IV. - Hihetetlen

Amikor még középiskolába jártam, volt egy kedves osztálytársam, akivel ugyanarra a főiskolára jelentkeztünk. Ő ott ismerkedett meg a barátnőjével, aki már a felesége és a féléves kislányuk anyukája. A lány nem volt közeli ismerősöm, csupán néhányszor találkoztunk, de már 8 éve nem láttam és sosem beszéltünk telefonon. (A fiúval kb. 2 éve találkoztam és alig 1 éve beszéltünk telefonon.)
Ma délelőtt megcsörrent a munkahelyi vezetékes telefonom. A fiú felesége hívott, hogy meglepetés-bulit szervez a férjének, aki mostanában tölti be a 30. születésnapját. Nagyon megörültem neki, hogy gondol rám a lány, mert tudja, hogy régebben jóban voltam a férjével.
...
Délután a mobilomon felhívott a fiú, de teljesen más dologgal kapcsolatban - osztálytalálkozót szervez nyárra...
Fantasztikus és baromi furcsa, hogy pont ma mindketten felhívnak, holott mostanában szinte egyáltalán nem tarottuk a kapcsolatot.
Hm...

Szerencsére - így a nap végéhez közeledve - egész jól éreztem magam, és nem kellett a megszokottnál többször kibattyognom a fürdőig... :) Apróság, de ilyenkor lehet igazán értékelni a megszokott, természetes dolgokat.

No, engem is elért ez az izé, ami hasmenéssel és egynapos levertséggel jár. Tegnap hajnalban 5ször látogattam meg a wc-t, de reggelre már jobban éreztem magam, ígyhát bementem a munkahelyre, de 11.00 körül már hazajöttem, mert nem bírtam tovább... A tegnapi napot pihenéssel töltöttem, szinte az egész napot átaludtam. Ma már jobban érzem magam. Ebédelek, sósburgonyát. Az elmúlt 4 nappan harmadik alkalommal készítettem el, így ez már nagyon megy. De egész belejöttem a teafőzésbe is, lassan legalább abban - ha másban nem is - profi leszek... :)
Holnap már bemegyek ismét dolgozni, de a suliba is át kell mennem, mert lesz egy statika előadásom, olyan hűdeizgalmas...

A hétvége punnyadással és betegápolással telt... De végre itthon lehettünk úgy, hogy nem csináltunk semmit - bár kellett volna... Ezen a hétvégén el szerettem volna hozni az előző albiból az otthagyott nagyobb cuccaimat, de úgy döntöttem, hogy egyedül inkább nem megyek át a Váci útra, és nem cipelem le az ágykeretet és a fotelt. De sétáltam 10 percet a metróig, mert be kellett mennem mindenképp a Deákra, így útközben élvezhettem a kellemes, pulcsis-lengekabátos, napos időt, ami remélem már a tavaszt jelzi...

Fantasztikus! Ismét az ajándékozási illetékről van szó a tévében. Igen, minden egyes alkalommal felhúzom magam rajta... De van kiskapu! Folyoszámlára kell befizetni és akkor nem illetékköteles az ajándékozás közleménnyel megjelölt pénz... :) Humorhegyek... De ilyen esetben is fel kell keresni az adóhatóságot - a törvény előírásainak megfelelően... Hm...

Kamionok előzése

Végre javaslat született arról, hogy autópályán ne előzhessenek a kamionok! Iszonyat, amikor ráadásul nem is előzik egymást, hanem csak "szórakoztatják" a mögöttük lévő autósokat - baromi humoros... Helyes, támogatom!

Ma nagyon kellemesen csalódtam emberekben, igaz, ez nem újdonság, de általában nem figyelek fel eléggé a jó dologkra...
Tudom, hogy vannak nagyon kedves és aranyos emberek, de alig hiszem el, hogy valaki jót is akarhat nekem, és ha jót akar, akkor az "ajándékot" nem tudom elfogadni, mert el sem hiszem, hogy ennyi jóakarat és figyelmesség lehet emberekben... Ma pl. az egyik csoporttársam és a felesége hazahoztak kocsival, pedig szerintem nem is lakom azon az útvonalon, amerre nekik kell hazamenniük...De nagyon köszönöm nekik azt a figyelmességet, hogy hazahoztak és nem kellett a sötétben 10 perces sétát tennem hazafelé, este 10-kor.

III. - Régi idők

Tegnap szerencsém volt olyan volt-évfolyamtársammal találkoznom, akit már 2001 óta nem láttam. Sokat köszönhetek neki, mert még a főiskolán felnyitotta a szemem, hogy lássam, milyen hibáim vannak. Ezeken a hibáimon elgondolkoztam, és azóta figyelem a viselkedésem, mert beláttam, azok a dolgaim valóban zavaróak lehettek mások számára.
Számomra fontos, hogy a barátok elmondják a szubjektív véleményüket még akkor is, ha az a vélemény negatív a másikra nézve!

Tahóság

Próbálom mostanában egyre jobban elviselni a kritikát, de néha nem megy...
Mint már régebben is említettem: mindannyian elkövetünk hibákat - hiszen ez köztudott. Én is mondok hülyeségeket, követek el helyesírási hibákat, nyelvtani helytelenséget, valamint vannak olyan dolgaim, amiért köszönöm a kritikát, de... De a kritika hangnemét nem tudom figyelmen kívül hagyni, bármennyire is szeretném...
Vannak olyan emberek, akik magasról tesznek arra, hogy a másikat vajon mennyire bántják meg a beszólásukkal, csak a nagymenőség és a lenézés számít, és hogy valaki mennyire nagyon fasza gyerek, és azt mutatja magáról, hogy mennyire tökéletes...
Nem szeretem, ha bármi apróság miatt kiröhögés (számomra durva kiröhögés) tárgyává válok, ráadásul, mint kiderült, nem is mondtam hülyeséget. Sőt, baromi szarul viselem az emberek ilyesfajta hozzáállását... Ez ma is így volt...

Tömegközlekedés a belvárosban

Nem is tudom, hogy hogyan, de teljesen elszoktam a tömegközlekedéssel járó, a tömeg által előidézett dolgoktól... Lehet, hogy azért, mert sokkal később járok dolgozni, mint mások, és sokkal tovább dolgozom, mint mások?
Ma 17.00-kor már nem voltam bent az irodában, így legalább részesülhettem abban a megtiszteltetésben, hogy a tömegből egy valaki jól belerúgott a bokámba a Ferenciek terén, amikor igyekeztem lefelé a metró-aluljáróba.
De volt kellemes élményem is a metrón - igaz, ez ritkán fordul elő... Egy fiatal lány megkérdezte, hogy le szeretnék-e ülni, hisz ő leszállt a következő megállónál... (Nem-et mondtam, hisz az irodában is folyton ülök...)
A járművek - közvetlen munkaidő befejzte után - nem a legkellemesebb utazási eszközök a belvárosban. Villamosra szálltam volna, de 2 szerelvényt el kellett engednem, mert nem szerettem volna beszorulni a tömegbe, így a harmadiknak érkező villamossal jutottam el a célhoz...

Lehet, hogy mégiscsak szerencsésebb sokkal tovább bent lenni a munkahelyen, mint az átlag dolgozó, aki este 5-kor indul hazafelé? Ezt még átgondolom...

Múlthéten vettem két DVD-t. Most a egyiket, az Ópium-Egy elmebeteg nő naplója című tavaly bemutatott filmet néztem meg.

Orvos és páciens, ráció és őrület, drogmámor és józanság. Szász János Ópium című filmje a függőségről szól, lett légyen az bármi is, amely eltávolít a valóságtól, és egy kiismerhetetlen, bűnökkel teli, veszélyes világba visz. (http://www.szemle.film.hu/object.7f21ce39-c3f1-4f92-8f01-ebbba5575a61.ivy)

Az általam keresett ismertetők közül talán ez írja le legjobban a lényeget. Furcsa hangulata van a filmnek - nem biztos, hogy bármilyen lelkihangulatban befogadható lehet. Számomra a mostani pillanat egész kedvező volt ahhoz, hogy elindítsam a filmet és végignézzem.

II. - Váratlan

Igen, ez az a kérdés, ami általában meglep, de mindig jólesik:
- hol is laksz te pontosan? Épp itt vagyok a környéken.
... 5 perc múlva csengetés... Egy rövid beszélgetés, közben sör, ropi, komoly beszélgetés, poén-hegyek - kb. másfél órán át...

Ha eszébe jut az egyik ember a másiknak az jó - szerintem valami ilyesmi a barátság. Apróság, de az ilyen események azok, amikre fel kell figyelni, nem szabad elmenni mellettük úgy, mintha meg sem történt volna, mert ezek színesítik meg a mindennapokat!!!

Szerencsére nyugis volt a mai nap, csak néhányan voltunk az irodában, mert hárman is egész napos konferencián voltak, így nem volt fejetlenség... Végre nyugodtan el tudtam jönni az irodából már 17.30-kor... :)

Elérkezett az a pillanat, amikor végre ráérek arra, hogy magammal is foglalkozhassak. A legutolsó néhány hónap nyüzsgősen telt, így nem igazán sikerült leülnöm... Pedig tudom (érzem), hogy néha szükségesek azok a pillanatok, amikor nem kell foglalkozni mással, csak magammal... Jól esik átgondolni dolgokat, ráadásul szükséges is ez olykor-olykor.

A kis jövevény lassan talán kezdi megszokni új helyét (azaz a nálamlakást) - nagyon jó arc!!!

A mai nap szinte másról sem szólt, csak arról, hogy egy napon hogyan lehet egyszerre többször lenni egyetemen és munkahelyen (suli 10.00-ig; meló 11.45-ig; 14.00-ig ismét suli; 17.45-ig ismét meló; 20.00-ig csütörtöki fix program - és ez nem lesz másképp kéthetente, egészen május végéig)

Kicsi lakásomba új lakótárs költözött, egy "mostohagyerek" - igaz, szőrös, de baromi aranyos és nagyon jó fej...
:)

I. - Fontos

A barátságokra figyelmet kell szentelni, ápolni és életben kell tartani azokat. Igaz, néha háttérbe szorulnak a baráti kapcsolatok, de ezt nem szabad engedni... Egy igaz-baráti kapcsolat szinte mindennél fontosabb lehet...
De barátokat szerezni nem lehet tankönyvből - mert hallottam már ilyenről is!!! És barátra nem azért van szükség, hogy ne legyünk magányosak. A barátság a kölcsönösségen alapul. Fontos, hogy a másik fél érezze, hogy szükség esetén számíthat a másikra!
Úgy érzem, hogy az ismeretségek, csak egy bizonyos idő elteltével alakulnak át barátsággá... Lehet valaki elsőre szimpatikus és kedves, de időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érezhető legyen, mennyire tud elmélyülni a kapcsolat, azaz kialakulhat-e barátság - őszinte barátság. Olyan bartáság, amikor tudható, hogy a számíthatunk a másikra, és ő is viszont számíthat ránk...

Halál

Furcsa dolog... Úgy érzem ez tabu téma, nem is igazán lehet beszélni róla, mert nehéz..., pedig ugyanúgy az élet része, mint a születés.
Igen, ezt felfogom... De azzal azért elég nehéz megbírkózni - főleg, ha nem sűrűn szembesülök vele - ha olyan ember gyászjelentését olvasom, akivel egy pályázatban indultam két évvel ezelőtt, aki baromi szimpatikusnak tűnt, igaz egy szót sem beszéltünk egymással, de tudtam ki ő, és aki még csak 54 éves volt...

A mára betervezett mozizás, egy IMAX elmaradt, de a jegyvásárlás már megtörtént. A sor kígyózott előttünk, de legalább gyorsan haladt, mert vagy 10 pénztár üzemelt. Szerencsére mesterséges úton állították elő a kígyózó tömeget, hisz mi (magyarok) - többek között - nem a sorakozásról vagyunk híresek... Így nem volt egymás elé tülekedés... Tesómmal a T-Rex: Vissza a krétakorba előadást szerettük volna megnézni, ami ma még két alkalommal volt műsoron, de a mai előadásokra már az összes jegy elkelt. :(
Holnap délelőtt elmegyünk a Szépművészeti Múzeumba, megnézzük a mostani időszaki kiállítást, ami a reneszánszról és a Mediciek fénykoráról szól, valamint talán bepillantást enged az akkori Firenze életébe, mely ráadásul szorosan kapcsolódik a legutolsó éptöri félévem anyagához is. Remélem Firenze város- és palotaépítészetéről is megtudok több dolgot is, hisz szigorlati anyag... :)

Végre véget ért ez a munkahét!!! Kicsit hosszúnak tűnt... Még akkor is, ha pörgéssel telt...

Hamarosan megérkezik tesóm Szegedről, úgyhogy nemsokára elindulok a Nyugatiba.

Jövőhéten újra megkezdődik a szorgalmi időszak... Nemakarom!!!

Böjt - a vallásban

Hamvazószerda a nagyböjt kezdőnapja a keresztény liturgikus évben. A nagyböjt a húsvétot megelõzõ negyven nap megnevezése. A keresztény szokásrend szerint a böjt idõtartama alatt tartózkodni kell az élvezetektõl, zenés, táncos alkalmaktól, nagy lakomáktól, lehet egyéni felajánlást tenni, pl.: valaki nem eszik csokoládét, vagy nem nézi kedvenc sorozatát a tévében stb.
A böjtben egyébként szerdánként és péntekenként kell tartózkodni a húsételektõl, szerda ugyanis Jézus elfogatásának, péntek pedig halálának napja. Ezen felül azonban vannak szigorú böjti napok is: hamvazószerda és nagypéntek . Ekkor a húsételektõl való tartózkodás mellett csak napi három alkalommal szabad enni és csak egyszer jóllakni. A böjt alól mentesülnek a 14 év alattiak és a 60 év felettiek, illetve a betegek, a fizikai munkát végzõk, valamint az üzemi konyhán étkezõk. Õk azonban egyéb lemondásokkal böjtölhetnek.
Hiszen ez a böjt lényege - az önmegtartóztatás. A böjt megtisztítja a szervezetet - orvosilag bizonyítottan kedvezõ élettani hatásai vannak, számos nehezen gyógyítható betegség, pl.: reuma, érelmeszesedés, magas vérnyomás, különbözõ allergikus bõrbetegségek esetében gyógyhatását igazolták. A szervezetben ugyanis számos káros anyag rakódik le, amely a böjt által távozik - kitisztul. Mintha alaposan kitakarítanánk a lakást - amit meg is teszünk jó esetben hetente egyszer - így "takarítjuk ki" szervezetünket is a böjt által. Ezen felül a böjt, az önmegtartóztatás, a lemondás megtanít az önfegyelemre, figyelemre.
Nagyböjt a farsang mulatságait és a hosszú telet követi, olyan ez, mint egy tavaszi nagytakarítás - tisztán, frissen, fellélegezve lépünk a tavasz - a húsvét, a feltámadás ünnepe elébe.

Eredeti cikk elérhetősége: http://www.tiszanet.hu/nagyito/irka/2003_1/bojt.htm

A böjt az ember akaratának legjobb nevelője és megszabadít a kényszertől, a szenvedélyektől és a bűnös szokásoktól.

A böjt feltárja előttünk természetünk rejtett oldalait, erejét és gyengeségeit, valamint határait, mértékletességre tanítva ezáltal.

Eredeti cikk elérhetősége: http://magyarorthodoxia.org/page/5/5/13.aspx

Egyelőre nem érzem át a böjt lényegét (még sosem próbáltam), de szeretném tudni, hogy pontosan hogyan működik és mire jó.

Sors

Vajon létezik a sors? Ha létezik, akkor mekkora mértékig létezik?
Ha minden apró mozzanata meg van határozva az életnek, akkor minek teszünk bármit? Hisz, ha minden rögzítve van (valahol - fogalmam sincs, hogy hol), akkor minek tenni bármit is?
Ha bizonyos dolgokat mi határozunk meg, akkor mik azok a dolgok, amiben szabad választásunk lehet?
Ha semmilyen esemény nincs rögzítve, akkor miért történnek rajtunk kívül álló dolgok, mi, vagy ki határozza meg azokat?

A tegnapi koncert nagyon jó volt, bár ez nem az a zene, amit magamtól csak úgy betennék háttérzenének, ugyanis egy jótékonysági koncert főpróbáját néztem meg, Verdi Requiem-jét adták elő, vezényelt: José Cura.
Az azutáni sörözés is jó volt, végre hallhattam néhány Indiáról szóló sztorit...

Ígyhát a ma reggel elég álmosan indult, ráadásul korán be kellett mennem dolgozni - már 8.30-ra bent is voltam, mert 9.00-kor indultunk helyszínelni Érdre, ahol olyan hideg volt, hogy fáztam, ráadásul kis köd is volt, így nem sikerültek túl jól a fotók...
Ma sikeresen elintéztem a meglepiajándék-vásárlást, már csak számomra meglepi, hogy a célszemélynek tetszik-e majd. Kíváncsi vagyok! Majd vasárnap kiderül...
Most elindulok WestBalkan-ba, ennek köszönhetően nem leszek túl friss holnap sem...

A mai napon is csak a szokásos dolgok történtek: meló 1000el, egyszerre 3 dologgal kell egyidőben foglalkozni ... stb (na jó, ma nem volt 3 dolog egyszerre, csak 1, de az az 1 elvitte az egész napi munkaidőmet, sőt este 7-ig bent voltam).
Meg kell említeni, hogy ma nem sikerült lemennem harangszóra ebédelnem!!!

Ja igen, rá kellett jönnöm, hogy jövőhéttől ismét suliba kellene járnom kéthetente, mert kezdődik a szorgalmi időszak. :(

Igen, már vissza is értem Szegedről.
A két nap eseményekkel teli volt - nem unatkoztam. De igen valószínű, hogy a jövőhéten sem lesz időm az unatkozásra.
Rá kell jönnöm, hogy vannak még nyugodt, segítőkész és barátságos emberek - tudom, ezért nem kell elmenni Szegedig, de most ott találkozhattam ilyen emberekkel...

Hazaértem a munkából, de lassan már indulok is Szegedre. Holnap szalagavató - utoljára a sajátomon voltam, 12 évvel ezelőtt. :)