Lehet, mi lányok-nők talán tényleg túl sokat kombinálunk?! Talán (ezt már több fiú-férfi ismerősöm elkezdte ecsetelni) valóban sokkal egyszerűbb lenne előbb feltenni a kérdést, és nem azt megelőzve besértődni-beduzzogni, hogy hátha a másik majd kitalálja mi a baj... Tudom, hogy jobb tisztázni dolgokat, mint szónélkül megsértődni valami apróságon... De úgy érzem, ez azért nem annyira egyszerű - ugyanis nem így vagyok összerakva...

A mai napra is elmondhatom, hogy igazán tartalmasan és hasznosan telt.
Kezdek szembesülni azzal, hogy már elég régóta dolgozom a munkahelyemen:
- ma az ebédnél a munkatársakkal hatan ültük körül az asztalt. Vajon ki volt az a társaságból, aki a legrégebb óta dolgozik a cégnél?
- mióta itt vagyok, már jónéhány szabályozási terv elkészítésében közreműködtem, ezek közül néhányat az önkormányzatok már rendelettel jóvá is hagytak. De amikor elő kell venni olyan tervet, aminek az elkészítésében én is részt vettem és hatályban van, akkor rádöbbenek, hogy észre sem vettem, olyan gyorsan eltelt ez a majd' 4 év, mióta itt dolgozom.

Tegnap a WestEndben hatalmas tömeg volt, feltételezem a Moziünnep miatt, ígyhát inkább átmentünk Esztivel egy közeli teázóba, és nem a bevásárlóközpontban kávéztunk, mint ahogy azt terveztük... Ebben a teázóban már voltam néhányszor régebben is, de akkor még nem figyeltem fel olyan dolgokra, mint amik most szemet szúrtak - például:
- az étlapot/itallapot a rendelést követően azonnal elviszik - és ha innánk még egy adag teát, vagy rendelnénk még valami harapnivalót?
- az étalapont fel van tüntetve 5-6 féle szendvics... Hú, kinéztem magamnak a libamájasat, azt kértem volna, de felszolgáló közölte, hogy csupán 1 db 3sajtos, és 2 db tarjás szendvics van. De Eszti tudhatott valamit, hiszen 3sajtosat kért, így én arról már lecsúsztam, választhattam volna tarjásat, de azt most valahogy nem kívántam... Szombat délután ezt a választékot kicsit gáznak érzem...
- a tea megrendelését követően a felszolgáló lány hozott nekünk 1-1 csészét, de mindkét csésze széle csorba volt... Lehet, hogy ez már kekeckedés, de ez sem túl elegáns...
De a tea jó volt, és a beszélgetős délután is jól sikerült!

Ez a hét szerencsére egész pörgősen sikerült. Hétfőn, angol után ismerősökkel találkoztam, kedden koncerten jártam, szerdán ismét angolóra, ma, munka után - miután helyszíneltem a II. kerületben egy kicsit - egy Aréna Plázás bevásárló napot tartottunk - végre sikerült találnom 1-2 jó holmit...

Pizza Hut

Az Aréna Plázában kellemes, meghitt környezettel fogad az étterem... Üres hassal ugyan nem ajánlott beülni, mert 1, vagy 2 pincér szolgálja csak ki az asztaloknál helyet foglaló vendégeket, így a várakozás szinte biztosra vehető. Ellenben a kiszolgálás tökéletes: a pincérlány szimpatikus, kedves, mosolygós, közvetlen, de mégis udvarias. Nem mellesleg a vékony tésztára kért tejfölös szószos-gombás-lilahagymás-bacon-os-sajtos Tiroli pizza is kiváló...

Coldplay

Kedden végre elérkezett életemnek az a pillanata, amikor úgy lehettem koncerten, hogy tisztán láttam és hallottam mindent. Hogy tetszett-e? Nagyon!!!

Poén

Kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen.
---
- Mindig így fogsz szeretni?
- Mindig. Csak lehet, hogy nem mindig téged!
---
Annyit olvastam a szesz és a dohányzás káros hatásáról, hogy elhatároztam, abbahagyom az olvasást!
---
Átmegyek öt percre a szomszédba, keverd meg félóránként a levest...
---
A párom azzal vádol, hogy sose figyelek rá. Vagy valami ilyesmivel.
---
Mostanában annyit dolgozok, hogy kezd az ivás rovására menni!
---
Ma úgy vagyok a munkakedvvel, mint egyszeri lány buli után. Vagy megjön, vagy nem.
---
A feleségem egy főnyeremény, meg is ütöttem!
---
Eddig buta voltam, de vettem egy 360 fokos fordulatot.
---
- Maga mióta dolgozik a vállalatnál?
- Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.

A héten ismét becsúszott egy kis túlórázás... A csütörtök reggel elkezdett munkanapom másnap hajnalban 2-kor ért véget, a pénteki napomon már hajnal egykor haza tudtam jönni, és holnap, vasárnap is be kell mennem dolgozni egy kis időre... Tudom, néha belefér egy kis túlórázás, de az ideit már egy kicsit soknak érzem... No de sebaj, talán egy részét "lecsúsztatom" jövőhéten...

Megházasodott a munkamorál. Elvette a munkakedvem.

Egyéni, vagy csoportos?

Sokan azt mondják, hogy magántanárnál sokkal hatékonyabb tanulni, mint egy csoport tagjaként pl. egy adott nyelvet. Most - ebben a pillanatban - úgy látom, hogy egy csoportos foglalkozás keretében sokkal több felmerülő kérdés, vagy mások általi hiba jöhet elő, ami egy hallgatónál nem biztos, hogy felmerül, vagy előjön...

Ismét beiratkoztam angolt tanulni, de nem ugyanarra a helyre, ahol múltkor próbáltam... A baj csak annyi - főleg most, hiszen mindjárt itt a tél - hogy mire hazaérek, addigra már besötétedik, és az egy csöppet lehangoló... (Fényt akarok és napsütést!!!) És ismét olyat kell tennem, amitől már nagyon elszoktam, ez nem más, mint a házi feladat készítése...

Egy jólsikerült hétvégi programot sikerült jól zárni: ma fantasztikus volt az az 1 óra, míg végigjártuk a kiállított plakátokat, amiken fő témaként a boldogság szerepelt...

Lehűlt a levegő, lassan már nyoma sincs a jóidőnek. A szekrényből ismét előkerül a pulóvel és az átmeneti kabát... Ezzel még semmi probléma nem lenne, ha az időjárás változása nem járna együtt olykor azzal is, hogy fáradtnak érzem magam... Most is gyötör a fáradtság, pedig aludtam eleget...
Elalvás előtt belefutottunk egy későesti filmbe, amiben helyenként voltak izgalmasnak ígérkező részek, de összeségében vontatott volt, mire vége lett a filmnek, rá kellett jönnünk, hogy nem szólt semmiről, nem derült ki semmi... (RTL Klub - A rejtélyek háza)

Most csütörtök van... Keddig tart a plakátkiállítás - oda azért ki kellene menni, akárcsak egy évvel ezelőtt... :)

Vásárlásra ösztönzés

Milyen jó, amikor olyan dolgot akarnak rámtukmálni, amire nem feltétlenül van szükségem... Lehet, hogy kedvező az ajánlat, de ha nem szeretnék mindenképpen költeni arra a valamire, akkor egyáltalán nem tűnik megtakarításnak. Ha nem lebegne a szemem előtt egy cél, amire kell némi pénz, akkor még talán meg is vásárolnám, szerződést is kötnék egy ilyen jó ajánlatra. De elkeserít, amikor emberek képtelenek felfogni, hogy nekem most másra van szükségem, és nem arra, amit ők kínálnak; azt hiszik, ők beleláthatnak a pénztárcámba, és jobban tudják, mint én, hogy nekem mi kell.
Csak példaként: "egyet fizet, kettőt kap", de nem ennyire sima az ügy, mert csak akkor kapok kettőt egy áráért, ha megvásárolom a törzsvásárlói kártyát, vagy a klubtagsági belépőt... De kérdem én: minek vegyek törzsvásárlói kártyát olyan akciós termékre, amire egyáltalán nem is költenék?

No comment

Mostanában nagy divat a postákon mindenféle egyéb szolgáltatás reklámozása... Ma az alábbi párbeszéd hangzott el az egyik, kissé idősebb, de mosolygós hostess és köztem:
- Van már Önnek lakás-előtakarékossági szerződése?
- Igen - válaszoltam
- És, mióta?
- Kb. 2 éve...
- Ugye tudja, hogy hasznos és fontos... Remélem nem csak mondja, hogy rendelkezik előtakarékossággal...

Ránézésre hazug vagyok? Úgy tűnik, ránézésre hazug vagyok.

Csak azt nem értem, vajon hogyan engedheti meg magának valaki, hogy ismeretlenkén ilyen véleményt alkosson rólam (vagy bárki másról)?! Az meg a másik, hogy ő szeretne rátukmálni másokra valamit... Nem tudom mekkora sikere lehet a többi embernél...

1300 köbcenti, 170 lóerő, meg egy csomó hal

Hétvégi meglepetés-alkotásom

Örülök! Örülök annak, hogy még mielőtt beköszöntött az őszi időjárás, tegnap napozhattam kicsit a Velencei tó partján. Igaz, este 5 körül már hűvős volt, mert a nap már a felhők között bújkált.
Új évszakhoz új - évszakhoz illő - programok is kellenek a mindennapjaim közé - ezeket szervezem most... Ismét lehet tanulni, mozogni, és tenni mindenféle hasznosat.
Átgondoltam, hogy mennyi időt (hány félévet) kellene még minimálisan az egyetemi tanulmányaimra fordítanom ahhoz, hogy valaha kaphassak tervezői jogosultságot... Siralmas!!! De az is siralmas, hogy egy kiegészítő levelező képzés minimum 7 félév, kéthetente 3 teljes munkanap kell legyen - mert hát ugye annyi különbség van a főiskolán és az egyetemen megszerzett tudás között... Na persze!!!

Mivel utazzak, autóval vagy vonattal?

Budapest-Velence távolsága: 47 km, azaz oda-vissza megközelítőleg 100 km...
Utazás személygépjárművel
Ha saját autóba pattanok, akkor ez 300 Ft/l-es benzinárral számolva, valamint 8 l/km-es fogyasztást feltételezve 2.400 Ft. Ha még fokozni szeretném a dolgokat, akkor vásárolok egy 4 napos autópálya matricát további 1.530 Ft-ért, akkor az utazásom oda-vissza mindösszesen 3.930 Ft-ba kerül.
- így nem vagyok időhöz kötve, nem kell igazodnom a félóránként-óránként induló vonathoz;
- a saját gépjárművemben komfortosabbnak tűnik számomra az utazás, mint vonaton zötykölődni;
- a célig kevesebbet kell gyalogolni...
- igaz, lehet, hogy a környezetet nem védem annyira a benzinfogyasztással, mint hogyha a vasúti szolgáltatás veszem igénybe
Az oda-vissza út menetideje autópálya használatával összesen 1 óra.
Utazás vonattal
A MÁV-ot igénybe véve az utazás költsége - szintén oda vissza úttal számolva - teljes árú vonatjeggyel személyenként: 1.500 Ft.
Az utazás menetideje összesen 2 óra.

Vajon melyik lehetőséget választom, ha minimum hárman útrakelünk? (Bár már 2 fővel számolva sem olyan kecsegtető a MÁV teljesárú ajánlata...)

A 8-as, mint utolsó számjegy a születési dátumban... A 8-10 munkatársam közül többünknek is ebben az évben szaporodott korunk x-eink száma... Ketten idén töltöttük be a harmincadik életévünket, ma az egyik kollégám a negyvenedik születésnapját ünnepeltük az egyik közeli vendéglátó egységben, és van olyan is, aki idén lesz hatvan éves...
Nem is olyan régen olvastam, hogy szerencsés, ha nyolcasra végződnek különféle számaink, ilyen szerencsés szám lehet az is, amikor az otthonunk házszáma, vagy gépjárművünk rendszáma nyolcasra végződik... Az újság (az Elixir Magazin 232. száma), ami ezzel foglalkozott azt írja, hogy nem véletlen az sem, hogy a Pekingi Olimpia 2008.08.08-án kezdődött... És az is szerencsés lehet, ha bizonyos számok számjegyeinek összege nyolc. Vajon tényleg lehet a számoknak mágikus hatása, vagy csupán belemagyarázzuk mindenbe azt, amit szeretnénk, és amiben hinnénk?

Segítőkészség

Budapest, belváros (Ferenciek tere), munka után, este 6 körül az egyik munkatársammal vártuk a buszt és néhány perc alatt az alábbi esemény zajlott le... Igen, vártuk a buszt, mert a melegben szerettünk volna olyan BKV járatra szállni, amelyiken feltehetőleg üzemel a légkondi... Az egyik járműről néhány fiatal leszállt, miközben egy másik fiatalt támogattak kétoldalról. A fiú csomagjait megfogták a többiek, miközben az egyik padhoz segítették, de a srác útközben összecsuklott és a földre került... Eközben az egyik fiú már tárcsázott a telefonján valami számot, a többiek pedig vízzel kínálták a földön fekvőt, ennek köszönhetően ő jobban lett és a padhoz sétált... A fiúk a már a padon ülő srác elé letették a csomagjait majd elköszöntek tőle és elmentek... Így utólag ráeszméltem, hogy a támaszt adó emberek nem ismerték a segítségre szoruló fiút...
Ilyen is van...

Még csak két napot dolgoztam a "nyáriszünet" óta - és ki tudja még mennyit kell a decemberi leállásig - de már most teljesen kész vagyok; kómásan, de még talpon... Igaz nem sokáig... Na, alvás!!!

Szombat este véget ért a SzIN... A Sziget számomra színvonalasabbnak tűnt - vajon azért, mert nagyobb a hely és több érdeklődőt vonz? Ránézésre az átlagéletkor is magasabbnak tűnik a Szigeten... De végre sikerült összefutni rég nem látott ismerősökkel...
Ma - így, a szabadság utáni első munkanapomon - röpke 12 órát töltöttem robotolással... Azért ennyire nem hiányzott az iroda... :)