Szeretek kicsit kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, a megszokások világából, ezért esik jól munka után beülni egy moziba, és megnézni egy filmet. Ezen a héten A nyomozó-t néztük meg - nekem nagyon tetszett!
Néha ugyan egy sima tömegközlekedési helyzet is ki tud zökkenteni az olajozottan működő világomból. Főleg akkor, amikor hiába várom meg, hogy elmenjen 2 db emberekkel tömött busz a Baross téren, mert a zsinórban érkező buszok mindegyikén - így a harmadikon is - úgy érzem magam, mint a hering abban a fém izében... De azért jópofa látni, hogy a régóta (max. 3 perce nem érkezhetett busz) a megállóban várakozó sok ember úgy próbálja meg felszuszakolni magát a leghamarabb érkező buszra, mintha az élete múlna rajta, sokan még akkor is nyomakodnak felfelé, amikor már esélye sincs a felszállásra, mert szinte már dudorodik kifelé a busz oldala. Köszönöm kedves Közlekedési Vállalat a Szolgáltatást!
És hogy miért is jó egy csomó dolgot kipróbálni? Mert akkor eldönthetem én, hogy tetszik vagy sem az a valami... Jelenleg mindkét lehetőség megjelenik körülöttem: vannak dolgok, amik tetszenek, és szeretném tovább folytatni, és vannak olyanok is, amelyeket lehet, hogy nem csinálok végig... Hisz miért töltsem az időmet olyas valamivel, amiben nem hiszek, vagy nem érdekel?! Szerencsére a választás lehetősége most is az én kezemben van...

Sok mindent csinálok, és sok mindent szeretnék csinálni, de vannak néha olyan dolgok, melyek nem mennek egyszerűen, hiába is szeretném, hogy úgy menjenek. :(
De végre a hosszú hétvége időt adott a főzésre, sütésre, takarításra, pihenésre és nem utolsó sorban a legfontosabbra, a boldogságra.

Kb. 7 évvel ezelőtt vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét, ma pedig a másodikat (mindkettő kompakt gép). A régi gépem csupán 1 megapixel felbontással rögzítette a képeket, ez a mostani 9-szer akkora felbontású képeket készít. Szinte el sem hiszem mennyit fejlődött ilyen rövid idő alatt a technika. Ennek köszönhetően az összes csodálatos pillanat, táj, épület, baráti összejövetel... stb. sokkal részletesebben megörökíthető. Tudom, tudom ma már a telefonok is kiváló képeket tudnak készíteni (az enyém pl. 3,2 megapixelt), de úgy érzem, hogy a mobillal valamivel macerásabb több fotó elkészítése. Jövőhét végén - míg 2 napot Veszprémben leszünk - ki is próbálom a kis ketyerét. :)
Hihetelen jól lehet szórakozni csupán azon is, ha bemegyünk szétnézni egy számítástechnikai szaküzletbe, ez ma is így volt: egy "csöppet" kattant fiatal nő alaposan megnézte szinte az összes fényképezőgépet, eközben hangosan motyogott magában, majd kipróbálta azokat a gépeket, amelyekben volt akksi és beépített memória, vagy memóriakártya, a nő elkezdte magát fényképezni, ekkor már mosolyra húzódott a szám és láttam, hogy a biztonsági őr is jobb kedvre derült...

Egy színes, vidám időszakot követő rövid szétcsúszás után néha sokkal csodálatosabbnak tűnik minden...

Rendkívül hosszúnak tűnt a mai nap. Az egész délelőtt egy tervezői megbeszéléssel telt... Délután egy másik munkával foglalkoztam... Majd angol... Lefáraszt, amikor reggel 9-től este 9-ig gondolkodni kell, és mellette még dolgokat is megoldani, elintézni, és koordinálni 4-5 (USA-Bp.-Szeged) irányban egyszerre, egy időben...

Karácsony

Na, ez az, ami miatt nem szeretem a karácsonyt: még csak október közepe van, de már megjelentek a karácsonyi vásárlásra buzdító hirdetések... Gyűlölöm, hogy mostanában ennyire nem szól másról ez az ünnep, csupán a vásárlásról...

Azért az nem teljesen normális, hogy hat nap munkát követően csak egy napot pihenhettem - nem is sikerült úgy teljesítenem ma, mint amikor 2 nap pihi van a hátam mögött...

De még szerencse, hogy egy fárasztó napot követően bátran számíthatok bármelyik kereskedelmi tv-csatornára, ha ki akarom kapcsolni az agyam egy kis időre... Bár azt nem tudom, hogy nem okoznak-e ezek a műsorok maradandó károsodást.

Hogy mi vidít fel, és mitől lesz jó a kedvem? Ha láthatom azt a sok megkeseredett embert, akik arcán az látszik, hogy minden egyes nappal az élet legnagyobb küzdelme kezdődik... Na, attól aztán jó kedvre derülök - szinte mindig...
Ilyenkor nem értem, hogy hogyan lehet nem észrevenni az élet kisebb-nagyobb ajándékait, örömeit... Bár a körleveleket nem szeretem, de már ott is többször, többen megfogalmazták, hogy minden egyes napot hasznosan kell tölteni... Úgy érzem nem csupán arról kell szóljon a nap, hogy minél több dolgot csináljunk, hanem arról is, hogy észre kell venni a körülöttünk történő eseményeket...

Szólt a nyugdíjbiztosító, hogy egy darabig felfüggesztik a nyugdíjkérelmet, de addig is, adnak visszamenőleg nyugdíjelőleget. Hogy visszamenőleg meddig? 2007. júliusig... így már elképzelhető, hogy minimum azóta be van adva az igénylés... Szép! Gyorsan intéződik minden! Abban bízom, hogy ennél rosszabb már csak nem lehet a helyzet...

Kellemesen telt az az egy - a tegnap estétől, ma estig tartó - nap, amit hétvégének lehet nevezni: vendégség, beszélgetés, ottalvás, kora délutáni filmnézés... stb. Kár, hogy a 10 egymást követő napból 9 munkanap - igaz, így 4 munkamentes napot kapunk a jövőhéten...
Miután hazaértünk, befeküdtem a kádba egy újsággal a kezemben... Egy igazán "trendi" magazin az igazán "trendi" lányoknak... De már az újság első néhány oldalát átlapozva éreztem, hogy ez nem az én világom, hiszen az én szövegkörnyezetemből meglehetősen kilógnának ezek a menő kifejezések: beauty sleep, "... ultrára az enyém ...", feszkó (feszültség)... stb. Nem az bosszant, hogy vannak olyan újságok, melyek eltérnek az én izlésvilágomtól, csupán azzal nem értek egyet, hogy nem szól másról a kb. 200 oldalas kiadvány, csak a népbutításról. Meg még azon is hőbörgök egy kicsit, hogy a havonta megjelenő újság minimum 90%-án nincs más, csak reklám - még az öltözödési tanácsokban és a sminktippekben is csak reklám van. Talán 10-15 évvel ezelőtt még én lehettem volna a célközönség, de mára rájöttem, hogy én már sosem leszek az a menő csaj, akit "elő akar állítani" minden "igazi lányból" ez a magazin... (Igen, az én döntésem is volt, hogy 3havi számot megkapjak postán, de szerencsére pénzembe nem került, hiszen a Coke-pontjaimat váltottam csak be, amit el kellett már költenem valamire...)

Mit szeretek? Szeretek úgy emberek között lenni, hogy mindannyian elmondhatjuk a véleményünket bizonyos dolgokkal kapcsolatban... Ilyenkor általában elkerülhetetlen a nézeteltérés... Errre sokan azt mondják, ez nem jó, mert csak feszültséget szül... De én úgy érzem, a nézeteltérés az emberek különbözőségének megnyilvánulása. Örülök annak, hogy olyan emberekkel találkozhatok, akik vállalják véleményüket akkor is, ha az a többi ember látásmódjától különbözik... Szeretek új dolgokat látni, és új dolgokat megismerni - ebbe természetesen a negatív, rossz dolgok is beletartoznak, mivel a kellemetlen dolgok ugyanúgy az élet részét képezik, mint a kellemesek...
És hogy mit nem szeretek? Ha valaki tesz valamit, akkor azt tegye őszintén (és ne csak azért, mert így szokás), merje vállalni, hogy miért is teszi, ha azért teszi, mert így szokás, akkor vállalja azt. Teljesen felesleges csak azért nem megmondani az igazat, mert mások nem ilyen indokkal teszik ugyanazt a dolgot...

Ma valami történik - valami, amit megfogalmazni nem is lehet igazán...

A buszon, miközben jöttem a munkahelyem felé ezekről kellett hallanom az egyik utas és a vele utazó haverja között folyó beszélgetés során:
- a srác a haverjával arról beszélt, hogy menjenek el most a Blahán biliárdozni, de ő nagyon fasza gyerek, aki jól biliárdozik... Erre a haver: "leszarom"... Mire a srác: "én is leszarom"...
- a magabiztos srácról - két megállónyi együttutazás alatt az is kiderült, hogy - csak a munkájának él... De ha a főnöke esetleg nem fizeti ki a bérét, akkor sem veri meg, csupán elbeszélget vele...
- mindeközben arra is fény derült, hogy a srác hiszen nagyon szeret a nőkkel beszélgetni és nem mellesleg szexmániás is; ő megadja a nőknek azt, amit a nők akarnak: azt mondja nekik, amit hallani szeretnének... Állítólag 10 perc beszélgetés, és a nőt, akit kiszemelt már meg is kapja... Mielőtt a két srác leszállt azért még megállapodtak abban (persze túlüvöltve mindenkit) , hogy minden nő kurva...

Az elgondolkodtató, hihetetlen tartalmas beszélgetést követően arra lettem figyelmes, hogy a szemben ülő srác az orrán keresztül akarja megvakarni az agyát...

Eztán az emberek mai toleranciaszintjét is megtapasztalhattam: az egyirányú, de kétsávos utcában a bal oldali sávból az egyik autós balra kanyarodott (szabályosan), ám ehhez szükségszerű előbb kicsit lelassítani... Eközben már meg is szólalt a mögötte közlekedő autós dudája...

5 nap pihit követően még be sem értem a munkahelyre, már kézen fogtak a munkatársaim (épp a kapuban), hogy ugyan nem-e mennék-e el velük-e doksikat kicserélgetni a szomszédba - elmentem.
Még szerencse, hogy sokan dolgozunk az irodában: így szinte folyamatosan ünneplünk születésnapot, vagy névnapot - ma ismét a születésnap ünnepelése következett a sorban...

Ja, és elegem van a körforgásból, de lehet, hogy csupán értelmét nem látom pl. az alábbiaknak:
- felöltözünk -> a ruhákat levetjük -> a levetett ruhát kimossuk -> a kimosott ruhát kiteregetjük -> a megszáradt ruhákat összehajtjuk/kivasaljuk -> a szekrényből a tiszta ruhát elővesszük, majd a körforgás kezdődik elölről...
- eszünk -> a tányérokat, evőeszközöket elmosogatjuk -> a tiszta edényeket, tányérokat és evőeszközöket a helyükre tesszük -> a tiszta edényekben megfőzzük az ételt, a tányérokból elfogyasztjuk azt, és a körforgás tovább folytatódik
- takarítunk -> az utcáról újra porszemek kerülnek a lakásba -> a porcicák az ágy alatt már alig bírnak magukkal -> így ismét takaríthatunk, és már ismét körbe forog minden tovább
- tervezünk (települést, településrészt) -> a tervezett állapot hatályba lép -> jön egy újabb igény, egy konkrétabb -> újra tervezünk...
- lakást veszünk -> berendezzük kettőnknek, vagy már a közös gyerekekre is gondolva ötünknek -> a gyerekek felnőnek, de a 4-5 személyre tervezett otthon már nagynak tűnik -> lakást veszünk -> berendezzük, de már csak kettőnknek; a gyermekeink lakást vesznek, és íme, ismét itt van az, ahonnan kezdődik minden a legelejéről...

Szerdán, miután összepakoltunk, elindultunk a Balaton déli partja felől Zalakarosra, ahol két éjszakát töltöttünk.
Állítólag az itteni, vidéki levegőnek volt köszönhető, hogy olyan voltam, mint akit fejbe csaptak - rengeteget aludtam szerdán és csütörtökön is. Az időjárás is szerencsére kedvezett nekünk: így októberben nyugodtan aludhattunk nyitott ablaknál, és szellőztethettünk úgy, hogy napközben az erkélyajtó is nyitva volt...
Csütörtökön átmentünk a közelben (a szálloda reklámszövegében csupán 100 m, de a valóságban meg van szerintem 400 is) lévő élményfürdőbe, ami Magyarország 6. legnagyobb vendégforgalmú fürdője, itt nagyon jól éreztem magam. A medencében nem fukarkodtak az élményelemekkel, volt benne vízsugaras álló masszázs, vadvíz-csatorna, nagy vízernyő, fekvő masszázságy... stb. A belső térben elhelyezkedő élménymedencéből - egy lépcsős zsilipen keresztül - át lehetett menni a külső élménymedencébe. A fürdőben igénybe vehettük az aromaterápiás szaunát, de volt fényterápiás szauna, sima szauna, és gőzkabin is, bár ezeket nem próbáltuk ki.
Majd pénteken elindultuk hazafelé, ekkor már a Balaton északi partja felől közelítettük meg Budapestet, miközben:
- Keszthelyen kisétáltunk a partra, majd kávéztunk egyet,
- Badacsonyban vettünk 2 üveg bazaltbort,
- Tihanyba is bekanyarodtunk,
- Balatonfüreden egy nagyon jót ebédeltünk
- itt, Budapesten már az M6-os szeptember végén átadott szakaszán keresztül érkeztünk meg a városba...

Hotel Venus - Zalakaros

Szállásunkon, ahol három napot és két éjszakát töltöttünk az alábbiakat tapasztaltuk ami pozitív:
- segítőkészen és szimpatikusan fogadtak a recepción
- rögtön megismerhettük, hogy merre találjuk a szálloda wellness részlegét
- rengeteg szolgáltatást magában foglal a szállás ára
- svédasztalos a reggeli...
- és napi 500 Ft-ért svédasztalos vacsit is kaphatunk (egyébként csupán "menüs" vacsora jár)
- a szálloda egész területén ragyogó a tisztaság,
- a szálloda környéke is rendezett,
- a szállodai szoba csendes, pihenésre alkalmas.
ami negatív:
- mielőtt elutaztunk megnéztük a szálloda honlapját, ahol a szolgáltatások között kiemelve szerepel, hogy a szobák mindegyikében vezeték nélküli internet-hozzáférés biztosított - csupán azt nem tüntették fel, hogy ez plusz felárért vehető igénybe... :(
- igaz a bútorok összhangban voltak, de a szállodai berendezés láthatólag nem igényelt komolyabb anyagi ráfordítást,
- a svédasztalos reggeli és vacsora költségigénye sem lehetett túl nagy - bár éhesek egyszer sem maradtunk, és 8-10 féle étel közül is lehetett választani, de vannak ételek, amit nem vagyok hajlandó megenni, ilyen pl. a parizer is.

A "szombat este" tegnap korán kezdődött: már fél 7 körül beültünk beszélgetni négyesben a Ferenciek terén egy helyre - olyan köztes valami ez, a kávézó és a füstös kocsma között félúton. Itt szerencsére volt mézes ágyas meggy "pálinka", amit nagyon megkedveltem az utóbbi időben. Kicsit később, egy darabig kettesben folytattunk utunkat. Kaja, majd ismét iszogatás, beszélgetés, de már egy másik társaság körében (bár én ekkor már csak kólát és kávét szürcsöltem)... Hajnali egyre nagyon elfáradtunk, így korán haza értünk...
Most kapcsoltam be a telefonomat, becsippant az sms, hogy megérkezett a fizum... Még mindig megmosolyogtat és jó érzéssel tölt el, hogy akkor is megkapom a fizetésem, ha 5-e vasárnapra esik.
Holnap egy rövid, délelőtti helyszínelés Hatvanban, majd irány a munkahely, ahol este 6-ig szinte biztosra vehető a hajtás... Este 6-kor viszont mindenképpen lelépek, és elmegyek angolra, így legalább estig mozgásban tarthatom az agyam...
De szerdától péntekig nem kell foglalkoznom mással, csupán a pihenéssel - ugyanis Zalakaroson töltjük azt a három napot, édes kettesben!!!

Világra jött - nyilvános lett!!!

Igen! A fogantatás pillanatától eltelt 9 hónapon át tartó gondoskodás, növekedés és kisebb-nagyobb formálódás után végre napvilágot látott (nyilvánosságra került) az ÉN gondolataimat és érzéseimet tartalmazó blog. Hogy életképes, és hosszú életű lesz-e, az egyelőre még kérdés, de az idő erre is majd választ ad.