Az élet szép, gond egy szál se, hisz azokat mind mi kreáljuk a hozzáállásunkkal...
Minden megy simán magától...
Öröm, tavasz, jóidő és egy hosszúhétvége Szegeden, a napfény városában!!!

De lehet, hogy mégsem ennyire egyszerű, és mégsem szép?

Asszem zűrzavar...

Kezdem helyre rakni a körülöttem lévő dolgokat, talán tisztábban látom, hogy számomra mi a fontos. Nem akarok hasztalan dolgokkal foglalkozni - és olyannal sem, amiről úgy érzem, hogy értelmetlen. Nem szeretném, ha évekig nyomasztana a lelkiismeretfurdalás amiatt, hogy nem foglalkozom eleget azzal, ami számomra nem is fontos. Szeretném azt tenni, aminek haszna van... Ilyen pl. a nyelvtanulás és a rendszeres mozgás is.

Kapcsolat

Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."

Kár, hogy körlevél...

Egy remekül sikerült hétvége után fáradtan, de mégis boldogan battyogtam reggel a munkahely felé, ahol a hangulatom folyamatosan ingadozik, mert néha úgy érzem, végre szusszanni lehetne és nyugodtan csinálni, amit kell, de ez az érzés nem tart tovább, míg a főnök be nem jelenti, hogy jövőhéten két dolgot is le kellene adni... No, ilyenkor érzem igazán, hogy felmegy a pumpa (pedig nem is ültem wc mellé...)
A suliban lassan megkezdődik a zh-írásos időszak, amihez persze semmi kedvem... Úgyanúgy, mint az egész sulihoz...
Rengeteg mindent csinálnék, ha nem lenne a nyakamon az összes BME-s teher, aminek már értelmét sem látom...
Szeretnék felszabadultan, minden lelkiismeretfurdalás nélkül eltölteni egy hétvégét!!! Szeretnék olyat csinálni, amiben hiszek; és hiszem, hogy haszna van...

A tegnapi este egész jó volt: munkatársak eljöttek ide, majd lementünk egy közeli kocsmába, ahol kajálni nem tudtunk, mert a szakács már 2 hete elment, majd ismét ide, majd pizzázás, közben beszélgetés, majd 2 körül ágybabújás, de az már munkatársak nélkül... Semmi extra, de mégis szükséges kikapcsolás...

Arena Plaza

A mai napon talált negatívumok:
- alig lehet mosdót találni
- ha már meg van a mosdó, akkor pedig...: felújítás miatt nem használható... Nem értem! Nem értem, mert még nincs fél éve sem, hogy kinyitott ez a bevásárlóközpont
- a női mosdó mosdóit elhagyva két ajtót látok, de egyiken sincs semmilyen piktogram - kiderült, hogy az egyik a pelenkázó ajtaja, a másik pedig a női wc-ket rejti...
- ja, ha kártyával akartam volna fizetni, nem tehettem volna, mert állítólag az egész épületben - talán néhány üzlet kivételével - elromlottak a terminálok
- ebédidő tájékán az étteremrészen beletelik egy kis időbe, mire szabad asztalra lehetek figyelmes...

Ami jó:
- a legtöbb helyen normálisak az eladók

Rosszindulat

Nem kellene vele foglalkoznom, de mégis feldühít, amikor valaki rosszindulatú megjegyzéseket tesz másokra!!! Nem tudom, hogy miért kell folyton probémázni valamin... Nem tudom miért kell mindig hibát találni mindenben és mindenkiben...
Én is tisztában vagyok vele, hogy vannak nehezen elviselhető emberek, akikkel ha lehet, inkább nem dolgoznék együtt. De tudom azt, hogy általában - bár kicsit ez erősen hangzik - mindenki jó ember... De nem hiszem, hogy helyes több percig szidni, lenézni valakit csak azért, mert egy kicsit másképp gondolkodik dolgokról...
Hihetetlen, hogy bármilyen apróságból hatalmas problémát lehet kreálni!!! Hogy ilyenkor mire gondolok? Pl: hogy most ment el előttem a 2 percenként járó metró, hogy 3 forinttal átvágtak a boltban, hogy nem fogadják el az étteremben az utalványt... stb., szóval ilyen "életbevágó" problémákból mik sülhetnek ki...
Be kell látni: szar az élet!!!

Végre talán lazulni látszik a munkahelyi hajtás, talán sikerül egy kicsit regenerálódni, és 100%-osan csinálni, amit kell... De erre szükség is van, hiszen jövőhéten épszerk zh, meg a jól ismert statika házi, és újra suli és munkahely közötti ingázásos hét... És nemakarom-nemakarom... Ja, és itthon "szalad a lakás", ígyhát jobb lenne, itthon is tenni-venni...
Pihi-nyugi-olvasás-max. 8 óra munka - ez kellene most nekem, de nagyon!!!

Nincs kedvem a holnapi BKV sztrájkhoz, de csak azért, mert bent kell lennem a munkahelyen olyan korán, hogy 9-re kiérjünk Pesterzsébetre az önkormányzathoz... Igaz, ma nem volt sztrájk, de így is hatalmas dugó volt a belvárosban - kíváncsi vagyok, vajon holnap mi lesz...

Ismét túl vagyok néhány erőteljes munkanapon... Vasárnap ledolgoztam a május 2-ai pénteket, így most, kedden már 3 munkanapon vagyok túl. A teganpi nap is hosszúra sikerült, mert hajnal 3-ra értem haza és dőltem be az ágyba... 4 óra elteltével már kelhettem is fel, mert vártak a munkahelyi feladatok.

Meghalt Antal Imre. De már el is készült a róla készített megemlékezés, amit ma este bemutattak a tv-ben. Rengeteg ember nyilatkozik elismerően a Szeszélyes évszakok egykori műsorvezetőjéről... Ez így nagyon szép! De vajon amíg élt, miért nem lehetett hallani az ő jóságáról, tudásáról szinte semmit. Mindig, amikor meghal valaki ismert ember, akkor derül ki róla, hogy ő volt a legjobb színész, énekes, műsorvezető, zongorista, humorista... stb.

A hétvége mindkét napján órára kellett kelni... :( De a vasárnap rosszabb volt, mint a szombat, mert a vasárnapot a munkahelyen töltöttem... És még mindig én vagyok az időelszúrás-nagymestere... Jó lesz 6 napot dolgozni egyhuzamban: vasárnaptól péntekig!!! Hurrá!!!

Kotnyelesség és rosszindulat

Nem értem, hogy néhány embernek miért kell mindenbe felétlenül belepofáznia! Reggel megvettem az egyetem pinceszinti büféjében a 3 dl tejeskávémat, majd célba vettem a liftet, mert az órám a második emeleten kezdődött... Ígyhát liftbe szálltam a poharammal együtt, mert órakezdésig nem tudtam volna meginni a tejeskávét. A lift egyik utasa (egy középkorú, szinte már idős nő - mondhatnám tipikus beszólós figura) nem bírta ki, hogy be ne szóljon, hogy milyen tahó vagyok, hogy "egy ilyennel" be merek szállni a liftbe... Ha leöntöttem volna, akkor lett volna miért hőbörögnie, de így? Mire föl képzeli egy b...atlan p.csa, hogy rajtam kívül még 6 ember előtt lekezelően kioktathat olyan dologról, ami itt, az egyetemen általános, azaz mindig vannak olyanok, akik pohárral a kézben szállnak liftbe...
Azt hiszem az lenne a legfontosabb, hogy mindenki előbb a saját hibáit vegye számba!!! Utána majd lehet pofázni, és beleugatni más dolgába!

Építészet-városépítészet

Egy "gyöngyszem" az emberi elme határtalanságáról...

Ma Budáról - két buszmegállónyira a munkahelytől - indultam dolgozni. Kicsit féltem a mai sztrájktól, így nem mertem bekockáztatni, hogy majdcsak jön egy olyan busz a Keletihez (ha jön egyáltalán), amin bazi nagy tömeg lesz; így, Budáról meg akár még gyalog is be lehet battyogni dolgozni.
Láttam a hírekben, hogy elég nagy kavarodás és felfordulás volt délelőtt, a sztrájk idején a belvárosban, ebből viszont én semmit nem vettem észre - pedig én is ott dolgozom... Sőt, még parkolóhely is bőven volt ott, ahol máskor még negyed óra parkolóhely-keresés után sincs üres hely.

Ismét egy kellemes meglepetés: régi ismerős az "új" (igaz, már vagy 1 éve is van, hogy barna) hajszínemről fejtette ki a véleményét. Szeretem az ilyen helyzeteket, amikor váratlan pillanatban valaki ismét "betoppan" megszokott - de cseppett sem szürke - mindennapjaim közé.

Hihetetlen idő volt ma: esett az eső, majd sütött a nap, ismét eső, majd borulás, majd napsütés és eső együtt... Hiába indulok el kigombolt kabáttal a napsütésben, mert egy óra múlva már szakad az eső és az otthonhagyott esernyőre gondolok...

A hétvége egyik napján be kell menni a gyárba, hisz jövőhét kedden leadás, és valamikor a május 2-át úgyis le kell dolgozni - igaz ez nem kellemes, de legalább hasznos, hamár egyszer úgyis muszáj...

A mai nap is helyszíneléssel telt...
Reggel sikeresen levizsgáztam éberségből: ügyesen beálltam a jelzőlámpához abba a sávba, ahol a parkoló autók álltak, de kb. 2 perc elteltével már rá is jöttem, hogy mijapája...
Végre verőfényes napsütésben sikerült fényképezni a település arra érdemes látnivalóit, erre ugyanis még nem volt példa, hisz eddig (4 alkalommal) folyamatosan borult volt az ég és hideg is volt... De ma már szinte úgy éreztem, mintha tavasz lenne - ezt már szeretem!!!
Rájöttem, hogy az irodai környezet rossz hatással van az emberre -> sűrűbben kellene kimenni a gyárból helyszínelni. Stresszmetesíteni kellene a dolgozókat!!! De jobb lenne, ha olyan települést kellene körbejárni, ahol valami értékes, érdekes dolog is megtekinthető...
Elfáradtam, pihi van, tévézés, majd fürdés... És esetleg - végre egyszer - időben lefekvés...(?)

Szerencsére egész jól sikerült a mai kirándulás Érdre. Igaz, kicsit fárasztó volt egész nap helyszínelni kettesben egy 2006. január 1-jén 61.196 fős lakónépességgel rendelkező településen és a "várost" járni, fényképezni, autózni... Az idő is kissé szeleburdi volt - hol beborult, hogy hétágra sütött a nap...

A hétvégén volt egy kis pihenés, buli, barátok... stb.

Most pedig hihetetlen hangulatban vagyok. Általánosságban elmondható, hogy jókedvem van, de vannak pillanatok, amikor pikk-pakk robbanok... Talán a tavasz lehet az oka...
Vannak helyzetek, amikor a hozzám legközelebb állókat bántom meg, úgy Istenigazán. Vajon miért? Vajon azért lehet ez, mert akihez kötődünk, azt jobban érdekli, hogy mit teszünk, vagy nem teszünk vele? Hisz, aki közömbös, akkor az is közömbös, hogy mit kap tőlünk, legyen az kedvesség, vagy tahóság...

A napi apró történéseket jól tudom, hogy nem szabad túl komolyan venni, és túlzott mértékben nem is kellene jelentőséget tulajdonítani neki, de néha nem tudok uralkodni az indulataimon... Ekkor jön elő belőlem az undok, utálatos, tahó, aki mindenkinek beszól és mindennel, mindenkivel van valami baja.

Holnap egész napos kirándulás Érdre - "jujdejó"!