Internetes naplót vezető

Azzal tisztában vagyok, hogy egy megjegyzés megfogalmazásakor be kell tartani bizonyos szabályokat. De törölni egy megjegyzést csak azért, mert az a blog tulajdonosának valami miatt nem tetszik? Csak azt tudnám, hogy valaki miért engedélyezi blogjában a hozzászólást, amikor úgyis csak azokat tartja meg, amelyek az ő szája íze szerint megfelelőek?! Talán ép ésszel fel kellene fogni - ha már egyszer a hozzászólás engedélyezett, - hogy mások gondolatának is lehet létjogosultsága.

Torkos csütörtök

A már 5 éve létező torkos csütörtököt eddig még csak hírből ismertem, ugyanis valahogy mindig úgy alakult a helyzet, hogy nem tudtam élni ezzel a remek akcióval. De most végre én is részese lehettem az országos eszem-iszomnak. Igaz, nem este, a legnagyobb telt ház idején ültünk be valamelyik igazán felkapott étterembe, hanem délben, az irodánk épületében működőben ettünk egy jót fél áron.
Én előételként egy nagyon finom búzasörös libamájpástétomot ettem hagymalekvárral. Szóval ismét egy új dolgot sikerült megismernem, és ez a hagymalekvár. Hű de jó volt! Főételként ropogós libacombot kértem tört burgonyával és párolt káposztával. Ennél az ételnél már alapból garantált, hogy nem lehet rossz - nem is volt az. Végül, desszertként kértem még mandulás palacsintát, de ettől már túlzottan jól laktam. De úgy érzem ez torkos csütörtökönként igazán belefér. :)

Az idei februári síelésen is épségben túl vagyunk. Ebben az évben csak Olaszországig, egészen pontosan Livigno-ig mentünk, így nem kellett 8-10 óránál többet utaznunk sem, ráadásul a síterep is nagyon jó volt. A pályák szélesek voltak, jól karban tartva és nem mellesleg alig volt ember a pályákon, így nyugodtan elvoltam az eddigi sítudásom fejlesztgetésével, mert senkit nem veszélyeztettem... Bár volna még mit fejlődni, de arra már csak decemberben kerül sor.
A két hegy közötti völgyben elhelyezkedő település vámmentes területen fekszik, így az árak is nagyon barátságosak voltak.
Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett - talán csak 2 nap volt borongósabb az idő. Igaz, Livigno időjárását nem az én fázós, didergős szervezetemre optimalizálták, hisz' amikor egyik este elmentünk sétálni a városba, akkor láttunk -15 °C-ot is az utcai hőmérőn. De ez még semmi ahhoz képest, hogy hazaindulásunk reggelén az autó hőmérője -24°C-os külső hőmérsékletet mért.
Érdekes hely ez a Livigno, mert télen csak egy irányból lehet megközelíteni a települést: Svájc felől, az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera-n keresztül, ami egy egy forgalmi sávos alagút, azaz egyszerre csak egy irányba enged forgalmat. Szóval hazafelé igyekezni kellett és az alagúthoz kellett érni reggel 9-ig, mivel szombatonként 10-16 óráig csak Svájc felől lehet jönni. De szerencsére fél 9-re megérkeztünk a 3.394 m hosszú alagúthoz, így sikerült még tegnap este megérkeznünk kis hazánkba, ahol az autópályán erős széllökések és hóátfúvások köszöntöttek minket. :)

Szombattól - akárcsak egy évvel ezelőtt - ismét egy hét síelés, addig meg még rengeteg tennivaló.