Tegnap este nálunk néztük az Argentína-Mexikó meccset. Megnyugodva tudtunk rákészülni a közvetítésre, mert a mérkőzés előtt rendeltünk pizzát és néztünk egy kis Showder Klub-ot. Azt vettem észre, hogy ahhoz képest, hogy nem szoktam focit nézni, mégis nagyon jól éreztem magam.
Viszont most ismét tudatosult bennem, hogy a sport az nem mindig sportszerű. Hihetetlen milyen durvák a sportolók, de nem csak a focipályán, hanem a vízben és a jégen is. Brutális, micsoda bántalmazásokra lehet egy-egy közvetítés alkalmával felfigyelni.
Talán emiatt nem vonz túlzott mértékben a sport.

Születésnap

Megint eltelt egy év, így ismét eggyel gyarapodott megélt éveim száma.
Ezen a napon végre eljutottam odáig, hogy az utóbbi időben összegyűlt ilyen-olyan papírokat végre rendszereztem és elraktam a helyére.
Este, még a meccs ideje alatt átjött iszogatni, beszélgetni egy ismerős, de hajnali 2-kor már nem volt energiám megindulni sehová.

Éjszakai reklámblokk

Nem értem miért csinálja azt a kereskedelmi TV, hogy későn kezdődő, jónak ígérkező filmbe is betesz olyan hosszú reklámot, hogy addig bőven lezuhanyzom. Éjjel, álmosan vajon hányan térnek vissza a reklám után a TV elé?

Házasság

Amikor két ember hivatalosan, mindenki előtt vállalja a kapcsolatát, és tudják, érzik, hogy együtt akarják leélni az életüket, akkor esküvőt terveznek és egy jónak ígérkező, hatalmas bulit. A mostani hétvégén újabb párral bővült házas ismerőseink száma, hiszen ismét egy barátunk kinyilvánította hivatalos keretek között az egymáshoz tartozás igényét.
A Szegeden tartott házasságkötést a kajak-kenu vébékről már ismert Maty-éren folytatódó - szinte tökéletesen megszervezett - lakodalom követte. A hőséggel és a víz közelsége miatt megjelenő szúnyogokkal már nem voltam túl jóban, de a zene és a régóta nem látott ismerősök feledtetni tudták az évszakkal járó kellemetlenségeket. Ilyen hangulatban nem volt nehéz a zenét szolgáltató zenekar leköszönéséig, hajnali 4-ig ropni a táncot és tombolni az egykor sokat hallgatott zenékre.
Őszintén gratulálok az ifjú párnak és kívánom, hogy összejöjjön nekik az, ami mostanában egyre kevesebb embernek sikerül.

Temetés

A Farkasréti temetőben épp egy héttel ezelőtt volt Kaszab Ákos temetése. Esősből pont akkor váltott át az időjárás naposra, és ez még most is tart.
Az idei év eddigi legmelegebb napja volt a mai. A család apu végső útját verőfényes napsütésben tette meg Szegeden, az Alsóvárosi temetőben. De talán ilyen szép időben könnyebbnek tűnik a búcsú, hisz a borongós, esős idő csak fokozza a rossz érzést.
A mindösszesen 2 órát igénybe vevő ceremóniát követően - szűk családi körben - meglátogattuk a már régóta nem közöttünk élő nagyszülőket is.
Szerencsére ma nem kellett foglalkozni semmivel, hiszen nem volt kötelező jelleggel beütemezve semmi tenni való, így nyugodtan tölthettük úgy a mai napot, hogy azt tegyük, ami jólesik.

Nem értem, hogy miért kell egy nyugisnak induló napot pörgősen befejezni.
Reggeltől kezdve normál tempójú munkanapnak néztünk elébe, de délután 4-kor megcsörrent a telefon, hogy szerdára adjunk le egy anyagot - de vajon mi a slussz poén? - hogy vidékre kell az anyagnak szerdára megérkeznie, azaz holnap postára kell adni. :S
De a drága főnök ezek után még azt is kitalálta, hogy vállaljak magamra egy olyan prezentáció összeállítását is, amihez szinte közöm sincs. A hajam égnek áll, ha olyan munkába vonnak bele, amiről mostanában nem is hallottam semmit, azaz azt sem tudom, hogy hogy áll az egész, és mi történik. Még szerencse, hogy ez nem holnapra kell...

Apu

A múlt hét meglehetősen rosszul ért véget: vasárnap óta Ő már nincs közöttünk.

1942. április 30. - 2010. május 30.