Ma Budáról - két buszmegállónyira a munkahelytől - indultam dolgozni. Kicsit féltem a mai sztrájktól, így nem mertem bekockáztatni, hogy majdcsak jön egy olyan busz a Keletihez (ha jön egyáltalán), amin bazi nagy tömeg lesz; így, Budáról meg akár még gyalog is be lehet battyogni dolgozni.
Láttam a hírekben, hogy elég nagy kavarodás és felfordulás volt délelőtt, a sztrájk idején a belvárosban, ebből viszont én semmit nem vettem észre - pedig én is ott dolgozom... Sőt, még parkolóhely is bőven volt ott, ahol máskor még negyed óra parkolóhely-keresés után sincs üres hely.

Ismét egy kellemes meglepetés: régi ismerős az "új" (igaz, már vagy 1 éve is van, hogy barna) hajszínemről fejtette ki a véleményét. Szeretem az ilyen helyzeteket, amikor váratlan pillanatban valaki ismét "betoppan" megszokott - de cseppett sem szürke - mindennapjaim közé.

Hihetetlen idő volt ma: esett az eső, majd sütött a nap, ismét eső, majd borulás, majd napsütés és eső együtt... Hiába indulok el kigombolt kabáttal a napsütésben, mert egy óra múlva már szakad az eső és az otthonhagyott esernyőre gondolok...

A hétvége egyik napján be kell menni a gyárba, hisz jövőhét kedden leadás, és valamikor a május 2-át úgyis le kell dolgozni - igaz ez nem kellemes, de legalább hasznos, hamár egyszer úgyis muszáj...