vasárnap, október 18

Oh, az az örökös problémázás

Hihetetlen néha, hogy sorban állás közben vannak olyanok, akik nem fogadják el a sorban elfoglalt helyüket, hanem trükközve megpróbálnak előrébb jutni.

De akad erre ellenpélda is:
Leugrottam a közeli boltba, hogy vegyek néhány dolgot reggelire. Amikor már végeztem a bevásárlással és a pénztárak felé vettem az irányt, akkor még csak 2 pénztár üzemelt. De mire én is és a mögöttem álló is már kipakolt a futószalagra, kinyitottak a mellettünk lévő pénztárak is. A sorban mögöttem volt még pár ember. A közvetlen mögöttem álló hölgy kedvesen hátraszólt a mögötte álló idős néninek, hogy menjen át a másik pénztárhoz, mert az most nyitott ki, és nem áll még ott senki. Erre a néni felháborodva utasította rendre a hozzászóló hölgyet, hogy hagyja őt békén, hisz ő ott áll, ahol akar.

Komolyan nem értem az embereket. Nem értem, hogy hogy nem lehet semmi jó. Miért kell mindig problémázni valamin?

3 megjegyzés:

bog írta...

hajra magyarok:))

ziti írta...

ez magyar tulajdonság? ha nem mondod, el sem hiszem! ;) :)

bog írta...

nem feltetlenul, de nekunk ez is jobban megy ;)
panaszkodasbol jeles :)