, de a másik, mint faltörő kos csakazértis át akarja törni az "akadályt"...

30

Életem első 30 éve a mai nappal lezárult... Hogy milyennek képzeltem el régebben a mai napot? Fogalmam sincs, de nem ilyennek... Kellemesen és nagyon jól telt; igaz, nem volt nagy buli, csak egy irodai, munkatársi ünneplés és virág és ajándék és normális hangulat és... Este, munka után még megmozgattam kicsit magam... Itthon pedig meglepiként finom vacsi várt, finom borral...
Köszi - mindenkinek, mindent!!!
Hogy mennyi minden történt ez idő alatt? Képtelenség felsorolni, hisz' néha, amikor a régi bejegyzésekre vetek egy-egy pillantást, már akkor sem tudom pontosan, hogy mi is történt akkor egészen pontosan... És kb. egy fél évvel ezelőtt kezdtem el összegyűjteni egy helyen a körülöttem zajló, mindenféle dolgot...
De általánosságban azért lehet egy gyors összegzést készíteni a 30 évről:
- megszülettem - igaz, erre, és az ez utáni néhány évre a szüleim emlékezhetnek leginkább
- óvodába jártam - itt megismerhettem olyan embereket, akikkel a mai napig is tartom a kapcsolatot
- hű, 6 évesen komoly általános iskolai tanulóvá váltam - ekkor még létezett a kisdobos, és úttörő-mozgalom, bár örsi gyűlésen sosem voltam
- 14 évesen középiskolai tanulmányaimat kezdtem meg - itt is voltak jó időszakok, és 12 év után megtarottuk az első érettségi találkozónkat is (néhány héttel ezelőtt)
- 19 évesen Pécsen kezdtem tanulni, itt szereztem két diplomát, és egy csomó barátot
- ezután munka Szegeden, egyszerre két helyen
- majd Budapesten kezdtem dolgozni
- életem eddigi szakaszában átéltem jónéhány költözést (Szegeden 8-at, Budapesten 4-et)
- igaz, nem volt szerencsém mindent kipróbálni, amit szerettem volna, de, ami késik...

Na tessék, így talán könnyebben olvasható...
:)

Fáradtan ébredés a folyamatos későnfekvés és a hétvégi órára ébredés miatt... Piszok meleg az irodában, de olyannyira, hogy már agyilag sem lehet bírni - hülyeséget beszélek és teszek (vagy lehet, hogy ez nem a meleg miatt van?)... De ami jó a melegben az az, hogy lehet végre vízközelbe menni - ez lesz holnap... Ígyhát holnap munka után néhány munkatárssal meg sem állunk Velencéig...

Mozgalmas, gyorsan eltelős hétvége volt a mostani...
Tegnap már el is intéztük a téligumi lecserélését nyárira, majd a szervizből indulás Szegedre, ahová egy kis kitérő után érkeztünk csak meg, mert beugrottunk ebédelni Kecskemétre... Az éjszakát Szegeden töltöttük, és reggel visszaindultunk Bp-re, hogy a munkatársakkal ebédeljünk 1kor, valamint, hogy megnézzünk egy jó kis járgányt, a Solo-Duo Soloját a Közlekedési Múzeumban, ahol most voltam először...
Milyen jó, amikor egy kis őrültség után beindul a fantázia, csak egy kis lendülettel kell alapot biztosítani a humorra...

Most nagyon élvezem az életem, intézek ezt-azt (csak nehogy rossz vége legyen)... 2 héten belül el kell készítenem 2 szabályozási terv módosítását, azaz államigazgatási egyeztetési anyagot... Kb. 1 hónapon belül elkészül az irodánk honlapja... bla-bla-bla... Igazából semmi lényeges, de mégis jóérzés tenni-venni, csinálni, telefonálni...
Végre kezdem ismét megmozgatni magam munka után... Az a napi sok óra egyhelyben ülés senkinek nem tesz jót...
Még vannak itt-ott kipótlandó hiányosságaim, de ami késik nem múlik.... Talán lassan minden alakul; hasonlóképp, mint a púposgyerek...

És úgy érzem, vannak olyan emberek, akik úgy élnek le egy egész életet egy pákapcsolatban, hogy azt sem tudják milyen egy jól működő, összhangban lévő két ember közötti kapcsolat...

Szólás-mondás

Összehozza, mint lottóötös a rokonságot.
---
Nem szabad azt mondani, hogy cigány. Van rá egy új
szakkifejezés: familiárisan hiperpigmentált. (ismeretlen)
---
- Nézd csak! Az ott nem egy macska az autó előtt... alatt... mögött?
---
Isteni testem van - mint Buddhának!
---
Kerüld a csokoládét! Összemegy tőle a ruhád!
---
Azért kell sportolnunk, hogy szép, izmos halottak legyünk.
---
A hímvessző mérete elhanyagolható az örömszerzés szempontjából, kivéve ha kicsi. (ismeretlen)
---
A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él. (ismeretlen)
---
Pap leszek, a kurvaisten! (ismeretlen)
---
Van Tesco gazdaságos óvszer, csak előbb ki kell enni belőle a kempingsajtot.
---
Elmentem lángososnak. Végre egy zsíros állás!
---
Ugyanakkora hatalmam van, mint a pápának. Csak nem hisznek benne annyian. (ismeretlen)
---
Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét. (ismeretlen)
---
Ha véghezviszed a lehetetlent, a főnököd felveszi a napi teendőid közé. (ismeretlen)
---
Kezdetben vala a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!" - s továbbra is vala a semmi, de már látni is lehetett azt.
---
Isten bizony ateista vagyok!

Poén

Mi a bátorság?
Bátorság az, amikor egy férfi tök részegen, éjjel 4-kor hazajön, belépve az ajtón a kezében seprűt tartó, tomboló feleségét megpillantja ás azt meri kérdezni, hogy:- Takarítasz vazze, vagy ma még elrepülsz valahová?
---
- Mikor nem néz bele egy nő a tükörbe?
- Amikor kifelé tolat egy parkolóból.
---
- Melyik az az állat, amelyiknek 2/3-a zsír?
- Zsiráf!
---
Az igéret szép szó, a Landwirtschaflicheproduktionsgenossenschaft pedig hosszú.

Látható milyen izgalmakat rejthet magában a helyszínelés, egy-egy tervezési helyszín bejárása, megismerése. Nem csak annyi haszna van, hogy addíg sem kell az irodában a monitor előtt görnyedni, hanem az is, hogy végre szabad levegőn lehet a szegény mérnök. Igaz, az időjárás nem mindig kecsegtet verőfényes napsütéssel, de még így is lehet izgalmas dolgokat lelni... Ilyen - borongós időben készült - mosolyfakasztó villanások az alábbiak is...

Ezt is helyszíneléskor sikerült lencsevégre kapni... Egy épülőfélben lévő ház homlokzati falán utólagosan bevésett kábelcsatorna... A hőszigetelőképességnek biztos jót tesz ez a példaértékű kialakítás!!!

Nem csak a férfiaknak jár folyton "azon" az esze - a természetnek is...

Segítek! Eredetileg Ügyész utca volt... Nem csak a természet humoros, hanem a járókelők is...

Kreatív... Hogy mire nem jó néhány autógumi?!

"Kérem csengessen!"
Erről egy video jut eszembe...

"Saját érdekében is kérjük ne szemeteljen!"

Még szerencse, hogy az áruház parkolójában az akadálymentesítés jegyében van két parkolóhely mozgássérültek számára is - csak kár, hogy keskeny, és kár, hogy a helyre beállni még egészségesen is lehetetlen...

Egy hulladékgyűjtő "szakszerű" felszerelése... Hát igen, így is lehet...

Naná, hogy ez is az egyik a helyszínelési élmények közül: terpeszben a villanypózna, alatta az út...

Egy helyszinelés alkalmával akadtunk rá Újpesten, már lassan egy éve...
:)

Egy hónapja kezdtem el nulla szintről az angolt (igaz, már négyszer elkezdtem ismerkedni a nyelvvel) - úgy gondolom, a stabil alap mindennél fontosabb, - ekkor vásároltam meg az első angol nyelvet tanító nyelviskolai bérletemet, mely 16 órára szólt - ma volt a 16. alkalom... :) Humoros, hogy bérlet kell egy nyelviskolába - kár, hogy nem szeretem azt a szót, hogy vicces, mert talán erre ez illene leginkább...
Azt nem mondhatom, hogy életem első nyelviskolai kurzusán vagyok túl, mert egyszer már tanultam nyelviskolában nyelvet: 40 óra eszperantót (ennyi órából letehető egy középfokú nyelvvizsga is).

Nem túl rég jöttem rá arra, hogy tök jó néha egyedül is mászkurálni erre-arra - vásárolni, nyelviskolába, mozogni, vagy csak autózni Budapest és Szeged között... stb. És most villant be az is, hogy szinte pillanatról-pillanatra is változhat az ember hozzáállása dolgokhoz... De ehhez nem kell hangulatembernek, vagy befolyásolhatónak lennie, csak nyitottnak kell lennie új dolgokra, véleményekre, nézőpontokra... Persze az is benne van a pakliban, hogy az az új dolog lehet jó, vagy rossz, a véleményünkkel egyező, vagy azzal ellentétes egyaránt...

Már vagy 10 éve kavarog a fejemben a gondolat arról, hogy vajon a média miért él az álompár kifejezéssel akkor, amikor az ún. "sztárpárok" jórésze általában nem marad együtt egy életen át. Úgy érzem, az álompár kifejlezés akkor igaz, ha az álompárnak kikiáltott két ember harmonikusan együtt él mindörökkön örökké... De felháborít, amikor ilyesfajta nagy szavak kerülnek elő a népbutító hülye műsorokban, női magazinokban, hogy pl. "két hónap elteltével szakított az álompár"... Már egy mondatban is ellentmondást fedezek fel. És ez csak az eladott példányszámok növelése érdekében... Úgy tűnik a nagy szavak sok esetben hatásosak...
De az is fantasztikus, hogy bárkit lehet sztárnak nevezni: az ügyvédet, a fodrászt, a színészt, az énekest, az építészt... stb. Lassan talán megjelenik a takarítónő kategóriában is a sztár... Bárcsak már ott tartanánk - az kéne még...!!! Eh! Itt olvasható néhány gondolat médiasztárokról, építész-sztárokról, és még egy sztársággal foglalkozó írás... Illetve egy írás arról, hogy vajon hogyan lehet valaki sztár építészként...

Beszélgetés

Kifejezhetetlenül meglepő számomra, amikor arról értesülök, hogy hosszú kapcsolatot átélő ember értetlenkedik azon (mint kívülálló), ha egy párkapcsolatban a két fél (szinte)mindent megbeszél egymással.
Ha valami van - legyen az öröm, bánat, gondolat, esemény, vagy bármi egyéb - akkor szerintem egy jólműködő kapcsolatban azt a felek megosztják egymással. Nem úgy, hogy leterhelik vele a másikat, hanem olyan egészséges mértékű módon... Szerintem az a normális!!!

Szombaton részese lehettem életem első komoly osztálytalálkozójának!!! Igaz, még az általános iskola befejezése után volt egy 3 éves találkozó, de ott kb. csak a fél osztály volt jelen. Ez most a 12 éves érettségi találkozó volt. Egy osztályfőnöki órával kezdődött délután 4-kor az első osztálytermünkben, ahol már közel sem olyan a hangulat, mint akkor, hisz a középiskola felújítása már évek óta folyamatban van. Az osztályfőnöki órán rádöbbentem arra, hogy első látásra szinte mindenki hatalmas mértékben változott, de amint megszólalt, már ismét mindenki olyan volt, mint 12-16 évvel ezelőtt. Érdekes... Amint az is, hogy van olyan ember, akit 1983 óta, van olyan is, akit 1984 óta ismerek. Igaz, hogy az 1996-ig, az érettségiig tartó éveket nem töltöttük együtt, de mégis tudjuk egymásról, hogy együtt jártunk óvodába/általános iskolába is. Ezután elmentünk vacsizni - voltak olyanok, akik csak ekkor csatlakoztak a csapathoz. De 7 ember nem tudott eljönni erre a kereken egytucatnyi évet átívelő találkozóra. Tudom, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy teljesen felesleges egy osztálytalálkozó, hisz' akivel tartani akarjuk a kapcsolatot, azzal úgyis tartjuk... Én a volt osztálytársaim nagyrészével nem vagyok kapcsolatban, de mégis jó volt látni az egykori csapatot, jó volt felemlegetni régi, együtt átélt történeteket, és jó volt hallani olyan eseményekről, melyek az elmúlt 12 évben történtek, és poénokkal dúsítottak.
A vasárnapi nap sem telt rosszul, bár nem volt felhőtlen a jókedvem egy félreértésnek köszönhetően. De már sejtem, hogy hol hibáztam - nem kell folyton belefolyni dolgokba, hanem csak simán, lazán cselekedni kell és kész...
Néha jó lenne dolgokat pikk-pakk megoldani és lekezelni...

Egy feledhetetlen dalocska Halász Judittól...

Ezzel kívánok nagyon boldog születésnapot mindazoknak, akik ma ünneplik azt!!! ;)

Kicsit nyüzsis hétvége kezdődik holnap este: késő délután-este felé indulás Szegedre, bevásárlás, teknőstakarítás, 12 éves osztálytali, vissza Bp-re, majd szülinapi ebéd vasárnap... De nagyon élvezem, amikor zajlik az élet körülöttem...

Na végre!!! Ha valaki 20.000 Ft. segélyért folyamodik, akkor dolgozzon havonta 4 napot! Végre talán - igaz, csak nagyon lassan - nem azok kapnak segélyt (az én adómból), akik semmit nem csinálnak, ráadásul felelőtlenül alapítanak "családot"... És igen, a segély folyósításának legyen feltétele az is, hogy az illető gyerekei rendesen járjanak óvodába/iskolába. Helyes!

Libri

Interneten rendeltem néhány nyelvkönyvet, de nem szerettem volna, hogy postán hozzák, így azt kértem, hogy valamelyik üzletben vehessem át... Ma az alábbi, jópofa e-mail-t kaptam:
Tisztelt Megrendelő!
Végre-valahára megérkezett az utolsó tétel is az Ön által rendelt
könyvekből!
Szeretettel várjuk: a Libri Corvina bolt dolgozói
Végre még egy pozitív hozzáállás a vevőhöz/megrendelőhöz/ügyfélhez... Kár, hogy sok szolgáltatást nyújtó fél még nem jött rá arra, hogy hogyha embernek tekinti a másik felet - és nem lenézi a másikat, - akkor talán legközelebb is ugyanazt a szolgáltatót (éttermet, biztosító, boltot) választja

AEGON Biztosító

Végre valami pozitív!
tegnap elküldtem az ügyfélszolgálatnak az aláírt levelezési cím módosítási kérelmem scannelve e-mail-en, ma már reagáltak is a levelemre, az alábbi szöveggel:
Tisztelt ...!
Köszönjük, hogy bizalommal fordult Online Ügyfélszolgálatunkhoz.
Tájékoztatjuk, hogy levelezési címét rögzítettük nyilvántartásunkban.
Bízunk benne, hogy tájékoztatásunk megelégedésére szolgál, és a jövőben elégedett ügyfeleink között üdvözölhetjük!
Az ilyen pikk-pakk ügyintézések és a normális hangvételű levelek jól esnek. Bár tudom, ez lenne a normális hozzáállás, legyen az bármilyen szolgáltatás, de sajnos nem ezekhez vagyok szokva...

Áthajtani piros lámpán

Felháborító, amikor ilyet látok, hallok

Új hetet frissen és kipihenten kell(ene) kezdeni, de... De este 22.40-kor kezdődött a TV2-n a Halálsoron (bár, szerintem jóval előbb kezdték), így kénytelenek voltunk ébren maradni hajnali 2-ig, merthát a jó filmeket persze a legrosszabb (legkésőbbi) időpontokra ütemezik be... Annyi jó volt a dologban, hogy legalább a reklámblokkok nem voltak hosszúak... Még szerencse, hogy főműsoridőben olyan tudományos sorozatok mennek, mint pl. a Barátok közt, Hal a tortán és mittudomén még milyen népbutító napi műsorok vannak még... Tudom, a kezemben a döntés, itt van mellettem a távirányító, ami minden ilyesfajta problémára választ adhat...
De ilyen, és még ehhez hasonló apró dolgoktól (pl. hogy meleg és rossz fény van az irodában) eltekintve remek az életem; kezd lassan minden puzzle-módon a helyére passzolni...

Kellemes ébredés után ismét hoztam a jól megszokott formámat... Hihetetlen, hogy más emberek viselkedésén mennyire felhúzom magam!
De baromi szerencsés vagyok, amikor ráeszmélek, hogy az, aki mellettem úgy mutatja meg másik nézőpont létezését, hogy - annyira - nem érzem magam rosszul a fölösleges túlbonyolítás, értetlenkedés, lehetetlenkedés és problémázás miatt...

Hűdebaromira hasznosan telt a mai napom:
- rekordot döntöttem quadrapop-ban :),
- bevásárlás,
- volt egy kis kajaelőkészítés, húspácolás holnapra,
- volt egy kis cégeshonlap-pofozgatás
- egy kisasztalon rendrakás...
és kb. ennyi...
Igen, ez nem túl sok...
És talán ma este még egy lakásavató...

Hurrá! Végre olyat csinálok, ami valóban érdekel!!! Lassan elkészül annak az irodának a honlapja, ahol dolgozom, jelenleg még csak tesztelgetem/tesztelgetjük, de bízom benne, hogy 2-3 hét múlva már mindenki számára megtekinthető lesz... :) Jó dolog véleményt nyilvánítani (vagy kötözködni?) olyan dologgal kapcsolatban, ami érdekel...