Próbálom mostanában egyre jobban elviselni a kritikát, de néha nem megy...
Mint már régebben is említettem: mindannyian elkövetünk hibákat - hiszen ez köztudott. Én is mondok hülyeségeket, követek el helyesírási hibákat, nyelvtani helytelenséget, valamint vannak olyan dolgaim, amiért köszönöm a kritikát, de... De a kritika hangnemét nem tudom figyelmen kívül hagyni, bármennyire is szeretném...
Vannak olyan emberek, akik magasról tesznek arra, hogy a másikat vajon mennyire bántják meg a beszólásukkal, csak a nagymenőség és a lenézés számít, és hogy valaki mennyire nagyon fasza gyerek, és azt mutatja magáról, hogy mennyire tökéletes...
Nem szeretem, ha bármi apróság miatt kiröhögés (számomra durva kiröhögés) tárgyává válok, ráadásul, mint kiderült, nem is mondtam hülyeséget. Sőt, baromi szarul viselem az emberek ilyesfajta hozzáállását... Ez ma is így volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése