Csütörtök este elindultunk Bécsbe az Oasis koncertre. Szerencsém volt, mert először úgy tudtam állóhelyre szól a jegy, azonban az odafele úton az autóban kiderült, hogy ülőhelyes - így egész sok mindent láttam... :) Bár a koncert már elkezdődött, mire odaértünk, de a színpadhoz egész közel volt a hely, ahonnan láthattuk a műsort...

Az albérletem csöpp kis társbérlője nem jön már vissza: a jófej, szőrös kis állat múlthét kedden az oldalára fordult, és nem állt talpra többé...
Tegnap megnéztük az Elcserélt életek-et, de ilyesfajta mozi-élményben még nem volt részem: a film negyedóra-20 perc késéssel kezdődött; a film közepén elsötétült a vászon, majd kb. 10 perccel később folytatódott a film... Maga a film izgalmas volt, és valóban nem volt benne egy unalmas perc sem; kellemesen csalódtam; nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy háziorvost váltottam. Egyik barátnőm ajánlotta azt az orvost, akihez végül bejelentkeztem; a doktornő már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt, szinte már vártam, hogy beteg legyek, mert szerettem volna egy igazán jó és hozzáértő körzetorvossal szembe kerülni... Még hétfőn kértem időpontot a VII. kerületi rendelőbe, tegnap estére kaptam... De sajnos helyettesítő orvos volt a rendelésen, aki egyáltalán nem győzött meg szakmai hozzáértéséről. Nem adott gyógyszert, nem mondott szinte semmit. Csak annyit tanácsolt, hogy vegyek be napi 2 Calcium-ot, és fogyasszak sok folyadékot, mert attól majd biztos elmúlik a köhögésem... Úgy érzem, hogy a helyettesítő orvosok nem mernek dönteni és semmi konkrétat mondani. Csak az a baj, hogy a betegnek nem erre van szüksége. Én átlagosan 2-3 évente járok orvoshoz, azaz csak akkor, ha már végképp szükségét érzem. Most azért kerestem volna fel a háziorvosom, mert nem szeretném, ha a lázas betegségemnek valami szövődménye lenne. Ígyhát nekem most nem csak az óvatosan, félve megválasztott orvosi tanácsokra lett volna szükségem.
Holnap reggel egy fül-orr-gégészt látogatok meg, de már abban sem merek előre reménykedni...

Utálom azzal tölteni a hétvégémet, hogy 39 °C-os lázzal kell küzdenem! Így nem csináltam mást szombaton, vasárnap és ma, csak aludtam, pihentem és alig ettem... Jó kis fogyókúra - köszi szépen!
Szóval szombaton sikerült valami nem mindennapi Valentin-napi ajándékkal előrukkolnom - mégha nem is akartam... Szerencsére nem szerveztünk - és nem is akartunk szervezni - semmi romantikus programot... Ez a Valentin-napozás kicsit a Karácsonyra emlékeztet: nem hiszem, hogy csak ezek a napok azok, amelyeken szeretni kellene a körülöttünk lévőket...

Sok jegy nélküli buzi! - mondta az ellenőr, miközben a Blahán szálltak le az emberek...

Tenni kell már végre valamit, mert az hosszú távon nem működik, hogy fejetlenség és szervezetlenség vesz körül ott, ahol hatékonyan kellene "termelni"!!!

Hurrá, épségben hazaértem életem első sítáborából!!!
A január 30-ra, este 8-ra betervezett indulás egy kicsit megcsúszott, így csak fél 11 körül indultunk útnak.
A 6 főnek ugyan kicsit kicsi apartman a sílifthez szerencsére elég közel helyezkedett el, így a szobából elindulva - a sítárolót is útba ejtve - 5 perc alatt már a felvonón lehetett lenni...
6 nap síelés, mindösszesen kb. fogalmam sincs, hogy hány km, esti fárdtság, korán lefekvés, ohne buli, reggel mégis nehezen ébredés - nagyjából így lehetne összefoglalni a Saint-Gervais-ben (Mont Blanc) töltött mindennapokat...
A napsütéses, hóeséstől mentes hetet szombatra, az indulás reggelére már havazás követte, ezért a szombat délelőtt 10 órára előirányzott hazaindulás már kisebb nehézségekbe ütközött: a lefagyott úton nem tudott elindulni a mi kis kétszintes buszunk, ezért (meg a szoba-átadás, a le- és bepakolás miatt) már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni hazafelé. A hóesésnek köszönhetően a képen is látható hókotró járgányok tűntek fel az utakon.
Már sötét volt, azonban még messze voltunk az itthontól, amikor a busz izzói olyan zárlatot voltak képesek előidézni, hogy a járgányunk megállt. A hiba kijavítása kb. 2 órába telt.
Utunkat tovább folytatva hazafelé egy durranást lehetett hallani, ami - amint az azonnal kiderült - nem volt más, "csak" egy defekt. Így, hajnali negyed 2-től 4 és fél órán át tartó küzdelem kezdődött a sofőrök részéről annak érdekében, hogy az eddig használt kerék és a pótkerék helyet cserélhessen.
A nagyjából 18-20 órásra tervezett hazaút menetideje 27 órásra duzzadt - azért ennek is volt valami varázsa... :)
Összességében - a hazafelé úton becsúszott körülményeket is figyelembe véve - nagyon jól éreztem magam. Jövőre is akarom!!!