Idén Nagykállóban, egy sátorban ébredtünk augusztus első napján. Ha egy kicsit hűvösebb lett volna az idő, akkor talán mégjobban éreztem volna magam, igaz, a tábor utolsó estéjén tábortűz mellett melegedhettünk. Furcsa, hogy milyen nagy hőingadozás volt: napközben szinte elviselhetetlen meleg volt, éjjel meg még a lehelet is látszódott; ma hajnalban már vacogtam a sátorban: hiába hagytam magamon a pulóvert és takaróztam be rendesen.

Ma még dolgoztunk is: terveket szállítottunk Nyíregyházára. Még szerencse, hogy a megyeházán állandó portaszolgálat van. :)
Fura hely ez a Nyíregyháza. A gps segítségével próbáltunk meg valami éttermet keríteni, de a két pizzéria - amit a kis ketyere a közeli helyeken kidobott - zárva volt. ...Mellesleg az utcán alig volt pár járókelő; szokatlanul kevesen voltak a városban még ahhoz képest is, hogy a nagy hőségben mindenki inkább a strandot választja, mint a házak közötti bolyongást...
Na jó - gondoltuk. Menjünk biztosra: kerestünk egy mekit. Ott már azonban nem lehetett arra panaszkodni, hogy ebben a városban nincsenek emberek: komplett családok ott ebédelnek meg; az elkerített, szülinapi-ketrec is épp foglalt volt; ráadásul szabad asztal is épphogy csak akadt. Sajnos nem ez az első város az országban, ahol hasonlókat tapasztalok. Vajon lehet összefüggés a hagyományos éttermek és a gyorsétterem nyitva tartása között? Vajon tényleg ezt akarják az emberek, hogy a gyerek ilyen kaján nőjön fel? Tényleg nincs már szükség arra, hogy étteremben, pizzériában, kerthelyiséges sörözőben jöjjenek össze a család tagjai egy ebédre?