Szombaton részese lehettem életem első komoly osztálytalálkozójának!!! Igaz, még az általános iskola befejezése után volt egy 3 éves találkozó, de ott kb. csak a fél osztály volt jelen. Ez most a 12 éves érettségi találkozó volt. Egy osztályfőnöki órával kezdődött délután 4-kor az első osztálytermünkben, ahol már közel sem olyan a hangulat, mint akkor, hisz a középiskola felújítása már évek óta folyamatban van. Az osztályfőnöki órán rádöbbentem arra, hogy első látásra szinte mindenki hatalmas mértékben változott, de amint megszólalt, már ismét mindenki olyan volt, mint 12-16 évvel ezelőtt. Érdekes... Amint az is, hogy van olyan ember, akit 1983 óta, van olyan is, akit 1984 óta ismerek. Igaz, hogy az 1996-ig, az érettségiig tartó éveket nem töltöttük együtt, de mégis tudjuk egymásról, hogy együtt jártunk óvodába/általános iskolába is. Ezután elmentünk vacsizni - voltak olyanok, akik csak ekkor csatlakoztak a csapathoz. De 7 ember nem tudott eljönni erre a kereken egytucatnyi évet átívelő találkozóra. Tudom, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy teljesen felesleges egy osztálytalálkozó, hisz' akivel tartani akarjuk a kapcsolatot, azzal úgyis tartjuk... Én a volt osztálytársaim nagyrészével nem vagyok kapcsolatban, de mégis jó volt látni az egykori csapatot, jó volt felemlegetni régi, együtt átélt történeteket, és jó volt hallani olyan eseményekről, melyek az elmúlt 12 évben történtek, és poénokkal dúsítottak.
A vasárnapi nap sem telt rosszul, bár nem volt felhőtlen a jókedvem egy félreértésnek köszönhetően. De már sejtem, hogy hol hibáztam - nem kell folyton belefolyni dolgokba, hanem csak simán, lazán cselekedni kell és kész...
Néha jó lenne dolgokat pikk-pakk megoldani és lekezelni...