Igen, még ősz elején volt az a nagy elhatározásom, hogy nyelvet akarok tanulni... Beiratkoztam első körben egy 8 hetes nyelvtanfolyamra. Ez nagyon tetszett, mert jófej, szimpatikus, felkészült és fiatal a tanár, ráadásul a csoport is jó. Mivel tetszett az első 8 hét, gondoltam befizetek egyszerre még 3×8 hét tanfolyamra.Kezdem úgy érezni, hogy hiba volt.
A számomra próbaidőszaknak tekinthető első 8 hétben még csak 10-en voltunk a max. 12 fős teremben. De amikor elkezdődött a 3×8 hetes tanfolyam, akkorra már 12 főből állt a csoport - igaz, már ekkor is kicsit rámtört a klausztrofóbia. Az asztalok picik, nincs bennük fiók, így abba pakolni nem lehet; marad a padló, de ott annyi hely sincs, hogy a széket teljesen ki lehessen húzni az asztal alól. A teremben az asztalok "U" alakban helyezkednek el: az u-betű szárain 4-4 ember számára van elegendő hely, az alsó szakaszon 2 ember fér el, és az íves szakasz is 1-1 embernek tud helyet biztosítani - két héttel ezelőtt még az egyik íves szakaszt tudhattam az órákon magaménak. Múlthéten nem voltam órán, mert próbáltam angol helyett inkább pihenni. De jött a csoportba egy új ember, akit a tanár leültetett a helyemre, így ma azon a negyedkörnyi helyen már ketten szorongtunk.
Tudom, egy csomószor szerencsésnek tarthatom magam, hogy kényelmesen elférek a tömegközlekedési eszközökön, a kocsiban, a kanapén, vagy a széken törökülésben...stb., de most valahogy nem igazán tudom értékelni, ha azt hiszik, hogy lazábban elférek kisebb helyen, mintha 2,0 m magasra nőttem, és 150 kg-ra híztam volna...
Hihetetlen, hogy van egy szolgáltatás, amiért fizetek, és nem érezhetem magam kényelmesen az iskolapadban, ahol heti kétszer két órát töltök, mert azzal kell foglalkoznom, hogy én és a körülöttem lévők is elférjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése