Életem hatodik hetét töltöm az Egyesült Államokban, ötödik hetét New York-ban. Szerencsére ebben a 6 hétben nem kellett találkoznom kellemetlen emberrel. Bár vannak hajléktalanok, vannak földön fekvők merev részegen, vannak fehérek, vannak feketék, japánok, kínaiak, mexikóiak is, de eddig mindenki semleges, vagy segítőkész volt annak ellenére, hogy segítséget nem kértünk.
De ma változott valami.
Sétálni akartunk, és enni egy jó, főtt-grillezett, parmezánnal megszórt kukoricát. A kukoricát megvettük, majd a közeli Sunset park felé indultunk, ahol - gondoltuk - jóízűen elfogyasztjuk a finomságot, amit már majdnem 1 éve nem ettünk. Már leterítettük a takarót a fűre, előkészítettük a megvásárolt kukoricákat is. Amint nekiláttunk volna a falatozásnak, odalépett hozzánk egy feketébe öltözött, sötétebb bőrű, első ránézésre normálisnak tűnő alak; a kissé részeg/beszívott, feltehetőleg mexikói fickó össze-vissza beszélt, a kezében fekete szemeteszsákot fogott és nemsokára többször meg is lengette. A zsákon lévő lyukból egy üveg vége lógott ki. Szépen, lassan összeszedtük magunkat, majd elindultunk hazafelé. A pasi egy darabig még követett minket, majd másoknál folytatta a nálunk elkezdett kötekedését.
A parkban sok ember heverészett, volt aki olvasott, volt aki zenét hallgatott, de most senki sem mutatta ki segítőkészségét.
Ez a mostani, rövidre sikeredett piknik egész más színben tünteti fel ezt a helyet; a New York-ban 20 év óta folyamatosan csökkenő biztonságot, a szabadság országát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése