Az idei februári síelésen is épségben túl vagyunk. Ebben az évben csak Olaszországig, egészen pontosan Livigno-ig mentünk, így nem kellett 8-10 óránál többet utaznunk sem, ráadásul a síterep is nagyon jó volt. A pályák szélesek voltak, jól karban tartva és nem mellesleg alig volt ember a pályákon, így nyugodtan elvoltam az eddigi sítudásom fejlesztgetésével, mert senkit nem veszélyeztettem... Bár volna még mit fejlődni, de arra már csak decemberben kerül sor.
A két hegy közötti völgyben elhelyezkedő település vámmentes területen fekszik, így az árak is nagyon barátságosak voltak.
Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett - talán csak 2 nap volt borongósabb az idő. Igaz, Livigno időjárását nem az én fázós, didergős szervezetemre optimalizálták, hisz' amikor egyik este elmentünk sétálni a városba, akkor láttunk -15 °C-ot is az utcai hőmérőn. De ez még semmi ahhoz képest, hogy hazaindulásunk reggelén az autó hőmérője -24°C-os külső hőmérsékletet mért.
Érdekes hely ez a Livigno, mert télen csak egy irányból lehet megközelíteni a települést: Svájc felől, az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera-n keresztül, ami egy egy forgalmi sávos alagút, azaz egyszerre csak egy irányba enged forgalmat. Szóval hazafelé igyekezni kellett és az alagúthoz kellett érni reggel 9-ig, mivel szombatonként 10-16 óráig csak Svájc felől lehet jönni. De szerencsére fél 9-re megérkeztünk a 3.394 m hosszú alagúthoz, így sikerült még tegnap este megérkeznünk kis hazánkba, ahol az autópályán erős széllökések és hóátfúvások köszöntöttek minket. :)