Nem jó látni, amikor valaki nem képes feldolgozni dolgokat magában, önmagával kapcsolatban... (a szálka és a gerenda esete) Pedig jobb néha messzebbről, külső szemszögből is megpróbálni ránézni a hibáinkra, viselkedésünkre... (Igen, itt jönnek képbe az őszinte barátok, akik elmondják külső szemlélőként, hogy ők hogyan látják/látták az eseményeket.) Tudom, ez nem egyszerű, de talán akkor rájövünk, hogy egy kis változással sokat tehetünk a boldogságunk érdekében... Ha belátjuk, hogy mit hibáztunk, mit rontottunk el, akkor talán legközelebb nem követjük el újból, és nem végződik újra kudarccal a próbálkozás... A folyamatos síránkozásnak nem sok értelme van, ráadásul az sem vezet sehová, ha folyamatosan csak egy helyben topogunk -> lépni kell és kész!