Hurrá! Van munkám és fontos vagyok (pontosabban: nekem kellene mindenki helyett tudni mindent)! Ez nagyon jó érzés. De azt már kevésbé szeretem, hogy a délután 4-re megbeszélt tárgyalásról csak fél 7-kor tudok elindulni hazafelé. Szerencsére nem túl sűrűn van ilyen, de az ütemezhetetlen túlórák néha kicsit kikészítenek. A túlórázás általában megszokott, de nem akkor, amikor azt tervezem, hogy fél 6 körül legkésőbb lelépek... De sebaj, éhesen, fáradtan, nyűgösen és a fejemet fájlalva végül hazaértem, talán lassan le is fekszem és alszom egy jót reggelig. :)
Ja, még egy hurrá! Ez a hét már csak 3 munkanapból áll!!! :)