Endi bá

Amikor ide költöztünk, akkor ő már ott ült a tolókocsiban, a Vásárcsarnok déli felén. Reggel és este is mindig visszaköszönt. Hiába volt folyton a bolt közelében, sosem kért semmit, de ha mégis, akkor ki akarta fizetni azt a negyed kiló kenyeret, amire szüksége volt. Állandó tartózkodási helye is ott volt, a Markovits Iván utcában, a téglával burkolt, kiemelt növénykazetta mellett. Itt találkozott a többi, szintén hajléktalan ismerőseivel is, akik folyton mellette voltak.

Megtudtuk, hogy ő már régóta itt élt, ezen a helyen. A környék lakói szerették, sokan meleg étellel is kedveskedtek neki. A Batthyány téren lévő hajléktalan szállóra járt rendszeresen tisztálkodni.

Télen, a nagy hidegben nem láttuk, gondoltuk, hogy a közeli hajléktalan szállón húzza meg magát. Tévedtünk. Kórházban volt, mint kiderült, súlyosan cukorbeteg, diétáznia kellene. Erről tavasszal mesélt, amikor újra találkoztunk vele a megszokott helyen.

Ismét több napja, talán egy bő hete nem láttuk a Csarnok mellett. Ma reggel öt mécsest vettünk észre azon a helyen, ahol legelőször és legutoljára is láttuk.

A Bécsi utca épületeinek bontása

Hogy én pontosan mit is gondolok a szóban forgó fejlesztés miatt történő, 5 épület bontásával kapcsolatban?

Először is: a bontással érintett épületek nem képezik részét annak a történeti belvárosnak, melyet sokan, sokszor emlegetnek. Úgy tudom, a városfallal körülvett, 1686-ban már meglévő beépítés északi része „csupán” a jelenlegi Deák Ferenc utcáig tartott. A városszerkezeti jelentőségű utak – a régi térképek tanúsága szerint – a Petőfi Sándor és a Bécsi utca nyomvonala, azaz a közel észak-déli tengelyű, jelenleg a Belváros Új Főutcájának nevezett, immár forgalomcsillapított közterületi rendszer. A régi térképeken sokáig egy tömbként szerepel a Deák Ferenc utca, Deák Ferenc tér, Sütő utca, Fehérhajó utca, Kristóf tér és Váci utca által határolt terület, azaz a Bécsi utca ebben a tömbben még nem jelent meg – legalábbis erről árulkodik az 1863-as (F. Friewisz – G. Handelmayer) térkép is. Ezek alapján azzal nem tudok egyetérteni, hogy a történelmi „városszövet durva beavatkozásáról” lenne jelen esetben szó.

Másodszor: nem tartom magam egy "minden áron védjük meg a régit" jelszóval rendelkező egyénnek, mivel úgy érzem, hogy a sokak számára ellenzett modernre mindenképpen szükség van, hiszen csak úgy jöhetnek be – és régen is csak úgy jöhettek be – új gondolatok. Gondolok itt - többek között - az építészeti stílusokra, amik a maguk korában ellenzett formavilággal rendelkeztek, most meg mindenki a védelmükre kel. Tehát én egyáltalán nem vagyok az új dolgok ellen, és nem akarom, hogy a mostani dolgok historizáltan jelenjenek meg, hiszen egy másik korban élünk. Már nem gázlámpával világítunk, hogy szükségünk legyen az öntöttvas kandeláberekre, már nem lovaskocsival közlekedünk, nőként már nem állig begombolkozva járunk strandolni, ráadásul mindannyian használjuk az áramot, a nem faragott külsejű számítógépet, internetezünk … szóval mindannyian haladunk a korral.

De!

Ezzel a fejlesztési elképzeléssel kapcsolatban olvastam egy cikkben: Végül csak három épület védettségének feloldását kérték a közgyűléstől: a Harmincad utca 3-ét és a Petőfi Sándor utca 14. és 16. számú házét, ám 2008-ban a kerület és a főváros még abban állapodott meg, hogy amíg nem látnak konkrét fejlesztési terveket, marad a védelem.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy az értéket képviselő, jó állapotban lévő épületeket nem szabad csak úgy, egy fejlesztés kedvéért feláldozni. Egy ilyen kijelentés nem engedhető meg. Hiszen ha valami érték, akkor az nem a helyére tervezett fejlesztés miatt lesz kevésbé értékes.

Nagyjából azóta nem kapok értelmes levelet a régen jól bevált elektronikus postafiókomba, mióta beléptem a gmail-be. Idén tavasszal ért meg bennem az elhatározás arra, hogy nem lépek be egy ideig abba a fiókba, ahová csak reklám, hírlevél meg jópár spam érkezik rendszeresen.
De most valahogy eszembe jutott, hogy megnézem, vajon hány olvasatlan üzenet gyűlt össze az elmúlt hónapokban.
Ismét bejelentkeztem a jól megszokott felhasználónévvel és jelszóval... Közel 500 levél várakozott arra, hogy valamikor elolvassam. De most a hírlevelek között olyan körlevelekre bukkantam, amikre nem is számítottam: a volt főiskolai csoporttársaim osztálytalálkozót kezdtek szervezni még április elején. Mint a levelekből kiderült, a találkozó e hónap elején volt.

Taco Express

Néha jól esik a mexikói kaja, de ma, miután megérkeztünk a hétvégi pihenésből, már nem volt kedvünk sem ebédet készíteni, sem éttermet keresni, inkább valami házhoz szállításban gondolkodtunk.
Egy újabb helyere bukkantam a net-en. Az étterem étlapja bő ételválasztékot vonultat fel, de mivel még nem hallottunk erről a helyről sem rosszat, sem jót, hát - gondoltuk - kipróbáljuk.
Mindketten quesadilla-t rendeltünk: egy black and white-ot és egy chili steak-et. Bár csak a megrendelés elküldése előtt lettem figyelmes a 300 Ft-os szállítási költségre, de mivel már csak egy kattintás választott el a rendelés véglegesítésétől, így már nem futamodtam meg. Igaz, a megrendelt ebédre majd' egy órát kellett várni, de a várakozást feledtette, hogy a futár szimpatikus volt. Általában bizalmatlan vagyok az új dolgokkal kapcsolatban, de a félelmem szerencsére nem igazolódott be. A 4 szeletes, hagymával, paprikával, sajttal, na meg omlós marhahússal megtöltött quesadilla bőven elég volt és még salsa-t is kaptunk mellé.

Hajdúszoboszlón

Idén már másodszor jártunk az ország keleti felében, Hajdúszoboszlón.
Pénteken kora délután indultunk el, így viszonylag korán birtokba vehettük a szállásunkat.
Szombaton a közeli strandra mentünk. A strand egy fürdőkomplexum része, de van itt még Aquapark, Gyógyfürdő és Aqua Palace.
A strandról lehet bejutni - persze külön megvásárolható belépővel - a ma 10 éves Aquapark részbe, ahol majd' egész nap csúszdáztunk. Számomra ez volt az első alkalom, hogy úgy csúszhattam, hogy vízbe csobbanok, ugyanis eddig még csak gyerekkoromban, a játszótéren csúszkáltam le a hagyományos - sokaknak talán régről ismerős - acélból és vasbetonból összeállított csúszdán. Mivel szinte az egész napot a strandon töltöttem - ráadásul a mértékletesség sem a fő erényem, - ezért most már nem hófehéren, hanem rák vörösen töltöm az elkövetkező néhány napot.
A szállást biztosító hotelban a személyzet segítőkész, ráadásul a szolgáltatások mindegyike is abszolút megfelelő. A tetőtéri szobában is egész hűvös volt a levegő, pedig még a klímát sem kapcsoltuk be. A hűvös mélygarázsban ingyen parkolhattunk, a félpanziós ellátás ételválasztéka is jónak mondható, és a ma reggeli 25 perces frissítő masszázs is jól esett a reggelit és a hazaindulást megelőzően.

VOLT Fesztivál

Szeretem a hirtelen jött ötleteket. Ennek szellemében fogtuk magunkat és ruccantunk le négyen Sopronba, a VOLT Fesztiválra. Ilyen apropóból még nem jártam Sopronban, azaz még sosem tapasztaltam, hogy mit tud nyújtani ez a fesztivál.
A szállásra érkezést követően felkutattuk a félóránként, körjáratban közlekedő fesztiválbusz megállóját, ahol már várakozott 3 lány. A várakozás alatt megtudtunk pár dolgot a lányoktól, többek között azt is, hogy ők már egy ideje ott voltak, mielőtt mi odaértünk. Szóval a buszt nem késtük le. Ezt én jó hírnek tudtam de. De kezdett elfogyni a türelmünk, mikor már közel fél óra várakozás után sem érkezett meg a várt közlekedési eszköz. Az a járat, amire vártunk - mint kiderült - lerobbant, így úgy, ahogy volt ki is maradt. Ennek köszönhetően elég vacak utazási körülmények között jutottunk ki a fesztivál helyszínére.
A buszos tortúra után, este 6-7 óra magasságában már mindannyian kellőképpen megéheztünk, így a fesztivált egy lángossal indítottuk. Én sajtos-tejfölöset kértem, jó fokhagymásan, de így már semmi nem állta útját annak, hogy önfeledten szórakozzunk.
Jó kis koncertek voltak: hallottuk Ákost, a PUF-t, a Heaven Street Seven-t és a The Prodigy-t.
Kezdem néha azt hinni, hogy lassan kinövöm a bulizgatást, de mégis arra jövök rá, hogy jól tudom érezni magam a régről ismert, már elfeledettnek hitt szövegű zenék hatására.
Ami a bulihangulathoz további pluszt tud hozzátenni az az, ha ismerős arcba botlok. A mostani alkalommal közel 8 éve nem látott emberekkel sikerült összefutni.
A szállásunk a Haller Villa Panzióban volt, ahol 4 ágyas szobában húztuk meg magunkat, szerencsére a szobához 2 mosdó tartozott, így a reggeli készülődésnél sem okozott problémát, hogy ki, mikor akar kimenni WC-re.
Ezek alapján a VOLT-ról a kialakult véleményem összességében egészen pozitív.