A mai nap jól kezdődik: ismét csúcsot döntöttem QuadraPop-ban... :) Így éjféltájt már alig láttam a lepotyogó kütyükéket...

Dühít, amikor nincs annyi nyomtató, mint amennyi kellene - ráadásul közeledik a leadási határidő. Dühít az emberek következetlensége. Dühít az irígység. Dühít a folyamatos elégedetlenkedés. Dühít, amikor a kommunikáció hiánya hátráltatja a munkát.
Most mit is teszek? Ja, puffogok és morgok... Ez is dühít!!! Befejeztem!!!
Ja, találtam egy képet, ami Szegeden készült, de hiába töröm rajta a fejem, hogy pontosan hol készülhetett, nem jövök rá - ez is dühít... :)

Még sosem voltam Nagykállóban...!!! - ezt tegnap előttig mondhattam volna... Tegnap utazás oda, ma utazás vissza - ez kb. bő 2-2 óra naponta... Egy nap táborozás, buli, alvás...
Remélem tényleg holnap kezdődik a szabi előtti utolsó munkahét - sajnos vannak még leadanó dolgok, amik egyelőre nem tudom, hogyan férnek bele a heti, egyéb feladataim közé... Bár, nem csak rajtam múlik, hogy a hiányzó munkarészek elkészüljenek...
Fáradok, és fárad az egész iroda...

Vapiano étterem

Szeretem ezt a helyet, mert a tészta és a pizza frissen készül, mert a hely berendezése is igényes, a szakácsok is normálisak...
Ma is beugrottunk 1-1 tésztára... Oh, az a megunhatatlan Carbonara...!
De ma két okből sem voltam annyira elragadtatva, mint általában...
Az egyik: a szakácshoz odajött "barátkozni"-fecsegni egy másik szakács, aki - mit sem törődve a higiéniával és azzal, hogy vendégek várnak az épp készülő kajára, és mindent látnak - belemarkolt a pulton elhelyezett fenyőmagba, kesztyű nélkül és elkezdte csipegetni, majd visszament a saját pultja mögé... Hm...
A másik: a Carbonara az a jó szalonnás-tejszínes-tojásos akármivel nyakonöntött tészta, amibe most tojáshéj is került - ezt már a fogam között éreztem... :(

UPC

Megérkezett a hír, amire vártam és itt olvasható...

Két hét múlva komoly leadási határidő lesz az irodában, már pörög mindenki 1.000el... De amint túl vagyunk a hajtásos időszakon, mehetünk 3 hétre pihenni, bulizni, kikapcsolódni, szórakozni, élvezni az életet 3 szor 168 órában és nem kell gondolni arra, amivel az év többi részében töltöm az időm nagy részét...
Az iroda összenyitásának köszönhetően kezd megváltozni a munkatársi közösség... Hogy milyen irányú lesz a változás, azt egyelőre nehéz megmondani, de már van egy tippem... Félek, hogy teljesen kettészakad az a társaság, ami már egy jóideje együtt töltötte munkanapjait...
Furcsa az Aréna Plaza-ban körülnézni hétköznap... Alig van néhány ember a folyosókon és az üzletekben... Ha tömeg van az a baj, ha senki nincs a boltokban, akkor meg kínosan érzem magam egyedül, miközben próbálnék szétnézni... Vajon mindenki csak hétvégén jár a bevásárló központokba? Kár, hogy a kis városi üzletek bezárnak addigra, mikorra munka után odaérnék... Talán ez így túlzás, de a mostani, rohanó élet miatt van szükség a bevásárló központokra; azért mert ott szinte minden egy helyen elérhető, és az üzletek este 9-ig nyitva vannak...

CORA

Hm, hát lehet ezt így is? Lehet az, hogy egy vonalkód nélküli terméket a pénztáros nem visszavesz, hogy így nem megvásárolható, hanem telefonál egyet és utánajár, hogy milyen vonalkód tartozik az áruhoz; majd a péztáros az időközben zajló párbeszédet úgy zárja: "nincs semmi gond, ezért vannak a görkoris kollégák..." Úgy tűnik lehet...

Kemény az élet Szegeden:
- szerettem volna vásárolni magamnak ezt-azt, de nem sikerült, mert kicsi volt a választék;
- nem is olyan egyszerű dolog az a takarítás olykor-olykor, mint azt először elképzeltem... egy, szinte már raktárként funkcionáló helyiségnél meg főleg érdekes dolgok fordulhatnak elő...

Kezd pörögni az irodai élet... Még 3 hét hajtás, utána pihi 3 héten át... De szerencsére egyelőre még nincs olyan idegbaj, mint várnám...
Ma sikeresen átköltöztünk pár munkatársammal a szomszéd - az eddigi irodával végre összenyitott - helyiségbe... Itt fény van, napsütés... Már nincs olyan zsúfoltság, mint régebben... Lassan talán belakjuk a helyet, de még nagyon új, és még nem is 100%-os készülségű minden...
Remélem holnap sikerül hazajutnom Szegedre, mert akkor végre megismerkedhetnék az egyik szakági tervezővel... ;) Annyira izgalmas, hogy a XXI. sz.-ban már egyáltalán nem számít a távolság, mert interneten és postán minden elintézhető... Bár sokkal jobban szeretem, ha úgy beszélhetek, tárgyalhatok valakivel telefonon, vagy e-mail-en keresztül, hogy már találkoztam vele... De talán így egy kicsit izgalmasabb...
Remélem a gondolatok szolgáltatásokról cimkében hamarosan új bejegyzés jelenik meg a UPC-vel kapcsolatban... Ugyanis kicsit feldühített, amikor ebben a hónapban megláttam a számlán a "Papír alapú számla díj" megnevezésű szolgáltatást, ami nem 0, hanem 96 Ft volt...

Kerékpározás

Tegnap óta hatályos az OTÉK módosítása... Észrevettem, hogy az 5. számú melléklet megfogalmazza, hogy az építmények rendeltetésszerű használathoz mennyi kerékpár elhelyezésére kell(ene) helyet biztosítani... A VII. kerületi újságban térképen bemutatták, hogy hol létesül közterületi biciklitároló... Eszembe jutott, hogy annyira azért nem is egyszerű az, hogy hol legyenek kerékpáros útvonalak a városban... Persze, nagyon szép gondolat, hogy a főbb útvonalakon talán egyszer lesznek kerékpársávok is - de úgy érzem, ez édeskevés... A házak megközelíthetők gyalogosan és gépjárművel is, de kerékpárral csak elenyésző százalékukhoz lehet odajutni... Ha a drótszamarazás kérdése annyira izgatja az önkormányzatokat, akkor időszerű lenne azon gondokodni, hogy tényleg ennyi kerékpárúttal jogos-e az embereket arra buzdítani, hogy pattanjanak nyeregbe... Ha biztosított lenne a háztól-házig; otthontól-munkahelyig kerekezés, akkor én sem gondolkoznék azon, hogy mennyire van kedvem nyomorogni a buszon, trolin, metrón...

Jöttem, és ismét itt vagyok...
Ez a hétvége is jól sikerült: szobaton irány Zamárdi, strand, szalonna sütés... Vasárnap délben reggeli, majd strand, majd ebédre hamburger - az a jó csalamádés-húspogácsás-mustáros... Majd egy kis Balaton Sound... Nagy mák: a fesztivált megúsztuk eső nélkül...
Be kellene vezetni a max. 4 munkanapból álló heteket!

Most megyek... Majd jövök... - hétfőn...

Egyre jobban közeledik az augusztusi 3hetes nyári szabadság.... Ez nagyon jó! De... De ennek köszönhetően egyre pörgősebb, egyre nyüzsisebb lesz az irodai hangulat... De... De hamarosan talán csökken az egy m2-re jutó dolgozói létszám... De... De átköltözni is macerás lesz - ennyi költözködéssel a hátam mögött már volt szerencsém tapasztalatot gyűjteni...

Építészképzés

Tudom, a BME az etalon, ha az építészképzésről beszélünk... De látom, ez nem így van. Borzalmas, hogy az, aki a híres BME-n végez építészként, néhány évnyi gyakorlati idő után simán kaphat településtervezői tervezői jogosultságot. Ezzel így, önmagában nincs gond. A gond ott kezdődik, hogy az építészhallgatóknak semmit nem tanítanak a településtervezésről. Saját tapasztalatból tudom, hogy lövésük nincs az onnan kikerülőknek arról, hogy milyen munkarészekből áll egy településrendezési terv és hogy mi mire szolgál...

Fáradtan, lelassulva kezdtem a mai napot... Így is fejeztem be!

Rendőrként "szabályosan"

A belváros felől érkeztem a 7-es busszal a Baross térre. A Keleti pályaudvar előtti lévő gyalogátkelőnél vártam arra, hogy zöldre váltson a jelzőlámpa. Zöldre váltott. Már többen a zebra felénél jártunk, amikor egy rendőrautó jött jobbról, dudálva, mutogatva... Semmi megkülönböztető jelzés... Ismét gratulálok!!!

A mai napom olyan hangulatban telt, hogy majdem azt kellett hinnem a nap végére, hogy azok, akik körülvesznek, mind egytől-egyig jó arcok... De itt a nap sajnos nem ért véget...

Példaértékű szakítás

Szakított velem!!! Szerinte az együtt töltött idő alatt elmulasztottam dolgokat, és nem volt velem elég jó, mert nem figyeltem arra, amire igenis kellett volna figyelni, és nem mutattam és mondtam ki olyan dolgokat, amiket ki kellett volna mutatni és mondani...

Erre mit teszek a másik fél?
Egyértelműen azt, hogy tahómódon viselkedik, leugat, hiszen csakis a másik a hibás abban, hogy zátonyra futott a "tökéletes" kapcsolat... Hisz ÉN (a másik fél) is tökéletes vagyok!!! Ez mindenki számára egyértelmű, ne merje megkérdőjelezni senki!!! De ez még semmi, majd törlöm a vele való kapcsolatot az iWIW-en (ha igazán nagymenő és kemény vagyok, akkor ezt teszem és nem azt, hogy törlöm az egész regisztrációt), ez majd fáj neki, és nem kiröhög amiatt, hogy mennyire gáz, amit csinálok!!! Látszik mennyire nagymenő vagyok!!!
Igen, csak ez lehet a lehető legjobb megoldás arra, hogy fájjon neki az, hogy már nem velem van...
Így ő biztos nem tart egy szánalmas alaknak... Így majd jól bebizonyítom és megmutatom neki, hogy mekkora "értéket" utasított el a magától a szakítással! Így ő minden kétséget kizáróan biztos lehet abban, hogy mekkorát hibázott azzal, hogy ÉN(!!!), a tökéletes nem kellettem neki...
Nekem is biztos jót tesz az önmarcangolás... Sokkal jobb sajnálnom magam, és sajnáltatni magam a haverjaimmal, minthogy belegondoljak abba, mit rontottam el... Hisz akkor mi történne? Legközelebb nem követném el ugyanazokat a hibákat, és akkor talán élhetnék azzal boldogan, akit szeretek? Áh, hülyeség...! Nekem nincs hibám, hisz én ÉN vagyok, aki mindenben a legjobb!!!

A hétvége jól kezdődött: pénteken meló után beültünk vacsizni az Arany János utca környékén egy helyre, ahol a kaja jó, a pincérek is normálisak, de az egyik nőnek nem a "vendég az első" a jelszava (szerintem ő lehet a tulaj)... Ez szomorú, de nem ragozom tovább, hogy miért is - már eddig is tettem ezt eleget... Az este további részében kávé és koktélfesztivál következett - egész jó volt a málnás-rozmaringos-vodkás koktél... :)
Szombaton, a melegbüszkeség napján alig mozgolódtam valamerre, de annyit azért láttam, hogy az Erzsébet tér nyugati oldala átalakult rendőr parkolóvá...
Vasárnap végre vízközelben lehettem úgy, hogy közben az idő is jó volt, azaz sütött a nap, vagyis strandidő volt, az elmaradhatatlan lángossal... :)

Most pedig bambán lekucorodtam a tévé elé... Fáradtság vett erőt rajtam... Tejet iszom, éhes és álmos vagyok...

Hogy mi van mostanában?
- terjeszkedik az irodánk - ma átütötték a falat, így lehet, hogy jövőhéten már nem ott lesz az asztalom, ahol most van, hanem egy helyiséggel odébb... ahol talán már kellemesebb fényviszonyok között nézhetem a monitort magam előtt... és ahol nem lesz probléma abból, hogy be van-e kapcsolva a légkondi... és ahol, ha kinyitjuk az ablakot, akkor nem ülök huzatban...
- jólesik a mozgás... Bár, jó lenne, ha már valami eredményét is érezhetném (pl. jó lenne, ha nem fájna a hátim a sok üldögélés miatt, vagy ha a tükör másabb képet mutatna)
- ja, és nemigazán szeretem, ha normális hangvételre idiótán válaszolnak...
- de annak örülök, hogy egyre többet tudok a "barátaimról", így legalább nem kell csalódnom, és max. csak kellemesen csalódhatok ezek után... Köszi nektek!!!
- örülök a nyárnak, de abból sem élveztem eddig túl sokat... De ezzel azt hiszem még nem késtem el...