Amikor ide költöztünk, akkor ő már ott ült a tolókocsiban, a Vásárcsarnok déli felén. Reggel és este is mindig visszaköszönt. Hiába volt folyton a bolt közelében, sosem kért semmit, de ha mégis, akkor ki akarta fizetni azt a negyed kiló kenyeret, amire szüksége volt. Állandó tartózkodási helye is ott volt, a Markovits Iván utcában, a téglával burkolt, kiemelt növénykazetta mellett. Itt találkozott a többi, szintén hajléktalan ismerőseivel is, akik folyton mellette voltak.
Megtudtuk, hogy ő már régóta itt élt, ezen a helyen. A környék lakói szerették, sokan meleg étellel is kedveskedtek neki. A Batthyány téren lévő hajléktalan szállóra járt rendszeresen tisztálkodni.
Télen, a nagy hidegben nem láttuk, gondoltuk, hogy a közeli hajléktalan szállón húzza meg magát. Tévedtünk. Kórházban volt, mint kiderült, súlyosan cukorbeteg, diétáznia kellene. Erről tavasszal mesélt, amikor újra találkoztunk vele a megszokott helyen.
Ismét több napja, talán egy bő hete nem láttuk a Csarnok mellett. Ma reggel öt mécsest vettünk észre azon a helyen, ahol legelőször és legutoljára is láttuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése