uj szerelem lepett a szinre, es igen, neki koszonheto az is, hogy most nem tudok ekezeteket hasznalni. most, egyelore meg csupan az ismerkedesi fazisnal tartunk, de azt hiszem, jol ki fogunk jonni egymassal...  az uj gepem es en...

Az elképzelhető, hogy a régi cserepes virágaim kiutálják az újakat?

Kb. 2 évvel ezelőtt költöztünk ide, ekkor jöttek velünk a régi virágok, mindegyik más-más fajta.

Az utóbbi fél évben 5 db különféle cserepes virágot is kaptunk, de az összes kinyiffant már.

Scrapbook

Hogy mivel töltöm mostanában itthon a szabadidőmet?
Kb. egy hónappal ezelőtt bukkantam rá a scrapbookra, ami szinte azonnal magával ragadott, és itt, ezen az új blogon megtekinthető, hogy milyen oldalak kerülnek ki a kezem közül.

Igen, született újabb oldal, hát ígéretemhez híven közzéteszem.

Mivel a munkám során csupa egyenes, párhuzamos és merőleges vesz körül, most úgy döntöttem, hogy barátkozásba kezdek az organikus formákkal... Ez az oldal egy ilyen próbálkozás eredménye.

Felhasznált elemek: Háttér - Janka (Csíkos papírok); Dísz - Sabee (Spray és írásos ecsetek), Rainbow (Tél), Sabee (Boldog Valentin napot!), Rucola Designs by Kovaxka (Hard Feelings)

Scrapbook

Nagyjából két héttel ezelőtt figyeltem fel a srcapbook-osok világára. A hagyományos scrapbook lényegében egy fotó köré épített kollázs, a digitális srcapbook is ilyesmi, bár itt csak montázsról lehet beszélni. Úgy érzem, beszippantott ez, és most én is elkezdtem fantáziálgatni különféle témájú oldalakról, amiknek egy részét már meg is valósítottam.

Hogy milyen digitális oldalt készítettem eddig? Pl. ezt.

Az oldal készítése során felhasznált elemek: Háttér – Rainbow Design (Ünnepelj velünk!), Sabee (Friends Forever), Sabee (Ünnepelj velünk!); Szöveg – Kafkaz (Földlakó); Keret – Altalena Kreativ Home (A világ scrapbookos szemmel); Virág – Janka (Ünnepelj velünk!)

Tudom, gyakorlat teszi a mestert, ígyhát tovább gyakorolok, és ha készül még publikálásra alkalmas kép, közzéteszem.

Ismét egy évvel öregebb lettem! De ez a legutolsó egy év egész tartalmasra sikeredett és a mostani születésnapomat immár az új családtagokkal ünnepelhettem - feleségként, anyaként, boldogan.

Talán a sok itthon töltött idő kihozza belőlem a balhézós, problémázós anyukát. Van pár lezárt ügyem (életrendeléssel javítva: ételrendeléssel kapcsolatos), de van néhány folyamatban lévő is, melyekről bővebb információval csak a lezárulást követően tudok szolgálni.
Az itthoni léttel azt is megtapasztalom, hogy szinte nincs olyan szolgáltatás, amit ne lehetne megkapni internetes megrendeléssel.

Most érzem úgy, hogy talán sikerül kialakítani valami napi rutint. Eddig sok mindent hanyagoltam, de úgy érzem, hogy végre kezdek kedvet kapni ahhoz, hogy tegyek-vegyek a lakásban, és kimozduljak néha sétálni kettesben, az új családtaggal.

A napjaim mindegyike hasonlóan alakul: szerencsére eddig még nem volt átvirrasztott éjszakánk, délelőtt általában alszik a Pici, délután ébren van pár órát, majd estére egészen felélénkül, így aludni már egy időben fekszik le a család.
A munka és az iskola egyelőre hanyagolt téma, de lassan talán kialakul, hogy hogyan is kellene működnie, mivel is kellene telnie egy napnak.

Hogy mivel telnek a mindennapjaim?

Már csütörtök óta nem járok be a munkahelyre. Végre itthon vagyok, és egész jól érzem magam. Bár van némi teendő, hiszen a kis ruhák mindegyikét át kell mosni, vasalni, ráadásul össze kell készíteni a kórházba szükséges holmikat is, ráadásul a többi, háztartással kapcsolatos teendő is arra vár, hogy megcsináljam. De egész jó, hogy vasalás közben végre megnézhetem a tv-ben a Grace klinika eddig felvett részeit.

Házasságkötés

2011. február 11-én, pénteken, azaz tegnap összeházasodtunk!!!
A készülődésre összességében szűk két hónap állt rendelkezésünkre. Ez idő alatt kellett mindent kitalálni, és ennyi időnk volt arra is, hogy leszervezzünk mindent, ami az esküvő napját érinti.
Szerencsére nem pörgettük túl magunkat, nem görcsöltünk semmin, de talán ez annak is köszönhető, hogy házasságkötés szempontjából a február nem túl kapós, és nem okozott problémát sem a házasságkötési szándékunk bejelentése a hivatalnál, sem az étterem-foglalás.
Az intenzív készülődés az esküvő előtti napon kezdődött: ekkor még ruhapróba várt rám, meg manikűrös, és hátra volt a fodrász is. De a pénteki napon, a ceremóniát megelőzően sem unatkoztunk, nekem a fodrásznál volt jelenésem, majd a sminkest vártam, miközben reméltem, hogy elkészül, és időben ide ér a ruhám is. Szerencsére minden jól sikerült, és idejében összeállt minden ahhoz, hogy a hivatalba is időben érkezzünk. Sokan voltak azok, akik részesei voltak az előkészületeknek:

• barátok, ismerősök, akik jó tanácsokkal láttak el;
• manikűrös, fodrász, sminkes, divattervező, akik gondoskodtak arról, hogy jól nézzek ki;
• fotós, éttermi személyzet, akik a háttérből járultak hozzá az esküvő napjához.

A rövid polgári esküvőt egy szűk körű családi vacsora követte, ami megítélésem szerint jól sikerült. Nem volt lagzi-hangulat, nem volt vőfély sem, csak a rokonok gyűltek össze, akik halk zene közben ismerkedtek, beszélgettek, és osztoztak velünk akkor, amikor hivatalosan is kijelentettük, hogy MI már mindig összetartozunk.

Tegnap volt a 9 alkalmas varrótanfolyam ötödik órája, azaz már túl vagyok a felén. Már elkezdtük kiszabni a saját méretre készülő szoknya anyagát. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miután véget ér a tanfolyam, elboldogulok-e egyedül egy szabásmintával.

Ma érkezett el az a nap, amikor megkaptam életem első burdáját!!! Igaz, a varrótanfolyamnak még csak az egyharmadánál járok, azaz egyelőre csupán 15 órán vagyok túl, de remélem már nem tart sokáig, mire megértem az újságban használt kifejezéseket és elkészítem az első önálló munkám.

Sokan év végén értékelik a hátuk mögött hagyott esztendőt. Igaz, hogy mozgalmas volt a 2010-es év, de az idei - egyelőre - átláthatatlanul sok dolgot rejt magában, hiszen olyan változás lesz az életünkben március végétől, amire még ha akarnánk sem tudnánk felkészülni. De a kisbabánk érkezéséig is rengeteg tennivaló akad még: szervezés, beszerzés, varrótanfolyam és szülésre felkészítő tréning.