Közösségépítés?

Egy ideje már van internet, és léteznek különféle közösségi oldalak is. Vannak, akik így, vagy úgy, de csak használják, de vannak, akik kulturáltan tudják kezelni az interneten megtalálható szolgáltatásokat. Tudom jól, nálam sok a hiányosság az internet etikettje terén, hiszen épp csak érintőlegesen ismerkedtem meg a pl. chat-eléssel is, mivel nem tudtam kezelni a kötözködéseket.
2003-ban regisztráltam az egyik magyar közösségi oldalon, ahol vannak olyan ismerőseim is, akikkel napi szinten nem tartom a kapcsolatot, de mégis ismerősnek tekintem, e csoportba tartoznak a volt osztály- és évfolyamtársak is. Nem olyan régen, talán bő fél évvel ezelőtt regisztráltam az egyik dinamikusan növekvő közösségi oldalon, ahol szintén hasonló kapcsolati mélységű kontaktokkal rendelkezem, azaz nem csupán azokat jelölöm ismerősnek, és nem is csak olyanoknak igazolom vissza az ismeretséget akikkel szoros kapcsolatot ápolok.
A FB-on rengeteg alkalmazás közül lehet válogatni. Így esett meg az, hogy belekezdtem játékokba. Olyanokba, ahol a "szomszéd" nagy segítséget jelent. Az alkalmazásban lehetőség van kiválasztani potenciális szomszédokat, azaz az ismerős elért szintjéből és szomszédai számából következtetni lehet arra, hogy játszik-e még. Hiszen, ha valaki az 1-2-3 szinten van, és max. 3 szomszéddal rendelkezik, akkor talán csak bele kezdett, de feltételezhetőleg már nem játszik a játékkal, így szomszédra sincs szüksége, hiszen a szomszéddal csak baj van.
Az ismerőseim között volt olyan, aki már a 70. szinten járt, sok szomszéddal rendelkezett, így azt gondoltam, hogy biztos játszik, ha meg nem játszik, akkor meg nem jelöli vissza a szomszédsági kapcsolatot, vagy esetleg szól, hogy ő már ráunt erre a játékra. Az általam szomszédnak jelölt ismerős visszaigazolta a szomszédsági viszonyunkat, így felvettem őt arra a listára, amin csak azok vannak, akik a szomszédaim, így mások nem kapnak fölösleges, zaklatónak tűnő, mindenféle fura üzenetet a játékkal kapcsolatban. Az ismerősöm - aki a virtuális játéktérben egyúttal a szomszédom is - egyszer csak eltűnt. Azt hittem, hogy törölte magát a rendszerből. De mint utóbb kiderült, ő nem törölte magát, csupán a velem való kapcsolatot szüntette meg, mert zaklatónak találta az alkalmazásból küldött, azzal kapcsolatos üzeneteket, ráadásul nem is vagyunk olyan közeli ismerősök, hogy napi kapcsolatot ápolnánk, hát jobbnak látta ezt tenni.
Talán megint nem a földön járok. De a helyes megoldás szerintem az lett volna, ha az üzenőfalra, vagy privát üzenetben jelzi, hogy ő már nem játszik, így szeretné, ha az ismerőseitől sem kapna már ezen túl semmiféle, a játékkal kapcsolatos megjegyzést.
De ő nem így tett, hanem egy másik utat választott. Szó nélkül, mindenféle előzetes bejelentés nélkül törölte a kapcsolatot.
Már csak egy kérdésem maradt: az internetes etikett szerint tényleg ez a helyes viselkedés?

November első hétvégéjét Velencében töltöttük, hiszen augusztus óta zajlik, immár 12. alkalommal az Építészeti Biennálé.  A munkatársakkal az oda- és a visszaúton volt némi összezördülés, nézeteltérés, de összességében elmondható, hogy jól sikerült a péntektől hétfőig tartó hétvége.
Mostanában eléggé felzsúfolódtak a teendők, hiszen minden hétre jut valami babával kapcsolatos elfoglaltság, és a havi rendszerességű iskolába járásra-zh írásra készülés is csak tovább fokozza a kaotikus napi rutint.

Ismét Hajdúszoboszlón vagyunk! Amikor utoljára itt jártunk, akkor még csak kettesben jöttünk. Most 5-en érkeztünk, plusz a Pici.
Szerencsére az idő szuper: süt a nap és meleg van. A fiúk elmentek a fürdőbe, én meg itt maradtam és csinálom, amit terveztem: a sulis dolgaimat rendezgetem.

Juj de hasznosan telt a mai nap: végre csináltunk egy jó nagy takarítást a lakásban, porszívózás, portörlés, ablaktisztítás is volt. De még megtoldottam egy gyors kajakészítéssel is a mai napot: sóska volt kemény tojással, egész jól sikerült. Ja, meg még mostunk is. Úgyhogy végre nincs bűntudatunk, hogy ezen a hétvégén nem csináltunk semmit.
Huh!

Új blog

Hamarosan új családtag érkezik, ezért a hétvégén új blogot indítottam, most már közöset! Petivel együtt írjuk le azt, ami bennünk zajlik akkor, amikor alapjaiban változik meg végérvényesen az életünk.

Kábeltévé

Módosítanám a meglévő, jelenleg működő kábeltévé és internet szolgáltatásom. Az ügyfélszolgálatos hölgy, akinek bejelentettem a módosítási igényem, nagyon kedves volt és nem mellesleg minden kérdésemre tudta a választ. Csakhogy az új szolgáltatással kapok új modemet és egy mediabox-ot is, szóval nem kerülhetem el, hogy kijöjjenek a lakásba. Még jó, hogy kérhetem munkaidő utánra a szerelést, ami azt jelenti, hogy 16:30-tól jön a szerelő elvégezni a munkát. Szuper! Azonban a szerelő délben felhívott azzal a kérdéssel, hogy nem jöhetne-e most rögtön. Finoman közöltem vele, hogy azért kértem munkaidő utánra a szerelést mert nap közben - így délben is - a munkahelyemen vagyok és dolgozom. De biztosítottam arról, hogy fél 5-től már otthon leszek, azaz nyugodtan jöhet a megbeszélt időben. A szerelő szerencsére nem problémázott, sőt, még elnézést is kért a zavarásért.

Úgy érzem, ez az év az életről szól: sajnos idén több haláleset is volt, ami közelről érintett, új élet is fogant, mely szintén közelről érint, ráadásul holnap az idén harmadik esküvőre vagyunk hivatalosak. Látszik, hogy körülöttünk minden folyamatosan változik - és ez így van jól.

Sok-sok változás van az életünkben:

• Jövő hét után újra megkezdődik a tanítás is, így újra beülhetek havonta 3 napra az iskolapadba, ráadásul 2 hét múlva egy előadással is elő kell rukkolnom.
• Kezd egyre szorosabbá válni a kapcsolatom az egészségüggyel. Bár ezen nem igazán lehet csodálkozni, hiszen eddig évente csak pár alkalommal voltam orvosnál, a kötelező, évente esedékes vizsgálatok alkalmával.

Harisnya vásárlása

Harisnyát akartam vásárolni. Nézegettem a net-en, hogy van a XI. kerületben valami üzlet, szombaton is nyitva, ahol kaphatok olyat, amilyet szeretnék, és talán nem horror áron.
Az üzletbe lépve az az érzésem volt, hogy csak púp vagyok az eladó hátán, de ez az érzés néhány pillanat múlva elillant, mert az eladó kedvesen, készségesen mutatta meg, hogy melyik harisnya pontosan mit is tud, és még arról is felvilágosított, hogy hogyha fehérneművel kapcsolatos panaszom van, akkor is lehetőségem van reklamálni, és kicseréltetni az árut, mert állítólag nem lehet higiéniai okokra hivatkoznia a boltnak az áru visszavételekor. Ismét megtudtam valami hasznosat! De ennek az infónak még utánajárok a fogyasztóvédelemnél is.
A lényeg szerintem csak az: hogy hosszú távon csak úgy lehet szolgáltatni, ha normális, lelkiismeretes a tulaj/eladó, ha nem mindegy számára, hogy a betérő nézelődő, vásárló milyen szájízzel hagyja el az üzletet.

Frissítés:

• A fogyasztóvédelem honlapján találtam egy határozatot, melyben 40.000 Ft-ra büntetnek egy üzletet, azért, mert az üzletben ez a felirat szerepelt: „Fehérneműt egészségügyi okok miatt nem cserélünk vissza!"
• Szintén az említett honlapon volt még egy határozat, szintén 40.000 Ft. bírságról szólt, ezért a szövegért: „Kedves vásárlóink! Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy fehérneműt (bugyi, alsónadrág, zokni,  melltartó) valamint fürdőruhát a 18/1998 (VI.3.) NM rendelet alapján nem áll módunkban sem kicserélni, sem visszavásárolni. Megértésüket köszönjük."
• Megnéztem az említett jogszabályt, ez "a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről" szól.
• 150.000 Ft bírsággal sújtottak egy üzletet, azért, mert ez a felirat szerepelt: „Fehérneműt egészségügyi okok miatt nem cserélünk!" Mint kiderült, ebben az üzletben soha, semmi miatt nem vesznek vissza fehérneműt, sőt a vásárlók könyve nem volt hozzáférhető, látható helyen, ráadásul a termékek ára sem volt egyértelmű.
  

Fejlődünk! De hova?

Pénztári szolgáltatást szerettem volna igénybe venni a bankfiókban. Úgy gondoltam, hogy reggel, munka előtt még gyorsan elintézem a pénzbefizetést. A sorszámot osztó automata azt jelezte, hogy nem várakozik előttem senki. Miután megkaptam a sorszámomat, helyet foglaltam. Amíg várakoztam, az járt a fejemben, hogy talán nem is várom meg a sorra kerülést, hiszen ATM-en keresztül is lehetőségem van befizetni a pénzt (régebben már tettem így), mivel szinte semmi kamatot nem veszítek, hiszen közel 0%-os éves kamatot hoz a folyószámla, a lényeg úgyis csak annyi, hogy ne hurcoljam magammal a pénzt.
A várakozás közben egy hölgy került elém, ő valami mást intézett, de átirányították a pénztárhoz, így elsőbbséghez jutott.
6-7 perc várakozást követően sorra is kerültem. Sikeresen végrehajtottam, amit szerettem volna, és még azt is megtudtam a pénztárostól, hogy:

• már nem lehet ATM-en keresztül pénzt befizetni, mert a bank megszüntette ezt a szolgáltatását, mivel túl kevesen éltek ezzel a lehetőséggel
• nem jelent semmit, hogy a sorszámos automatán a várakozók száma nulla, mert a gép folyamatosan nulla várakozót jelez.

Rengeteg teljesen új és jó dolog történik mostanában velem, illetve körülöttem, de azt még mindig nehezen viselem, ha valaki, aki szolgáltatást nyújt, kelletlenül viselkedik.

Már gyerekkoromban sem szerettem a piacokat. Valahogy sosem vonzott az ott uralkodó hangulat. De tegnap végre olyan kulturált piacot sikerült észrevennünk a Rockefeller Center tövében, ahol még én is szívesen vásárolnék. Kis piac ez Manhattan szívében; heti három napot, szinte csak augusztusban működik.
Innen nem messze találtunk rá a kedves gyerekkori emlékeket felelevenítő üzletre, a LEGO boltjára. Itt aztán lehet válogatni, hogy mire lehet szüksége a gyereknek. Különféle színű és méretű elemeket lehet vásárolni "kilóra".

Az itt töltött időnket megúsztuk úgy, hogy nem volt szerencsénk belebotlani egy balesetbe sem. Egészen tegnapig ez így is volt. Épp a 5th Avenue-n sétáltunk és azt láttuk, hogy a West 42nd Street felől egy jól megtermett busz kanyarodik ki, nem kis fordulási sugárral. Félelmetesnek tűnt a hatalmas jármű, hiszen a kanyarodáskor a 5th Avenue-n található 4 sáv mindegyikét igénybe vette a művelethez. Miután a busz elkanyarodott és a zebrán végre mi is áthaladhadtunk, észrevettük, hogy valaki arccal a föld felé fordulva az úton fekszik. A földön fekvő férfit azonnal rengetegen állták körül, persze még a járdáról is sok bámészkodó figyelte a történéseket. Mi tovább haladtunk, de nem telt el két perc, már meg is érkezett szirénázva a mentő.

Utolsó esténk alkalmával vacsorázni szerettünk volna egy jót Manhattan-ben, lehetőleg a Hard Rock Cafe-ban. De itt 3/4 órát kellett volna várnunk szabad asztalra. Úgy döntöttünk, hogy a közeli - szintén a Times Square-en található - Friday's-ben eszünk valamit. Itt is szinte az összes asztal foglalt volt, de volt még hely hármunk számára. A flatiron krumplipürével és hagymakarikával nem tűnt veszélyesen méretes adagnak, de sikerült jóllaknom. Bár a főétel után még rendeltünk egy desszertet, de az már kifogott rajtunk, hiába próbálkoztunk mindhárman az elfogyasztásával, hiába volt a fagylalt és az alatta lévő forró brownie nagyon finom.

Ma még össze kell pakolnunk, el kell indulni a reptérre, hiszen 3/4 8-kor visszaindulunk. A még hátralévő repülőút és a közel 30 órás ébrenlét ténye elkeserít egy kicsit, de talán idén is túlélem valahogy.

Értelmetlen kötözködés

Életem hatodik hetét töltöm az Egyesült Államokban, ötödik hetét New York-ban. Szerencsére ebben a 6 hétben nem kellett találkoznom kellemetlen emberrel. Bár vannak hajléktalanok, vannak földön fekvők merev részegen, vannak fehérek, vannak feketék, japánok, kínaiak, mexikóiak is, de eddig mindenki semleges, vagy segítőkész volt annak ellenére, hogy segítséget nem kértünk.

De ma változott valami.

Sétálni akartunk, és enni egy jó, főtt-grillezett, parmezánnal megszórt kukoricát. A kukoricát megvettük, majd a közeli Sunset park felé indultunk, ahol - gondoltuk - jóízűen elfogyasztjuk a finomságot, amit már majdnem 1 éve nem ettünk. Már leterítettük a takarót a fűre, előkészítettük a megvásárolt kukoricákat is. Amint nekiláttunk volna a falatozásnak, odalépett hozzánk egy feketébe öltözött, sötétebb bőrű, első ránézésre normálisnak tűnő alak; a kissé részeg/beszívott, feltehetőleg mexikói fickó össze-vissza beszélt, a kezében fekete szemeteszsákot fogott és nemsokára többször meg is lengette. A zsákon lévő lyukból egy üveg vége lógott ki. Szépen, lassan összeszedtük magunkat, majd elindultunk hazafelé. A pasi egy darabig még követett minket, majd másoknál folytatta a nálunk elkezdett kötekedését.
A parkban sok ember heverészett, volt aki olvasott, volt aki zenét hallgatott, de most senki sem mutatta ki segítőkészségét.

Ez a mostani, rövidre sikeredett piknik egész más színben tünteti fel ezt a helyet; a New York-ban 20 év óta folyamatosan csökkenő biztonságot, a szabadság országát.

FB

Miért kell - feltehetőleg jórészt inkább magyar ismerősökkel rendelkező - Magyarországon élő, magyar embernek a közösségi oldalon csak angolul bejegyzést tennie? Mert az olyan menő?

Vannak esetek, amikor megértem, ha valaki nem magyarul kommunikál. Hogy mikor?

• Ha tudom róla, hogy élt külföldön, illetve ha túlnyomórészt nem magyar anyanyelvű ismerősei vannak.
• Ha (jelenleg) nem itt él, és a bejegyzése elsősorban nem a kis hazánkban élő ismerőseinek szól.

De amennyiben a fenti esetek egyike sem áll fenn, nem tudok egyetérteni vele.

Tegnap elhagytuk Atlantic City-t, ismét New York-ban, Brooklyn-ban vagyunk.
Tegnap még hulla voltam, mert a viszonylag korai kelés, a 2 és fél órás buszozás és az 1 órás metrózás nem tett túl jót a megfázásomnak, így, miután hazaértünk, még pihentem. De mivel már csak egy hét, és utazunk haza, minden napot ki kellene használni, menni kellene, látni, felfedezni.

Ügyes vagyok! Idén is sikerült a nyár kellős közepén megfáznom. De most van mentségem: a légkondi és a kiszámíthatatlanan időjárás.

A mai nap időjárása meglehetősen változatosra sikeredett. Dél körül a nap még 7ágra sütött, de párás volt az idő, majdnem el is indultunk a partra azért, hogy a mai napot is napozással, semmittevéssel és felfrissüléssel töltsük. De mire összeszedtük magunkat, addigra elkezdett esni az eső. Így nem maradt más választásunk, a délutánt fedett helyen kellett tölteni. Mivel a kisbusz végállomása egy kaszinó épületében kapott helyet, az első egy-két óra programja már fix volt, azaz kipróbáltuk a szerencsénket. Mire megéheztünk, már nem csak szemerkélt az eső, hanem szabályosan ömlött a víz. Ennek köszönhetően nem tudtunk eljutni addig a helyig, ahol szerettünk volna megenni egy hot dog-ot, vagy egy cheese dog-ot, hát maradtunk a három - mondom 3!!! - kaszinót magába foglaló épületkomplexumban. Levezetésképpen tettünk még egy próbát a nyerőgépeknél, és csak utána indultunk el haza, de addigra már nyoma sem volt a több órán át tartó zuhénak.

Amíg a buszpályaudvaron vártuk a szállodáig szállító busz indulását, addig azt is megtapasztalhattuk, hogy hány olyan buszjárat közlekedik Atlantic City-be, amik a kaszinó-turizmusra specializálódtak: este 6-kor a pályaudvar tele volt a kaszinókig, illetve a kaszinóktól közlekedő buszokkal.

Végre azt csináltam, amit akkor szokás, ha az ember nyaral: strandoltam, mert jó idő volt, az Óceánban a hullámokkal küzdöttem, a parton hatalmas pohár eperlevet ittam, a szállodában pedig pizzát ettem, mert azt rendeltünk vacsorára.

Atlantic City

Tegnap délben indultunk el Brooklyn-ból. Közel egy óra metrózást követően érkeztünk meg Manhattan-be, a Port Authority Bus Terminal-ra, ahonnan az Atlantic City-ig közlekedő - természetesen légkondival és mosdóval is felszerelt - busz indul. A járat menetideje 2 és fél óra és útközben csak egyszer áll meg.
Bár a buszpályaudvar és a parton lévő szállodánk közötti nem kis távolságot a megérkezésünkkor gyalog tettük meg, azonban estére már megtudtuk, hogy az egyik, városközpontban elhelyezkedő kaszinó és a szálloda között ingyenes, óránként közlekedő kisbuszjárat üzemel.
A szállásunk a 32. emeleten van - amint az a liftnél kiderült, ez a legfelső szintje az épületnek. Igaz, ez valóságban "csupán" a 31. emeletnek felel meg, hiszen az épületekben 13. emelet nincs.
Megérkezésünk és szállodai beköltözésünk után elindultunk a parton, hátha találunk olyan helyet, ahol vacsorázhatunk egy jót. Majd' egy órát sétáltunk az Óceán mellett, mire találtunk számunkra megfelelő éttermet. Én philly cheese steak-et ettem - egy éve ettem ilyet utoljára, - és már nagyon kívántam. Hiába volt nagyon finom az omlós hússal, paprikával, hagymával, paradicsommal megpakolt és sajttal megpirított kifli, a mennyisége kifogott rajtam: csak második nekifutásra tudtam elfogyasztani az egészet.
Vacsora után még sétáltunk egy keveset, megpróbáltuk megkeresni a szállodáig közlekedő busz megállóját. Nemsokára meg is találtuk a buszpályaudvart az egyik kaszinó épületének aljában. Mivel a buszindulásig még volt több mint fél óránk, hát megnéztük, hogy milyen is az épületben lévő kaszinó.
A kaszinózást követően, a busz indulása előtt már negyed órával ott voltunk a pályaudvaron, de a 18 fős kisbuszra csak annyi ember szállhat fel, amennyi le tud ülni. A kis kapacitású jármű több alkalommal megteszi a szállodáig tartó utat, hogy azok, akik erre a járatra várnak, mindannyian kényelmesen visszajuthassanak a szállodához.

New York - metro

Idén is kértünk új metrótérképet, hátha a tavaly júliusi már változott. Most 2010. júniusit nyomtak ingyen a kezünkbe.
A két térképet - egyelőre csak nagy vonalakban - összevetve látható, hogy a 26 vonalból idén már csak 24 vonal működik: a V és a W vonalak már nincsenek. De ez nem okoz problémát, mivel olyan párhuzamos vonalak voltak, ahol más metró is jár.
Én baromi jó dolognak tartom, hogy itt változtatnak: ha új vonal kell, hát építenek, ha valami fölösleges, akkor felszámolják. Nem a régi szokásaikat betonozzák be, hanem élnek az újabb, működőbb rendszer kipróbálásának lehetőségével.

Csütörtökön a repülő fél órával később indult, mint kellett volna, de a célállomásra időben érkeztünk. Idén szerencsére nem kellett annyit várni az országba való bejutásra, mint tavaly, így egész gyorsan el tudtuk hagyni a repteret.
A repülőtér 3-as termináljának elhagyását követően, új, számunkra eddig ismeretlen közlekedési eszközzel sikerült megismerkednünk, az airtrain-el utaztunk a metróig. Az airtrain, két vagonból álló szerelvényén a reptéren végrehajtott utazás ingyen van, csak a kijáratnál kell fizetni 5 usd-t.

Megérkezésünk másnapján megnéztük, hogy mennyi minden változott a Times Square-en és környékén. A tömeg nem csökkent és a forgalomcsillapítás is megmaradt. A Hard Rock Cafe idén új kollekcióval bővült, igy idén sem úsztuk meg a pólóvásárlást. :) A Broodway-n dél felé sétálva útba ejtettük a "világ legnagyobb áruházát", de kár, hogy nem a 9. szintről indultunk lefelé, mivel amit kerestünk volna azt nem találtuk meg a 7. szint és a pince közötti részen. De talán ide beugrunk mégegyszer és akkor talán sikerrel járunk.

New Yorkban töltött 3. napunkra egy könnyü sétát terveztünk. Megtaláltuk a még csak egy részen elkészült High Line-t. Ezt a parkot a már 1980 óta nem használt, felszín felett vezetett vasútvonalon valósitották meg. Az észak-dél irányú, egykori vasútvonalnak még csak a déli felén készült el a park, de már igy is van látogatója bőven.
A High Line megtekintését követően egy kellemes helyen vacsoráztunk, ahol én bébipolipos előételt kértem; a krumplis, rukkolás, fehérbabos, paradicsomos ágyon elhelyezkedő 3 db kisebb méretü polip nagyon jól esett

Ma már nem dolgoztam, hiszen a folyó munkáimat le tudtam úgy zárni, hogy nyugodtan mehetek nyaralni. Legalábbis remélem, nem üt be semmi váratlan.
Mivel ma meglehetősen fáradtnak éreztem magam, így az itthoni pakolás nem igen mozdult előre, de mivel csütörtökön délben indul a gépünk, a holnapi napot már biztos nem úszom meg lustálkodással.

Endi bá

Amikor ide költöztünk, akkor ő már ott ült a tolókocsiban, a Vásárcsarnok déli felén. Reggel és este is mindig visszaköszönt. Hiába volt folyton a bolt közelében, sosem kért semmit, de ha mégis, akkor ki akarta fizetni azt a negyed kiló kenyeret, amire szüksége volt. Állandó tartózkodási helye is ott volt, a Markovits Iván utcában, a téglával burkolt, kiemelt növénykazetta mellett. Itt találkozott a többi, szintén hajléktalan ismerőseivel is, akik folyton mellette voltak.

Megtudtuk, hogy ő már régóta itt élt, ezen a helyen. A környék lakói szerették, sokan meleg étellel is kedveskedtek neki. A Batthyány téren lévő hajléktalan szállóra járt rendszeresen tisztálkodni.

Télen, a nagy hidegben nem láttuk, gondoltuk, hogy a közeli hajléktalan szállón húzza meg magát. Tévedtünk. Kórházban volt, mint kiderült, súlyosan cukorbeteg, diétáznia kellene. Erről tavasszal mesélt, amikor újra találkoztunk vele a megszokott helyen.

Ismét több napja, talán egy bő hete nem láttuk a Csarnok mellett. Ma reggel öt mécsest vettünk észre azon a helyen, ahol legelőször és legutoljára is láttuk.

A Bécsi utca épületeinek bontása

Hogy én pontosan mit is gondolok a szóban forgó fejlesztés miatt történő, 5 épület bontásával kapcsolatban?

Először is: a bontással érintett épületek nem képezik részét annak a történeti belvárosnak, melyet sokan, sokszor emlegetnek. Úgy tudom, a városfallal körülvett, 1686-ban már meglévő beépítés északi része „csupán” a jelenlegi Deák Ferenc utcáig tartott. A városszerkezeti jelentőségű utak – a régi térképek tanúsága szerint – a Petőfi Sándor és a Bécsi utca nyomvonala, azaz a közel észak-déli tengelyű, jelenleg a Belváros Új Főutcájának nevezett, immár forgalomcsillapított közterületi rendszer. A régi térképeken sokáig egy tömbként szerepel a Deák Ferenc utca, Deák Ferenc tér, Sütő utca, Fehérhajó utca, Kristóf tér és Váci utca által határolt terület, azaz a Bécsi utca ebben a tömbben még nem jelent meg – legalábbis erről árulkodik az 1863-as (F. Friewisz – G. Handelmayer) térkép is. Ezek alapján azzal nem tudok egyetérteni, hogy a történelmi „városszövet durva beavatkozásáról” lenne jelen esetben szó.

Másodszor: nem tartom magam egy "minden áron védjük meg a régit" jelszóval rendelkező egyénnek, mivel úgy érzem, hogy a sokak számára ellenzett modernre mindenképpen szükség van, hiszen csak úgy jöhetnek be – és régen is csak úgy jöhettek be – új gondolatok. Gondolok itt - többek között - az építészeti stílusokra, amik a maguk korában ellenzett formavilággal rendelkeztek, most meg mindenki a védelmükre kel. Tehát én egyáltalán nem vagyok az új dolgok ellen, és nem akarom, hogy a mostani dolgok historizáltan jelenjenek meg, hiszen egy másik korban élünk. Már nem gázlámpával világítunk, hogy szükségünk legyen az öntöttvas kandeláberekre, már nem lovaskocsival közlekedünk, nőként már nem állig begombolkozva járunk strandolni, ráadásul mindannyian használjuk az áramot, a nem faragott külsejű számítógépet, internetezünk … szóval mindannyian haladunk a korral.

De!

Ezzel a fejlesztési elképzeléssel kapcsolatban olvastam egy cikkben: Végül csak három épület védettségének feloldását kérték a közgyűléstől: a Harmincad utca 3-ét és a Petőfi Sándor utca 14. és 16. számú házét, ám 2008-ban a kerület és a főváros még abban állapodott meg, hogy amíg nem látnak konkrét fejlesztési terveket, marad a védelem.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy az értéket képviselő, jó állapotban lévő épületeket nem szabad csak úgy, egy fejlesztés kedvéért feláldozni. Egy ilyen kijelentés nem engedhető meg. Hiszen ha valami érték, akkor az nem a helyére tervezett fejlesztés miatt lesz kevésbé értékes.

Nagyjából azóta nem kapok értelmes levelet a régen jól bevált elektronikus postafiókomba, mióta beléptem a gmail-be. Idén tavasszal ért meg bennem az elhatározás arra, hogy nem lépek be egy ideig abba a fiókba, ahová csak reklám, hírlevél meg jópár spam érkezik rendszeresen.
De most valahogy eszembe jutott, hogy megnézem, vajon hány olvasatlan üzenet gyűlt össze az elmúlt hónapokban.
Ismét bejelentkeztem a jól megszokott felhasználónévvel és jelszóval... Közel 500 levél várakozott arra, hogy valamikor elolvassam. De most a hírlevelek között olyan körlevelekre bukkantam, amikre nem is számítottam: a volt főiskolai csoporttársaim osztálytalálkozót kezdtek szervezni még április elején. Mint a levelekből kiderült, a találkozó e hónap elején volt.

Taco Express

Néha jól esik a mexikói kaja, de ma, miután megérkeztünk a hétvégi pihenésből, már nem volt kedvünk sem ebédet készíteni, sem éttermet keresni, inkább valami házhoz szállításban gondolkodtunk.
Egy újabb helyere bukkantam a net-en. Az étterem étlapja bő ételválasztékot vonultat fel, de mivel még nem hallottunk erről a helyről sem rosszat, sem jót, hát - gondoltuk - kipróbáljuk.
Mindketten quesadilla-t rendeltünk: egy black and white-ot és egy chili steak-et. Bár csak a megrendelés elküldése előtt lettem figyelmes a 300 Ft-os szállítási költségre, de mivel már csak egy kattintás választott el a rendelés véglegesítésétől, így már nem futamodtam meg. Igaz, a megrendelt ebédre majd' egy órát kellett várni, de a várakozást feledtette, hogy a futár szimpatikus volt. Általában bizalmatlan vagyok az új dolgokkal kapcsolatban, de a félelmem szerencsére nem igazolódott be. A 4 szeletes, hagymával, paprikával, sajttal, na meg omlós marhahússal megtöltött quesadilla bőven elég volt és még salsa-t is kaptunk mellé.

Hajdúszoboszlón

Idén már másodszor jártunk az ország keleti felében, Hajdúszoboszlón.
Pénteken kora délután indultunk el, így viszonylag korán birtokba vehettük a szállásunkat.
Szombaton a közeli strandra mentünk. A strand egy fürdőkomplexum része, de van itt még Aquapark, Gyógyfürdő és Aqua Palace.
A strandról lehet bejutni - persze külön megvásárolható belépővel - a ma 10 éves Aquapark részbe, ahol majd' egész nap csúszdáztunk. Számomra ez volt az első alkalom, hogy úgy csúszhattam, hogy vízbe csobbanok, ugyanis eddig még csak gyerekkoromban, a játszótéren csúszkáltam le a hagyományos - sokaknak talán régről ismerős - acélból és vasbetonból összeállított csúszdán. Mivel szinte az egész napot a strandon töltöttem - ráadásul a mértékletesség sem a fő erényem, - ezért most már nem hófehéren, hanem rák vörösen töltöm az elkövetkező néhány napot.
A szállást biztosító hotelban a személyzet segítőkész, ráadásul a szolgáltatások mindegyike is abszolút megfelelő. A tetőtéri szobában is egész hűvös volt a levegő, pedig még a klímát sem kapcsoltuk be. A hűvös mélygarázsban ingyen parkolhattunk, a félpanziós ellátás ételválasztéka is jónak mondható, és a ma reggeli 25 perces frissítő masszázs is jól esett a reggelit és a hazaindulást megelőzően.

VOLT Fesztivál

Szeretem a hirtelen jött ötleteket. Ennek szellemében fogtuk magunkat és ruccantunk le négyen Sopronba, a VOLT Fesztiválra. Ilyen apropóból még nem jártam Sopronban, azaz még sosem tapasztaltam, hogy mit tud nyújtani ez a fesztivál.
A szállásra érkezést követően felkutattuk a félóránként, körjáratban közlekedő fesztiválbusz megállóját, ahol már várakozott 3 lány. A várakozás alatt megtudtunk pár dolgot a lányoktól, többek között azt is, hogy ők már egy ideje ott voltak, mielőtt mi odaértünk. Szóval a buszt nem késtük le. Ezt én jó hírnek tudtam de. De kezdett elfogyni a türelmünk, mikor már közel fél óra várakozás után sem érkezett meg a várt közlekedési eszköz. Az a járat, amire vártunk - mint kiderült - lerobbant, így úgy, ahogy volt ki is maradt. Ennek köszönhetően elég vacak utazási körülmények között jutottunk ki a fesztivál helyszínére.
A buszos tortúra után, este 6-7 óra magasságában már mindannyian kellőképpen megéheztünk, így a fesztivált egy lángossal indítottuk. Én sajtos-tejfölöset kértem, jó fokhagymásan, de így már semmi nem állta útját annak, hogy önfeledten szórakozzunk.
Jó kis koncertek voltak: hallottuk Ákost, a PUF-t, a Heaven Street Seven-t és a The Prodigy-t.
Kezdem néha azt hinni, hogy lassan kinövöm a bulizgatást, de mégis arra jövök rá, hogy jól tudom érezni magam a régről ismert, már elfeledettnek hitt szövegű zenék hatására.
Ami a bulihangulathoz további pluszt tud hozzátenni az az, ha ismerős arcba botlok. A mostani alkalommal közel 8 éve nem látott emberekkel sikerült összefutni.
A szállásunk a Haller Villa Panzióban volt, ahol 4 ágyas szobában húztuk meg magunkat, szerencsére a szobához 2 mosdó tartozott, így a reggeli készülődésnél sem okozott problémát, hogy ki, mikor akar kimenni WC-re.
Ezek alapján a VOLT-ról a kialakult véleményem összességében egészen pozitív.

Tegnap este nálunk néztük az Argentína-Mexikó meccset. Megnyugodva tudtunk rákészülni a közvetítésre, mert a mérkőzés előtt rendeltünk pizzát és néztünk egy kis Showder Klub-ot. Azt vettem észre, hogy ahhoz képest, hogy nem szoktam focit nézni, mégis nagyon jól éreztem magam.
Viszont most ismét tudatosult bennem, hogy a sport az nem mindig sportszerű. Hihetetlen milyen durvák a sportolók, de nem csak a focipályán, hanem a vízben és a jégen is. Brutális, micsoda bántalmazásokra lehet egy-egy közvetítés alkalmával felfigyelni.
Talán emiatt nem vonz túlzott mértékben a sport.

Születésnap

Megint eltelt egy év, így ismét eggyel gyarapodott megélt éveim száma.
Ezen a napon végre eljutottam odáig, hogy az utóbbi időben összegyűlt ilyen-olyan papírokat végre rendszereztem és elraktam a helyére.
Este, még a meccs ideje alatt átjött iszogatni, beszélgetni egy ismerős, de hajnali 2-kor már nem volt energiám megindulni sehová.

Éjszakai reklámblokk

Nem értem miért csinálja azt a kereskedelmi TV, hogy későn kezdődő, jónak ígérkező filmbe is betesz olyan hosszú reklámot, hogy addig bőven lezuhanyzom. Éjjel, álmosan vajon hányan térnek vissza a reklám után a TV elé?

Házasság

Amikor két ember hivatalosan, mindenki előtt vállalja a kapcsolatát, és tudják, érzik, hogy együtt akarják leélni az életüket, akkor esküvőt terveznek és egy jónak ígérkező, hatalmas bulit. A mostani hétvégén újabb párral bővült házas ismerőseink száma, hiszen ismét egy barátunk kinyilvánította hivatalos keretek között az egymáshoz tartozás igényét.
A Szegeden tartott házasságkötést a kajak-kenu vébékről már ismert Maty-éren folytatódó - szinte tökéletesen megszervezett - lakodalom követte. A hőséggel és a víz közelsége miatt megjelenő szúnyogokkal már nem voltam túl jóban, de a zene és a régóta nem látott ismerősök feledtetni tudták az évszakkal járó kellemetlenségeket. Ilyen hangulatban nem volt nehéz a zenét szolgáltató zenekar leköszönéséig, hajnali 4-ig ropni a táncot és tombolni az egykor sokat hallgatott zenékre.
Őszintén gratulálok az ifjú párnak és kívánom, hogy összejöjjön nekik az, ami mostanában egyre kevesebb embernek sikerül.

Temetés

A Farkasréti temetőben épp egy héttel ezelőtt volt Kaszab Ákos temetése. Esősből pont akkor váltott át az időjárás naposra, és ez még most is tart.
Az idei év eddigi legmelegebb napja volt a mai. A család apu végső útját verőfényes napsütésben tette meg Szegeden, az Alsóvárosi temetőben. De talán ilyen szép időben könnyebbnek tűnik a búcsú, hisz a borongós, esős idő csak fokozza a rossz érzést.
A mindösszesen 2 órát igénybe vevő ceremóniát követően - szűk családi körben - meglátogattuk a már régóta nem közöttünk élő nagyszülőket is.
Szerencsére ma nem kellett foglalkozni semmivel, hiszen nem volt kötelező jelleggel beütemezve semmi tenni való, így nyugodtan tölthettük úgy a mai napot, hogy azt tegyük, ami jólesik.

Nem értem, hogy miért kell egy nyugisnak induló napot pörgősen befejezni.
Reggeltől kezdve normál tempójú munkanapnak néztünk elébe, de délután 4-kor megcsörrent a telefon, hogy szerdára adjunk le egy anyagot - de vajon mi a slussz poén? - hogy vidékre kell az anyagnak szerdára megérkeznie, azaz holnap postára kell adni. :S
De a drága főnök ezek után még azt is kitalálta, hogy vállaljak magamra egy olyan prezentáció összeállítását is, amihez szinte közöm sincs. A hajam égnek áll, ha olyan munkába vonnak bele, amiről mostanában nem is hallottam semmit, azaz azt sem tudom, hogy hogy áll az egész, és mi történik. Még szerencse, hogy ez nem holnapra kell...

Apu

A múlt hét meglehetősen rosszul ért véget: vasárnap óta Ő már nincs közöttünk.

1942. április 30. - 2010. május 30.

A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mûszaki Karán indítandó Településmérnöki Mesterképzési Szak

Ha a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán 1991 óta folyik főiskolai szintű településmérnök képzés, akkor a hamarosan induló településmérnök MSc képzésen miért csak az építészmérnöki, tájrendező és kertépítő mérnöki, építőmérnöki (alap)szakok fogadottak el a bemenethez feltétel nélkül? A településmérnöki miért nem?

Az utóbbi egy hét kiszámíthatatlan időjárása gondolom nem kevés embernek okozhatott problémát. De azoknak szerencsére nem, akiknek az esküvőjére pénteken hivatalosak voltunk, hiszen a tegnapi nap - néhány csepp esőtől eltekintve - a házasulóknak is ideális lehetett.
A házasságkötés Veresegyházán volt. Ez után vendéglőben folytatódott a hajnalig tartó eszem-iszom, mulatozás. Az éjszakát szintén a városban töltöttük, egy panzióban, ahonnan délelőtt indultunk vissza Budapestre.
Sokan szombatra szervezik az esküvőt, mert akkor a meghívottaknak sem okoz problémát másik településre oda érni. Jó, hogy az ismerős, immár friss házasok nem így tettek, mivel a mai eső nem viccelt sem az intenzitással, sem a villámokkal.

FŐGÁZ

Sokszor megesik, hogy különféle szolgáltatók olyan időpontban keresnek, hogy esélytelen itthon lennem, hiszen dolgozni járok. Igaz ez:
- a Magyar Postára, hiszen levelet - tértivevényeset, ajánlottat - is akkor kézbesítenek, amikor munkaidő van,
- a kábeltévét, telefont, internetet is főleg reggel 8 és délután 5 között akarják át- vagy bekötni,
- a vízóra-leolvasó is napközben abban a 8-10 órában jön, amikor a dolgozó ember az idejét a munkahelyén tölti,
- de a villanyóra-leolvasóval sem találkoztam még,
- és a kéményseprők is délelőtt járnak kéményt ellenőrizni.
De végre akad olyan szolgáltató is, aki felismerte azt, hogy nem munkaidőben kell felkeresni az embert, hanem munkaidő után, mert akkor nagyobb valószínűséggel elérhetők otthonukban a dolgozni járók és a leolvasó munkatársak sikeresebben teljesíthetik a küldetésüket.
A gázmérő számláló-állását tegnapra, 17-20 óra közötti időpontra hirdették meg, de mivel mi délután-este nem voltunk itthon, így értesítőt kaptunk arról, hogy ma 11 és 14 óra között ismét megkísérelnék a leolvasást. Igaz, 11-kor még nem voltunk itthon, de 1-kor már igen, így a leolvasó srác fél 2-kor sikeresen bejutott és leolvashatta, hogy mennyit mutat a számláló.
Remélem lassan másoknak is eszébe jut, hogy jobban célt érnek, ha figyelembe veszik a 8-4-ig tartó munkaidőt.

Jól kezdődött péntek délután a hétvégére előirányzott majális: a munkatársakkal egy órányi autókázás után megérkeztünk főnökünk telkére, ahol welcome drink-kel zártuk le a munkahetet és kezdtük meg a hétvégi ereszd el a hajamat. Az egy éjszakásra tervezett májusi összejövetel első napján még az időjárás sem akart keresztbe tenni a mulatozásnak, de a szombati napon, dél körül már szemerkélt az eső, és délutánra rendesen esett is. Így - mire az ebéd az asztalra került - már sokunk didergett. Este felé hatalmas szélben és szakadó esőben indultunk haza.
Még néhány napig biztos emlékezni fogok erre a hétvégére, hiszen szipogok, tüsszögök és a zsebkendők is már gyűlnek körülöttem.

Utálom, amikor más hozzá nem értése miatt én vagyok az utolsó szemét, az áruló, csak azért, mert sejtem, hogy hogyan működik a szövegszerkesztő program és nem barkácsmódszerrel összepakolt anyag kerül ki a kezem közül.

Beköltözött egy lemezjátszó és két hangfal a lakásba, így végre már nem csak a laptop hangszóróján keresztül hallgathatjuk a zenét.

Díjak, elismerések

Van olyan díj, amit meg kell pályázni, azaz magad döntesz arról, hogy vajon megérdemled-e, de van olyan is, amiről mások gondolják, hogy érdemes vagy rá. Néhány elismerésnek - a teljesség igénye nélkül - utánanéztem, ezek kategóriánként, betűrendben az alábbiak.

Az alábbi díjakra jelentkezni kell:
Év háza építészeti díj
Az „Év háza 2010” pályázaton olyan belföldi természetes magánszemély(ek) (építész tervező(k)) indulhat(nak), aki(k) a pályázat tárgyát képező épület tervezését saját nevével/nevükkel jegyzi(k) [...]

Média Építészeti díj
Figyelemmel kísérhetjük, hogy vajon a nagyközönség is ugyanúgy értékel-e egy-egy épületet, mint a szakma. Mert végül is ez a díj erről szól. Arról, hogy miután a szakma kizsűrizte magát, megnézzük, hogy a laikusok mit gondolnak az építészek munkáiról, vajon egyezik e az ízlése az építészeknek és az utca (internet) emberének. S ami a legfontosabb: pár perces előadásban meg tudod e győzni a nem szakmai zsűrit, hogy a te munkád a legjobb?
Most itt a lehetőség, hogy te is megmérettesd magad. Állj ki, és mutasd meg, hogy nem csak az építész szakmának tervezel, hanem érdekel a laikusok véleménye is.

Ezekre a díjakra nem kell jelentkezni:
Hild János-díj
A Magyar Urbanisztikai Társaság Hild Jánosról, az első budapesti városrendezési terv készítőjéről elnevezett HILD JÁNOS DÍJAT adományoz az urbanisztika terén elért kimagasló elméleti és gyakorlati szakmai teljesítmények elismerésére.
Hild János Díj adományozható annak a természetes személynek, aki az urbanisztikai szemlélet érvényesítése terén a területfejlesztésben, területrendezésben, a településfejlesztésben, településrendezésben,
a települési értékek védelmében, a települések igazgatásában, üzemeltetésében kiemelkedő tudományos, tervezői, vagy gyakorlati szakmai eredményt ért el.
Az „egyéni” Hild János Díj adományozásáról a Társaság Elnöksége – a Díjbizottság előterjesztése alapján – kétévente határoz.

Pro Régió díj
A Pro Régió Díj alapítására 1992-ben került sor a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter rendeletével. A díj a terület- és regionális fejlesztés, a térségi és kistérségi együttműködés elősegítése, a társadalom, a gazdaság és környezet összehangolt fejlesztése terén kiemelkedő tevékenységet végző személyek és szervezetek elismerését szolgálja.
A díj szakmai előkészítését a szakterületileg illetékes kormányzati szerv (jelenleg a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal) végzi a Pro Régió Bizottság közreműködésével. A Pro Régió Bizottság tagjai a területfejlesztés és területrendezés elismert szaktekintélyei közül felkért személyek. A beérkezett javaslatokat a Pro Régió Bizottság értékeli és rangsorolja, majd ennek alapján javaslatot tesz a miniszter számára a díj adományozására.
A Pro Régió Bizottság a bírálat során személy esetében vizsgálja az életmű teljességét, vagy az egyszeri teljesítmény kiemelkedő, a szakterület számára meghatározó voltát.

Reitter Ferenc-díj
A Reitter Ferenc Díjat az V. kerület Önkormányzatának Városfejlesztési, Műemlékvédelmi és Környezetvédelmi Bizottsága a kerület építészeti arculatának kialakításában, az épített környezet védelmében kiemelkedő tevékenységet folytató személyek és közösségek elismeréseként adja. A Belváros-Lipótváros Önkormányzata által alapított Reitter Ferenc Díj adományozására javaslatot tehetnek a kerületi lakosok, a kerületben működő építészeti-környezetvédelmi intézmények, egyesületek, szakmai szervezetek. A díj azon személyeknek és közösségeknek adható, akik hosszabb ideje kiemelkedő eredménnyel tevékenykednek a kerület építészeti-környezetvédelmi életében, építészeti, műemléki értékeinek megőrzésében. A díj adományozására évente egyszer, legfeljebb 3 díjazott (személy illetve közösség) részére a Lipót Napok keretében kerül sor. 2001 óta több mint huszan kapták meg a díjat, kiváló építészek és városrendezők.

Ybl Miklós-díj

Az Ybl Miklós-díjat évente ítélik oda az arra érdemes építészeknek, melyet 5-en kapnak meg ilyen időközönként.
"A díjat az Ybl Miklós Díj Előkészítő Bizottság javaslata, illetve a területfejlesztési és építésügyi szakállamtitkár előterjesztése alapján a Magyar Köztársaság nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztere adományozza."
Szépen hangzik, hogy ez a "legrangosabb építőművészeti elismerés", de néhány dolog azért mégiscsak eszembe jut akkor, amikor az építész neve egybeolvad(!!!) az "Ybl-díjas" kifejezéssel:
- az "Ybl Miklós-díjak elnyerése, illetve adományozása érdekében egyéni pályázatokat kell, vagy javaslatokat lehet benyújtani", szóval ezért a díjért pályázni kell (referenciákkal), azaz nem úgy adományozzák, hogy az illető nem tud róla (lásd. Hild János-díj);
- a BME-re a jelentkezők 30%-át felveszik, ez - párhuzamba állítva az Ybl-díjjal - olyan, mintha 15-en beadnák évente az Ybl Miklós-díjra a pályázatot és 5-en meg is kapják azt. (Kár, hogy semmi infóm nincs erre vonatkozóan, de gyanítom, hogy évente 15 építésznél több nem adja be a pályázatát.)

Rosszmájú vagyok, vagy racionális? Nem tudom, de bármelyik választ vállalom.

Erzsébet tér

Én alapvetően szeretem a belvárost, de úgy látom, hogy mintha valami nem úgy működne, mint kellene.
Mielőtt elmentünk a Gödörbe, még benéztünk a mekibe, ahol fiatalok sora állt a WC-nél. Valahogy nem értem, hogy hogyan nem tesznek ez ellen azok, akiknek ez a dolguk lenne. Miért kell sokaknak a közeli gyorsétterembe járniuk? Deliberálni kellene, hogy lehet-e az új/megújult Erzsébet téren nyilvános WC. De ne TOI TOI, mint ami most van, hiszen a kihelyezett mobil WC-k és a József Attila utca között elviselhetetlen szag van. Iszonyat állapot uralkodik este a környéken. Ez tényleg mást nem zavar?
Ami meg a másik: ha bemegyek a gödörbe, és kifizetem a belépőt, és még fogyasztok is, akkor a WC-ben miért kérnek az előzőeken túl plusz pénzt?
Még valami
A Gödör pultosa miért nem nyög legalább egy "bocs"-t, ha elfelejti a fél 2-kor rendelt melegszendvicset, és fél óra múlva nekünk kell szólni, hogy mi van már?

A hétvégére kitűzött küldetést 2/3 részben már teljesítettem is: délben megmozgattam kicsit magam, majd utána elkészítettem életem első tojásos nokedlijét.

Tegnap fodrász, ma kozmetikus, a hétvégét meg sportosra veszem és egy adag tojásos nokedlit is összerittyentek.

Sikerült egy jó kis törökös helyet találni a Városliget közelében, ahol vízipipák füstje tölti meg a levegőt, péntek és szombat este meg hastáncos lány lejt körbe.

változatos TV-műsor:

Úgy feltöltött a mai séta az új Főutcán, hogy itthon még a porszívót is előkaptam.

Főutca

Elkészült a Belváros Új Főutcája!!!
Ma reggel, munkába menet észrevettük, hogy némely autó pont az eddigi menetiránnyal ellenkező irányban parkol. Néhány lépést követően rájöttünk, hogy a ma életbe lépő, belvárosra vonatkozó forgalmi rend változás a munkahelyünk utcáját is érintette. Fura is volt ebéd közben, hogy nem arra mennek az autók, mint azt eddig megszoktuk. :)

Szombaton lementünk Szegedre, ahonnan tegnap már vissza is jöttünk. Ettünk főtt csülköt, juhtúrót, jó erős tormát, főtt tojást és házi fonott kalácsot. Bár ezek nem minősülnek diétás ételnek, de ha már húsvét, akkor nem hiányozhatnak. :)
A hétvégén porszívót és ablaktisztítót is a kezembe vettem, és kitakarítottam az autótót, de nagy mázli, hogy a külsejével nem foglalkoztam, mert ma már esik az eső, így annak nem sok értelme lett volna.

Bankban

Ha sorban állásról, vagy várakozásról van szó, általában egész türelmes vagyok. Persze ez csak akkor jellemző rám, ha látom, hogy haladunk.
Ma beugrottam a bankba, hogy átírassam az állandó lakcímem, és a későbbiekben már ne az előző címemre érkezzenek a leveleim (és a bankkártyám). Szerencsére csak egy ember volt előttem, ráadásul ő is sorra került addigra, mire a sorszámot a kezembe vettem. További pozitívum, hogy folyószámlával kapcsolatos ügyintézésre nem várt senki (azaz "várakozók száma: 0"), így optimistán kezdtem a várakozást. Azonban megkezdtem a türelmetlenkedést, amikor már 10 perce ott álltam, és vártam. Várakozásom 19 perc toporgás után véget ért: végre az én sorszámomat mutatta a kivetítő. Hurrá!!!
De ezzel még nem zárult le a banki história...
Az ügyintézőnél kértem a lakcímem átírását, át is adtam a személyimet. Majd nem sokkal később megkérdezi, hogy a levelezési címem szeretném módosítani? Mondom nem, hanem az állandó lakcímem. Erre ő bután néz, hogy miért akarnám módosítani a lakcímet, hisz' a gépben már az új lakcímem van. ... Nem értem mi van. Erre ő folytatja: a levelezési címet még nem módosítottam. ÁÁÁ!!! Nem hiszem el!!! A levelezési címet tudtam volna még telefonon is módosítani. Nem fogom fel, hogy a "régi" ügyintéző meg sem kérdezte, hogy nem akarom-e a levelezési címem is módosítani. De lehet, megint én szúrtam el valamit.
Mondjuk fasza kis bankot választottam, bár az ilyen baromságok csak személyes ügyintézésnél jönnek elő.
Szerencsére a telefonos ügyfélszolgálattal egyelőre nem volt sok probléma.

Ha a szövegszerkesztő kioktat

Sikerült megint megfáznom egy kicsikét, így most az átlagosnál valamivel több teát fogyasztok itthon, ráadásul hétvégén még többször iszunk teát, mint hétköznapokon. Igaz, ez magától értetődő, hiszen hétköznapokon sokkal kevesebb időt töltünk itthon, mint szombaton és vasárnap.
Még szerencse, hogy több, mint tíz különféle tea van itthon, így van miből válogatni.
Még a síelés alkalmával, Olaszországból beszereztem egy indiai ízesítésű teát, amiben van fahéj, kardamon, szegfűszeg és gyömbér. Ma volt a napja annak, hogy - egy kedves ismerősöm javaslatára - kipróbáltam az említett teát tejjel.
Nem mondom, hogy nem jó, de ezt a tejjel megbolondított ízvilágot még szoknom kell.

Igaz, hogy ez az év már tart egy jó ideje, de nem vagyok abban biztos, hogy csak újévkor lehet új célokat kijelölni.

Internetes naplót vezető

Azzal tisztában vagyok, hogy egy megjegyzés megfogalmazásakor be kell tartani bizonyos szabályokat. De törölni egy megjegyzést csak azért, mert az a blog tulajdonosának valami miatt nem tetszik? Csak azt tudnám, hogy valaki miért engedélyezi blogjában a hozzászólást, amikor úgyis csak azokat tartja meg, amelyek az ő szája íze szerint megfelelőek?! Talán ép ésszel fel kellene fogni - ha már egyszer a hozzászólás engedélyezett, - hogy mások gondolatának is lehet létjogosultsága.

Torkos csütörtök

A már 5 éve létező torkos csütörtököt eddig még csak hírből ismertem, ugyanis valahogy mindig úgy alakult a helyzet, hogy nem tudtam élni ezzel a remek akcióval. De most végre én is részese lehettem az országos eszem-iszomnak. Igaz, nem este, a legnagyobb telt ház idején ültünk be valamelyik igazán felkapott étterembe, hanem délben, az irodánk épületében működőben ettünk egy jót fél áron.
Én előételként egy nagyon finom búzasörös libamájpástétomot ettem hagymalekvárral. Szóval ismét egy új dolgot sikerült megismernem, és ez a hagymalekvár. Hű de jó volt! Főételként ropogós libacombot kértem tört burgonyával és párolt káposztával. Ennél az ételnél már alapból garantált, hogy nem lehet rossz - nem is volt az. Végül, desszertként kértem még mandulás palacsintát, de ettől már túlzottan jól laktam. De úgy érzem ez torkos csütörtökönként igazán belefér. :)

Az idei februári síelésen is épségben túl vagyunk. Ebben az évben csak Olaszországig, egészen pontosan Livigno-ig mentünk, így nem kellett 8-10 óránál többet utaznunk sem, ráadásul a síterep is nagyon jó volt. A pályák szélesek voltak, jól karban tartva és nem mellesleg alig volt ember a pályákon, így nyugodtan elvoltam az eddigi sítudásom fejlesztgetésével, mert senkit nem veszélyeztettem... Bár volna még mit fejlődni, de arra már csak decemberben kerül sor.
A két hegy közötti völgyben elhelyezkedő település vámmentes területen fekszik, így az árak is nagyon barátságosak voltak.
Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett - talán csak 2 nap volt borongósabb az idő. Igaz, Livigno időjárását nem az én fázós, didergős szervezetemre optimalizálták, hisz' amikor egyik este elmentünk sétálni a városba, akkor láttunk -15 °C-ot is az utcai hőmérőn. De ez még semmi ahhoz képest, hogy hazaindulásunk reggelén az autó hőmérője -24°C-os külső hőmérsékletet mért.
Érdekes hely ez a Livigno, mert télen csak egy irányból lehet megközelíteni a települést: Svájc felől, az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera-n keresztül, ami egy egy forgalmi sávos alagút, azaz egyszerre csak egy irányba enged forgalmat. Szóval hazafelé igyekezni kellett és az alagúthoz kellett érni reggel 9-ig, mivel szombatonként 10-16 óráig csak Svájc felől lehet jönni. De szerencsére fél 9-re megérkeztünk a 3.394 m hosszú alagúthoz, így sikerült még tegnap este megérkeznünk kis hazánkba, ahol az autópályán erős széllökések és hóátfúvások köszöntöttek minket. :)

Szombattól - akárcsak egy évvel ezelőtt - ismét egy hét síelés, addig meg még rengeteg tennivaló.

Iskolapadban

Fura dolog, mert ahogy próbálok visszaemlékezni a főiskolán tanultakra, úgy érzem, hogy a középiskolában megszerzett dolgokhoz viszonyítva alig gyarapodott a tudásom, hiszen nem volt mihez kötnöm a megszerzett/megszerezhető elméleti anyagot.
De az államvizsga óta folyamatosan a szakmában dolgozom, így már - a gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően - tudom/tudnám a fogalmakat és az elméleti hátteret hová kötni, rendszerbe szervezni.
Többek között, a meglévő gyakorlati tapasztalatok elméleti háttérrel történő bővítése miatt jelentkeztem a BME-n kétévente, keresztféléves rendszerben induló, régen szakmérnöki képzésnek nevezett "urbanista szakirányú továbbképzés"-re.

Pontgyűjtés

Néha mégis csak jó valamire, hogy a vásárlásokért pontokat lehet szerezni. Ma például az egyetemi beiratkozáshoz szükséges igazolványképekért nem kellett pénzt adnom, mert a képek árát kompenzálni tudtam a kártyán összegyűlt pontok egy részével. Szóval van olyan is, amikor használható, értelmes dologra lehet beváltani a különféle hűségkártyákon gyűjtött pontokat. (A kókponthu-s pontbeváltásnak lenne honnan tanulnia...)

Fogyasztható: tegnapig

Vajon honnan veszi magának a bátorságot a közeli bolt ahhoz, hogy garantáltan csak tegnapig fogyasztható terméket ne kidobjon, hanem eladja akciósan a nem túl körültekintő a vásárlónak!?

Zeneletöltés

A kókponthu-n a pontot érő kupakoknak köszönhetően már egy jócsomó pontom összegyűlt, így hát - amiért más értelmes dolgot nem találtam - úgy döntöttem, hogy leszedek valami zenét...
Hurrá, sikerült szert tennem 850 pontért egy egész albumra!!! :)
A gond csak abban leledzik, hogy védett wma-formátumban van. Szóval sem mp3-ba konvertálni, sem lejátszani nem lehet mással, csak Windows Media Player-rel, és minden track előtt felhasználói nevet és jelszót kér az azonosításhoz...
Zenét szeretnék hallgatni, de ne kelljen már pont erre a lejátszóra kényszerülnöm!!!

Nekem azért az nagyon tetszik, hogy a konditeremben van szauna, gőzfürdő, jakuzzi és néhány pihenőágy is, így a lehetőség adott a felfrissülésre is.

A karácsonyi jó idő nem csak Szegeden volt jellemző, hanem az ország egész területén, sőt... A két ünnep között célba vettük az ország nyugati csücskét, mert azt terveztük, hogy síelünk majd néhány napot. De mivel a napsütéses, hómentes idő nem csak kis hazánkban volt általános, hanem Ausztriában is, így nem sok esély volt arra, hogy havat találjunk.
Így első nap sétáltunk egy kicsit Sopron belvárosában, majd egy jót fürdőztünk Hegykőn, bár én a 3 medencéből csupán a két meleg vizeset próbáltam ki: a bentit és a kintit.
Másnap már síeltünk is egy keveset, mivel egy ismerős javaslatára elmentünk Mönichwald-ba. Csodás, szikrázó napsütésben kocsikáztunk másfél órát, de mire a kis településre érkeztünk, körülöttünk még mindig mindenhol zöld volt a fű és sütött a nap. De egyszer csak a hegyi út végén elénk került egy sípálya, ahol emberek csúsztak le a hóágyúval előkészített pályáról. Fura volt, mert a környező hegyeken minden zöld volt, csak ezen a helyen láttunk egy nagyobb fehér foltot.
A harmadik napon már biztosra mentünk: 2 és fél órás autózást követően Kreischberg-ben találtunk magunkat, ahol már jóval nagyobb pályarendszer állt a síelők rendelkezésre. Az utazási idő hossza miatt ide sem sikerült nyitásra kiérni, de az a néhány órás csúszkálás már nagyon kellett.

A babona szerint új év első napján szerencsét hoz, ha az első étkezés alkalmával lencsét eszünk. Ezt sikerült is a szilveszteri, hajnalig tartó házibulin teljesíteni. Igaz, én is főztem a jó nagy adag lencselevest, ami egész jól sikerült, így talán jól bebiztosítottam idénre, hogy a pénztárcám ne legyen üres.