Az óraátállítás miatt egy órával rövidebb ez a hétvége, de ezt sikerült tetézni még azzal is, hogy tegnap a szombat munkanap volt. Szerencsére én még január 10-én - az eredetileg meghirdetett időben - ledolgoztam a január 2-át.

Milyen jó, hogy a bejárat közelében akadálymentes parkolóhelyeket alakítottak ki...!
Sajnos a kék felfestés már lekopott, de a murvával elfoglalt mindkét parkolóhely mozgáskorlátozottak számára lenne fenntartva.

Az igazságérzetem túlzottan érzékenyen reagál akkor, amikor látom, hogy valaki tisztességtelen, semmibe vesz és meghazudtol másokat, és átgázol azokon, akiknek kurvasok mindent köszönhet.

Szerettem volna, ha neki lett volna igaza, akkor, amikor a figyelmességről, tapintatról beszélgettünk... Ő azt mondta, hogy egy olyan közegben, ahol nap mint nap, több órán át együtt vannak az emberek, ott magától értetődően nincsenek annyira tekintettel az emberek egymásra, mint abban a társaságban, ahol csak ritkán futnak össze. Sajnos be kell látnom, hogy neki most nincs igaza, hiszen "szerencsém" volt megtapasztalni azt, amikor először látott emberek között kificcen valakiből az ego. Szomorúan látok olyan embereket, akik - mindegy mennyi időt töltenek az adott társasággal - nem törődnek másokkal, csakis a saját érdeküket nézik.

Azt azért nem érzem teljesen normális dolognak, hogy észreveszem (azaz feltűnik nekem), ha egy társaságban odafigyelnek egymásra az emberek és nem csak átgázolnak a többieken... Csak én érzem úgy, hogy ennek a "meglepő viselkedésnek" kellene természetesnek lennie?

Mától ismét velem laknak egy ideig a teknőseim, mert elvisszük őket Szegedről, hogy Magyarországnak egy újabb részével ismerkedhessenek meg. Hisz - 9-10 éves létükre - voltak ők már Pécsen, Szegeden és Dunaújváros közelében is.

Szörnyű, borzalmas, iszonyatos, leírhatatlanul vacak reklámok vannak. Ilyen pl. a lány a Duna-parton is, aki azt ecseteli, hogy milyen fasza és jó dolog az internet. Azt hiszik nem tudom?
Bezzeg ha hajat festenék, és megveszek egy doboz hajfestéket (amit vagy reklámoznak, vagy nem), akkor pechemre perszehogy olyat választok, aminek a legmacerásabb az összekutyulása és a felvitele. Na jó, majd egyszer elhasználom... Talán ha majd nem este 10-kor jut eszembe, hogy hajat kellene festenem. :S eh... Miért nincs a dobozon feltüntetve, hogy mit tartalmaz a doboz (akkor következtetni tudnék a felvitel módjára)? Talán azért, mert tudják jól, hogy akkor soha nem venném meg a terméket?

Nem tudom miért - hisz minden nap szembe kerülök a problémával - de ma nagyon felbosszantott, hogy életveszélyben vagyok, ha át akarok menni egy zebrán a belvárosban. Az autók jönnek zsinórban egymás mögött, így lassítani is alig tudnak (hisz ki a francot érdekel a követési távolság?!), és az egyelőre még távolabb lévő gépjárművezetők nem látják a szerencsétlen, átkelni készülő gyalogost.

A technika folyamatosan fejlődő világában néha nem értek dolgokat:
- ha lehetőség van interneten keresztül ügyet intézni, akkor miért van úgy felépítve az internetes felület, hogy ott semmiképp se lehessen véghez vinnem, amit szeretnék? Casco-t akarok!!!
- telefonáláskor miért használ valaki headset-et, ha közben a kezében fogja a telefont? A lényeg: úgy érzem, hogy a fülhallgató használat arra való, hogy a telefont ne kelljen tartani. Ennél már csak az a jobb, amikor valakinek lóg a füléből a madzag, az egyik kezével a zsinóron lévő mikrofont tartja a szájához, a másik kezével pedig a készüléket szorongatja...

Ha főleg a másik hibás

Ez már régóta motoszkál bennem, de talán csak most tisztult le igazán úgy, hogy képes vagyok megfogalmazni is...
Úgy érzem tök mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz egy kapcsolatban... Azonban ha a másik fél már rosszul érzi magát a kapcsolatban, akkor ott már gond van. És totál feleslegesen mond egy külső személy bármit az üggyel kapcsolatban. Lehet persze osztani az észt, de egy kapcsolatot úgyis csak azok tudnak rendbe rakni, akik benne élnek.
Igen, egy kapcsolatért tenni kell!!! A néma gyerek-hozzáállás nem oldja meg a jelenlévő problémákat, mert a feszültség megmarad.

Vajon ma csak azért voltak sokan a belvárosi beülős helyeken, mert egy szimpla csütörtök este volt, vagy azért, mert szemerkélt az eső és az emberek nem akartak megázni?
És vajon mikor megyek vendégségbe úgy, hogy épp lesz nálam ablaktisztító? (Mert láttam a tv-ben, az egyik reklámban, hogy ez így megy mostanában...)

Álltam a trolimegállóban és vártam a 73-as trolira... Megérkezett a 72-es, majd jött egy garázsmenet feliratú piros járgány. De a "garázsmenet" beállt a megállóba, kinyitotta az ajtókat a felszálló utasok részére, a bökkenő csupán ott volt, hogy nem tudtam merre felé megy, hiszen nem minden nap használom ezt a járatot. Volt 2 ember, aki felszállt, de ők is megkérdezték a sofőrt, hogy most akkor mi is van, majd kis tétovázás után szálltak csak fel. Úgy döntöttem maradok és várok egy számozott járatra - jól döntöttem, mert 1 percen belül jött a 73-as.

Ma magamra hagyottan próbáltam küzdeni a munkahelyen az életben maradásért (főnököm 3 napig vidéken, "roadshow"-n) - de úgy érzem sikerült helyt állnom... És még legalább két nap küzdelem van előttem. :(
Egy kimerítő, nyüzsgő, telefonhívásokkal, intézkedésekkel is telezsúfolt nap után megnéztük a 8 Oscar-os Gettómilliomost. A 12-es karikán meglepődtem - nem hiszem, hogy szeretném, ha a 12 éves gyerekem látná a filmet. Voltak benne "érdekes" (számomra már durvának számító) jelenetek. Egyébként a 120 perces film végig eseménydús volt. Tetszett-e? Nem tudnék rá 100%-os választ adni.