A készülődésre összességében szűk két hónap állt rendelkezésünkre. Ez idő alatt kellett mindent kitalálni, és ennyi időnk volt arra is, hogy leszervezzünk mindent, ami az esküvő napját érinti.
Szerencsére nem pörgettük túl magunkat, nem görcsöltünk semmin, de talán ez annak is köszönhető, hogy házasságkötés szempontjából a február nem túl kapós, és nem okozott problémát sem a házasságkötési szándékunk bejelentése a hivatalnál, sem az étterem-foglalás.
Az intenzív készülődés az esküvő előtti napon kezdődött: ekkor még ruhapróba várt rám, meg manikűrös, és hátra volt a fodrász is. De a pénteki napon, a ceremóniát megelőzően sem unatkoztunk, nekem a fodrásznál volt jelenésem, majd a sminkest vártam, miközben reméltem, hogy elkészül, és időben ide ér a ruhám is. Szerencsére minden jól sikerült, és idejében összeállt minden ahhoz, hogy a hivatalba is időben érkezzünk. Sokan voltak azok, akik részesei voltak az előkészületeknek:
- barátok, ismerősök, akik jó tanácsokkal láttak el;
- manikűrös, fodrász, sminkes, divattervező, akik gondoskodtak arról, hogy jól nézzek ki;
- fotós, éttermi személyzet, akik a háttérből járultak hozzá az esküvő napjához.
