Szerettem volna, ha neki lett volna igaza, akkor, amikor a figyelmességről, tapintatról beszélgettünk... Ő azt mondta, hogy egy olyan közegben, ahol nap mint nap, több órán át együtt vannak az emberek, ott magától értetődően nincsenek annyira tekintettel az emberek egymásra, mint abban a társaságban, ahol csak ritkán futnak össze. Sajnos be kell látnom, hogy neki most nincs igaza, hiszen "szerencsém" volt megtapasztalni azt, amikor először látott emberek között kificcen valakiből az ego. Szomorúan látok olyan embereket, akik - mindegy mennyi időt töltenek az adott társasággal - nem törődnek másokkal, csakis a saját érdeküket nézik.