Hűdebaromira hasznosan telt a mai napom:
- rekordot döntöttem quadrapop-ban :),
- bevásárlás,
- volt egy kis kajaelőkészítés, húspácolás holnapra,
- volt egy kis cégeshonlap-pofozgatás
- egy kisasztalon rendrakás...
és kb. ennyi...
Igen, ez nem túl sok...
És talán ma este még egy lakásavató...

Hurrá! Végre olyat csinálok, ami valóban érdekel!!! Lassan elkészül annak az irodának a honlapja, ahol dolgozom, jelenleg még csak tesztelgetem/tesztelgetjük, de bízom benne, hogy 2-3 hét múlva már mindenki számára megtekinthető lesz... :) Jó dolog véleményt nyilvánítani (vagy kötözködni?) olyan dologgal kapcsolatban, ami érdekel...

Megdőlt a melegrekord!!! Hogy hol? Szegeden!!! Ugye-ugye, hogy a napfény városa?
Az irodában a sok ember között mindig akad olyan, aki ellenzi a légkondi használatát, így ma is hozzáolvadtam a billentyűzethez, és ez még csak az első alkalmak egyike...
Tegnap azért elviselhetőbb volt a meleg Hatvanban, helyszínelés közben, légkondis cukrászdában, ahová beültünk egy félórára pihenni... Sikerült atlétatrikó-formán leégnem - végre van valami szinem... :) Jó volt kicsit szabad levegőn lenni, helyiekkel ismerkedni, akik most meglepő mód nem értetlenkedtek annyit, mint máskor, máshol szoktak, és nem a befülledt, rossz (számomra piszokmód lehangoló) fényviszonyokkal rendelkező irodában tölteni a munkaidőt a stresszes munkatársak között...

Barátok?

Hogy mi bosszant fel baromira? Ha a "barátok" Istent játszva meg akarják határozni, hogy két - régen egy párt alkotó - ember találkozhat-e vagy sem... Majd a barátok jól eldöntik, hogy melyik félnek hol és milyen program a jó, majd ők jól meghatározzák, hogy melyik programra melyik ember menjen... Így néha-néha akarva-akaratlanul is megbántják azt az embert, aki nélkül szervezik a programot, ha ott a másik... Szerintem a két érintett embernek kellene tisztáznia egymással, hogy a közös baráti körben hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Nem hiszem, hogy ezt a felelősséget a mindkét fél számára közös (!!!) baráti körnek kell felvállalnia...

Egy csomó minden történt velem az elmúlt néhány napban.
Péntek délután miuán az angolról hazaesetem, már loholhattam is tovább a színházba, ahol a De mi lett a nővel? című darabot játszották. Ezután egy kellemes este, egy kellemes helyen, ahol egy friss Hild-díjas építész, Koszorú Lajos ünneplése folyt - a főnökömé. Mivel munkatársakkal - fiatalokkal és idősekkel egyaránt - volt az ünneplés, így sikerült korán hazaérni, és másnap korán (12:30 körül) felkászálódni az ágyból... Utána egy érdekes kiállítás, amit már régóta megnéztem volna, de eddig nem volt ilyen közel, most végre Budapestre érkezett a BODIES... Vasárnap egy kis városnézés Szentendrén, ebédre lángos (már hónapok óta kívántam), majd egy kis idegeskedés a pesti közlekedés miatt, ezután sikeres hazaérkezés...
Holnap Hatvanban kettesben helyszínelünk a munkatársammal... Végre ismét kitehetem a lábam az iroda 4 fala közül... Jó egy kicsit elszakadni az irodai hangulattól, és jó, amikor nem vagyunk összezárva nyolcan egy helyen, és jó, amikor a 8-9 ember nem akar egyidőben beszélni... Jó, amikor csak néhányan megyünk el az irodából pl. helyszínelni... Helyszínelni mindenkivel szívesen mennék, mert irodán kívül mindenki nagyon jó arc... Ez nem azt jelenti, hogy az irodában mindenki elviselhetetlen, csak én vagyok túl nyűgös mindenféle zajra, neszre, zörejre... Bár, a hajtás sem tesz jót mindenkinek, és így, hogy a rengeteg munkával az irodában szembesülünk, így egy kicsit rányomja a stressz a bélyegét az egész irodai feeling-re... De mivel holnap áramszünet lesz, így én akkor is hasznos munkát végezhetek - és nem olyan papírokat kell rendeznem, ami évek alatt felgyűlt körém...
Rengeteg dolog cikázik össze-vissza a fejemben, minden annyira jólfurcsa mostanában... Igaz, úgy érzem, minden dolog rajtunk és a hozzáállásunkon is múlik... Lehet, hogy én vagyok jólfurcsa mostanában?

Hild János-díj

(1) A Magyar Urbanisztikai Társaság Hild Jánosról, az első budapesti városrendezési terv készítőjéről elnevezett HILD JÁNOS DÍJAT adományoz az urbanisztika terén elért kimagasló elméleti és gyakorlati szakmai teljesítmények elismerésére.
(2) Hild János Díj adományozható annak a természetes személynek, aki az urbanisztikai szemlélet érvényesítése terén a területfejlesztésben, területrendezésben, a településfejlesztésben, településrendezésben,
a települési értékek védelmében, a települések igazgatásában, üzemeltetésében kiemelkedő tudományos, tervezői, vagy gyakorlati szakmai eredményt ért el.
(3) Az „egyéni” Hild János Díj adományozásáról a Társaság Elnöksége – a Díjbizottság előterjesztése alapján – kétévente határoz.
(4) Az „egyéni” Hild János Díj kiadható száma 2 évente (páratlan években) maximum 3 db, ezen felül 2 évente (páratlan években) maximum 1 db posztumusz Díj is kiadható.

Részlet a "A Magyar Urbanisztikai Társaság Elnökségének határozata az egyéni és települési Hild János Díj, a Magyar Urbanisztikáért Érem, valamint a Barna Gábor Emlékéremadományozási feltételeiről"-ből

BODIES - kiállítás

Tegnap ellátogattunk a Király utcába, megtekintettük a kiállítást, és így utólag belegondolva megéri megnézni, mert hihetetlen dolgokat lehet látni, és a kiállítás végéhez érve kézbe is fogható néhány emberi szerv...
Kihagyhatatlan!!!

De mi lett a nővel? - színházi előadás

Érdekes, (számomra) különös darab, ahol a színészek a nézők közelében játszanak ráadásul nagyon jól...

A. P. Csehov novelláiból, Jean de Milettnövel ötlete alapján írta: Kiss Csaba
Szereplők:Gyabkin: Gyabronka József
Aljosa: Horváth Lajos Ottó
Jura: Honti György
Rendező: Kiss Csaba
A "De mi lett a nővel?" című férfimese nyolc rövid elbeszélés helyzeteire, motívumaira épül. A különös dramaturgiájú előadásban szerelmek és csalódások, kivégzések és foghúzások, öngyilkosságok és ellenvonatok kavarognak Irina Bikulina ártatlan, mégis felkavaró buja, szenvedélyes alakja körül. A játék végén minden titokra fény derül - a legvégsőre is - és megelevenedik a férfivágy örök tárgya, az a bizonyos legendás Nő. Készült a Győri Padlásszínházban

Eredeti cikk elérhetősége: http://thalia.hu/index.php?id=1219&cid=24228

Chagall Cafe

Végre egy olyan étterem, ahol az árszinvonallal kiszolgálási minőség is párosul, és a kettő nem mond ellent egymásnak...
A belvárosban péntek este pikk-pakk össze tudtak szedni úgy 4-5 asztalt egymás mellé, hogy néhány perc alatt helyet tudtunk foglalni mind a 16-an. Már volt ott egy nagyobb társaság, így nem kellett félni attól, hogy hátha csak azért van szabad hely, mert a kutya sem megy be a hely minésége miatt...
Azt azért el lehet ismerni, hogy egy ürességtől kongó helyre már gyanuval fűszerezett kíváncsisággal megy be bárki is...
Az inni- és ennivaló - a főétel és a desszert is - jó volt, mindannyian jóléreztük magunkat.
Ide máskor szívesen jönnék vissza...

Vannak dolgok, amiket én elképzelek valahogyan, pl. vallásról, és olyan jó, amikor valaki rávilágít arra, hogy más nézőpontból is lehet látni, mint ahogy én eddig gondoltam.
Furcsa, hogy néha semmi kedvem dolgokhoz, de elmegyek, megnézem, azaz még egy esélyt adok annak, hogy hátha jó lesz... És a legjobb, amikor úgy jövök ki emberek közül, hogy azt érzem boldog vagyok és minden szép és jó...

Dávid fitness

Túlsúlyom akkora méreteket öltött, hogy végre hirtelen felindulásból lementem - pontosabban levonszoltam magam - a legközelebbi konditerembe, ahol néhány hete már érdeklődtem, ekkor kaptam órarendet is.
A pultál jegyet váltottam egy órára (igaz, gondolkodtam bérleten is), és közölték, hogy ma nem olyan óra lesz, mint amiről én tudtam. Átöltöztem a pici öltözőben... Még ráértem, visszamentem a pulthoz, és vettem egy üveg vizet. Ekkor rákérdeztem, hogy tudnának-e adni aktuális órarendet - nem tudtak, hisz még változik... A pultos hölgy "jókérdés"-nek minősítette, amikor rákérdeztem arra, hogy akkor vajon hogyan lehet tudni, hogy mikor milyen óra van... A válasz? Telefonálj ide! Furcsa, hisz vannak helyek, amiknek a honlapján nem csak az aktuális heti, de a jövőheti órarend is fent van. Van néhány hely, ahol tudatosult, hogy a XXI. század már elkezdődött..
Visszamentem az öltözőbe, addigra már véget ért az előző óra...
Hogy mi az egész nap slusszpoénja? Az óra elmaradt, mert nem volt 3 ember (ugyanis 3 embernél kevesebbnek nem tartanak órát) Ami pozitív, hogy az órát tartó tanár szimpatikus volt...
Hogy megyek-e ide mégegyszer? A válasz egyértelmű....

Hihetetlen, hogy némely üzleti vállalkozás még mindig nem fogta fel, hogy hogyha nem nyújt megfelelő szolgáltatást, akkor oda nem szívesen, esetleg egyáltalán nem megy vissza az ember.

A mindennapokban most hihetetlen dolgok történnek: végre itt a tavasz, és 1.000 program vár nap mint nap... Szeretem, ha úgy élhetek, hogy minél több dolog részese lehessek...
Tegnap színházban voltunk, megnéztük a Szentivánéji álmot, amit az Új Színházban játszottak. Az előadás jó volt, a színészek jól játszottak, de talán a darab vége tetszett leginkább, akkor pörögtek az események, és humor is volt bőven.

Robinson étterem

Rég nem látott ismerőssel való találkozás apropóján tértem be ide. A jóidőnek köszönhetően a teraszon foglaltunk helyet, ahonnan körbe belátható a Városligeti tó; a tóban kacsák úsznak, amik néha még a napernyőre is felröppennek, azaz a hangulat nem mindennapi... Ez a kiváló környezetben lévő étterem a Városligeti tó felett "lebeg". Ebből a tényből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az árak várhatóan magasabbak, mint a többi helyen, ráadásul elvárható, hogy a magasabb árral szinvonalas kiszolgálás is párosuljon.
Az étterem bejáratánál pincér vár arra, hogy az asztalhoz kísérhesse a vendéget, így lehetetlen csak úgy beesni egy asztalhoz.
Az étlapon különleges ételek közül válogathat a vendég. A felszolgált ételek ízlésesen vannak tálalva. Az ételek finomak, az adagok nem túl nagyok, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a kedves vendég ne tudná elfogyasztani.
De... Szörnyű azzal szembesülni, hogy még manapság is a külső alapján ítélik meg - egyes helyeken - a szinvonalas helyekre betérő vendéget, és ha nem úgy néz ki, mint ahogy azt a felszolgáló elvárná, akkor semmibe veszik és lenézik, még akkor is, ha rendesen fogyaszt és nem csak egy kávéra, vagy egy ásványvízre tér be. Rossz, hogy a vendéglátó helyek közül még csak néhány ismerte fel azt, hogy hasonló módon bánjanak az összes betérővel, hiszen, ha elégedett távozik, akkor feltehetőleg máskor is szívesen tér vissza.

Ha már vége

Mennyire nagyon rossz, amikor egy szakítás után a közös ismerősökből álló baráti kör úgy szervez programot, hogy nehogy találkozzon a régen egy párként számon tartott két ember... És úgy érzem nemsokára ezt a saját bőrömön is megtapasztalom; ennek egyáltalán nem örülök... Nem örülök annak, ha nem tudja két ember felnőtt módon módon lerendezni az elválást. És szörnyű, ha nem tudják az emberek bevallani még maguknak sem, hogy a szétválásnak/szakításnak meg kellett történnie...

Néha vannak olyan pillanataim (óráim, félnapjaim), amikor megzuhanok kicsit, és lehetetlenmód viselkedek olyanokkal, akik közel állnak hozzám. Jön valami külső hatás, és pikk-pakk megváltozik minden, a világról alkotott képem, a hangulatom... Magamban sem tudom megfogalmazni, hogy mi nem stimmel, csak valahogy belőlem is előbukkan a hülye, szőke nő... Talán a túl tökéletes világ miatt kell valami, amibe bele lehet kötni? Talán az egész csak műbalhé...

Érettségi

Furcsa, hogy az utóbbi időkben magyarból nyomtatott érettségi kérdéseket kapnak a diákok. Így egy csomó plusz-költség felmerül, ilyen a nyomtatási-, csomagolási- (bezacskózás, dobozolás, dobozok leragasztása... stb.), szállítási költség is. Ráadásul a biztonsági óvintézkedéseknek is sokkal komolyabbnak kell lenniük, mint régen, amikor még a TV és a rádió mondta be a magyar érettségi napján, hétfőn, reggel 8.00-kor, szépen, lassan, érthetően a 3 tételt, melyekből egyet kellett választani, majd azt kellett kidolgozni. Akkor még nem kellett stresszelni szegény nyomdai dolgozókat, hogy nem vihetnek be magukkal a munkahelyre mobiltelefont, hogy nehogy lefényképezzék az érettségi feladatokat... Akkor kb. max. 20 ember ha tudta, hogy mi lesz hétfőn, reggel 8-kor az a 3 érettségi feladat, ami kérdés lesz... Sokkal kevesebb hibázási lehetőség volt akkor, ráadásul még ekkora papírpazarlásra sem volt szükség. Hisz a kérdéseket felírták a táblára, és mindenki csak annyi lapot használt el, amennyire valóban szüksége volt a dolgozat megírása során...

Milyen igaz...

„Szeretem azt, aki mellette vagyok”
Az egyik legfontosabb dolog, hogy szeresd azt az embert, akivé mellette válsz. Érezd, hogy kibontakozol, magad tudsz lenni. A pozitív tulajdonságaid jönnek elő mellette, míg a negatív oldalad háttérbe szorul.
Szerintem ez a kapcsolat mindkét résztvevője számára igaz kell legyen, nem csak a nőnek kell így éreznie - mint, ahogy a cikk szerint lennie kellene.
Eredeti cikk elérhetősge: http://www.femina.hu/szex/milyen_pasi

Kerékpáros közlekedés

Egy hasznosnak tűnő link kerékpárral közlekedőknek.

Nagy tervek, célok? Mindig vannak... Most is...

Segítség?

Ma a Ferenciek terén, az aluljáróban odajött hozzám egy Fedél nélkült áruló figura. Nem kötekedett, nem akaratoskodott és nem bűzlött a piától... Felajánlottam, hogy szívesen segítek, ha elfogad valami ennivalót a péksüteményesnél. Nem küldött el a francba, hogy neki csak pénz kell... Ezt nagyon díjazom!!! Vásároltam 2 pizzaszeletet neki és a feleségének v. lányának. Így jól érzem magam, mert nem asszisztáltam ahhoz, hogy az alkoholhoz nyúljon - legalább most...!!!

Apró gondok, problémák

Újabb párkapcsolati igazság fogalmazódott meg bennem:
Ha egy párkapcsolatban problémák fogalmazódnak meg, akkor azt már a legelső alkalommal is meg kell hallani és figyelni kell rá (talán túlzás, de komolyan kell venni). Ha ez rendszeresen nem történik meg, akkor a sok apró problémától, semmibe vett kívánságtól telik be a pohár és lesz vége az egésznek.

Lassan - belátható időn belül - végleg lezárul életem egyik hosszabb szakasza. Végre pontot tehetek a dolog végére, így végre még egy nyomasztó dolog megszűnik... Kedzem József Attilának érezni magam - sínen vagyok!!!

A Szegeden töltött néhány nap úgy sikerült, ahogy szerettem volna, sőt...
Meglepődtem, hogy végre Rubik kockákra bukkantam az egyik bevásárlóközpontban. Már hónapok óta szerettem volna venni - igaz, csak 4 játékboltba mentem be itt, Bp-en - de mindenhol azt mondták, hogy elfogyott...
Nugodtan pihenhettem át 3 napot, és minden lelkiismeret furdalás nélkül aludhattam délután 1-ig-2-ig...
Névnapomra megkatam azt a filmet, amit folyton lesek az üzletek polcain, ez a Lesz ez még így se! Igaz, a film teljes hosszábban annyira nem pörög, de van néhány jó poén, ami nagyon tetszik.
Végre nem kellett csalódnom az időjárásban sem, mert 7 ágra sütött a nap. Már nyugodtan ki lehet ülni beszélgetni rég nem látott ismerősökkel a cukrászdák teraszára is egy szál pólóban.
Nem véletlen: a napfény városa...
A képen a dorozsmai szélmalom látható, mely Szeged-Kiskundorozsmán található.
A feljegyzések szerint 1905-ben még 23 szélmalom volt a településen, ma már ez az egyetlen.
A négyszintes építmény földszintjét lisztespadnak, első emeletét kőpadnak, a másodikat sebeskerékpadnak, a harmadikat nagy kerékpadnak nevezték. A malomban régen három, később már csak két kőpár dolgozott. Egyiken búzát, a másikon kukoricát, a harmadikon árpát őröltek.
A vályogfalú malmot egy Czékus nevű gazda építtette 1821-ben. Czékus Andortól 1900-ban Faragó György vette meg. 1949-ben álltal le a malom vitorlái.
Eredeti szöveget lásd. http://www.vendegvaro.hu/gen?genid=8033

Még szerencse, hogy vannak olyan iskolaigazgatók, akik nem nehezítik meg mindenféle szívhezszóló beszéddel a ballagó diákok elválását az iskolától, ahová az utóbbi 4 vagy 6 évben jártak. Igen, ez nagy "szerencse"... De nem értem, hogy egy ballagás alkalmával hogyan lehet csak a hiányzásokat, a diákok nemtörődömségét felemlegetni... Úgy látszik ez is megváltozott az utóbbi években, hisz engem még más szavakkal búcsúztattak annakidején.

De itt, Szegeden nem csak a ballagási szokások változtak meg sajnos, hanem az emberek egymáshoz való viszonyai is. Sajnálom, hogy az embereknek természetes, - sőt, még el is várja, mintha az magától értetődő lenne - hogy valaki más átadja a helyet, és még fel sem merül benne, hogy meg kellene köszönnie... :( Sajnálom, hogy a tömegben már egyáltalán nem figyel az egyik ember a másikra, és elnézést sem kérve letapossa azt. Néhány évvel ezelőtt még sokkal barátságossabbak (ember-szerűbbek) voltak az emberek ebben a városban...

De lehet, hogy a régi dolgokat csak az idő múlása szépíti meg?

Van azért jó dolog is ám... :) Pl. az, hogy be lehet ülni családi vállalkozásként működő étterembe, ahol még néhány jó szót is kap az oda betérő és még a kiszolgálásra sem lehet rosszat mondani... Ráadásul 4 fő bőséges vacsorája nem éri el a 10.000 Ft-ot.