Még szerencse, hogy vannak olyan iskolaigazgatók, akik nem nehezítik meg mindenféle szívhezszóló beszéddel a ballagó diákok elválását az iskolától, ahová az utóbbi 4 vagy 6 évben jártak. Igen, ez nagy "szerencse"... De nem értem, hogy egy ballagás alkalmával hogyan lehet csak a hiányzásokat, a diákok nemtörődömségét felemlegetni... Úgy látszik ez is megváltozott az utóbbi években, hisz engem még más szavakkal búcsúztattak annakidején.

De itt, Szegeden nem csak a ballagási szokások változtak meg sajnos, hanem az emberek egymáshoz való viszonyai is. Sajnálom, hogy az embereknek természetes, - sőt, még el is várja, mintha az magától értetődő lenne - hogy valaki más átadja a helyet, és még fel sem merül benne, hogy meg kellene köszönnie... :( Sajnálom, hogy a tömegben már egyáltalán nem figyel az egyik ember a másikra, és elnézést sem kérve letapossa azt. Néhány évvel ezelőtt még sokkal barátságossabbak (ember-szerűbbek) voltak az emberek ebben a városban...

De lehet, hogy a régi dolgokat csak az idő múlása szépíti meg?

Van azért jó dolog is ám... :) Pl. az, hogy be lehet ülni családi vállalkozásként működő étterembe, ahol még néhány jó szót is kap az oda betérő és még a kiszolgálásra sem lehet rosszat mondani... Ráadásul 4 fő bőséges vacsorája nem éri el a 10.000 Ft-ot.