Szerencsére nyugis volt a mai nap, csak néhányan voltunk az irodában, mert hárman is egész napos konferencián voltak, így nem volt fejetlenség... Végre nyugodtan el tudtam jönni az irodából már 17.30-kor... :)

Elérkezett az a pillanat, amikor végre ráérek arra, hogy magammal is foglalkozhassak. A legutolsó néhány hónap nyüzsgősen telt, így nem igazán sikerült leülnöm... Pedig tudom (érzem), hogy néha szükségesek azok a pillanatok, amikor nem kell foglalkozni mással, csak magammal... Jól esik átgondolni dolgokat, ráadásul szükséges is ez olykor-olykor.