Itt, Szegeden ma 17 °C volt és hét ágra sütött a nap.
A házban áll a feldíszített fenyő, alatta még néhány ajándék, mely még kibontásra/átadásra vár. Talán csak ennyi, meg a szokásos, évente egyszer, karácsonykor fogyasztott töltött káposzta, és az a sok bugyuta tv-műsor az, ami a karácsonyra emlékezetet.

Karácsony 2009.

Minden egyes kedves ismerősömnek az idei évben is nagyon békés és

kívánok!

Tegnap este volt az iroda nagy, karácsonyi összejövetele, ami jó esetben az év utolsó munkanapjára esik. Nekem ez most nem így jön össze, mert holnap még megnézem, hogy mi a helyzet a munkahelyen és van-e még valami elintézendő, elintézhető ez évi feladat.

A Csillag megszületett

Tudom, hogy a kereskedelmi tévék a különféle show-műsorok sms-einek bevételeiből és a hosszúra nyúlt reklámblokkokból szerzik a bevételeiket. Tudom, nem az a fő cél, hogy az értelmiségi embert a képernyő elé szegezzék, hisz' e rétegnek is meg van az a csatorna, amit nézne. Épp ezért nem is szeretem a főműsor időben történő közvetítéseket nézni, hanem inkább utólag, a net-en játszom le az engem érdeklő programot. Itt nincs reklám és az unalmasnak tűnő részeknél nyugodtan beletekerhetek a felvételbe.
Fura, mert sem a valóságshow-kat, sem a tehetségkutató műsorokat - többek között a fent leírtak miatt - nem szoktam nézni. Amikor bejött hozzánk az első valóságshow, akkor azt figyelemmel kísértem, de nem nyújtott olyan, magával ragadó élményt, hogy a későbbi, naponta jelentkező sorozatokat is nézzem. A TV-ben néhány évvel ezelőtt elindultak a különféle tehetségkutató műsorok is. Ezeknek esélyt sem adtam; mivel egy adást sem néztem végig, így nem izgatott, hogy mi történik legközelebb. De most történt valami...
Még ősszel, vacsora közben háttérzajként a TV-ben a Fókusz ment. Ez a műsor is sokszor tele van értelmetlen, semmitmondó riportokkal, de most a Csillag Születik első válogatásából szemezgettek. Ekkor figyeltem fel egy múzeumi dolgozóra, aki a válogatáson Freddie Mercury-t énekelt. Ez után kezdtem el követni a műsor eseményeit. A válogatásra csak fél szemmel ugyan, de odafigyeltem. Az elődöntő és a középdöntő adásait is így, vagy úgy, de néztem. Amikor tegnap megtudtam, hogy a Csillag születik-et a múzeumi teremőrként dolgozó Tabáni István nyerte, örültem.
Örülök most is, mert úgy érzem ő valóban megérdemli a győzelmet, hisz' állítólag nem akármilyen utat tett meg addig, amíg ide eljutott, hogy végre elérje azt, hogy szeressék őt és elismerjék a tehetségét.
Tudom, hogy valaki életében az ekkora változás nem maradhat következmények nélkül, de remélem, ez a csepeli fiú meg tud maradni alapjaiban olyannak, amilyennek az ország megismerte: a munkája iránt alázatosnak, nem nagyképűnek, olyannak, aki nem csak a pénzt akarja látni, hanem kamatoztatja azt a tehetséget, ami benne van, és adni akar az embereknek valami jót, valami pluszt.

A ma délután hihetetlen élményekkel gazdagított, hiszen a 4-es metró eddig elkészült alagútjának Kálvin tértől Szent Gellért térig történő bejárásán lehettem. A képen a kis csapatunk épp a Kálvin tér és a Fővám tér közötti szakaszon sétál éppen.
A felszíntől 30,0 m mélységben lévő metróvonalon láthattam a Kálvin tér, a Fővám tér aluljárószintjét, valamint a Szent Gellért tér készülő metróállomását is. Láthattuk azt a kisvonatot is, amelyik az alagút betonköpenyét (tübbingjeit) szállítja az épülő vonalszakaszra, majd ugyanez a vonat a fúrópajzsnál kitermelt talajt visszaviszi a Gellért térhez, ahonnan elszállítják.
Utunkat a Szent Gellért térnél fejeztük be, ahol a 2 órás sétát követően már kezdett mindenki fázni egy kicsit, de az élmény simán megért ennyi "áldozatot". :)

Minden évben, karácsony előtt van egy kisebb, irodai összejövetel, ami szerintem azt a célt szolgálja, hogy legyen még az előtt valami jó, hogy megkezdődik a stresszel és káromkodással teletűzdelt utolsó irodai munkahét.

Portugál

Szerda este a Katona József Színházban a Portugált néztük meg. A darab fő helyszíne egy vidéki kocsma, mely hangulathoz természetesen hozzá tartozik a káromkodás is. A poénokkal is teletűzdelt két felvonásos előadás elfeledtedte a mindennapok gondolatait, így baromira örülök annak, hogy kötelező irodai kultúrprogramként elmentünk megnézni ezt a hétköznapi környezetben játszódó darabot.

Kezd már kicsit év vége hangulat lenni az irodában:
bizonyos pillanatokban totális az idegbaj amiatt, hogy vajon mit lehet még idén kidokumentálni, leegyeztetni, elintézni;
bizonyos pillanatokban meg már szusszanós a helyzet, hisz' lassan itt van a szokásos, minden évben megrendezett karácsonyi összejövetel is...

ABC-ben

Néhány nappal ezelőtt kiürült a dezodoros flakonom, újat akartam venni. Be is mentem egy közeli boltba, de az összes dezodor a legfelső polcon volt. Ha egyedül lettem volna le sem tudtam volna venni egyiket sem.
Hogy is van ez? Miért van ez?

Most az egyszer nem szállnék vitába azzal, aki azt mondaná, hogy nagy az arcom. Most olyan nagy, hogy úgy nézek ki, mint egy túlméretes rágcsáló...
Tegnap ugyanis az lett volna a programom, hogy a fogorvos megszabadít a jobb felső bölcsességfogamtól... De ez nem igazán akart összejönni, mert a fogam a vártnál is ragaszkodóbbnak mutatkozott, így a fogó többször lecsúszott a fogamról, és nekiütközött belülről az arcomnak. Szóval a tegnapra tervezett akció félbe maradt és úgy tűnik, hogy a hétvégét ilyen, félig bedagadt fejjel kell eltöltenem, miközben antibiotikumot szedek és kamillával öblögetek.

Már egy jó ideje zajlik az utcánkban az útburkolat felújítása, talán e hónap közepére be is fejezik, amit elkezdtek.
Már a múlt héten leaszfaltozták az útburkolatot és a járdákat.
De ma nem az órára ébredtünk, hanem a légkalapács hangjára. Még félálomban voltam és nem is tudtam összerakni magamban, hogy mi lehet ez az egész, de miután felkeltem láttam, hogy a napokban aszfaltozott úttestet bontják fel, a képen látható módon.

Ma este már világossá vált, hogy mi ez az egész: a háztömb közepén fekvőrendőrt alakítottak ki kockakövekből. Szóval ezért kellett megbontani az új burkolatot. Vajon ezt nem lehetett előbb tudni? Tényleg csak én érzem úgy, hogy sántít kicsit ez a sorrend?

Macskák

Sok-sok éve szerettem volna már megnézni a Macskákat. Még középiskolába jártam, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok főpróbáján ezt a musical-t láthattam. Itt, Budapesten, a Madách Színházban 1983 óta játsszák, de időközben már fel is újították a darabot. Az első felvonás kicsit ismeretlennek tűnt, olyan volt, mintha csak minden második dal lenne ismerős. Talán ez is a felújításnak köszönhető? Nem tudom. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a színészek lejöjjenek a nézőtérre és kommunikáljanak a közönséggel. Minden esetre örülök, hogy végre ismét láthattam ezt a Webber darabot.

Szeretem a következetes, tiszta, "rendszerbe szervezett" dolgokat. Végre talán eljutunk odáig is, hogy a 15-20 munkatárs születés- és névnapja ne fellángolás-szerűen képezze egy koccintás alapját, hanem minden hónap egy előre kitűzött napján. Talán rugalmatlannak és vaskalaposnak tűnhetek, de úgy gondolom, hogy ennyi ember esetén nem lehet "kezelhetőbb" módon megvalósítani a felköszöntéseket. Egyelőre a munkatársak fentebb leírt módon történő ünneplése még nem rendszeres, hiszen ezen a héten volt az első ilyen alkalom. Én jól éreztem magam és remélem, hogy nem áll meg ennyiben a dolog.

Infralámpát akarok! Így indultam el egy országos, főként csomagküldéssel foglalkozó üzletlánc egyik boltja felé. ... Tudom-tudom, már lerágott csont, de nem fér a fejembe, hogy miért van valaki olyan kényszerpályán, amit kifejezetten rühell. Nem vagyok képes felfogni, hogy miért megy el valaki bolti eladónak, ha nem képes emberi módon kommunikálni a vásárlóval és nem tud készségesen segíteni sem, hanem a "kedves" vevőt inkább átirányítja a mellette lévő kollégához.
Eddig sem vásároltam itt, de ezek után sem fogok gondolkodni azon, hogy oda menjek-e még egyszer.

Kikészítő fejtágítás

Egy meglehetősen megerőltető hétvége van a hátam mögött: reggel 9-től este 5-ig egy iskolapadban görnyedtem azért, hogy egy csomó okosságot tömjenek a fejembe. Na jó, az én döntésem volt... De akkoris!!!
A tegnapi nap valami hihetetlen hatással volt rám. A fejemben totális káosz és zsibbadás, a testemben fáradtság, a halántékomnál meg enyhe fájdalom. Olyan érzés tört rám, mint még soha. És ami a legbrutálisabb, hogy nem csak a körülöttem lévők, de még én is megdöbbentem a tegnapi hangulatomon.

Nagyon boldog hétvégét sikerült eltöltenünk kettesben Visegrádon. Hihetetlen volt a szabad levegőn, sötétedés után az élménymedencében lubickolni, miközben a levegő hőmérséklete nem lehetett több, mint 5 °C. Jól esett pihizni, kajálni jókat és nem foglalkozni szinte semmivel.
Ma meg - miután kijelentkeztünk a szállodából - jó volt elmenni Martfűre csak azért, hogy vegyünk néhány pár új cipőt.

Egész jó kis koncert volt ez a tegnapi. Most 20 éves a Prosectura!!! Két napon át tartó koncert keretében lehet tombolni az első 10 és a második 10 év zenéire. Tegnap az első 10 év "slágereit" vonultatták fel, ma pedig a második 10 év zenéit lehetne újrahallgatni... De mivel a hétvégét Visegrádon töltjük, így ez most kimarad az életemből.

Határozott elképzelésem van az elkövetkező egy évre vonatkozóan. Igen, végre megtettem egy lépést, és már semmi kifogásom nem lehet, ha arról van szó, hogy miért nem kompenzálom egy kis mozgással a munkahelyi görnyedést.

Ma nagyon adakozó volt az egyik barkácsáruház: a vásárlásunkért cserébe kaptunk mérőszalagot és fejenként 1-1 szelet sütit is. :)

Sightseeing pótlóbusszal

Megújul Budapest belvárosa, de ez nem zavar, hisz nem akarok átautózni az épülő Főutcán, és szinte biztos vagyok benne, hogy minden nagyon jó lesz.
Épül a 4-es metró? Hurrá! Ennek is örülünk, mert lesz végre egy földalatti villamosunk is! :S
Az viszont igenis zavar, hogy a munkahelyemre 20 perc helyett 50 perc alatt jutok be, ugyanis már nem csak a Fővám és Boráros tér között közlekedik villamospótló, hanem a Jászai Mari tértől kezdődően egészen a Boráros térig. Hogy miért? Számomra ez még nem egészen világos... Állítólag most készül a Fővám tértől északra és délre lévő villamosvonal összekötése. De az egészben az a legbosszantóbb, hogy a Kossuth Lajos tértől a Március 15. tér megállójáig - azaz amelyik megállók között én közlekedek - semmiféle munkát nem látok. Úgy érzem, lehetne ésszerűbben is csinálni dolgokat. Hogy hogyan? A 2-es villamos a Jászai Mari tér és a Március 15. tér közötti szakaszt 10 perc alatt teszi meg (BKV menetrendje alapján). Ha csupán az oda-vissza vágányokat veszem, akkor simán meg lehetne csinálni, hogy egy időben elindul 1-1 szerelvény a végállomásokról, azaz a Jászairól és az M15-ről. Hisz' könnyen belátható, hogy mégiscsak a kötöttpályás a legmegbízhatóbb menetidejű közlekedési eszköz. Így simán megoldható lenne a 15 perces járatsűrűség a villamosvonalon, és nem kellene a Roosevelt tértől az M15-ig, az Apáczai Csere János utcában fél órát állni a dugóban a kicsi, lepukkant, büdös buszon. A pótlóbusz meg járhatna kiegészítőjáratként...
Megnéztem a BKV honlapját... Állítólag csak okt. 30-ig, azaz még néhány napig lesz a vonalon pótlójárat. Remélem igazat írnak!
És találtam még valamit a Közlekedési Vállalat honlapján: ez év augusztustól állítólag már 19(!!!) jegypénztárban lehet bankkártyával fizetni. (Mellesleg csak metrómegállóból van 40 db.) Egy költői kérdés: vajon elérkezik majd az az idő is, amikor jegyautomatából lehet jegyet venni és az automata elfogadja a bankkártyát?

Gyilkos vagyok, mert bogaras lettem.
A nappaliban poloska, vagy mi repkedett. Olyan kb. másfél centis izé, ami kinyiffanva irdatlan bűzt áraszt. Fogalmam sincs, hogy hogy került a lakásba, de egy pohárral biztos, ami biztos lefedtem.
A fürdőben pedig egy százlábúval találtam szemben magam. Neki hajlakkal hoztam rendbe a kinézetét, most mereven fekszik a mosdó alatt.

Hurrá! Van munkám és fontos vagyok (pontosabban: nekem kellene mindenki helyett tudni mindent)! Ez nagyon jó érzés. De azt már kevésbé szeretem, hogy a délután 4-re megbeszélt tárgyalásról csak fél 7-kor tudok elindulni hazafelé. Szerencsére nem túl sűrűn van ilyen, de az ütemezhetetlen túlórák néha kicsit kikészítenek. A túlórázás általában megszokott, de nem akkor, amikor azt tervezem, hogy fél 6 körül legkésőbb lelépek... De sebaj, éhesen, fáradtan, nyűgösen és a fejemet fájlalva végül hazaértem, talán lassan le is fekszem és alszom egy jót reggelig. :)
Ja, még egy hurrá! Ez a hét már csak 3 munkanapból áll!!! :)

Oh, az az örökös problémázás

Hihetetlen néha, hogy sorban állás közben vannak olyanok, akik nem fogadják el a sorban elfoglalt helyüket, hanem trükközve megpróbálnak előrébb jutni.

De akad erre ellenpélda is:
Leugrottam a közeli boltba, hogy vegyek néhány dolgot reggelire. Amikor már végeztem a bevásárlással és a pénztárak felé vettem az irányt, akkor még csak 2 pénztár üzemelt. De mire én is és a mögöttem álló is már kipakolt a futószalagra, kinyitottak a mellettünk lévő pénztárak is. A sorban mögöttem volt még pár ember. A közvetlen mögöttem álló hölgy kedvesen hátraszólt a mögötte álló idős néninek, hogy menjen át a másik pénztárhoz, mert az most nyitott ki, és nem áll még ott senki. Erre a néni felháborodva utasította rendre a hozzászóló hölgyet, hogy hagyja őt békén, hisz ő ott áll, ahol akar.

Komolyan nem értem az embereket. Nem értem, hogy hogy nem lehet semmi jó. Miért kell mindig problémázni valamin?

Itt az ősz, és már nem elég az átmeneti kabát, mert ahhoz már túl hideg van. Egyre korábban sötétedik, de szinte észre sem lehet venni, hogy mikor megy le a nap, hisz egész nap borús az idő. Nem rossz évszak az ősz, de ez a nyirkos idő nem tartozik a kedvenceim közé.

Ma a FUGA-ban, a Budapest Szíve Projektről szóló kiállításon a tervezők tartottak tárlatvezetést.
Szántó Katalin a tervezést megalapozó, megelőző fővárosi terveket ismertette a Dunával párhuzamos tengely kialakításának gondolatától a Podmaniczky programon, a Budapest Közlekedési Rendszerének Fejlesztési Tervén, az Integrált Városfejlesztési Stratégián át az V. kerület Kerületi Szabályozási Tervéig.

Ezt követően Koszorú Lajos részleteiben ismertette a belvárosi közterületek megújulásának jelenlegi állapotát.

Fontos tudni, hogy a jelenlegi belvárosi közlekedés 80%-át az átmenő forgalom teszi ki. A tervek nem akarják a gépjárművel történő közlekedést megszüntetni, csupán az átmenő forgalmat szándékoznak felszámolni.

A Főutca Projekt
A Kálvin tértől a Szent István körútig tartó 2,7 km hosszú Főutca első - Kálvin tértől Szabadság térig tartó - szakasza várhatóan 2010. márciusára készül el.
A kiállítóterem egyik hosszanti oldalában a bemutatott keresztszelvénynek köszönhetően mindenki jól láthatja és könnyen megértheti a különböző burkolatok különböző funkcióját. A középső gránit burkolaton, a 4,0-4,5 m szélességű úttesten közlekednek majd a gépjárművek. E sávot folyóka választja el a párhuzamos parkolásnak helyet biztosító sávtól. E parkolósávot követően már mészkő burkolat van az utcán, mely berendezési és gyalogos sávnak ad helyet. Az épületek lábazatánál bordűrsáv biztosítja az utcaburkolatok és épületlábazatok egymáshoz csatlakozását. A 10 cm vastagságú burkolati elemek szárazon rakva készülnek, így bármilyen bontás esetén a burkolat egyszerűen felszedhető, majd visszahelyezhető a helyére, mindenféle sérülés nélkül. A különféle burkolatok között nincs kiemelt szegély, így a Főutca egésze akadálymentesnek mondható.
Az utcabútorokkal kapcsolatban sikerült kompromisszumot kötni: a KÖH az íves lámpaoszlopot nem támogatta, így az egyenes vonalú, modern lámpát fogadta el. Szóba került az is, amiből már több helyen is vita volt: modern, vagy nem modern? A tervezők végigvizsgálták a Főutca menti épületeket és arra a megállapításra jutottak, hogy annyiféle stílus jelenik meg, hogy ahhoz képtelenség lenne igazodni, ráadásul a kor változásaival a lápákkal szemben is más követelmények jelentek meg, mint egykor voltak.

A Roosevelt tér
A Lánchíd folytatásában és a Bazilika tengelyében elhelyezkedő Roosevelt tér jelenleg egy olyan körforgalmú terület, mely lehetetlenné teszi a Dunához való lejutást. A terv egyik fő célja, hogy lehetővé tegye a Duna-part megközelítését.
A terv - a jelenlegi állapotban - megszünteti a tér alsó rakparti kapcsolatát, mert itt is elsődleges feladat az átmenő forgalomtól mentesíteni a belvárost. E forgalomcsillapítást szolgálja az Akadémia utca egyirányúsítása is. A József Attila utca és a Lánchíd közvetlen kapcsolatban lesz egymással.
Érdekes, hogy a Lánchíd tengelye merőleges a Gresham épületére, de a Gresham homlokzata nem merőleges a Lánchíd tengelyére. A Lánchíd tengelyében vízfelület, vízjáték kerül kialakításra.

A Március 15. tér
A tér két szakaszban újul meg, első szakaszban az északi területrész.
A Duna korzó az Akadémiától a Petőfi szoborig tart majd.
2012-ben a közforgalom számára is megnyílik a Piarista köz, itt park és kiülős rész kerül kialakításra.
A tér déli részén mélyparkoló létesül majd, de ez már nem az első szakasz eleme.

A Károly körút és a Deák Ferenc tér
A két villamossín között fák lesznek, melyek között helyenként szökőkutak is elhelyezésre kerülnek.
A Deák téren lévő metrókijárat elbontását a Kerületi Szabályozási Terv is előírja. E helyen - valószínűleg - egy üvegtető kerül kialakításra.
A Károly körúton és a Deák Ferenc téren kívül a Harmincad utca is rendezésre kerül.
A Gödörnél lévő "üvegdobozok" vonalában, azokkal megegyező ritmusban kialakításra kerül még két "doboz", melyeken keresztül a kisföldalatti peronjai lesznek megközelíthetők.

---

A tárlatvezetés részletesen, és szerintem érthetően mutatta be a Budapest Szíve Projekteket - talán körvonalazódni látszik lassan, hogy mi is történik a belvárosban.

Szombaton és vasárnap Cegléden voltunk régen látott rokonoknál, de oda- és visszafelé is érintettük Szegedet, ennek köszönhetően meglehetősen mozgalmas, utazással teli hétvége van a hátunk mögött.

Némi bizakodásra ad okot, ha olyan eladókkal találkozom, akik vásárlónak tekintenek és nem egy olyan valakinek, aki csak azért van, hogy bosszantsa őket - ma 3-ból 3 helyen az előbbit tapasztaltam...

Soha nem értettem (és nem is kedveltem) azokat az embereket, akik a saját érdekükben mindent megtesznek azért, hogy nekik jó legyen; nem kímélve senkit és semmit.

Október 1-jén elkezdődött az építészet hónapja, és egyúttal megnyitott a FUGA. Csütörtökön este 6-tól a FUGA megnyitója, (tervezetten) este 7-től pedig a FUGA első kiállításának megnyitója lett volna. Sajnos ezek az időpontok szinte csak tájékoztató jellegű voltak, hiszen kb. már negyed 7 lehetett, amikor elkezdődött a kulturális központ megnyitója; sokan - építészek és politikusok - üdvözölték ezt az új kezdeményezést, egy építészeti kulturális központ létrehozását. Bálint Imre, Rogán Antal, Demszky Gábor, Mónus János, Nagy Bálint, Dr. Szaló Péter, Fegyverneky Sándor és Bojár Iván András jelentette be a FUGA megnyitóját.
De még alig múlt el háromnegyed 7, amikor egy ember, Rák György (Dr. Steiner Pál helyett) megnyitotta a Budapest Szíve Program témájú kiállítást.
Én egy kissé csalódott voltam, hiszen a kihirdetett, este 7-kor kezdődő kiállítás-megnyitó időpontjában már megtörtént a megnyitó... A köszöntő szinte csak "lógott a levegőben", sem eleje, sem vége nem volt igazán, és én még vártam volna valami, kicsit bővebb ismertetést arról, ami itt 3 héten át megtekinthető lesz, és ami többé-kevésbé érint mindenkit, aki Budapesten él-dolgozik-közlekedik, vagy esetleg csak várost néz.

Elkészült az augusztus 22-től szeptember 5-ig tartó időszak, azaz az itt tartózkodásunk utolsó két hetének fotóválogatása is

New York City - második két hét

Mosdóban

Vannak helyek, ahol a wc foglaltságát nem jelzi semmi. Van, amikor az ilyen helyeken kilincsre csukott ajtóval találja szembe magát az ember. Már csak azt nem értem, hogy ilyen helyzetben a többség miért nem kopog...

Alkoholfogyasztás közterületen

Talán mégis van abban valami, hogy egyes helyeken - pl. az USA-ban is - betiltják a közterületeken az alkoholfogyasztást.
Ma a HÉV-en egy részeg alak kötözködve, káromkodva mondta az egyik utasnak, hogy vegye el a holmiját maga mellől. Mellesleg volt még rengeteg szabad hely... Amikor leszállni készülődtem, még visszanéztem. Ekkor láttam meg a fickó kezében a sörösdobozt.
Ha az utcán az emberek nem fogyasztanának alkoholt, akkor talán nem kellene összeszorult gyomorral ülnöm a HÉV-en sem.

Péntek reggel elindultuk Szekszárd felé, ahol most hétvégén voltak a Szüreti Napok...
A munkatársakkal Érden, az Ófaluban találkoztunk, ahol megnéztük a minaretet, ami 23,0 m magas.
Százhalombattán a régészeti parkot jártuk körül, itt bementünk a kb. 10 évvel ezelőtt rekonstruált halomsírba is.
Dunaújvárosban a szocreál építészet remekeire vetettünk egy pillantást.
Utunkat folytatva egy dunakömlődi halászcsárdában ebédeltünk, itt a kis bográcsban felszolgált halászlé nagyon jól esett.
Pakson az erőműnél is időztünk egy keveset.
Szekszárdon Vida Péternél borkóstolón vettünk részt, ahol 7 borral ismerkedhettünk meg.
Másnap Babits Mihály szülőházában tettünk látogatást, ahol rengeteg érdekességet lehet megtudni a költő életéről.
Este, a közös vacsorát követően - meglepő módon - borkóstolással folytatódott a program.
Ma, a szállás elhagyását követően a Sárköz fővárosában, Decsen, a babamúzeumban jártunk, ahol - életképeken keresztül - a sárközi hagyományokról lehetett bővebb információt szerezni.
A tájház meglátogatására hivatalosan heti két alkalommal van lehetőség, de előzetes bejelentkezés alapján szinte bármikor megtekinthető. Nekünk is sikerült bejutnunk, bár az előzetes bejelentkezés az kb. csupán 10 perc volt.
A Sárközben tett kirándulás alkalmával pillantást vetettünk az 5, sárkozi település emlékhelyére is, ahol kőtáblák tisztelegnek Őcsény, Sárpilis, Decs, Alsónyék és Báta előtt.
Szálkán a Szálkai-tavat tekinthettük meg. Szálka mellett a szekszárdi dombvidék leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyének elzárásával szabálytalan alakú víztározó jött létre. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje, területe 67 hektár.
Grábócon szerb ortodox templomot és Magyarország egyetlen működő szerb ortodox kolostorát láthattuk, ahol csupán két apáca lakik.
Este 5 körül Bonyhádon sikerült beülni egy vendéglőbe, ahol hihetetlen jó ebédet adtak. Pácolt sült csülköt adtak hagymás burgonyasalátával. Akkora adagot adtak, hogy senki nem maradt éhes, és nem csak jó, de nagyon finom is volt az étel.
A kirándulást lezáró esti hazautazás is jó volt, mert friss élményekkel feltöltődve töltöttük utunkat, hisz egy nagyon jó hétvégén lehettünk a Sárközben.

Jópofa volt ma, amikor a vezetékes telefonon az ügyben kerestek, hogy nem érdekelne-e engem vagy a családomat egy kis számítógép-használattal kapcsolatos oktatás. De mivel épp most vagyok túl egy AutoCad-es fejtágításon, "sajnos" nemet kellett mondanom.

Holnap reggel elindulunk a munkatársakkal Szekszárd felé szüreti ünnepségre, aztán lesz, ami lesz...

Nagyszerű! A rendőrségre bejelenthetem e-mailben, vagy akár fax-on is, hogy a körözés alatt álló irataim mégis meg vannak és már szükségtelen keresniük.
Szerencsére a továbbképző központ is elfogad e-mailben, vagy fax-on jelentkezési lapot, meg érettségi-másolatot.
Még a végén megtanulunk spórolni, és nem nyomtatunk ki mindent? Talán lassan odáig jutunk, hogy észrevesszük mennyi mindent rejt magában a technika?

Van abban valami jó, ha egy jó kis konyha áll rendelkezésre, amikor főzni szeretnék. Sőt, ha egy jó kis konyhában vagyok, akkor mintha főzni támadna kedvem...
Eddig már sokszor ettem rakott krumplit, de valahogy mindig volt vele valami gond(om): vagy a kolbász, vagy a tojás volt benne túl kevés, vagy a krumpli volt túl sok... Na, most aztán nem igazán lehetett belekötni, mert volt benne kolbász, szalonna, hagyma, tojás, és persze nem a legvacakabb minőségű hozzávalókból, mint ahogy azt a menüs étkezések alkalmával megszoktam. Bár ezt most én csináltam...

Most hallottam, hogy egy kis fertőtlenítőszer csodákat tud tenni a vágott virággal.
Szombaton meglepetés-rózsával várt az én párom, de ekkor még várt ránk egy kis utazás Szegedig, majd másnap, azaz vasárnap irány vissza Budapestre. Miután visszaértünk, néhány csepp fertőtlenítőszert adtam a virág vizéhez. A búslakodó, elgyengült virág ma estére ismét megtelt élettel és pont úgy néz ki, mint két nappal ezelőtt.

FUGA

Októberben nyílik a FUGA, ahol elsőként a Budapest Szíve bemutatására kerül sor.
A FUGA a nagyközönség és az építészet kapcsolatának sokrétű megteremtését tűzte ki célul. A BÉK működtetésében induló, önfinanszírozó, kulturális-információs bázis Budapest szívében, a Petőfi Sándor utca 5. szám alatt, a Katona József színházzal szemben kap helyet.

Azt leszámítva, hogy egész nap majd' leragadt a szemem az időeltolódás miatti kialvatlanságom miatt, egész jó volt a mai nap az irodában, bár semmi különös nem történt.
A rendben itt hagyott lakás kezd ismét a régi arcára hasonlítani a két bőröndből kipakolt holmik miatt. De talán egyszer ismét lesz energiám össze- és elpakolni mindent.

Hurrá! Ismét itthon vagyunk. Szerencsére idefelé a repülőút sokkal rövidebbnek tűnt, mint odafelé, bár idefelé másfél órával előbb meg is érkezett a gépünk. Bár azt még nem tudom, hogy a 6 órás időeltolódást mennyi idő alatt dolgozza fel a szervezetem.

Hurrá! Holnaptól ismét vár az iroda...

A két bőröndöt összepakoltuk, a kézipoggyászok is már nagyjából összeálltak.
Néhány óra és elindulunk a reptérre, majd 8-10 óra repülést követően ismét Magyarországon leszünk.

Az USA - az én szememmel

Talán sokan gondol(hat)ják, hogy előbb Magyarországot kellene alaposabban megnézni és nem volna szükséges az Egyesült Államokig elmenni/eljönni. Ez így van! De most abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy lehetőségem volt elutazni ebbe az országba. Jelenleg azonban még én sem tudom, hogy legközelebb mikor lesz alkalmam egy újabb utazásra.

Rengeteg hasznos és érdekes élményt-tapasztatlatot-ismeretet lehet itt gyűjteni, íme példaként néhány dolog (talán ABC-rendben kisebb kavarodást okoz, mint bárhogy másképp).

A világ legnagyobb áruháza
A Broadway-n található a világ legnagyobb áruháza, a Macy's. A szintenként egyterű áruház épülete egy egész tömböt elfoglal Manhattan-ből, és ezt nem kevesebb, mint 11 szinten teszi. Itt a konyhai kütyüktől elkezdve az ékszereken át a bútorig szinte minden beszerezhető. De abba már nem szeretnék belegondolni, hogy mi lehet itt karácsonykor, hisz most, a gazdasági válság idején is akad vásárló bőven.

Fogyasztói társadalom
Eddig nem tudtam elképzelni, hogy egy apró dolog köré hogyan lehet egy csomó mindent építeni, azaz egy semmiségnek tűnő valamiből óriási hasznot húzni. De mióta láttam a háromszintes M&M's World áruházat már semmin nem csodálkozom. Itt a "csak a szádban olvad, nem a kezedben" színes csokigolyó az alapja mindennek. Lehet itt vásárolni kulcstartót, ékszereket, párnát, pólót, bögréket, különféle színű baseball labdákat, társasjátékot, M&M's-es nyelű fogkefét és evőeszközt is.

Hárítás (néhány történet, néhány kérdés és gondolat)
- Különadó a hamburgerre és a kólára? Ezt egy itthoni honlap cikkében olvastam néhány nappal ezelőtt: "Egy amerikai tanulmány szerzői a gyorsételek és az üdítők megadóztatását javasolják, hogy így harcoljanak a gyermekkori elhízás ellen. A befolyó pénzt kerékpárutakra, és az egészséges életmód terjesztésére kellene fordítani."

Vajon én gondolom csak úgy, hogy talán szülőként kellene a jóra (és nem a kólára, hamburgerre) nevelni a felnövő nemzedék tagjait? Mi alapján lehet meghatározni azon dolgok körét, amik károsak? Hisz' szerintem minden veszélyes, ha azt túlzásba viszik, de mértékkel fogyasztva - pl. a kóla és a hamburger - sem káros.

- Itt a kocsmárost büntetik meg, ha túl sok italt ad a vendégnek, azaz ha részegen, de a vendéglátó egységet elhagyva bármi történik a nem csupán spicces állapotban lévő fogyasztóval, akkor itt a vendég simán beperelheti a kocsmát - és még az is lehet, hogy ő nyer. Itt a vendéglátó felel a vendég tettéért.
- Itt még az is megeshet, hogy hogyha valaki magára önti (a saját bénasága miatt) a most vásárolt forró kávét és így megsérül, akkor bepereli a kávézót, és megnyeri a pert olyan alapon, hogy őt nem figyelmeztették arról külön, hogy a pohár tartalma forró.

De jó is lenne, ha mindig lenne valaki más, akit okolni lehet a saját hülyeségem miatt!!!

Könyvesbolt
Na jó, vegyünk néhány könyvet - gondoltuk egyik nap... Be is mentünk az egyik könyvesboltba, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy olvasószobának használják a "vásárlók" a boltot. Az emberek a bolt padlóján nyugodtan ültek, miközben a könyvesbolti könyveket olvasták.

Kultúra
Színházak nálunk is vannak, jó darabok is akadnak, de itt valahogy mégis másabb, lazább a hangulat. Itt meg lehet venni az előadás kezdése előtt nemsokkal a Times Square-en a színházjegyet akár féláron. De ehhez természetesen hozzá tartozik, hogy nem kell elegánsan felöltözni, hisz senki nem szól azért, ha valaki strandpapucsban és rövid nadrágban ül be a színház nézőterére. Bár az itteni jegyárak mellett talán még el is nézhető a fizető közönségnek, hogy nem akar órákon át feszengeni olyan ruhában, amiben nem érzi magát kényelmesen.

Magyarok
Az egyik hétvégén templomi pikniken voltunk. (Magyar ételeket lehetett vásárolni, a bevételt pedig a templom fennmaradására fordították.) Ott a 20 év körüli magyar srác határozottan vallotta magát szegedinek még akkor is, ha az ő szülei akkor jöttek ide, amikor ő 2 éves volt. Jó érzés, de egyben furcsa is volt találkozni olyanokkal, akik megértik amit mondok.

Parkolás
Itt az autót nem lehet mozdulatlanul hagyni heteken át, mert az utcát - a parkolósávokkal együtt - heti rendszerességgel, egyszer, vagy kétszer takarítják. A parkolást jelző táblák alatt kiegészítő tábla jelzi, hogy a héten mikor lesz az úttest takarítása, így akkor onnan el kell állni az autóval.

Szemét
Nem hinném el, ha nem látnám, hogy az emberek hogyan hagyják szét mindenfelé a szemetet. Van olyan ember, aki a szerencséjét a kaparós sorsjegytől várja, de ha a sorsjegy nem hoz szerencsét, akkor az nem a kukában landol, hanem a buszon, az ülés mögött. Van olyan is, aki ügyel a keze tisztaságára, ezért víz nélküli kéztisztítót használ, de ha a kéztisztító kifogy, akkor az üres műanyag flakont ott hagyja a metró ülésén, majd a pasas - nem száll le, hanem - egy másik helyre ül át és utazik tovább minta mi sem történt volna.

Távolsági buszpályaudvar
A buszpályaudvaron lévő szervezettség lenyűgözött. Az utasoknak a 4 szintes buszpályaudvar épületében kell várni addig az induló járatra, míg az az adott számú kapuhoz oda nem gurul a busz. A kapu üvegajtaján keresztül látható, hogy beérkezett-e már a nemsokára induló járat, ekkor az utasok kinyitják a kaput, és felszállnak a szintén fedett térben álló buszra. Így még esőben, tűző napon is könnyen kibírható a várakozás. Természetesen a busz légkondicionált, azaz ott sem kell szembesülni az időjárás szeszélyeivel. Így egyáltalán nem sajnáltam a 3/4 órányi busz-útra kifizetni a 4.40 usd-t (kb. 850 Ft-ot).

Tömegközlekedés busszal
Itt jól tud működni a helyi buszjáratokon is az első ajtónál történő felszállás, hiszen csak kevesen járnak busszal, mert metróval a kisebb és nagyobb távolságok is egyszerűen elérhetőek. A helyi buszjáratok 2 ajtóval rendelkeznek: az első ajtó elsődlegesen a felszállást szolgálja, de le is lehet szállni, a hátsó ajtónál pedig csak leszállni lehet. (Képzelem mi lenne nálunk: egy csomóan bepróbálkoznának a felszállással a hátsó ajtónál.) A buszok kialakitása olyan, hogy úgy az első ajtónál, mint a hátsónál a mozgáskorlátozott is el tudja hagyni a járművet - és a sofőrnek csak egy gombot kell megnyomnia, azaz nem kell leszállnia a buszról, hogy segítsen a kerekesszékes utasnak.

Tömegközlekedés metróval
Már a metróvonalak tervezése, építése esetén is másabb a szemlélet, mint nálunk. Itt előbb a vonal készül el, majd utána várják az odaköltözőket - azaz előbb megteremtik a szükséges infrastruktúrát. New York-ban a 26(!) metróvonalnak köszönhetően nagyon jó helyzetben vannak az emberek. Igaz, ekkora létszámú város esetén talán szükséges is a másabb szemlélet. Itt a metróvonalakon vannak gyorsjáratok, de talán - a város nagyságából adódóan - ez is szükségszerű, hisz a Central Park-ból ide, Brooklyn-ba még gyorsjárattal is majd' 1 órát vesz igénybe a metrózás.
A májusi és júliusi ingyenes metrótérképet összehasonlítva láttuk, hogy a G-jelű metrószakasz 5 állomás hosszúsággal megnőtt. Ehhez viszonyítva egész "érdekes", hogy nálunk milyen sokáig tart megépíteni úgy a 4-es metrót, hogy a tervei már a '60-as években elkészültek. Bár szerintem nálunk az is furcsa, hogy a 40 évvel ezelőtt terv-szinten kitalált dolgok épülnek meg most, mindenféle felülvizsgálat nélkül.
Ráadásul a metrón nincs túl nagy tömeg. (Én azért is utálom a budapesti metrót, mert nincs levegő a tömeg miatt.)
És van még valami: a metró egész nap jár!!! Teljesen mindegy, hogy éjjel kinek meddig van kedve ottmaradni valahol, mert a metró nem áll le éjfélkor.
Talán valami mégis a metró ellen szó: a föld alatti állomásokon nagyon meleg van, és a mozgólépcső sem általános, de az akadálymentesités miatt szükséges lift a legtöbb állomáson megtalálható. Igaz, itt kéreg alatt fut a metróvonal, azaz nincsenek akkora szintkülönbségek mint nálunk, így a mozgólépcső nem is annyira létkérdés.

Azt már több, mint egy hónapja, még az ide indulás előtt elterveztük, hogy megnézzük a kaszinó-kínálatot Atlantic City-ben...
Tegnap buszra szálltunk, és 2 és fél óra alatt megérkeztünk abba a tengerparti városba, ahol a parton egymást követik a kaszinók. De persze az itt lévő Hard Rock Cafe-t sem lehetett úgy kihagyni, hogy ne vigyünk innen is haza valamit. Bár a három kipróbált kaszinóból dollármilliókat nem, de tapasztalatot bőven bezsebeltünk. ;)
Egy ott töltött éjszakát követően már vissza is tértünk New York-ba, így szombatig már csak a hazautazáshoz kapcsolódó teendők maradnak napirenden...

A Hivatal

Itteni idő szerint kora reggel sikeresen égnek állt a hajam a magyarországi hivatal működésétől. (Amikor otthon dél van, akkor itt még csak reggel 6-ot mutat az óra.)
Előzetes megkeresés vagy értesítés nélkül tegnap (azaz hétfőn) jött az önkormányzat egyik osztályáról egy pasi (lényegtelen, hogy milyen ügyben). Azaz csak akart volna jönni, mert ahová betoppant, onnan én már elköltöztem. Bedobott egy értesítést, hogy ő most itt járt és visszajön szerdán, azaz holnap. Húdejó - gondoltam. Felkeltem korán, hogy az otthoni hivatali időben el tudjam érni telefonon szegény fickót, hogy ne jöjjön feleslegesen. De egyik kolléganője, vagy valaki az ügyfélszolgálaton (nem túl kedvesen, de) tájékoztatott, hogy az xy-t majd csütörtökön hívjam, mert csak akkor lesz elérhető. Hát ez nagyon jó! De elmondtam még egyszer - hátha a hölgy nem értette világosan, mit is szeretnék: a csütörtök már késő(!), mert a pasi szerdán jön újra hozzám, ahol több okból sem vagyok elérhető (1.: külföldön vagyok, 2.: elköltöztem arról a cimről). A nő is még egyszer a tudomásomra hozta, hogy oké, szerdán jön (megy) a pasi, és utána csütörtökön felhívhatom, hogy bediktáljam neki az új címem.
Hihetetlen! Hiába szeretném értesíteni a hivatal dolgozóját, hogy ne jöjjön feleslegesen, mégsem tehetem, mert olyan határidőt adott a következő betoppanására, hogy időközben nem lehet őt elérni. (Bár az értesítőn szerepelt kézzel írva is egy telefonszám - gondoltam azért, mert azon elérhető - de azon a számon sem vette fel senki a telefont. Ott is hiába próbálkoztam.)

Néhány költői kérdés azért felmerült bennem a fent leírtak miatt:
Csak itt (az akárhányadik kerületi önkormányzat adott osztályán) ennyire rosszul szervezett minden, vagy ez általános probléma lehet a hivataloknál?
Talán egyszer gördülékenyebben mennek majd a dolgok? Ha igen, én vajon meg fogom az érni?

Már régóta a terveink között szerepelt, hogy átsétálunk Brooklyn-ból Manhattan-be a Brooklyn Bridge-en keresztül, de csak ma jutottunk el odáig, hogy véghez vigyük tervünket, hiszen a mai napon az időjárás is nekünk kedvezett: nem volt túl meleg, de sütött a nap - ez abszolut ideális volt a kb. félórás hid-sétához.
Az Amerika Egyesült Államok egyik legöregebb függőhidja ez; már 1870-ben elkezdték épiteni és 1903-ban átadták a világ első acélkábeles függőhídját, mely akkor a legnagyobb függőhíd volt, tornyai a nyugati félteke legmagasabb építményének számítottak.

Ma is azon kevés napok egyike volt, amikor nem hagytuk el Brooklyn-t. De most már tudjuk, hogy mi történik az itt lévő 5 th Avenue-n és megnéztük a Sunset Park-ot - nem szólt másról ez a mai nap, csak a nézelődésről és a parkban pihenésről. Ja és arról, hogy megkóstoltuk a mexikói utcai árusnál a majonézzel(?) megkent, majd parmezánnal megszórt főtt-grillezett kukoricát. Az igy elkészitett kukorica nagyon laktató, bár az izvilága másabb, mint amit megszoktam, de mégis jól esett.

Talán az eddigi élmények is olyanok voltak, hogy még ha akarnám sem tudnám megfogalmazni azt, amiket itt megtapasztal(hat)tam. Nem lehet bemutatni képekkel, szavakkal úgy semmit, hogy az a külső ember számára legalább egy kicsit is "átjöjjön" és elképzelhető legyen. Ilyen, bemutathatatlan volt a mai napi program is.
Ma is szitált kicsit az eső, így a szabadtéri programokat már eleve kilőttük a potenciális lehetőségek közül. Azonban az tudtuk, hogy ma 2:00pm kezdettel is vannak színházi előadások, és azt is hallottuk és olvastuk már, hogy a Times Square-en meg lehet venni a jegyeket az eredeti árnál jóval olcsóbban. Amint beértünk Manhattan-be - azaz nem sokkal 1 óra után - megnéztük, hogy hol is van a jegyiroda. Szerencsésen rátaláltunk a jegyirodára és igy a 150 dolláros darabár helyett 130 dollárért kaptunk két jegyet a Mary Poppins előadásra. Hihetetlen, hogy van a város szivében, közel a szinházakhoz egy jegyiroda, ahol az összes szinház szabad helyeire jegyet lehet venni 40-50% kedvezménnyel.
Hogy mi a mai nap leirhatatlan része? A 2:00pm-kor kezdődő előadás. Hihetetlen trükkökket mutattak be a szinpadon és hihetetlen volt a diszlet és a koreográfia is. Volt hogy a szinész-táncos-énekes a mennyezetről lógott fejjel lefelé, közben szteppelt a plafonon és énekelt is közben. Mary Poppins háromszor repkedett, de egyszer a fejünk felett lebegett el a nézőtér fenti része felé. Volt jónáhány perc, amikor szinte bele borzongtam abba amit láttam, hallottam. Hihetetlen show volt a két felvonásos előadás egésze.

Mára elég alaposan lehűlt itt a levegő, és vagy esett az eső, vagy lógott a lába, de egész nap borult idő volt. Mivel a mai nap időjárása eléggé bekorlátozta, hogy mit csinálhatunk a városban úgy döntöttünk megnézzük mi van Staten Island-en.
Staten Island-re komppal lehet átjutni, ami a már jól ismert Battery Park-ból indul. A komp egész nap(!) félóránként közlekedik, az átjutáshoz szükséges idő kb. 20-25 perc. A komp ingyenes(!), még a helyi bérletet sem kell felmutatni az utazás megkezdésekor.
Staten Island-en is van egy egész nap(!) 20-30 percenként közlekedő metróvonal, ami 45 perc alatt teszi meg a két végállomás közötti távolságot. Itt, a szigeten közlekedő metrószerelvények fele olyan hosszúak, mint a New York többi részén közlekedők: itt csupán 4 kocsiból áll, mig az ezen kivüli részeken 8 kocsi alkotja a szerelvényt. A metró a felszinen halad, igy a metrókocsiból a vonal menti részeken jól szemügyre vehettük a szigetet. Igaz, két helyen leszálltunk a subway-ről: a vonal déli végén, ahol a sziget véget ért, és egy köztes állomáson is, ahol sok ház és sok fa volt, de ezen kivül semmi más.
Itt, ezen a szigeten lakni biztos jó lehet, mert kis kerttel rendelkező családi házakkal épült be, ráadásul a pörgős Manhattan is könnyen elérhető közelségben van. A sziget közúti kapcsolattal is rendelkezik néhány hidnak köszönhetően, de mi inkább komppal szerettünk volna átjutni.
A szigeten töltött néhány órát követően visszajöttünk Manhattan-be, ahol a megszokott nyüzsgés várt ránk.

A 42nd Street-en a Madame Tussauds-ban igaz csak viaszból, de rengeteg hírességet láthattunk. A belépőjegy magában foglalt egy szellemkastély bejárást és egy 4D-s Spongya Bob-os mozielőadást is. A figurák némelyike hihetetlen élethűre sikerült, de van 1-2 olyan alak is, akik nem igazán hasonlitanak hús-vér önmagukra - szerintem.
Szemügyre vettük a Madison Square Gardent, de még nem igazán tiszta a kép azzal kapcsolatban, hogy hol is lehet a stadion, hiszen ez csak egy felhőkarcoló a többi között, szóval egyáltalán nincs stadionra utaló jellege.
Itt a városban a parkokban nagyon jó kis tisztások vannak, ahol vízszintesbe lehet kerülni és a szunyókálás is megengedett. Néhány olvasgató, randizgató ember között legutóbb a Central Park-ban pihentünk meg egy kis időre.

Elkészült az augusztus 21-ig tartó időszakból, azaz az itt tartózkodásunk első két hetéből is a fotóválogatás

New York City - első két hét

Ma a Természettudományi Múzeumban jártunk. Itt tartózkodásunk alatt ezt a helyet is mindenképp szerettem volna látni, akárcsak a Guggenheim Múzeumot.
A Central Park nyugati oldalán található épület 5 szintjén rengeteg mindent mutatnak be. Persze a legnagyobb forgalom a legfelső szinten volt, ahol a dinók vannak kiállítva.
Nagyon sokféle témával ismerkedhet meg az ide látogató. Így, turistaként nem is lehet végignézni a múzeum teljes kiállítási anyagát, hiszen a bemutatott dolgok mennyisége 1 nap alatt emészthetetlen. Helyi lakosként, illetve többszöri látogatás alkalmával hihetetlen mennyiségű információt lehetne szerezni.
Hasonló véleményem van a Metropolitan Museum-mal kapcsolatban is: ott is sokminden van, és képtelenség 1 nap alatt "letudni" az egészet.

A Brooklyn-ban található Közlekedési Múzeum is rengeteg, tömegközlekedéssel kapcsolatos érdekességgel szolgált. A New York Transit Museum-ban megtekinthetőek a metró- és hídépítési munkák kezdeti időszakai is, de a tömegközlekedési járművek is testközelből láthatók. A még most is működőképes metróállomáson kb. 15 db metrószerelvény került bemutatásra, melyekre fel lehet szállni, és rövid ismertetőt is lehet róluk olvasni. Az utazáshoz régebben használt érmék, de a jelenlegi metró-kártya történetéről is rengeteg információt lehet megtudni. A régi és a mostani beléptető kapuk is helyet kaptak a múzeumban - ezeket is ki lehetett próbálni. Külön rész foglalkozik a buszokkal - itt a gyerekek játékos formában ismerhetik meg a járművek működését.

A metrótérképen láttunk egy feliratot, ami felkeltette az érdeklődésünket, ez a felirat a "tramway" volt. A Közlekedési Múzeum megtekintését követően elszántan indultunk el megkeresni a térképen ábrázolt villamost. De amint megérkeztünk a térképen jelölt helyre, egy kötélpályára lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy az általunk keresett villamos nem villamos, hanem a kis képen látható közlekedési eszköz. A kb. 10 percenként közlekedő szerkezettel Manhattan keleti feléből Roosevelt Islad-ra lehet átjutni, talán hihetetlennek tűnik, de a kabinban 125+1 fő tartózkodhat (én kb. 30-ra, vagy max. 50-re tippeltem volna).
A Roosevelt Island észak-déli irányban elterülő kis sziget, Manhattan és Queens között helyezkedik el, kelet-nyugat irányú szélessége 5 perc gyaloglással átjárható, Manhattan felőli oldalán rendezett park húzódik.

Legutóbb a 320 ha nagyságú, 4×49 telektömb által határolt Central Park-ot néztük meg. Most az északi sarkából próbáltuk feltérképezni a Manhattan szivében lévő hatalmas zöldterületet. Van olyan rész, ahol sziklák vannak, van ingyenes, de mégis tiszta strand, ahová a kerítésen keresztül be lehet látni. Van olyan füves rész is, ahol 12 baseball pálya van kialakitva. Itt a fű olyan, mintha vastag szőnyegen járna az ember. Ráadásul a rét tiszta; sehol nincs kutyagumi, vagy eldobált szemét. A homokkal boritott 12 baseball pálya mindegyikén szépen elgereblyézett homok várja a játszani vágyókat. Van kosárpályás létesitmény, ahol van ingyenes mosdó. Hihetetlen, és még most is csodálkozom: az ingyenes - én nem mellesleg tiszta - mosdók mindegyikében van wc papir, kézszárítási lehetőség. Találtunk teniszpályákat is: 30 db-ot egy rakáson. Van rengeteg kis hid: van amelyik kövekből épitett, van amelyik acél szerkezetű. Rábukkantunk a park 5 tava közül a legnagyobbra, a 43 ha-os Jacqueline Kennedy Reservoir-ra is, amelyet 5 km hosszú futópáya vesz körül. Láttunk szinházat - bár előadást nem néztünk. Találtunk másik tavat is, a Turtle Pond-ot; ebben teknősök úszkáltak. Bár a testük nem látszott, de a fejükből határozottan lehetett következtetni teknős-létükre.
Két hete - amikor először jártunk Manhattan-ben - már rátaláltunk a Central Parkra, de akkor a parkot a déli csücske felől közelitettük meg. Most a megközelitőleg északkeleti-délnyugati tájolású parknak csupán kb. az északi felét tudtuk bejárni, de felfedezésre váró dolgok itt is még bőven volnának. Ez a nap ennyire volt elég...

Kirándulásunk a Szabadság-szoborhoz és Ellis Island-re

Szabadság-szobor és Ellis Island

A Niagara Falls-nál töltött 2 nap képei

Niagara Falls

Ma a Solomon R. Guggenheim Múzeumban jártunk. Az épületet Frank Lloyd Wright tervezte, aki meghalt fél évvel azelőtt, hogy a múzeum megnyitott volna. Az épület jellegzetes spirális 6 szintes épületrészében Wright munkásságáról lehet sokmindent megtudni. A Guggenheim gyűjtemény az épület többi részében tekinthető meg. Az általunk lapozgatott útikönyv azt javasolta, hogy a múzeumot fentről lefelé haladva érdemes megtekinteni - mi igy tettünk. Azonban ha a kiállitás anyaga érdekes elsősorban, akkor lentről kell haladni felfelé.
A belépőjegy ára 18 usd, de ezért ingyenes, angol nyelvű audio guide is jár.

Tegnap itthon, ma meg a városban pihentünk.
Az itt készített fotókból talán lassacskán összeállnak a webalbumok is. :)

Furcsa kettősségek vannak itt
- jó a tömegközlekedés szervezettsége, mégis amikor elromlik a mágnes csík a a bérleten, akkor rendkívül macerás újat kérni a rossz helyett
- az épületeken található házszámozás takarítására is van takarító ember, mégis az utcán és a metrón szemrebbenés nélkül szemetelnek az emberek
- rengeteg light ital (üdítő és sör is) és élelmiszer van a boltokban, mégis sokan túlsúllyal küzdenek
- az emberek itt több pénzt visznek haza a fizetésként, mégis, a fizetés mértékéhez képest egész olcsón meg lehet úszni a költéseket
- sok helyen van mindenki számára használható mosdó, de az éttermekben átlagosan csak összesen egy wc áll rendelkezésre férfiak, nők és mozgáskorlátozottak számára, ráadásul ez az egy helyiség oda nyílik, ahol a fogyasztás is történik (Magyarországon a szabályok ezt nem tennék lehetővé)

Hurrá!!! Negyedik próbálkozásra végre eljutottunk a Szabadság-szoborhoz. Dél körül akkora sor áll a kompnál, hogy több, mint 1 óra a várakozási idő, így ma felkeltünk időben, és fél 10 körül, sorban állás nélkül feljutottunk a Liberty Islad-ra és Ellis Islad-ra tartó kompra.
Sajnos a korai kelés nem igazán kedvezett a néhány napja összeszedett megfázásomnak, így holnap azt hiszem pihenek.

Ma a Wall Street-et és a Chrysler Building auláját néztük meg. A nagy melegben nem lehetett kihagyni a néhány perces megpihenést a forgalomcsillapitott Broadway-n sem.

A hétfő délutánt - délután 2-től este fél 6-ig - a Metropolitan Múzeumban töltöttük. A 4 és fél óra alatt még sietve is képtelenség lenne bejárni az épületet, és megtekinteni a kiállított művészeti alkotásokat. Mi a másik alternativát választottuk: nem siettünk; igy viszont sok minden kimaradt/kimaradhatott azok közül a dolgok közül, amiket érdemes lett volna látni.
De azt hiszem némi tapasztalatot mégis sikerült összeszednem: máskor viszek valami plusz ruhát, vagy kendőt/sálat, ha várhatóan több órát töltök valami fedett helyen, ugyanis a légkondis levegő annyira hűvös volt a múzeumban, hogy a kiállitás végére már vacogtam.

A mai nap csupán pihenéssel telt: süttettük a hasunkat Coney Island-en. Igaz, a szabadstrand zsúfolt volt, de végre van valami színem, így augusztus közepére. :)

Jó lett volna megnézni a Szabadság-szobrot, de 1 óra körül a komp már nem vitt át embereket a Liberty Islad-ra. Igy ma nyugis napunk volt, csak az 1 metróvonal déli (Battery Park felőli) és északi (Van Cortlandt Park felőli) végállomásánál néztünk körül. Ja, meg itt, New York-ban is kipróbáltuk, hogy milyen a Hard Rock Cafe konyhája. Hááát... Nem rossz, nagyon nem rossz! ;)

Szerda reggel 6-kor elindultunk a Niagara felé...
A vízesést egy komplett program mutatta be, ami buszos idegenvezetésből, egy sétából a vízesés közvetlen közelébe, egy kishajós utazásból, és némi szabad programból állt.
Megnéztük, hogy milyen kivilágítva a vízesés, ugyanis minden este 9-kor felkapcsolják a fényeket. Az este 10-kor kezdődő tűzijáték, bár nem volt hosszú, mégis kellőképpen maradandó élménnyel szolgált.
De az egésznapos program a helyi kaszinó kipróbálásával ért véget.

Csütörtökön a helikopteres városnézéssel szerencsénk volt a kanadai oldalról is megtekinteni a vízesést, illetve annak környékét is.
A Niagara Falls-nál is betértünk egy Hard Rock Cafe-ba, ahol elárulták, hogy 2012-ben Budapesten is megnyitnak egy üzletet. Itt az elégedettségem elérte a maximumot: az ételválaszték, az étel- és a kiszolgálás minősége is tökéletes volt; naéspersze a hely belső kialakitása is hangulatos - úgy belsőépítészetileg, mint zeneileg.

Ma csak metróztunk egy jót: elmentünk az A metróvonal délkeleti végállomásához, ahol nem találtunk semmi érdekeset, bár reménykedtünk. Nemsokkal később vissza is indultunk a belvárosba, a 42nd Street-hez: ez a visszaút nem kevesebb, mint 1 órát és 10 percet vett igénybe; ráadásul az A metró nem is áll meg minden állomáson, hanem - egy másik sinen - csak átsuhan néhány megállót kihagyva. Igy - mivel a metrószerelvényeken sem spórolnak a légkondival - szerencsére nem kellett a dög melegben kóvályognunk.

Megnéztük a repülési múzeumot a 86-os mólónál, ahol láthattunk egy repülőgép anyahajót, és egy Concorde-ot is - persze a belső terükbe is be lehetett menni.
Megkerestük a Central Park-nál, hogy hol lőtték le John Lennon-t.
A Central Park egyik elkerített részén épp koncert volt, de érdekes módon rengeteg ember inkább ingyen, a nézőtéren kívül hallgatta a zenét. Hoztak magukkal takarót, ételt, italt és nem tettek mást, csak jól érezték magukat. Hm. Hát ilyen is van...
Tegnap éjjel esett az eső, de én kis naiv azt hittem, hogy mára majd hátha lehűl a levegő. Hát nem: ma baromi meleg volt egész nap, megspékelve jó magas páratartalommal. A szabad levegőn este 5 előtt megmaradni alig lehetett, így a repülési kiállításon és kávézóban hűsöltünk. Holnapra az előrejelzés 91° F-et, azaz kb. 33 °C-ot jósol - ettől már előre félek!

A World Trade Center helyén jelenleg építkezés folyik, így csak a plakátokkal elkerített részt láthattuk.
Már a vasalóházat is sikerült megtekintenünk.
A New York Penn Station vasútállomásra is beugrottunk.
A Trump Tower-ben is volna még mit megnézni, ha egyszer nem este 7-kor esnénk be oda. :)

Élőben láttuk a Harold Square-nél is a teljes szélességben forgalomcsillaptott Broadway-t.
Felmentünk New York legmagasabb épületére is, a 381 m magas, 102 emeletes Empire State Building 86., majd a 102. emeletére is.
Megkóstoltuk az itteni Burger King kaját: az íze kb. ugyanolyan, de a szendvics és az üdítő az nagyobb, mint otthon.
Megtekintettük a központi vasúti pályaudvart, ahol nem kevesebb, mint 117(!!!) vágány van.
Most már az is tudjuk, hogy az ENSZ székház a 42. utca keleti részén, már majdnem az East River partján van.
Láttuk a Raoul Wallenberg emlékére állított emlékhelyet is, melynek alja Budapestről kapott kockakövekkel van burkolva.

Reggel megnéztük, hogy merre van az Óceán-part, Coney Island, majd onnan közel 1 óra metrózást követően Manhattan-be értünk. A metrón annyira hideg van, hogy mindenképp valami pólóval, vagy sállal kell elindulni otthonról - nem vacakolnak a légkondival. Manhatten-ben csak úgy, találomra elindultunk az egyik irányba. Sikerült az 5th Avenue-t kiválasztani, így sikerült látni a Rockefeller Center-t és a Central Park-ot is. A Times Square-en a májustól fél éven át tartó forgalomcsillapított részt is szerencsénk volt megtekinteni - ez szakmai szempontból is hihetetlen. Nálunk hiába történt hasonló kezdeményezés, a végén nem jött össze belőle semmi, pedig nem is teljes útszélességű lezárásról lett volna szó, hanem csak 1-1 sávról a 2×3 sávos úton. Benéztünk a Times Square-nél lévő Hard Rock Cafe-ba is, ahol a pincében rendezett programok még tudnának meglepetéssel szolgálni, de majd csak talán egy másik alkalommal. Egyelőre ugyanis csak a földszinti részen néztünk szét.

9 óra repülőutat követően végre megérkeztünk New Yorkba!
Az itteni vacsorázási lehetőségek egyikével egy kínai önkiszolgálóban ismerkedtünk meg. A kínai szedd magad kaja egész jó volt, hisz' a marha-és csirkehústól elkezdve, a tengeri herkentyűkön át hatalmas volt a főétel és köret-választék.
22 óra ébrenlétet követően hullafáradtan dőltünk be az ágyba, hogy másnap újult erővel ismerkedhessünk meg az itteni dolgokkal.

Idén Nagykállóban, egy sátorban ébredtünk augusztus első napján. Ha egy kicsit hűvösebb lett volna az idő, akkor talán mégjobban éreztem volna magam, igaz, a tábor utolsó estéjén tábortűz mellett melegedhettünk. Furcsa, hogy milyen nagy hőingadozás volt: napközben szinte elviselhetetlen meleg volt, éjjel meg még a lehelet is látszódott; ma hajnalban már vacogtam a sátorban: hiába hagytam magamon a pulóvert és takaróztam be rendesen.

Ma még dolgoztunk is: terveket szállítottunk Nyíregyházára. Még szerencse, hogy a megyeházán állandó portaszolgálat van. :)
Fura hely ez a Nyíregyháza. A gps segítségével próbáltunk meg valami éttermet keríteni, de a két pizzéria - amit a kis ketyere a közeli helyeken kidobott - zárva volt. ...Mellesleg az utcán alig volt pár járókelő; szokatlanul kevesen voltak a városban még ahhoz képest is, hogy a nagy hőségben mindenki inkább a strandot választja, mint a házak közötti bolyongást...
Na jó - gondoltuk. Menjünk biztosra: kerestünk egy mekit. Ott már azonban nem lehetett arra panaszkodni, hogy ebben a városban nincsenek emberek: komplett családok ott ebédelnek meg; az elkerített, szülinapi-ketrec is épp foglalt volt; ráadásul szabad asztal is épphogy csak akadt. Sajnos nem ez az első város az országban, ahol hasonlókat tapasztalok. Vajon lehet összefüggés a hagyományos éttermek és a gyorsétterem nyitva tartása között? Vajon tényleg ezt akarják az emberek, hogy a gyerek ilyen kaján nőjön fel? Tényleg nincs már szükség arra, hogy étteremben, pizzériában, kerthelyiséges sörözőben jöjjenek össze a család tagjai egy ebédre?

Örülök annak, hogy a bankom felügyeli a költéseimet. Tegnap, mikor másodjára - szerintük - nagyobb összegben vásároltam, azonnal hívtak mobilon, de nem fogadtam a hívást, mert nem hallottam a telefon csörgését, így azonnal letiltották a kártyám. Mivel nem vettem fel a telefont, ők arra következtettek, hogy biztos nem is én használom a bankkártyát, és illetéktelen kézbe jutott az. Később felhívtam azt a számot, amely a nemfogadott hívásaim között szerepelt, ekkor kaptam felvilágosítást erről az egészről, bár arra nem kaptam választ, hogy a bank mekkora összeget tekint nagyobbnak a megszokottnál. Valahol megnyugtat ez a figyelem, de inkább bele sem akarok gondolni abba, hogy minden egyes lépésem milyen alaposan - és hány helyről - figyelik meg.

Tegnap jó kis kört tettünk a Budapest-Szeged-Hódmezővásárhely-Szeged-Budapest útvonalon. Szerencsére hasznosan telt az idő. Igaz, napközben már kezdett elviselhetetlen lenni a meleg, azonban estére megérkezett a lehűlés. Bár Szegedet csak épphogy érintette a nagy vihar, de villámokat is láthattunk, és hatalmas mennydörgést is hallhattunk.

Az út során új tapasztalattal is gazdagodtam: a szegedi Rézangyal bisztróban a kiszolgálás sokkal jobb mint itt, Budapesten, a Madách téren. Ráadásul nem csak a kiszolgálás jobb, hanem a pizza is (igaz, a Madách téren nincs is pizza - ha jól tudom), ott nincs vastag széle, így még én is meg tudom enni az egészet, és nem hagyom meg a külső, feltét nélküli részt.

ha változatosságra vágysz...

Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat

Nézegettem a MÉH honlapját, ahol ilyesmiket írnak, hogy [...] A vállalat már ekkor nagy hangsúlyt helyezett a lakosság aktivizálására és megalakulásától kezdve szervezte a hulladékgyűjtési akciókat. [...] 1950 óta kiemelten fontos számunkra, hogy a lakosságnál és a gazdálkodó szervezeteknél keletkező hasznosítható hulladékok minél nagyobb arányban a rendszerünkbe kerüljenek. [...] Megteremtjük a lakosság és a gyártók számára a szelektált hulladék elhelyezését és begyűjtését, ezzel hozzájárulunk a mindennapi élethez és a működéshez szükséges tiszta környezet kialakításához.
Ez jó! Nagyon jól hangzik!
Felhívtam őket, és az iránt érdeklődtem, hogy hogyan, és mi módon tudnám leadni a fémhulladékot, ekkor közölték, hogy csak cégektől tudnak átvenni bármit is. Most akkor hogy is van ez?

Tudom, minden embernek meg van a maga véleménye, hisz emberek vagyunk és különbözünk egymástól. Tudom, az olcsó és a drága relatív fogalmak. De nem hiszem, hogy bárkit is elítélhetnék a pénzköltési szokásai miatt.

CORA

Sikerült ma is meglepniük a CORA-ban, így csak ismételni tudnám a régebbi CORA-s észrevételem... Talán azért van ez így, mert még mindig nem szoktam meg, hogy itt a vonalkód nélküli terméket nem elveszi előlem - majd nyög egy "sajnálom, így nem adhatom oda"-t - hanem felemeli a telefont... Na jó, gondoltam bepróbálkozom, és mondtam egy "elnézést", kíváncsian várva a pénztáros reakcióját... Erre ő: erre nem magának kell figyelnie, hanem esetleg annak, aki a polcra kiteszi az árut.
Talán egyszer mégis minden jobb lesz?

Tegnap azt hittem, hogy hűvös lesz, így rendesen felöltöztem, hosszúnadrágot vettem fel, de rosszul tettem, mert felmelegedett az idő... Elvégre nyár van vagy mi...
Ma meg azt hittem, hogy melegebb lesz, de túl lengén indultam el, így egész nap dideregve görnyedtem a monitor előtt...
Július közepén normális ez?

Vannak jobb és rosszabb napok. A mai munkanapomon sikerült szembesülnöm a gerinctelenséggel és a másik semmibe vételével is. Sajnálom, hogy ilyeneket is meg kell tapasztalnom. Igaz, ha ezt nem látnám, akkor lehet, hogy a jót sem tudnám értékelni...

De végre valami jó! Megvédhetem a saját tulajdonomat. Megvédhetem akár úgy is, hogy a támadó sérülést szerezzen, azonban olyan mértékű már nem lehet a sérülése, hogy abba belehaljon. Furcsa. Furcsa, hogy csak most jutottunk el odáig, hogy a saját területemen elhelyezkedő értékeket legálisan megvédhetem a betörők ellen; és talán nem engem büntetnek azért, mert a betörő megsérült...

A BKV 2006-ra tervezte a chip-kártyás rendszer bevezetését. Eddig 180 millát költöttek a semmire... Bár én örülnék neki, ha megvalósulna, és nem kellene napjában többször a bérletem után kutakodnom a táskámban.

Tudom-tudom, nem kell síránkozni, mert az nem vezet sehová, de talán a problémákról igenis beszélni kell... Lehet, hogy csak szájtépés, de bosszantó a helyzet... Bosszató, amikor látom, hogy az embereknek csak a saját érdeke a fontos, és a kisujját sem mozdítja, hogy ne csak neki legyen jó, pedig semmibe nem kerülne. Nem kerülne semmibe, hogy ne 2, hanem csak 1 parkolóhelyet foglaljon el az autójával. Bosszantó az ügyeskedés, a folytonos kiskapu-keresés, a másokon átgázolás! Vajon milyen lesz a felnövő nemzedék, ha csak ezt látja?

Spórolási tippek

Találtam egy cikket, amit nem is merek komolyan venni, hogy miért is? Íme:
Még mindig nem fogytunk ki a spórolási praktikákból! Sóhereknek kitalált spórolási tippjeink harmadik állomásához érkeztünk. Ezúttal is tíz praktikát osztunk meg, közülük három egy olvasónk tollából fakad. Aki hasonló ötletekkel bír, ne tartsa magában: küldje el a penzcentrum@penzcentrum.hu e-mail címre, hogy legközelebb azt is közkinccsé tehessük!
21. Ne szégyelld elcsomagoltatni az étteremben a megmaradt ételt. Egy félig otthagyott vacsora még jól jöhet másnap.
22. Mondd azt a barátaidnak, hogy elromlott a mosógéped, és egy adagot náluk mosnál ki.
Ez az első pont, amin képes voltam ledöbbenni. Vajon mit szólna bármelyik ismerősöm, ha ezt tényleg megjátszanám?
23. Zöldség, gyümölcs vásárlása esetén távolítsd el a szárakat, és felesleges leveleket mielőtt lemérnéd őket. Ezek súlya sem elhanyagolható.
24. Ha van az irodában kávé-tea készlet, vigyél magaddal egy termoszt, és nap végén készíts otthonra is egy adagot.
Hol kezdődik a lopás? Az irodai kévé és tea vajon nem az általam kitermelt pénzből van?
25. Telefonszámlán úgy is spórolhatsz, hogy egy perc beszélgetés után hirtelen megszakítod a hívást, majd megvárod, hogy visszahívjanak. Meglepődést színlelve mondd azt, hogy valami gond lehetett a hálózattal. Persze sokszor ezt nem lehet eljátszani, az már gyanús lenne.
Volt szerencsém ismerni vérbeli lejmolós arcot, de ezt még ő sem játszotta volna meg...
26. Ha van kutyád-macskád, vidd magaddal azokhoz a barátaidhoz, akik szintén tartanak háziállatot. Az ő eledelükből biztosan jut a te kis kedvencednek is.
Jó, persze, már hetek óta éheztetem a 15 kilós kutyát, mert vendégségbe vagyunk hivatalosak nemsokára...
27. Miért költenél fodrászra, ha magad is levághatod a hajadat? Egy női hajvágásért, legyen az akár csak egy centis igazítás is, több ezer forintot elkérnek a szalonokban. Erre a párunk is képes, ha van minimális kézügyessége, és szemmértéke. Férfiak esetén pláne egyszerű a helyzet: pár ezer forintos hajvágógép akár már két alkalom után megtérül, nem beszélve arról, hogy a kopaszra nyírt fej se sampont, se hajzselét nem kíván.
Szerintem azért vannak néhányan, akik nyugodtan élnek hajzselé nélkül, hiába van haj a fejükön.

Két tipp egy olvasónktól:
28. Gyorséttermekből a szalvétát is könnyedén beszerezheted, a jobbakból fogpiszkálót is.
Azért ennyire rosszul nem mehet!
29. Gyerekeknek ha cukorka kell, ugorj be egy autószalonba/bankba, mindig van kikészítve egy kis tálban.
Persze-persze, az autószalonba nyugodtan be lehet sétálni, meg a bankban sincs biztonsági őr,, aki azonnal segítőkészen odalép, hogy mit akarok. Nem azzal lehetne spórolni, ha a gyerek nem kapna cukorkát? Ugyanis egészségtelen és a fogaknak sem tesz jót.
30. Pároddal este gyorsan bújjatok ágyba: kevesebb villany fogy, nem csak a lámpa nem megy, de a TV sem.
Sajnos a sok rossz tv-műsor között akad néha jó is, de az meg persze késő este kezdődik...

A cím alapján lehetne ez a cikk még jó is, de a tartalma nem hiszem, hogy az átlag embernek szól. Lopás, sunyiság, a barátok/ismerősök átverése? Vajon csak így maradhat több pénz a zsebemben, tisztességesen nem is lehet pénzt megtakarítani? Talán a barátság és tisztesség nem ér többet, mint néhány megspórolt forint?

Hű, egész jó érzés lassan, de biztosan közeledni a cél felé!!! Igaz, a dolgok végét még nem látom, de talán minden rendben lesz... Talán sikerül mindent időben beszerezni, és jó lenne, ha az ütemezés is az elképzeléseknek megfelelően alakulna.

Változás? Kösz, nem!

Rá kell jöjjek, hogy az embereknek az a legegyszerűbb, ha mindent elutasítanak és át sem gondolják a lehetőségeket.
A bezárt iskolák helyén nem kell újabb iskola, mert akkor a gyerekek megjelenése csak a bajt hozza magával, semmi mást. És nehogy a lakóházak közelében elhelyezkedő, meglévő iskolaépületek felőli utcán közlekedjenek a tanulók, hanem a tömb túlsó oldala felől, ahol nincs iskolaépület, csak nagy forgalom. És nehogy érettségi után jöjjenek ide tanulni, mert akkor biztos autóval járnak. De a középiskolás korosztály sem megfelelő, mert azok motorral közlekednek. De ezeket a gyerekeket nevelje meg az iskola rendesen, nehogy káromkodjanak, kiabáljanak, szemeteljenek az utcán! Kíváncsi volnék hogyan nőttek fel ezek az emberek. Nekik vajon kimaradt a gyerekkor?
Nem kell étterem, nem kell szállás, merthogy nincs rá fizetőképes kereslet. És egyébként is, az étterem biztos kocsma lenne és tele lenne a környék részegekkel meg hajléktalanokkal. Nem kell kulturális létesítmény sem. Nem kell, hogy a közeli kórház látogatói, vagy távozó betegei esetleg betérjenek enni valami finomat. Nem kell, hogy rendezvényt lehessen szervezni, szalagavatót, érettségi-találkozó, esküvői ebédet...
Élből el kell utasítani mindent, ez aztán az igazán helyes hozzáállás! így biztos minden jó lesz.

a kettő szorosan összefügg... :)

A Szegeden töltött hétvége ezúttal a szokásosnál hasznosabbra sikerült.
Úgy érzem (mert ezt tapasztalom), hogy vidéken lelkiismeretesebben végzik a munkájukat a kereskedők/szolgáltatók; talán jobban megbecsülik azt, aki őket választja - de nem szeretném elkiabálni, amíg minden be nem fejeződött... Talán jobban odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenkinek pozitív véleménye alakuljon ki a szóbanforgó üzletről.

Hétfő: pörgős-dokumentálós-pályázatleadós-túlórázós munkavégzés
Kedd: születésnap ünneplés
Szerda: szakmai elismerések begyűjtése csepeli túlórázással egybekötve, és baráti kapcsolatok ápolása sör és sajtos-tejfölös lángos mellett
Ma: újabb kísérlet arra, hogy hátha valaki valami világmegváltó ötlettel szolgál számomra

Hű de jó, ma egy csomó nőt láthattunk a Mucha kiállításon. Szerencsére a jegypénztárnál nem volt túl nagy a sor, azonban a kiállított képek előtt annyi ember műértett, hogy számomra már zavarónak tűnt a tömeg. Tudom-tudom, nem kellene az utolsó pillanatra hagyni dolgokat, de nem igazán értem volna rá az utóbbi hetekben megtekinteni a június 7-ig nyitva tartó kiállítást, amire minden ismerősöm - aki látta már - azt mondta, hogy nagyon jó, és érdemes megnézni.
Lassacskán meg lesz minden ahhoz, hogy a sok-sok kisebb és nagyobb holmit el lehessen rakni a helyére és ne a szoba közepén kelljen kerülgetni azokat.

Itthon vagyok. Végre egyszer normális időben.
Szóval az van, hogy: vannak jó kis éttermek a környéken; van olyan is, ahol fél áron lehet csócsálni hétvégén, ráadásul még a kaja és a kiszolgálás is jó. Piszok jól esett a spenótos-fokhagymás-tojásos-pizzagolyós sült valami!
Nem is tudom jó-e vagy sem, de pörög az irodában is minden - nem sok időm van unatkozni. Bár unatkozni eddig sem tudtam... :S
Persze itthon is lenne mit csinálni. Akkora a rend, hogy talán észre sem venném, ha valaki feldúlná a lakást... De egyszer biztos minden holminak meg lesz a maga helye.

Mindig is utáltam a költözködést. Épp ezért baromira nincs kedvem ahhoz, hogy ma oda-vissza nem tudom hányszor megtegyük a Buda-Pest-Buda utat!!!

Tegnap este meghaltam: a 40 °C és a 70 %-os páratartalomban végzett jóga kicsit kikészített. De mennyi jótékony hatása van: nyugodt leszek tőle, és kiegyensúlyozott... Persze... Persze ma reggel nem sikerült nyugodtnak maradnom tervezőként, miközben kávét kellett főznöm a tárgyalópartnereknek... De nem csak reggel, hanem este is sikerült hoznom a formám... Igen, sajnos hoztam a formám... Pedig minden okom meg van az örömre: végre nagyobb lakásból köszönthetem a holnapi napot! :)

Tömegközlekedés

Már megint fogom a fejem és tépem a hajam!
Szegeden már kb. 10 éve működik az első ajtónál történő felszállás, de úgy érzem, hogy ez a rendszer csúcsidőben csődöt mond még egy kis, majd' 170.000 fős város esetében is. Hiszen a felszálló utasok nem tudnak a jármű belsejébe menni, amíg a leszállni szándékozók azt várják, hogy mások felszálljanak. De amint kinyíltak a hátsó ajtók is, abban a pillanatban már értelmét is vesztette az egész rendszer, mert ott a felszállók simán feljutnak a járműre mindenféle ellenőrzés nélkül. De jó, legyen, működjön az első ajtós felszállás: vajon hány olyan buszvezető lesz, aki ránéz mindenki menetjegyére/bérletére? A szegedi példából kiindulva úgy látom, hogy a buszvezetők csak a legritkább esetben figyelik a felszálló utasokat.
Jónéhány évvel ezelőtt még úgy gondolta a BKV, hogy 2008-ban már nem lesznek ellenőrök, mert chipkártya-leolvasók lesznek a járműveken, metróállomásokon.
Erre most, 2009-ben milyen hihetetlen ötlettel áll elő BKV? A 4-es, 6-os villamosok végállomásán minden egyes ajtónál ellenőrzik a felszálló utasok menetjegyét, ill. bérletét. Ráadásul a Budapesti Közlekedési Vállalat sokat tanult emberei még azt is kitalálták, hogy jónéhány járatot úgy üzemeltetnek majd a jövőben, hogy a felszálló utasok csak az első ajtót választhatják, ha utazni szeretnének a kiszemelt járművel.
Könyörgöm!!! Szeretném hinni, hogy mégha lassan is, de egyszer jobbá válik minden, de soha, semmi nem változik, esetleg csak rosszabb lesz a helyzet.

Lassan-lassan megint nyugisabb lesz minden - igaz, most még félek, hogy hogyan költözöm, de legalább a hely már meg van, ahová át kell cuccolni... :) Most is sikerült nem sokat vacakolni: két lakást néztünk meg, és a második már jó is lett... No, neki is kezdek lassan a pakolásnak.

Sikerült megint úgy kiválasztani országunk legszebb lányát, hogy nem tudok egyet érteni a döntéssel. Biztos jól mozog mindegyik lány a színpadon, és a kommunkiációs készségükkel sincs gond... De a fejük?! Az utcán szebb lányokat látok, mint most a tévében.

De jó lenne kevésbé fáradtnak lenni, mint amilyen vagyok.

Tudom-tudom - mert azt mondják - a pénz nem számít, de rá kell jönnöm, hogy pénz nélkül nem tudsz annyit adni magadból... A pénz biztosítja, hogy a mindennapokban legalább a pénzhiány gondja ne nyomasszon - de ez azért elég fontos.

Óóó te jóóó ééég! Iszonyatos ez a Királynős műsor, ahol Magyarország állítólagos legjobb nőit mutogatják.

Hű, sikerült ismét tartalmasan tölteni a hétvégét:
- péntek este majd' 4 órás koncerten voltunk a 2008. júliusban megnyitott Arénában, Veszprémben. A koncert jó volt, bár talán a szervezők több időt töltöttek a fellépő vendégek meghívásával, mint azzal, hogy kellőképpen reklámozzák a rendezvényt.
- szombaton pedig ismerkedés a Bakonnyal. Délután elindultunk Veszprémből és egy kis körutat tettünk a környéken: Királyszentistván - Vilonya - Berhida - Pétfürdő - Várpalota - Csőszpuszta - Szápár - Csetény - Dudar - Bakonynána - Alsópere - Felsőpere - Olaszfalu - Zirc - Eplény. (Bár elképzelhető, hogy kifelejtettem néhány települést.) Útközben láttunk közelről szélkereket, halastavat aranyhalakkal, szarvast. Este jó kis pizzázás a megszokott helyen... ;) Éjjel pedig lagzizene, mert a panzióban épp esküvői rendezvény volt. :S
- Balatonfűzfőt és Balatonkenesét is útba ejtettük, így a mai napra is jutott valami új.
A halvány bejegyzések utólagos kiegészítések. (lásd. véleményeket)

Tudom - mert már mondták - hogy csak az ökör következetes, de sajnos ezt valahogy nem tudom felfogni. Azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy valaki több, valaki pedig kevesebb figyelmet kap a születés-, ill. névnapján a társaság tagjaitól. Ilyen társaságtól inkább nem akarok semmit!!!

A tegnapra betervezett pálinka fesztivál látogatás elmaradt, de a szülinap ünneplés közben volt szerencsém a mézes ágyas meggyhez... ;)

Ha már hétvége van, akkor nem kellene, hogy kimaradjon a kihagyhatatlan kultúrprogram: a Madách téren, a Városháza Parkban megrendezett pálinka fesztivál, ami még holnapig tart.

Nagyon boldog születésnapot kívánok azon családtagjaim részére, akik ma, illetve holnap ünneplik születésük jónéhányadik évfordulóját!!! ;)

Este pedig egy ismerőst köszöntünk fel születésnapja alkalmából.

Fotókiállítás

Ma a munkatársakkal fotókiállításon jártunk Bp. Főváros Levéltárában. Este 5-kor tök jó kis bemutató keretében villantotta fel Tosics Iván a kiállítás témáját, azaz Kelet-Közép-Európa városainak az elmúlt két évtizedben történt átalakulását prezentáló képeket és történeteket.

Tennem kell valamit, mert néha fogytán van a türelmem a napi 8 óra munkát követő angolon... De az is lehet, hogy a túl közeli vége miatt érzem egyre erősebbnek a fáradtságot magamon.

Életem apró öröme: este 5-kor eljönni a munkahelyről, beülni egy kávéra a mekibe, miközben nyugodtan koncentrálhatok óra előtt az angolra...

Életem általános öröme: ha elismerik a tudásom, tehetségem, hozzáértésem...

Életem nagyobb öröme: érezni, hogy feltétel nélküli elfogadnak...

Életem apró bosszúsága: elégedetlen emberekkel találkozni...

Életem általános bosszúsága: szakmailag szummanulla emberek készítenek szakmai témával kapcsolatos "valamit", és még azzal is tetézik az egészet, hogy nincsenek rákényszerítve arra, hogy felmutassanak, létre hozzanak dolgokat...

Életem nagyobb bosszúsága: olyan elégedetlenkedővel találkozni, aki tűri az általa szidott sz.rt...

 

Tegnap végül nem mentünk Tabánba, "csak" ettünk egyet a Ráday utcában, majd söröztünk a munkahelyünk közelében... :S

Ma reggelire megettem Velencén az ezévi első lángosom - hű de jól esett(!) - tejföllel, sajttal és jó fokhagymásan... Szerencsére már május van, így a strandnál lévő kis büfé is kinyitott már. Igaz a mai időjárás nem igazán kedvezett a part menti árusoknak, hisz nekünk is szemerkélő esőben kellett elfogyasztanunk a lángost.

Néha jól esik szabad levegőn lenni és foglalkozni a kerti növényekkel, de egyelőre nem vagyok felkészülve arra, hogy kertes házba költözzek - ez tudatosult bennem a mai nap folyamán is...

Ha már egyszer május elseje van, akkor csak nem kellene egész nap itthon maradni... Nemsokára talán el is indulunk valami koncertre. Állítólag a Tabánban jó programok vannak.

Csak 4 munkanapból állt a hét, de én mégis képes voltam arra, hogy elfáradjak a legutolsó munkával töltött napom végére...

TISZTELT LAKOTÁRSAK ÉS BÉRLÖK!!

TISZTASÁ ÉS EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN

A SZEMETET A KÚKÁBA KELL RAKNI ÉS

NEM LESSZ SZEMÉT DOM A BEJÁRAT.

KÖSZÖNETTEL A FÖLDSZINTI LAKÓK