A Bécsi utca épületeinek bontása

Hogy én pontosan mit is gondolok a szóban forgó fejlesztés miatt történő, 5 épület bontásával kapcsolatban?

Először is: a bontással érintett épületek nem képezik részét annak a történeti belvárosnak, melyet sokan, sokszor emlegetnek. Úgy tudom, a városfallal körülvett, 1686-ban már meglévő beépítés északi része „csupán” a jelenlegi Deák Ferenc utcáig tartott. A városszerkezeti jelentőségű utak – a régi térképek tanúsága szerint – a Petőfi Sándor és a Bécsi utca nyomvonala, azaz a közel észak-déli tengelyű, jelenleg a Belváros Új Főutcájának nevezett, immár forgalomcsillapított közterületi rendszer. A régi térképeken sokáig egy tömbként szerepel a Deák Ferenc utca, Deák Ferenc tér, Sütő utca, Fehérhajó utca, Kristóf tér és Váci utca által határolt terület, azaz a Bécsi utca ebben a tömbben még nem jelent meg – legalábbis erről árulkodik az 1863-as (F. Friewisz – G. Handelmayer) térkép is. Ezek alapján azzal nem tudok egyetérteni, hogy a történelmi „városszövet durva beavatkozásáról” lenne jelen esetben szó.

Másodszor: nem tartom magam egy "minden áron védjük meg a régit" jelszóval rendelkező egyénnek, mivel úgy érzem, hogy a sokak számára ellenzett modernre mindenképpen szükség van, hiszen csak úgy jöhetnek be – és régen is csak úgy jöhettek be – új gondolatok. Gondolok itt - többek között - az építészeti stílusokra, amik a maguk korában ellenzett formavilággal rendelkeztek, most meg mindenki a védelmükre kel. Tehát én egyáltalán nem vagyok az új dolgok ellen, és nem akarom, hogy a mostani dolgok historizáltan jelenjenek meg, hiszen egy másik korban élünk. Már nem gázlámpával világítunk, hogy szükségünk legyen az öntöttvas kandeláberekre, már nem lovaskocsival közlekedünk, nőként már nem állig begombolkozva járunk strandolni, ráadásul mindannyian használjuk az áramot, a nem faragott külsejű számítógépet, internetezünk … szóval mindannyian haladunk a korral.

De!

Ezzel a fejlesztési elképzeléssel kapcsolatban olvastam egy cikkben: Végül csak három épület védettségének feloldását kérték a közgyűléstől: a Harmincad utca 3-ét és a Petőfi Sándor utca 14. és 16. számú házét, ám 2008-ban a kerület és a főváros még abban állapodott meg, hogy amíg nem látnak konkrét fejlesztési terveket, marad a védelem.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy az értéket képviselő, jó állapotban lévő épületeket nem szabad csak úgy, egy fejlesztés kedvéért feláldozni. Egy ilyen kijelentés nem engedhető meg. Hiszen ha valami érték, akkor az nem a helyére tervezett fejlesztés miatt lesz kevésbé értékes.