A karácsonyi jó idő nem csak Szegeden volt jellemző, hanem az ország egész területén, sőt... A két ünnep között célba vettük az ország nyugati csücskét, mert azt terveztük, hogy síelünk majd néhány napot. De mivel a napsütéses, hómentes idő nem csak kis hazánkban volt általános, hanem Ausztriában is, így nem sok esély volt arra, hogy havat találjunk.
Így első nap sétáltunk egy kicsit Sopron belvárosában, majd egy jót fürdőztünk Hegykőn, bár én a 3 medencéből csupán a két meleg vizeset próbáltam ki: a bentit és a kintit.
Másnap már síeltünk is egy keveset, mivel egy ismerős javaslatára elmentünk Mönichwald-ba. Csodás, szikrázó napsütésben kocsikáztunk másfél órát, de mire a kis településre érkeztünk, körülöttünk még mindig mindenhol zöld volt a fű és sütött a nap. De egyszer csak a hegyi út végén elénk került egy sípálya, ahol emberek csúsztak le a hóágyúval előkészített pályáról. Fura volt, mert a környező hegyeken minden zöld volt, csak ezen a helyen láttunk egy nagyobb fehér foltot.
A harmadik napon már biztosra mentünk: 2 és fél órás autózást követően Kreischberg-ben találtunk magunkat, ahol már jóval nagyobb pályarendszer állt a síelők rendelkezésre. Az utazási idő hossza miatt ide sem sikerült nyitásra kiérni, de az a néhány órás csúszkálás már nagyon kellett.

A babona szerint új év első napján szerencsét hoz, ha az első étkezés alkalmával lencsét eszünk. Ezt sikerült is a szilveszteri, hajnalig tartó házibulin teljesíteni. Igaz, én is főztem a jó nagy adag lencselevest, ami egész jól sikerült, így talán jól bebiztosítottam idénre, hogy a pénztárcám ne legyen üres.